Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-01 / 179. szám

4 NBPDJSAG 1959. augusztus 1, szombat Lesáruií a l iíu: Háro m szakos, négyéves képzés a pedagógiai főiskolái] A Magyar Közlöny július 19-i számában a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány határozatát közölte a pedagógiái főiskolákon folyó tanárképzés átalakításáról. A határozat leglényegesebb pont­ja az, hogy a pedagógiai főis­kolák nappali tagozatán ez év őszétől kezdődően háromszakos képzést kell bevezetni és a ta­nulmányi időt 4 évre kell fel­emelni. Áz oktatásügy és ezen belül a nevelőképzés hatalmas át­alakulás és fejlődés előtt áll a szocialista tábor országaiban. Társadalmunk gyors fejlődése szükségessé teszi a felnövekvő ifjúság jobb képzését és neve­lését. Ezért határozta el kormá­nyunk, hogy az általános isko­la alsó tagozata számára is érettségi után három év alatt képez tanítókat az ősszel meg­induló úgynevezett felsőfokú tanítóképző intézetekben. Az egyetemeken már életbe lépett az ötéves tanárképzés minden ezután kikerülő évfolyam szá­mára. Nevelőképzésünk általános reformjának keretébe tartozik tehát az új határozat. A pe­dagógiai főiskolák ezentúl az általános iskola felső tagozata számára háromszakos taná­rokat képeznek négy év alatt. — A határozat évek óta húzódó elvi vitákat zárt le tanárkép­zésünk reformja körül. A vita megindulására az adott okot, hogy az utóbbi években az egyetemek által képzett tanárok nagy része is általános iskolába került. Ez felvetette az egységes tanár­képzés gondolatát, ami azt je­lentette Volna, hogy a peda­gógiai főiskolák olvadjanak bele az egyetemekbe, és így váljék egységessé a magyar szaktanárképzés. - - .Véleményem — és természetesen sok más szakember véleménye — sze­rint is, elvileg sem volt helyes a kérdés ilyen felvetése, hiszen a pedagógiai főiskolákon folyó tanárképzés az általános isko­la tényleges szükségleteinek megfelelően folyt és eddig is adott rajz, ének és testnevelés szakos általános iskolai taná­rokat. A több mint öt éve tartó vita tehát eldőlt, és ma már mindenki nyereségnek tekinti az általános iskolai tanárkép­zés ilyen átalakulását. Ami a megoldás formáját illeti, a háromszakos képzést maguk a főiskolások kérték és javasol­ták. Ez viszont természetsze­rűleg maga után vonta a kép­zési idő felemelését. Mit jelent a háromszakos képzés ? A jelentkező hallgatók mindenekelőtt eldöntik, hogy magyar-orosz, magyar-törtérte- lem, biológia-földrajz, mate­matika-fizika, vagy matema­tika-kémia szakosok akarnak lenni. E szakcsoportok vala­melyikéhez választanak az­után még egy harmadik tárgyat az alábbiak közül: ének, rajz, testnevelés, műszaki gyakor­lati tárgy, mezőgazdasági gya­korlati tárgy, orosz, kémia. Az első pillanatra is látszik, hogy elég bonyolult és számos variációt magába ölelő szak­képzést kell a főiskoláknak ezentúl megvalósítaniuk. Két­ségtelenül nem könnyű feladat a háromszakos képzés, sokkal kényelmesebb és tudományos szempontból kifogástalanabb az egyetemek kétszakos kép­zése. — Azonban nemcsak és nem is elsősorban a nevelő­képző intézmények, hanem a felvevő terület, tehát az álta­lános iskolák szempontjából kell a tanárképzés kérdését megítélni. A háromszakos kép­zés nem íróasztal mellett dol­gozó emberele furfangja, ha­nem a való élet követelménye. A következő évben sok új tantermet fogunk építeni és így fokozatosan megszüntetjük iskoláink egy másik hiányos­ságát, az osztatlan, vagy csak részben-osztott oktatást. Egy egyszerűen osztott általános iskola felső, tagozata számába, azonban jelenleg és még hosz- szabb ideig, Öt-hat nevelőnél többet nem tudunk biztosítani. Mármost nyilvánvaló, hogy ha ezek a nevelők egyszakosok és kétszakosak, a legkedvezőbb összetétel esetén is marad jó néhány tantárgy szakember nélkül. Viszont öt háromszakos nevelő kedvező összetétel ese­tén minden általános iskolai tárgyat szakszerűen el tud lát­ni. A háromszakos képzés, amelyre most a pedagógiai fő­iskolák vállalkoznak, igen al­kalmas eszköz tehát az egész dolgozó nép műveltségi szín­vonalának emelésére, pártunk művelődéspolitikai' elveinek végrehajtására. Ez a soronkö- vetkező lépés az általános is­kola tényleges megvalósítása útján. Az Egri Pedagógiai Főisko­lán a kormányrendelet értel­mében az ősszel újra megkezdi működését az éveken át szü­neteltetett ének, testnevelés és kémia tanszék. Felkészü­lünk az ipari és mezőgazdasági politechnikai ismeretek okta­tására, illetőleg az ilyen irányú tanárképzésre is. Az új felada­tok új oktató káderek beállí­tását is szükségessé teszik. — Erősen megnövekszik a hall­gatólétszám. A júliusban vég­zett 109 hallg-ióval szcr"V>en 17Ö első évest iskoláztunk be a következő tanévre. Nem kis nehézséget jelent a hallgatók elhelvezése, mert diákotthoni férőhelyek dolgában nem ál­lunk valami rózsásan. 1962-re egy új, modern, 300 személyes diákotthont kap a főiskola, hiszen á hallgatók létszáma addigra a jelenlegi 360-ról 630-ra emelkedik. Nevelésügyünk sorsa és fej­lődése egyre inkább a társa­dalmi érdeklődés középpontjá­ba kerül. Ezért is bizonyára mindenki örömmel hall a pe­dagógiai főiskolák képzési rendszerének ilyen nagymér­tékű megjavításáról. — Mi, az Egri Pedagógiai Főiskola taná­rai és dolgozói köszönjük a kormány gondoskodását, és eddigi eredményeinkre támasz­kodva vállaljuk a ránkháruló újabb megtisztelő feladatokat. Némedi Lajos 1959» augusztus 1, szombat: 1919. Lemondott a Tanácsköztár­saság kormánya. 1927. A kínai népi felszabadító hadsereg megalakulása. 1944. A varsói felkelés. . 1774. Ezen a napon fedezte fel Joseph Priestley az oxigént. 1920. Megalakult az Angol Kom­munista Párt V Névnap <2 Ne feledjük, vasárnap: LEHEL Ili Hűli — A HEVESI Járási Ta­nács v. b. a legközelebbi ta­nácsülésen a gyámügy és gyermekvédelem helyzetét valamint az 1958. évi költ­ségvetés végrehajtását tár­gyalja. — MEGJELENT A NÉPI El­lenőrzés című folyóirat hete­dik száma, amely a jövő évi el­lenőrzési tervvel és a népi el­lenőrök eddigi munkájával fog­lalkozik — AZ EGKI Járási Tanács végrehajtó bizottsága leg­utóbb tartott tanácsülésén a novaji tanács *és szakigazgatási szerveinek munkáját tárgyalta meg­- A HÉT VÉGÉRE befeje­ződik az aratás a megye ter­melőszövetkezeteiben és ugyan­csak a hét végére a legtöbb helyen megkezdik már a csép- lést is. — EDDIG 98 VAGON ex­port-barackot szállítottak el a gyöngyösi MÉK tranzit- telepcröl a külföldi orszá­gokba. Mozik műsorn: EGRI VÖRÖS CSILLAG Odüsszeusz EGRI BRÖDY Főnyeremény EGRI KERTMOZI Játék a szerelemmel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Távoli partokon GYÖNGYÖSI PUSKIN Denevérraj HATVANT VÖRÖS CSILLAG Kémek a Tiszánál HATVANI KOSSUTH A csend világa FÜZESABONY Kard és kocka HEVES Trapéz PÉTERVASÁRA Álmatlan évek Egy rajz hatása alatt Nyílt levél Picasso mesterbe* — Kedves Mester! — Ön kivívta önmagának a meg1 becsülést — és elismerést — oly mértékben, amely kévéi alkotóművész számára adatott meg. — Örömmel hallottuk az éter hullámain keresztül, hogy ön is kivette részét abból a demonstrációból, amelyet a haladó emberiség tett — a görög hazafiak megmentésére■ Örömmel vettük, hogy művészetével harcol az igazságért — hisz mindenkori művészetének alapja az őszinte igazság­keresés. s talán a legdemonstratívabb kifejezési mód a piktúra — amely hála a nyomdatechnikának — e művészi közlés sok százezer emberhez eljuthat. — S hozzánk is el­jutott. — Megdöbbentő hatást váltott ki. S nem pozitív értelemben — ! A közlési szándék és a tartalom elismerésre méltó. Az Akropolisz az arányok és a harmónia mintaképe — s a mű­vészet ez alapkövén a ma embere a szabadság vágyával. — De ez a rajz prototípusa annak a példának, hogy hogyan lehet egy gondolatot fonákjára fordítani — lebecsülve mind az ön saját művészetét, mind pedig azokat, akikhez ez a rajz eljutott. — Mert e kusza vonalak — a stdfágé-figurává süllyesztett szabadsághős figura — megdöbbentő megcsúfo­lása mind a gondolatnak, mind a művészetnek. A név még nem szentesíti a művet — vonjuk le a tanul­ságot. Mert semmiféle alkotói munka nem készülhet el úgy, hogy ne gondoljunk a nézőre. Aki azt állítja, hogy önmagá­nak alkot, az vagy valótlant mond, vagy nem tud eligazodni munkája indító okai között. Hallottuk, hogy ön filmszerepet vállalt, amelyben saját magát alakítja, a tiszteletdijat pedig fölajánlotta az el­nyomott népeknek. Dicső gesztus, de azt hisszük, szívesebbén venné a világ sok millió dolgozója, ha művészetét — a tényleges művészetét — állítaná az emberiség szolgálatába. Pásztor Péter Ui.: E kézirat egy példányát postáztam Picasso mesternek. P. Ember a világűrben Borisz Danyilin. a műszaki tudományuk kandidátusa kije­lentette, hogy orvosi szem­pontból az űrhajó gyorsulása nem lehet nagyobb, mint 40— 50 méter. Ekkor az űrhajós testsúlya 4—5 szőrösére nö­vekszik, a rakéta felgyorsítá­sának ideje pedig körülbelül 5 percig tart. Mindez lehetővé teszi, hogy az emberi szerve­zetét ne terheljük meg túlsá­gosan. Danyilin hangsúlyozza, hogy a súlytalanság állapotának ti­tokzatosságát az állatokkal végzett .§zámos . szovjet, kísér­let szertefoszlatta, $ az ered­mények minden egyes esetben derűlátásra adnák okot. Igen kicsi a valószínűsége annak, hogy az űrhajó a koz­moszban nagy meteorokkal ta­lálkozzék. Kiszámították, hogy egy olyan kockában, amelynek éle ezer kilométer, csupán egyetlen, egy gramm tömegű meteor-részecske van. A szá­mítások azt- mutatják, hogy az űrhajónak körülbelül másfél évig kellene a kozmoszban tartózkodnia ahhoz, hogy ilyen részecskével találkozzék. Ez’az idő pedig elegendő arra, hogy megtegyük az utat a Marsra és vissza. Danyilin i-émutat. hogy az űrhajók indítására úgy látszik a pólusok a legmelegebbek. Megállapították, hogy a koz­mikus sugárzás itt igen gyen­ge. Mint ahogy ma már isme-: retes. az intenzív sugárzásnak a Földet körülvevő két öveze­te , között, továbbá . bolygónktól távol a kozmikus kisugárzás- nem jelent . komoly.,, veszélyt. :■ Ezért, úgy látszik, meg lehet találni a módját, hogy az űr­hajó személyzetét megvédjük a sugárbetegségtől. Az ember csak akkor repül a kozmoszba — írja a szerző —, amikor mór maga a repülés és a visszatérés teljesen biztonsá­gossá válik. pi/vua ■JÚdtctL 24. Péch Géza még Bécsben tar­tózkodott, amikor Csontos Er­zsébet Király Béla tábornok különböző utasításaival Lon­donból Bécsbe érkezett. A bé­csi ellenforradalmi központ összehozta a két neves sze­mélyt, Péch Gézát és Csontos Erzsébetet. Csontos Erzsébet beszámolt arról, milyen nagy­szerű utat tett meg Király Bé­lával Európában, s hogy olyan útlevele van, amely előtt min­den ország kapuja megnyílik. Pénze van bőven, Király Béla közvetlen fényességében tün- döklik, — szóval úrinő és poli­tikus lelt a Víg utcai szajhá­ból. Azt is elmondta, hogy volt olyan ország, ahol még mi­niszterelnökhelyettessel is tár­gyaltak .,. Április 6-án — miután jól felkészítették — Péch Géza utasítást kapott, hogy azonnal térjen vissza Budapestre. Min­dent előkészítettek számára, s egy késő esti órában, Bécs alsó rakpartjainál magyar von­tatóhajóra szállt fel. A vonta­tóhajó egyik uszályán — amely fát szállított — csinos kis lak­osztályt rendeztek be a szá­mára. Az út kényelmesnek Ígérke­zett Budapestig. Péch Géza jól elhelyezkedett, s egyedül lé­vén, végiggondolhatta egész béosi tartózkodását, sőt azt is, hogyan fog idehaza „dolgoz­ni” ... Képek villantak fel előtte. Wipplinger Strasse 6. Az „Al­tes. Rathaus” vendéglő. Nagy mulatozás, sok a magyar. Iga- sí urak. Olyanok, akik között azelőtt ő sokat forgolódott. Milyen jó is az életük. Mulat­nak, dőzsölnek, s szidhatják nyíltan a magyar kormányt. Nem kell remegniök, hogy a múltjuk után kaparásznak, s kiderítik róluk, hogy grófok, bárók, tízezer holdak tulajdo­nosai voltak. Eszébe jutott a rossz magyarsággal beszélő /amerikai, aki őt odavitte ... Persze, könnyű neki. Hogy csi­náljuk ezt, meg csináljuk azt. Annak nem kell állandóan ret­tegnie, hogy lefülelik. Ám nincs vesztegetni való idő. Kü­lönben is az az amerikai meg­mondta, hogy ha kell, világ-, háború árán is segítséget kap a „magyar szabadságharc”. Szóval bízni kell! Így elmélkedett Péch Eck­hardt Géza a hajó . fenekén, amikor erős lábdobogás riasz­totta fel álmodozásából. — Ne is gondoljon ellenál­lásra! Félrerakjuk innen a fát, jöjjön ki! — csattant az ellent­mondást nem tűrő parancs! Péch Eckhardt Géza igazán csak akkor döbbent rá a való­ságra, amikor a hajóról lefelé jövet, meglátta a hajóállomás tábláját: Gönyü. Ebből mind­járt sejtette, hogy őt már vár­ták, az, útjáról tudtak. Fuccs a szervezetnek, fuccs a tervek­nek, a múlt életet sóvárgó ál­mainak. Péch Géza jól érezte a gö- nyüi hajóállomáson: az össze­esküvő kémbandát bravúros nyomozással derítették fel és tették ártalmatlanná. Társai­val csak a kihallgatáson talál­kozott, amikor a cellákból őket is élővezették. A kihallgató tiszt szobájában ott hevertek rakásszámra a tárgyi bizonyí­tékok: rengeteg fegyver, lő- izer, az időközben megérkezett adóvevő-készülék, hangtompí- tós nyugati pisztolyok, s a mil­liós értékű rablott holmi, ame­lyet a Magyar Divatcsarnok­ból, a Corvin Áruházból, a Körút üzleteiből szereztek a „szabadságharc jegyében” ... A HALÓBAN VERGŐDVE A határon csend volt. Csak az őrtornyok távoli árnyai raj­zolódtak ki a holdvilágban. Egy ember hasoncsúszva köze­lítette meg az osztrák—magyar határt. Néhány lépésnyi távol­ságból ketten követték. Aztán megálltak. Az elöl csúszó em­ber bevárta két társát. Búcsúz- kodtak. — Tehát rend­ben — szólt az egyik, kinek hanghordozá­sán érezni le­hetett, hogy nem magyar. — Mihelyt megvannak a szükséges em­berek, azonnal indulok vissza. . — Vigyázz magadra. Tu­dod, mi a teen­dőd, ha elfog­nának. Ellen­állni, ellen­állni a végső­kig. Aztán az ampulla.... Megértetted? — Menjetek vissza, én .elin- . dúlok. A feladatomat tudom. Az a férfi, aki az előbb még két társától követve, hason­csúszva közelítette meg a ha­tárt, tovább indult. Óvatosan, körültekintően közeledett a határmezsgyéhez. A sáros ta­lajon nagyon nehéz volt előre jutnia. Térdével és lábfejével nagy sárdarabot és fűcsomót szedett magára. Ügv nézett ki, mintha utolsó útjára indulna. Arca sápadt volt az izgalom­tól és félelemtől. Így még nem dobták át Magyarországra. Rendszerint ügyes csellel, dip­lomáciai papírokkal hajtotta végre futárfeladatait. Már három—négyszáz mé­terre elhagyta ’a határt, még mindig a földön csúszva foly­tatta útját, s már-már fellé­legzett. Ebben a pillanatban félhangos, de erőteljes „állj, vagy lövök!” felhívás csattant az éjszaka sűrűjében. Visnyey Sándor, az amerikai kémszol­gálat futára felemelkedett. Tudta, hogy minden ellenállás céltalan. Hiába nézett körül, nem látta, kitől éred az „állj”-t parancsoló' felhívás. Néhány másodpere telt el .így Szótla­nul, csendben, aztán újabó pa­rancsot hallott; — A fegyvert kirakni a zse­bekből ! Visnyey szótlanul engedel­meskedett. Két hangtompítós pisztolyát a földre ejtette. Ek­kor újabb vezényszó hallat­szott és ő tíz méternyire eltá­volodott két földredobott fegy­verétől. Most már megjelent előtte a parancsot adó személy, egy magyar határőr. Ez fel­vette a földredobott fegyvere­ket, aztán előbűjt társa is. A két géppisztolyos katona a ha­tárőrsre kísérte az amerikai kémet... Most itt ülünk a rendőrség egyik szobájában, hármasban: a nyomozást vezető tiszt, az amerikai kém és e sorok írója. Visnyey Sándor elfogása óta immár négy hét telt el. A nyo­mozás mindent kiderített. Vis­nyey látszólag szánja-bánja bűneit. Beszél. Elmeséli életét, disszidálását, beszervezését, a kinti életet, s mindazt, amit eddig tapasztalt. Érdekes. Ér­demes meghallgatni. — 1945 előtt a Horthy-had- seregben voltam aktív katona­tiszt. A Vezérkari Főnökség második osztályának különle­ges alcsoportjánál teljesítettem szolgálatot. Ludovika Akadé­miát végeztém, s úgy láttam, egész életem, sorsom, jövőm egybe fonódott a Horthy-had- sereggel. Nem is tudtam más­képp elképzelni életemet, mint a katonai pályán. A leleplezett kém első sza­vai is megmutatják, milyen el­szánt, mindenre kapható fic­kóval ülünk szemközt. Az a különleges alcsoport, ahol ő dolgozott, nem volt más, mint a „kommunista beszivárgás’’ elhárító csoportja a hadsereg­ben. — A Ludovika Akadémia el­végzése után több különleges tanfolyamon vettem részt, ahol kioktattak és felkészítettek az elhárító és kémtevékenység minden csínjára-bínjáraj Vi­lágszemléletem, felfogásom — a neveltetés folytán — olyan volt, hogy minden porclkám- mal a rendszert szolgáltam, és gyűlöltem mindenkit, aki an­nak a rendszernek a megdön­tésére tört. 1945 után úgy lát-- tam, hogy nekem, mint volt horthysta katonatisztnek és különösen, mint kémelhárító tisztnek, semmi életterem nem lesz Magyarországon. Egv ideig vártam, és kerestem az alkalmat, hogy el tudjak he­lyezkedni valami jó helyen. Nem sikerült. 1948 májusában elhagytam az órszágot. Ekkor még könnyű volt, nem ütkö­zött túl nagy nehézségekbe a disszidálás. Barátaimtól kintről több értesítést kaptam: menjek csak ki, rám, mint kiképzett kémre' és kémelhárító tisztre, nagy szükség van • odakint. Hozták a híreket Ausztriából és más nyugati országokból, hogy harcostársaim egységek­be szerveződnek, s ugyanolyan katonai életmódot folytatnak, mintha regulális hadseregben szolgálnának. Szóval sok min­den csábított. Kimentem. 1948 júniusában Salzburg­ban összetalálkoztam Kollényi György volt horthysta alezre­dessel, aki a VKF/2. osztály: különleges alcsoportjának voit a vezetője, ennélfogva a főnö­köm. A találkozás nagyon meg­örvendeztetett. Szerettem őt és ő is engem. Igazi katoná­nak, igazi magyar, űri tisztnek tartottuk egymást... Este fel­mentem Kollényi lakására, hogy megbeszéljük, milyen munkát vállalhatnék én Nyu­gaton .. j Kollényi egy gyönyörű, hat­szobás lakásban lakott. A ház­vezetőnő már tudott Visnyey Sándor érkezéséről. Egy kissé meghökkent, hogy Kollényi úr, a házigazdája, ilyen agrólsza- kadt embert fogad—ekkora elő­készületekkel ... De bevezette. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom