Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-29 / 228. szám
s NfiPŰJSÁG 1959. szeptember S9-, kedd Nálunk mindenki a békés együttélés híve N. Sz. Hruscsov beszéde az amerikai televízióban WASHINGTON (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember 27-én beszédet mondott az amerikai televízióban. Alábbiakban közöljük a beszéd teljes szövegét: Jó estét kívánok amerikai barátaim! Örülök, hogy hazautazásom előtt beszélhetek önök előtt. Megtetszettek nekünk az önöK szép városai, csodálatos útjai, de főképp a barátságos, jóindulatú emberek. Ne vegyék szavaimat szokásos udvarias- sági formaságnak, vagy a vendéglátó iránti tisztelet szokásos megnyilvánulásának. Azok az emberek,' akik jártak a Szovjetunióban, minden bizonnyal beszámoltak arról a nagy rokonszenvről, amelyet a szovjet nép önök iránt érez, beszámoltak arról, hogy békében és barátságban óhajt élni önökkel. Most magammal viszem azt a meggyőződést, hogy önök is ilyen érzéseket táplálnak a szovjet emberes: iránt. Ezt elmondom majd nekik. Igen kellemes beszélgetéseim voltak Dwight Eisenhower elnökkel. Mindazokban a kérdésekben, amelyeket megbeszéléseinken érintettünk, sok tekintetben egyetértettünk mind a. helyzet értékelésében, mind abban, hogy meg kell javítani a viszonyt országaink között. Önök megértik, hogy ne n olyan könnyű iciküszöbölni mindazt, ami a hidegháború hosszú éved során rakódott le. Hány olyan beszéd hangzott él, amely nem mozdította elő a viszony javulását, hanem ellenkezőleg, éppen kiélezte. Ezért nem lehet a légkör rohamos megváltozására számítani. Az államaink közötti viszony megjavításának folyamata nagy erőfeszítéseket és türelmet igényel, mindenekelőtt pedig szükségessé teszi, hogy mindkét fél olyan feltételeket kívánjon megteremteni, amelyek lehetővé teszik az áttérést a jelenlegi feszült helyzetről normális viszonyokra. később barátságra is, a világbéke megszilárdítása érdekében; A Szovjetuniót, amelynek kormányát és népét képviselem, a béke és a népek közötti barátság megszilárdításának érdekei vezérlik. Minden erőfeszítést megtettünk és megteszünk a hidegháború megszüntetésére, országaink viszonyának megjavítására. A helyes irányvonal t a hidegháború felszámolása Előttem nem kétséges, hogy Elsenhower úr őszintén a viszony megjavulását kívánja országaink között. Ügy látom, hogy az Egyesült Államok elnökének körülményei bonyolultabbak, mint az enyéim. Az Egyesült Államokban még nyílván befolyásosak azok az erők, amelyek akadályozzák országaink viszonyának megjavítását, a nemzetközi feszültség enyhülését. És ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Véleményem szerint az egészséges gondolkodás végül is megadja a helyes irányvonalat a nemzetközi problémák megoldásához. Ez az egyedül helyes irányvonal pedig a hidegháború felszámolása, a világ békéjének megszilárdítása. A nemzetközi feszültség megszüntetése azonban nemcsak két állam erőfeszítéseitől függ, ehhez szükség van minden állam törekvésére és erőfeszítéseire is. Nem lehet a világon addig megállapodottság és nyugalom, amíg a két legnagyobb hatalom nincs rendben egymással. Képzeljenek el két szomszédot. Egyiknek sem tetszik a másik házban levő rend és életmód. Jó kerítést húztak egymás háza közé, de enneK ellenére, éjjel-nappal házuk népével együtt szidják egymást. Jó-e az ilyen szomszédoknak? Mindenki azt mondja, hogy nem jó. Előbb-utóbb verekedésre kerülhet sor. A rossz szomszédoknak mégis van egy kivezető megoldásuk: egyikük eladhatja a házat és új lakásba költözhet. De mi legyen az államokkal? Hiszen azok nem költözhetnek át másik helyre! Hol van hát a kivezető út? Önöknél kapitalizmus van, nálunk szocializmus. Nos. mit csináljunk? Emiatt világméretű összecsapásig élezzük a dolgot? Vagy normális kapcsolatokat létesítsünk és békében éljünk, mindegyik a maga módján? A Szovjetunióban mindenki azt akarja, hogy békében éljünk, nálunk mindenki a békés együttélés híve. Önök nem gondolkoztak el ezen a kérdésen: ha mi és önök nem készülünk hadakozásra, miért kell önöknek és nekünk annyi fegyver? Engem úgy tájékoztattak, hogy az önök országa évente átlag több mint 40 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Mit is titkoljuk, mi ugyanezekre a célokra évente mintegy 25 milliárd dollárt költünk. Nem lehetne jobban felhasználni a nép pénzét? Természetesen, egy államnak nem könnyű rászánnia magát a leszerelésre, ha nem bizonyos afelől, hogy ugyanígy jár el a többi állam is. Mindegyik tart attól, hogy valaki megtámadhatja. Önök bizonyára tudják, hogy a szovjet kormány egy héttel ezelőtt javaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé az általános és teljes leszerelésről és a legszigorúbb, mindent átfogó ellenőrzésről. Mire gondolunk? A2 összes fegyveres erők teljes megszüntetésére, mindenfajta fegyverzet megsemmisítésére, beleértve az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyvereket is. Az államoknak csupán szigorúan korlátozott rendőrségi kontigense- ik maradnának, könnyű lőfegyverekkel. Ha viszont partnereink nem hajlandók ilyen mesz- szemenő intézkedésekhez hozzájárulni. kezdetben készek vagyunk megállapodni részleges leszerelési intézkedésekben is. örvendetes dolog, hogy sok államférfi és politikus figyelmet tanúsít e javaslataink iránt és lépéseket tesz a nélkülözhetetlen leszerelési megegyezés irányában. Sajnos, vannak még olyan emberek is, akik ragaszkodnak a hidegháború időszakának érveléséhez. Szeretnénk remélni, hogy az Egyesült Államok és más országok kormányai helyesen értelmezik béke- szeretetből fakadó javaslatainkat és a maguk részéről srintén megteszik a megfelelő lépéseket ugyanebben az irányban. Megtaláljuk a helyes utat a leszerelésre Az önök elnökével folytatott megbeszéléseinkben behatóan megvitattuk ezt a problémát. Az elnöknek, akárcsak nekünk, gondot okoz az, hogy sehogyan sem sikerült véget vetni a lázas fegyverkezésnek. Abban a reményben térek haza, hogy az Egyesült Államok kormánya le tudja küzdeni az elavult előítéleteket és előbb vagy utóbb az összes államokkal együtt megtaláljuk a helyes utat a leszerelés problémájának megoldása felé. Megvitattunk más, megérlelődött kérdéseket is. Sok ilyen gyűlt össze. Elsősorban kiemelném a második világháború maradványai megszüntetésének problémáját. Sokan megkérdezik: miért nyugtalanítja annyi- fa a Szovjetuniót a második világháború maradványai megszüntetésének kérdése? Hiszen ez már régi ügy. Megmondom önöknek nyíltan — mi nem félünk a német militarizmustól, de jól ismerjük gálád szándékait és amely ösztönzi a re- vans-törekvéseket. Azt akarom. hogy önök megértsenek engem: ha valaki békét akar, nem lehet fenntartani a háború maradványait. A Szovjetunió azt javasolta, hogy húzzunk záróvonalat a második világháború alá. Ezt meg lehet és meg kell tenni a német békeszerződés aláírásával. Ellenfeleink olykor így érvelnek: minthogy a háború egy egységes német állam ellen folyt, a békeszerződést is csak aztán lehet megkötni, ha Németország újból egyesül. Tudott dolog azonban, hogy jelenleg ténylegesen két német állam létezik, mindegyik sajátos életformával. Nem jobb lenne további huzavona nélkül megkötni a békeszerződést a két német állammal, s Ily módon eloltani a hamu mélyén fekvő parazsat, amíg nem lobban fel egy újabb tűzvész? A békeszerződés megkötése eloltaná a pattogó szikrát Nyugat-Berlinben is és így normális helyzetet teremtene. A Szovjetunió népei a szocializmus győzelme révén nagy eredményeket vívtak ki. És bár mi még nem vagyunk olyan gazdagok, mint önök, helyes úton közeledünk a legmagasabb életszínvonal elérése felé. Erre törekszik népünk és ezt meg is valósítja! A társadalmi és állami berendezkedés kérdése, vagyis az a kérdés, hogy szocializmusban, vagy kapitalizmusban éljenek-e a népek, — mindegyik nép bel- iigye. Szigorúan ragaszkodni keli ahhoz, hogy az államok ne avatkozzanak bele egymás belügycibc. Ha mindegyik állam ezeket áz elveket fogja szem előtt tartani, nem tornyosulnak majd különösebb nehézségek a béke biztosításának útján. A békés élethez jobban kell ismernünk egymást. Engedjék meg, hogy legalább röviden beszéljek országunkról, népének életéről, jövőbeli terveinkről. Remélem, önök megértenek engem, ha azt mondom, hogy az itt szerzett benyomások, még azok a dolgok is, amelyek nekem tetszettek önöknél, nem ingatták meg azt a meggyőződésemet, hogy a Szovjetunió állami, gazdasági és társadalmi rendszere a legigazságosabb és leghaladóbb. A Szovjetunió a dolgozók állama. Nálunk nincsenek tőkések. Gyáraink és üzemeink az egész nép tulajdonában vannak. Az egész föld a maga kincseivel a népé; A parasztok kollektív gazdaságokban dolgoznak. Mindegyikük jövedelme végzett munkájától és nem a befektetett tőkétől függ. A szocializmusban a dolgozó díjazását a társadalom javára végzett munkájának mennyisége és minősége határozza meg. Amikor még tovább fejlesztjük a termelést és még nagyobb gazdagságot halmozunk fel, áttérhetünk a javak kommunista elosztására. Akkor mindenki képességei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint részesül majd a javakból. Államunk alkotmánya valóban a legdemokratikusabb alkotmány. Biztosítja a törvényhozó szervek általános, egyenlő, egyenes és titkos megválasztását, biztosítja az állampolgárok jogát a munkához, a tanuláshoz és a pihenéshez. A forradalom előtt úgy volt nálunk, hogy akinek tőkéje volt, az okos is volt. A történelemben első ízben érvényesítettük Földünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak legyen társadalmi tekintélye, aki jól dolgozik. Magamról elmondok annyit, hogy nagyapám írástudatlan jobbágj-paraszt volt, egy földesúr tulajdona, akit el lehetett adni, sőt ahogy gyakorta előfordult, el lehetett cserélni egy kutyáért. Apám bányász volt, én is dolgoztam bányalakatosként. Részt vettem a polgárháborúban, majd a szovjet hatalom munkás-tanszakra, később ipari akadémiára küldött tanulni. A nép aztán a Minisztertanács elnökének magas tisztségét bízta rám. Nemrégiben járt önöknél két helyettesem — Anasztasz Mikojan és Frol Kozlov. Kik ők? Anasztasz Mikojan egy ács fia, Frol Kozlov pedig egy kovácsé. Maga is munkás, majd mérnök volt. Országunkban nem öröklik sem a tőkét, sem a felelős állásokat. A szovjet társadalomban mindenki valóban szabadságot élvez. Az egyetlen dolog, ami nincs nálunk, — a mások munkája kizsákmányolásának szabadsága, az a szabadság, hogy valakinek a magántulajdonában gyárak, bankok lehessenek. Mi, akik az idősebb nemzedékhez tartozunk, kapitalista viszonyok között léptünk az életbe. Miért tartjuk hát mégis, hogy a szocialista út igazságosabb? Az emberiség sajátította ki a többség által létrehozott gazdagságot. Az emberek mindig kutatták a társadalom felépítésének olyan jobb formáját, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat. Hálásak vagyunk Marxnak, Engelsnek, Leninnek, akik megnyitották az utat e társadalom felé. Mi ráléptünk erre az útra, s nyomunkban ugyanezt az utat járja Európa és Ázsia sok népe. A munka emberei, a hatalmat kezükbe véve, véget vetettek annak a törekvésnek, hogy egyesek mások rovására gazdagodjanak meg. Az emberi kapzsiság szörnyű dolog. Vajon volt-e olyan eset, amikor egy milliomos nem akart milliárdos lenni? Szeretném, ha helyesen értenének. Más dolog, amikor az embernek egy pár cipője van, és szeretné, ha két—három pár lenne, egy ruhája van, és szeretne szert tenni többre, van egy háza, és szebbet akar építeni magának. Ez jogos törekvés. A szocializmus nem korlátozza az emberek ízlését és szükségleteit. De egészen más dolog, amikor egy embernek van egy gyára, és kettőt akar, rendelkezik egy üzemmel, és tízet akar szerezni. Világos ugyanis, hogy egy ember saját munkájával nem tud megkeresni egymillió, még kevésbé egymilliárd dollárt, még családjával együtt sem, sőt még akkor sem, ha több élete lenne. Ilyesmire csak akkor van mód, ha az illető kisajátítja mások munkáját. Ez viszont ellenkezik az emberi lelkiismerettel. Mint önök tudják, a bibliában is az áll, hogy amikor a kereskedők a templomot kúfárok és pénzváltók barlangjává tették, Krisztus korbácsot ragadott és kiűzte őket. Ezért a hivőknek, ha saját erkölcsükből kiindulva a világbéke és a felebarátaik iránti szeretet elveit tartják szem előtt, nem szabad ellenezniük az új szocialista rendszert, mivel ez a rendszer a legemberségesebb, a valóban igazságos viszonyokat valósítja meg a társadalomban. Hogy önök megértsék, miért vagyunk olyan büszkék szovjet országunkra, szólnom kell néhány szót forradalomelőtti múltunkról. Akkor nagyon nehezen élt népünk: a lakosság közel 80 százaléka írástudatlan volt, az éhínség és a betegséggel emberéletek millióit ragadták el. Önök most jobban megértik, miért örülnek úgy a szovjet emberek annak, hogy hazájuk rövid idő alatt a világ második ipari hatalma lett. Iparunk termelését 36-szorosára növeltük, megszüntettük az írástudatlanságot és évente majdnem háromszor annyi mérnököt képezünk, mint az Egyesült Államok. Népünk ma jobban élne. ha nem kellett volna a négy évtizedes időszaknak majdnem felét a ránk kényszerített háborúkkal és a népgazdaság háború utáni helyreállításával eltölte- nünk. Tudják-e önök, hogy a háború idején a német fasiszta területrablók leromboltak és felperzseltek 1710 várost és lakótelepet, valamint több mint 70 000 községet és falut, s mintegy 25 millió embert tettek hajléktalanná? Sok millió embert vesztettünk, anyagi kárunk hozzá\%töleg 500 milliárd dollárra rúg. Ha nem lettek volna e borzalmas pusztítások és veszteségek, valószínűleg már utolértük volna az Egyesült Államokat mind a termelés nagyságában, mind a lakosság életszínvonalában. ipari termelésben túlszárnyal juh az Egyesült Államokat Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik. Hét esztendő leforgása alatt megkétszerezzük ipari termelésünket. Ebben az időszakban az önök pénzére átszámítva mintegy 750 milliárd dollárt ruházunk a népgazdaságba. Jelenleg az Egyesült Államok gazdasági szempontból a legfejlettebb hatalom. Országuk mutatószámai a legmagasabb színvonalat jelzik a kapitalista világban. De vegyék figyelembe, hogy az ipar fejlődésének átlagos évi üteme a Szovjetunióban háromszor-öt- ször gyorsabb, mint önöknél. Ezért a legközelebbi 10—12 évben túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat mind az ipar abszolút termelésében, mind pedig az egy főre eső termelésben. A mezőgazdaság vonalán sokkal előbb megoldjuk ezt a feladatot. Országunkban nagyarányú lakásépítkezés folyik. Példaképpen megemlítem, hogy oz utolsó nyolc esztendő alatt Moszkvában több lakás készült el, mint a forradalomig eltelt nyolc évszázad alatt. Jövőre a moszkvaiak annyi lakást kapnak, hogy azok területe fővárosunk egész forradalomelőtti lakásterületének egynegyedét is meghaladja. A következő hét évben a városokban mintegy 15 millió lakást, a falvakban hétmillió házat építünk. Ez hozzávetőleg annyit jelent, hogy ötven olyan város születik, mint például San Francisco. Nem felesleges tudni, hogy világviszonylatban nálunk legalacsonyabbak a lakbérek: alig érik el a családok költségvetésének 4-5 százalékát. Gondoskodunk arról, hogy több kényelmes lakás legyen, hogy a szovjet emberek több, jó minőségű fogyasztási cikkhez jussanak. Nálunk a szavak és a cselekedetek között nincs eltérés. Az utóbbi hat évben mezőgazdaságunk háromszorosára növelte a városi lakosságnak eladott hús, és több mint kétszeresére az eladott tej mennyiségét A közeljövőben lemondunk, ismétlem, lemondunk arról, hogy bármiféle adót szedjünk a lakosságtól. Ügy vélem, önök jól felismerik egy ilyen intézkedés jelentőségét iVínes munkanélküliség A kommunista párt, a szovjet iTprmány, a szakszervezetek gondoskodnak minden szovjet ember javáról. A szovjet embernek nem kell rettegnie például olyan jelenségtől, amilyen a munkanélküliség. Nálunk már régen elfelejtették a „munkanélküliség” szót. A Szovjetunióban nem az emberek keresnek munkát, hanem a munka keres embereket. A szovjet közoktatási rendszer erényei széles körben ismertek. A szovjet iskolarendszer neveltjei, a szovjet tudósok, mérnökök, technikusok és munkások bámulatba ejtik a világot az első mesterséges holdakkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a „szputnyik” és a „lunnyik” orosz szavakat lefordítás nélkül is megértik mindenütt a világon. Kétmillió tanító és közel négyszázezer orvos dolgozik a szovjet emberek javára. Gondoskodunk népünk egészségéről. A megbetegedési arányszám jelentősen csökkent nálunk, a halálozási arányszám pedig legalacsonyabb a világon. Minden munkásnak és alkalmazottnak évente fizetéses szabadsága van. A dolgozók a legjobb szanatóriumokban, gyógyfürdőkben és üdülőkben tölthetik szabadságukat. Nálunk mindenki díjmentesen részesül gyógykezelésben, a betegnek sem a kis műtétért, sem a legnagyobb műtétért nem kell fizetnie semmit, önök néha nem értik meg életformánk egyes oldalait. A szovjet ember előtt pedig az érthetetlen, hogyan fordulhat elő, hogy ha baj ér egy családot, valaki súlyosan megbetegedett és műtétre. vagy kórházi kezelésre szorul, azért pénzt kell fizetnie. És ha nincs pénze? Feküdjön le és haljon meg? Amikor nálunk egy ember beteg és nem dolgozik, továbbra is folyósítják munkabérét. Amikor megöregszik, nem érzi, hogy mindenki számára feleslegessé vált. hanem állami nyugdíjat kap. A parasztok szövetkezeteiktől kapnak nyugdíjat. Önök feltehetik a kérdést: hát ott minden olyan jól és minden simán megy? Sajnos nem. Vannak nehézségeink is Biztosíthatom önöket, hogy S fogyatékosságok legélesebb és legkérlelhetetlenebb bírálói mi magunk vagyunk, a szovjet em* berek. Az Egyesült Államok tisztelt állampolgárai! Repülőgépünk néhány óra múlva elhagyja Amerika földjét. Szeretnék még egyszer köszönetét mondani az amerikai népnek, Eisenhower elnöknek és az Egyesült Államok kormányának az irántunk tanúsított vendégszeretetért és rokonszen- vért. Ezek a jó érzések és az irányunkban megnyilvánult figyelem véleményem szerint hazám népének szól. Mialatt az önök országában tartózkodtam, ezernyi üdvözlő levelet és táviratot kaptam amerikaiaktól. Ezek az üzenetek baráti érzelmeket tolmá- csonak a szovjet népnek. Sokan meghívtak engem és elv- társaimat. látogassuk meg őket házaikban, találkozzunk családjukkal és gyermekeikkel. Szerettem volna mindenüvé elmenni, ahová meghívtak, de ez sajnos, lehetetlen. Ehhez hosz- szú időre önöknél kellett volna maradnom. Ilyesmire pedig, önök megértik ezt. nincs módom. Engedjék meg, hogy szívből jövő köszönetét mondjak mindazoknak, akik baráti meghívást küldtek, mindazoknak, akik baráti érzelmeikről biztosítottak. Engedjék meg végezetül, hogy virágzást és boldogságot kívánjak az amerikai népnek, valamint kifejezzem azt a reményemet, hogy az. Egyesült Államokban tett látogatásunkat és Dwight Eisenhower Szovjetunióban teendő látogatása nemcsak az amerikai és a szovjet nép szemében, hanem a világ minden népe szemében azoknak a közös erőfeszítéseknek kezdetét fogja jelenteni, melyek révén megtaláljuk az államaink kölcsönös közeledéséhez, az egyetemes béke megszilárdításához vezető utat. Good bye, good luck, friends! (Viszontlátásra, minden jót, barátaink!) (MTI)
