Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-14 / 268. szám
1959 november 14., szombat MÉPOJSAg 3 ÍWUU5 nem is került sokba, mindösz- sze 3500 forintba, de az a tény, hogy a lakosság megelégedett, az sokkal többet érettnél. Ugyancsak Kerecsenden a Bereg-sor lakói mondták el Szentgyörgyi László tanítónak — aki ugyancsak tanácstag—, hogy a környékükön levő három áteresz annyira lesüllyedt, hogy teljesen használhatatlanná vált. Jönnek az őszi esőzések, s az eldugult lefolyók, csatornák miatt a víz járhatatlanná teszi az utcát. A lakosok panasza eljutott a tanácshoz, amely azonnal intézkedett is: a napokban hozzákezdenek a beregsori három áteresz újjáépítéséhez. Az árkok nyesésében, tisztításában az úttörők is részt vesznek — társadalmi munkában. Tófalun már évek óta rendkívül rossz az ivóvíz-ellátás, A község kútjainak egyike sem alkalmas ivásra, úgyhogy a vízellátást különböző házaknál levő kutakból kell biztosítani. (Megjegyzendő: ezeknek a kutaknak a vize sem valami jó.) Ebből a helyzetből kiindulva igazán jogosnak ítélhető meg a lakosak azon kérése, hogy a tanács végre létesítsen olyan kutat a községben, amelynek vize Ivásra alkalmas, amelytől nem kel félni, hogy valamiféle megbetegedést okoz. Tanácstagi beszámolókon. nyilvános tanácsüléseken nemegyszer elhangzott, hogy artézi kút volna a legjobb. A tanács jogosnak ítélte meg a lakosság igényét, de saját anyagi erejéből Képtelen lett volna artézi kutat fúratni, ezért a megfelelő állami szervekhez fordult segítségéit. A probléma megoldása ma már a megvalósítás stádiumában van. A pénzügyi terv elkészült, eszerint nem kevesebb, mint 250 000 forintba kerül az artézi kút fúrása. Ehhez az ösz- szeghez községfejlesztési alapból a tanács 150 000 forinttal járul, a további százezer forintot pedig állami hozzájárulásból biztosítják, A kúttól 500— 500 méterre — csővezeték lefektetésével >— két kifolyót is létesítenek, úgyhogy végeredményben nem is egyszerűen egy artézi kút létesítéséről, hanem egy törpe vízmű építéséről van szó, Az új kút építéséhez a következő évben fognak hozzá. Aldebrőh özv. Taisz Jánosné idős. beteges asszony — azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy bevonulás előtt álló fiáit mentsék fel a katonai szolgálat alól, mert ha bevonulna, ő Kereset és megélhetés nélkül maradna itthon. A tanács eljárt az ügyben és megállapítást nyert, hogy özv. Tolsz Jánosné kérése, jogos, úgyhogy a fiúnak egyéves halasztást biztosítottak. Lényegében hasonló ügy Hór Béláéké is. A fiú egy évvel ezelőtt vonult be, otthon hagyván idős édesanyját, téstvérhúgával együtt. Húga azonban időközben férjhez ment, elköltözött a háztól, s az idős asszony ugyancsak egyedül, kereset nélkül maradt. A néni segítségért fordult a tanácshoz. A tanács megtárgyalta az Ügyet és úgy döntött, hogy — miután a fiú már katona — március 1-ig visszamenőleg havi 250 forint segélyt nyújt az egyedül maradt szülőnek. A helyzet súlyosságát mérlegelve azonban a Um ács további lépéseket is tett: a helyzet ismertetésével megkereste az illetékes katonai parancsnokságot, amely úgy intézkedett, hogy Hór Bélát egyéves katonai szolgálat után tartalékállományba helyezték, leszerelték. Azóta a fiú már itthon is van, dolgozik, s el tudja tartani idős édesanyját... És így tovább lehetne sorolni a példák sokaságát, amelyek azt mutatják, hogy tanácsaink törődnek a lakosság gondjaival, elintézik ügyes-bajos dolgaikat, segítenek különböző kisebb-nagyobb problémák megoldásában. Érthető is ez a dolog, hiszen tanácsainkat a maga szolgálatára választatta a nép, bizalmat he- Ivezett a megválasztott vezetőkbe, akiknek i-á is kell szol- gálniok erre a bizalomra. (—r.) 2MH) méterrel bővült n villanyhálózat ebben az évben Tófaluban Tófalu lakossága évről évre azzal zárhatja az esztendőt, hogy sok tekintetben gyarapodott ismét. így évek óta egyre több házban gyullad ki a villanyfény a meglehetősen elszórtan épült községhen. Ebben az évben ismét 2400 méter hosz- szúságú új villanyhálózat épült Tófaluban, amelynek műszaki átadására és átvételére november 17-én kerül sor. Az új hálózati rész építési költsége 210 ezer forint volt. .■■hogy liammarskjöld ENSZ-főtitkár a Laoszba küldött ténymegállapító bizottság kudarca ellenére is Laoszba repült meggyőződni az igazságról. Egyes nyugati körök nem tudják elviselni azt a kudarcot, ami őket ebben a mond vacs inált ügyben érte, nett tudták bebizonyítani, hogy a békésen dolgozó laoszi emberek életét a népi Vietnam harcosai megzavarták tárna dúsaikkal. Űjra és újra napirendre tű zik ezt az ügyet, igyekeznek más fordulatot hozni a laoszi kérdésben. Az ENSZ főtitkára Laoszba repült. de washingtoni körök szeretnék, ha elküldenek Laoszba a főtitkár állandó megbízottját is. Miért van szükség újabb vizsgálatra a laoszi ügyben? Azért, mert amikor a hideg háború jege kezd vékonyodni a békeakarat tüzétől, a nyugati köröknek mindig kell találni ürügyet, hogy a jég egy re vastagodjék és fokozódjál a hidegháború. A laoszi ..ügyet” akarják most szolgálatukba állítani — de kevés sikerrel. K. J. A tanácsok és a lakosság megfelelő jó kapcsolata egyik "alapvető feltétele — általános kűőrehaladásunkon túl — az adott közösség, város vagy falu fejlődésének. A kapcsolat erősítésének és állandósításának ezerféle módja van, s ezek egyike a dolgozók panaszaival, észrevételeivel való érdemleges foglalkozás. Apró dolgok ezek, — volt ugyan idő, amikor ezeket a legkevésbé vették észre, nem is gondolván arra, hogy milyen nagy és káros hatást vált ki ez a nemtörődés az emberekben —, de hát az élet apró összetevőkből áll, amelyek mind fontosak az embereknek', s azok ilyen, vagy olyan megítélése nagyon befolyásolja őket cselekedeteikben. Tanácsaink munkájára a dolgozók apróbb ügyeivel, panaszaival való törődés a jellemző. Ez annak a bizalomnak egyik fontos pillére, amely ma tanácsainkat, tanácsaink munkáját körülveszi és sokoldalúan támogatja. Az elmúlt napok egyikén ellátogattunk néhány községbe, ahol tapasztalatokat — méghozzá kedvező tapasztalatokat — szereztünk a tanácsok panaszintéző munkájával kapcsolatban. Kerecsenden — de másutt is — a dolgozók igen változatos formában hozzák tudomására választott vezetőiknek észrevételeiket, vagy panaszaikat. A leggyakoribb az, hogy a lakosok felkeresik körzeti tanácstagjukat, elmondják ie- ki problémáikat és várják az intézkedésit. Ami nem is marad el, legyen bár közérdekű észrevételről, vagy pedig magánjellegű ügyről is szó. Nézzünk néhány példát.. A főutca lakóinak régi gondja volt a rendelkezésükre álló régi gémeskút rendbehozása. Korábban is szóvátették már ezt a problémát, de valahogy mindig elmaradt a többi tennivaló mögött. A környék lakói Mészáros György tanácstagnak — aki egyébként a pénzügyi állandó bizottság igen aktívan és szorgalmasan dolgozó elnöke is —- szóltak végül, aki a legközelebbi végrehajtó bizottsági ülésen kőnk. rét javaslatként terjesztette elő a régi, elavult kút rendbehozását. Az ülés megvitatta a javaslatot és úgy döntött, hogy rövid határidőn belül, a községfejlesztési alapból, rendbehozzák az öreg kutat. A munkát azóta már el is végezték, s azzal, hogy a régi gém helyett gombrendszerrel oldották meg a víz felhúzását, még korszerűsítettek is. S az egész- KUKOPJCAGÓRÉT építenek saját erőből a horti Ezüstltalász Termelőszövetkezet tagjai. Az építkezéshez szükséges faanyagot már kitermelték, s hamarosan hozzáfognak a szövetkezetben dolgozó szakemberek irányításával a munkához. „A második ötéves tervben a cellulóz- és papírgyártás hazai nyersanyagbázisra épülő nagyarányú fejlesztését kell előirányozni.., CeUulöztermelésünk a Dunai Szalmacellulózgyár megépítése es a Csepeli Cellulözgyár folyamatban levő bővítése után 1965-ben több mint háromszorosát érje el az 1958. évi termelésnek és új nagy teljesítményű papirgépek üv-ntbehelyezésével csaknem megkétszerezzük papírtermelésünket." (A Központi Bizottság irányelveiből.) Bevonultak . •. A vidékről a megyei székhelyre utazott szülők csoportja mozdíthatatlanul állt csütörtökön már kora reggel óta az egri városi tanácsháza előtt. Le nem vették volna szemüket a nagytanácsterem utcára néző ablakairól, csak nézték, figyelték, hátha egy-egy pillanatra megláthatják a nagy üvegtáblák mögött fiaikat. A leskelődésre azonban ott bent nemigen volt idő. Katonatisztek társaságában egymással volt elfoglalva minden fiatalember. Egész délelőtt a bemutatkozások folytak. Ismerkedtek a fiatalok, akik a néhány héttel ezelőtt lezajlott sorozás után most azért gyűltek össze, hogy állampolgári kötelességüket teljesítve bevonuljanak katonai szolgálatra. Katonák lesznek. Egyelőre még oly hihetetlennek tűnt mindannyiuk számára ez, de a tiszt elvtársak is gyakran néztek végig az itt még civil húsz éveseken arra gondolva, milyen f urcsa is lesz néhány napig ezeket a fiúkat egyenruhában látni. Mind csupa egészséges ember testileg, lelkileg egyaránt. A bevonultatást intézők egész évi eredményes munkájának köszönhető, hogy a legkörültekintőbb egészségügyi és szociális vizsgálat után kapta meg a behívóparancsot minden 1939-ben született sorköteles. Talán éppen ezért van az, hogy ezek a bevonulok sokkal fegyelmezetebben, rendesebben viselkednek az indulás előtti órákban, mint az elmúlt esztendeiek. No, persze voltak, akik izgalmukat, az otthoni búcsúzás utáni futó kedvetlenségüket ŰJ ÉLETÜNK egyik rendkívül örvendetes jellemzője az a változás, amely különösen az utóbbi két évben Eger fejlődése terén is mutatkozik. Megindult a tömegesebb lakásépítkezés, vállalataink, gyáraink is egyre több bővítési vagy új telepítési igénnyel lépnek fel, új, nagy iskola falai emelkednek, tervezünk szállodát, irodaépületet és további strand-létesítményeket. És ami ugyancsak örvendetes: újabban mindenkit érdekel a város szépítése, ma már mindenki egyre jobban magáénak érzi ért a várost — eredményeinket. Ám Eger gyors előhaladása nemcsak örömet, de bizonyos mértékben gondot is okoz. Felelőséggel tartozunk azért, hogy minden új létesítmény a legmegfelelőbb helyre kerüljön, későbbi fejlődésünket ne akadályozza, és — nem utolsósorban — a város eddig elismerten szép megjelenését, magát a városképi együttest ne rontsa. A „Népújság” az utóbbi időben *bb ízben is foglalkozott Eg*o fejlesztési ügyeivel — különösen abból az alkalomból, hogy az illetékes szervek most tárgyalták a város általános rendezési tervét. Ezek a térképre fektetett jó elképzelések azor ban általában csak alaprajzi kialakítást rögzítenek, legfeljebb azzal a kiegészítéssel, hogy hol lehet a jövőben földszintes beépítést engedélyezni és hol szabad ezentúl csak magasabb épületeket létrehozni. A városképi kialakítás, a külső megjelenés kérdéHogyan építkezhetünk Egerben ? se tovább! megfontolásokat igényel és ezekhez kívánok az alábbiakban néhány gondolattal szolgálni. PILLANATRA SEM kétséges, hogy mások az építészeti kiképzés követelményei a város szélső peremterületein — mondjuk, egy új gyár építése alkalmával — és megint egészen mások, ha például a Kossuth Lajos utca, műemléki során, vagy a Dobó István téren akarnánk egy új alkotást — esetleg emeletráépítést, stb. — létrehozni. Mindkét helyen nemcsak merülhetnek, de már merülnek is fel igények a hasonló építkezésekre, mint ahogyan merülnek fel kívánságok építésre Egerben más tíz és száz helyen, hiszen a város alakuló, fejlődő szervezet, amelyben az élet egyre újabb szükségleteket támaszt, újabb alakzatokat hoz létre. Az előző példánkban első helyen említett városrészeken: tehát az új településeken és az úgynevezett „történelmi városmagon” kívül az épületeit kialakításának kérdése aránylag egyszerű. Különlegesebb stílusbeli megkötöttségek nélkül: a mai élet kívánalmai szerint kell építkezni. Legyen az új épület alaprajzilag, felépítésében, szerkezeteiben a rendelte- tésbaii igényeknek — tehát az úgynevezett „funkciónak” — megfelelő, természetesen elégítse ki a külső megjelenést illetően a mindig érvényes követelményeket e tömeg, arányosság, szín, stb. terén. Itt inkább csak egy másik dolog, amire feleletet kell adnunk: hol van az a területi határ, ahol ezek az elvek érvényesek? A válasz: azokon az utcákon, tereken kívül, ahol az értékes műemléki épületeink állanak, és ahol hivatalosan is lerögzítést nyert a „védett városkép.” Ez a védett terület pedig aránylag kicsi és úgy érezzük, nem követtünk el hibát, amikor például már az Egészségház utca, vagy Gólya utca vidékén hozzájárultunk egy-egy űj, „modern” lakótelep létesítéséhez. Sokkal nehezebb — és történelmi városainkban, így Egerben is különösen éles és vitatott — probléma a műemléki környezetben való építkezés. A MŰEMLÉKVÉDELEM ügyéhez lehet helyeslőén és ellenségesen hozzászólni, de egyet nem lehet tenni: a műemlék-kérdést nemlétezőnek tekinteni. Ma. amikor Európa szinte valamennyi országában milliókat áldoznak az elmúlt idők építészeti alkotásainak fenntartására, mi sem hagyhatjuk elpusztulni az idők viharaiban különösen megfő, gyatkozott számú művészeti emlékeinket. És ami az országra — mint nagy egészre — vonatkozik, fennáll Egert illetően is: hiszen városunk messze földön ismert — és elismert — szép jellegét éppen a művészi épületegyüttesek által kialakított történelmi városkép alkotja. A városkép fogalmával jutunk el ahhoz a megállapításunkhoz, hogy a korszerű műemlékvédelmet ma már nemcsak egyes alkotások megóvása jelenti, hanem az a törekvés is, hogy művészi értékű építményeink megfelelő környezetben álljanak. A műemléki környezetben való építkezés kérdésében két felfogás áll szemben egymással. A régebbi elgondolás szerint az ilyen helyeken végzett új építkezések, átalakítások alkalmával szigorúan ragaszkodni kell a környezet uralkodó stílusához, az attól való eltérés megengedhetetlen. Ma már ezt az álláspontot csak kivételes esetekben tartjuk helyesnek: például mindenki egyetért abban, hogy az angol-szász légitámadások alkalmával elpusztított Drezda-i Zwinger helyreállítása csak az eredeti állapot teljes rekonstruálásával volt helyes, és megértjük a nemzeti büszkeség szempontjából azt is, hogy Varsónak és Danzignak a fasisztáktól lerombolt belvárosát a lengyelek teljesen korhűen építették újjá. AZ ILYEN ALKALMAKTÓL eltekintve, a kialakult vélemény ma már mégis más: az építészek úgy vélik, hogy a régi környezetbeli új építkezések esetén is korunk hangját kell határozottan megszólaltatni. És a történelem valóban ezt a felfogást igazolja. Elvégre az egykori gótikus környezetben is építettek szép reneszánsz épületeket, és a barokk paloták mellett sem hatnak rosszul egyes klasszicista homlokzatok! Természetesen, stílusbeli eltérések esetén is meg kell lenni a városképi összhangnak. A műemlékek szomszédságában feltétlenül alkalmazkodni kell az új épületekkel a környező létesítmények tömegéhez és alakjához (ezért nem jó a tanácsháza épülete a Dobó István téren!),5 megközelítően be kell tartani a homlokzati felületek osztását, a, nyílások alakját, a nárkányok kapcsolatát (ezért jó a Kossuth Lajos utca 18. számú 1868-ban épült eklektikus lakóház a XVIII. századi barokk környezetben is!! — végül legyen összhang a felhasznált homlokzati anyagok és színek között. Röviden: az új épület ne igyekezzen túlharsogni a kialakult jó harmóniát, ne igyekezzen értelmetlen formalista részletekkel feltűnni, de az új irányban is valódi művészetet adjon! Ma még — az új társadalmak új stílusának forrongása idején — nem könnyű a maradandó művészit megalkotni. AM, HA VALAKI MEGÉRTI az itteni élet lüktetését és igyekszik elmélyülni városunk hangulatában: úgy hisz- szük, hogy az ősi falak között is méltó új alkotásokat fog létrehozni. Ezt várjuk itt dolgozó művészeinktől, építészeinktől! HEVESI SÁNDOR ..gyógyitgatni" akarták s hoztak magukkal egy kis hazai újbort ,,vigasztalóul.” Az üvegek nagy sóra azonban már délelőtt ott állt a nagyterem egyik asztalán — mert társak között ki nem találja nieg percek alatt a régi, vidám hangulatát. Máskülönben is oly gyorsan elszaladt ez az egész nap. A délelőtti bemutatkozások után csoportonként levonultak az újoncok egy kis időre az udvarra. Itt kilevegőzhették magukat, a büfénél ehettek-ihat- tak. s még arra is tellett az időből, hogy egy-egy tiszt elvtárs vezetésével néhányperces alaki kiképzést rendezzenek — hiszen az állomásra vonulásnak már valamennyire katonásnak kellett lennie. Délután három óra tájban kedves vendégeket kaptak a bevonulok. A József Attila Diákotthon tánccsoportjának '.tagjai jöttek el műsorukkal, •utánuk pedig a Kiegészítő Parancsnokság, a KISZ, a Nőta- '■nács, a városi tanács képviselői ‘búcsúztatták az újoncokat. 1 Négy órg, után végre meg- [mozdult a Dobó téren türelmesen várakozó csoport is. A ta- [nácsháza épületének kapuja ‘megnyílt, s kettős sorokban ki- ' vonultak rajta az újoncok. .Előttük zenekar ment pattogó -indulókat játszva, utánuk veidig a szülők sokasága. Még ! egy szer, kicsit könnyes szem- \mel. kicsit büszkén el akartak jbúcsúzni fiaiktól az állomáson. • öt óra tájban elindult az [ 1939-es egri és Eger környéki •újoncokat szállító első vonat. (Sok fiatalt talán hazánk olyan itájára vitt, ahol még sohasem [járt. A táj szépségeinek megis- ,m evésére azonban csak később [jut idő. A megérkezés után el- ‘.ső a beöltöztetés, hiszen jönnek •a pénteken és szombaton be- lvonulók is, utána pedig meg- •kezdődik a kemény, férfias \munka, a kiképzés. S az első ijól végrehajtott feladat után oly [büszkén lehet válaszolni a. di- ,cséretre: „A dolgozó népet szolgáljuk!” • — ger Érzelmes özvegy ■ Jorge Alves limai férfi feljelentést tett a rendőrségen, .hogy ismeretlen személy ello- ■pott tőle egy oroszlánbőrt, [majd így folytatta: „Nem sz "értéke miatt ragaszkodom a [bőrhöz, hanem azért, mert ked- •ves emlék számomra: ez az ^oroszlán, mielőtt lelőtték, felfalta a feleségemet.”
