Népújság, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-26 / 278. szám
1959. november 26 , csütörtök NEPCJsAG 3 4 hol megyénk legmodernebb művelődési otthona épül Ülést tartott a Hatvani Városi Tanács vb-je A Hatvani Városi Tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban tartott végrehajtó bizottsági ülést. Ez alkalommal két napirendi pontot tárgyaltak. Elsőként dr. Fillöp Andor járásbíróság! elnök tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a nép: Ülnökök munkájáról, majd második napirendként Körmöcz Lajos, a városi tanács ipar:- mfiszaki osztályának vezetője beszámolt az ipari-műszaki osztály ez évi munkájáról. faeitotfi vtmttdgz» Mfide József. Márkáz: Levelét, amelyben Varga László Írását kifogásolja, megkaptuk, s kivizsgáljuk.. Kérnénk értesítését, hogy mikor tudunk személyesen beszélni, mikor kereshetjük fel lakásán ebben az ügyben. Válaszát várjuk. „Érdeklődő” jeligére, Eger: írását megkaptuk, de azt lapunkban most használni nem tudjuk. Nagy Józsefné, Eger: Panasza, sajnos. nem egyedülálló a külvárosi részeken. Hosszabb ldfl kell ahhoz, míg az egész város területén köves utakat tudnak készíteni. panaszát továbbítjuk az Illetékesek felé. Pataki Dezsőné, Gyöngyös: A borforgalmi adóval kapcsolatos ügyét kivizsgáltuk. On ugyan szabálysértést követett el, de tekintettel arra. hogy adórövidítés nem történt, az első fokon kiszabott 600 forint pénzbírságot a megyei tanács pénzügyi osztálya 300 forintra mérsékelte. REÁL &É2 ÁT LA 6A Kongresázniji IcnidötleSnlc Dr. Cserník József * ).A Központi Bizottság kongresszusi irányelveinek megfelelően az ötéves terv végére, az 1951—59. év átlagához képest legalább 26—29 százalékkal kell növelni a munkások és alkalmazottak egy főre eső reáljövedelmét. Ugyanebben a mértékben kell emelni az egy keresőre eső reálbért, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelmét. A reáljövedelem növekedését elsősorban béremeléssel cs árleszállítással kell biztosítani.” (A Központi Bizottság irányelveiből.) Az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum igazgatója. Csaknem egy évtizede már, hogy ebben az iskolában van, s Öt esztendeje igazgatója. Dr. Csemik József mun- káscsaládból származik, édesapja bútorgyári asztalos volt, akit korán elveszített a család és így — különösen azokban az időkben — csak igen nagy nehézségek és áldozatok árán tudták őt taníttatni. 1945 óta tagja a pártnak és úgyis, mint párttagnak, úgyis, mint pedagógusnak — mint maga. is mondja —, legfőbb célja az ifjúság szocialista szellemben való nevelése. Ebben a munkában jó segítőtársakat talált kollégáiban, tanártársaiban, akik az ő irányításával és vezetésével azon fáradoznak, hogy az intézet ifjúságát az alapos oktató-nevelő munkával szilárd jellemű, marxista-leninista világnézettel rendelkező emberekké neveljék. Csemik elvtárs örömmel nyilatkozik arról, hogy iskolájában igen kedvezően alakult a tanulók szociális összetétele. Az ifjúság nyolcvan százaléka munkás-paraszt származású. Az iskola eredményei nem kis mértékben annak is köszönhetők, hogy erős a KISZ-szervezet és a kiszis- ták befolyást gyakorolnak a többi fiatalokra is. Száz- ogy tagja van a KlSZ-szer- vezetnek és jelenleg nyolc- vanan járnak Kilián-pró- bákía és készülnek a felvételre. Már több alkalommal kapott Csemik József elismerést munkájáért. Legutóbb, ez évben a pedagógusnap alkalmából kiváló tanári kitüntetést kapott. — Nem reméltem olyan megtiszteltetést — mondotta Csernik elvtárs —, hogy pártunk VII. kongresszusán én is képviselhetem a megye kommunistáit. Ügy érzem, hogy az engem ért megtiszteltetés egyben a megye értelmiségének is szól s ezen belül a pedagógusoknak, akik munkájára pártunk erősen épít és számít. (Sz. I.) Harmincöt éves a Mongol Nép köztársaság A lexikonok, különböző almanachok igy ínak erről az országról s népéről: 1206-ban Dzsingisz kán („a leghatalmasabb uralkodó”) megalapítja a mongol világbirodalmat, amely a Csendes-óceántól Kelet-Európáig terjed. A mongolok leigázzák Oroszországot, Perzsiát, Kínát, 1241 —42. között Magyarországon is átvonulnak (tatárjárás). A nagy hatalom azonban nem tart sokáig. Később már úgy kell leráznia magáról Mongóliának az idegen hatalmak igáját. Az utolsó, a legnagyobb iga azonban csak 1924. november 26-án hullott le. Az utolsó „Élő Buddha” halála után kiálthatott jel a mongol nép először szabadon, s már első szava is ez volt: népköz- társaság! Harmincöt esztendeje kiáltották ki a Mongol Népköz- társaságot. A három és fél évtized csodálatos változásokat hozott. Igaz, a főfoglalkozás a mezőgazdaság maradt, de milyen más körülmények között dolgoznak azok az emberek, akik maguknak, saját gyarapodásukra munkálkodnak. Ma ünnepet ül a mongol nép. Harmincöt év sikereinek ünnepét, egyben a jövőt, a további fejlődést, az egyre szépülő élet újabb eredményeit tervezgetve. S ezek a tervek — így mutatja az 1924 óta eltelt idő is — mind valósággá válnak. IZ ECSÖ JÄNQS baltanyelet lv faragott. A nyél, karcsún, fehéren ott feküdt már előtte a kony_ ha földjén, csak dörzspapír kellett még hozzá, hogy szép sima legyen az új szerszám, mert mindennek meg kell adni a módját. Az asszony a lámpa alatt, az asztal mellett varro- gatott nagy serényen, úgy járt kezében a tű, mintha apró ezüst halacska ugrálna ujjai között. Amikor Ke- cső János lenyúlt a nyélért, akkor kezdett el ugatni a kutya: — Na, kit hoz már erre a szél? — kapta fel a fejét az asszony. — Ha itt lesz, megtudod — vélte tömören Kecső, de azért félfüllel ő is a lépéseket figyelte, amelyek tapogassa váltak a verandán, a konyhaajtó előtt. Kopogtattak. — Tessék! — szólt ki az ajtón és nagyon ráhajolt a baltanyélre, hogv lássa, akinek van szeme: nagy munkában van Kecső János. — Adjon isten jó estét, bort, búzát, szép lányt a legénynek — köszöntött be tréfásan Veres Ágoston, a szövetkezeti boltos. — Nincs itt már legény, Veres elvtárs ... Megnősült, kiröppent a házból — engedte le Kecsőné a varmi- valót a kezéből és széket húzkodott elő a vendég számára. — Mi járatban vagy, Ágoston? — nézett fel óvatosan Kecső Veresre, aki kalapját az asztal szélére tette, s úgy ült le a székre, mintha ma már el se akarna menni. — Nem különösebb, János bátyám. Mondom, erre járok, hát benézek már, hogy vannak, mint vannak ... Egy kis beszélgetés sohse árt az ember fiának. — Ügy ... úgv, Veres elvtárs. iól tette, hogy benézett — buzgólkodott Kecsőné, míg az urára nem nézett. Abban a pillanatban torkára fagyott GYURKÓ GÉZA: Nekem, fiam, ott a helyem a szó, s úgy belebújt a varrndvalóba. mintha élete függne tőle. XT ERES SEMMIT sem vett észre ’ a házi jelenetből, kedélyestke- dett tovább, cigarettát húzott elő a zsebéből: — Pipáljunk rá, János bátyám... Na, hogy mint vannak, hogy szolgál az egészségük? Kecső János öszehúzta a szemét, úgy nézte egy ideig a cigaretta parazsát, aztán felkapta a fejét és valósággal ráhörrent Veresre: — Ágoston, te... Márpedig én a termelőszövetkezetbe nem lépek be... Érted? Veres akaratlanul is csuklóit egyet a hirtelen lenyelt füsttől, Kecsőné meg majd az orrát kezdte belevarmi a kék színű foltba. Most mi lesz? — Hogy hová nem akar belépni, János bátyám? — A termelőszövetkezetbe! Ha ezért jöttél, kár volt jönnöd — mordult fel újra Kecső. — Felőlem azt csinál János bátyám, amit akar... Hát ki hívta magát a termelőszövetkezetbe? Senki! Eszébe nem jutott a faluban egyetlen embernek se, hogy magát beagitálja a szövetkezetbe. —Azért mondom — enyhült meg Kecső János, bár egy pillanatra valahogy furcsán hangzott, hogy valami történik a faluban, s ő eszébe se jut senkinek. Dé most így van ez jól, ez a jó. — Hozzál már egy kis bort! — szólt oda az asszonynak, aki, hogy ilyen gyorsan elvonultak a felhők, ugrott, mintha fiatal menyecske lenne, hozta a bort. a két poharat, öntött is nagy serényen. — Egészségedre! — Neked is, János bátyám... Jó ez a bor... — Tőlem jó! — hencegett Kecső. Nemcsak szeretni kell a bort, Ágoston, de érteni is, bánni is tudni vele. .. Ott kezdődik a dolog, t. Nyolcszor permeteztem ... Igaz, asszony? j^ECSÖNÉ LELKESEN bólonga— Esett, még esett, de már ment az emberem a géppel... Sok gond, vesződség, aj. de sok munka is van azzal a kis szőlővel — ingatta a fejét panaszkedón. — Hát bizony a föld nem adja ingyen — bölcselkedett Veres és felhajtotta a maradék bort a pohár alján. Felállt. — Na, akkor nem is tartom fel tovább, János báty úrnő- kát;!. — De sürgős lett egyszerre — tartóztatta a vendéget Kecsőné. — Na, talán várnak valahol? — kíváncsiskodott Kecső is. — Várnak bizony Néhány gazdával van beszélgetésünk az irodán ... Dehát ez magát nem érdekli János bátyám.; i — Már azt nekem ne mondd meg, hogy mi érdekel és mi nem... Hátha igenis érdekel — fortyogott Kecső méltatlankodva, hogy olyan embernek meri őt valaki tartani, aki nem érdeklődik, hogy s mint folyik a falu sorsa. — Nem sérteni akartam én, csak- hát termelőszövetkezetről van szó... Azért mondtam, hogv n^m érdekli — mentegetőzött Veres és nyúlt a kalapja után. —* Az nem, a termelőszövetkezet az nem érdekel engem. Csinálják, akik akarják, engem hagyjanak békén ... Megvoltam eddig is a magam emberségéből, megleszek ezután is... Amennyi kettőnknek kell már, ezt én kiharcolom a földből..: S különben is, kik vannak ott? — tette fel végül is fitymálólag a kérdést Kecső. V ERES MEGRÁNTOTTA a vállát: — Néhány gazda ;.. Nem érdekes. Csak úgy beszélgetni jöttek össze ... Ügy mondják, ők a legjobb gazdálkodók a faluban, gondoltuk, velük érdemes megcsinálni, ha van akaratjuk, kedvük hozzá — mondta közömbös hangon a szövetkezeti boltos. Kecső János megsértődve húzta fel szemöldökét: — Ide figyelj. Ágoston.. Nem azért mondom, én nem leszek szövetkezeti tag, az egyszer biztos... De ismersz engem pendelyes gyerekkorod óta... A kutya mindenségit, azért én is csak értek a földhöz... Meg a jószághoz is. Díjat nyertem a községi kiállításon... Hát én nem vagyok jó gazda? Mi? Hát nektek már az emberség se számít, mi? — János... Te, János, nem illik! — próbálta csitítani emberét Kecsőné, de nem sok eredménnyel, fújta tovább a maga nótáját. — Ügy mondják, hogy ők a legjobbak ... Hát kik azok a legjobbak, erre válaszoljon Veres elvtárs? Verest szemmelláthatólag nem paprikázta fel Kecső mérge. sőt. mintha titkon somclygott is volna valamin Készségesen válaszolt: — Megmondhatom éppen, nem titok ... A Kiss Albin, meg a Kovács Vencel.,. Azt hiszem ott lesz a Dudás Balogh is és a ... — Dudás Balogh!? — hördült fel Kecső. Hát minden évben megdöglik nála egy jószág... Minden évben! Ezek a jó gazdák és én. akit rendre megdicsértek a szerződött bikákért, akinek olyan búzája termett, hogy... Á! — legyintett dühösen — tudjátok is ti. mi az, megbecsülni a jó gazdát Csak mondjátok a tanácsülésen falugyűlésen, itt... ott, de amikor arról van szó, hogy gyere, te bolond Kecső János, jó gazda vagy. mi a te véleményed. akkor már nem érvényes a szónoklat... — De aranyos Kecső bátyám... Hát értse már meg — tárta szét a karját Veres —. hát ott a termelőszövetkezetről lesz szó... Mit keresne ott maga... Kecső Jánosra ott nincs szükség! Mi okosat tudna maga ott mondani. aki nem akar termelőszövetkezetet, azoknak, akik éppen azt akarnak? Erre válaszoljon! 1ZECSŐ EGY PILLANATIG ta- ,v nácstalanul topogott, aztán dühösen a tűzhely alá vágta a cigarettacsutkát: — A jó gazda mindig tud tanácsot adni... ezt vedd tudomásul... De hogyan adjak tanácsot, ha nem is hívnak meg? Mi? Erre meg te válaszolj? — Ebben igaza van, Kecső bátyám, meghívni éppen meghívhatom, de azt hittem, hogyha szólok, iöijön el, azt hiszi, hogy én menten be akarom erőszakolni a szövetkezetbe... — Engem, édés fiam, nem lehet erőszakolni... Én azt mondtam, nem leszek szövetkezeti tag, de attól még elmehetek oda. ahol a falu legjobb sandái gyülekeznek össze... Mert nekem, fiam. ott a helyem... Ezzel vívtam kü — nyújtotta előre két hatalmas, csupa ín, izom tenyerét — HABOM ÉS FÉLMILLIÓ értékű kul‘úrház falazás: munkálatait fejezik be Poroszlón ezekben a napákban. Az elkövetkezendő hetekben megkezdődik ö tetőszerkezel elkészítése és ha minden jól megy 1960. nyarán már birtokba veheti a kultúra új fellegvárát a poroszlói fiatalság. — Ezeket a szavakat Veress Józsefné, Poroszló község gazdálkodási előadója mondotta, aki igazán jól ismeri az építkezés legapróbb részleteit is. Tudja, hogy mire használják fel a költségeket és számon tartja a kultúrház építkezésénél végzett társadalmi munkákat. Nem kétséges, hogy a po- roszlóiak már előre örülnek annak, hogy az ő falujukban épül a megye egyik legkorszerűbb kultúrháza. Nem kétséges, hogy a poroszlói nagy kultúrház építkezésével régi adósságot törlesztőnk. elsősorban a múlt rendszerét. Horthynak huszonöt esztendeje alatt minden másra jutott pénz, csak éppen arra nem, hogy ez a r.agy Tisza menti falu népházat művelődési házat kapjon. Altkor nem volt fontos, ma égető probléma, és hogy mennyire a”, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény. ho?rv az építkezési költség oroszlánrészét az állam válla’ta magára és csak a kisebb része megy a községfejlesztési alapból. MARTAÄN GYÖRGY munkavezetővel beszélgetünk a kultúrház építésérő1, aki a következőkben tájékoztat: — Egy hónapja kezdődött el az építkezés és már csak kevés híja van a falazás befejezésének. A kul íúrbázat az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat készíti. Eddig — mondja a munkavezető — minden nagyobb zökkenő nélkül haladt a «munka nyolc kőművessel és harminchat segédmunkással. Egri kőművesek jártak ki dolgozni Poroszlóra, de rövid idő múlva a közlekedés miatt otthagyták az építkezést és kérték a vállalatot: Uj IrunssformtHart kap Kápolna Többéves problémája oldódik meg Kápolna községnek azzal, hogy az újfalusi részen az egri EMÁSZ egy új transzformátorállomást épít. A transzformátor felállításával további hálózat- bővítést végezhetnek majd. ezenkívül, mivel a helybeli termelőszövetkezetnek ott van a bolgárkertészete, villanymotort is állíthatnak be. tekintettel arra. hogy családjuk Egerben lakik, hadd dolgozhassanak ők Egerben, az Egerben dolgozó Poroszló környéki kőművesek pedig mehessenek haza. Ezt a vállalat — elég érthetetlenül — eddig nem teljesítette és így hiány mutatkozik kőművesekben. Másik hiányosság. amely szintén nem kis mértékben akadályozza a munka menetét, gyors előrehaladását: az állványfák hiánya. — Ugyanakkor elmondotta a munkavezető. hogy igen jól ha1 ad a szállítás, sőt a helybeli Rákóczi Termelőszövetkezet is bekapcsolódott a munlcába vontatójával és társadalmi munkában segített az anyagok összehordásánál. Nem könnyű feladat volt a kétszázötvenezer darab tégla helyszínre szállítása és ami a legfontosabb, építőanyag terén nem mutatkozik fennakadás. A poroszlói ak ez ideig még nem végeztek komoly társadalmi munkát, igaz. erre eddig nem is volt szükség. Közeledik azonban az idő amikor a felajánlott társadalmi munkát aprópénzre kell majd váltani. A községi tanács bízik a poroszlói dolgozókban, elsősorban a falu fiatalságában, hogy a hatalmas mérvű állami segítség mellett, ők maguk is saját munkájukkal járulnak] majd a kultúrház mielőbbi felépítéséhez. — Éppen eleget szorongtunk már egy-egy bál vagy összejövetel alkalmával, de most már reményünk van arra, hogy belátható időn belül új kultúr- házunk lesz és ezért nem sajnáljuk majd mi sem a fáradságot — mondta egy KISZ- fiatal és az volt az 5 véleménye is, hogy’ a falu fiatalsága, elsősorban a KISZ-szervezet ott lesz és elsőnél: lesz ott. akkor. amikor meg kell fogni a dolog végét. A FIATALOK ISMERIK a terveket. Ők maguk mesélik el, hogy épül egy négyszáz személyes nagy kultúrterem, irodák, klubhelyiségek, könyvtár, olvasó, színpad és öltözők, büfé, ruhatár és minden, ami egy modem kultúrházhoz tartozik Azt is tudják, hogy csupán a beépített terület több mint 1200 négyzetméter, tehát lesz helye majd bőven a fiataloknak szórakozáshoz, táncho : egyaránt. — Nem álom már a kultúrház, hanem valóság —, vélekednek a fiatalok és boldogan figyelik napról napra a falu közepén emelkedő piros téglafalakat. <-y>
