Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

T NÉPÚJSÁG 1951. július 17., pénlei Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) A XIX, század orosz iro­dalma sok .jeles tehetsé­get. kiváló író egyéniséget tud felsorakoztatni a világirodalom színpadára. Nos,, ezen íróit és költők közül az egyik legsajáto­sabb egyéniség Csehov, akit az utolsóként tartanak szómon a XÍX. századi orosz irodalom- történetben, mert hiszen halála utón alig egy esztendővel már új korszak kezdődik, a XX. század orosz irodalma, helye­sebben a szocialista irodalom kibontakozásának és fejlődésé­nek korszaka, amely nyílegye­nesen mutat 1917 felé. Egy kissé úgy tűnik, hogy életműve határkő a XIX. és XX. század fordulóján az irodalmi életben. Persze, ez a határkő korántsem olyan merev, áthatolhatatlan valami, hisz az irodalomban való szigorú elhatárolás, merev határkő megállapítása szinte önkényes dolog. Maga Csehov is benne élt az orosz irodalom és az orosz társadalom erjedé­sének korában, s csak halála akadályozza meg, hogy az első oroszországi népmegmozdulás­ban, az 1905-ös forradalom ide­jén ő maga is ott küzdjön a cári brutalitás és barbarizmus ellen Gorkij társaságában. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, mint 1902-ből való azon nyilat­kozata, amelyet Karpov feljegy­zéséből ismerünk. „Komoly ba­jokat élünk át. Kanyar jön... élesen fordultunk . .. Délen erős hullám ver bennünket.. A népben erős erjedés... Méh­kasként zúg Oroszország... Meglátják, mi lesz két-három év múlva! Nem fogják megis­merni Oroszországot... Mennyi erő. energia, a népbe veteti hit... Egyenesen csodálatos!” De bizonyítja talán az is, hogy 1902-ben Körolenkoval együtt mond le tiszteletbeli akadémiai tagságáról, amikor Gorkijt tö­rölték az akadémikusok sorá­ból. A kis Anton Pavlovics az ónaptár szerint 1860. ja­nuár 17-én született a dél- oroszországi Taganrog nevű Városkában, az Azovi-tenger partjára Apja már kereskedő —, mi ügy mondanánk talán, hogy szatócs, aki árult üzleté­ben teát. cukrot, szappant, kol­bászt, kávét, s még százféle ap­róságot —, de nagyapja még jobbágy, s 3500 rubeljébe ke­rült, hogy megszabadulhatott három fiával a jobbágyság igá­jából. Mint a Csehovok általá­P/\rra ban, az író apja is kissé .,des- peta” jellem, de már koránt­sem olyan mértékben, mint a nagyapa, A kU Anionnak., s fivéreinek .is ezért kellett nap­hosszat ülni a „hering-, és pet- róleumszagú . . üzletben”. de ezért kellett —. ha az apa sze­szélye úgy kívánta — felkelni hajnalban is. hogy részt vegye­nek a templomi énekkarban, vagy egyszerűen a szertartáso­kon, vaay éppen segédkezzenek a harungozásnál. És ezért ír- ,halta Csehov szomorú gyer­mekkoráról e közismert mon­datot, hagy- ..csak gyermek­éveim voltak, de gyermek nem voltam soha". ’ . . Tanulmányait a taganrogi görög iskolában, majd a gim­náziumban végezte. Diákévei alatt egyetlen kedvenc szóra­kozása a színházlátogatás volt. Talán ezzel is magyarázható későbbi érdeklődése a színház iránt, s ennek nyomón válha­tott az orosz dráma közkedvelt mesterévé. 1880-ban már Moszkvában van, ahová szülei korábban költöztek, s beiratkozik az egyetemre orvostanhallgató­nak. Irodalmi pályakezdése .is erre az esztendőre esik.* Kez­detben különböző élclapoknól dolgozik, maid 1884-ben, ami­kor egyetemi éveit befejezi, megjelenteti első elbeszéléseit Melpomene meséi címen, majd két évvel később Csehonte ál­néven adja ki a Tarka histó­riákat, s ezután jóformán még egy év is alig telik el, az Aka­démia Puskin-díjjal tünteti ki, Este című novellásgyűjtemé- nyéért. S e díjat valóban meg­érdemelté, mert kevés olyan mestere vari a novellának még a világirodalomban is, mint ő. Tolsztoj többre tartja még Maupassantnál is: „A franciák­nak — írja Tolsztoj — három írójuk van: Stendhal, Balzac, Flaubert, nos és Maupassant, de Csehov jobb. mint ő”. JAJ ovellái nem pusztán for­mai szempontból, hanem művésziességüknél és társadal­mit riböblériiá-féiyétÖ''Szerepük­nél fogva is jelentősek. Novel­láinak hősei mind, kivétel nél­kül típusok, akiket az akkori orosz életből lesett el, s aikotó- műhelyébéri öntött formába, az orosz próza olyan kiváló egyé­niségeinek realista hogyamá- nyait folytatta és továbbfej­lesztve, mint Gogol, vagy Szal- tikov-Scsedrin. Kitörölhetetlen emtéket. hagy az olvasóban egy-egy esehovi novella éppen művészi értékeinél fogva. Ki ne emlékezne , például A csi- novnyik halálából Cserjakov alakjára, vagy a Kaméleon cí­mű novellára, vagy éppen A lokbabújt ember nevetséges tanár-figuráiéra. De Csehov nemcsak mint novellista alkotott nagyot. Ne­vét beírta a drámairodalom történetébe is. az olyan művek­kel, mint a Cseresznyéskert, a Vánva bácsi, a Három nővér vagy éppen a Sirály című. Nem hiába írta Sztanyiszlavszkij, a nagy orosz rendező, Csehovról. a drámaíróról a következő so­rokat: „Csehov mind külső, mind belső igazságaival egy­aránt uralkodik a színpadon Kifinomította. elmélyítette a dolgok, hangok és színek életé­re vonatkozó ismereteinket, amelyeknek éppúgy, mint az életben, a színpadon is nagy hatásuk van az emberi lélek­re”. A sok munka közben persze egészsége megromlik. 1897-ben vért köp. s kénytelen kórházba, majd a kezelés után Dél-Fran- ciaországba utazni. Hazatérve 'nnen, e'adrt melihovi birto­kát, s a Krim-félszigetre, Jal- tóha költözik. Itt éli le aztán életének utolsó éveit. Gyakran találkozik itt Gorkijjal, s Tol- sztoiial. a két nagy kortárssal de ellátogatott hozzá Kuprin Sunyin és Manin Szibirjak is. A betegség azonban itt sem kerülte el, 1904-ben baja egyre súlyoscdik, s hiába uta­zik a németországi Baden- Weilerbe gyógyulást keresni, a halál utoléri, s 1904. július 15- én az orosz és a világirodalom e kiváló alakja örökre le­hunyja ' szemét'. ' Lőkös István Másik műsora: EGRI VÖRÖS CSILLAG Dulszka asszony erkölcse EGRI BRÖDY Botcsinálta sofőr EGRI KERTMOZI gyöngyösi Szabadság a dzsungel könyve GYÖNGYÖSI PUSKIN Fehér éjszakák 11. Amikor elmentek, a néni akkor vette észre, hogy a szek­rényből hiányzik ■ kis megtaka­rított pénze és néhány ruha­darab. Gyulaiék pedig menet közben osztozkodtak. Gyulai volt a parancsnok, ő osztott „igazságot”. , — A szekrényben találtam ezérötszáz forintot! Én vagyok a parancsnok, enyém hétszáz, tiétek pedig négy-négy darab százas! Rendben van? A két suhanc nem nagy lel­kesedéssel hümmögött igent. De nem mertek tiltakozni, mert féltek, hogy Gyulai egy­szerűen rájuk süti, hogy „haza- árulók”, s akkor könnyen go­lyó lehet a sorsuk, ök tudták lögjobban, hogy mennyire nem kellett „eíszámolniok” a „nem­zetőröknek” az emberélettel... Gyulai érezte, hogy két társa mérges rá, de nem sokat törő­dött velük. A fontos, hogy az övé a hét darab százas. Meg az az öt is, amiről nem tud a másik kettő. Mért a szekrény­ben nem ezerötszáz, Iranern kétezer ’ forintot talált. De csak .ezerötszázat mondott; el­végre p találta meg a pénzt, a többiek örüljenek, ha négy­négyszáz forintot juttat, nekik. Gyulainak nagyon tetszett ez a mozgalmas szerepkör, de rövidesen más beosztást ka­pott. Ot bízták meg, hogy összekötő legyen a hírneves Steiner-csoport és a VII. ke­rületi „nemzetőrség” között. Gyulai sohasem fogja elfe­lejteni az első találkozást, a megismerkedést a Steiner-cso­port parancsnokával, Steiner Lajossal. Amikor a VII. kerü­leti tanács Csengery utcai épületében, á Stéiriér-csoport főhadiszállásán, a kapuban álló két őrrel közölte, hogy ő a VII. kerületi „nemzetőrség" kül­dötte, s a parancsnokkal akar beszélni, azonnal géppisztolyt fogtak rá. Két géppisztolyos kísérte fel a parancsnok szo­bájába. Mellette álltak egé­szen addig, amíg Steiner La­jos egy parancsoló kézmozdu­lattal nem intett, hogy elme­hetnék. És Gyulai megbízóle­velének átböngészésével meg­győződött róla, aki előtte ál', az válóban a VII. kerületi „.nemzetőrök” összekötője. Kezet nyújtott Gyulainak. — Látom, rendes fickó vagy! Tudod, vigyázni kell, nehogy valamelyik ürge át­verjen bennünket, azért hoz­tak fel a géppisztolyosok. De hát biztos nem húzod fel ezért az orrodat. Kasa srác vagy, megérted a dolgot. Egyébként én vagyok a híres Stéiner, a forradalom hőse! Én vagypk a VII. ikerület parancsnoka... Gyulai nyelt egyet, nem mert. vitatkozni Steinerrél, pe­dig ' rtieg volt győződve . róla, hogy ők, a „nemzetőrök” a „górék" a VII. kerületben. De hallgatott, mert ő is tudta, hogy Stener Lajos már októ­ber 23-án megkezdte a fegy­veres harcot, részt vett a HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kettőnk titka HATVANI KOSSUTH A boldogság vasárnap jön FÜZESABONY' Nincs előadás HEVES Nincs előadás PÉTERVASARA Nincs előadás Rádió ostromában, október 28-án már harminc főnyi fel­kelőből álló csoportja volt. Mikor elfoglal­ták a VII. ke­rületi tanács épületét, egy­másután je­lentkeztek nála a Klauzál téri srácok, Miután a Markó utcá­ból kiszabadul­tak a rabok különösen meg­erősödött a csoport, mert vagy százhű- szan csatlakoz­tak hozzájuk Steiner sokat ismert közü­lük, hiszen ó is többszöi megjárta már a Markót, sőt más börtönö­ket is. Bíróság előtt állt már lopásért, sik­kasztásért és más hasonló bűncselekmé­nyekért. Egyszóval: elvégezte a „Mariitó egyetemet", s nem egykönnyen riadt vissza hol­mi kis csetepatéktól. Steiner tehát a VII. kerület parancsnoka címét követelte magának, mert talán ő vett részt legrégebben a harcok­ban, s mert nagyon erős cso­portja volt; de azért is, mert ők jártait az élen az „ávó” felszámolásában. Egymásután tartóztatták le az államvédel- mistákat, s hallatlan „szigort” tanúsítottak. Még • arra is volt gondjuk, hogy olyanokat tar­tóztassanak le, akik „enge­dély nélkül" költöztek be az államvédelmi tiszteit lakásá­ba. Ök akartak oda költözni. A lakásokból elvittélt az érté­■Ipari Gyulára emlékezünk 1959. július 17, péntek: 1944, A sachsenhauseni koncent­rációs táborban kivégezték Alpári Gyulát, a magyar és nemzetközi mozgalom kimagasló harcosát. 1844-ben született Wart.ha Vince, a természettudományok XIX, szá­zadbeli felvirágzásának egyik nagy magyar harcosa és úttörője. 391.4. Péterváron nagy politikai sztrájk kezdődött. A részvevők száma meghaladta a kétszázezret. O Névnap V Ne feledjük, szombaton: FRIGYES Íifpclí- 292 MÁZSA szálastakar­mányt hordtak összes eddig o közös állatállomány részére a tarnabodi Rákóczi Tsz tagjai. Az állomány elhelyezését a ta­nácstól kapott 50 férőhelyes is­tálló rendbehozásával biztosít­ják. — HELYSZÍNI ülést tart a gyöngyösi tanács a helybeli Üj Elet Termelőszövetkezet­ben. Az ülésen a mezőgazda­ság helyzetét s a mezőgazda- sági feladatokat beszélik meg.- AZ ASSZONYOK kilenc­ven százaléka vesz részt álta­lában a közös munkában a tarnaszentmiklósi, pélyi és kis­körei termelőszövetkezetekben. Az asszonyok a borsószedés­hez, a kapáláshoz és most • az aratáshoz adtak sok segítséget. — A GYÖNGYÖSI városi tanács Mátralűreden, Mátra­házán, Kékestetőn és az üdü­lőtelepek környékén összesen mintegy 200 padot helyezett el a kirándulók számára.- ÜZEMI KONYHÁT szer­vezett az idén is a tarnaszent­miklósi Petőfi Termelőszövet­kézét tagsága". A munkában részvevő tagok csekély térítés ellenében mindennap az üzemi konyhán étkezhetnek. — MODERN villanytűzhe­lyekkel és konyhai gépekkel szerelték fel a Mátravídéki Erőmű mátraszentistváni üdülőjének konyháját. A könnyebb, gyorsabb kiszolgá­lás biztosítására ételfelvonót építettek be a konyha és az emeletek között. keket, s aztán a lakást kiutal­ták a csoport valamelyik tag­jának. Nagy szükségük volt • A fasizmus halálgyáraiban elpusztult emberi értéket szin­te lehetetlen teljes egészében felmérni. Irodalomtörténetünk egyik legkiválóbb költője, Rad­nóti Miklós, csak most lenne ötven éves, Lukács László is alkotóereje teljében lenne, s élhetne, s dolgozhatna még ma is a munkásmozgalom kiváló harcosa is, Alpári Gyula, akit 15 évvel ezelőtt végeztek ki a sachsenh---- ! internálótábor­ban. H atvankét éves volt. S ez a 62 év küzdelmes, harcos, meg­próbáltatásokkal teli a javából. Má reiben érték kel­lemetlen .égek. Pozsonyban nem tehet érettségi v!"sgúlatot, mert marxista tevékenységet folyta­tott. Tanulmányai bemetszésére Pesten sem kerülhetett sor, mivel itt is megérkezése után azonnal bekapcsolódott a moz­galmi életbe. Röpiratok terjesztése miatt kitiltják a fővárosból. Katonaév°inek letöltése után az ifjúmunkás-mozgalom szer­vezője lesz, éppen az általa szerkesztett Ifjúmunkás című lap megindításával. Külföldre is eljut, "Ut vol a II. Inter- nacionálé stuttgarti kongresszu­sán, valamint részvevője az If­júsági iternacionálé megala­kításának is. Mint a Szociáldemokrata Párt tagja, a baloldalhoz tarto­zott, s a baloldaliságát soha­sem adta fel. A világháború kitörése után behívják katonának. Húsz hó­napon keresztül harcol a fron­ton és ekkor is csak betegsége miatt kerül haza. Itthon egy német nyelvű lap munkatársa lesz. ahol leghatározottabb marxista állásfoglalásé mun­katárs. 1917- ben. az oroszországi forradalomnak szenteli figyel­mét, s mint újságíró, számos cikkben foglalkozik a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom eseményeivel. 1918- ban ott van a Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakításánál majd a Ta­nácsköztársaság idején fárad­hatatlanul dolgozik a Vörös Üjság szerkesztőségében, vala­mint külügyi népbiztoshelyet­tes lesz. A. külpolitikával kap­csolatban írja többek között a. következőket egyik cikkében; „A külpolitikában a prole­tariátusnak ugyanazokat a.z él­veket kell követnie, mint a belpolitikában. A proletár-ösz- szesség érdekeit kell megvédel­meznie. A proletár-összesség érdekei ellentétben állnak bár­mely gyarmati, vagy nemzeti háborúval.” A Tanácsköztársaság bukása után emigrál. Az illegalitásban sem szűnik meg dolgozni a proletariátus ügyéért. Járt Csehszlovákiában, Ausztriában, Németországban. Svájcban, Svédországban, Belgiumban, a Szovjetunióban, ahol Lenin megbízásából megszervezi a későbbi két nyelven megjelenő Inprektor című lapot, amely-/ nek szerkesztőségével együtt utazott Berlinből Svájcba, majd Párizsba, a német fasizmus elől. 1940-ben, — amikor a né­metek már Párizst megszáll- ' va tartották — az ő sorsa is megpecsételődött. Elfogták és Németországba, a sachsenhau- seni internálótáborba vitték, ahol a legkegyetlenebb bánás­módban részesült, s ahol 1944. július 17-éh, tizenöt esztendővel ezelőtt meggyilkolták. (L. I. ) Mén mindig nem javítják a tarnamerai i»kola tetejét Tárnáméra lakosságának és tanácsának régi kérése mar, hogy az általános iskola épü­letének — a volt Hirsch-kas- télynak — tetejét, tetőszerke­zetét javíttassák, meg az Ille­tékes szervek, illetve biztosít­lakásokra, hiszen sokan vol­tak közülük anélkül. Utoljára a Markó utcai börtön cellái­ban laktak, s az mégsem meg­felelő szálás egy „hős forra­dalmár" számára. Később Steinerék kinőtték a tanács épületét is. Gyulai, aki ekkorra már végképp csatla­kozott a Steiner-csoporthoz, s már ő is azt vallotta, hogy Steiner Lajos a kerület pa­rancsnoka, adta azt az ötletet, hegy költözzenek át a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium szemben levő épületébe. Steiner megfogadta tanácsát, hiszen nagy becsben tartotta, s helyettesének. „operar'v csoportjá” vezetőjének is meg­tette. Gyulai egyszer eldicse­Versenyszcllem! kedett neki, hogy a CIC ügy­nöke. Amikor ezt elmondta Steinernek, a parancsnok-test­vér azonnal pálinkát hozatott. Egyínás után hajtották fel a poharakat, s annyira berúg­tak, hogy Gyulainak a mel­lékhelyiségben kellett könnyi- temie magán. A parancsnak testvér még ahhoz sem vett fáradságot, hogy félrevonul .jón: perzsaszőnyeggel borított saját parancsnoki Szobáját okádta össze, a „tiszta forra­dalom” nagyobb dicsőségére... A nagy parancsnoknak más­nap reggel is kábult volt a feje. Akkor adott parancsot egyik vazallusának. Hoffmann Lászlónak, ruhaszerzésre. Hoffmann egyébként koráb­ban szintén megismerkedett a börtönnel: társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett lo­pás bűntette miatt állt bíró­ság előtt. Érthető örömmel fo­gadta Steiner Lajosnak ezt s parancsát. — Értettem! — vágta össze katonásan a bokáiét ' ka­tonás összhatást csak az za­varta, hogy tenvérnvi lyuk tátongott a zokni'án. De nem sokáig, mert Hoffmann a Stei­ner-csoport tagjaival együü hamarosan elindult a Divat- csarnokba. Került ott zokni Hoffmannak, s még sok min­den más. Autószámra hordták a ruhákat és más árucikkeket. Jutott ebből a csoport min­den tagjánaK; természetesen a legtöbb a vezetőknek, Stei­ner Lajosnak, Gyulainak, meg Steiner Lajos kissé gyengeel­méjű öccsének, Steiner János­nak. Ám hiába öltöztek át. hiá­ba voltak külsőHeg elegánsak, egyre inkább „lerongyolód­tak". A forradalmi munkás- paraszt kormány segítségére siető szovjet csapatok a Stei­sanak anyagi fedezetet rend-' behozásához. • A megyei tanács egy ízben mór átutalt a járásnak 80 000 forintot a tamamérai tetőjaví­tás "költségeire, ebbői' azonbanc a község mindössze gO 000 fo-■ rintot látott. Ennyi összegből csak alig tudták a legveszélye­sebb helyeken kijavítani a tetőt. A járási tanács a 60 000 fo­rint visszatartását azzal indo­kolta, hogy más, sürgősebb munka elvégeztetéséhez volt rá szükség. Az indok elfogad-' ható ugyan, de a tamaméraiak számára nem vigasztaló. ner-csoportot is szorongatták;. Mit tegyenek? Steiner Lajos és Gyulai top-. rengve üldögélt a parancsnoki szobában, amelynek padlóját most már nem fedte szőnyeg. Steiner tenyerébe hajtotta az arcát: — Nagy bajban vagyunk, leg-- jobb lenne, ha feladnánk az ellenállást... Gyulai tiltakozott: — Szó sem lehet róla! Hall­gattam a Szabad Európát. Azok' a nyugati segítségről beszélnek. Ha most megadjuk magunkat, még mielőtt megérkezne a se­gítség, gyávának tartanak majd bennünket. Hiszen a segítség­gel biztos a miénk lesz a végső győzelem... Steiner felállt és legyintett: — Marhaság! Klauzál téri srác vágy ok! Mi csak akkor verekszünk, ha mi vagyunk áz erősebbek. Ki az a barom, aki megvereti magát? Gyulai tiltakozott: — Mondtam már, hogy jön a segítség. Kapunk egy-két po­font, de a végén mégis, mi le­szünk felül! Steinerben több volt a reali­tás: — Nem jönnek ezek. Akkor látom a nyugati csapatokat, amikor a hátam közepét. Vagy csak akkor jönnek majd, ami­kor nekünk már minden mindegy. Jó hecc ... Gyulai ajánlattal hozakodott elő: — Tudod mit? Utazzon ki egy küldöttség, az majd elin­tézi, hogy minél előbb itt le­gyen a nyugati segítség. Kint van Kéthly Anna, megkeres­sük, s ő majd megmondja, hogy hová forduljunk. Addig verjük a balhét, amíg lesz nyugati be­avatkozás ... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom