Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-25 / 225. szám
MSS. szeptember 25., péntek NßPÜJSAG S MÁRKUSZ LÁSZLÓ RIPORTSOROZATA MOZAIK «■tRiportsorozatunk befejezéshez közeledik. Néhány. epizódot, néhány kedves élményt mondok még most el képekben, írásban — csak úgy mozaikszerűen. ★ Pannóniánknak nagy sikere volt mindenütt. Amint látják, az érdeklődők gyűrűje veszi körül Kassán a motorokat. Nézik a „motorkát” — itt ez a neve a motorkerékpárnak —, s kérdezgetik: hány köbcentis? mennyi a fogyasztása? — no és persze, elsősorban — hogy milyen gyártmány? Mi büszHát igen. Ne csodálkozzanak rajta, kedves olvasóink, kétezer kilométernél ilyesmi is előfordul. Defekt. Ezt örökíti meg a felvétel. No, de csak három volt mindössze az egész úton, s más semmi hiba. Míg a kereket szerelték, addig szétnéztem ebben a kis Vág menti faluban, amely fölött mintegy vigyázóan, emelkedik egy régi vár: Sztrecsnov vára. tünk házaspárokkal, akik egy-egy motoron vágtak neki a nagy útnak. S láttuk ezt a plakátot is. Gergely bácsival és Mari nénivel nem sikerült találkoznunk. Éppen akkor mentek tovább Nyitráról, amikor mi odaértünk, de nagy sikerük hangulata ottmaradt és nagyon jó érzés volt azzal találkoznunk. ★ Lőcsén is jártunk. Régi történelmi emlékű város ez, az 1200-as évekbe nyúlik vissza építése. Láttuk a házat, ahol a lőcsei fehér asszony lakott — az első emeleti három ablak volt az övé, — s láttuk a folyosó kapuját is, amelyen azon a tragikus éjszakán beengedte az ellenséget a városba. Ott Lőcsén kis csoportún k minden tagja fogadkozolí; egyesek ismét, a többiek pedig most már igazán elolvassák Jókai híres regényét. Eddig azt hittem, hogy csak a lőcsei fehér asszony létezett, de itt a múzeumban megtudtam, hogy volt lőcsei fekete könyv, sőt van lőcsei fekete templom is. Előbbibe o büntetéseket jegyezték fel. míg a XII. században épüli templom vasárnaponként ma is a hívek rendelkezésére áll. Sok érdekességet láttunk a lőcsei múzeumban. LáttuK a kardot, amelyet véresen hordoztak körül egykor, ha veszélyben forgott a haza, s láttuk a lőcsei hóhérpallost is, amely lesújtott az árulókra. Ez itt a lőcsei szégyenketrec. Idehaza úgy tudtuk: a hűtlen asszonyokat zárták a ketrecbe. — Igaz — ahogy tréfásan mondták nekünk —, arra ez az egy ketrec kevés lett volna. Az igazság azonban az, hogy a XVII. században állították fel a bíró háza elé ezt a ketrecet, hogy ide zárják a rendet megszegő asszonyokat és leányokat. S mi volt a rend? A férfiak kinn a várfalakon harcolnak, védik a várost, a lányoknak, asszonyoknak otthon a helye, semmi keresnivalójuk este 7 után az utcán. Akit az őrség elfog, az 24 órára a szégyenketrecbe kerül. Ügy mondják, egyszer a bíró lánya is lakója volt e rácsozott építménynek... Megnéztük Krasznahorka büszke várát is. Messzire látott szemünk a vár tornyából. Valamikor ellenséget kutattak az őrök vigyázó szemei. Most barátokat láttunk mindenfelé az utakon, az erdőszélen, s lenn a faluban. Barátokat, akik jönnek fel a várba, hogy ismerkedjenek a történelmi emlékekkel, s végigjárják a várban berendezett múzeumot. Látják, kedves olvasóink, nemcsak szórakozóhelyeken, hanem múzeumokban is járt kis csoportunk. Voltunk a Rozsnyó melletti Bethléri-kastélyban is, amely az Andrássyak szép helye volt egykor. Papucsban kellett bejárnunk a múzeum 32 szobáját. Láttunk velencei csillárt, ötezer éves múmiát, amelyet a fáraók sírjából emelt ki az öreg Andrássy, az egykori nagy vadász, S láttuk az ágyat, amelyben Napoleon aludt, s előttünk volt Zápolya János törökverő kardja is. Végig a Vág völgyén nagyon sok kisebb-nagyobb várat láthat az utas, s ezek az öreg falak régi dicsőségről, harcokról beszélnek. t ★ Ez a kép még a Csorba-tónál készült. Kis napernyő alatt, vaspálcára tűzdelve süti a virslit, a kolbászt a kis falatozó boltvezetője, aki eladó és szakács is egy személyben. S amint látható, nem is megy rosszul ez az „ennivaló” üzlet. + S most, kétezer kilométer után, még első osztályú műúton robogunk a határ felé. Sok élményt hozunk magunkkal az útról. Csehszlovákia szép, gazdag ország, s vendéglátóink kedves, barátságos emberek. Nagyon sokan mondták búcsúzóul: üdvözöljük Magyarországot! Én örömmel adom át e lap hasábjain, is ezt a baráti, szívből jövő üdvözlést. Megmaradt koronáinkat néhány pohár sörre váltottuk át a határállomás kantinjában. Barátaink kedves italát, a sört emeltük a két nép barátságára, kedves ismerőseinkre, akikkel találkoztunk utunk során. Poharunkat emeltük az egyik kis város villamossági üzemének vezetőjére, aki motorkerékpárján 150 kilométert jött velünk, hogy megmutasson egy Prágába vezető rövidebb utat, a járókelő emberekre, akik útbaigazítottak bennünket, akik mesélték, magyarázták a városok nevezetességeit, és az egész vendégszerető csehszlovák népre, akik lehetővé tették, hogy oly otthonosan mozogtunk országukban. Egészségükre! Magunk mögött hagytuk a sorompót. Kegyetlenül rossz, rázós úton halad motorunk. Nyomunkban nagy por kerekedik. Először kissé krákogunk tőle, aztán teli tüdővel szívjuk a levegőt. Hiába, másként úsznak errefelé a felhők, másként ragyog az ég kékje, más íze van a levegőnek, s még a pornak is. Hazaérkeztünk... Most is igaz a jó öreg közmondás: mindenütt ió de leg* jobb otthon! (Vé(pl kén magyarázzuk, hogy magyar és Csepelen készült. Egyszóval motorjainkat éppen úgy megcsodálták, mint ahogyan mi megnézzük a karosszériás, kis Messerschmidt motorkerékpárt Eger utcáin. Pontosan úgy. Brünnben még meg is jegyezte egy magyarul tudó, oldalkocsinkat látva: ez igen, ez oldalkocsi, látszik, hogy nem Jawa-gyártmány. — No, ugye. Mintha idehaza hallanám, csak éppen fordított előjellel. ★ A szlovákiai városok, s falvak üzletein kétnyelvű felirat látható: magyar és szlovák. Ezt a szép, nagy üzletet Losonc B __ főutcáján láttuk, s természetesig -tfí sen az üzletekben — a hivata■Mi V ' f ■ //Cl lókban is —. aki magyarul szól, ■ jk.- 'ifs 3 anna^ magyarul válaszolnak,- Jjl, (t í aki szlovákul, annak saját . . * Jr? Aú I anyanyelvén. Csak mi jöttünk ■ I afl néha zavarba, amikor a szlom § *** :.;Wv^k köszöntést megszokva, benyitottunk egy-egy üzletbe, s szlovák köszönésünkre magyar választ kaptunk. Hiába, bármilyen nyelvre nyitottuk is szánig kát. mindjárt tudták, hogy magyarok vagyunk. Még egy érdekességet kell elmondanom az üzletekkel kapcsolatban. A kis trafikoktól kezdve a nagy áruházakig mindenütt ki van függesztve az üzlet forgalmának grafikonja. Így a vásárló —, aki tudja, hogy az üzletek szocialista versenyben vannak egymással — mindig látja, hogyan alakul az üzlet forgalma. Nem rossz kezdeményezés. Bár csehszlovákiai ntunk során mindenfelé találkoztunk üzletekkel, de talán a legszebbeket és a legfor- Brünn utcáin láttuk. Sajnos, az eső itt is bennünket, így csak ez a kép maradt emlékül eb- a nagy kereskedelmi városból. ★ Sokan, nagyon sokan járják a mi országunkból északi szomszédaink földjét. Ta ü óztunk pestiekkel megrakott XKARUSZ-okkal, vonaton utazgató csoportokkal, beszélget
