Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

6

ncpcjsag

1953. október 1Ä., vasárnap

| J IDEG, ŐSZI ESŐ kopogtatta az ablakokat és nagy kövér cseppekben gurult Végig az üvegtáblákon a víz.

Eáik, esik .. . esik ... sóhajtott a fiú és unottan, nekikeseredve kotorta elő zsebéből a cigarettát.

— Minden tervemet elrontott ez a vacak idő — gondolta —, miközben szórakozottan vette elő a napi újságot.

— Hátha ír valami érdekeset — tűnődött eztán egykedvűen, unottan kezdte el olvasni a legutolsó oldalnál. Megnézte a sportot, egyet lapozott visszafelé és egy pillanatra megállt a szeme az apróhirdetéseken ... Állás, bútor.. vegyes... — vizsgálgatta a címeket és a vegyes rovatban végigolvasott egy pianinó-hirde- tést. Végigolvasta és már éppen el akarta dobni az újságot, amikor szeme elé akadt a szó: Házasság.

— Huszonkét éves, szőke leány ismeretség hiányában házasság céljából megismerkedne inteiligens, komoly, huszonhárom-huszonöt éves fiúval. Fényképes levelekre válaszolok, „Egyetlen” jeligére.

Laci végigolvasta a hirdetést, mélyet szippantott a cigarettából, aztán mintegy titokzatos parancsszóra megindultak agyában a gondola- i_ tok. Egy pillanat alatt tovaröppent az előbbi | álmossága és most még egyszer végigolvasta — - most már szinte betűzve, figyelmesen — a há- I zassági hirdetést. 2

A LIG TELT BELE negyedóra, máris ba- 2

^ rátja ajtaíán kopogtatott és bombaként - robbant karjai'közé. "

— Barátom! Szenzáció! Minden idők legna- " gyobb szenzációja — hadarta. Óriási ötlet! _ Gyuri, a barátja', alig tudta lecsendesíteni és - szinte semmit sem értett i nagy hűhóból. ■ I

— Gyere, Lacikám, gyere beljebb, aztán r

mondj el mindent szép sorjában és kérlek, ne - hadarj ilyen szörnyűségesen. 2

— Szóval, kérlek ... folytatta izgatottan a j fiú. — Itt van ez az újság. Látod ezt? No! És I itt ez a hirdetés. Huszonké* éves szőke. lány. - Érted... húszon...két ...éves > még ráadásul 2 szőke is. Remélem, tudod a többit — kacsintott - Gyurira, aki éppen azzal szórakozott, hogy ap- 2 ró füstkarikákat eregetett ki a száján és halá- - los unalommal hallgatta barátja szenzációit.. |

— Érted? írunk, mégpedig mind a hárman, r

a cimborák. Te is, a Béla. no meg én, aki mé- ^ giscsak értelmi szerzője vasvok az egész dolog- - nak, Ügy bizony, tollat ragadunk, barátom és r néhány nap múlva máris megtudjuk, kiféle j- népség a „picike”. 2

— Te ...te ...lajhár — ugrhtt dühösen - Gyuri felé. arpikor «észrevette, hogy az még mindi« érdektelenül játszik a füstkarikákkal. ■

— Aááá... áá iá... Igen... igen, Lacikám... - azaz, hogy tökéletesen értelek, csak tudod, egy | ilyen időben nem mindig tud az ember koncent- - rálni — mentegetődzött Gyuri és most már " megpróbált némi figyelmet fordítani barátja - szabadalmára. *

— Jó... hát csak írjunk neki. aztán maid r. meglátjuk... és azt hiszem legjobb lesz. ha - most mindjárt elszaladsz a Bélához is, bár ma- 2 gam is szívesen elmennék ... ha...

Két napon belül útra kelt a három levél és ' újabb két napbn belül megjött a várva várt vá- - lasz. majd a levélváltástól egy hét múlva meg- “ született az első randevú. SZALAY ISTVÁN:

Apróhirdetés

— Phű ... barátom. Micsoda nő? Ez, fiam,

egy... egy igazi angyal. A szeme mélyen kék. tudod ... szóval az az igazi... aztán az alakja? ... Gyurit lassan-lassan kezdte érdekelni a dolog. /

— Szóval, jó nő? — kacsintott és határozott mozdulattal szétnyomkodta a csikket a hamutartóban.

Lacit egy pillanatra megdöbbentette a szó

— Jó nő? — Mi az. hogy „jó nő?” Margitka nem egy „jó nő”, hanem egy aranyos teremtés, akiért érdemes lenne legyalogolni a földiekéről.

— Na. na. fiacskám! — vágott szavaiba Gyuri. — Te ilyen értelemben nem vagy egy megbízható ember. Könnyen bejössz a csőbe. Hanem ma. ha nem haragszol, „én” találkozom majd a Margitkával...

★

1^ EHÄNY NAP leforgása alatt mind a három fiú megismerte Margitkát és a jelek szerint Béla volt az. aki legjobban megnyerte Margitka tetszését. Többször találkoztak, beszélgettek, moziban íjs voltak és lassan- lassan a másik két fiút Margitka kezdte elfeledni. Tetszett neki Béla hullámos gesztenye- barna haja. fekete szemei, huncutkás mosolya És Béla a meghitt, kedves találkozások1 után rohant egyenesen a cimborákhoz.

— No, itt vagyok. Bácskáim... — lihegte ■— Agyonra belém esett a nő és... nem'mondom. csini kis fruska és nekem különösen tetszenek azok a drága kék szemecskéi. Nekem Értitek? Nekem, mert ugye ... rátok — enyhén szólva — rátok se fütyül...

Laci úgy érezte, mintha kést forgatnának a szívében. Szégyellte bevallani az igazságot, azt. hogy szerelmes Margitkába és örökre elátkozta már azt a napot.' amikor elindította ezt az ostoba játékot. Különösen akkor kavarodott fe; benne a vér. amikor egv-egy találkozás után végighallgatta Béla ..nagyfiús” beszámolóját.

Egyik este úgy adódott, hoey Béla csak Lacit találta odahaza és neki mesélte el a történteket.

r,iiiiiiliiii!i.n ■ ■ i ii ■nini ■ inni.ni.H'i"i r^iiiiiiiii.iliiiiiriliiiiiliiiiiiiiiiiiiniir i.iiiiriii i i ii.rnri mi ■ ■ um ■ ■ ii. mm ■!' immin i

KÖLTŐK ES VERSEK

SZITA ZSUZSA versei:

4 MEDVE UTCAI kedves kis presszó- ? ' ban barátságos hangulatvilágítás mel- - lett kedvesen szólt a muzsika. Laci türelmetle- I nül kavargatta feketéjét és minden ajtónyílás- “ ra idegesen kapta fel a/fejét. *

— Ez, nem ez? — találgatta és iparkodott, 5

hogy a levélváltás szerint az „Aranyember” jól 2 látható legyen az asztalon. "

Kevéssel hat óra után csinos, szőke lány * Jött be. szétnézett, alig észrevehetően elpirult ; és határozottan megindult Laci asztala felé. “

— Kerekes László — mutatkozott be a fiú • és «érezte, hogy egy kicsit a fejébe szalad a vér. — Margit vagyok — suttogta a kislány hal- Z

kan <ls puha kezecskéje megpihent egv másod- 2 perc töredékéig a fiú ujjai között. 2

— Parancsoljon — udvariaskodott Laci, fe- - ketéket rendelt, aztán.'. kínos percek követ- - keztek.

— Köszönöm, hogy eljött és pontos volt —, Z

törte meg végül is a pillanatnyi csendet Laci. 2 aztán cigarettával kínálta a kislányt. “

— Köszönöm, nem szoktam —. mondta r Margitka es elővett táskájából egy darab cső- - kóládét. Amíg a táskában keresgélt. Lacinak - némi ideje akadt, hogy megnézze a lányt aki 2

Vasárnapi antant

Ha ünneplőbe öltözik anyám, csodálni fecskék szállnak ablakunkra., elül a gond, s míg megpihen a munka, száz napsiigaru.j.j fésül át haján.

Ha ünneplőbe öltözik anyám, a bútorok, a színek felragyognak... szeme fényt ad a szűk vasárnapoknak..

— Fiatalabb ilyenkor, más talán?

Kezét dugná csak, — durva — mondja —

kérges —,

nem tudja, hogy szép, illatos, fehér lesz, mint asztalunkon a meleg kenyérke, és mint tündér, ha varázspálca érte, anyám életre kél az új ruhába, s fürödni indul, tükre tört tavára.

Beiegsxol: than

1

Rágcsál bennem vad. éhes horda, agyamban varrnak fürge tűk, s pacásan folynak papíromra elhízott, furcsa nagy betűk.

Verset írnék. Az ágy alattam lékelt hajóként imbolyog.

Félek, magamra mért maradtam? — gyűlnek az átfirkált sorok.

Most minden csúnya bent: homály van a fény testvérre nem talál.

Egy széken priznic alszik tálban, s pohárba törve kis kanál.

Üvegcsékből vicsorít rám a tabletták mérges fogsora, de: ablakomon fáknak árnya játszik, s függönyt fog ág-boga.

Kint sok virág, szín, délutáni csend hullámzik az ég alatt., jó volna ott. a kertben járni’...

... itt bent lebukott rég a nap.

Tudom, kfnt még aratnak, s felzeng

— ha nem hallom is — a nyár dala. s va’ahol felkacag egy gyermek!

— ó! ott kint nincs még éjszaka!

S telik napom, csak így egyformán, hogy hallgatódzom és nyögök és görbe sort írkálok lombán. átizzadt, gyűrt párnák, között,

SZILARD CSABA:

Tisza-parti ősz

Elmúlt a nyár

köd ül a Tiszán. *

A füzes lombja

avar halomba

fekszik a parton

és a szél

belehordja

a víz-sodorba.

Az este kint felejtett háló reggelre már csupa dér.- PAFF MIKLÓS:

már el^ö látásra is igen csinosnak, kedvesnek " és bájosnak mutatkozott. Szőke haja. mint az r arany. csillogott a fényben és mély kék szemei r olyan jól illettek gömbölyű, kicsit cicás arcocs- - kajához. á

— És miért akar ez hirdetés útján férjet ke- 2 resni! — bukkant elő magától a gondolat, de a ■ lány szavai mindjárt választ is adtak.

— Keveset járok társaságba, ezért adtam .

fel hirdetést — kezdte szégyenlősen. — Eléggé I elfoglalt vagyok, aztán így... "

És lassan-lassan megindult a beszéd és ami- 2 kor Laci elbúcsúzott a lánytól, úgy érezte. | Margitka máris elvitte szívének egy kicsike - darabkáját. v

Húsz percen belül már újra ott ült Gyurinál = és izgatottan újságolta:

Munkából jöttél

Fáradt az arcod s félve lépek hozzád hogy meleg szavad halljam s mialatt csókollak kedves, öröm-bogarak szállnak szemedre: gyönyörű valóság: életünknek bontod már csomóját s egy szállá fonod: jó nekem, hogy vagy, s a kis Miklós is, ki félbemaradt mozdulatunkat csinálja tovább: pihenj el kicsit most az ágyadon, magadra hagylak: magam így adom, s amíg a konyhán egyedül vagyok jó levest főzök bársonyom, neked és minden cseppben megtalálhatod gömbölyűén kerek szívemet.

MOLNÁR GÉZA versei:

Közön út tele . . .

Mint kutyanyelvts feljegyzéseim,

Olyan e nagy megosztott F-tár, —

Itt búzatábla, amott tengerin,

Hintáztatja magát egy madár.

Megannyi kerítés a sok barázda,

Mutatta meddig Tiéd s meddig Övé.

Itt ül kopottan a magyar határba’

E nyakas régi juss. az ősöké.

De beert a vetes: az új gondolat,

Nagy táblák mellett fut el a vonat, , Ahol az életbe közös kaszák vágnak.

Gondolatom szálldos, a jövőbe téved. Hallom, mint felzúimak itt is a gépek,

S a kistanyák is velünk parol áznak.

ÉGI BÁL

Estélyi ruháját felvette az ég,

Testén csillogtak arany ékszerek,

Lampionként légben függött a Hold —

S a szép lányt táncba vitték a pajkos szelek.

FARKAS ANDRÁS:

Is irdst haptnm , . .

Az írást kaptam balga szenvedélyül. Rabtartóim a vaksi kis betűk,

S fogságom — sajnos — egyre-egyre mélyül.

Betűkben látok mindent s mindenütt,

S ha egy titkot titokban lelhetek meg.

Amely sorsommal bárhol összefügg.

Betűkbe vésem és az embereknek Hamar elmondom, hogy hasznuk legyen —

S azok legfeljebb jóízűt nevetnek.

Sokszor próbáltam: testem-lelkemen Segítene talán másféle hajlam. .*

Elvégre egyszer meg kell értenem,

Hogy nem jó játék, elcsépelt szavakban Kifejteni a percet s lényegét,

És élhetnék is csendben-biztosabban.

Hiszen ez f«scsegés már s nem egyéb ^

A kósza szél rezgésénél, ha balkan Lebbenti sorsok vak üzenetét.

De nem tudok lemondani: a dalban,

Szelíd szavak zenéjén élhetek.

És nincs rá mód, hogy ritmusát ne halljam

És kívánom, mint gyógyszert nagybeteg.

És újraírom táncoló betűkkel A gyermekkorban hallott rímeket,

S ez az. barátaim, ami nekünk kell:

ANTALFY ISTVÁN versei:

f

( /’ verseim elé .. .

Hiába próbálom meg újra, s újra a toliamat eldobni. Nem lehet...

Minden búcsúnál fájóbb búcsú lenne könny' nélkül búcsúztatni telkemet.

Bennem a dalnak száz gyökere él már, és újra hajt, ha nem is akarom...

Egy perc, néhány rövidke pillanat csak, s megszületett új, röpke kis dalom...

Most iobban félek ...

Gy'ámoltalan, félénk szemekkel néztem a nagyvilágba én azon a régi, őszi reggel’..

Gj világ indult ama percben Sírással telt meg a szcba,

És én arcomba tenyereltem...

Már akkor féltem a világtól.

Most jobban félek, mert ma már azt is tudom, milyen, ha lángol—

. — Barátom, szerelemes belém a nő. bízta*, hogy szerelmes... és mondhatom hamar bejött a csőbe... Lacikám, ez aztán igazán nagyszerű ötlet volt... habár őszintén sajnállak titeket, hogy... — dobálta Béla egymás tetejére « mondatokat.

r ACI ARCÁT elöntötte a forröság. Fel- ^ ugrott a szélerői.

— Idefigyelj. Béla — sziszegte. — Elég legyen ebből az ostoba, aljas játékból. Én nem tűröm ezt tovább! Tudom, én vagyok a hibás, az értelmi szerző, de az a lány. a Margitka neip arra való. hogy játsz vele. és olyan hangon beszélj félő1 “ mint...

— Aááá —, az én ... szeretetik méltó baráton! ... hahötázott Béla és szinte egyenként

megrágva minden szót. válaszolt.

— Csak... nem vagy szerelmes a szőke angyalkámba? .

— Igenis, szerelmes vagyok! — vágta ki Laci. Szerelmes vagyok és kikérem magamnak az ilyen hangot.

Béla Laci szavaira kitörő hahotába sez- dett, de úgy, hogy a könnyei is potyogtak. ; Lacinak se kellett egyéb, barátja elé ugrott ‘ és belekiabálta a szót a szemei közé:

— Szégyeld magad, te... te... stréber... — és mintegy nyomatékül úgy bevágta maga után az ajtót, hogy szinte mozgott belé a ház.

Egy nappal később Margitka levelet kapott Lacitól. A fiú mindent megírt, ami esa.-í a szívén feküdt, őszintén elmondta, hogy mi volt a tervük, azt is, hogy ő maga agyalta ki az egészet és, hogy Bélával összeveszett 'itta:

Margitka! Ne haragudjon rám! Bocsásson meg, hogy ilyen szándékkal közeledtem Maga felé, de,.. de én most már nagyon szeretnék magának egyszer mindent, de mindent elmondani, megmagyarázni, hogy mi késztetett engem e vallomásra.. i

| * MEDVE UTCAI kis presszó egyik’ sarfi ' kában. ült és várakozott türelmetlenül

1 Béla. Folyton érájára pislogott, de Marg’tka

2 ma szokatlanul sokat késett.

" — Csak nem ez a Laci csinált valamit? —

i jutott eszébe hirtelen, amikor Margitka ma- ! gas, karcsú , alakja megjelent az ajtóban.

§ — Itt van, mégis itt van — így Béla és

1 úgy tett, mintha türelmesen várta volna a | lányt.

| — Ne haragudjon a késésért — kezdte- Margit és otthonosan elhelyezkedett a nagy | fehér cserépkályha mellett. Egy idfág általá2 nos dolgokról beszélgettek, majd később Mar2 gitlca előhúzott táskájából egy levelet és Bé~, f Iának nyújtotta. i

| Béla olvasta, olvasta és mire a végére éri',

ii elborította arcát a pír.

. — Igaz? — kérdezte Margitka és szép kék

2 szemeivel fürkészve kereste Béla tekintetet ■ Béla érezté, hogy meg kéU mondania az iga- zat, és hogy a kék szemek égiszén a leikéig- látnak.

1 — Igaz.— mondta csendesen. — Az is

” igaz, hogy Laci nagyon szereti magát és én..

* én ... art hiszem én is szeretem .. i most í; szerettem meg... talán éppen most.

1 — Bocsásson meg, hogy alkalmat adtam ? félreértésekre — álit föl Margitka váratlanul

2 kezet fogott a fiúval és elsietett. .

1 Béla még szólni akart, mondani valamit,

2 megmagyarázni, de ... aztán mégis meggon1 dolta magát.

*

P GY’ NŐI HANG keres telefonon — ki2 l j áltott ki Laci édesanyja, a szobából. A- fiú, mint akit villámcsapás ért, úgy ránciuit 2 össze és izgatottan kapta ki anyja kezéből a •í kagylót.

2 — Halló! Margit vagyok... Ne haragúd- jón, hogy nem levélben válaszolóit, de Jgy 2 gondolom, jobb lesz így, és ha ma este fel- jön hozzánk, szívesen látom. Szüleimnél la- 2 kom a Tutaj utca 8-ban... Szóval, jön?..

| — Igen... igen. Ott leszek Margitka ..

Z válaszolt zavartan Laci, aztán boldogan ölelte | magához édesanyját.- — Megismerkedtem egy aranyos, szőke 2 lánnyal, mama... de majd később mindent Z elmesélek szépen sorjábaií. szóval... és már | futott is kifelé, hogy renliehozza magat.- Este a Medve utca sarkán Laci éppen bele | szaladt Bélába meg, Gyuriba.

T — Laci! Mi an veled? Két napja színedet | se láttam, — kezdte Gyuri, miközben tetőtől § talpig végigvizsgálta a fiút. '

| — Szerelmes! — vágott közbe Béla és a

" váratlan szavakra tűz lobbant Laci szemében. | — No... no, csak semmi idegeskedés Lali cikám — sóhajtott lemondóan Béla. — Jobb- barátod vagyok, mintsem gondolnád és ... kí- ? vánom, nogy... Mindenesetre engedd meg,- hogy őszintén megmondjam. Nagy marha .’ol- 2 tál, hogy kitaláltad azt az apróhirdetést.. <- mert... ez a Margitka nem is olyan akár- ; milyen lány...

§ — És én éppen hozzájuk igyekszem, — ka2 csimtott Laci. majd hosszú alakja eltűnt •- Tutaj utca sarkán ,.