Népújság, 1959. augusztus (10. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-20 / 195. szám

b

XEpDJSAg

1953. augusztus 29., csütörtök

G. MOLNÁR FERENC:

Két kancsó bor

^ szérűn, mindjárt az elején, a bal sarok- ban állt Szabóék asztagja. Az öreg Szabó tetejezte, a fia. izmos, nyúlánk, harmincéves férfi, a szekér oldalából adogatta a kévéket. Jó magasra kellett nyújtania, de két szúrás között arra is volt ideje, hogy fényes, verejtéktől nedves homlokát a portól csípősre mart karjához dörzsölje. Utána lapos pillantás felfelé, az öregre, aki nagy óvatosan igazgatja a kalászukat lógató kévéket. Jól zárjanak, nehogy az első zápor beáztassa. Amilyen veszett idő járja, akár az éjjel ki kell állnia a próbát.

Még két kéve lapult lihegve a ponyván, aztán már csak egy. míg végül az is felkerült a többi mellé.

A fiatalabbik Szabó most megtámasztotta « létrát, hogy az apja biztonságosabban leereszkedjék aiá.

— Nem vagyok én vén ember, hallod-e? —- Majd mikor a fia mellett állt már. — No. jöhet a gép.

Szemét megjárhatta a háznyi asztagon. a tetőről lecsüngő telt kalászokon, mintha simogatná őket. Onnan az égre vetette, amelynek az alja pirulva szégyenkezett a kozeigő est miatt. s szürke felhő-dunnákat húzogatott elő a hegyek mögül, mintha azokba akarna bebui- kolózni, pedig a fülledt, levegőtlen melegben az inget is alig tűrte az ember: test.

%— A szalma már a közösé lesz — bökött fejével az utcába rendezett asztagok felé.

A kalapot a jobb kezefejével a szemére bökte a tarkója irányából, s összehúzott homlokkal meredezett maga elé. Mély lélegzete megemelte a kigombolt ing alatt párázó mellét.

M indketten a közösre gondoltak, de egyik sem mondta ki a gondolatát. Egy-egy odavetett mondat után ilyenkor mindig nagy hallgatás szakadt rájuk, mintha méregetnék egymást, próbálnák a másikat, ahogy a birkózók teszik az összecsapás előtt.

Az ifjabbik Szabó most is válasz helyett a fejebúbjót vakarta meg, kicsit szűk svájci sapkája alatt.

— Ez is megvolna — zárta le a gftidolatok cikázó villanását az öreg. most már a fia felé fordulva. — Mehetünhr haza.

Mikor már egymás mellett ültek a szekéren. s az öreg indulásra rántotta meg a gyeplőt, még oldalvást odavetette.

— Paraszt vagy te, fiam, akárhogy is van.

Ez a megjegyzés a hivatal miatt volt. Az

öreg mindig így emlegette a fia állását. Ifjú Szabó András már évek óta a megye túlsó végén, a járásnál dolgozott. Aratás idején mindig hazajött néhány napra. Legtöbbször a bátyjával együtt, mindketten családostól. A másik gyerek tiszt a hadseregnél. Zömökebb. kötöttebb Andrisnál. Ha az megfogta a kaszát, majd elroppant a nyele. A hátán tápcoltak az izmok minden suhintásnál. Az apjuk lapulva figyelte a szótlan küzdelmet a két gyerek között: melyik győzi jobban a fullasztó iramot. De 6 nem, gyorsított utánuk, mindig utolsónak fordult, de a nap leszakadtával 6em fújtatott úgy, mint a két gyerek. Kergessétek csak egymást, bolondok, gondolta magában, legalább nem felejtitek el a munkát. Mert ugyan mi dolguk lenne egész" évben a hűvös irodákban?

^ z idén csak Andris érkezett meg a felesé- ; gével, meg a gyerekkel, a másik nem : jöhetett. A fiatalasszonyé volt a ház körüli gond, mert nem bírta a mezei munkát. Város- i ban nőtt fel. nem is nagyon szívlelték emiat# eleinte. Városi nagysága, mondta az öreg Sza- bóné. mikor először meglátta a rúzst a száján. De nem találták el. A fiatalasszony is kiment ’ velük az első nyáron markot szedni. Az első j napot végigerőlködte. de estére olyan beteg lett. hogy az anyósa állt melléje. Minek kínoz- ni szegénykét, zsörtölődött a fiával. Majd itt- ; hon marad, legalább főz a munkásokra. Már- j mint rájuk. Így aztán Andris után mindig kei- lett marokszedőt állítani, mert a másik, a Jani asszonya, az fel sem vette az egészet. Falübeli volt. lánynak is dolgos, megszokta a mezei munkát. Meg kell hagyni, hogy a város rajta is ; rontott, mert estére neki is megsajdult a dt- ; reka, s ahogy tehette, esett az ágyba.

— No. fiam, — állt huncut szemmel Jani mellé az első alkalommal az öreg Szabó — te is kipihenheted magad az éjjel.

— Apátoknak mindig huncutságon jár az esze. pedig már megcsiliapodhatna vén korára.

— Vén? — nézett vissza hetykén az öreg.

— Hallod-e, ha ezek nem igyekeznek, még mindig szégyenben hagyom őket. Nekem unoka kell. értitek-e?

És mintha megijedtek volna az öreg fenyegetésétől. a következő évben mirid a két családnál megszületett • az első gyerek. Nem is követte őket több.

Miközben a két lesoványodott ló hazafelé kocogott az út poros szélén, az öreg Szabó most is a legkisebbik Andrisra gondolt, az első unokára. aki egy hónappal megelőzte Jánoskát. Andriska már a kapuban lesi őket. hogy felkapaszkodhasson a nagyápja mellé, átvegye a gyeplőt, és behajthasson a szélesre tárt kapun, mert a legnagyobb boldogsága a ló volt. Ott sündörgött egész nap az állatok, körül, még enni is úgy kelletf az istállóból előkotorni.

— Paraszt lesz ez is. meglátjátok — nézett kevélyen a négyéves unokára most a nyáron is.

— Tsz-elnök. esetleg igazgató valamelyik állami gazdaságban.

A nagy rangot engesztelésül mondta a gye' rek anyja miatt, nehogy megsértődjék, hogv nem orvosnak, vagy mérnöknek szánja az unokáját.

Andriska valóban a kapu előtt várta most is őket. Amikor meglátta a szekeret, eléjük szaladt. Ragyogó arccal emelte a nagyapja maga mellé az ülésre, s igazgatta kezében a gyeplőt. Körülnézett, látják-e a szomszédok, hogy milyen unokája van neki?

A két asszony az udvaron állva nézte a bevonulást. Mindkettő szemét megópálozta a büszkesé»*»Míg a férfiak az állatok körül foglalatoskodtak, addig vizet készítettek a mosdáshoz, szappant, törülközőt, a fiatalasszony pedig az asztalra helyezte a tányérokat.

Az öreg a lavórban mosakodott, a fia meg a kútnál. frissen húzott vízben.

— Ej. te, hát itt a lavór! — szólt rá a/ anyja.

Mert mit szólnak, ha meglátják, hogy a fin vederből prüszköli magára a vizet? A kis suty- tyó Andriska meg sikongatva permetezi az apia hátát. Az meg tűri. még nevet is hozzá. Nem kellene ilyen .komolytalanságot' megengedni a gyereknek.' Nem való. hogy az apját kifigurázza. Dehát lehet is annak beszélni. Majd. ha elrontja. sopánkodhat.

Az öreg Szabőné csak magában perelt, nem szólt volna, nehogy azt mondja a menye, hogy bele akar avatkozni az ő dolgukba.

— Hozz egy kancsó bort. Andris! — szólt a fiának, miközben az urának odatartotta a törülközőt.

András nagyot fújt, víztől csöpögő arcát anyja felé fordította, hogy érti. a fiának meg odaszólt:

— Hozd csak a törülközőt gyorsan!

Lesöpörte magáról a vízcseppeket. a fejét

megrázta, mint a bika, mikor a karikát szeretné kirázni az orrából.

Vacsora után még egy kancsóval kellett hoznia Andrisnak a pincéből, mert kívánták az elernyedő izmok a jóleső zsibongást.

ÍVJ ár csak ketten üldögéltek a nyári konyha kisasztalánál. A két asszony bevitte Andriskát lefektetni. Maguk is elköszöntek, mert ágybontás után már nem jönnek vissza. A fiatalok az utcai nagyszobában aludtak, nagymama a hátsó kisszobában, az öreg meg kint a gangon, az istálló felőli végén. Ahogy megenyhült az idő. a csillagok már odapislogtak le rá. Csak akkor vonult be a felesége mellé, ha vihar jött, olyan, mit nem lehetett kint megállni.

A falura ráhullt a puha csend, amit csak a. kutyák meg-megújuló csaholása szakított ketté időnként.

Míg a fia a pincében járt, az öreg Szabó kihozott az ajtó elé egy konyhaszéket, sírra tette a két poharat, két oldalra meg sámlit huppan- tott le. A villany sárga fénye világos négyszöget rajzolt az udvar fekete táblájára, a kiszűrendő fényben narancsos színben izzott a cigaretta

Törvényt hozott már ezer év alatt Tengernyit számunkra az úri rend,

S bár címe változott, de megmaradt A lelke: letaposni, aki lent,

A munka rabszolgájaként loholt.

Német, latin, vagy körmönfont magyar Nyelven írták: csak tolvaj-nyelve volt.

S húsunkba mart, mint toportyán-agyar.

Az igazságot kötött szemmel mérték.

Mégis mindig az úrc volt a Jog, ,

S az egyenlőnek hirdetett mérték, ütése századokig felsajog.

Bástyaként óvtak Bullák, Hármaskönyvek Attól, mi embert emberré avat;

Ittak barázdák verejtéket, könnyet,

S a vérünket a bőrünkbe tapadt Piócák szívták. ,

— Isten rendelése!”

— Hirdették nekünk urak és papok.

Mégis ez árnyék-világ-szenvedésre Csak minket intett kenetes szavok.

Ha ürömmel nem pohár, de vödör telt Csordultig, s kasza nyúlt egyenesre,

S kastély lángolt: paraszt parasztot öklelt. Fogott kalodába, s húzott deresre;

A vezérnek véres trónt, tüzeset,

Emeltek...

És az égett-hús-szagot Ma is érezzük, bár a rongy kezet Lefogta millió kérges marok...

... S az ezredéves éjre megvirradt...

A kínok serpenyője súlyt kapott És felbillent az ingatag világ:

Ki kelve-fekve nem látott napot.

Káprázó szemmel felcsillanni lát Feje fölött egy új kort.

Nyílt szemű

Ember ítél. Nem istennő, vakon.

Kinek ajkán a méz is keserű volt egykor: azé lett a Hatalom.

... És törvényt ült a sok kisemmizett.

Mi átok volt: ma jogot szül, A Munka, Mely felemel és derűvel fizet:

Csillagot tűz fel gyöngyös homlokunkra.

vége. Fickó, a gubancos szőrű házőrző, lógó nyelvvel loholt hol a kapuhoz, hol a kert ala. Itt is vakkaniott egyet nagy dühösen, meg ott is. Élvezte, hogy megszabadult a nyakának feszülő lánctól.

Andris nehéz, súlyos léptekkel hozta a kan- csőt. Töltött. Egyszerre nyúltak a pohár után. Kiitták. Halk koppanással ütődött a pohár alja a deszkához, aztán hallgattak egy sort.

Az öreg Szabónak a termésen járt az, esze Azt számolgatta, ha mindent betakarít, menynyit hoz az idei év Jólesett erre gondolnia, mert megtalálta a számítását. Jövőre majd ... Jövőre? Elfelhősödött a szeme Alsó ajkát beharapta. az öklét az állához nyomta, ránc futotta el a homlokát is.

— Te, fiam. te mégis csak járatosabb ember vagy — kezdte a szót. de nem nézett a fiára. — Hogy meev most a világ folyása? A politikára értem. Várj csak. nem arra gondolok ami az újságokban olvasható, azt én is tudom, hanem úgy, masatok között, tudod, a berkeken belül ... A külügyminiszterek, mes Moszkva, meg Amerika ... Mit lehet ezekről hallani’

' Andris hegyezte a fülét, fürkészte az öres vonásait, mert furcsállotta az apja nagy érdeklődését. A politikát nem állhatta eddig, csak akkor szólt róla. ha rákényszerítették. Neki a föld a politika, szokta mondani. Pedig az újságot is elolvasta mindig, a rádiót is figyelemmel kísérte. De véleményt nem szeretett' mondani. Lapított, hallgatott, figyelt, és csak legbelü! adott választ mindenre.

Most meg ő kezdi.

'— Hát... — mit mondjon? Nézte a cigarettája tüzes végét. — Ügy... bízik mindenki, hogy valaminek lennie kell.

— Ugye! — kapott a szón az öreg.

Andris újra rácsodálkozott.

— Tudod, mindenki mondja — pislogott az apja valami cinkos huncutsággal. — Ezért nem kell elsietni semmit.

A ndrisban most kezdett világosság

• gyűlni.

— A szövetkezet, ugye? Ki kell várni, aztán... .

— Ügy, úgy! Tudod, ha arra gondolok,

hogy mennyit hozhat ez a mostani év, aztán a közösre, hát.. -. Kinek lesz jobb?

Andris töltött, hogy legyen ideje megrágni a szót. Apja leste a választ.

— Nézze csak, apám! — Úgy nézett a pohárra, mintha onnan várná a folytatást. — Maga okos ember, gondolkozik. Ügy... benne van a világ sodrában. Meg jó szimatja van. A gazdálkodása is ezt mutatja. A legjobb gazdák közé tartozott mindig. Akkor is, amikor a legnehezebb idők járták. Tudja, hogy gépesíteni kell. Tudja, hogy csak nagyüzemi gazdálkodás... — Megállt a mondat közepén. Nyílt szemmel fordult az apja figyelő arcával szembe. — Minek ez a köntörfalazás? Azt várja, hogy én agitáljam maA kint-dörömbölőké lett az Ország,

Ki szánt és vet: az arat és vezet:

A Nép vezérli holnapjának sorsát,

S csak arra emel lecsapón kezet,

Ki jövőt gáncsol, s nem épít jelent.

Az Űj Törvényt nem a kard vigyázza: Betűiben milliók hite leng,

S az ifjúság fagyaszthatatlan láza.

Esküszik rá a munkás és paraszt. Zászlókra írja, s égre a szavát.

Mert kőbevésve felmutatja azt,

Mit eloroztak egy ezreden át:

A dolgozó Nép gáttalan hatalmát,

S hogy mindenkinek munkája szerint Eakad jog, s bér.

S a herék nem aratják Letört parasztok érett vetéseit,

S kik tőkéjük csúcsán ültek henyélve,

S kétaistenük volt: Tőke és Profit,

Nem vastagodnak, míg a munkás bére Éhezve, -küzdve vékonyra kopik.

Nincs úr és szolga és éhes sereg Csüggedten, tétlen nem kiált konok.

Lezárt kapukra: „Munkát, Kenyeret!”

— Mert dicsőség a Munka, nem robot.

Kalapács, sarló és toll: ez a három Eszköz teremt meg kenyeret, hitet.

Mert egy van csak, ami e nagy világon Boldogságot hajt: az Emberi Tett!

Mint termő földből sarjad a vetés,

Mint nap sugároz fényt és meleget,

Ügy szül e Törvény új életet és Sarjadnak új életre emberek,

Kik nem a pillanat nyűgébe kötve.

De messze-nézön törnek új utat fi nem tévednek sűrű-éjbe, ködbe:

Az alkotmány él, s előre mutat.

Az öreg Szabó lehajtotta a fejét.

— Nem agitálást óhajtok én, fiam, ha*

nem őszinte szót. »

Andrisnak megfeszült a poháron az újjá;

— Mi a fenét várnak maguk, apám? —«■ emelkedett meg a hangja. — Megvolt a közgyűlés? Nem? Hát azt hiszi maga is, hogy a külügyminiszterek meg Hruscsovék arról tárgyalnak majd. hogy7 maguknak kell-e s szövetkezet?

Ügy csattant a szava, mint az ostor hegye.

— Ha nem is, de lesz valami.

— Változás? '

— Mondják.. — bökte meg a fejét,

mintha szégyellné a dolgot.

— Milyen változás? — élesedett Andris hangja.

— Nem hivatalosan, nem papíron, az újságokban, de megegyeznek, itt sem erőltetik. ott sem ...

— Erőltetik? Kik? Térjen már észhez! Kinek kell a nagyüzem? Hruscsovnak vagy maguknak, parasztoknak’

— Nono! Ne olyan hevesen! Volt már ötvenhárom is!

— De ötvenhat is! — csattant Andris hangja. — Akkor megmutatkozott az igazi

szándék.

— Nem úgy gondoltam én sem.

— Hát hogy? Azt hiszi, lehet itt valami se hideg, se meleg? Ha változás lenne, ha lenne!... Mi maradna meg? Emlékezzék csak Mindszentire! Hogy megjött az étvágya, mikor azt hitte, most már szólhat, őszintén, mert a Nyugat ott áll mögötte. Vagy: mi lenne velem, Janival meg annyi mással, tízezrekkel? Volt október..! szerencse, hogy nem tudták befejezni. Gondolkozzék már!

A z öreg Szabó feje megbicsaklott.

^ — Tudod te, milyen nehéz ez?... A főd . i: — így mondta: hosszú 6-vel. — Az apám is, nagyapám, annak apja is... Minden rögét ismerem.

— Tudom: nehéz. De nem a másé lesz azután sem. A magáé marad, csak.! i — küz- , dött a kifejezéssel, mégsem tudta másként mondani — ugyanakkor a.i. miénk.

— Szép, szép: szóban. De... — széttárta a karját — van más példa is. Rossz szövetkezet;;. Láthattál te magad is.

— Mert olyanok ott az emberek. Kin múlik ez? Magukon! Ahogy csinálják, olyan lesz.

Most az öreg töltött. Látszott, hogy húzni akarja az időt. '

— Hát a gépek? A raktárak? Az istállók? Honnan lesz erre pénz? Nem kicsiről van itt szó! v

— Ha nem lenne rá lehetőség, nem engednék — mondta Andris nagyon csendesem — Mit gondol, gyerekek, felelőtlen kölykök vannak ott fenn, akik csak játszanak a néppel?

Erre nem tudott az öreg mit válaszolni.

Csak később, mikor eldobta a cigaretta végét.

— Annyi embert összetartani. Mind másféle. Mind mást akar. Ez semmi?

— Azért kell megnézni a vezetőséget. Maguk választják maguknak. Hogy szokták mondani? Ki milyen rózsát szakít, olyat szagol.

A z öreg most a tenyeréhez dörzsölte az arcát, úgy nézett fel a fiára. Látszott, hogy amit most mond, az nagyon fontos! •

— Te, fiam, ha ez a... szövetkezet, ez

az egész .;. annyira jó ..; miért kell akkor annyit beszélni róla? •

— Ezt jól megmondta! Ki beszél annyit róla? Maguk! Mert úgy tesznek, mintha nem értenék. Mit gondol: meddig mehet még ez így? Maguk a földdel, minél többet, minél több pénzt, csak hagy gyűljön! A munkás meg adjon olcsón mindent? Miből? Ki fizeti meg a különbözetet? Mit gondol? Amerika? Eisenhower? No, ügye? Olcsóbban kell termelni, és sokat kell termelni, mert Andriskának cukor kell, vaj kell, tojás kell. gyümölcs kell, kakaó kell meg csokoládé. Nem úgy, mint magának gyerekkorában: héjában főtt krumpli, meg szedett tej. Kell. érti? Kell! Nekünk kell! És Szabó András tizennégy holdján nem lehet tovább fokozni. Ezt maga is tudja, apám.

Andris tűzbe jött,, aztán hirtelen elszé- gyellte magát. Neki az apjával kell harcolnia? A fene ezt a buta helyzetei!

— Értem én — szólalt, meg csendesen az » öreg. — De... szokni kell ezt. Nem vetheti ~ le az ember a természetét, mini a szennyes inget. Ez mégiscsak nehezebb.

— Igaz. De azért vagyunk emberek, hogy gondolkozzunk.

— Azért.. — Megemelte a kancsót, lassan, komótosan töltött. — Igyál.' fiam

A két pohár összekoccant fölötte két pár szem sugara hídként ívelt át. Az öreg szeméből meleg fény indult el a fia felé.

i — Tudod, beszélni kell erről. Beszélni

> akartam róla — veled. A fiammal. Mert, ed>dig nem akartam róla szólni, de most már

> kimondom: úgy áll a dolog, hogv én leszek...

> az elnök.

< 1VI eSeittelte a poharát, úgy köszöntötie

$ Ltt mosolygó szemmel elképedi fiára.

> — Egészségünkre!

gát?

FORGÁCS KÁROLY:

A tízéves alkotmányra