Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-26 / 199. szám

4 NÉPÚJSÁG 1959, augusztus 26.. szerűm FEJLŐDŐ, szocialista kul­túránk nagyszerű eredménye a fenti intézmény, a Petőfi Iro­dalmi Múzeum, amelynek év­könyvét első ízben most adták közre. Maga az intézmény — amint az évkönyv is említi — alig ötesztendős múltra tekint vissza, s e rövid öt esztendő alatt tudományos kollektívája olyan szép és alapos munkával1 lepte meg irodalomkedvelő kö­zönségünket, s nem utolsósor­ban tudományos irodalmi éle­tünket, mint az Ady-, József Attila- és az Arany-kiállítás, továbbá a — jórészt e kiállítá­sok képanyagának felhasználá­sával készült — József Attila- és Ady dokumentum-kötet Ré­vai József, illetve Bóka László előszavával. De tudomásunk szerint most van készülőben egy, az előbbiekhez hasonló Radnóti-kötet is. A múzeum ál­tal most közreadott évkönyvet pedig az eddig végzett munka összefoglalásának kell elsősor­ban tekintenünk, amely ezen­kívül sok tekintetben utal az elkövetkező feladatok elvégzé­sére, minél eredményesebb megoldására, annak lehetőségei­re is. A múzeum munkatársainak eddigi munkája, beleértve a je­len évkönyvet is, azt bizonyít­ja, hogy a következő, soron levő feladatok is hamarosan megol­dódnak. CÉLUNK itt az évkönyv rövid ismertetése, helyesebben tájékoztatni olvasóinkat annak tartalmáról. Az évkönyv tartal­mi vizsgálata. során megállapít­hatjuk, hogy szerencsés volt a cikkek, szövegközlések megvá­lasztása. Egyaránt találunk itt múzeumi szakirodalmat és iro­dalomtörténeti vonatkozású szö­vegközlést, de nem hiányzik az irodalmi múzeumok kiállítási anyagához szorosan hazzátarto- zó illusztrációs anyag bemuta­tása sem. Batóti Dezső tanulmánya (A látható ; irodalom) az irodalmi muzeölógia kérdéseivel foglal­kozik az eddigi eredmények alapján. Kutatja annak lehető­ségeit, hogyan tehető színvona­lasabbá egy-egy irodalomtörté­neti kiállítás, valamint érinti egy, az egész magyar irodalom- történetet bemutató irodalom- történeti kiállítás lehetőségeit, amely a Petőfi Irodalmi Mú­CA buuLapJLiti rPeto<(± QrodaLitii JUtuctuLiti (yúkő(U)Út Budapest, i 959. zeumban valósulna meg „kb. 25, különböző nagyságú terem”- ben. E kiállítás tematikai váz­lata a következőkben foglalha­tó össze, helyesebben — a szerző szavaival élve — „az alábbi problémaköröket öleli fel:” az ősköltészet: a rene­szánsz megmagyarosodása, a reformáció és az ellenreformá­ció kora (időben kb. 1526— 1650.); a felszabadító és a füg­getlenségi harcok irodalma (kb. 1650. és 1760. között), amely magába foglalja a „barokk íz­lést”; a felvilágosodás és re­formkor irodalma (kb. 1780— 1840.); a kapitalizmus korának irodalma 1840. és 1905. között; s végül irodalmunk története az imperializmus és a proletár­forradalmak korában. Keresztury Dezső írása (Egy nagy költő emlékezete) az 1957- ben megrendezett Arany-em­lékkiállítás eredményeit ismer­teti kifejezve azt a reményt is, hogy az ismertetés az irodalmi muzeológiának „néhány mód­szertani tanulsággal is szolgál­hat.” EGRI PÉTER gondolatéb­resztő tanulmányát is érdeklő­déssel olvassuk (Az adott világ varázsainak mérnöke), hisz köl­tészetünk XX. századi óriását, József Attilát, s örökértékű életművét tanuljuk meg en­nek nyomán még jobban tisz­telni és becsülni. Világossá válik, hogyan lehetett a költő a két világháború közötti kor­szak egyetemes költője, az élet ábrázolásának realista mestere, „az adott világ varázsának mérnöke...” Külön érdeklődésre tarthat­nak számot az évkönyv adat­közlései, melyek nyomán fény derül egy-egy író, vagy költő életével, vagy életművével kapcsolatos problémára. Igen érdekes például Éder Zoltán cikke Babits 1919-es maga­tartásával kapcsolatban, amely­hez talán hozzátehetjük azt a szerény megjegyzést, hogy a költő Éljen a köztársaság című kiáltványa nem csupán 1946- ban jelent meg, hanem később is, mégpedig a Magvetőnél 1946 elején megjelent Remete László által szerkesztett Iro­dalom, forradalom 1917-1919 című kötet 113-114. lapján. Illés Lászlóné Karinthy első regényét ismertető írása arról győzi meg az olvasót, hogy az író valóban egész gyermek­korától kezdve lázasan kutat­ta, „az elromlott földi élet megjavításának, az emberi boldogság megteremtésének nyitját.” Tóth Árpád budapesti tar­tózkodásának becses adatairól tájékozódhatunk Julow Viktor Tóth Árpád ifjúkori levelei és rajzai című cikkéből. A leve­lek és rajzok egyaránt döntő fontosságú dokumentumok a Tóth Árpád-kép kialakításhoz. KANYAR JÓZSEF és Vargha Balázs Berzsenyi Dániel élet­rajzát kiegészítő, eddig isme­retlen adatokat közölnek a költő szűkebb pátriájában ta­lált iratok alapján. Miklós Ró­bert, Pölöskei Ferencné Szántó Judit és Vargha Balázs írásai mellett érdeklődéssel olvastuk Sára Péter írásait: Levelek An­ton Strakától. Anton Straka a „magyarul kitűnően tudó és a magyar viszonyokat alaposan ismerő neves szlovák újságíró” a két világháború között a bu­dapesti csehszlovák követség sajtó-attaséja, s ilyen minőség­ben módjában állott minden erejével támogatni és elősegí­teni a csehszlovák és a magyar nép kulturális és irodalmi kapcsolatainak kialakulását egy olyan korszakban, amikor a nacionalizmus a legteljesebb mértékben megfertőzte az em­berek gondolatvilágát. Irodal­mi összejövetelein számos fia­tal és idősebb haladó magyar író és költő megjelent, köztük József Attila is. Az évkönyv­ben közölt, Földessy Gyulához írott levelek a napnál fénye­sebben dokumentálják e ki­tűnő szlovák újságíró munká­ját a két szomszéd nép barát­sága érdekében. BEFEJEZÉSÜL jegyezzük meg azt, hogy az évkönyv kül­ső formáját tekintve szép és ízléses. A szerkesztés nehéz és fáradságos munkáját Vargha Balázs, ,a múzeum tudományos munkatársa végezte, kellő lel­kiismeretességgel. A borítólap illusztrációja (Batsányi János: A franciaországi változásokra) Hincz Gyula mesterkezét di­cséri. Megállapíthatjuk, hogy a vállalkozással teljesen egyen­értékű a kivitelezés is. LÖKÖS ISTVÁN 1959. augusztus 26., szerda V Névnap V Ne feledjük: csütörtökön: GEBHARD ISI — BEFEJEZTÉK Egerben a Jankovics Dezső utca át­építését. Ezzel örvendetesen tovább bővült Eger város át­épített úthálózata. — AZ EGRI Járási Nőtanács csütörtökön délelőtt kibővített ülést tart a földműveszövetke- zeti nőbizottság részvételével. — MA DÉLUTÁN 4 óra­kor Recsken játszik edző­mérkőzést Heves megye ifjú­sági válogatott labdarúgó- csapata. Ellenfele a Recski Bányász együttese lesz. — A PETÖFIBÁNYAI Bá­nyász SK elnöksége az idén több nagyszerű sportcsemegével kedveskedett a bányász-szurko­lóknak. Ma délután újabb lab­darúgó-csemegére kerül sor, ez­úttal az SBTC NB I-es csapatát látják vendégül Petőfibányán. — AZ EGRI Bornemissza Gergely Iparitanuló Intézet­ben szeptember 7-én tartják a tanévnyitó ünnepséget, ahol már megjelenik 270 új elsőéves tanuló is. Az iskola létszáma ez évben mintegy 1000 ipari tanuló lesz. Másik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG: Örök visszatérés EGRI BRODY: Négy lépés a fellegekbe EGRI KERTMOZI: Üdülés pénz nélkül GYÖNGYÖSI SZABADSÁG.: Rosemarie GYÖNGYÖSI PUSKIN: Kantoni megbízatás MÁTRA KERTMOZI: A spanyol kertész HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Kopogd le a fán HATVANI KOSSUTH: Szent Péter esernyője HEVES: Régi idők mozija PÉTERVÁSÁRA: Érettségi után FÜZESABONY': Fekete szem éjszakája FILM; Rendkívüli történet MAGYARUL BESZÉLŐ SZOVJET FILM A film megtörtérit eseményt dolgoz fel érdekes és iz­galmas riport formájában, de a játékfilm művészi eszközei­nek felhasználásával. Egy hajó történetét meséli el a kétrészes, magyarul beszélő szovjet film, amelyet a gyöngyösi Puskin Filmszín­ház, mutat be augusztus 27-től szeptember 2-ig. 161 sikerült kutyakiállitás is bemutató Egerben Kutyaugatástól volt hangos vasárnap egész nap az öreg líceum udvara: a Magyar Or­szágos Ebtenyésztők Heves me­gyei Csoportja itt tartotta kutyakiállítását és bemutató­ját. Nemcsak a megye, de az ország messzibb részéből is érkeztek „versenyzők”. Oly sokfajta kutya sorakozott az udvaron és a zsűrik előtt, mint még sohasem volt Egerben: puli, kuvasz, komondor, pumi. magyar vizsla, német dog, boxer, sima és drótszőrű foxik, skót és német juhász, külön­böző terrierek és tacskók. Megtudtuk, hogy az egri bí­rálaton fémek anyag vonult Tel, mert hiszen championok és örökös győztesek is ott so­rakoztak a falak mellett. A bírálatot nagy gyakorlatú bu­dapesti szakértő bírálók végez­ték. A jutalmazottak oklevelet nyertek. A megyei jutalmazot­tak között jegyeztük fel a kö­vetkezőket: Hegedűs Pálné komondora Mezőtárkányról, Bagdi László komondora Fel­németről, pulikkal nyertek ok­levelet Abonyi István Kere­csen dről, Vasas József Kis- gombosról, Izrael János Mát- rafüredről, Orsovay Ed éne Füzesabonyból, Oláh Lajos és Gyetvai József Kisköréről. A Nyugatbükki Erdőgazdaság bajor vérebeivel és drótszörű foxijaival jutott oklevélhez. Sok budapesti versenyző ért el kiváló eredményt. Maga az a tény, hogy meglehetősen nagy számban neveztek be a versenyre kiváló budapesti eb­tenyésztők, azt bizonyítja, hogy komolyan értékelték az egri bírálatot. Délután nagysikerű munka­bemutatót tartott a Magyar Ebtenyésztők . 'nagyiccéi cső-; portja. Az. ebtenyésztők a sikerült egri bírálat és kiállítás után azzal a kéréssel fordulnak a sajtó nagy nyilvánosságán ke­resztül a város és megye ille­tékeseihez, hogy az eddiginél nagyobb támogatást kapjanak munkájukhoz. SUGÁR ISTVÁN ­44. — Áh, Mancika, maga az? — Igen, sokan vannak, gyak- Ugyan, mit keres itt? Akarom ran összejárunk. mondani, mit keresett az éjjel? — Mondja, igaz az, hogy a Mennyit? Adja csak ide azt az szovjeteknek egy egészen új- igazolványt... fajta tankjuk van? Annyit be- A lány most már tudta, hogy szelik, és én nem akarom el- nincs menekvés. A nyomozó hinni, mert úgy hasonlít a ré- régebben az erkölcsrendésze- gire — tért át a kém egy for- ten dolgozott, sokszor találkoz- dulattal a lényeges kérdésekre, tak „hivatalosan”. A főhad­— Ott, Veszprémben is van- nagy megdöbbenten konstatál­nak ilyen tankjaik. 1957-es ki- ta, hogy csinos útitársa rendőr­adás — nevetett fel elegedet- kísérettel hagyja el az étter­men a tiszt. — Várpalotán ilye- met... nekkel pörköltünk oda az el- A prostituáltba oltott kémnő lenforradalmároknak... nem tudta, mit csináljon a A miniatűr magnetofon karórára szerelt miniatűr mag­hangtalanul működött. Vagy netofon-készülékkel. Eldobni huszonöt perce vehette a be- nem tudja, legfeljebb a kocsi szélgetést, amikor a lánynak ülése alá dughatja. Ott is meg- eszébe ötlött az utasítás, hogy találják, összetörje? Ügy lát- ennyi idejű felvétel után leg- ta. hogy a mellette ülő rendőr célszerűbb kimenni a W. C.-re, elbóbiskolt. Félelmében letépte hogy kicserélhesse a szalagot, hát karjáról a „titokzatos” kar- Fel is állt, kiment és elvégez- órát”, majd hirtelen mozdulat- te a szalagcserét. Amikor tál az ülés alá lökte, visszatért, ijedten látta, hogy — Mit dobott le, angyalka? az étteremben igazoltatás fo- Vegye föl gyorsan — szólt rá lyik. Gondolt egyet, s a terem a rendőr. közepén hirtelen sarkonfor. Felvette. A rendőr álmél- dult, elindult a kijárat felé. De kodva foi-gatta a tudomány az ajtóban is rendőrök álltak, fejlettségét példázó parányi — Csak ide megyek a mel- szerkezetet. El sem tudta kép­lékhelyiségbe — mondta az aj- zelni, mi szüksége lehet egy tóban álló rendőrnek. k .. ,-nak erre. — Kérem, most nem lehet. A lánnyal együtt bukott a Vagy előbb igazolja magát és banda is... A kihallgatások aztán mehet. alkalmával derült fény a ve­A lány nem tehetett mást, szélyes szervezet tevékenysé- előkotorta táskájából a szeme- gére, működésére, lyi igazolványt. A rendőr gya- A kihallgató szobában már núsan pislogott a pecsétre. Renner sem olyan nagyhangú, Percekig vizsgálgatta az ok- olyan bátor és elszánt, mint máriyt, s már nyújtotta volna ahogy azt néhány héttel ez- vissza, amikor odaért az egyik előtt még magáról, mint a jó nyomozó, kém mintapéldányáról hir­dette. Látta, hogy esetleg az segíthet rajta, ha mindent őszintén elmond, ha mindent feltár. És Renner Péter, volt térképész, megdöbbentő ténye­ket ismertetett az új emigrá­ció működéséről, a különböző kémszervezetek versenyfutásá­ról, azok „segélyeiről”. Saját­maga vallja: — Bosszúból cselekedtem. Sorköteles katona koromban szolgálati titoksértés miatt be­zártak, és október 23-a után ezt akartam visszafizetni. Társai egy húron pendültek vele. Sörös Imre kémkedésért ült börtönben, onnan szabadí­tották ki az ellenforradalmá­rok. Czajlik Péter a Bimbó ut­cai ellenforradalmi csoportban harcolt, őt is a bosszúvágy fű­tötte, egyéni sérelmét akarta megtorolni. Különböző terror- cselekményeket követtek el valamennyien, két államvédel- mista tiszt meg­gyilkolása is az ő művük volt. November 4-e jtán természe­tesen Ausztriá­ba szöktek. Ren­ner az első na­pokat lágerben és az utcán csa­varogva töltötte el. Egy napon azután az An­gol Menekült- ügyi Hivatal előtt összetalál­kozott volt pa­rancsnokával, Pongrácz Ger­gellyel. Pong- rácz akkor már javában szer­vezkedett Czaj­lik Péter, Vár­falvi Lajos, a „Délbudapesti Forradalmi Bi­zottmány” el­nöke, Buri László, a cse­peli fegyveres ellenforradal­márok parancsnoka és Oltvá­nyi László segítségével. Rennert még aznap megis­mertették eszelős céljaikkal: egyrészt Kéthly Annán keresz­tül olyan politikai nyomást akartak gyakorolni az ENSZ- re, hogy az avatkozzék be Ma­gyarország belügyeibe és az el­lenforradalmat segítse győze­lemre; másrészt a Magyaror­szágon meglevő ellenforradal­mi csoportok tömörítését, kül­földi vezetés alá helyezését szerették volna megoldani. Te­vékenységüket összehangolni az emigrációval, felszítani is­mét a gyűlölet lángját, s ré­szükre fegyvert szállítani — ez volt a feladat. A megbeszélé­sen Várfalvi számos bead­ványt mutatott fel, amelyet Kéthlyhez, az ENSZ-hez és ve­zető nyugati államférfiakhoz küldtek. Ezekben az írásokban penzr es xegyveres segítséget kértek. A Kéthly-vonal néhány nap múlva elavult, mert a vezetők körét kibővítették Jankovich Istvánnal, a műszaki egyetem volt tanárával, valamint Érté­kes József, Széchenyi Pál, Vi- czián László és Szentkuti Jó­zsef disszidensekkel és ezek közben jöttével másfelé orien­tálódtak. Várfalvi „határozat alapján” felvette a kapcsolatot az „Anti Totalitárius” nevű kommunistaellenes szervezet ügynökével: ez nagy összegű támogatást és nyomdát ígért. Az ügynök felajánlotta a bi­zottságnak, hogy Nyugat-Né- metország, vagy Olaszország területén fegyverraktárt léte­sítenek. Megállapodtak a pénz­segélyben is. Miközben a tár­gyalás folyt, Viczián saját sza­kállára külön kapcsolatot ke­resett, amit meg is talált Mis­ter Seeleynek, az angol Intelli­gence Service ügynökének, a bécsi angol követség beosztott­jának személyében. Az élelmes angol, miután biztosítékul 15 ezer schillinget adott át Vár­falvinak, felajánlotta, hogy egy harminc főnyi csoport ki­képzését és ellátását vállalja. December 17-én Renneréket kiképző iskolába vitték. Időközben Pongrácz kivált a csoportból, és közvetlen kap­csolatot teremtett Király Bé­lával. ö lett a Király Béla-féle szervezet katonai osztályának vezetője. „Alkalmas” volt erre, hiszen a Corvin-köz parancs­noka volt az ellenforradalom alatt. S hogy milyen fontos fel­adatokat bíztak a katonai osz­tályra, arra jellemző az a kö- rülífás, amivel e részleg mun­katerületét meghatározták: Fu­tárok és rádió útján kapcsola­tot tartanak Magyarországgal, fegyvereket és más anyagokat juttatnak el Magyarországra, futárokat indító és fogadó ál­lomásokat szerveznek Ausztria területén. Nagyon gondosan kidolgoz­ták a konspirációt. Meghatá­rozták például azt, hogy kinek kit szabad ismernie, hogy a „Magyarországra bejuttatott fegyvereket — kivéve a hang­tompító pisztolyt — tárolni kell és egy új forradalom kirob­bantásáig hozzányúlni tilos. Ausztriába csak annyi anya­got lehet vinni, amennyit még aznap éjjel át lehet juttatni Magyarországra. A futárpa­rancsnokokat rendszeresen vál­tani kell”. Renner — mint jóeszű ember. — gyorsan elvégezte a rövidí­tett kiképző iskolát. Pongrácz Gergelyek őt nevezték ki fu­tárparancsnoknak. E megbíza­tása folytán jutott át február 9-én a magyar határon. Meg­érkezése után felvette a kap­csolatot Ei-délyi Tibor egyetem mi hallgatóval, a MEFESK egyik volt vezetőjével, Ba ; Sándorral, a Beloiannisz gyár munkástanácsának elnökéve,1, Zsig'mond Lászlóval és Fenyő­falvi Antallal, a Kelenföldi pá­lyaudvar alkalmazottaival. Előtte jött vissza Magyaror­szágra Czajlik, Sörös és má­sok. Pongrácznak is haza kel­lett volna jönnie egy rövid körútra, de „egyszerűen elfe­lejtett” megjelenni a találkán, a bécsi Friedrich Schmidt Platzon. Inába szállt a bátor­sága, s inkább a repülőtérre sietett, hogy Amerikába utaz­zék, ottani főnökeihez. Renner Péter szépen haladt a Király Bélától kapott feladat teljesítésében, míg a magyar állambiztonsági szervek le nem leplezték és le nem tartóztat­ták. Renner egyike volt azok­nak a kémeknek, akiket az ok­tóberi ellenforradalom után „gyorstalpaló” módszerekkel képeztek ki és küldtek vissas Magyarországra. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom