Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-20 / 273. szám

1959. november 20., péntek népújság Hát nem mézeskalácsból van a házikó és még kerítése sincs — egyébként olyan, mint va­lami meseillusztráció: a nagy- anyó és nagyapó háza. A dü- lőút szélén — mert a házikó mar a tanyákhoz tartozik itt Horton — zsebredugott kézzel a távolságot kémleli egy öreg kucsma alatt, talán egy még öregebb arc. Nem vár senkit, nincs te különösebb kémlelni való ezen a fáradt őszi tájon, amelynek minden darabja is­mert, mint ezerráncú tenyere. De mit csináljon egy öregem­ber, közel a nyolcvanhoz, egy olyan élet után, amely ponto­san az egy darab szalonna kis történetével egyenlő .:. Volt egy embernek egy Karaj kenyere, de csali egy da­rabka szalonnája az egészhez. Felbicskázta hát a kenyeret sorba, szépen, s az utolsó da­rabka kenyérre rárakta a kis darab szalonnát. Hátha azt hiszi tőle, hogy az egész ke­nyeret szalonnával ette. Ko­vács János bácsi is nagyon az utolsó katonáknál volt, mikor feltűzhette bicskájára az utol­só évtized, bizony már darab­ka-szalonnáját; Most hát álldogál a kis há­zikó előtt, a dülőút szélén, csendben ízlelgetve annak az utolsó kis szalonnadarabká­nak jóízét, ott álldogál azon a darab földön, amely egykor az uraságé volt, s amelyen, mint urasági cseléd dolgozott végig egy félévszázadot. Uram.-, isten, csak az az ötven eszten­dő! Két háború, éhezés, nyo­mor, mennyi, de mennyi szen­vedés, hány születés és meny­nyi halál, milyen kevés neve­tés és milyen sok könny. Nagy tó lenne abból a sok könny­ből, tán’ még hajókat is el-, vinne a háta. De az ember ki­bírja, az ember mindent kibír, mert remél és bízik .;. Nem­hiába! — Csak beteg ne lennék — panaszkodik öregesen. — Nem akar hajlani a hátam —eresz­Ján os bácsi kedik le egy kicsit nyögve a konyhában egy székre. A má­sikra élete párja kuporodik le, kinyújtott lábbal. — Bottal kell járnom... El­estem a télen és most így né­zek ki — panaszkodik ő is, hogy egy pillanatra úgy ér­zem, nagyon szerencsétlen csa­ládhoz vetett el engem a sor- jom. — Rosszul élnek? — csúszik ki akaratlanul a számon, rög- ion meg is bánva a kérdést, mert lesz erre panaszkodás, hogy győzzem hallgatni. — Már miért élnénk rosszul? — háborodik fel Kovács Já­nos.. Az a baj, hogy nem va­gyok fiatal, dehát ezen ki tud­na már segíteni ... Most egy­általán orvosi kezelés alaít vagyok.;. Ingyenesen, mint az egy szövetkezeti tagnak du­kál. Ez a haj csak, tetszik tud­ni. Mert még így is teljesítet­tem 105 munkaegységet. — Itt van egy dobásra a ta­nyától egy sarokföld — muto­gat kifelé a kicsi ajtón Kovács néni. Két kocsival hozták ha­za róla a kukoricát, meg ter­mett egy kis krumpli is ..; Megbirkózunk a háztájival, ad a szövetkezet te a munka­egységekre ... Nem kell olyan sok már ilyen két öreg ember­nek. Kovács Jánosnak szemmel- láthatóan nem tetszik, hogy élete párja annyit, de annyit hangoztatja azt az öregséget. Nem te állja meg sző nélkül: — Én, kedves fiam, még most is kellek a szövetkezet­be ..; Engem hívtak kazlazni, mert értek ám ahhoz: S micsoda kazlak? Nem boglyák, kazlak, hogy messzire lót az ember a tetejéről. Szövetkezeti kazlak — teszi hozzá végső jelzőként; — Csak éppen kibetegedtem — sóhajt újra egy keserveset —, mert ez a betegség sehogy se tetszik egy olyan embernek, aki soha életében eddig beteg nem volt, mindig dolgozott, most meg csak ott ténfereghet a tanya körül. — De hát mi lesz magával, János bácsi, ha már nem tud dolgozni. Miből élnek meg? — Édes fiam, nékem jövő év februárban nyugdíj jár. Elmúl­tam tízéves szövetkezeti tag. A kormányzat azt mondta, hogy tíz év után nyugdíj jár, akkor tíz érv, után én megkapom azt a nyugdíjat.:. Amellett; ha van erőm, kedvem, mert ha erőm van, akkor a kedvvel se lesz bajmegyek és dolgoz­gatok én még a szövetkezet­ben — jelenti ki olyan maga­biztosan, hogy kétség sem fér­het hozzá: meglesz az a nyug­díj. S ahogyan tovább beszél, magyaráz, tízesztendős szövet­kezeti múltja emlékeit kotor- gatva elő. az arcát figyelem és egy másik arcot látok magam előtt. Az Alföldön laktam, s a házban, amely egy nagygazda tulajdona volt, dolgozgatott egy öreg cselédember. Hajlott hátú, inas testű, vizes szemű: fát vágott, a tehenet gondozta, megaludt az istállóban és evett a mosókonyhában, — Tartom az öreget, már vagy húsz éve dolgozik itt ná­lam — fejtegette egy alkalom­mal apámnak a gazda, s még egy kicsit meg is hatódtunk ettől a jóságtól, hisz senkije se volt az öregnek. Egy reggel nem láttam Já­nos bácsit, aki csodálatos me­séket tudott és híres szép le­gény volt, elmondása szerint még Ferenc Jóska idejében. — Á, hát már a fejsze is ki­esett a kezéből — legyintett a gazda, jelezve, hogy számára János bácsi megszűnt létezni. — A feleségem perel is ve­lem, hogy olyan nyughatatlan vagyok — hallom újra Kovács János szavait. Nem mutatom, hogy fogalmam sincs, mit mondott elébb, hogy elgondol­kodtam egy másik János bá­csin. akinek egyszer kiesett a kezéből a fejsze. — Nagyon köszönjük a lá­togatást — mondja és búcsú­zunk a ház végiben, amely ott van mindjárt a kis sarokföld mellett, ahonnét két kocsi ku­koricát hoztak be, csak úgy ráadásként. S a kopott ágú iák lassan eltakarják a házat, amelyben két öreg él nyugod­tan, békén és megelégedet­ten. Mit tudják a mai fiatalok, hogy mit jelent egy öreg pa­rasztember számára, hogy ha­láláig a maga ura lehet, hogy senkire se szorulva minden­nap szelhet kenyérből, sza­lonnából! Ha annak idején erről me­séltem volna én. a mindig ne­kem mesélő János bácsinak, megcsóválta volna a fejét, s va­lami ilyesfélét motyoghatott volna: — Kisfiam, ilyen még a me­sében sincs! Gyurkó Géza As első lépések után Úttörők a kultúra törlesztéséért Ezzel a jelszóval gyülekeztek össze a gyöngyöspatai pajtások az úttörőszobában. A csapatve­zetőség ugyanis elhatározta, hogy könyvvásárt rendez. Nem volt kötelező részt venni a könyvárusításban, ennek elle­nére szép számmal jelentkez­tek a pajtások. A könyvvásár eredményes Éjfél után ismeretterjesztő és meséskönyv talált új gazdára, örülünk, hogy ezzel is hozzájárulhat­tunk községünk kulturális fel- emelkedéséhez, hozzájuttathat­tuk a lakosságot a könyvhöz, a széphez. Versenyben végeztük a könyvárusítást. A legeredmé­nyesebb munkát Tátrai Gyula végezte, aki több mint száz fo­rint értékű könyvet adott el. Jó munkájáért csokoládé-juta­lomban részesült. ’ Az eladott könyvek értéké­nek tíz százalékát csapatunk kapta, amit a táborozási alap- g hoz tettünk. Ezzel is egy lépés- - sei közelebb jutottunk a nagy nyári élmény valóra váltásához. Molnár László őrsvez., Gyorsjáratú Norvég adatok a radioaktív esőről Thorleif Hvinden, a norvég honvédelmi kutatóintézet mun­katársa, a norvég hadsereg lapjának egyik legutóbbi szá­mában beszámol azokról a kí­sérletekről, amelyeket az an­gol légierőkkel karöltve az utóbb- hónapokban végeztek. Megállapították hogy atomrob­bantások után a radioaktív eső legfeljebb egy évig, de esetleg csak hat hónapig marad a sztratoszférában, tehát az ed­digi becsléseknél jóval hama­rabb hull le a Földre. Hvin­den kifejtette, hogy ennek_ kö­vetkeztében háború esetén a radioaktív eső jóval súlyosabb károkat okozhat, mint ahogy azt eddig képzelték. Megálla­pította, hogy a Norvégiában végzett tudományos mérések eredményei nagyjából meg­egyeznek a világ más részén folytatott ilyen irányú Kutatá­sok eredményeivel. A „Koshíránn1rau Gyöngyösön Hétfőn este Gyöngyösön, a Járási Művelődési Házban mu­tatja be Közkívánatra című műsorát az Országos Rendező Iroda. Az esten Ákos Stefi, Lehoczky Éva, Mucsi Sándor, Bérces Tibor, Mikes Lilla és Solymnsi Imre lép fel, zongo­rán kísér Hajdú Júlia, konfe­rál Pajos István. Műsorukban operett- és filmkettősök, san­zonok, egyvelegek és opera- paródiák szerepelnek. Papír — kukoricaszárból A tel-avivi papírgyárban ki­dolgozták a kukoricaszárból való papírkészítés technológiá­ját. Izraelben a kukoricaszárat eddig gyakorlatilag nem hasz­nosították ipari céloKra. A ta­pasztalatok szerint a kukorica­szárból készült papír kiváló minőségű, s a technológiától függően 20—100 százalék ku­koricát tartalmaz. A kutatáso- Kat az ösztönözte, hogy Izrael­ben elég jelentős a papír hiány A tmérője a centiméter százmilliomod ^ részének csupán néhányszorosa. Mi­icsoda parányiság!... Talán, ha a nagyságot [ állítanánk szembe vele, tudja képzeletünk cmegsejteni a végtelen kicsiséget. Egy centi- f méternek a százmilliószorosa ezer kilométer, f tehát olyan távolság, mint Budapesttől lég­vonalban Moszkva. Ezt az óriási messzeséget [elménk felfogja, térképen leméri, a gondolat f szárnyán be is repüli, de a centiméter száz- f milliomod része már a parányinak olyan Végtelen kicsisége, hogy csak a hideg számok [tükrén át pillanthatjuk meg: 0,0000000t cm. [Már a csodálat hangja sem tör fel belőlünk, [■egyszerűen csak elfogadjuk a számok nagy [igazságát, hogy a parányinak ilyen végtelen [kicsinysége is létezik, s ennek néhányszorosa 8az atom, az elemek legkisebb része. 3 Ezek után már azon sem csodálkozha­ttunk, hogy ez a parányi részecske egy egész külön világ. Magja van, amely körül — mint § naprendszerben a bolygók — keringenek az [elektronok, egyikben kevesebb, a másikban [több, a hidrogén atomjában például egy, az §uránéban már kilencvenkettő. Az előbbinek §a helyes nagyított képét kapnánk, ha elkép­zelnénk, hogy a Földünk középpontjában egy [kis dinnye lenne, az Egyenlítőn pedig az [Országház keringene és a Földünk többi ^anyaga mind eltűnne. Ez az elképzelt nagyí­tott kép azt is megmondja, hogy az atomban az atommag és az elektronok rendkívüli ki­csinyek az őket elválasztó térhez viszonyítva. A dinnye és az Országház egymás mellé állí­tott térfogatában elénk állítja az atommag és a körülötte keringő elektronok térfogatának óriási különbségét, de az atommag tömegét már csak a számok érzékeltetik: 1850-szer akkora, mint az elektroné, térfogatában hiá­ba olyan parányi mellette. Ha egy 100 tonnás mozdonyból és ötven, egyenként harminc tonnás vagonból álló vonat anyagának atom­magjait az elektronoktól megszabadítva, egy­más mellé állítanánk, akkor azok elférnének egy gombostűfej tizedrészében. És ez a pará­nyi tömeg 1600 tonna súlyú lenne... Hihetetlen? ... Csak látszólag, mert a va­lóság azt mutatja, hogy az atommag hasa­dása olyan borzalmas, gyilkos erőket szaba­dít fel, mint az 1945-ben Hirosimában és Na- gasakiban ledobott két atombomba, de olya­nokat is, amelyek az atommáglyákban kel­nek életre, hogy áldásai legyenek az emberi életnek, a boldog jövendőnek. Csak az emberiségtől függ, hogy a két erő közül melyiket választja... L'ölébredtem. Az álmok még nyújtózva \ 1 néztek vissza rám, aztán elindultak f a megsemmisülés felé. Távolodó alakjuk í mindig jobban elhomályosult, már csak egy- { egy foszlányuk villant fel, aztán azok is el- < tűntek a messzeségben. A csend is felébredt. Szétnézett a sötét, szobában, aztán nesztelen léptekkel elindult [ felém ... Megállt mellettem, fölém hajolt, c Talán hallgatózott, hogy dobog-e a szív.. .1 Aztán megfordult a sarkok felé, leült az alvó s bútorokra és gondolataim malmán őrölni i kezdett... Némelyik gondolat hamar lejárt, volt c olyan, amelyik lassabban, de járt a malom, £ dolgozott a csend, gondolatot gondolatra ön- [ tött fel. Egyik zsákból emlékek búzáját, a [ másikból tépelődést, de volt olyan zsák is,: amelynek búzájából álmokat, terveket őröl- j getett. Mert az emlékek rissza-visszajárnak. Kí­váncsiak is, hogy emlékezünk-e ... Gondo- j lunk-e még az örömre, bánatra, amelyet \ okoztak a múltban nekünk... De a ma élete is hullámzik bennünk, abban is van bőven öröm és bánat. Belőlük nő ki a holnap bol- \ dogsága, talán szenvedése. Hogy melyik jut \ részünkül? — ez tőlünk is függ... Ezért tér- • vezgetünk, ezért szövögetjük a ma életéből a jövőt, mert örök emberi vágy, hogy a holnap a boldogság útját hozza elénk. Az éjszakák csendje sokszor erre ébreszt. Nem hagy nyugtot az életünk. Elbeszélget j velünk, néha talán vádol is minket, s köz­ben az álom messze elszáll. Így jártam én is. Emberi dolog. A csend j malma némán őrölt bennem. Szemem próbál-! tam erősen lehunyni, hátha visszacsalogat- \ hatom a pihentető álmot. Nem ment. Gondo­lat gondolatra ébredt, egyik elhagyott, jött a másik, s közben telt az idő, rohantak a per­cek, órákká dermedve néztek felém ... Kutyaugatás hangzott be kintről, kakas kukorékolása hajnalt jelzett. A sötétség is lassan eloszladozott már, átadta helyét a de­rengésnek. Az ajtók fehére felvillogott, a fa­lakon felrajzolódtak a képkeretek, a bútorok körvonalai is megmozdultak, és álmosan néz­tek egymás felé. Mégis lassan visszatért az álom, amely megnyugvást és erőt ad az embernek ... HÖRVÖLGY1 ISTVÁN irahtor A harkovi traktorgyár mér­nökei olyan traktort szerkesz­tettek, amely fokozott sebes­séggel a legtöbb energiát igény­lő mezőgazdasági munkálato­kat is elvégzi. A „T—75“ nevű új traktorba 75 lóerős motort szereltek. A hajtóműszekrényben 12 sebes­ségáttétel van. kilenc az elő­rehaladáshoz, három pedig a hátrafelé való mozgáshoz. A sebességgel két kilométertől 11 kilométerig lehet manőverezni, ennek folytán minden munká­hoz a legelőnyösebb sebesség választható ki. A traktoros fülke igen nagy Kényelmet biztosít, még leve­gőkondicionáló berendezés is van benne. A gép nagy sebessége töb­bek közt a szántásnál te jelen­tősen megjavítja a megmun­kált talaj minőségét. Gyöngyös város anyakönyvéből Születtek: Besenyei Ildikó Már* ta, Hevér Magdolna Mária, Rúzsom Éva. Stumpf Attila, Terkovics Ist­ván. Jobbik Zsuzsanna. Tóth Mag­dolna, Mayer Ildikó, Nosza Józsefi Mezei Béla József, Fentor János; Szabó Johanna Honogia, Tóth Mar­git Magdolna. Mikola Kálmán, Ba­log György, Nagy László, Szőke Csaba Béla, Rózsavölgyi Mária Ág­nes. Borsos Ferenc Sándor, Kúti Mihály, Holma György István, H- csik Judit, Kulacsik Ferenc, Mol­nár Miklós, Bordás Imre Zoltán; Farkas Jolán. Szakái Anna Mária; Házasságot kötöttek: Hejel Jó­zsef—Benei Rozália Éva. Csúzi Ist­ván—Gulyás Borbála Pampuk Jó­zsef—Nagy .Erzsébet, Tóth Lajos— Barta Etelka. Pataki Ferenc József —Szalai Terézia. Bogdán László József—Húsz Ilona. Berta László— Pelle Anna, Szeghő Sándor—Nagy Margit. Meghaltak: Szőkely Bertalan; Driszkó Rozália. Bárány; Ferencné rLadik Rozália), Erdélyi Tánosné (Király Rozália), Pecze Balázs, Hangai Jánosné (Kerekes Kriszti na), Németh Izabella, ÜLTÜNK szember! egymás­_______sal és már lassar eg y órája, hogy forgattuk s világ dolgát. Nem volt közöt­tünk véleménykülönbség és Deme Andrásnak is azon főt' a feje, mint annyi sok má; parasztembernek manapság. A termelőszövetkezetről kerüli szó, a paraszti jövőről, az ú. életről, az első lépésekről, £ kenyérről, no meg arról, hogj körülöttük halad, fejlődik a vi­lág, fejlődnie kell mindennek a mezőgazdaság sem lehet hol­miféle kivétel. Deme András az okosan gon­dolkodó, értelmes, előrelátó pa­rasztember típusához tartozik akinek éppen olyan nehéz voll otthagyni a régit, a megszo­kottat, mint bárki másnak csak, akinek azért volt és van ereje ahhoz, hogy ha kell, hál a szíve elé helyezze az eszét Most egy éve Deme András kétszázhetven paraszttársáva] együtt még egyedül fogta a2 ekeszarvát Heréd községben, de azóta — mint mondani szo­kás: sokszor fújt már szél a Mátra felől. És ez a mindent felkavaró szél most az ősszel régképp elsöpörte, betemette a barázdákat és két nagy csa­ládba tömörítette a falut. Ma két termelőszövetkezel; műkö­dik Heréden: a régi, a ..Hala­dás”, az új, a „Mátravidéke”. Az utóbbinak Deme András is vezetőségi tagja, pénztárosa. ,m„fc őszinte, nyíltszívű ANDRAb mhpr arni a szí_ vén, az a száján is. Olyan em­ber, aki ismeri a történelmet, ijságot járat, rádiót hallgat és tudja, hogy a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés nem csupán paraszti, de népi ügy is, még pontosabban: népünk egyik legfontosabb, életbevágó problémája. — Nem könnyű szívvel hagy­tuk ott a régit — mondta ki bátran az igazságot ez a nyílt tekintetű, okos szavú ember és hangjának remegésén megérez- tem a lelki vívódások nyomait, amelyeken a döntés idején át­estek a Deme Andrások. — Addig nehéz csak, amíg ágy istenigazából meg nem kezdi a közös munkát az em­ber. Addig, amíg nem látja a szövetkezeti táblán sarjadni a? új vetést, addig, amíg nincse­nek együtt a jószágok, addig, amíg nincs közös akaraton a tagság nagyobbik része. — így mondta a saját tapasztalatai alapján s úgy éreztem, hogy általános igazságokat beszél, ha úgy tetszik, törvényeket, amelyeket érdemes leírni, má­soknak elmondani. — Látja, most már mi is könnyebben lélegzünk — told­ja meg a szót. — Négyszázhet- vennyolc hold vetésünk a földben zöldéi], sorol az ár­pánk, csírába indult a bú­zánk, születőben van jövő évi kenyerünk. Most már mind a kétszázhetvenen arra gondo­lunk, hogy ebből a vetésből lesz jövőre kenyerünk. I- DECEMBER elsején öt ven 1 ____________ szarvasmar­há nkat már az új .istállóba köt­jük be, amely sok huzavoná­val, de mégiscsak elkészült. Amikor építkeztünk, kutat fúr­tunk, egyre több és több em­ber jött segíteni, dolgozni. Ok­tóber 1-től már pontosan je­gyezzük a munkaegységeket is. amelyek számától függ, hog, milyen nagy darab lesz a jövő esztendei kenyér. Találkoznak a közös és egyéni tervek, érde­kek ... szóval, minél beljebb megyünk az időbe, minél to­vább haladunk, annál köny- nyebb az új élet. Ezt éra és tudja már a tagság is és leg­nagyobb részük szorgalmas munkával vett részt az őszi munkákban. — Az előbb azt kérdezte: mi­lyen segítséget kaptunk? — mondja az egyik rágyújtás szü­netében Deme András. — Legfőbb segítőnk az áüam, amely hitelt biztosít számunk­ra a meginduláshoz, a kezdés­hez. Aztán segítettek a Mátra- vidéki Erőmű dolgozói, a mun­kások, a falubeliek is. De azért vannak még most is kétkedők, félszívű emberek, akik nehezen bíznak az újfajta jövőben Eze­ket két csoportba lehetne osz­tani. Egyik részük kételkedik, de iparkodik, dolgozik együtt a többivel, a másik részük csak ímmel-ámmal végzi a munkát, nem hisz az új jövőben. Az előb­bieknek azt tudjuk mondani: dolgozzatok tovább becsülettel és meglátjátok, hogy a terme­lőszövetkezet jobb az ottha­gyott egyéni életnél, az utóbbi­akat csak sajnálni lehet, mert akkor döbbennek rá majd az igazságra, amikor közeledik a zárszámadás, de akkor már késő lesz. üres marad a kam­rájuk. — Jó! tudjuk, hogy nem könnyű a kezdet és hosszú még az idő az első zárszám­adásig amikor részesedést oszthatunk a tagságnak, de az első biztató lépések után bát­ran és bizakodással tekinthe­tünk a jövő elé... jfGY MONDJAl D<Tsfza^aS? bizakodás és hit sugárzik. Bi­zakodás a szebb, a könnyebb paraszti sorsban, amely, ha nem is egy csapásra, de mégis­csak eljön a föld népének dol­gos, szorgalmas munkája nyo­mán. (Sz. I.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom