Népújság, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-22 / 248. szám

1959. október 22., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 A műszaki dolgozók továbbképzése és ótéves tervünk célkitűzései Az MSZMP Központi Bizott­sága nyilvánosságra hozta a VII. pártkongresszus irányel­veit. Az egész népgazdaságot átfogó, széleskörű gazdasági program célja és rendeltetése az, hogy tudományos megala­pozottsággal, és szervezettség­gel, az ország erejének legtel­jesebb összefogásával „minél gyorsabban elérjük nemze­tünk felvirágzását szolgáló céljainkat, a szocializmus győ­zelmét”. Iparunk termelését 1958—65. között 65—70 százalékkal kell emelni, az áramtermelést az 1958. évi 6.5 milliárd kw-órá- ról 1965-re 10 milliárd kw-óra fölé, az olajtermelést kétsze­resére, a földgáztermelést há­romszorosára emeljük. Nagy­mértékben fejlesztjük a bányá­szatot, a vas- és acélkohásza­tot, a gépipar termelését 1965- ig 80—90 százalékkal emeljük. Ugrásszerű fejlődést kell elér­ni az építő- és építőanyagipar­ban, a lakosság jobb ellátása céljából könnyű- és élelmiszer- iparunk termelését 36—40 szá­zalékkal kell emelpi. A termelés növelésének ilyen nagy mértéke a vezetés színvonalának lényeges javítá­sát és mindenekfölött igen sok jól képzett műszaki dolgozót igényel. Ebben már most is hiány jelentkezik nálunk. A hivatalos adatok szerint az idén 1150 mérnök végzett és a minisztériumok, vállalatok 2300 igényt jelentettek be. Az idén bizonyos mértékben emel­ték a műszaki egyetemekre fel­vett elsőéves hallgatók létszá­mát, de ez nincs arányban a várható szakemberszükséglet­tel, másrészt a szakemberkép­zés hosszabb időt vesz igény­be. Nincs időnk az újabb ge­neráció felnevelésének bevárá­sára és ha a békés gazdasági versenyben nem akarunk le­maradni, akkor a jelenlegi művezetők, technikusok -és mérnökök szaktudását, elméleti és, gyakorlati felkészültségét minden rendelkezésre álló esz­közzel növelni kell. Nyilván­valóan ilyen szempontok vezet­ték az MSZMP Központi Bi­zottságát, amikor a pártkong­resszus irányelveiben leszögez­ték, bogy .....bővítjük a ter­melőmunkában már elhelyez­kedett fiatalók és felnőtt dol­gozók továbbtanulási lehetősé­geit. Szükséges, hogy felsőok­tatási intézményeink mind na­gyobb számban világnézetileg tisztánlátó, jó szakembereket neveljenek... A felsőoktatási in­tézmények növekvő mértékben vegyenek fel olyan tehetséges fiatal hallgatókat, akik a ter­melésben, a gyakorlati munká­ban már részt vettek. Nagyobb gondot kell fordítani a kellő színvonalú levelező oktatásra, a munka megszakítása nélkül ta­nulók számára” A súlyponti iparágak gyors- ütemű fejlesztése, az ipar kor­szerűsítése nem szorítkozhat új, költséges nagyüzemek léte­sítésére. A jelenlegi három­éves tervünk befejező szaka­szában és új ötéves tervünk so­rán fokozott jelentősége van a meglevő üzemek fejlesztésé­nek, rekonstrukciójának, és bővítésének, mert a termelési folyamatok ésszerűsítésével, új technológiai eljárások be­vezetésével a meglevő üzemek termelési intenzitása sok he­lyen fokozható. A fejlesztés munkája, a mű­szaki tervek és gazdaságossá­gi számítások kidolgozása, de főleg a gyakorlati megvalósí­tás az üzemek műszaki dolgo­zóira hárul, ötéves tervünk célkitűzései, iparunk gyors­ütemű fejlesztése, a világmé­retekben is óriási léptekkel ha­ladó technikai előrehaladás pa- rancsolóan megköveteli, hogy minden műszaki dolgozó tanul­jon, állandóan képezze magát és tudása legjavát adja. Sajnos, akadnak még köztük, akik nem szívesen olvasnak, nem tanulnak és így nem tart­hatnak lépést korunk gyors­iramú fejlődésével. Ezektől a műszakiaktól nem sokat vár­hatunk a jövőben. Az ilyen emberek arra hivatkoznak, hogy sok a munkájuk, nem ér­nek rá tanulni, vagy ők már idősek, kinőttek az iskola pad­jaiból. Az ilyenfajta kifogások üres frázisok és csak arra valók, hogy az illetők szellemi tes- pedését bizonyítsák. Azt nem vitatja senki, hogy sok fárad­ságot és nagy akaraterőt igé­nyel a napi munka mellett végzett tanulás. De vegyük fi­gyelembe azt is, hogy álla­munk mennyi lehetőséget biz­tosít és milyen sok kedvez­ményt ad a tanulmányokat folytató dolgozóknak. Vajon melyik kapitalista ország gyár- tulajdonosa biztosít évente 30 munkanap fizetéses szabadsá­got egyetemet végző alkalma­zottjai részére, vagy melyik nyugati állam gondoskodik olyan szervezetten és oly sok anyagi áldozattal állampolgá­rainak szakmi és általános mű­veltséget adó képzésével, mint a mi kicsiny, és anyagiakban nem éppen dús,káló országunk? Sokan érvelnek azzal, hogy ők tanulnának, képeznék ma­gukat, de kizárólag könyvek alapján nehezen boldogulnak, nem is tudják elképzelni, ho­gyan kezdjenek hozzá. Nyil­vánvalóan minden üzemnek és minden munkakörnek mások a sajátosságai, így általános re-, ceptet erre nem adhatunk. De megyénk több üzemének pél­dája bizonyítja, hogy igenis, sokat lehet és főleg sokat kell tenni a műszakiak szakmai képzéséért. Petőfibányán jóformán min­den műszaki dolgozó tanul, egyetemet végez, technikumba jár, tanfolyamot hallgat és szakképesítést szerez. Igaz, Pest nihes messze, jó a köz­lekedés, a vizsgákra, vagy szakmai előadásokra könnyeb­ben £eä tudnak utazni, a há­rom műszakos termelés jobb lehetőséget nyújt az esti egye­tem végzésére, vagy más tan­intézetbe való beiratkozásra. Az Egri F inomsze-el vény gyár dolgozói már nincsc .ek ilyen előnyös helyzetben, mégis le­hetőséget teremte a mű­szakiak oktatására zal, hogy megszervezték a Gép'aari Tu­dományos Egyesület helyi cso­portját és annak aktív tagja minden haladnivágyó műszaki dolgozó. A G. T. E. állandó kapcsola­tot tart a pesti központtal- és ezen keresztül a minisztériu­mok és más gyárak legjobb szakembereivel. Előadások, be­számolók és a műszaki klubban tartott baráti megbeszélések útján segítik egymást, tudásu­kat és tapasztalataikat kicseré­lik, intézményesen gondoskod­nak a tapasztalatcserékről és a legjobb műszaki dolgozók kül­földi tanulmányútjairól. Egy­szóval, a bervai mérnökök és technikusok tanulnak, felké­szülnek a holnap nagyobb fel­adataira és még arra is marad idejük, hogy a különböző szak­munkásképző tanfolyamokon előadásokat tartsanak a tanul- nivágyó munkásoknak. Öröm­mel hallottuk, hogy műszaki kör alakult a gyöngyösi XII. aknánál és Eger után Hatvan­ban is megkezdődtek a TIT előadásai, sőt, megyénkben ar­ra is akad példa, hogy a vál­lalati főmérnök közgazdasági egyetemet végez, megszerzi a mérnök-közgazdász képesítést, mert tudják, hogy az általános gazdaságpolitikai, tervezési és pénzügyi ismeretek nélkül egy nagyobb vállalat műszaki irá­nyítását zökkenőmentesen megoldani ma már aligha le­hetséges. De lehet-e jó vezető és igazán kiváló szakember az a műszaki dolgozó, aki politi­kailag nem képezi magát, aki­nek az általános nemzetközi helyzetről és hazája alapvető gazdaságpolitikai célkitűzései­ről csak nagyon felszínes _ és idejétmúlt, zagyva elképzelései vannak? Lehet-e tekintélye az olyan műszaki dolgozónak, aki a hozzáforduló munkásoknak a legalapvetőbb munkajogi fel­világosítást sem tudja megad­ni? A válasz egyértelmű: nem. A most készülő második öt­éves terv a népgazdaság és ezen belül az ipar előtt szélesre tár­ja a fejlődés kapuit, az élet- színvonal emelkedésének, a tár­sadalmi átalakulásnak és az emberibb életforma kialakítá­sának olyan lehetőségeit bizto­sítja, amelyért dolgozni, tanul­ni és élni valóban érdemes. Dr. Fazekas László Miért nem kap fizelési 16 ipari tanuló? A gyöngyösi Erkel Ferenc Iparitanuló Intézetben lakik az a tizenhat ipari tanuló, akik arról panaszkodnak, hogy a gyár vezetősége nem fizeti ki számukra a szeptem­ber hónapi bért. A tanulók már az első év befejezése óta termelőmun­kát végeznek a gyárban, s ed­dig még mindig megkapták havi járandóságukat. Az intézetben azt mondták ezzel az üggyel kapcsolatban, hogy a gyár köteles megtérí­teni a bérüket, mivel ott dol­goznak. Hová forduljanak te­hát panasszal a Parádsasvári Üveggyár ipari tanulói? Ez foglalkoztatja most a bér nélkül maradt fiatalokat s ez káros hatással van mun­kájukra is. A gyár szakszervezeti bi­zottsága, remélhetőleg rövi­desen tisztázza majd, hogy kinek kötelessége megfizetni az ipari tanulók bérét, hogy jobb kedvvel dolgozzanak, miután orvosolták kérésüket. Igaz, nem nagy összegről van szó, de az ipari tanulók úgy érzik, ha a munkát el­végezték, valakinek meg kell fizetnie annak értékét. K. J. íeNueMf ms me — ÖTSZÁZ munkaegység­könyv fogyott el az elmúlt hó­napokban a hevesi járás terü­letén. A Központi Bizottság irányelvei — a dolgozó embe­rek jobb ellátása érdekében — többek között a tejterme­lés nagyarányú növelését is megszabja. Az 1954—1958., évek átlagához képest a tejtermelést minegy 50—55 szá­zalékkal kell növelni. Ezen belül a fogyasztási tej terme­lése mintegy 60 százalékkal növekszik majd az új ötéves népgazdasági terv során. Ezzel együtt tovább korszerűsö­dik a tejgyűjtő és tejipari hálózat, jelentősen bővül a tejfeldolgozó kapacitás. A megyei népművelés terveiből A napok” in zajloti; le az a nagy fontosságú esemény, amelynek során a megye kul- túrotthanainak terveit tárgyal­ta a megyei tanács. Ezek a tesrvek, ellentétben az előző éviekkel nagy-nagy fejlődést mutatnak minden területen. Ezek a tervek a pártszerveze­tek nagy segítségével készül­tek, s azt tükrözik, hogy $ tömegszerveaetek és a kultúr­otthon a falu egységes tervét készítették el. Céltudatos, gon­dos, változatos, minden igényt kielégítő és a falu szocializá­lását szem előtt tartó tervek ezek. Minden községben lesz öt előadásból álló természet- és társadalomtudományi előadás- sorozat, amelynek tematikáját a TIT dolgozza ki. Minden tsz-községben munkaegység- számítási tanfolyamokat is ter­vükbe iktatta« a kultúrottho- nok. Emellett az ezüstkalászos tanfolyam számíthat nagy ér­deklődésre, amelyet a mező- gazdasági osztály szervezett minden községben. A tervek összeállításában a nőtanács, az iskola, a népfront, a szövetke­zeti bizottságok, a kisiparosok és a vöröskereszt vettek részt. Kiállítások, kirándulások és Széleskörű szakköri munka fogja jetiemzeni a kutúrottho- nok megváltozott, jó irányba mutató jövő évi terveit. Cél az, hogy a tanfolyamok (képző-, művészkör, sütő-főző, szabás­varrás) készítményeikkel hoz­zájáruljanak a kultúrotthonok csinosítsához, amelyet április 4-re, felszabadulási évfordu­lónkra a megyei tanács népi- művelési csoportja a kultúrott­honok elé tűzött. Üj színnel gazdagodik a Rá­mán Kató seregszemle, ame­lyen már nemcsak a művészeti csoportok, hanem egyének is részt veszne«. Ez a seregszem­le kiterjed a művészeti cso­portok munkáján kívül külön­böző kollektív és egyéni ver­senyekre, így többe« között a József Attila olvasóköri moz- glom, a foto- és képzőművé­szeti pályázat, népi iparművé­szeti és népi díszítő művészet területeire is. Irodalmi jellegű pályázat és szellemi öttusa- vensenyek teszik vátozatossá a seregszemlét. A kollektív dal­tanulás a szervezeti élet alap­jaihoz tartozik, ezt az elmúlt években sem az ifjúsági, sem az iskolai szervezetek nem kul- tiválták különösebben,, így a Hámán Kató kulturális sereg­szemlében ezeknek a megren­dezésére, az ebben való ver­sengésre is sor kerül. — á — Lemeziátszo- tulajdonosok, figyelem! Nagy zenei rejtvénypályáza­tot indítunk a Népújság qjrtóber 24. és 25-i (szombat, vasárnap) számában. I. díj: 30 db Supraphon- iemez. II díj: 20—30 db Supraphon- lemez. III. díj: 40X3—3 db Supra- phon-lemez. A rejtvény pályázaton részt vehetnek megfejtésükkel egyé­nek, vállalatok, közületek, in­tézmények, illetve azok klub­jai. Minden pályázónak folya­matosan küld a Supraphon le­mezjegyzéket. m ^^ ^ ^l*rvyv-M~MTnrtafüTTLriArijnjnnrijanj*tnAAAAAJ E ClMET ADTA a „Magyar Szó” című, Egerben megjelent lap, 1922. augusztus 1-én egy klerikális beállítottságú cikké­nek, amely azután heves vitá­ra adott alapot. Ügy hisszük, hogy érdemes és érdekes lesz fellapozni a régi elsárgult újsá­gokat —. hogy idézzük a múl­tat, a maga saját hangján. Már másnap élénk visszhang támadt. A szerkesztőség imi­gyen látta a helyzetet: ......nem te hetünk róla, ha meglátjuk azt is. mit tehetnének és nem tesznek. Nem tehetünk róla, hogy mi a falu népével szem­ben merev elzárkózást tapasz­talunk. Azt. hogy a magyar ka­tolikus papság hivatása magas­latán áll-e vagy nem, sem mi, sem a papság nem tudjuk el­dönteni. Mi inkább azt mond­juk, hogy ma ebben a kis or­szágban senki sem áll hivatása magaslatán... Mi a főpapság­ról nem tudunk annyi jót mon­dani, mint az említett cikk... Az egyházmegye bankja na­gyon virágzó vállalat... De nem mondhatjuk a cikkel egyetértőleg. hogy az valami jótékonysági vállalat volna Üzlet az éppen olyan törvé­nyes ... alapokra fektetett üz­let. mint az Agrár vagy a He­ves megyei Takarékpénztár.., A bányák és vállalatok? Az is üzlet... De ez sem jótékony­ság, hisz üzlet jótékonysági alapon lehetetlen. Különben is egy alkalommal éppen az ér­sektől került lapunk hasábjaira az a kijelentés, hogy miért ad­ná olcsóbban a fát az érsekség, mint más részvénytársaság”. sím A keresztény eszme és a papok NÉHÁNY NAPRA rá meg­szólalt a föld népe is: „... hi­bája a papságnak, hogy miért idegenkedik olyan nagyon a földreformtól, hiszen ők hirde­tik az evangéliumi szegénysé­get és mégis nem akarnak föl­det adni azoknak, akiknek oly nehéz a megélhetés. Hiszen szent István nem azért adta, hogy egyesek, hanem az egész nép élvezhesse annak áldása­it... azoknak, akiknek írtam, értsék meg és igyekezzenek hi­bájukat jóvátenni és meglát­ják, nem lesz annyi papgyűlö­ld..:’ Egy cikk leleplezi, hogy mi­ért fél a papság a földbirtokai felosztásától: ......azt akarják elérni, hogy az egyházi vagyon felosztásával a papság függet­lensége, így a népre való befo­lyása megszűnjék s akkor a ke­resztény nép teljesen az ő ké- nyük-kedvüknek lenne kitéve, mert tagadhatatlan, hogy az egyház befolyását és hatalmát vagyoni függetlenségében bír­ja... az egyház belső berende­zésének hirdetett tanok alapján a szociális szellemet a legtelje­sebben kellene valóra váltania, s bizony legnagyobbrészt a leg­nagyobb antiszociális tényeket látjuk. Míg az egyház egyik képviselője dúskál az anyagi javakban, addig a másik szük­séget szenved.. ” A PAPSÁG MÉG a polgári földbirtokreformnak csúfolt maszlagot is elutasította. A fenti vita során érdekes képet kapunk például a dormándi házhelyakcióról, annak kap­csán, hogy özv. Engel Pálné és fiai 47 hadirokkantnak és ha­diözvegynek. hadviseltnek adott ingyen házhelyet. A töb­bieknek pedig nagyrészt ked­vezményesen: .......Teszik pe­dig ezt özv. Engel Pálné és fiai ezt a szép keresztényi és haza­fias cselekedeteket ugyanabban az időben, mikor a magát ke­reszténynek, hazafias magyar­nak valló egri érsekség és a szintén keresztény székesfő- káptalan 180 klogramm búzát kér egy évre a házhelyek hold­jáért a szegény hadirokkanttól, aki vérzett, aki vérzett a ma­gyar földért és a többi hadvi­selttől. aki szintén ennek a földnek védelmére volt ott, ahol Gyóni Géza keserű dala így zengett: „Csak egy éjszakára küldjé­tek el őket... És megéreznék itt az anyjuk kínját...” Sőt, tovább azt is megálla­píthatjuk. hogy a keresztény főkáptalan tudomásunk szerint még a házhelyrendező bizott­ság által megállapított bérösz- szeggel sohasem volt megelé­gedve, hanem többet követelve megfellebbezte azt és az egri érsekség és székesfőkáptalan részére eddig még mindig a Magyar Királyi Kúriának kel­lett megállapítania a házhely­bérletek összegét... Engel Pál és fiai. akiket sajnos, nem is ismerünk személyesen, sokkal keresztényibb és sokkal haza­fiasabb cselekedetet mutathat­nak fel, mint az egri érsekség és a főkáptalan együttvéve” A magyar parasztnak hely­zetét mi sem világítja meg tö­kéletesebben, mint a Magyar Szó egy cikkrészlete —, mely oedig a legkevésbé sem volt észrehajló a baloldali politikai állásfoglalás irányában: „Ha valaki olvasott a rabszolgaság­ról, az el tudja hinni, hogy ma a nincstelen summásnek hely­zete sem sokkal jobb, mint a rabszolgáké volt és csak a föld­birtokreform által remélhetik, hogy sorsukat megváltoztathat­ják és ők is megérdemelt nyu- godtabb életnek lehessenek él­vezői .. HA TEHÁT NÉHA meg is szólalt a nép hangja, az sajnö6. süket, nagyon is süket fülekre talált, mert a magyar föld bir­tokosai teljesen markukban tartották osztályérdekeiket szolgáló erőszakszerveik révén a hatalmat —, pedig felhang­zott a figyelmeztetés — ez is a Magyar Szó hasábjain: „Ha azonban a fenti és hasonló ál­dozatokat nem akarja meghoz­ni a papság, a küzdelem tovább tart és veszélyeztet mindent, a vallást önmagát és a keresz­tény társadalmat.” A klérus tehát elvakult ön­zésében. magára döntötte az egész felépítményt és eltemette alatta önmagát és a keresz­tény társadalmat is —. amint azt megjósolta újságíró elő­dünk. már 1922. nyarán. Ok­szerűen kellett ennek bekövet­keznie. mert alapjaiban volt korhadt e rendszer és elvesz­tette kapcsolatát, az egy^ler éltető erővel: a néppel. SUGAR ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom