Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-22 / 248. szám
I«99. október 22., csütörtök NÉPÚJSÁG s Néhány ember és sok gép, még több bor az Állami Pincegazda' ság egri telepén. el a szemet a kocsánytól. A fehér borok hatalmas őrlőkbe kerülnek, majd jókora hidraulikus prések szorítják ki egy utolsó cseppig a szőlő levét, és hogy milyen ízük van a szőlők levének? László bátyánk elmesélte, hogy volt már 25 fokos is, ami a cukortartalmat illeti, de ha az átlagot nézzük — tehát az összes szőlő cukortartalmára vagyunk kíváncsiak —, ez is megnyugtató, mert 19 és fél fok körül jár. Ha mennyiségről beszéltünk, eddig és el-elcsodálkoz^ tunk, hát íme, a végére még egy nagyobb szám. Azt mondják, minden jó, ha a vége jó. Nem kezdődött rosszul a számok felsorolása, így abban a szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a jót még jobban tudjuk fokozni. íme, hát végül is az eddigi legnagyobb szám: 15—16 009 hektoliter must van eddig a pincegazdaság nagy tartályaiban. Ebből lesz később Eged láng-bora. Fedák Jaliska a messzi Szabolcsból jött gyöngyösi szüretre. „Víg Egernek, egri lánynak, a vén Eged láng borának, nincs párja...” — így mondja a nóta és igaz is ez itt, az Eged környékén is, meg másutt is. Végig Egertől Gyöngyösig, a hegyek aljában olyan bor terem, hogy párját ritkítja. Ezen a vidéken terem az igazi, jó bor, az a fajta, amelynek nem kell cégér. Ismerik már nemcsak itt, nálunk, hanem — nem túlzás azt mondani — világszerte. Bikavér, leányka, muskotály, rizling — nem sokat kell ajánlani, hogy kapós legyen, hogy az ember elkóstolgassa. Régi Ja már eza borvidék, nem most kezdték énekelni a nótát Lapozzunk csak bele itt-ott a történelem- könyvbe. Orvosság volt a bor, mosdásra, ha használták a vizet, s aüg-alig itták. A bort annál inkább. Ellenség járta a vidéket, beszennyezték a kutak vizét, ki kockáztatta volna az egészségét a fertőzött vízzel, amikor sok jó bor termett? Bort ittak hát — ennyit a bor történelméből. Most már mintha elter__ . jedtebb volna a víz kultusz, azért a bor most is csak bor, mind a mai napig orvosság is olykor. Nem tréfa, most közölték nemrég az újságok, hogy a bor hatása egy francia orvos szerint a penicillinéhez hasonló bizonyos esetekben. Ezen aztán nincs is mit vitatkozni, ahol ilyen jó borok teremnek, mint ezen a vidéken — mondjuk meg őszintén —, szívesen elfogadja az ember az ilyen orvosi véleményt. Ám hosszúra nyúlik talán a borok dicsérete, ami tulajdonképpen nem is olyan furcsa, hisz alig van költő a magyar irodalomban, aki erről a témáról ne énekelt volna. Egy nótával kezdtük, menjünk vissza oda, ahol ezekben a napokban ugyancsak nótáznak: ki a szőlőkbe, a szüretre. Nem sokat kell keresni a helyet, kutatni, hogy merre menjen az ember, hol talál szüretelőket, kint van a szőlőben most a vidék népe. Az országutakon lassú tempóban lovaskocsik jönnek, óriás kádakban hozzák a szőlőt, a bornak valót. A présházhoz tartanak. A sokszínű őszi táj tarkaságából elő-elővillan a szőlőszedő lányok piros-fehér kendője és ha mindenképpen választani akarunk, legfeljebb olyan helyet nézünk, ahol legtöbb a kendő, ahol legnagyobb a szüret. Legjobb, ha mindjárt végigmegy az ember a borvidék szélén, ki a túlsó végig, alkalma van akkor meglátni, hogy egy-egy szüret nem egyedi jelenség. Jó ez mindenképpen, lehet a tájban gyönyörködni, a caorgalcm, a munka nagyszerű példáit ösrzegezni. Telik • kát), sűrűn fordulnak az Eged alján. a puttonyosok Így jártunk mi is, Egerből indulva, túlszaladtunk Gyöngyösön is és Ilona-telepen álltunk meg először, itt beszéltünk először a szüretelőkkel. Ilona-telep a Domoszlói Állami Gazdasághoz tartozik. Kilencvenkét hold szőlő.egy része csak a 360 holdas, hatalmas gazdaságnak. A szüretelők, akik a szőlőt szedik — lehetnek hatvanan —, jobbadán Iá _ nyok, á tlag-ék' r : koruk 18 es tendö. Délután var, már halkul hV! nóta. Felcsa 1 ugyan még in |gg ott a táblába- «**,’ de már el-e! fogy olykor é ,v csend követi ||t 1 mert a szürete | lés nem köny- r nyű munka. He p szüreti note | született, annal; | megvan a ma- * ga komoly oka Nem véletlen az, hogy a Volgái hajósoknak is megvolt a daluk, meg hog; Gellért püspök István király idején az első magyar dalok egyikét egy daráló lánytól hallotta. A nehéz, erős munka teremtette a dalt könnyebbség kedvéért, a munka üteme, ritmusa szólt a Jó bor lesz Horváth Ferdinand szőlőjéből, a , , műszer 19 cukorfokot mutat, lókból. Nehez a szüret is, lém született nóta is. Hajlongni egész nap, hozni- vinni a puttonyokat — nem könnyű dolog, ha nem segít a nóta. Van itt a lányok között Szabolcs megyei is, Fedők Juliska. Nem nagy ismerője még a szüreti daloknak, de jól megy már neki a szüreti munka. Azt mondja: tudja a csoda, nehéz, nehéz, de mégiscsak legjobb szőlőben dolgozni. Vidámabb valahogy. Kacagnak a szemek, a fürtök, édes, ha megkóstolja az ember, más ez, mint Szabolcsban az alma, meg a krumpli. És így vallanak erről a többiek is, s így beszélnek Lökös János főkertész, Sajtos Imre üzemegységvezető is. Vezető emberek, a szőlőt, a gazdaságot igen jól ismerik. Tőlük nem hallani szóban a munka dicséretét. Nem arról beszélnek, hogy milyen pompás érzés a szabadban lővel megrakott szekerei. Két fiatal szüretelő — Bona Katalin és Besenyei József — a Hevesi Állami Gazdaságból, kint, milyen nagyszerű a szőlőben lenni, dolgozni. Nem. Hogy mennyire szeretik, mennyire ragaszkodnak a szakmájukhoz, arról a szakértelmük, tájékozottságuk, magyarázó kedvük árulkodik. A levelek barnák, megcsípte a fagy és a teltszemű fürtök jó részén összeaszalódott, sovány szemeket is látva, azt hinné az ember, hogy rossz a szőlő, ezek a halottnak látszó szemek a bornak ártanak majd. Azt hiszi a laikus. Igen, és mit mondanak a szakértők: — Hallott-e már a tokaji aszúról? Hát arról, hogy hány puttonyos a bor? No, az aszú tulajdonképpen ez a mazsolaszerű szem — magyarázzák. — Kóstolja csak meg, milyen édesek a megaszalódott szemek. Tokaj környékén ezt külön szedik és hogy hány puttonyos a bor, ez annyit jelent, hogy egy gönci hordóhoz hány puttony ilyen mazsolaszerű aszúszemet tesznek. Dehogy árt ez a bornak, sőt ugyancsak használ. Ennek köszönhető, hogy igen jó lesz az Idén is a boraink cukorfoka. Örülünk mi a fonnyadt aszúszemeknek. Megtudjuk később, hogy ezen a vidéken nem gyűjtik külön az aszút, ez Hegyalja specialitása. Itt, Ilona-telepen terem a sok jó leányka, de van hárslevelű, rizling és még sokfajta. Erről a vidékről bejön összesen vagy 1400 hektó bora a gazdaságnak és a többi szőlőkkel együtt — mint ahogy Lökös János, a főkertész mondta — 6500—7000 hektoliter borra számítanak. Most már, hogy a minőségi szőlők szürete is elkezdődött a gazdaság nagy- •nagy területén, leszednek naponta 250—300 mázsa szőlőt. Mire ezek a sorok napvilágot ’átnak, meglesz a szüret 50 százaléka. Jó a cukorfok: 20— 12, sőt 23 is. A mennyiségre ;em lehet panaszkodni. Hétezer hektoliter. Pontosan 700 ezer liter bor: Miskolc, Szeged, Debrecen és Pécs összes lakóit meg lehetne ebből a mennyiségből úgy vendégelni, hogy a nóta, ami e bortól származó jókedvben hangzana, fölverné bizony jókora körzetben az említett városok környékét, és ez a bormennyiség a Domoszsorban állnak a gazdák szőlői Állami Gazdaság szürete után lesz csak... és hány hasonló nagy szőlő van még a vidéken. No, és lent a Hevesi Állami Gazdaságban? 250 hóidon terem itt a kadarka, asE izsáki, az ezerjó és most, hogy vége felé közelednek a szüretnek, azt mondják, 26 mázsás átlagot ért el a gazdaság, azaz egy hold földön 26 mázsa szőlő termett. Hogy ez mit. jelent borban kifejezve? Körülbelül 5000 hektolitert. Ez bizony még víznek is sok volna. Bár, mint Dancz János brigádvezető is megállapította: víznek lehet, hogy sok, bornak azonban nem, mert borból sosem lehet elég. És most visz- sza ismét oda. ahonnan indultunk: Egerbe, vagy ahogy a nóta mondta; víg Egerbe. Nézzük, mi történik a vén Eged láng borával, amelynek nincs párja a nóta szerint és amúgy sem. Azaz, hogy mi történik a szőlővel, erről még nem beszéltünk, mert rendben van, szedik, puttonyozzák, kádba rakják — ez azonban még mindig nem elég, eddig tart a szüret egyik része. A másik nagy fejezet a présházban és a présházak körül játszódik, ennek a fejezetnek pedig legimpozánsabb színhelye talán mégiscsak ar. egri Állami Pincegazdaság nagy borpincéje lesz, László Mihály pincemester jókora birodalma. Az Eged borának kitűnő ismerője és szakembere László Mihály bátyánk, aki elmondta, hogy nagy tempóban haladnak a szüreteléssel és naponta ezer, ezerkétszáz mázsa szőlőt is behoznak feldolgozás végett a környékbeli gazdák. Amit behoznak, azt egy szemig földolgozzák a pincében, sőt, ha több szőlő jönne, még az sem lenne külön gond. Gépekkel végzik a szüretelés második, s azt is mondhatnánk, nagyobbik részét A vörös borokhoz külön gép van: a bogyózó. Ez választja Ebből lesz a vörös bor. A bo^yózóaép külön- választja a szemet a kocsánytól. Végére értünk a beszámolónak, nem úgy kint a szőlőkben a szüretelők, a munkának. Egertől Gyöngyösig, végesteien végig, szedik a szőlőt, csurog, csobog a must, most van csak igazán a munka dandárja. Az emberek énekelnek, dalolnak, így könnyebb a szüret, ez a nehéz munka. Jólesik majd a végén az új borral koccintani, lesz elég, kitűnő1 a termés... Sokszor elmondhatjuk: egészségünkre... Irta: KISS JÁNOS Fényképezte: MÁRKUSZ LÁSZLÓ Hazafelé tartanak a szüretelők.
