Népújság, 1959. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-25 / 225. szám

MSS. szeptember 25., péntek NßPÜJSAG S MÁRKUSZ LÁSZLÓ RIPORTSOROZATA MOZAIK «■t­Riportsorozatunk befejezéshez közeledik. Néhány. epizó­dot, néhány kedves élményt mondok még most el képekben, írásban — csak úgy mozaikszerűen. ★ Pannóniánknak nagy sikere volt mindenütt. Amint lát­ják, az érdeklődők gyűrűje veszi körül Kassán a motorokat. Nézik a „motorkát” — itt ez a neve a motorkerékpárnak —, s kérdezgetik: hány köbcentis? mennyi a fogyasztása? — no és persze, elsősorban — hogy milyen gyártmány? Mi büsz­Hát igen. Ne csodálkozzanak rajta, kedves olvasóink, kétezer kilométernél ilyesmi is előfordul. Defekt. Ezt örö­kíti meg a felvétel. No, de csak három volt mindössze az egész úton, s más semmi hiba. Míg a kereket szerelték, ad­dig szétnéztem ebben a kis Vág menti faluban, amely fölött mintegy vigyázóan, emelkedik egy régi vár: Sztrecsnov vára. tünk házaspárokkal, akik egy-egy motoron vágtak neki a nagy útnak. S láttuk ezt a plakátot is. Gergely bácsival és Mari nénivel nem sikerült találkoznunk. Éppen akkor men­tek tovább Nyitráról, amikor mi odaértünk, de nagy sike­rük hangulata ottmaradt és nagyon jó érzés volt azzal találkoznunk. ★ Lőcsén is jártunk. Régi tör­ténelmi emlékű város ez, az 1200-as évekbe nyúlik vissza építése. Láttuk a házat, ahol a lőcsei fehér asszony lakott — az első emeleti három ab­lak volt az övé, — s láttuk a folyosó kapuját is, amelyen azon a tragikus éjszakán be­engedte az ellenséget a város­ba. Ott Lőcsén kis csoportún k minden tagja fogadkozolí; egyesek ismét, a többiek pe­dig most már igazán elolvas­sák Jókai híres regényét. Eddig azt hittem, hogy csak a lőcsei fehér asszony léte­zett, de itt a múzeumban meg­tudtam, hogy volt lőcsei feke­te könyv, sőt van lőcsei feke­te templom is. Előbbibe o büntetéseket jegyezték fel. míg a XII. században épüli templom vasárnaponként ma is a hívek rendelkezésére áll. Sok érdekességet láttunk a lőcsei múzeumban. LáttuK a kardot, amelyet véresen hor­doztak körül egykor, ha ve­szélyben forgott a haza, s lát­tuk a lőcsei hóhérpallost is, amely lesújtott az árulókra. Ez itt a lőcsei szégyenketrec. Idehaza úgy tudtuk: a hűtlen asszonyokat zárták a ketrecbe. — Igaz — ahogy tré­fásan mondták nekünk —, arra ez az egy ketrec kevés lett volna. Az igazság azonban az, hogy a XVII. században állí­tották fel a bíró háza elé ezt a ketrecet, hogy ide zárják a rendet megszegő asszonyokat és leányokat. S mi volt a rend? A férfiak kinn a várfalakon harcolnak, védik a várost, a lányoknak, asszonyoknak ott­hon a helye, semmi keresni­valójuk este 7 után az utcán. Akit az őrség elfog, az 24 órá­ra a szégyenketrecbe kerül. Ügy mondják, egyszer a bíró lánya is lakója volt e rácsozott építménynek... Megnéztük Krasznahorka büszke várát is. Messzire lá­tott szemünk a vár tornyából. Valamikor ellenséget kutattak az őrök vigyázó szemei. Most barátokat láttunk mindenfelé az utakon, az erdőszélen, s lenn a faluban. Barátokat, akik jönnek fel a várba, hogy ismerkedjenek a történelmi emlé­kekkel, s végigjárják a várban berendezett múzeumot. Látják, kedves olvasóink, nemcsak szórakozóhelyeken, hanem múzeumokban is járt kis csoportunk. Voltunk a Rozs­nyó melletti Bethléri-kastélyban is, amely az Andrássyak szép helye volt egykor. Papucsban kellett bejárnunk a múzeum 32 szobáját. Láttunk velencei csillárt, ötezer éves múmiát, amelyet a fáraók sírjából emelt ki az öreg Andrássy, az egy­kori nagy vadász, S láttuk az ágyat, amelyben Napoleon aludt, s előttünk volt Zápolya János törökverő kardja is. Végig a Vág völgyén nagyon sok kisebb-nagyobb várat lát­hat az utas, s ezek az öreg falak régi dicsőségről, harcokról beszélnek. t ★ Ez a kép még a Csorba-tónál készült. Kis napernyő alatt, vaspálcára tűzdelve süti a virslit, a kol­bászt a kis fa­latozó boltve­zetője, aki el­adó és szakács is egy személy­ben. S amint lát­ható, nem is megy rosszul ez az „enni­való” üzlet. + S most, kétezer kilométer után, még első osztályú műúton robogunk a határ felé. Sok élményt hozunk magunkkal az út­ról. Csehszlovákia szép, gazdag ország, s vendéglátóink ked­ves, barátságos emberek. Na­gyon sokan mondták búcsú­zóul: üdvözöljük Magyarorszá­got! Én örömmel adom át e lap hasábjain, is ezt a baráti, szív­ből jövő üdvözlést. Megmaradt koronáinkat néhány pohár sörre váltottuk át a határállo­más kantinjá­ban. Barátaink kedves italát, a sört emeltük a két nép ba­rátságára, ked­ves ismerő­seinkre, akik­kel találkoz­tunk utunk so­rán. Poharun­kat emeltük az egyik kis vá­ros villamossági üzemének vezetőjére, aki motorkerékpárján 150 kilométert jött velünk, hogy megmutasson egy Prágába vezető rövidebb utat, a járókelő emberekre, akik útbaigazí­tottak bennünket, akik mesélték, magyarázták a városok ne­vezetességeit, és az egész vendégszerető csehszlovák népre, akik lehetővé tették, hogy oly otthonosan mozogtunk országukban. Egészségükre! Magunk mögött hagytuk a sorompót. Kegyetlenül rossz, rázós úton halad motorunk. Nyomunkban nagy por kereke­dik. Először kissé krákogunk tőle, aztán teli tüdővel szívjuk a levegőt. Hiába, másként úsznak errefelé a felhők, másként ragyog az ég kékje, más íze van a levegőnek, s még a pornak is. Hazaérkeztünk... Most is igaz a jó öreg közmondás: mindenütt ió de leg* jobb otthon! (Vé(pl kén magyarázzuk, hogy magyar és Csepelen készült. Egyszó­val motorjainkat éppen úgy megcsodálták, mint ahogyan mi megnézzük a karosszériás, kis Messerschmidt motorkerékpárt Eger utcáin. Pontosan úgy. Brünnben még meg is jegyezte egy magyarul tudó, oldalkocsinkat látva: ez igen, ez oldal­kocsi, látszik, hogy nem Jawa-gyártmány. — No, ugye. Mint­ha idehaza hallanám, csak éppen fordított előjellel. ★ A szlovákiai városok, s falvak üzletein kétnyelvű felirat látható: magyar és szlovák. Ezt a szép, nagy üzletet Losonc B __ főutcáján láttuk, s természete­sig -tfí sen az üzletekben — a hivata­■Mi V ' f ■ //Cl lókban is —. aki magyarul szól, ■ jk.- 'ifs 3 anna^ magyarul válaszolnak,- Jjl, (t í aki szlovákul, annak saját . . * Jr? Aú I anyanyelvén. Csak mi jöttünk ■ I afl néha zavarba, amikor a szlo­m § *** :.;Wv^k köszöntést megszokva, be­nyitottunk egy-egy üzletbe, s szlovák köszönésünkre magyar választ kaptunk. Hiába, bármi­lyen nyelvre nyitottuk is szán­ig kát. mindjárt tudták, hogy ma­gyarok vagyunk. Még egy érdekességet kell el­mondanom az üzletekkel kap­csolatban. A kis trafikoktól kezdve a nagy áruházakig min­denütt ki van függesztve az üz­let forgalmának grafikonja. Így a vásárló —, aki tudja, hogy az üzletek szocialista versenyben vannak egymással — mindig látja, hogyan alakul az üzlet forgalma. Nem rossz kezdemé­nyezés. Bár csehszlovákiai ntunk során mindenfelé találkoztunk üzletekkel, de talán a legszebbeket és a legfor- Brünn utcáin láttuk. Sajnos, az eső itt is bennünket, így csak ez a kép maradt emlékül eb- a nagy kereskedelmi városból. ★ Sokan, nagyon sokan járják a mi országunkból északi szomszédaink földjét. Ta ü óztunk pestiekkel megrakott XKARUSZ-okkal, vonaton utazgató csoportokkal, beszélget­

Next

/
Oldalképek
Tartalom