Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-03 / 232. szám

J959 október 3-, szombat NÉPOJSAG 3 Egerbe költözik egy pesti gyár Budapestről Egerbe telepí­tik a Haitóműgyár egyik részlegét Ez nemcsak tervez- getés, vagy mendemonda, ha­nem az illetékes szervek már döntöttek. . hogy az említett üzem az Egri Autóalkatrész és Forgácsológyárban kkp helyet és az új követelményeknek megfelelően itt fejlesztik to­vább. a • gyárrészleget. Nem kis dolog az sem, ha egy. család költözködik, mert sok üggyel-baijai jár, meg nem is olcsó szórakozás az. Képzel­jük el, milyen nagy' munkát, hány megrakott teherautót és vagont jelent egy egész gyár költözködése. A, hír hallatára bizonyá­ra igen sokan megkérdezik, hogy mi szükség van erre? Az új ipartelepítés-politika tervei­nek kidolgozásánál abból kel­lett kiindulni, hogy Budapest kinőtte az ország méreteit, ha­talmas város-óriássá fejlődött, amelynek árammal, vízzel, gázzal és élelemmel való el­látása, a közlekedési, de főleg a lakásgondok megoldása ma­holnap megoldhatatlan felada­tok elé állítja hatóságainkat. Ugyanis, hazánk lakosságának közel egyötöde Budapesten él, és ez egészségtelen fejlődési tünet, különösen, ha azt is fi­gyelembe vesszük, hogy az or­szág távolabbi részéből is sok ezer ember utazik naponta pesti munkahelyére. Tehát fő­városunk túlzsúfoltságának megszüntetése, a dolgozók életkörülményeinek javítása vezette kormányzatunkat, ami­kor úgy döntött, hogy Eger, Kecskemét, Sátoraljaújhely, Szeged és Szombathely ipari üzemeket kap Budapestről, és az ipartelepítési politika meg­valósítására komoly anyagi ál­dozatokat vállal államunk. Az említett gyárak áttelepí­tése alapos vizsgálatot és gon­dos előkészítést igényel. Igyek­szenek olyan helyre vinni a ki­telepített üzemeket, ahol a meglevő épületek minél kisebb arányú átalakításával zökkenő- mentesen, a lehető legkisebb termelési kiesésekkel folytat­hatják a termelést. Elsősorban az emberekről akarnak gondoskodni. Ezért egy-egy gyár áttelepítését csak akkor kezdik meg. amikor pes­ti munkásokat lakhelyükön már elhelyezték, és vidéken megteremtették a termelés reá­lis feltételeit. Mindezek érde­kében inkább lépcsőzetesen és lassúbb tempóban hajtják vég­re az átszervezést. Ma még nehéz lenne meg­határozni, hogy mikorra feje­zik be a gyárak áttelepítését és teljes kapacitással mikor in­Levelet kell írnom Csak örülhet minden• heteket becsülő és heteket szerető ember szí­vé. hogy új „hét” elé nézhetünk, amelynek kereté­ben írjunk több levelet, mint vala­ha, hogy örömet szerezzünk ember­társainknak. A „levelezőkéi’ ötle­te megkapó és va­lóban elgondol­kodtató. Nemcsak azért, mert az örömszerzés lehető legolcsóbb módját tárja az anyagias örömet szerezni akaró emberek elé, hisz már po­tom 8 fillérért is szerezhet bárki örömet örömmel. De azért is, mert megelégedetten fe­dezte fel a ..leve­lezőhét” gondola­tában e sorok író­ja is a történelmi tradíciókat, s így mindjárt másképp fest a dolog. Mert ki előtt le­het kétséges, hogy Szilágyi Erzsébet egy ugyanilyen le­velezőhét kereté­ben írta meg azt a bizonyos levelet, hogy Othello és Desdemona viszo­nyában is szerepe volt a levélnek, hogy a történelem és az irodalom számtalan esemé­nye szerves össze­függést mutat a levelekkel. Igaz, hogy ezek a leve­lek, hol könnyek­től voltak telesír­va, hol tragédiát rejtett a kuperta, de hisz éppen ez a titka a mostani le­velezőhét nagysze­rűségének: nem könnyeket, de örö­met rejtenek a fel- bélyegzett boríté­kok. Meg kell azon­ban azt is monda­nom őszintén, hogy most a legnagyobb gondban vagyok. Mint hazám hű állampolgára, min­denkor igyekez­tem a felszólítá­soknak eleget ten­ni, ittam a Salvus- vizet és a tejet, bebiztosítottam életemet és hasz­náltam az Opera­készítménye két, mint azt hirdették nekem plakáton, moziban, újságban egyaránt. Most le­velet kell írnom. A levelezőhéten. Hogy örömet sze­rezzek. De mit ír­jak? Van ugyan egy kellemes ötletem: nem írok senki­nek, így nem oko­zok senkinek örö­met, csak én fogok örülni. Csak ab­ban nem vagyok biztos, hogy a le­velezőhét kereté­ben illik-e saját magamnak örömet szerezni? (egri) dúl meg az itteni részleg ter­melése. Ez elsősorban a szük­séges beruházások megvalósí­tásától, a szakemberutánpót­lástól és a lakások biztosítá­sától függ. A Heves megyeiek — elsősorban azok, akik a kör­nyéken jobb munkaalkalmat keresnek — örömmel üdvözlik a bátor kezdeményezést és a városunkba érkező új gyárat. F. L. Az egereseit! úttörőotthon tetőzete a sok esőzés következtében besza­kadt. A bányaüzem vezetősé­ge ígéretet tett, hogy még a rossz idő beállta előtt új tetőt húzat az otthonra. Ezek a munkálatok közel tízezer fo­rintos beruházást igényelnek. Ezért a támogatásért az Eger- csehi úttörők köszönetét tol­mácsoljuk. Egy nap a Gyermekvárosban Virággal díszített tóbusz gördült ki az egri buszmegálló­tól, utasai jókedvű, vidám asz- szonyok. tsz-tagok és a Községi nőtanácsok tagjai, akik az Egri Járási Nőtanács szervezésében indultak a Gyermekváros kis lakóinak meglátogatására. Cél­juk kettős volt: megnézni azt, hogyan használták fel a pénzt, amelyet a téglajegyek árából gyűjtöttek össze asszonyaink, másrészt meggyőződni az ösz- szefogás erejéről, amely igen hatalmas alkotást hozott létre az árva és elhagyott gyerme­kek részére Foton is. A kora délelőtti órákban ér­keztünk a Gyermekvárosba, ahol az otthon vezetője fogadta és tájékoztatta asszonyainkat azokról az eredményekről, ame­lyekét a társadalom segítsé­gével elértek. Az eddigi beru­házás mintegy 50 millió forint s ebből 30 millió forint társa­dalmi segítség. Az építkezések még most is tartanak, most végzik a központi fűtés besze­relésének munkálatait, s épül a 16 tantermes iskola. Befejezték egy harminc férőhelyes egész­ségház építését, s mellette egy háromemeletes modem épüle­tet nevelői lakásnak adtak át. Szorgos munka közben tekin­tette meg a küldöttség az ipari tanulókat az asztalosműhely­ben, ahol konyhabútorokat és egyéb bútordarabokat már megrendelésre is készítenek. A műhelyekben a gépeket, eszter­gapadokat a Német Demokrati­A LOTTÓ e heti nyerőszámai; Az októberi első lottósorso- ást pénteken délelőtt tíz órai kezdettel az óbudai Felszabadu­lás Filmszínházban tartotta a Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság. Ezúttal a 40. játékhét nyerőszámait és a múlt hónapi tárgynyereményeket sorsolták. Először a 40. játékhét nyerő­számainak húzására került sor. Erre a hétre 3 475 192 szelvényt küldtek be a fogadók, s így egy-egy nyerőosztályra körül­belül 1 303 000 forint jut. A -ki­húzott nyerőszámok a követ­kezők: 3, 10, 59. 72, 80 kus Köztársaság ajándékozta á Gyermekvárosnak. A varroda varrógépeit ugyan­csak az NDK-tól kapták a lá­nyok. A varrólányok között van már egy boldog mennyasszony, akinek vőlegénye tsz-tag. Ezután küldöttségünk a He­ves—Nógrád megyei óvodás pavilonba látogatott, ahol Ma­joros Mária óvónő és 20 gyer­mek várta az asszonyokat. Elő­kerültek a csomagból a külön­féle iátékok, szép kis horgolt térítők, amelyek az asszonyok kezemunkáját dicsérik. Itt so­rakoztak a felnémeti, verpeléti, egerszalóki termelőszövetkeze­tek ajándékai is. A nagytályai nőtanács egy emlékkönyvet ajándékozott az óvónőnek. Időnk lejárt, a busz vissza­felé indult. Sok-sok tapaszta­lattal, még több elhatározással, új tervek születnek, segíteni abban, ami még hiányzik. Jön­nek a hosszú téli esték, s a mi asszonyaink, akik a megértés­nek. szeretetnek, már oly sok tanú.jelét adták, most új tettek­re készülnek, mert szívükbe zárták a Gyermekváros 470 kis lakóját. Jezoviczki Vincéné járási Nőtanács titkára Eger Magyarországon is megunneplik az \l)lv megalakulásának 10. évfordulóját A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 10. évfordulójáról országszerte megemlékeznek a magyar dol­gozók. Október 6-án a Ganz— Mávag Művelődési Házában ünnepség lesz, amelyen Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kul­turális osztályának vezetője mond beszédet, s felszólal Wal­ter Vesper, az NDK magyar- országi nagykövete is. Az ün- ] ünnepségeire kulturális kül- népségekre Magyarországra ér- j döttség érkezik az NDK-ból. kezik az NDK népi rendőr­ségének központi művészegyüt­tese, amely a Ganz—Mávag Művelődési Házán kívül Bu­dapest más helyein, valamint Szombathelyen és a német lakosságú vidékeken: Bony- hádon. Bolyon, Móron, Csői- nokon is műsort ad. Az évforduló alkalmából ün­nepi filmnapokat rendeznek. Az évforduló magyarországi Gépjárművezetői tanfolvam Indul Egerben Az egri 32. sz. Autóközleke­dési Vállalat Eger város és a környékbeli fiatalok részére gépjárművezetői tanfolyamot indít. A tanfolyamra jelentkez­hetnek férfiak és nők egyaránt. 18, illetve 21 éves kortól. A tízhetes tanfolyamot a délutáni órákban, 17 és 21 óra között tartják. Részvételi díj 1600 fo­rint. Amennyiben a jelentkező motorvizsgát is kíván tenni, úgy 1650 forintba kerül a tan­folyam. Biztos alappal kezdték a közös munkát a Új Élet Tsz tagjai ludasi Ludason a tavasszal alakult Oj Élet Termelőszövetkezet tag­jai az őszi kezdésig eltelt fél­évet nem töltötték tétlenül. A tagság nagy része azon volt, hogy megalapozott gazdaság­ban kezdjék a közös munkát, ezért közös megegyezéssel, kö­zös munkával elvetettek 120 hold herét és 30 hold szaryas- kerepet. A földterület arányában ki­vetett takarmányszükséglet, és a közös vetésű here behordá- sával 1300 mázsa takarmányuk áll közös kazlakban. Az újabb kaszálásból is nyernek még ta­karmányt, így mintegy 1400— 1500 mázsa takarmány áll a közös állatállomány takarmány­ellátásának biztosítására. A férőhellyel nem lesz baj, mert az október 25—31-ig bekerülő állatokat a 120 férőhelyes is­tállójukba tudják kötni. A vetőmag behordása jó ütemben halad. 160 holdön már elvégezték a vetőszántást, a jövő héten megkezdik a ve­tőmag csávázását, s közvetlen utána az első igazi közös mun­kát: a vetést.- 200 KÖBMÉTER silót ké­szítettek a karácsondi Dózsa Tsz tagjai. Ez a nagy meny- nyiségű siló és a bevitt ta­karmány nagyrészt már fe­dezi az ősszel közösbe ke­rülő állatok takarmányszük­ségletét. Szép vagy csúnya? A HÉTEN sokan megálltak az egri Bútorértékesítő Válla­lat kirakata előtt. Hiába, kíván­csiak vagyunk, szeretjük az újat, tudni akarjuk, mi történt itt. Az Egri Kiskereskedelmi Vállalat szakemberei és az üz­let dolgozói szorgos munkával lakályos szobákká alakították át a nagy elárusító-helyiséget. Van itt előszoba, nappali, háló- és kombináltszoba, rádió, köny­vek, televízió, tarka szőnyegek, kecses vonalú virágvázák, rafi­nált bárszekrények, modern könyvállványok, egyszóval min­den megtalálható, ami széppé és kellemessé teheti lakásun­kat. Persze, akad járókelő, aki na “von is vékony pénztárcájára gondol, aztán mély sóhajjal to­vább ballag, de sokan benyit­nak az elvarázsolt üzletbe, hogy közelebbről is láthassák a leg­különbözőbb lakberendezési tárgyakat,.: mit mikor és meny­nyiért lehet kapni, vagy ha vá­sárolni még nem is tudnak, de itt megtanulhatják: hogyan is kellene lakályosan és szépen berendezni otthonukat. — Nézze, milyen gyönyörű ez a szoba! — lelkendezik egy asszony. — Na. mondja már. azért a pénzért... — Nem is olyan drága. És micsoda príma anyag. Ez igen. Ez kombináltszekrény. — De alacsony a bútor. Spó­roltak az anyaggal. — DEHOGYIS! Ez egészen modem, új vonalú bútortípus. Közben Novákovics elvtárs, az üzlet vezetője elmondja ne­künk, hogy ma már 14 konvha­berendezést adtak el. — És általában kik vásárol­nak? — Főleg a környékbeli falvak lakói. Űi házba úi bútor kell. lassan ez már közmondás lesz nálunk. — Milyen forgalmat bonyolí­tanak le? — Tavaly, a harmadik ne­gyedévben kétmillió 74 ezer fo­rintot árultunk, most meg szep­tember 26-ig a hárommillió 200 ezret is túlhaladtuk és 1951— 52-ben két teljes év forgalma sem érte el a mostani egyne­gyedévit. vagyis majdnem meg­tízszereződött a lakosság bútor- vásárlása. Sajnos, egyes típu­sokból nem tudnak eleget gyártani. Úgy viszik a Fáklya gyártmányú kombináltszek- rényt, mintha ingyen adnák, pedig 5600 forint az ára.- — Ezt a két fotelt és a do- ihányzóasztalt a kályha felőli [[oldalra teszem, nagyszerűen ki- £tölti az ablak előtti tért — hal­álom az asszonyka tervezgeté- £sét.- — Nem praktikus a rekamié | — HOGY mondhat ilyet! Ide I nézzen, kell ennél nagyobb ké- £ nyelem? — Egv-két mozdulat -és máris kész a fekhely, két =személy részére. é KÖZBEN felnémeti, tárkányi [[menyecskék és a Vendéglátó- |ipari Vállalat dolgozói iönnek [[csoportosan. Csupa fiatalasz- |szony és feleségjelölt. A házi­- asszony szigorú szemével nézik |a kiállítást, a konyhaszekrény­ébe rakott edényeket, a mosógé- |pet és a kellemes fényt árasztó ^csillárokat. | — Igazán finom pz a bútor­szövet és milyen barátságos. |meleg színe van. Ezt megvesz- rszük — ielenti ki határozottan =és biztos, ami biztos, bele is te- |lepszik az egyik fotelba. £ — Hát most mit tegyek? |Ennvi vevő előtt nem ócsarol- rhatom ezt a gyönyörű csehszlo- _vák kombináltszobát. £ — Ügy tudom, az elvtárs a |Kisker. szakelőadóia. maguk |rendezték ezt a kiállítást. Nem |értem, miért akaria minden- fáron lebeszélni a hölgyet? £ — Hát-a fe'eságem! Annvira ^megtetszett neki ez a garnitúra, "hogy mindent pénzzé tesz. hogy |ezt a szobabútort megvehesse. I Szegény fériek. még a kira- tfcatra sem mondhatták. hogy £szép. Szép vagv csúnya? Sok- |szor csak pénztárca dolga. Fazekas László — El tetszett téveszteni. Ne­kem a dór vándorlásokról kell maid beszélnem. öreg történelem tanárom kétségbeesetten pillantott hátra és csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor látta, hogy a nagyságos főigazgató úrnak eszeágában sincs ránk figyelni, hanem kedélyesen diskurál az igazgató úrral. Végre kicsöngettek. Felléle­geztünk. A főigazgató úr kere­setlen szavakkal megdicsérte az osztályt és röviden méltatta a história-tudomány jelentősé- gét. A tanár úr útból mélyen meghatóit és a legteliesebb re- verenciával búcsúzott el a ritka vendégtől. Amikor magunkra maradtunk, kedvesen elmoso­lyodott és mindkét kezével fe­lénk intett. — Minden rendben van, gye­rekek! Meg vagyok veletek elé­gedve. — Ennyit mondott, aztán is­merős, csoszogó lépteivel el­indult a nagyságos főigazgató úrék után a tanári szoba fe­lé... TV a, mit szólsz az órához? — rontott rám várat­lanul a kérdéssel barátom. Za­varomban valamit motyogtam, mire ő büszkén magyarázta. — Láttad ezeket a fiúkat? Szinte bámul ja az ember, hogy mennyire érdeklődnek és... — Igen, igen — válaszoltam zavartan és röstelltem bevalla­ni, hogy én bizony nem figyel­tem a történelemórán... SZALAY ISTVÁN: cA Q.öf'd(t öblök izgalom A nagyságos főigaz­gató úr helyet foglalt, mi pe­dig munkához láttunk. — Egy kis részösszefoglalás a Végzett anyagból — fordult a tanár úr tisztelettel a kated­ra felé, mire a nagy vendég kegyes mosollyal beleegyezően biccentett. Minden úgy ment, akárcsak a karikacsapás. Ami­kor rám került a sor, katoná­san felpattantam és előjöttem jól betanult öbleimmel; min­den második után kevés szü­netet tartottam, mintha erősen gondolkodnék ... J ól van, fiacskám — intett a tanár úr, az­tán felszólította Bartát a kö­zépső padsorból, aki viszont már a Homéroszi korszakkal foglalkozott. Barta fújta az anyagot és a tanár úr jónak látta Nyolcasra tekinteni. — No, fiam, valamit talán a görög városállamok kialakulá­sáról — parancsolta határo­zottan. de ebben a pillanatban felugrott Nyolcas szomszédja és gondolkodás nélkül elkezd­te: — A régi görögök már be­vándorlásuk idején több törzs­re oszlottak ... A tanár úr zavartan tekin­tett Nyolcasra, mire ő halkan odasúgta. megkapta a maga szerepét, amit óráról órára gyakorolnia kellett. Korinthosi, Achái, Eubei — fújtam jó magam is a görög öblök neveit és ilyenkor az öreg kedves mosollyal simo­gatta meg fejem. Ügy megta­nultam akkor a görög öblöket, hogy ma is elsorolnám őket hiba nélkül, akármelyik pilla­natban. Ij’ lérkezett végre a nagy nap. A tanár úr már csönge­tés előtt becsoszogott az osz­tályba, aztán elfogódott han­gon biztatott bennünket. — Aztán csak okosan, fiacs­káim, nehogy szégyenben ma­radjunk a főigazgató úr előtt. Se többet, se kevesebbet, min­dent éppen úgy, ahogy tanul­tuk, aztán ha bejön a nagysá­gos főigazgató úr, mindegyik- tek feszes vigyázzba álljon ... Talán tíz perc is eltelt már a csöngetés után, amikor vég­re szélesre tárult az ajtó és igazgatónk kíséretében besétált rajta a régen várt vendég. A tanár úr eléje sietett, mélyen meghajolt és öreg, reáncos ar­cát elöntötte a pír: — Méltóztassék helyet fog­lalni, — udvariaskodott kész­séggel és látszott rajta, hogy egészen hatalmába kerítette az rázatát. Hallgattam, de azután régi történelemórák jutottak eszembe, öreg történelemtaná­rom, akinek talán már csont­jai is el porladtak a behorpadt sírban. Eg}'más után jöttek, bugyogtak elő az emlékek, egyik a másik után ... A kkor is, mint mindig, gumis végű görbebotjára tá­maszkodva csoszogott végig a kanyargós folyosó szürke kö­vein. Belépett az osztályba, megállt előttünk és meghaj­totta magát. így csinálta min­dig negyven esztendőn át, min­den óra előtt. Leült, beírta az osztálykönyvet, aztán névsor szerint feleltette a három kö­vetkező tanulót. Ez utóbbi ugyancsak jó szokása volt, hi­szen mindig tudtuk pontosan, kiszámítottuk, mikor, kerül ránk a felelés. Egyszer, úgy negyedév tájon, nem vette elő noteszét, hanem elmondta, hogy hamarosan főigazgatói látogatásra van kilátás, amely­re fel kell készülni. — Mert nagy ember ám a nagyságos főigazgató úr, fiúk — erősítette az öreg és jóságos tekintettel nézett végig az osz­tályon. Attól a naptól kezdve több mint egy hétig készültünk a nagy látogatásra. Mindenki üiatal barátom alig hu- *- szanegynehány eszten­dős földrajz—történelem sza­kos tanár. Gyermekkorától is­merem, amikor még mezítláb verte a port az alföldi pusztán.' Gömbölyű fejű, tőrőlszakadt tirpák-gyerek volt és akkorát csördített már hétesztendős korában ostorával, hogy apja, az öreg csikós is megcsóválta rája a fejét. — Lesz a kölyökből valami, — dörmögte elégedetten és ke­mény barackot nyomott a le­gényke fejére. — Aztán mi leszel, ha meg­nősz? — kérdezte egyszer az öreg Szőke Márton a fiát. A gyerek a kérdés után olyan érthetetlen ábrázattal bámult apjára, mintha éppen ma látná először. — Mi? Hát mi lennék? Csi­kós! — vágta rá akaratosan és nyomatékkal akkorát durran- tott a karikással, hogy bizony megcsendült tőle akárki füle. Marci nem lett csikós, „csak” tanár, mint ahogy apja, az öreg Szőke Márton emlegeti. Tanár lett és most lelkesen magyarázza a történelmet di­ákjainak a katedrán __ „Gyer e be hozzám egy órá­ra“ — állt elém a minap a kéréssel. — Beülsz a hátsó padba ... aztán ... Harmadik óra volt aznap a történelem a VIII. A-ban. Be­surrantam a gyerekek mögé, az­tán egy ideig hallgattam a fe­lelőket. tanár barátom magya-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom