Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-10 / 238. szám
4 népújság 1959. október 1#., szombat Költészet és színpad ii. AZ IRODALMI SZÍNPAD vezetősége megvitatta a múlt esztendő műsorait, leszűrte a- tapasztalatokat és ezek fel- használásával készítette el az idei műsortervet, s tette meg az intézkedéseket, hogy a tavalyi fogyatékosságokat a lehetőséghez mérten a minimumra csökkentse. Mindenekelőtt megállapította, hogy a tavalyi tervezés (hét műsor, pesti vendégek felléptetése a műsorokban, stb.) meghaladta az erőnket. Éppen ezért az 1959—69-as színi évadban csak négy önálló műsort fogunk tartani. Ezeket a műsorokat kizárólag a saját művészeink közreműködésével rendezzük meg. De gondoskodni kívánunk arról is. hogy az egri közönségnek módjában legyen a pesti előadók művészetét is élvezni. Tervbe vettük tehát két olyan est megrendezését is, amelyben csak pesti művészeket szerepeltetünk. Növelni kívánjuk a műsorok színvonalát azzal is, hogy több időt biztosítunk a színészeknek a felkészülésre. Ennek érdekében az egyes műsorok ösz- szeállítására és előkészítésére' szigorú határidőt szabtunk, úgyhogy a művészeknek mini- má'isan másfél hónap álljon rendelkezésre a felkészüléshez. Egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy ezeket a határidőket be is tartsuk, mert csak így tudjuk elkerülni a tavalyi műsorokra jellemző kapkodást, és biztosítani tudjuk azt, hogy a megtanult szöveg művészeinknél be is érjen. A két pesti előadáson kívül az alábbi műsorok megtartását vettük tervbe: „Schiller— Goethe-est”, „Hazádnak rendületlenül”, „Irodalmi kabaré” és „Játék az egész világ”. A címeket természetszerűleg ideiglenesnek tekintjük, azok csupán az összeállítások gondolatkörét jelzik. BEFEJEZÉSÜL annyit szeretnék még egyszer hangsúlyozni: mi tudatos különbséget teszünk az irodalmi színpad és a költészet a pódiumon fogalmak között. És bár tervünkben olyan műsor is szerepel, amely inkább az utóbbi megjelölés alá tartozik, irodalmi színpadról lévén szó, formai megoldásokban a jövőben is bátran fogunk kísérletezni. Természetesen óvakodni fogunk a túlzásoktól, az ízléstelenségtől és az öncélúságtól. (Hadd említsek példaképpen egy esetet, ame'yet én kimondottan öncélúnak tartok. Mezei ‘ Éva írja az Élet és Irodalom szepi. 4-i számában Az irodalmi színpadok — a kultúra új formái című cikkében: „A kispestiek pl. — ahol talán legtisztább ez a törekvés (t. i. a színpadszerűségre való törekvés. A szerk.) — Radnóti-emlékműso- rukat úgy indították, hogy minden színpadra lépd új szavaló égó gyertyát hozott magával, a színpadra állította, s mire a műsor kibontakozott, 15 emlékláng lobogott a rivalda mögött... Ezzel a színpadi effektussal éppen a dolog lényegét fejezik ki. a költő mártír-voltát és a látnivaló lehetőségével egyben felcsigázzák a figyelmet is”. Meggyőződésem szerint ez öncélúság'. Nem helyes irányban csigázzák fel a figyelmet, hanem inkább elterelik azt. Az ember állandóan arra kényteleh gondolni, hogy vajon mi fog történni a gyertyákkal, ela'szik-e valamelyik, vagy. sem, stb... s .ezenkívül a versek megértéséhez sem hangulati, sem értelmi segítséget nem nyújt. ’ Azért idéztem ilyen hosszasan ezt a példát, hogy megéreztessem, milyen formai megoldásokat, rafináltságot nem tartok helyesnek. A FORMÁNAK a tartalmat kell szolgálnia. Csak akkor van létjogosultsága, ha segíti a hallgatóság hangulati (érzelmi) azonosulását és a gondolatok. könnyebb megértését. A formának nem elvonni kell a figyelmet, hanem ellenkezőleg: a lényegre összpontosítani. Fenti vázlatos gondolatokat vitaindítás céljából vetettem fel, tudom, hogy annak egyes megállapításaival lehet vitatkozni. Hiszen az iroda’mi színpadok egyik alapvető problémáiét éppen abban látom, hogy még mindig nem eleget be- szé’ünk, foglalkozunk, vitatkozunk az irodalmi színpadok műfajáról, dramaturgiai, formai és egyéb problémáiról. Az országban működő színpadok nem ismerik egymás munkáját. Túlságosan elszakadva egymástó', egymás eredményeit és kudarcait nem ismerve .keresik a helyes utat Bár a budapesti irodalmi színpad vezetősége már tervbe vette az irodalmi színpadok vezetői országos értekezletének megtartását, mind ez ideig ez nem falósult meg. Addig is. amíg ezt. az ötletet valóra váltják, helyesnek tartom a vezetőségi ülésen • elhangzott javaslatot, hogy a Heves megyei irodalmi színpadok tartsak meg ebben az esztendőben az úgynevezett „Irodalmi Színpadok Napja”-1. Ez bizbnyára mindannyiunk részére nagyon hasznos és eredményes lesz. AZ EGRI, irodalmat, költészetet szerető közönségtől pedig várjuk, hogy a felvetett problémákhoz szóljanak hozzá és kérjük, segítsek munkánkat. Kozaróczy József EGRI VÖRÖS CSILLAG Rakéta támaszpont EGRI BRÖDY A 13-as kedvenc GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Amigo GYÖNGYÖSI PUSKIN A matrózok dala HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, fantázia HATVANI KOSSUTH A vihar kapujában FÜZESABONY Szerelem csütörtök HEVES Váratlan vendég PÉTERVÁSÁRA Aranyszimfónia MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: október 11-én, vasárnap délelőtt 11 órakor matiné: Elveszett nyom 11-én, vasárnap délután 5 és 7 órai kezdettel: Svejk (I.) Egerben este fél 3 órakor: Warrenné mestersége (Madách-bérlet) 1959. október 10, szombat: 1684-ben született A. Watteau francia festő. 1804-ben halt rnésr Nicolas-Joseph Cugnot francia mérnök, az első gőzautó. a „Cugnot-gőzkocsi” feltalálója. , , .-v*\ IV T * /*y*/ Névnap ^ Ne feledjük. vasárnap: BRIGITTA — A GYÖNGYÖSI Téglagyárban (htlg'zá munkások egészsége-, tiszta rnunkás! szállóban laknak. Esténként ; sokan nézik meg a kongresz- ' szusi munka versenyben jó eredményükért nyert televízió adásait. — A HÓNAP közepétől megkezdődik a rendszeres ismeret- terjesztő előadás a gyöngyösi XII-es akna KlSZ-szervezeté- nél. Szakképzett előadók tartják a beszámolókat a fiatalokat érdeklő tudományos és technikai kérdésekről. — SZENDI Vilmos gimnáziumi tanár a gyöngyösi | Szerszám- és Készülékgyár kultúrhelyiségében tartott előadási Szerelem és házas- i ság a szocializmusban cím- | mel. — NEGYVEN ipari tanuló | sajátítja el az esztergályos, lakatos, villanyszerelő és más szakmákat az Egri Autóipari Forgácsológyárban. — CSEHOVRÓL tartott előadást csütörtökön este Gyöngyösön a TIT-klubban Horváth Sándor gimnáziumi tanár. Helyesbítés A Népújság október 7-i számában megjelent Igazságos úton cikkben i félreértés következtében a j MÉSZÖV vezetői és munkaügyesei í lettek megemlítve Gulyás Gáspár munkaügyi vitájával kapcsolatban. Az ügyintézés „kálváriája5' nem a MESZÖV-nél, hanerti a Hevesi Járási Közös Egyeztető Bizottságnál történt. Az ügyben ténylegesen a MÉSZÖV munkaügyesei adták meg Gulyás Gáspárnak a szükséges felvilágosítást ügyének kedvező elintézésére. VACHOTT Sándor és Vahot Imre költői és írói munkásságukkal előkelő helyet vívtak ki maguknak a magyar kultúra történetében. Mindketten Gyöngyös szülöttei. 1828-tól 1831-ig a gyöngyösi gimnázium növendékei voltak. Vahot Imre Emlékirataiban a Mátra- vidék derűjét árasztó szavakban írja le gyermekéveit és diáköskodását a gyöngyösi gimnáziumban. Ezek az írások kedves, közvetlen, valóságláló üzenetek több mint száz év távlatából. Vahot Imre akkor született Tót utcai házukban, amikor a magyar nép ébredezni kezdett sok évszázados álmából. Milliós jobbágytömegek szabadság- vágya jelezte, hogy az idejét múlta feudális rendet nem lehet tovább fenntartani. Költők, írók és politikusok álltak sorompóba népünk társadalmi és nemzeti szabadsága érdekében. Vahot Imre ennek a kornak a gyermeke. A napsugaras Mátra alián született, bővérű, lobogó temperamentumú, szókimondó Szereti városát és népét: „Születtem Gyöngyösön a bükk- tölgvkoszorúzott Mát- ra-hegy tövében, a székelyfejhez hasonló palócok földjeit, hol - a mátrai hegyláncolat oly barátságosan olvad egvbe az Alföld végtelen rónáival... itt ■ bűvös-bájos tündérkertben iltém gyermekéveim aranyarát ...“ A „bot és Upbot” oykorában nemesn°k szüla- ~tt, de nemesi rangját nem kra becsülte s inkább kelte a gyöngyösi 'kanások és teremberek életrevaló ed- t averm°ke;nek társaságat, 'kkel bejárhatott erdőt-me- t. s rpég azt se bánta, ha ■ v-egv kiruccanás után atyja M elnáspágolta „nemesi fun- lusát”. Midőn Vahot Imre elkezdte tanulmányait a gyöngyösi gimnáziumban, a növendékek szama igen magas volt. Az alsó osztályok létszáma a százat is elérte. Nem is folyt ezekben az osztályokban mai értelemben vett nevelés és tanítás. Az eleven kis nebulók fékentartá- sára gyakran használták a virgácsot. Az ilyenféle büntetéseket nem annyira az osztálytanító, mint inkább a megbízott magasabb osztályú tanulók hajtották végié. A brutális büntetések annyira kíméletlenek voltak, hogy a tanuló nemegyszer belebetegedett. Ilyen esetekben a szülők is felháborodtak, s megtörtént — amint Vahot Imre leírja: „Egy mérges francziskánus tanító — nem a mienic — egy gyöngyösi kapás fiát annyira megverte, hogy a fiú belebetegedett, s mikor már felgyógyult, becsalta a barátot házához egy pint borra, s rázárta az ajtót. Elővette a kapanyelet, s úgy elpáholta a kegyetlen barátot, hogy majdnem belehalt.’* A TANÍTÁS már az első osztálytól kezdve latin nyelven folyt. A tanulók nem értették a magyarázatot, s ez mindaddig tartott, míg valami kis nyelvismeret nem ragadt rájuk. Akinek a szülei tehetősebbek voltak, külön is taníttatták gyermekeikét. Ezek bejártak „correpetítióra” a ferencesek zárdájába, ahol osztály- tanáruk magyarul elmagyarázta azt, amit nyilvánosan az iskolában latinul adott elő, „s mi aztán a többiekre nézve .homályos rejtély maradt De ezért külön kellett fizetni.” A tanult anvag számonkérését csak legritkább esetben végezte a tanár. Erre a magas létszám miatt aligha volt lehetősége. A lekérdezés az erre a célra Kiválasztott jobb tanulók — schedatorok — feladata volt. ftépek Gyöngyös város múltjtíbol Vahot Imre emlékiratai A számonkérés az órák megkezdése előtt történt, A schedatorok kis könyvecskébe jegyezték be a hozzájuk beosztott tanulók eredményeit se. — vagy ns. (seit, nescit — tudja, nem tudja) megjegyzést alkalmazva. Sok igazságtalanságra adhatott ez alkalmat, hiszen a gyermeki ítélet köny- nyen befolyásolható „egy-két hazulról hozott, s titkon átnyújtott jó falat —, vagy egy pár krajcárral”. Vahot Imre „főschedator“ volt, s saját bevallása szerint igyekezett az ilyen visszaéléseknek: elejét venni. A második osztálytól kezdve, a tanulóknak csak latinul volt szabad egymás között társalogniok. Aki ez ellen vétett, megszégyenítő bélyeget, „signumot” kapott. A DIÁKOK szabad idejének jelentékeny részét a vallásos megmozdulások töltötték ki. Húsvét előtt sokszor látogatták^ a kálváriát, ahol ...... „elme ntünk a kálvária udvarán lakó remete hajlékába, ki szenteskedő arczczal fogadott bennünket, mindenféle kétértelmű jóslatokat mondott nekünk, s különféle apró szent ereklyével, bűvös talizmánnal ajándékozott meg ...... Hanem volt ám Gyöngyösön később egy fiatal, barna szakállú cs'nos remetelegény, ki a szol gabíró nejének tetszését, vonzalmát any- nyira megnyeré. hogy a tens- asszonyka még gyónni is eljárt a masánvban lakó szelt atyához s fillérek helyett aranyakkal fizette őt. Az irigy ás rossz nyelvű emberek előtt Gyöngyösről nem maradt regényes kaland többé titok, s így aztán a megcsalt szólgabíró is nyomába jött annak. Egy szép reggel, midőn neje ismét gyónni ment a remetéhez, hajdúja és pandúrjaival utána lopózott, — s rájuk tört s a kálvária, a szenvedés udvarán oly 50-et vágatott a fiatal szent atyára, hogy csak úgy harapta a füvet, s az executiót végig nézni kémysze- rített szolgabíróné asszony szívét e pogány bánásmód majd, hogy meg nem repeszté.’! A fentiekből meg is állapítja Vahot Imre, hogy a „régibb kor nem maradt a regényes kaland remetéit, mint pl. Kisfaludy Sándor szentmihályhegyi remetéje volt, nagVobb tiszteletben tartották, mint az újabbkori remetéket”. Szívesen vettek részt a diákok a szentkúti búcsúkon. A mindennapok egyhangúságát — ebben a korban — a búcsúk tették változatossá. A szentkúti búcsúkról Vahot Imre így emlékezik: „A búcsú járásnak is nagy kedvelője voltam. Házi csizmadiánk, János gazda az országos hírű mátrai szentkúti búcsúra készülvén, elmentem hozzá s kértem őt vinne el engem is maga — és családjával, — s János gazda és neje szíves készséggel aiáníkoztak teljesíteni kérelmemet. Éppen kedvező alkalom nyílt e kaland kiv:telére Atyám testvéremmel Pestre utazott, s János bácsi szokott kacskaringós beszédmódjával rábírta jó szívű anyámat, hogy engedné meg nekem velők szovjet filmek látogatottsága. Míg 1948-ban összesen mintegy 15 millió nézőjük volt, addig 1958-ban a szovjet filmek látogatóinak száma meghaladta a 38 milliót. ★ A Sanghaji filmgyár AZ ELEI' HIMNUSZA címmel új filmet készített, amely arról szól, hogy az orvosnak emberségesen kell részt vennie a beteg sorsában és nemcsak a betegséget, hanem az egész embert kell gyógyítania. ★ Koberto Rossellini, a kiváló olasz rendező levelet intézel t Tupini miniszterhez, amelyben az olasz filmművészek nehéz helyzetéről számol be. Rossellini kritizálja a kormány politikáját, művészetellenes megnyilvánulásait és felhívja a miniszter figyelmét: a filmek elkészítésében mindinkább az olasz filmiparosoké a döntő szó, és nem a.művészeké. ★ Az EMBERI SORS című szovjet film bemutatásával Szófiában megkezdődött a szovjet filmhónap, amelynek keretében több más szovjet filmet is bemutatnak. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Szivkov bolgár oktatás- és művelődésügyi miniszter, valamint a Bulgáriába érkezett szovjet filmdelegáció is. A bolgár sajtó írja, , hogy Szergej Bondarcsuk filmje, az EMBERI SORS, mély hatást gyakorolt a főváros mozilátogatói- ra és a „Film a szovjet ember nagyságáról” című hosszabb tanulmány méltatja a film művészi értékét, kiváló rendezését és gondolatokban -mély tartalmát. ★ A CSILLAGOK TÜZE című kínai film eyy Sanghajban, 1959-ben játszott dráma filmváltozata, amely egy a városba került falusi lány szomorú életéi viszi vászonra. run film-fesztiválon egy 16 mm-es színes belga film, A JÓ ANNA nyerte el a köztársaság elnökének nagydíját. A filmet I Harry Kamel rendezte Jean ! Cocteau egyik költeménye alapján. ★ A kijevi filmstúdió kollektívája ÉGŐ SZIVEK címmel filmet forgat a Donyec-medence egyik legnagyobb gépesített bányájában. A film forgatókönyvét Sumll írta. ★ C'ezare Zavattini olasz író Zágrábba utazotl. hogy tárgyalásokat folytasson új filmje forgatásáról. A film címe: A HABORŰ, témája a pusztító háborúk céltalanságának propagálása Zavattini egy sajtó- fogadáson többek között kijelentette, hogy 1961-re az olasz film újra elfoglalja azt a megtisztelő helyet, amelyet még néhány év előtt betöltött. ★ A svájci kritikusok szerint Andrzej Wajda lengyel rendező HAMU fiS GYÉMÁNT című filmje kitűnő alkotás és egyenértékű a nyugati filmgyártás legjobb filmjeivel. A film témáját az 1945. évi felszabadulást követő küzdelmek képezik, amikor egy összeomló régi világ roin iáin nehéz vajúdás utáii épül az új. ★ A velencei filmfesztiválon a neves lengyel rendező, Kaica- letowicz VONAT című filmje kiváló technikájáért dijat nyert. A fesztiválon versenyen kívül bemutatták Andrzej Wajda HAMV ÉS GYÉMÁNT című lengyel filmjét, amely a Filmkritika díját | ÍV emzetközi kapta. A szerelmes fejszámolAművész — Halló, itt Ta- paky. — Csókollak, Fe- ruskám, csak azért hívtalak fel, hogy ne várj hiába, mert hat perc múlva nálad leszek. 1 — Drágám! Drágám! Várlak! Gyere, gyere, gyerk, mert hat perc az hatezer évszázad türelmetlen szívemnek. (Elkezd hadarni). — Hatezer évszázad az 600 000 év, cZ 219 150 000 nap, mert VII. Gergely pápa direkt ellenem kitalálta a szökőéveket is, 219 150 000 nap az 5 259 600 000 óra. abban 315 576 millió perc van, ebben pedig tizennyolc- billiókilencszázhar- mincnégyezeröt- százhatvanmillió másodperc. Gyere, gyere, gyere, édes egyetlenem. l-í Oh, jaj! Két percet késtél! Kérlek, ne nyúlj hozzám, ülj le szivem, addig meg sem csó- l:olhatlaiz, mert miattad most kezdhetem megint elölről... (Aki — nem hiszi, számolja utána és ha hibát talál benne, kap tőlem karácsonyra egy óarany tajtékpipát.—) (— dús —) menni a szentkút! búcsúra. Biztosító anyámat, hogy velem egykorú fia, Pistike, kedves iskplatársam és leánya, a bogárszemű szép Kis Mariska körében s az ő szülei felügyelete alatt semmi bajom nem leend, sőt igen jól fogom az időt eltölteni.*’ „Anyám beléegyezett, s másnap délben megállt házunk előtt a búcsújáró csizmadia- család nagy kényelmes, er- nyős szekere... A hátulsó ülésben az ünnepiesen öltözött csizmadia és felesége maguk közé vettek engem, és szemben Mariska és Pistike ült. János gazda már eKkor ió felöntvén a garatra, csak úgy szórta magából az élezeket, elmés adomákat, hogy maid megpukkadtunk a sok nevetés miatt... ESTVE FELÉ érkeztünk meg a gyönyörű, regényes fekvésű búcsújáró helyre, a sűrű erdőséggel koszorúzott völgyben levő Szentkúthoz, hol a ferenezrendiek temploma és zárdáia veszi kebelébe a messze földről ide zarándokoló búcsús népet, mely szekerei-. lovai-, podgyászai- batyuivá!. tűzhelyei- bográcsaival egy egész tábort képezett. A búcsúsok egy terebélyes fa árnyékában helyezkedtek el, majd a gyermekek János bácsival elmentek a szentkúthoz. „Az aDiok (János bácsi) is ivott abból egy keveset (a szentkút vizéből), s aztán keresztéit vetett magára s gondolta: isten neki, fakereszt, mégis csak jobb ennél az én szentelt vizem — a csikóbőrös kotyosóban. Visszatérve ió kis tanyánkra, az ízletesen készült gulyásos hús s hideg sültek, kalács és pogácsa mellett János bácsi nagyokat húzott a kulacsból — mondván — dicsértessék a mennyország! — te is igyál édes anyjukom, így legalább nem hányod a szememre.” A sok fohászkodás, buzgólkodás végre mégis lecsukta János bácsi s örzse néni szempilláit, s csendes hor- tyogásuk a jó egyetértést, ösz- szehangzást jelzé. Vahot Imre számára egy kis külön fekvőhelyet készítettek, de ő azzal, hogy fél a kísértetektől, Pistike és Mariska közé feküdt. Imre és Mariska között gyöngéd szálak szövődtek, s az alvást mindketten csak tetették. „Föltettem magamban, hogy mihelyt elalszik (Mariska), egy titkos csókot nyomok szép ajakára — minő ravasz már a gyermek is —, hogy célomat érjem, úgy tetettem magam, mintha aludnám. — Ámde a nő már gyermekkorában is ravaszabb lévén a fiúnál —, Mariska is alvást színlelt és én egy tüzes csókot nyomtam az ajakára, s 6 a kis hamis meg sem moccant... így suttogván félálmosan: te vagy az, Pistike?” Reggel Vahot Imre a friss vízzel telt korsót odanyújtotta Mariskának azzal a megjegyzéssel, ha üdvözülni akar, így ék a szent vízből. Erre a kislány találóan jegyezte meg. hogy ö „csak akkor boldog, a midőn alszik... s szépeket álmodik/’, A SZENTKŰTI búcsúkon: „A vagyonosabb, műveltebb úri osztályból aránylag kevesen vettek részt, de annál többen a szegényebb sorsú földművelő népből”. Találóan jegyezte meg János gazda: „A nép nagyobb része testi-lelki bajainak gyógyítása, envh :tése végett, s nagy része egyszersmind ólvhaibászat végett is járja a búcsút. ...a búrsv járás az a szegény embernek, mi a fiirdőlc látogatása a gazdag uraknak.” Dr. Hontcrt Rezső
