Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-02 / 205. szám

4 népújság 1959. szeptember 8, seerd» A War remié mestersége próbáján A GÁRDONYI GÉZA Szín­ház nézőterén teljes a csend és az üresség: mindenütt nyári hallgatás és békesség. A drá­mák izgatottsága és szenvedé- ves párbeszédei — sehol. A függöny felhúzva, a színapadon 'Ízesnek állított díszletek, né­hány szék, asztal —, de már égy, hogy az egy égővel megvi- isított térben is látni, hogy va­rrni szalont akar az elrendezés "utatni. A reflektorok szemér- i'sen behunyják még szemű­ét, a páholyokban ásít az au- i.’.sztusvégi homály, a karzaton — nem nyikorog semmi. G. B. Shaw Warrenné mes- ‘ rségének próbál kezdődnek •r perc múlva, addig a titkár- gon megtudom a darab sze- eposztását: Ruttkai Mária, Ste- ánik Irén, Pusztai Péter, F. Vagy Imre, Pálffy György és Vsapó János kelti majd életre a ■ agy író gúnyolódásait a bemu- atón, A híres Shaw-darab több, 'ült ötven éve hervadhatatla­nul újra és újra kivirul a világ ínpadain, hogy erkölcsi tétele- 1 erkölcsi konfliktusát megmu- ■ssa a társadalomnak — figyel­meztetésül és okulásul. A darabot Sprok György ren­dezi. Most. került a Gárdonyi Géza Színházhoz és Egerbe. Itt ez az első munkája. — Igyekszem megismerni a művészeket, akik a darabot megelevenítik — mondja a fia­tal rendező. — Shaw műveit nem a legegyszerűbb színpadra állítani. A író társadalomszem­élete és kritikája az angol tár- dalomról nemcsak szellemes ‘"rbeszédeket jelent, hanem a ' üma törvénye szerint igaz és vy konfliktusokat is. ''linden művésznek kiforrná­nk a véleménye az általa -«személyesítendő hősről — a •ab olvasása közben. A pró- k arra is jók, hogy a színé- 'kben kialakult vélemények •zecsiszolódjanak és kerek sszé alakuljanak. Ehhez kell ■ -endező munkája is. A Shaw által ezer árnyalat­on felrajzolt jellemek minden '■adatban más hansúllyal szói­éi, más lelki tartalmat hoznak ' a szenvedélyek és az igaz- -' «keresés mélységéből. Ezt a i.vasz” munkát mindenki ásképp képzeli el, amíg elju- ' 'lka maradéktalan átélésig és bemutatóig. Mert ez a kettő ’"ben és szándékban egyet je- ■nt. V FIATAL ÉS AGILIS ren- zőtől elválunk: ő a színpadra így, mi beülünk az egyik "dszinti széksorba. A színpa- i Warrenné lánya — Stefanik •ín — ül az asztalnál. Anyja, "arrenné — Ruttkai Mária lá- .«atja meg. Anya és lánya két •köícsi állásponton állnak. Az -ya a pénzszerzés és a pénz ■••ósának gyógyíthatatlan rab­sajátos üzletével és nagyvilá- allürjeivel. cinizmusával és 'tenthetetlen akaratei-ejével, v a lány, megundorodva any- ' tóí és anyja gátlástalanságá- 51, környezetétől, a hozzátar- ízó világtpl, vállalja a szürke öznapi életet és a szürke köz­epi munkát. A mai fülnek is rsog az a népszónoki hang. lógván ez a hosszú, és vesze- ' elmesen okos párbeszéd Iezaj- ■k a szemünk előtt. Az anya vissza akarja sze- :zni a lányát, de nemcsak ■'•«y, hogy költözzék ismét hoz- á. hanem azt akarja megér- •tni a kijózanult lánnyal, gy az a helyes, ha a pénzt nádja, ha pénzt fogadja el ■'■átmérőnek és boldogítónak. ' z anya a teljes átélés és oda- 1ás lelkesedésével bizonygat- ’. hogy pénzért mindent meg- ■■\phat: fényt, elmert, kitűnő ' * európai nívójú férfiakat 'nyszeríthet lába elé, palotát ■ személyzetet, rangot és bá­rkát kap érte. \ lány hajthatatlan. A csö- - ir érzése és az igazság tu- ■ va utasítja vissza benne az ’Va ajánlatát. Az anya újból • újból támadásra indul lá- -a megnyerésére, míg végül ••ga elé tartva sértett gőgjé- k páncélját, megver ten tá- ’’k lánya elől. Nem bírja "selni azt, hogy a lányaid­at!: ezután nem fogja őt a többé látni. ÍGY PÄR SORBAN vázla- -m leírt feszültséget Shaw negyedórás jelenetben zíti. A mondatok az anya "ában olykor-olykor mono­vá dagadnák, mert nem a ;ZÍv, hanem a rafinált ész szó­lal az anyából, aki utólag azt is sajnálja, hogy lányát tanít­tatta, mert a pénzt emiatt nemcsak kidobottnak érzi, ha­nem úgy látja, hogy az egye­temen megszerzett tudásával a lánya meg is lopta őt. Shaw paradoxonjai egymás után csapódnak az asztalra, de ... Sprok György megállítja Ruttkai Máriát és megbeszé­li vele azt a tartalmat, ami a mondatban ész szerint, szív szerint és Shaw szerint is megtalálható. Ez a három ugyanis nem mindig jelent egyet. Sőt! Ruttkai Máriának és Stefanik Irénnek a moz­gásra, a helyzetváltozásra és változtatásra akadnak nézetei. Hlbgyan támadjon az anya, hogyan lehet egyszerűbben, de lényegretörőbben kifejezni azt, ahogyan Shaw a kapita­lizmus hazugságait, képmuta­tásait leleplezi? Szabad-e, le­het-e ezt a századvégi dara­bot modern felfogásban, mai eszközökkel játszani és láttat' ni? A színészek és a rendező közötti megbeszélés célja a lényegretörés. Három óra színpadi történésén bemutatni mindazt, amit Shaw a szöveg­be és a jelenetekbe belesűrí­tett. Mint minden Shaw-alko- tás, ez a színmű is egy bizo­nyos fokig „bohóckodás”, mert a gondolkodó Shaw csak így mondta el az igazságot a korabeli Angliáról és a kapita­lizmusról. Egy-egy mondatnak négy- szer-ötször nekikezd Rutt­kai Mária és a rendező, egy- egy helyzetet többször elpró­bálnak és megvitatnak hár­masban is, mert minden mon­datnák a helyén kell lennie, minden mozdulatnak egy rit­musban kell mozognia a mély­értelmű szavakkal ahhoz, hogy a közönség az ábrázolt valóság teljes hatását Székel­je és kapja meg. Az első pilla­natban még groteszknek hat a hívatlan szemlélő előtt, hogy a rendező mennyire igyekszik a női mozdulatokat és a női mentalitást magyarázni, aztán egyre inkább érezzük, hogy a női mentalitásban és a női moz­dulatokban is egy társadalom züllöttsége világít és az eszünkkel fogjuk meg a Shaw által leírt, szellemesen és gú­nyosan körülírt igazságot: minden társadalom öntörvé­nye szerint él és Anglia ka­pitalista társadalma sem él­hetett és élhet másként, A nézőtérről távozóban vet­tük csak észre, hogy két­órás munka tanúi voltunk. És ez így megy napról-napra, a bemutatóig. A próba végez­tével — jellemzően — Ruttkai Mária és Stefanik Irén nem siettek ebédelni, hanem azt kérdezték, mikor lesz a kö­vetkező próba és még mielőtt erre a kérdésre választ kap­tak volna, a rendező ismét magyarázni kezdett egy hely­zetet, egy mondatot az anya monológjából, mert valami eszébe jutott: egy megoldás, ami a felismerésből adódik, a felfogásból, ahogyan a rende­ző a mindig aktuális monda­nivalót önmagában újra átc’i EL KELL MÉG mondanunk azt is, hogy a két rutinos szí­nésznő többször megállította sajátmagát is próba közben és kijelentették, hogy ez a moz­dulat és ez a mondat hamis. És a „hamisságot” ezekután kielemezték, a hangsúlyt, an­nak hatását felmérték. Így születik a bemutatóig sok száz változat, sok száz hangsúly! megoldás, míg a legutolsó, vagy épp a legelső szilárddá válik, az átélés egyet a sok közül tartalommá nemesít, mert addig kell eljutni, hogy Ruttkai Máriából Warenné, Stefanik Irénből Warenné lá­nya és ellensége legyen. (f. a.) 1959. szeptember 8., szerda 1945. Megalakult a Vietnami De­mokratikus Köztársaság. 1945. Aláírják a Japán feltétel nélküli megadásáról szóló ok­mányt. & Névnap C? Ne feledjük: csütörtöki): döLida Imili- GYŰJTIK a közös állat­állomány takarmánykészletét a pétervásári termelőszövetkeze­tek új tagjai. Eddig 45 vagon szálastakarmányt raktak közös kazalba, ami a második kaszá­lásból bekerülővel együtt fe­dezi a szükségletet. — A RECSKI netanács jól sikerült diákbált rendezett szombaton este a szövetkezet kerthelyiscgében. A bevétel­ből az új egyemeletes általá­nos iskola avatóünnepségét rendezik meg.- PÁRÁD központjában íz­lésesen berendezett cukrászdát nyitottak meg tegnap. Az új cukrászda készítményei nagy keresletnek örvendenek a köz­séglakosai és az átutazók között.- GYARAPODIK a közös vetőmagalap Recsk termelőszö­vetkezeti községben. Az ősszel kepdő új tagok eddig 42,5 má­zsa búza, valamint 4,5 mázsa takarmányvetőmagot vittek a közös raktárakba. Új Nílus, de a föld alatt A Nílust Egyiptom aján­dékának tartják, mert valóban csak ennek a hatalmas fo­lyamnak mentén lehetséges az élet. Az ország mintegy egy­millió négyzetkilométernyi te­rületéről mindössze 32 000 négyzetkilométer part menti rész termékeny7, ide zsúfolódott hát össze a több mint 20 mil­lió lakos. A Föld egyik legsű­rűbben lakott területe ez és az újabb termőterületek hódítása szintén parancsszóimén jelent­kezik Egyiptom életében. A Líbiai sivatagban kezdtek kutatni víz után, ahol néhány betemetett római kút fölfede­zése várakozáson felüli remé­nyekkel kecsegtetett. Kiderült, hogy a közép-afrikai Csád-tó- ból a Földközi-tengerig egy hatalmas folyam hömpölyög a föld alatt. Asszuántól 150 kilo­méterre nyugatra folyik és összeköti a Charga, Dahla, Babbia és Síva oázisokat. Ez a fölfedezés óriási jelen­tőségű Egyiptomra nézve: a „második Nílust” látják benne (így nevezték el a föld alatti folyamot). Azonnal hozzálát­tak a grandiózus terv kidolgo­zásához, amellyel hasznosítani lehet ezt a kincset. A terv nagyságára jellemző, hogy Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Szerelem csütörtök EGRI BRODY: Szigetlakok EGRI KERTMOZI Megtört a jég GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Odüsszeusz GYÖNGYÖSI PUSKIN Rendkívüli történet, I—II. rész GYÖNGYÖSI HATRA KERÍMOZt Az utolsó paradicsom HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Hajdúk esküje HATVANI KOSSUTH Tájfun Nagaszaki felett HEVES Amit /nem lehet elfelejteni, PÉTERVASARA Gitáros lány ?Ü'' ESAFONY' Régi idők mozija 50. amíg a napjainkban sokat em­legetett asszuáni gát építésével 800 000 hektár új termőterü­letet kapnak, addig a „má­sodik Nílus”, ebnek négysze­resét adja. A terv megvaló­sításához valamennyi feltétel megléte esetén — tíz év szük­séges. Feltnefül a kérdés, hogyan hasznosítják ezt a néhol 200, máshol még 600 méter mély­ségben hömpölygő áradatot? Tudnunk kell, hogy Egyip­tom területének 06 százaléka si­vatag és ezeken a területeken csakis öntözéses földművelés­ről lehet szó. Nagyon fárad­ságos és nagy anyagi áldoza­tokat követelő munka ez, do ha elkészültek az önlözőcSa- tornák és megvan a szükséges vízmennyiség, évente három termést lehet betakarítani. Eddig 18 kutat fúrtak és máris több ezer feddan föld vált terméKennyé (feddan. — 0,4 hektár). Ebben az évben újabb 27 kút fúrását kezdték meg, hogy újabb 700 feddan földet öntözhessenek. Itt em­lítjük meg, hogy a víz nyo­mása akkora, hogy 40 méter magasságba szökik a kutak­ból. Ez szintén nagyon jelen­tős dolog, mert lényegeset! megkönnyíti a víz továbbítá­sát. Égy-egy kút naponta 14 000 köbméter vizet ad. A kutatások és kútfúrások közben azonban vízen kívül mást is találtak a vastag ho­mokrétég alatt. Báhrábah pél­dául olyan gazdag vasércre és szénlelőhelyre bukkantak, hogy a nagy heluani acélmű­veket 60 éveh át ellátja majd nyersanyaggal. Az Egyesült Arab Köztár- társaság egyiptomi részében történt felfedezések és kiak­názásuk jelentős mértékben hozzájárulnak majd az ország további gazdasági megerősö­déséhez és az újabb arab ál­lam felvirágoztatásához. ra emlékszel még az angol kö­vetség kereskedelmi tanácso­sára, Mister Johnsonra. Nem? — Hogyne emlékeznék. Sző­ke férfi, oldalt választja a ha­ját, s mindig egészen beleha- jol az ember arcába, ha beszél. Ügye? — Igen. ö az... — Miért kérdezted? % — Csak úgy. Eszembe ju­tott ... Egyébként mikor in­dulsz haza? — A napokban kaptam érte­sítést, hogy három hét múlva induljak De bizonyára talál­kozunk :i)!-y. mert sikeres volt ez a/ uiam - hazatérésem után <-.n klkv lenek majd. .ukértővé vál- ;*•■• .none nagy nevetve a főos, ályvezető. Elérkezett az indulás napja. Real ue Azua és Charles Do­no an meleg kézfogással bú- csúzkodott magyar barátjától. Még a repülőtérre is kikísár- ték. Lelkére kötötték, hogy ha legközelebb jön, feltétlenül ke­resse fel őket; N. Tóth Ferenc erre ígéretet is tett, hiszen olyan jól megértették egymást, olyan jó barátokat szerzett a dél-amerikaiban és az angol­ban. A repülőgépen jutott eszé­be, hogy honvágya van. Eddig nem érezte, mert a hivatali gondoktól való mentesség s az üzleti tárgyalások közepette kellemesen és gyorsan telt el az idő. A levegőben örömmel telített izgalommal gondolt a hazaérkezésre, a családjával való találkozásra. Genfben egy óra hosszára leszállt a gép. s hogy ne unatkozzék, elment sétálni. Indulás előtt néhány perccel érkezett vissza, ami­kor a repülőtér! hangos be­mondóban a nevét hallotta: — N. Tóth Ferenc urat vár­ják a különteremben. El sem tudta képzelni, ki keresheti őt Genfben a repülő­téren. Izgatottan sietett á kü­lönterembe. Elegánsan öltö­zött fiatalember várta. — Levelet hoztam önnek! — Kihez van szerencsém? — Kérem, az én feladatom csupán csak annyi, hogy a le­velet átadjam. N. Tóth átvette a levelét és feltépte. A papíron ennyi állt: „Zürichben, az Eden Szálló halijában üzleti ügyben feltét­lenül várom. Johnson.” Miféle Johnson? És milyen üzleti ügyben? Még köszönni is el­felejtett a fiatalembernek^ ústt törte a fejét. (Folytatjuk.) C t/G. S De azután Soltész diadalmas Shangon olvasta fel társainak a slevél végleges formáját: S „Alulírottak felkeressük so­drainkkal Eminenciás Urunkat Sikényszerű magányában, ahol >bizonnyal készül most arra, dhogy a végleges felszabadulás dnapján ismét a hívők elé lép- djen, amely mint vezetőjét, pél­damutatóját és nagy áldozat- dhozóját tiszteli és szereti. Azon da napon ismét hallani fogjuk dEminenciás Urunk szózatát, dmint ahogy hosszú évek vára- dkozása után végre ismét hall- dhattuk nemrégiben. Alázattal >és tisztelettel szeretnénk most >felajánlani szerény segítségün­ket ahhoz, hogy az a szózat dminden tekintetben és teljes dmértékben olyan lehessen, damit az akkori nagy történelmi dforduló is megkívánt \ A levelet már nem tudták feljuttatni Mindszentynek. Is­imét letartóztatták őket, bör- etönbe kerültek valamennyien, f legalábbis azok, akik nem ? hagyták itt az országot, s nem ecserélték fel a Keresztény < Front holnapi álmait a Nyugat imái realitásaival. e Soltész csak a börtönben edúdolhatja saját szerzeményű {Front-indulóját. TITKOS UTAKON d — Hallottad, hogy a főosz­tály vezető elvtárs dél-amerikai Skörútra indul? — újságolta inagy örömmel a titkárnő kol­léganőjének. S — Na, akkor legalább meg-, Sszedi magát ezen a külföldi Suton — szólt a másik, s — Nem olyan ő. A napidíjat S mindig elkölti kint, és mindig Süres kézzel jön haza. — De azért neked szokott < hozni valamit, nem? , < — Azt hiszed? Még sohasem <kaptam tőle ajándékot, pedig <1946 óta mellette dolgozom. < Rideg, morc ember. De tisztes­< séges. A múltkor itt volt a fe­lesége, beszélgettünk, és az is <azt mondta, hogy nekik sem <hoz soha semmit. Nem akarja, <hogy ráfogják: csempészkedik ja határon. — Az én főnököm is mondta már néhányszor, hogy N. Tóth főosztályvezető nagyon óvatos ember. Hússzor megrág min. dent, mielőtt mondana valamit vagy cselekednék ... — Tudod, a vezető állású embereknek óvatosaknak kell lenniök. Vigyázni kell a főnö­kök előtt, s tartani kell magu­kat a beosztottak előtt... Nem lehet parolázni... öt éve dol­gozunk együtt, de az öt év alatt még egyszer sem hallottam tő­le, hogy „Ilonka így, Ilonka úgy”. Csak: „Tamási elvtárs- nő”. — Mégis szólhatnál neki, hogy legalább néhány pár nylonharisnyát... — Én aztán nem szólok ne­ki, az biztos. A pletykálkodást telefon­csörgés szakította félbe. N. Tóth Ferencet a miniszterhe­lyettes kérette magához. Ilon­ka beszólt neki... — Tóth elvtárs, maga jó szakember — kezdte a minisz­terhelyettes, miután leültette. — A dél-amerikai út során je­lentős üzleteket kell kötnie... — De hát ez nem az én ügy­körömbe vág — szólt közbe N. Tóth. — Az ön tudása a mi szá­munkra nagy érték. És a fel- szabadulás óta, amióta körünk­ben dolgozik, megmutatta, hogy tisztességes, jó szakem­ber. Ezért esett a választás önre. Ha ez a hosszú út sike­res lesz, azon leszünk, hogy a jövőben is ön kösse le a dél­amerikai üzleteket. Néhány nap múlva Tóth Fe­renc repülőgépre ült és Dél- Amerikába utazott. Felkereste az itthon kijelölt üzletfeleket és két x hónapi kinti tartózko­dás után megismerkedett Enri- gue Real de Azua dél-amerikai üzletemberrel. Jó barátságot kötöttek, s a magyar főosztály- vezető többször felkereste a dél-amerikait annak lakásán. Egy alkalommal az üzleti be­szélgetések kapcsán a politi­kára terelődött a szó. — Maga rendkívül tetszik nekem, jó kereskedő — kezdte dicsérni a dél-amerikai N. Tóth Ferencet, miközben a forró fe­ketét szürcsölgették. — Talpra­esett a tárgyalásoknál, és nem hagyja magát. Mondja meg nekem ' őszintén, miért küzd minden centért ilyen kegyet­lenül, hiszen magának abból az égvilágon semmi haszna sem lesz ... — Már csak megszokásból... — Hogyhogy megszokásból? — öt esztendő alatt a vé­rembe ivódott, hogy a rámbí­zott feladatokat kötelességsze- rűen végrehajtsam. 1945 előtt is állami szolgálatban voltam, majdnem húsz esztendeig; megszoktam, hogy feletteseim utasításait végrehajtsam. Jó szakembernek ismertek el ak­kor is, most is. — Hol dolgo­zott 1945 előtt? — A Kereske­delem- és Köz­lekedésügyi Mi- nisztériumban. Deviza-ügyek­kel és külföldi . 1 ügyletekkel „ W oglalkoztam. 1 Mennyi I volt akkor a 1 íw\v fizetése? 1 vy' — Jóval több, ■ I mint most. Pe- I Uj dig most sem kevés... ^5 öl — Hát akkor » elvből csinálja most? ( — Elvből... V egy fenét. Elv- ^£3^ bői utálom őket. H De tudja, hogy H . van az ... Az I v\\ . ember szél el- H \NsvV len nem igen... Egyelőre bele kell | nyugodni abba, ami van. — Látszik önön, hogy igazi úriember. Hány nyelvet be­szél? — Ötöt. — És miért nem hasznosítja tudását itt, Nyugaton? — Ha módom lenne rá, meg­telném. De a család ... — Akkor valamit mégsem értek teljesen. Ha ön utálja a kommunistákat, miért igyek­szik ilyen nagyon? — Ezt én sem tudom meg­magyarázni. — Talán az előmenetelért? Hiszen ön nagyon fontos tiszt­ségben van ... — Meg akarom ezt tartani... N. Tóth már szállodáját» készülődött vissza, amikor be­állított Azua lakásába egy an­gol. így mutatkozott be: Char­les Donovan. Azua régebbről ismerhette, mert meleg kéz­szorítással üdvözölte. A beszél­getés tovább folytatódott, most már hármasban. Donovanról Azua mondta el, hogy angol üzletember, de rövid idő óta a dél-amerikai követségen dol­gozik, mint kereskedelmi taná­csos. Egészen belemelegedtek a beszélgetésbe. Kitűnt, hogy a Kelet és Nyugat dolgairól szinte egy véleményen vannak. N. Tóth alaposan belelovalta magát, szidta a kommunistá­kat, a Magyar Népköztársasá­got, mint a bokrot. £ Enrigue Real de Azua laká­sa e beszélgetés után egy ál­landó vendéggel, N. Tóth Fe­renccel szaporodott. Hármas­ban igen jól érezték magukat. Megértették egymást. A főosz­tályvezetőnek feltűnt, hogy Charles Donovan igen-igen szorgalmasan érdeklődik életé­nek egyes részletkérdései fe­lől. De nem tulajdonított en­nek semmi különösebb jelen­tőséget ... Teltek a hónapok, tárgyalásokra járt, esténként pedig Azua lakására ... Hosszú ideje volt már kint Dél-Amerikában, több orszá­got is bejárt, amikor egy este ismét összejöttek és Donovan így szólt N. Tóth-hoz: — Te a múltkor azt mond­tad, hogy a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium­ban dolgoztál. Akkor bizonyá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom