Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-12 / 266. szám

1939. november 12., csütörtök »epojsag t Gondolatok a teljes leszerelésről Lete*s*ük-e a kobaltét? Betegeknél, álbetegeknél Ez most a legfontosabb kér­dés Rigától Casablancáig, Pe~ kinytől Los Angelesig, ezt kér­dezik egymástól az emberek: letesszük-e a kőbaltát? Kér­dezik. Mert hisz tíz- és tízezer év óta nem volt perc, nem volt pillanat, hogy ne markol­ták volna két kézre, szorosan. Ki támadásra, ki véd evezés­re.. Letesszük-e a kőbaltát?! A kőbaltát, amelynek vasfejet adtunk. később kiéleztük, megnyújtott acélfejet adtunk neki, csákánnyá képeztük, Kard pengének kalapáltuk, s tollas-forgós íjvesszőként bél­és dróthúiYal messzire vetet­tük. .. Letesszük-e a kőbaltát? — A kőbaltát, amelyből for­téllyal formáltunk, s lőpor de­tonációjával messze robbantot­tunk, amelyből tank lett. bom­ba. ágyú és irtózatos tömeg- halál .. . LetesszüK-e a kőbal­tát. amelyet végül apró részek­re bontottunk, mely az anya­gok legparányibb paránya lett és a leghatalmasabb minden eddigi hagyományos fegyver­nél. Üi damokleszi kard... Az emberiség létét veszélyezteti. Ha a magasból robbanva lehull, iszonyatos öldöklés, pusztulás lesz a Galaktika egy darab­ján. Az anyag legparányibb paránya egymaga több ember­életet olt ki, mint minden ed­digi fegyver együttvéve, mint minden eddigi háború össze­sen. Elérkezett az idő. hogy meg­szabaduljunk a Rémtől, hogy elmúljék fejünk felől a fenye­getés — örökre. A kapitalista sajtó tele van meglepetésekkel. fis Hruscsov elvtárs nevé­vel. Kolumnás cikkek a Név’ York Herald Tribune- ban, aNew York Times-ben. Plakátbetűs címek az újságok oldalain Még a Vatikán lapja is állást foglalt e hatalmas horderejű kérdésben. „Leszerelés!” — e szó járja be a világot. Nemrégiben Amerikában járt Hruscsov elvtárs. A szov­jet kormányfő megérkezésekor átadta Eisenhower elnöknek a Holdra eljuttatott zászló má­sát. Két nappal később a New York-i ' ENSZ-palota szónoki emelvényéről a közgyűlés elé terjesztette a szovjet kormány leszerelési javaslatát: négy éven belül semmisítsenek meg mindenféle hadviselési esz­közt,! „Roppant ésszerű elgondo­lás!” — ez a legóvatosabb megfogalmazás, amely az ame­rikai szenátoroktól elhangzott a leszerelési javaslatot illető­en. Mennyire igaz! Ahol nin­csenek fegyverek, nem lehet többé háború, nem lehet többé életriasztó puskaropogás. Ak­kor fegyvertelen boldogság költözik bolygónk térségeire. Hemingway egyik leghíre­sebb, legnagyszerűbb háború- eilenes regényének e címet adta: „Búcsú a fegyverektől”. Vajon, mert-e álmodni is a nagy amerikai író erről, hogy e szimbolizált vágy valaha beteljesedik? Aligha .. és mi már nem vagyunk messzire ettől a „beteljesedéstől.” A szovjet rakétatudomány alaposan maga mögött hagyta kísérletező, csecsemőkorban járó amerikai társát. A szoci­alista tábor hadereje iszonya­tos. Amerika talán azt várná most, hogy a fehér asztal mel­lett a világ újrafelosztásáról tárgyaljanak, újabb és újabb érdekszférákat hasítsanak a világ testéből. De csalódnia kellett, mert a Szovjetunió a békejobbját nyújtotta. És nem a gyengék, de az erősek békevágyával készül a kor­mányfők' találkozójára. Azzal a hatalmas horderejű szán­dékkal és javaslattal, hogy: mondjunk búcsút a fegyve­reknek! Itt az ideje, a sürgető tenni- akarás órája. Mert évszázadok óta érezzük a puskapor szagát. De most már nemcsak lőpor­szag terjeng a levegőben, ha­nem hamú, radioaktív por és hamu... Az emberi felelősség nevében, a történelmi, az elkö­vetkező holnapok felelősségé­nek nevében: véget kell vet­nünk ennek! Elég volt a borzalomból, a rémül tségből! Elég veit a gyilkolásból! Van szebb, okosabb, sokat- érőbb lehetőség: a haláltalan verseny, a fegyvertelen mér­kőzés. Küzdelem a hosszabb életért. A jobb életért. Küzde­lem a természet vak erői el­len, a tudásért, az értelemért. A homály ellen! A kőbalta, a hajdani, az ős­ember kezében, — a fegyverek őse. De nemcsak ez! Több is ennél. A kőbaltából lett a ka­lapács és a sarló! A kőbaltá­ból születtek a jó szerszámok, a munkagépek. Nem becsülték eléggé eddig... De immár 42 esztendeje kontinense szüle­tett a békének, a sarlónak és a kalapácsnak állama, hatal­ma, ereje van. Ez a súlyos tör­ténelmi tény kényszeríti a megrögzött, makacs fegyver- kezőiket is, hogy józanul gon­dolkodjanak: elég a fegyve­rekből, gyártsanak boronát, ekét, traktorokat! Ha a leszerelés megvalósul, az emberiség olyan boldog lesz. mint az elfáradt tikkadt sivatagi vándor, aki végre pi­hentető zöld oázishoz ér — ezt mondotta Hruscsov élv­társ, nevezetes ENSZ-beszédé- ben. fis ez a pihentető zöld oázis nem délibáb, nem káprázat — de valóság! Az emberiség bé­kére vágyik. A háborús politi­kusok nem vezethetik tovább a sivatag vándorát a bizonyta­lan utakon... Dombok tetejéről messzebb ellát az ember. A hegyek csú­csáról még távolabbra. , A szovjet emberek már ki­nyújtották kezüket a végtelen űrbe. a szovjet emberek hol­dat értek, felkapaszkodtak a csillagokba. Azért látnak ők messzebbre, az elérkező idők jövendőibe. S ezért mondották ki előbb: meg kell semmisíteni minden fegyvert, hogy ne le­hessen többé háború! Nemrég közölték az újsá­gok: „a szovjet kormány az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének ajándékozza az 1957. ok­tóber 4-én felbocsátott első mesterséges hold modelljét”... és ugyancsak ..odaajándékozza Vucsetics szovjet szobrász „Kovácsoljunk ekevasat a kar­dokból” című szobrát, mint kifejezőjét annak, hogy az ENSZ és minden ország az ál­talános leszerelésre törekszik”. Hatalmas idők. Közeledik az emberi aranykor. A Wall-Streeten újból esett a fegyverkezési részvények ára. Pataky Dezső Ismeretes, hogy a megyé­ben az országos átlagon felül van a táppénzesek száma s ebből könnyű olyan követ­keztetést levonni, hogy ezek egy részét az álbetegék teszik ki és különösen a tavaszi, nyári és őszi mezőgazdasági munkák idéjén szaporodik a számuk. A Selypi Cukorgyár társa­dalombiztosítási tanácsának legutóbbi ülésén is erről esett szó, amikor összegezték a lá­togatások eredményét. A „be­tegek” közül találtak olyano­kat, akik fuvaroztak, vagy egyéb mezőgazdasági munkát végeztek. Volt olyan i>3. aki gyulladásos lábával nem dol­gozhatott az üzemben, oda­haza viszont — mit sem tö­rődve sérülésével — nehéz fi­zikai munkát végzett —. kés­leltetve ezzel a gyógyulást. A társadalombiztosítási ta­nács az álbetegektől három- háromnapi táppénzt vont le büntetésképpen. A beteglátogatók azonban nemesek azért járnak a bal­esetet szenvedett és beteg dol­gozóknál. hogy ellenőrizzék, jogosan veszik-e fel a táp­pénzt, de azért is. hogy segít­séget nyújtsanak. Rendszere­sen visznek apróbb ajándé­kot a beteg dolgozóknak, meg­ismerkednek anyagi helyze­tükkel i3 ha szükséges, gyors­segélyben részesítik őket. (pilianoJtkéfL Úgy száguldott el mellettem, mint a szélvész. De gyors suhanása ellenére is észrevettem a Berva-moped cso­magtartójára erő­sített „háti mű­helyt”. Ismerik mind­nyájan — úgye — a házaló drótost!? Valamikor, apáink gyermekkorában még a felvidéki szlovákok jártak le zord, mostoha hazájukból az Al­földre, hogy éhező családjuknak be­tevő falatot keres­senek. Nagyon szűkös és keserves volt bizony ez a falat, pedig mit kellett érte tűrni, szenvedni! „Keb­lén kenyere, hátán háza” — így jelle­mezte őket egy gyerekkori olvas­mányom. Később, a Hor- thy-korszak társa­dalmának számki­vetettjei, a cigá­nyok jártak falu­ról falura, házról házra a háti mű­hellyel. Krajcár­kát kerestek, gye­rekek csúfolódását tűrték, de bebizo­nyították. hogy a „tunyaság”, a munkakerülés nem a népükkel vele­született sajátos­ság, csupán az ak­kori társadalom taszította őket ab­ba a nyomorúsá­gos helyzetbe, ami­ből akkor még a munka sem jelen­tett kiutat. Az elő­ítéletektől megfer­tőzve, még azok is lenézték őket, akiknek pedig cseppet sem volt különb a sorsa. Csak éppen apnyi- val voltak „sze­rencsésebbek”, hogy nem cigány­nak születtek. Már messze jár a „robogó” drótos. Büszkén, egyenes derékkal ül a ber- ván, s ennek — úgy gondolom — nemcsak az az oka, hogy immár nem húzza le a hátát a szerszámos láda. Jelkép, na­gyon sokat mondó jelkép ez az em­ber, ha költő len­nék, talán szebben el tudnám mon­dani, mit jelképez, de ennél az egy­szerű ténynél ak­kor sem mondhat­nék többet. Halasy László k^VV/VW\A^AA^VWV,^AA^NAAAA^AA^VNAA^/VNA/V>^AAAAAAAA/VAAAAAAAAAAA^VV\AAA^VVAAAA(VVW^/WWVVV\AA/VSAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» Szürke póni lovacska álldogál az üzem udva­rán. Álldogál néha fél­órákig, órákig is, aztán tesz néhány lépést, be­lelegel a száradó fűbe. majd újra kezdi a pi­henést. Műszakváltáskor a já­rókelők közül néhá­nyon közelebb kerül­nek hozzá, megverege­tik a nyakát, megsimo­gatják okos pofáceká- ját. — Jól van, öreg Pó­ni. Pihenj csak, aztán •meglátod, tavasszal itt a pázsiton újra kizöl­dül a fű... — így, ilyesféléket beszélnek hozzá, mire ő megráz­za bozontos fejét, jóko­ra füleit és talán így tűnődik: —< Jól van barátom. Köszönöm a biztatást, de látod most hűtlen voltál hozzám. Hát hol maradt a kockacu­kor. .. az almacsutka... No, ugye, elfelejtetted? Ha Bálint jön feléje, akkor meg így: Látod, ó öreg Bálint! Bizony lindketten megöre- edtünk. Emlékszem még. amikor befogtál a kis zöld kocsiba, há­tamra raktad a nyalka szerszámot, aztán ké­nyesen mentünk ke­resztül a falun... Hej, rég volt... talán igaz se volt... és öreg Póni sze­mei, mintha egy kicsit elnedvesednének ilyen­kor. Pónit ismeri, jó­barátságban van vele az egész üzem. Nincs ember, aki haragudna, vagy neheztelne' rá, pe­dig az igazat megvall­va, Páninak most már nem sok hasznát ve­szik. — Nyugdíjba küld­tük —; meséli a gond­nok. — Még dörögtek az ágyúk és éjszakánként hallani lehetett a gép­fegyverek ugatását a távoli hegyek felől, amikor Póni hozzánk került. Jobban mondva itt felejtették, még pontosabban: itt hagy­ták a gyár udvarán a szovjet katonák. Itt volt, itt ácsorgóit napokig, míg aztán va­laki pártfogásba vette. Eleinte arra gondol­tunk. jönnek érte, de a hetek, hónapok múltá­val már tudtuk, hogy Póni örökre a mienk maradt. Talán beteg volt, talán nem bírta A Póni tovább a harcok fára­dalmait? Ki tudja? Szóval, Póni a miénk maradt. Az első időkben nem sok dolga akadt, legelt, járkált föl, alá, kötőfék nélkül az udvaron, akárcsak most. Szelíd volt, szívesen játszot­tak vele a gyerekek is. Hátára ültek, huszá- rosdit játszottak és Pó­ni tűrte, sőt szemmel láthatóan örült, amikor a gyerekek körülvették. — Páninak egyszerre sok gazdája akadt. Va­lahogy mindnyájunk szívéhez nőtt és ké­sőbb már úgy idetarto­zott. mint a kapu. amely nagyon hiányoz­na, ha mondjuk, egy szép reggel nem volna a helyén. Később, ahogy az élet visszatért a rendes kerékvágásba, Pónit is munkába fogtuk. Ott a sarokban áll a kis ko­csija, az istállóban a szerszám, amelyet ti­zenkét esztendeig viselt becsülettel. Nem volt nála jobb. szelídebb ló a környéken. Szép fe­hér szőre csak úgy csil­logott a napfényben, okos szemeivel úgy tud nézni még most is, mint ha mondani ké­szülne valamit, öt-hat mázsás terhet elhúzott még két-három évvel ezelőtt is, de most... most már nyugdíjba van szegény... Elhatároztuk már többször is, hogy Pónit odaadjuk a lómészá­rosnak, de... valahogy sohasem sikerült. Va­lahogy mindig akadt valami kifogás, míg végül Póni itt maradt minálunk. Megvizs­gálta az állatorvos is, azt mondta, huszon­nyolc esztendős, vagy inkább több annál... Bizony alig bír már mozogni szegény. Ko­csija ott áll árván az udvaron, a hám se volt már a hátán régóta. Megöregedett. Most éppen ott búsul a kerítés mellett. Ezt csinálja naphosszat. Fi­gyeli, lesi a járókelőket, aztán ha szólítja vala­ki. mindig arra figyel. Ha elmennek mellette, megsimogatják, nagyon jólesik neki, még bic­cent is fejével... Megvan a rendes ab­rak- és takarmányadag- ja, éppen úgy most is, mint régen, amikor még dolgozni tudott. Szeretik az emberek, hozzánőtt a szívükhöz ...és egyszer, ha majd egy reggel Póni már nem lesz... üres lesz az udvar... Póni ott álldogál most is a Selypi Cu­korgyár udvarán. Szo­morúan nézi a ködös novemberi időt, de szí­vében talán új tavasz­ról álmodik, friss fű­ről, új erőről, nyalka szerszámról, fiatalság­ról. A múltról, amikor valahol egy ukrajnai szövetkezetben kezdte mint csikó, aztán a há­ború. amelyet mint géppuskás ló harcolt végig becsülettel, aztán az itt töltött tizennégy esztendő, a gyár, az emberek, a sok cukor, amelyet megevett, amellyel kedveskedtek neki és amiért olyan, de olyan hálás. — Pónikám! — ki­áltja egy fiúcska és már szalad is hozzá. Megsimogatja, bee éz­geti, aztán búcsúzóul megöleli szürke, kicsit bozontos öreg fejét... Szalag István stx piitíi/tar feftettztéfte Ar. ötéves terv irányelvei nagy építési feladatokat > is kitűznek. A korszerű építkezéseknél ma már elenged­hetetlen az előregyártott vasbeton elemek alkalmazása. ! Az irányelvek rögzítik: ,,A korszerű, előregyártott vas- j betonelemek termelését 1965-re 2,5—3-szorosára kell emelni.” Géporvonok (A képes riport folytatása az I. oldalról) Égy kis megbeszélést tart a gépüzem Rezsnyák-brigádja. Ez a brigád jó munkát végez a kongresszusi munkaverseny­ben, s különösen a pajzsok szerelésében értek el szép ered­ményt. A megbeszélés után munkához lat a brigád. Nemcsan Petöjibánya részére készítik a pajzsokat, hanem innen szál­lítják az ország más területén levő bányákhoz is. Kiváló Füzesabonyban a járás kivá­ló csapatvezetői és ifjú vezetői részére közös ünnepség kereté­ben nyújtották át a dicsérő ok­leveleket és az értékes tárgy­jutalmakat. A jó munkája jutalmaként dicsérő oklevelet és könyvso­rozatot kapott Bartus Zsigmond újlőrincfalvi nevelő, aki 10 éve példamutató munkát vé­gez az úttörő mozgalomban. Az ünnepség alkalmából úttörők ..Kiváló úttörő vezető” kitün­tetést kapott több őrsvezető pajtás is. akik eddigi munká­jukkal példaként állnak a fü­zesabonyi úttörő pajtások előtt Az ünnepségén Hobják Já­nos nevelő, aki ez alkalomból „A KISZ aranykoszorús” jel­vényt érdemelte ki, a jutalma- zottak nevében mondott köszö­netét a kitüntetésekért és az értékes jutalmakért. (*»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom