Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-03 / 206. szám

1953. szeptember 3., csütörtök nepüjsá g s Ilyennek látjuk a jövőnket Nyilatkozó,ah az új tsz-tagok Nagy változások és átalakulások színhelye ma minden magyar falu. Földműves emberek százai és százezrei vá­lasztottak nemrég új életformát maguknak és most, éppen napjainkban lépnek át, próbálják életüket beilleszteni az új. megváltozott viszonyok közé. Meg kell vallani: nem csekély dolog ez. Mindannyian sok-sok tépalödés és meg­fontolás után jutott el eddig, s miközben fokról-fokra próbálják maguktól elszakítani a múlt köldökzsinórját, a sok kétség közepette is kicsendül belőlük a bizalom és a reménykedés hangja. Két Heves megyei községben, Dormándon és Besenyő- telken beszélgettünk ilyen emberekkel, akik búcsúznak a múltjuktól, s megtették az első, most még tétova. bátortalan, de mégis a jobb jövőjükhöz vezető úton az első lépéseket. Egyszerű szavakkal, de annál őszintébben mondták el, miért választották ezt az új utat, mit várnak a szövetke­zettől, és egyáltalán milyennek látják jövőjüket? — Veres Lajos a nevem — kezet nyújt az egyikük. — Ta­vasszal írtam alá a belépési nyilatkozatot a besenyőtelki Szabad Föld Termelőszövetke­zetbe. Egy kicsit büszke is va­gyok rá, hogy nem jöttem üres kézzel. Ide hoztam azt a 18 hold kishaszonbérleti földet, amelyen idáig dolgoztam, azon­kívül mind a 85 birkámat a közösbe tereltem. Nem akar­tam vele sokáig várni, mert ha egyszer valamit az ember meg­ígér, hát akkor állja is a sza­vát. Most éppen itt dolgozom benn a szövetkezet tanyájában. Szó se lehet róla, otthon is van még egy kis betakarítani való, de amikor csak időm en­gedi, már be is járok a közös­be dolgozni. Segítek a silózás­nál, a takarmánykeverésnél. Szívesen veszik itt a munká­mat, és úgy érzem, meg is ta­láltam a helyemet. Az elnök elvtárssal úgy számoltuk, hogy a zárszámadásig még meglesz a 100 munkaegységem, és ak­kor még én is részesedést ka- pok. Hogy milyen lesz a jövőm? Ügy hallottam, hogy a szövet­kezet számít arra a kis tudá­somra, amit a juhászaiban már megszereztem. A felesé­gem is juhásznak a lánya, 6 is érti a szakmáját. Így hát ránk bízzák a juhállományt. Kime­gyünk lakni a szövetkezet kül­ső tanyájára. Ott kapunk la­kást, és jövőre már 300 birka gondozása lesz a kötelességem. Igaz, sok baj lesz velük, de megéri. Egy jó juhász 600-700 munkaegységet is megkeres egy évben, ugyanakkor kiadásom nem lesz a juhokra, mint egyéni koromban, s így a jö­vedelem sokkal magasabb lesz, mint idáig volt. Én legalábbis bízom ezekben. ★ Karkus János vagyok, most már a Szabad Föld Tsz tagja. Bevittem a szövetkezetbe a nyolc hold földemet, a lovakat, kocsit, meg a többi felszerelést is. Az elnök elvtárs meg tudja mondani, mennyit dolgoztam már a belépés óta a szövetke­zetnek. Segítettem igaerővel a vetésnél, a szállításoknál, sőt még a behordás és a cséplés idején is ott voltam a közös munkáknál. Igaz, a szövetke­zet sem marad adós. Amikor én hordtam, két lovaskocsit adott — hisz a kölcsönkenyér visszajár — és egy nap alatt az összes gabonámat kazalba raktuk. Arról is volt szó, hogy hol fogok majd dolgozni. Szívesen Építkezik az úilőrincfalvi Május 1 Tsz. Talán egyik termelőszövet­kezetnél sem található annyi épület, mint az újlőrincfalvi Május 1-nél. A tavasszal el­készítettek egy 48 férőhelyes istállót, utána egy 50 férőhe­lyes növendékmarha-szállást, majd hozzáláttak egy régi juh- hodály átalakításához, amely­ből tehénistállót építenek majd. Később rendbehoztak három elhanyagolt pajtát, a tetőzettől kezdve a kerítésig mindent felújítottak rajta. A tsz öttagú lelkes építőbrigádja Kozma Orbán vezetésével — fáradságot nem ismerve dol­gozik. látnak az állattenyésztésben, de maradhatok kocsisnak is a két ló mellett, sőt még a ci­pész-mesterséget is választha­tom, mert az is voltam én va­lamikor. Lehet, hogy meglesz annyi, mint egyéni karomban, lehet, hogy nem. A jövő majd beigazolja. Mindenesetre én csak azt mondom, hogy nincs ok az aggodalomra. Bízni kell, mert az élet igazsága az, hogy aki becsületesen és szorgalma­san dolgozik, mindenhol megél. Nem is tartom jellemes, egye­nes embernek azt, aki ilyenkor beijed, pánikot kelt és igyek­szik a szövetkezet elől más munkára menni. Nekünk, föld­műves embereknek ez a hiva­tásunk és itt kell helytállni. Ki is adna kenyeret az országnak, ha mi nem dolgoznánk? Ne­künk pedig ebből a földből kell megélni, s még egyszer azt mondom, hogy aki becsüle­tesen odaadja magát a dolog­nak, az itt is megtalálja a he­lyét és számítását. Ezért mer­tem én bátran^nekivágni. Járdán Antal, a dormándi Űj Élet Termelőszövetkezet tagja. A mi szövetkezetünk tel­jesen új, még most teszi az első lépéseket. Rengeteg ilyenkor a dolog, de higgyék el, szívesen tesszük. Én már nem vagyok ★ Három ember, három nyilatkozat. Mindegyik más és más úton képzeli el a maga holnapját, de mindannyian megegyeznek abban, hogy bíznak a jövőben, hogy jó mun­kájukkal itt is megtalálják számításukat, örülni és csakis örülni lehet ennek a reménykedésnek, amelyhez előlegben csak annyit ígérhetünk, hogy nem fognak csalódni. CSÁSZÁR ISTVÁN mai gyerek, sokat láttam, ta­pasztaltam. a gazdálkodáshoz is értek valamicskét, s éppen ezért merem kijelenteni, hogy nem rossz dolog ez a közös gaz­dálkodás. Idáig 24 holdon gaz­dálkodtam, de bárki elhiheti, nem sajnálom: több mint 600 holdat kaptunk helyette. Raj­tunk múlik csupán, hogy ezt minél előbb és minél jobban felvirágoztassuk. Most pedig a gazdaember szemével nézve elmondom, mi­ért találom nagyszerű és szép dolognak a szövetkezést. Akár­hogy is van, akárki mit mond. az egyéni gazdát lépten-nyo- mon mindig ott kíséri kis gaz­daságának ezernyi gondja és veszélye. Rengeteg a dolga, alacsonyak a termésátlagok, egyszóval — ezt a saját bőrö­mön is tapasztaltam — nem képes felvenni a versenyt a nagyüzemmel. A közösben pe­dig? Nézzék csak meg a ter­veinket. Hatalmas parcellák, gépi munka. fejlett állatte­nyésztés, melléküzemágak és ami a legfontosabb: embersé­ges munka és emberi élet, jó­lét, jövedelem — mindez a dormándi emberek számára is vonzó dolog ám. Ha akarjuk, ha nem, bekell látnunk végre, hogy a kis gaz­daságok hőskora már lejárt. Tudjuk, hogy nem szovjet pro­paganda. nem kommunista ki­találás ez, hisz szerte a világon egyre inkább így dolgoznak az emberek. Tegyük hozzá, ne­künk még különös szerencsénk, hogy nem tőkés módon szer­vezik a nagyüzemeket nálunk, nem húzzák ki erőszakkal az ember lába alól a megélhetést, az életet jelentő földet. A tagság bizalmából külön­ben tagja vagyok a vezetőség­nek, sőt engem bíztak meg az elnöki teendő ellátásával is. A mi kis szövetkezetünk előtt nagy jövő áll, nemcsak azért, mert szorgalmasan fogunk majd dolgozni, hanem azért is, mert bízunk is benne. Szüret előtt A GYÖNGYÖS—ABASÄRI szőlőhegyeken érik a szőlő. A kora őszi napsugár bearanyoz­za a dombokat és kövérre hiz­lalja a dús, hamvas fürtöket. Zsendül már a furmint, hárslevelű, duzzadnak a riz- lingszemek is, a Csabagyöngye, a muskotály meg már szüret­re vár. Ilyenkor már népes a szőlődomb mindenfelé. Asszo­nyok, lányok szavától, vidám kacagásától hangos a tájék, amint szedik a csemegét, az öklömnyi pirosló barackokat. Abasár dombjain többen már érés alá kapálnak és a szőlős­gazdák ilyenkor bizakodással lesik a fürtöktől roskadozó tő­kéket. — Jó termés lesz az idén is — mondogatják /mindenfelé. Érdemes volt permetezni, po­rozni, sikerült megmenteni a termést. A lisztharmat, a pe- ronoszpóra tett ugyan kárt, de a gondos védekezés mégiscsak megállította a veszedelmes gombák terjedését. Egy jó hónap és megkezdő­dik a szüret. Állami gazdasá­gaink, termelőszövetkezeteink és az egyéni szőlősgazdák min­denütt készülnek már, és ez a készülődés egy kicsit több gon­dot okoz, mint máskor, hiszen két egymás utáni esztendő gazdag termését kell elhelyez­ni a pincékben és a múlt évi rekordtermés után az idén is 25—28 mázsás átlaggal számol­nak Gyöngyös és Abasár vidé­kén. Abasár vidékén javában halad a csemegeszőlő exportja és szinte naponta szállítják a már messze földön jól ismert édes fürtöket az állomásra, hogy mielőbb piacra, a fogyasz­tók asztalára kerülhessen. az Állami pincegaz­DASÄG abasári pincészetéből a napokban folytatódik a ta­valyi borok elszállítása és szü­retig még több mint 6500 hek­tó bort visznek el a pincékből. A pincészet vezetője elmondta, hogy a múlt esztendőben 400 hektoliternyi hordót kaptak és így nem lesz különös gond az idén a tárolással. Itt a környé­ken a múlt esztendeivel ve­tekszik a termés, bár arra van kilátás, hogy a borok minősége valamivel gyengébb lesz, mint tavaly. Az abasári termelőszövetke­zet 52 holdas szőlőjében külö­nösen jó termés mutatkozik és a szakemberek becslése szerint megközelíti majd a holdan- kénti 28 mázsás átlagot. A szakcsoport tagjai szintén nem panaszkodhatnak és ami a leg­fontosabb, mind a termelőszö­vetkezet, mind a szakcsopor­tok idejében elszállította az óbort és máris készítik a he­lyet az új termésnek. A hor­dók kezelése, ellenőrzése napi­rendre került, valamint átvizs­gálják a kádakat, préseket, darálókat és egyéb szüreti fel­szereléseket, hogy a szüret idején ilyesmire ne legyen gond. A földművesszövetkezet az idén is éppúgy, mint az el­múlt esztendőkben. szüreti felszereléseket bocsát azoknak a gazdáknak a rendelkezésére, akik még nem tsz-, illetve szakcsoporttagok és nem ren­delkeznek a szükséges eszkö­zökkel. GYÖNGYÖSÖN két termelő- szövetkezet működik jelenleg, amelyiknek nagyobb szőlőterü­lete van. Az Űj Élet és Mátra Gyöngye termelőszövetkeze­tekben szintén 25—28 mázsás átlagokat vár a tagság és már teljes egészében felkészültek az új termés fogadására. A múlt évi borokat elszállították már és ugyancsak rendbehoz­ták a hordókat, pincéket is. A két régebbi termelőszövetke­zeten kívül ősszel, szüret után még négy új termelőszövetke­zet kezdi majd el a közös munkát, amelyeknek tagjai — most még mint egyéni gazdák — felkészültek a szüretre. Ezekben a napokban megye- szerte folyik a szerződtetés is. Termelőszövetkezetek, szak­csoportok és egyéni termelők egymás után kötnek szerződést az új termésre az illetékes szervekkel. A gyöngyösi járás­ban a termelőszövetkezetek ál­talában már be is fejezték ezt a munkát és most már az egyéni termelők szerződnek inkább. Az abasári Űj Élet Tsz eddig 1000 hektoliter mustra kötött szerződést, de túl van­nak már a szerződéskötésen a szakcsonortok is. A SZEPTEMBERREL együtt beköszöntött az ősz is. Az ősz pedig a szüret ideje, amikor a parasztember á gabonaföldek után betakarítja a termést a szőlőhegyekről is. És bár az idén több gondot okoz a szü­ret, mint máskor, de a gazdag, bőséges termésnek azért min­denki örül. Amikor az egyik abasári gazdával a tárolás gondjairól beszélgettünk, cso­dálkozva nézett rám és ezt mondta: — No, mi az? Hát már % „van-tól” is megijedünk? Szalay István Asszonyok a termelőszövetkezetben Megyénk termelőszövetkeze­teiből egyre több hír érkezik az asszonyok jó munkájáról. Azok beszélnek' róluk sokszor a teljes elismerés hangján, akik nem is olyan régen még olyan bizalmatlanok voltak az asszonyokkal szemben és leg­szívesebben nemmel szavaztak volna akkor, amikor arról ke­rült szó, hogy egyik vagy má­sik jól dolgozó nőt beválaszta­nak a vezetőségbe. Az asszonyok, a termelőszö­vetkezetek asszonyai bebizo­nyították, hogy helytállnak a munkában és munkájuk nem „félkezes munka”, mint volt a Horthy-rendszer idején. Ma már számos nagyobb ter­melőszövetkezetünkben vannak külön női munkacsapatok, akik szorgalmukkal nem egy esetben túltesznek a férfiakon is. így dolgoznak az újlőrincfal­vi Május 1 Tsz asszonyai is, akik legutóbb a napraforgó betakarításánál végeztek igen dicséretre méltó munkát. A növényápolás idején, a palán- tálásnál, a kertészetekben, leg­utóbb a dohánytörésnél, fűzés­nél, majd csomózásnál vár nagy feladat a szorgalmas asz- szonykezekre. Nemcsak Űjlő- rincfalván, de Besenyőtelken, Kiskörén, Tiszanánán. Kömlőig a gyöngyösi járás termelőszö­vetkezeteiben beszélnek a tsz- ek férfitagjai máris elismerés­sel a szövetkezet asszonyairól» leányairól. Nincs könnyű dolguk a szö­vetkezeti asszonyoknak, hiszen a második műszak rájuk is vár odahaza, de államunk a tőle telhető minden támogatást megád ahhoz, hogy gyermekes anyák gyermekeiről hozzáértő, gyermekszerető egyének gon­doskodjanak addig, amíg ők munkában vannak. így csupán a gyöngyösi járásban hét köz­ségben működött a nyáron idény napközi otthon, nem szólva az állami óvodákról. Tudjuk, hogy a napközi-há­lózat további kibővítésére van még szükség, tudjuk, hogy itt megállni ezen a téren sem le­het, de biztosak vagyunk ab­ban, hogy évről évre nagyobb és nagyobb mértékben válik lehetővé, hogy a termelőszö- ; vetkezetekben dolgozó asszo­nyok biztos, jó helyen tudják | gyermekeiket addig, amíg ők ; idejüket munkában töltik. A szövetkezeti asszonyok de- rekas munkája az őszi zár- ; számadások idején meghozza : gyümölcsét és bizonyára el­mondhatja majd mindegyik szorgalmasan dolgozó anya: ; Munkám nem volt hiába; ér- I demes volt jól dolgozni... —V— Orvosi rendelő és posta épül Füzesabonyban Soha nem látott lelkesedés­sel és aktív társadalmi mun­kával látott hozzá az építke­zéshez Füzesabonyban a „te­lepi rész” lakossága. A nem­rég felépült új iskola mellett ugyanis ott maradt a felvonu­lási épület, amelyről az Építő­ipari Vállalat lemondott. Ek­kor született a terv, hogy az itt maradt anyagból társadal­mi segítséggel egy orvosi ren­delőt és lakást és egy posta- hivatali helyiséget építenek, A gondolatot tett követte és azóta mindennap, önkéntes társadalmi munkások egész kis hada látható az építkezés­nél» Az egri Dobő Gimnáziumban is 1 megkezdődött a tanítás. Az iskola I tanulóinak egy csoportja a nyáron 1 a Balaton partján vert tábort és I töltött kellemes napokat. Erről a ■ táborozásról szól ez a kis visz- I szaemlékező Írás.,. 1 „IRÁNY: Balatonszabadi *...“ '— Diák, tanár szeme előtt 'egyaránt ez a szó lebegett, 'amikor lecihelődtünk a vonat­ról a Keletiben és folytattuk •utunkat kerékpárral tovább a •Balaton felé. • Az egri Dobó Gimnázium •tanulói és tanárai indultak •nyári táborozásra, hogy meg- •ismérjék a magyar tengert és néhány feledhetetlen napot ;töltsenek mellette. ; A kezdet nehéznek mutat­kozott, mert 115 kilométert jkellett lehajtaná egy nap alatt. ;de meg az idő sem kedvezett. ;Eléggé erős szél kergette a jellegeket, amikből enyhén, de ; annál kitartóbban szemerkélt ;az eső. Igaz, hogy így érdeke­sebb! A hangulat emelkedett Ivóit, az út kellemes... A szé­kesfehérvári dombok után már [éreztük a mögöttünk hagyott |60—70 kilométert. Voltak le­im arad őzök! Végre este 7 óra Ifelé kibontakozott a párás, i felhős messzeségből a Bala- Iton! A fogak összecsikordul- Itak, az áliák előrefeszültek, a Ilábak fáradtan, de mégis erő­it élj esebben beletapostak a pé­ldátokba! Nekifeküdtünk a Iszélnek és esőnek. Még egy ! utolsó lendület és itt vagyunk: ! Balatonszabadi—Sóstó! ; Győztünk! Mégis mi vol­tunk az erősebbek! ! Így kezdődött! í Tábort már nem tudtuns ívemi, de milyen jó volt az »első éjszakán behúzódni a »meleg birkaólba és milyen jól »aludtunk a 115 ktom-'ter után! »Senkinek sem ; í't eszébe, »hogy zúgolódjon vagy elkese­Vidám táborozás redjen, mert a kezdet nehéz volt! MÁSNAP legelső volt a tá­bor felépítése. A sátrak egy­más után emelkedtek, s mire újra kezdett esni az eső, min­den diák a saját sátrában mar vígan nézett elébe. De mi tud­tuk, hogy nem lesz ez mindig így! S valóban, a harmadik napon a felhők mögül kibukkant a nap és jóleső melegével vidá- mította fel a fiúkat, szárította fel a sátrakat, hogy a hátra­levő napokban mindvégig ve­lünk maradjon és széppé, kel­lemessé tegye a táborozásun­kat. Körülöttünk is épültek a tá­borok: a budapesti Hámán Ka­tó Leánygimnázium, majd két általános iskola és a budapesti Kinizsi Liga sátrai dacoltak a • balatoni széllel és esővel. Lassan megindult az ismer­kedés. Kiépítettük velük a . „diplomáciai” kapcsolatokat — ami először csak egy-egy ásó, lapát, cövekverő és egyéb tá­bori szükségletek kölcsönzésé- . bői állt, később azonban kö­• zös tábortüzek, műsorok és • egy kis családias tánc rende- : zésében folytatódtak, Kialakult a táborrend. A : szolgálatban levő raj ügye volt a napi főzés és a tábor • rendjének biztosítása. A be­szerzést dr. Mikó Sándor ta­nár vezetésével végezték, akik : naponta Siófokra kerékpároz- : tak, hogy friss élelem kerül- t jön a konyhára. Az éjjeli őr- ! séget az éjjeli ügyeletes raj ! biztosította. A szolgálat napi , váltásával elértük azt, hogy • minden raj aktívan vett részt a tábor munkáiban és való­sággal versengtek azon, hogy melyik főz jobb ebédet és va­csorát; pedig egyik rajban sem volt különösebb képesíté­sű szakács, de a közös ügy összekovácsolta őket és Somlai György tanár irányítá­sával egészen elfogadható koszt jutott az amúgy sem kö­zönségesre méretezett diák- gyomrokba. A közös foglalko­zást és a fürdést Horváth Sán­dor tanár irányította és szer­vezte. Lassan az- a hírünk ter­jedt el, hogy minket még a jégeső sem verne ki a Bala­tonból, mert mindennap — függetlenül az időjárástól — vígan lubickoltunk a hol hi­degebb, hol melegebb, de min­denkor pompás hullámokban. Megtanultuk és megszoktuk a víziéletet. A fiúk jól-rosszul megtanultak evezni, elsajátí­tották, hogyan kell bánni a vízijárművekkel. Kevésnek bi­zonyult a csónak, a kajak! Megbámulták a bőrök, napról napra többen öltötték fel az egészséges szerecsen színt... VALÓSÁGOS járványként terjedt el a horgászás! Az egyik hajnalban, úgy négy órakor, hatalmas csataüvöl­téssel ront be sátramba a kis Bakos: „Bandi bácsi, egy ki­lós pontyot fogtam*.., ” Való­ban egy kiló 10 deka volt, ez­zel ő nyerte a tábori horgász­versenyt. Közös hajókirándulást is tet­tünk Siófok—Balatonfüred— Tihany között. Megnéztük Fü­red nevezetességeit, meghall­gattuk a tihanyi visszhangot, s igazán élményekben gazda-: gon tértünk vissza a táborba.. Sajnos, egyszer csak elér-, kezitünk az utolsó naphoz.; amikor be kellett vonni aj zászlót, összecsomagolni a 10 napra enyhet adó sátrakat és szomorú szívvel ültünk össze a lányokkal az utolsó közös tábortűzhöz. A lányok, a fiuk egyaránt kitettek magukért,; Magasan lobogott a láng, vi­dám volt a műsor, pirosak voltak az arcok! De lassan el­hamvadt a tűz... Vége a vi­dám táborozásnak. Hajnalban isimét forogtak a kerekek! Még egy utolsó visz- szapillantás a gyönyörű Bala­tonra és — irány Budapest! Most már edzettek voltunk, férfiak! Senki nem marado- zott le az úton. Itthon boldogan emlékezünk vissza —■ a fényképeket néze­getve —, azzal az elhatározás­sal, hogy jövőre... jövőre is­mét a hullámaidon ringató­zunk, öreg Balaton! De előbb nekifekszünk az új tanévnek, hogy itt is becsülettel álljunk helyt, mi, a balatoni együt­tes! A TÁBORBAN egy emberré kovácsolódott össze az a 22 diák, akik bátrak voltak neki­indulni ennek a túrának. A tábor jó közösségi szelleme erősítette, edzette össze a fia­talokat. Jól képviselték isko­lánkat. A balatonszabadi ta­nács és az Űj Élet Termelő- szövetkezet jó véleménnyel búcsúzott a hazainduló fiata­loktól. E helyről is meleg meg­emlékezéssel köszönjük meg a szíves támogatást és segítő kezüket. valamint a Heves megyei Tűzoltó Parancsnokság segítségét, hogy előmozdítot­ták táborozásunk sikerét. Verebélyi András tanár, táborvezető,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom