Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-15 / 191. szám

1989. augusztus IS., szombat

KEPÜJSAG

8

Fizetés napján

Peregnek a nevek, Szabó János, Tóth István, Kiss Péter, Valahány név, annyi boríték, benne a munkabér, a fizetés. Sok pénz, nagyon sok pénz. Petőfi bányáról lévén szó, durván számolva, ötmillió forint havonta.

'Mire megy el a töméntelen pénz? Feleszik, talán elisszák, mert sokan állítják, ha a bányászokról van szó. Elvásárolták nyomban, vagy félreteszik házra, autóra, televízióra? — ezt megtudni, követtük a pénz útját Petőfibányán a fizetés napján.

íme, utunk állomásai..,

Az italboltokban

Tagadhatatlan, hogy sok bányásznál az italboltban kerül ki először zsebből a boríték. Ebből származik aztán az a cseppet som helytálló feltevés, miszerint a bányászok elisszák keresetüket. Van, aki elissza, s még több volt.

Most? Bizonyság végett meg kell nézni az italboltokat fizetés (napján, A felsötelepi „Meteori-büfében valóban mintha többen volnának, hangosabbak is a vendégek, ,de a fő, hogy nem a rövid italok fogynak, hanem a sör. A .büfé vezetője másnap panaszkodott, hogy nem megy úgy az-üzlet, mint régebben, kevesebbet isznak fizetés napján az emberek.

Ez jó jel. De nézzük csak tovább. A „nagy” italboltban éppen pohártolvajt kergetnek, — még ez is előfordul. Estefelé pedig két részeg egymást huzigálja az árokban, az emberek nevetnek, bosszankodnak rajta. Egyébként a hangulat csak emelkedett a „hétköznapokhoz” képest, de nem vall dorbézolásra. Zömében itt is söröznek.

. A kultűrház presszójában is alig töltik meg az asztalokat, feketét jönnek inni legtöbben. Dorbézolásról szó sincs. A pénz tehát nem marad az italboltokban, de hát hová lesz akkor?

A vásárban

Tudni kell, hogy Pétőfibá- ttyán minden fizetési nap egyben vásári nap is. „Az ötmillió” idecsalogatja az árusokat, még Pestről is jócskán érkeznek, főleg magán kisiparosok, nylon-dolgokkal, — tehénpász- tor-nadrággal, giccses falvédőkkel, visszamaradt ruhákkal, házi papucsokkal, vastagtalpú cipőkkel és még lehetne sorolni ' „áruik” sokaságát, melytől itt akarnak megszabadulni. Mostanában már csak akarnak.

— Tudja mit, uram, már csak megszokásból járunk ide. Négy éve még — emeli fel hangját sokatmondóan a te- hénpásztor-nadrágok árusítója —, akkor érdemes volt lejárni. Most? — csak legyint rá, amikor afelől érdeklődőm, menynyit sikerült eladni a fehér cérnával át- meg átvarrott, zipzáras, meg szeggel kivert nadrágokból, melyet állítólag az amerikai tehénpásztorok kedvelnek (no, és a mi jóízléstől mentes aranyifjaink).

— Hát csak adogatunk, adogatunk — így keseregnek, — Nem merik felvenni ezeket a portékákat.

S amikor látja, hogy belőlünk sem lesz vevő, unottan húzódik a ponyva árnyékába, összepakolni.

Az üzletekben

Itt már több marad a milliókból. Bár a forgalommal nincsenek megelégedve sem a vasboltban, sem a kultúrciki?- ben.

— Egy motarlánc volt a legnagyobb tétel, amit ma eladtunk. Pedig hatszáznál is több vevőt szolgáltunk ki eddig — ad készséges felvilágosítást a forgalomról a vasbolt vezetője.

— Készülnek a bányásznapra — adja meg a gyengébb forgalom magyarázatát.

Ilyenkor már nem nagyon adják iti a pénzt, gyűjtenek autóra, bútorra. Akkor lesz csak nagy vásár Petőfibányán!

— Nem nagyon adják ki a pénzt, ezt mutatja a ruházati és a. .csemegeboltok, .forgalma, bár így is 10—15 ezer forintot beszednek üzletenként egy-egy fizetési napon „apróságokból” is.

Tehát gyűjtenek, takarékoskodnak a bányászok, ha nem költik el a pénzt a fizetés napján.

Az OTP»nél

S ha megfogják a pénzt, hol gyűjtik, mire gyűjtik? Ezekre a. kérdésedre vártunk választ az OTP kimutatásai között tallózva. Hihetetlen, de mégis kedvderítő adatok birtokába jutottunk.

Van olyan fizetési nap, hogy 30—100 ezer forintot fizetnek be törlesztésre a petőfibányai- ak. Nagyon sok bányász veszi igénybe a részletfizetési asci- ót.- Csak ebben az évben másfélszáz felé jár azoknak a száma, akik motorkerékpárt vettek részletre. Az utóbbi időben 22 televíziót, sok rádiót és zenegépet adtai? el az üzletek, csak részletre.

S mennyi autót vinnének el. A bányásznapra is 30-on felül igényeltek. De hát kevés az autó, nem kaphat mindenki. De még így is elfogy az egymillió forintos „keret”;

Jó ez, nagyon jó, mint ahogy az is biztató, hogy fizetési napokon 30—50 ezer forintot fizetnek be a bányászok, tovább növelve az egymillió 300 ezer forintos betétállományt, s igénybe vették a hatmillió 700 ezer forint összegű házépítési kölcsönt is.

Itt már milliókban számolnak, itt már nyoma van a borítékból származó ezreseknek, ide vezetett tehát a pénz útja, amelyből igen sok csordogál el ugyan míg ideér, de jó része mégis biztos révbe jutott — kocsmák helyett a takarékba.

★

Talán hiányos-az .^elszámolás”, a bér gyanánt kifizetett milliókról, de mégis úgy érzi az ember, mert a pozitív eredmény bebizonyosodott, hogy nemcsak a mának, de a holnapnak is élnek Petőfibánya lakói.

Kovács Endre

.. ■ hogy Ausztriába egyre gyakrabban érkeznek évek óta Nyugat-Németországban és Belgiumban élő magyar menekültek. Saját autójukon érkeznek az ..utazók”, de- gesire tömött pénztárcákkal, megnyitva minden utat. amely a „turisták” előtt lehetséges, még a magyar határra vezetőt is.

Gyönyörködve a tájban, fényképezik a környéket, mert ezért az amatőr felvételekért Nyugat-Németországban jól fizetnek. A nyugati „utazók” ellátogatnak a heidi és steyri magyar disszi- dens lágerekbe, biztosan nem azért, hogy ízes. zamatos magyar nyelvtudásúidat elevenítsék fel.

Ezek a „turisták” amerikai támogatással igyekeznek a lágerekben ügynököket szervezni, és felderítéseket végrehajtani a magyar határ mentén. A semleges Ausztria lakói kezdik nem jó szemmel nézni a nagypénzff disszidens magyarokat. akiket nyugatról támogatnak. Látják a dőzsölő ügynököket, kicsit elgondolkodnak, összehasonlítják saját életükkel. S kis különbséget látnak! K. J.

Jé munkát végmm

Sterk Istvánné postai kézbesítő, Galyateto-hivatalnái kézbesít, munkáját igen lelkiismeretesen végzi. A Szabad Föld előfizetési dijakat egész évre beszedte, ezzel elérte, hogy nem kell havonként kérnie az előfizetési dijakat. Időt és fáradságot takarít meg ezzel. Továbbra is jó munkát kívánunk részére.

Felhívás

Kedden, a délelőtti órákban valaki az egri IBUSZ-irodában felejtette pénztárcáját, benne pénzzel, [gazolt tulajdonosa ugyanott — kellő igazolás mellett — átveheti.

Hatvan

varost ej les*tési tervéből

A városfejlesztési célt szolgáló feladatok évről évre nagyobb ielentőséggel bírnak. Éppen ezért kihatással van ez a lakosságra gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban.

Hatvan város ez évi városfejlesztési hozzájárulásából járdaépítésre mintegy 250 ezer forintot terveztek, melyből ez ideig 84 ezer forintot használtak fel. Jelentős villanyhálózat bővítésre is sor kerül, melyre 20 ezer forintpt terveztek. Az összeget még nem használták fel, de az ÉMÁSZ-szal szerződést kötöttek, s a szükséges anyagokat már megrendelték.

Repülő autók

• Franciaország rövidesen repülő autókat importál Amerikából. A repülő autók tervezője a lengyel származású 39 éves Franciszek Piasecki. Az autónak két helikopter típusú csavarja van, három-négy utast szállíthat. Szárazfölden 80, levegőben 150 kilométer sebességgel halad, ezenkívül vízen is tud járni.

Am őnmi esúesjorgalom elolt

Beszámoló a megyei szállítási értekezletről

*

(Folytatás az 1. oldalról)

iák meg az őszi forgalom lebonyolítását.

Az egri 32-es Autóközlekedési Vállalat részéről Csörgő István szállítási tervelőadó elmondta. hogy a szállítási feladatokat csak úgy tudják megoldani. ha éjszaka és ünnepnapokon is igénybe veszik a gép- kocsiparkot az ügyfelek. A Közúti Üzemi Vállalathoz hasonlóan lecsökkentik a mázsán- kénti rakodási időt és a kocsikat maximálisan kihasználják. A gyöngyösi • 34-es AKÖV képviselője. Zgmbpri. Balázs fődiszpécser. a Heves megyei Téglagyári Egyesülés; valamint a III-as számú Kőbánya vezetőit kérte., hogy vasárnap is. s ezt megelőző délutánokon is adjanak ki anyagokat, hogy az ilyenkor vesztegelő gépkocsikat foglalkoztatni . tud ják. Hét közben minden teherkocsi foglalt,

ilyenkor azonban az egyéni építtetők szívesen igénybe vennék, ha az építkezési anyagot kiadnák nekik ezen a napokon is. A hozzászólók közül a bélapátfalvi cementgyár képviselője. Márton Jenő, javasolta, hogy az illetékes minisztériumok biztosítsanak béralapot a rakodómunkások felvételére; akiknek segítségével ünnepnapokon is tudják biztosítani a kirakodást. Az egri Állami Erdőgazdaság részéről Ferenci elvtárs és a Mátrai Erdőgazdaság képviselője, Ipacs elvtárs kérték, hogy a felvevő cégek is fogadják az árukat ünnepnapokon. Ha az AKÖV és az erdőgazdaság hajlandók erre, akkor szükség van harmadik szerv támogatására is. A III-as számú kőbánya képviselője ígéretet tett, hogy most már minden vasárnap rakodnak és az árukiadást is biztosítják. A

BELSPED Vállalatnál felvetődött a fegyelem kérdése. Ez is súlyos és gyors niegoldást sürgető probléma.

Az értekezlet végén a szállító vállalatok ígéretet tettek, hogy a hibákat, és előforduló hiányosságokat kijavítják, ugyanakkor a megyei szállítási értekezlet kéri az illetékes minisztériumokat. hogy zárolt béralapot biztosítsanak a vállalatok részére, hogy a vasárnapi és egyéb munkaszüneti napokon is zavartalanul folytatni tudiák a ki- és berakodást. Kár, hogy. az. értekezleten nem ielentek meg a Söripari Válla-; lat, a MÉSZÖV. a Gyógyszerértékesítő. ■ a Hatvani Cijkor- és Konzervgyár képviselői. Közreműködésükkel még eredményesebb lett volna az értekezlet. mert a szállítások terén pont ezeknél a vállalatoknál van a legtöbb baj.

II

Akármerre jársz Bécsben, mindenfelé külföldi fiatalokkal találkozol. Megismered őket bőrük színéről, öltözködésükről, nyelvükről, jelvényeikről, s hogy mindezen túl még inkább biztos légy abban, hogy a VIT- re ellátogató fiatallal találkoztál, arról meggyőz az a kedves barátság, ahogyan üdvözölnek, ahogyan sugároznak rád a szemek.

A különböző országok ifjúsága által rendezett műsorokon együtt hallgatják a világ fiataljai Strauss zenéjét, a magyar csárdást, gyönyörködnek egymás táncaiban, együtt éneklik a „világszamokat” és együtt Örülnek a másik ország ifjúsága művészi sikerének.

Sokfelé jártunk, sok ország fiataljaival barátkoztunk. Erről szólnak

következő történetek:

Árfolyam a jelvény*börzén

Turistacsoportunk a Neubau-gür- telen egy önkiszolgáló étteremben étkezett. Itt étkeztek a legkülönbözőbb országok fiataljai is, ezért az ebed és vacsora ideje egy-egy „nemzetek közötti találkozóval” felért. Mert az étkezés volt itt a legkevesebb, aztán kezdődtek a beszélgetések, viták, az idő összehangolása, hol és mikor találkozunk, no és a jelvénycserék.

Igen, a jelvény csere. Egyik legkedvesebb epizódja ez a fesztiválnak. Két fiatal megy egymással szemben. Szemük a másik mellére tűzött jelvényeken s már mutatják: azt akarom és ezt adom érte. S ha lebonyolódott az üzlet — vagy „egyből”, vagy hosszabb alku után —, akkor bemutatkoznak, egy baráti kézfogás, vagy egy testvéri csók, s mindketten indulnak tovább újabb jelvényekért, újabb ismerősökért.

Érdekessége ezeknek a cseréknek, hegy rangsorban kialakul a jelvények értéke. Első helyen a Lenin arcképével ellátott jelvények álltak. Ezt akarta tőled a mexikói -és az

NYUGAT KAPUJÁBAN

Un rútságok szüleinek

arab, a perui és az olasz, ezért lehetett kapni kínai VIT-jelvényt — amely a második helyen állt —, vagy Eiffel-tomyot, vagy bármit. De előkelő helyet foglalt el az „árfolyamban” a Magyar Népköztársaság címere, minden külföldi akarta ezt, szívesen kínálta érte legszebb jelvényeit. Sajnos, kevés volt belőle', így sok barátunk kérésének nem tudtunk eleget tenni.

Sokszor nagyon kedves, derűs esetek történtek a cserék alkalmából, íme néhány:

Egy szőke fiú, nyakában sál, fején széles karimájú szalmakalap, a melle tele jelvénnyel, s kézzel-lábbal mutogat egy kislánynak, aki tenyerén tartja jelvényeit. Nagy) „üzlet” van kilátásban, sokan körülállják őket, egy Eiffel-torony és egy kínai VIT- jelvény cserél itt gazdát, ha megegyeznek. Az Eiffel-torony mellé még egy szovjet sportjelvényt kér a kislány, s így csak mutogatással nehéz ezt megértetni.

Végre megszületik a megegyezés, kezet fognak, aztán odébb állnak. Ekkor megszólal a fiú — magyarul:

— Hát ez egy nehéz bolt volt!

i— De viszont én jó cserét csináltam — szól vissza a kislány szintén magyarul.

Aztán mindketten jót nevetnek — azt is magyarul! — hisz mindketten magyarok és isten tudja, milyen nemzet fiainak képzelték egymást.

A másik: Alacsony, barna fiú hívja fel magára a figyelmet széles sombrerójával, az átmérője legalább 60—70 centi. Próbálgatja mindenki, kínálnál? érte turbánt, kendőt jelvényeket és óradíszt, szegény mexikói fiú alig bírja követni, merre forog közkézen a kalapja. Már-már hajlik, hogy egy turbánért, egy sálért és négy nagyon szép jelvényért odaadja, de aztán eszébe jut, hogy a sombreró nélkül ő nem mexikói, hogy ilyet még Bécsben sem kaphat, s hogy legyőzze á csábítást, fejére szíjazza sombreróját, s mintha egy musztáng volna alatta, úgy vágtat ki az étkezdéből.

S talán ez volt a legjobb megoldás.

Szeszimó

A Schönbrunn gyönyörű parkjából a park előtt várakozó autóbuszba zavart bennünket a zápor. Néhány perc múlva az eső elől menekülő francia fiataloknak nyílik ki a kocsi ajtaja, akik, amikor megtudják, hogy . magyarok vagyunk, kacagva rázzák le magukról a vizet, nyújtják baráti, kézfogásra kezüket, mi pedig szívesen szorítunk nekik helyet.

Próbálkozás kezdődik mindkét részről a beszélgetésre, de sikertelenül. Mi nem beszélünk franciául, ők r.em Ismerik a magyar nyelvet. Végül mégis megtaláljuk a közös hangot. Mi énekeljük a Szeszimót, ők a Csárdáskirálynővel válaszolnak, aztán mi folytatjuk a Hulló levelekkel és ők a Bánk bán bordalával dupláznak rá. És száll az ének, hol magyarul, hol franciául, hol összefonódva, összeölelkezve mindkét nyelven. Később tudunk szerezni egy „nyelvet” és hosszasan folyik a szó a párizsi és a magyar munkások életéről, címek cserélődnek, fényképezőgépek csattognak, s ínért már estére hajlik az idő s az eső még mindig esik, szálláshelyükre kísérjük kocsinkkal őket.

Egyike volt ez a délután a legszebbeknek.

Ahol száz ország fiataljai táncoltak

A Stadthalle-ban, a nemrég felépült modern sportpalotában rendezték meg az ifjúság nemzetközi bálját. Híres tánczenekarok (jugoszláv, csehszlovák, kubai, francia) szolgáltatták a zenét, volt ott rock- and roll és csacsa-csá, keringő és tangó, polka és hula-hula; Minden

ország fiatalja táncolhatta hát amit legjobban szeret. Tánc közben és az asztaloknál ismerkedtek, barátkoztak. A mi társaságunkban Nyugat- Németországban tanuló. Izlandi egyetemisták voltak: három fiú és egy lány. Négyük közül egy vékony, 20 év körüli fiatalember volt az, aki ki nem mondva is társaságuk vezetőjének látszott; „Tele volt” schil- linggel, ő rendelt a társaságnak. A fiúknak sört, a itislánynak coca-co- lát. Mint láttuk, szimpatikusak vagyunk számukra és a beszélgetés leginkább „nemzetközileg”, tehát néhány angol, német, francia szóval, de főleg sok kézmagyarázattal folyt; Egyébként az említett izlandi egyetemista angolul, franciául és németül beszélt, egy turistacsoport tolmácsaként járt Bécsben.

Magyarázgattunk, koccintgattunk, aztán a szomszéd asztalhoz mutatva, ahol finnek ültek, azt mondja egyszer újdonsült ismerősünk:

— A finnek nem szeretik a magyarokat, azt mondják: nem jók;

—1 Miért nem jók, mi az, hogy nem jók? --- kérdem én, de ő csak vállát vonogatja, azt nem tudja.

Aztán én kérdezek.

— Az iziandok és az angoibk szeretik-e egymást? Barátok? (a Két állam közt fennálló halászati zóna vitájára célozva.)

Heves tiltakozás a válasz. Nem, nem, az iziandok nem szeretik az angolokat.

Aztán valahogy csak zöldágra vergődtünk, hogy mi magyarok nem bántottunk senkit, a finneket sem, sőt, rokonok volnánk, vagy mi a fene, aztán hallgattunk.

Később pedig látjuk, hogy egy magyar csoport együtt koccintgat svéd és finn fiatalokkal, sőt az egyik magyar fiú karja egy finn kislány vállán nyugszik.

— Nem lehet itt valami nagy ellentét '— szólok oda izlandi barátunknak és ő mosolyogva ad igazat.

Ez a példa egyáltalán nem jellemző. Általában az egész fesztivál ifjúsága azt kereste, kutatta és magyarázta, miért barátok itt másik ország fiataljaival, azt keresték, azt kutatták, mi fűzi, mi köti őket, nem pedig azt, mi az ámi szétválasztja őket;

De hát ilyen is volt.

Magyarország szép ország

A Neubau-gürtelen egy szőke nyugati fiatalember ölelkezik csoportunk tagjaival. Nyugat-Németoi-szág- ból jött, turista ő is és ahogy mondja: „Magyarország szép ország, nagyon szeretem a magyarokat." Kérdezzük, járt-e már Magyarországon? Nem, nem járt, de járt Brüsszelben a világkiállításért és ott kellemes órákat töltött a magyar pavilonbari, látta a Magyar Népköztársaság fejlődéséről szóló kiállítást, megkóstolta a magyar ételeket és italokat, s amióta Bécsben tartózkodik már sok-sok magyar fiatallal beszélt. Nagyon szeretne ellátogatni hazánkba, de az nehéz, meggondolandó, ide útlevelet kérni. No, nem miattunk, hanem Adenauerék kormánya nem nézné ezt jó szemmel.

Megkínáljuk újdonsült barátunkat kecskeméti barackkal — azt mondta rá: tüzes, ég a torka tőle — aztán elbúcsúzunk abban a reményben, hogy találkozunk még Magyarországon.

Barátságok születtek. Kah'enber- gen, a bécsiek kirándulóhelyén csehszlovákokkal, a .táborban, ahol laktunk bolgárokkal, románokkal, magyar fiatal címét írta fel egy indiai fiú, s ahogy hallottam egy Heves megyei kislány egy izraeli fiú emlékét hozta haza magával. S ezek a barátságok — mert bár tengerek, hegycsúcsok é$ országhatárok választják is el őket egymástól, egyet akarnak valamennyien: békét és barátságot.

Papp Jáno«(Következő folytatásunk- TALÁLKOZÁSOK BÍSSZIBENSEKKEL.)