Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-09 / 237. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959. október 9., pentdl Költészet és színpad Bemutató ax egri Gárdonyi Géxa Sxínháxbam G. B. Shaw: Warrenné mestersége Az egri Gárdonyi Géza Színház ma este mutatja be Egerben G. B. Shaw: Warrenné mestersége című drámá­ját. Képeink, a darab szereplőit mutatják be: I. ÚJSÁGJAINK hasábjain egymás után látnak napvilá­got az irodalmi műsorokkal foglalkozó cikkek. Ennek egyik oka: az országban gombamód­ra szaporodó irodalmi színpa­dok. A budapestiek mellett csaknem 30 vidéki irodalmi színpad működik országszerte. A gyakorlat, a megvalósulás jelen esetben megelőzte az el­méletet: megvannak az irodal­mi színpadok, de még nem tudjuk — legalább is minden vitát kizáróan nem tudjuk —, hogy milyeneknek kell azok­nak lenniök. A valóság azonban megkö­veteli, hogy’ az elmélet is meg­szülessék. Addig is minden irodalmi színpad keresi és éli a maga önálló életét, s tapo­gatózva járja egyéni útját. Új műfaj született — amely ná’unk igazi haladó hagyo­mányokra támaszkodik: a fel- szabadulás előtti antifasiszta irodalmi estekre a Vigadóban, a Vasas-székházban és másutt —, a műfaj belső törvényeit azonban mind ez ideg nem rendszereztük, nem próbáltuk írásba foglalni és széles körben ismertetni. Ennek szükségességét egyre inkább érzik mindazok, akik irodalmi estek rendezésével ilyen, vagy olyan minőségben foglalkoznak. Az utóbbi időkben megje­lent — ezzel a problémával foglalkozó — cikkek közül leg- je'entősebbnek érzem az Élet és Irodalom 1959. aug. 14-i számában közölt Költészet és Pódium című írást, (Surányi Ibolya tollából.) MIELŐTT a saját, az egri Kelemen László Irodalmi Szín­pad problémáival foglalkoz­nék. hadd rögzítsem ide mind­azokat a Surányi Ibolya által felvetett gondolatokat, ame­lyekkel egyetértek, s hadd mondjam el, miben vitatkoz­nék a cikkben foglaltakkal. Mindenekelőtt mélységesen egyetértek azzal a megállapí­tásával: „Minden műfajnak vannak belső törvényéé. Ha az irodalmi esteket nem versek tetszés szerinti, ömlesztett egymásutánjának, hanem tu­datosan szerkesztett, egységes kompozíciónak tekinti ük (aminthogy e helyes felfogásra va'ó törekvés egyre inkább hangot kap), akkor bizonyára vannak olyan törvények, ame-, amely nem altalaban verseket akar hallgatni, hanem meg akn- ' ismerni, vagy ha is­meri, újra akarja hallani Bqms és Majakovszkij, Ba­lassi és Ady költészetét, vagy hallani akarja egyazon gon­dolat, egyazon eszme költői ki­fejezésének számos változa­tát...” FENTIEKKEL is egyetértek, de csak Költészet és Pódium és nem Költészet és Színpad viszonylatban. És itt szeretnék a cikkel vitatkozni. (Természe­tesen azzal a megjegyzéssel, hogy én is csupán saját, egyéni gondolataimat mondom el, s nem merem állítani, hogy föl­tét! "/ igazam van.) Az országban 30 irodalmi színpad működik és egyetlen­egy „irodalmi pódium” sem. Ez a megkülönböztetés nem véletlen. Mert irodalmi estet lehet rendezni pódiumon is, és akkor a fentieket maradékta­lanul aláírom de: az irodalmi színpadok nem vé’etlenül vi­selik a „színpad” elnevezést. Ez — véleményem szerint — nem csupán azt jelenti, hogy a verseket „színpadról” (és nem pódiumró ) adjuk elő, ha­nem azt is, hogy „fölhasznál­juk a szh.padádta összes lehe­tőségeket, amelyeket az új mű­faj belső törvényei megenged­nek de meg is követelnek.. Ebbén az ’»etben viszont meg­fordítom a Surányi Ibolya ál­tal mondottakat: az a helyes felfogás, ha valamilyen gondo­lati mag köré vannak szer­kesztve a műsorok, vagy leg­alább is egy-egy költőt mu­tatnak be. EZ A LÁTSZÓLAG jelen­téktelen sorrendi változtatás igen lényeges. Egy-egy költő bemutatására valóban a pódium alkalmasabb, egy-egy gondolati mag köré szerkesztett műsor előadására a színpad megfele­lőbb. Természetesen sietek hoz­zátenni, hogy mindkettő igen szép és hasznos feladat. De az előző (egy-egy költőnk pódiu­mon való bemutatása) sokkal in­kább a TIT hatáskörébe tartozik, vagyis ismeretterjesztő előadás, míg az utóbbi (egy-egy gondo­lati mag köré szerkesztett mű­sor előadása) az irodalmi szín­padok profilját határozzák meg. Ezt igaznak érzem még akkor is, ha természetszerűleg (s kü­lönösen ma még) nem lehet az irodalmi színpadoktól megvon­ni mindkettő rendezésének jo- gát. MIKOK A KELEMEN László Irodalmi Színpad 1959—60. évi programjával, problémáival foglalkozunk, azt hiszem, fen­tiek előrebocsátása nem volt hiábavaló. 1958. november 12- én mutatta be a Kelemen László Irodalmi Színpad első műsorát „És szóla az én szerel­mesem” címmel. Formailag merőben új, bátor volt ez a mű­sor. Sok vita előzte meg bemu­tatását. A vitatkozók a formai merészséget vitatták. Aztán a közönség eldöntötte a vitát: döbbenetes tapssal fejezte ki tetszését. Akkor valóban úgy éreztük: á vita eldőlt, a kísérlet sike­rült. megtaláltuk a helyes utat, a helyes formát. Örö­münk azonban korai volt. Rö­videsen rá kellett jönnünk, hogy az új összeállítás, az új műsor: (új tartalmi egység) más-más formát kíván. De azt hiszem: A „Nevető világ” mér­sékelt sikerének oka nem a for­mai kísérlet (vetített díszlet) volt, hanem inkább az összeál­lítás kevéssé sikeres, volta. A „Forr a világ” tartalmilag igen magas színvonalú volt, formai­lag azonban csupán az első mű­sor ismétlését jelentette. (Ez azonban nem volt helytelen!) Az utolsó előadásunkról, a Könyv ünnepéről lényegében semmi különlegeset nem mond­hatunk, hiszen az csupán ünne­pi megemlékezés volt, amely részben Költészet a Pódiumon megjelölés alá sorolható. ÖSSZEGEZVE: ha a kezdeti kiugró sikert nem is tudtuk fo­kozni — sőt, bizonyos hullám­zás jellemzi a tavalyi esztendőt —, lényegében pozitív ered­ménnyel zártuk azt le! S ha hiányérzet van is ben­nük, annak oka inkább a külső körülményekben, mint az elvi. eszmei tisztázatlanságban kere­sendő. Művészeink az Irodalmi Színpaddal csak másodsorban (nem másodrendűén!) tudnak foglalkozni. Anyagi, lehetősége­ink minimálisak. Igényeinket viszont a legmagasabb fokra emeltük. Mindezek tudatában érthető, ha elképzeléseinket nem minden esetben tudtuk maradék nélkül megvalósítani Kozaróczy József (Folytatjuk.) 1959. október 9, péntek: 1374. Megalakult a Világposta , Szövetség, a mai Egyetemes Posta Egyesület. 3 894-ben halt meg Justh Zsigmond ; író. 1704-ben született Segner János | András magyar fizikus, a „turbina i atyja”, a Segner-kerék feltalálója. 1879-ben született Max von Laue, Nobel-díjas német fizikus, a rönt­gensugarak egyik jelentős kutatója. 1469-ben halt meg Filippo Lippi firenzei festő. 1942. Kivégzik Schönherz Zoltánt, a KMP Központi Bizottságának tit­kárát. V Névnap C? Ne feledjük, szombaton: GEDEON tunst — LUDAS KÖZSÉGBEN a csütörtökön megtartott tanács­ülésen a község éves művelő­dési tervét tárgyalták. A be­számoló után a részvevők ja­vaslatokat tettek a tervkészí­téshez. — SZENTDOMONKOS köz­ségben október 13-án egész­ségügyi filmvetítést tartanak az iskolában. A tanulóknak a Jó fogak — jó egészség, a Szemtől szemben és az Egész­ségünkre című filmet vetítik íe. — JÓL HALAD a szőlő fel­vásárlása a verpeléti földmű­vesszövetkezet telepén. Eddig 55 000 mázsát vásároltak fel a termelőktől, amit a helyszínen vagonírozva, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Ausztriába exportáltak. — A NAGYRÉDEI községi tanács október 15-én tanács­ülésen értékeli az ez évi köz­ségi művelődési tervet. A be­számolók után a részvevők javaslatainak figyelembevé­telével készítik el a végleges községi művelődési tervet. — A KISNÁNAI általános is­kolában is megkezdték az idei oktatási évben a politechnikai oktatást. Általában a tanulók mezőgazdasági jellegű oktatás­ban részesülnek, Warrenné — Ruttkay Mária Sir Crofts — F. Nagy Imre Tiszteletes — Csapó János Vivie, a leánya — Stefanik Irén Frank — Pusztai Péter Praed — Pálffy György lyek — akárcsak a dráma' törvényei — meghatározó ere-; jűek.” Tudatosan emeltem ki, hogy:; „tudatosan szerkesztett, egysé­ges kompozíciónak”, mert erre a mi műsoraink vizsgálatánál, de a későbbiek folyamán több-; szőr is, visszatérnék. „Ma már egyre inkább utat tör az a helyes felfogás, hogy nemcsak hasznosabbak, de si­keresebbek is az olyan iro-, dalmi estek, amelyek vagy; egy-eg.. költőt mutatnak be,; vágj' legalább is valamilyen gondolati mag köré szerkeszd tettek — ami lehet költők' kortársi kapcsolata, sorsközös-; sége, hasonló, vagy azonos1 életprogramja, nemzetisége,; stb. Hasznosabb, mert nem-' csak öncélú gyönyörködtetést; nyújt, hanem művelőbb és ne-' velőbb amannál. Sikeresebb,; mert az ilyen estek megtalál-, ják saját igazi közönségüket,; '-r : «, V ^- HEVEST SANDOR: Eger építészete a török idők után EGRI VÖRÖS CSILLAG ■ Rakéta támaszpont EGRI BRÓDY A. 13-as kedvenc GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Amigo GYÖNGYÖSI PUSKIN ­A matrózok dala HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, fantázia HATVANI KOSSUTH A vihar kapujában FÜZESABONY | Nincs előadás HEVES Nincs előadás PETEK VAS ARA Nincs előadás MUNKÁSOTTHON MOZI műsora: j október 11-én. vasárnap 11 óra-; kor matiné: Elveszett nyom i október 11-én. vasárnap délután, 5 és 7 órai kezdettel: (!.)■ Színház műsora: Egerben este fél 8 órakor: Warrenné mestersége (Gárdányi-berlet. Bemutató) II. i A z 1700-as évek elején ' Eger város lakóházak­kal beépített területe — ter­mészetesen — a mainál lényege­sen kisebb volt. Ekkor még csali a városfallal körülvett részek voltak lakottak, tehát csupán a mostani értelemben vett belváros. (A régi város­fallal a Népújság egyik szá­mában már foglalkoztunk. Most erről — az akkori ismer­tetésünk kiegészítéseképpen csak annyit, hogy eredetileg Egert agyaggal tapasztott ma­gas sövénnyel és közepes árok­kal övezték, amint erről Ti­nód}- is megemlékezik az „Eger viadaljáról" szóló énekében: „Sót városnak vala tapasztott palánkja... Annak vala négy kimenő kapuja... Ezt meg­erősíti az előzőkben már emlí­tett Fischer Mihály kamarai adminisztrátor egy 1688. janu­ár 10-én kelt jelentésének Eger török hódoltság előtti állapo­tával foglalkozó nehány sora: i,,... ja der Statt nit mit einer i Ring Mauer und gefütterten ; Graben, wie aniezo sondern ;blosz mit einen Zaumb urnbe- Igefangen gewesen...”, vagyis: ; a város nem volt úgy, mint ima (ti. 1688-ban!) kőfallal és i (kővel) bélelt árokkal, hanem 'csak kerítéssel bekerítve. Ezt : a palánkét tehát csak a 16. ; század végén és a 17. század • folyamán építették át kőfallá, és így is maradt reánk a tö­rök idők után.) A fallal körülvett terület a legvédettebb lévén, nem vélet­len, hogy a még mindig bi­zonytalan körülmények között legelőször itt indulnak meg lassanként az építkezések. A középkorból és a törököktől kapott örökség folyamánya- ként a szűk belváros mór ék­kor is erősen rendezetlen és zsúfolt volt. Később is még egy darabig mindenki úgy, és olyan vonalban épített, aho­gyan .kedve tartotta. Ez ma­gyarázza, hogy a régi város utcái olyan görbék, sokszor szinte érthetetlen ki- és beug­rásokkal. Csak 1764-ben jelent meg egy rendelkezés, amely kimondotta, hogy ha valaki építkezni akart, úgy ezt be kel­lett jelentenie, „delineatiok” vagyis tervrajzok csatolása mellett, és a tanács az építési engedélyt csupán helyszíni szemle („occulata”) után adta meg. Hasonlóan a 18. század második felében adnak ki -gy másik utasítást a városrende­zés érdekében: .. a’Fundu­sok eldarabolását pedig szigo­rúan tilalmazza a‘Város Statú­tuma ...” A cikkünk első részében ^ ismertetett körülmé­nyek dacára mégis tovább ha­ladt az élet Eger megyei és egyházi központ, ahol ■» meg­induló nagy középítkezések jo munkaalkalmat teremtetitek; Számos — főleg német — ipa­ros telepedett meg itt —■, a kereskedelem is fellendült, ez főleg á rác és görög kalmárok beözönlését segítette elő. Vé­gül a bortermelés konjunktúrá­ja a földművelők számának gyors emelkedéséhez vezetett, így érthető, hogy amíg 1699- ben kb. 2000 lakosa volt Eger­nek, addig nem egészen száz évvel később, a II. József-—le népszámlálás már 16 852 la­kost talált a városban. Ez a létszám-emelkedés természete­sen hamarosan szétfeszítette a régi kereteket: már nem sok­kal a Rákóczi szabadságharc után megkezdődtek a nagyobb, falaikon kívüli építkezések, egymás után keletkeztek az új külvárosok, az egykori ,.Hoch- stadt”-ok, magyarul „hóstyák”. A külvárosok elsősorban a négy nagy városkapun: a Makiári- a Hatvani-, a Rác- és a Cifrakapun átmenő fő közlekedési utak mentén Ke­letkeztek. így nyúlik el hosz- szan a Makiári, a Hatvani, a Felnémeti és a Cifrahóstya. A Hatvani hóstya a legnagyobb, mind területileg, mind a la­kosság számát tekintve nem­sokára felülmúlta a Belvárost. A 18. század folyamán műit „Suborbis Sancti Joannis” sze­repelt a közeli székesegyház védőszentjéről elnevezve. A Cifra külvárost „Ciglédi hós- tyának" is hívták, az itteni, a török időkben elpusztult Ceg­léd község emlékére. Legújabb a Belvárostól nyugatra . eső. szabályos utcákkal beépített terület — az Eszterhúzy püs­pök által kijelölt „Nova Civi- tas Carolina” — a nagy vásár­térrel, ahol 1790. szeptember 28—30 között tartották az első országos vásárt. Viszont lejgki- sebb volt mindig a Sánc. amely az 1702-ben lerombolt külső vár helyén keletkezett. Sokáig kincstári terület, ahová főleg német iparosokat telepítette*. 1755-ben került városi igazga­tás alá. A külső városrészek ele- inte lassúbb, majd mind gyorsabbá . váló kiépítését mu­tatják a különböző időkből reams maradt összeírások. Így az 1713-as „Conscriptio” 481 belvárosi ház mellett még csali 244 házat tüntet fel a fa­lakon kívül —, ez. az arány 1797-ben 753 — illetőleg 2191- re változik!' És válóban : a szá­zad végén Eger kiterjedése már nem sokban tér el a mai­tól, csupán a 20. században keletkeznek ismét újabb pe­rem-lakóterületek. Ezekhez a nagyarányú mun­kákhoz természetesein sok épí­tő szakemberre volt szükség. Korszakunk még a céhrend­szer ideje: így az egri ács, kő­műves, kőfaragó céh megújí­tott céhlevele is (egyébként német nyelven írták) 1702. feb­ruár 7-én kelt. A céhrendszer, a régebbi ha­ladó irányzattal szemben a 18, században már. a fokozódó ha­nyatlás jeleit mutatta, lassan­ként a természetes fejlődés akadályává vált. így Egerben is a meggazdagodott mesterek — féltve anyagi érdekeiket — a céhbe felveendő tagok szá­mát mind jobban igyekeztek korlátozni. Am mint ahogyan a fejlődő társadalmi és gazda­sági erők mindig legyőzik az ilyen meddő kísérleteket, itt sem lehetett gátat vetni az elő­rehaladásnak. Ezt mutatja, hogy a század folyamán az ácsok száma 6-ról 37-re. a kő­műveseké pedig szintén 6-ról 75-re emelkedett.■, Az új, fontos társadalmi osztály jelentőségét bizonyítja az is, hogj’- 1771~ben az egri városi tanács 36 tagja közül már 17 volt az iparos! Most pedig nézzük, hogyan is épültek a török időik után a kispolgári — paraszti lakóhá­zak? A falak építőanyaga — miután a környékbeli bányák már működtek — még a leg­egyszerűbb létesítményeknél is a riolittufa. Csak a módo­sabb polgárházakná] látunk novaji, vagy deméndi 'kemé­nyebb kövekből készült nyí­lás-kereteket és sima lábaza­tokat. A jobb házaknál a he­lyiségen boltozottak, egyéb­ként a födém. és a tetőszerke­zet fából készült. Legtöbb baj a tetőfedő anyaggal volt. Csak a középületeket és a nagyobb polgárházakat tudták a szép, sötétszürke tárkán’-' s­palával fedni —, ház tetejére bizony cs .1­ma, vagy legjobb ar zsindely került. n. hogy a fennálló >.1 . 1­att a század foil >­ször is adtak ki 2 tf, hogy a házakat ' d gyúlékony anyagi ie ennek, úgy látszi üt meg a kellő fogai: a­szély továbbra is rt, mert pl. 1754. júl „^-en el­rendeli a tanács: ,,... ennek utánna, valaki Ollyan találta­tni, Légj-en ámbár Kicsoda, az Ki az Utczún dohányozna; azonnal is Lyukba (börtönbe!!; tétessék...” A z épületek külső kialakí­1 tása.az uralkodó barofci, majd copf stílus formái szerint történt. A magas művészi fo­kon álló egri középületek szép­sége a kisebb házakra is ki­sugárzott, és ha. a kis létesít­ményen sokszor provinciális, vidéki jelleget is mutatnak, azok mégis arányosak, helyes, jól alkalmazott részletekkel tűnnek fel. A sokszor előfor­duló érdeKes vasrácsok, szob­rok. csak még kedvesebbé te­szik ezeket, a házakat. A .hós­tyák.— ma már sajnos csak ítt-ott látható — régi paraszt­házai .is bizonyos jó . stílusra való törekvés* ámlnaii el. kis kontybán végződő oromzatuk­kal. Az így kialakult telleg tette Egert annak ideién a2. ország egvik legszebb és leg-, egységesebb Ivu-pliK városává —és az ebből az időből meg­maradt énü'etetek alkoHák ma is értékes műemlékeink tekintélyes sorát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom