Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-18 / 167. szám

1939. július 18., siómba*

NEPT3JS Aö

S

a kongresszusi munkaoersenyről

Pénzügyőr-történetek

AKI TÖBBSZÖR jár a megye községeiben, bizonyára gyakorta találkozik a zöldruhás pénzügyőrökkel. Munkájuk sokoldalú, a hivatalos ellenőrzési feladatokat több esetben nyomozás formájában kell végrehajtaniuk, ök végzik többek között a bor, szesz, termelői forgalmi adó ellenőrzését; azt, hogy az italboltok az előírásnak megfelelően mérik-e az italt, s nem utolsósorban azt is — s ez a gyakoribb -, hogy a magántermelők az előírásnak megfelelően adják-e el a borukat. A szolgálat során sok érdekes esettel találkoznak. Saller Imre pénzügyőr törzsőrmester mond el itt néhány történetet ellenőrzési útjairól.

— A lakossággal való beszélgetés során tudtam meg — beszéli —, hogy az egyik községben tiltottan szeszt főznek. Ilyen esetben, amikor már kész helyre megy az ember, mivel jó előre tájékoztattak a lakosok, nem nehéz a pénzügyőr munkája, mert . tények alapján vonja felelősségre az illegális szeszfőzőt. Természetesen előfordul ilyen esetben is, hogy nem sikerül rajtakapni az illetőt. ^Legtöbbször azonban a leleplezés sikerrel jár. Jelen esetben is nehéz volt az illetőhöz bejutni, mivel a kapuja egész nap zárva volt. Gondoltuk, túljárunk az eszén, s hajnalban — úgy négy óra felé — mentünk el újra a kérdéses helyre. Szerencsénkre a kaput nyitva találtuk. Hátul a pincében volt beszerelve a szeszfőzde. A gazda, úgy látszik, észrevette jöttünket, mert a belépés pillanatában elbújt az ajtó mögé, gondolva ott nem vesszük észre. De itt már nem volt kibúvó, s az ellenőrzésnél kiderült, hogy volt miért bújnia, mert több liter pálinkát főzött ki, amit eladott „batyu- zással”, feketén.

EGY MÁSIK ESET, ami ugyancsak egy megyénkben községben történt, de ez már boreldugással volt kapcsolatban. Itt kell megjegyeznem, az eldugott bor felderítése sokkal nehezebb, mint a pálinkafőzésé. Ez esetben az illető saját maga árulta el. Nem kaptunk ellene feljelentést, hogy dugott bora van, de mikor ellenőrzésre mentünk, s mondtuk, hogy jöttünk a bort felmérni, azt is hozzátettük; de mutassa meg az eldugott borát is. A gazda a váratlan kérdéstől megszeppent, s látszott az arcán, hogy tétovázik: mit tegyen. Természetesen tiltakozott, mint általában szokás, de járőrtársammal körülnéztünK az udvaron. Szemetszúrt az udvarban levő pajta, amely szénával volt berakva. Hosszú és alapos vizsgálat után a pajta hátsó falán fedeztem fel egy rést, ahonnan kijárt egy tégla is. A. nála*n . levő piszkavasat beszúrtam, s a vas az első mozdulatra koppanva akadt meg az eldugott hordok “egyikében. Néhány perc múlva a gazda már leleplezetten állt előttünk és szomorúan nézte az eldugott, de megtalált 26 hektó borát.

Sorolhatnánk még sok érdekes esetet, hiszen minden ellenőrzés alkalmával adódik ilyen eset, akár borellenőrzés, vagy szeszhamisítás, akár dohánycsempészés esetében. Mindezeken kívül akad bőven munkánk a különböző kontár iparosokkal is, akik adófizetés nélkül vállalnak munkát. Éppen ezért, mivel ilyen sokoldalú elenőrzési körben dolgozunk, nagy segítséget adhatnak a község lakosai is. Nem egy eset volt már, hogy a lakosság segítségével tudtunk feketézőket, dohánycsempészeket leleplezni.

Természetesen ez ma még nem megoldott dolog, hiszen ‘sokan „tartanak” is egymástól. De ha belátják, hogy az ilyen feljelentések elmulasztó-, sóval csak ártanak, akkor a mi munkánk is könnyebb lesz és maguk a borcsempészek,

tiltott pálinkafőzők is jobban meggondolják, hogy érdemes-e a törvényt kijátszani.

AZ ITT ELMONDOTT két történet csak kis százaléka annak a sok-sok esetnek, amelyek előfordulnak a megyében. Segíteniük kell az emberéki»ok,'<a lakasakpak a pénzügyőrök munkájában. Le kell leplezni a feketézőket, a csalókát, mert az ilyen emberek nem megérdemelt munkáért jutnak ■ nagyobb jövedelemhez.

Kiss Béla

Szép eredmények a Gyöngyösoroszi Ércbányánál

A kongresszusi munkaverseny szellemében a gyöngyös- oroszi ércbányászok és az ércalőmű dolgozói az 1959-es első félévben derekas munkát végeztek, a féléves tervüket túlteljesítették. Nyersércter- melési tervüket 101,5, az ólom- színpor termelését 104,7, a cinkszínpor termelést pedig 107,8 százalékra teljesítették.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vállalat minden dolgozója aktívan részt vesz a kongresszusi munkaversenyben.

A termelési eredmények mellett igen jelentős eredményjavulás tapasztalható az önköltségben is, 6,7 százalékos megtakarítással dolgoznak.

A kongresszusi munkaversennyel egy időben — mini már arról beszámoltunk — a közelgő bányásznapra is tettek munkavállalásokat az ércelő- készitőmü és az ércbánya dolgozói.

Az ércelőkészítőmű június havi tervét túlteljesítette, 122 tonna ólomszínpor helyett 129 tonnát, 293 tonna cinkszínporral szemben 312 tonnát termelt és ezzel nemcsak a kongresszusi vállalást, hanem a bányásznapi plusz vállalás június hóra eső tervét is teljesítette. A meny- nyiségi terv túlteljesítése mellett minőségi munkát végeztek a bányászok és az ércelőkészítőmű dolgozói; Az ércelőmű mindhárom har- madja jó munkát végzett. Külön ki kell emelni Czimer Jánost, golyós molnárt, aki az őrlési finomság betartása, Horváth Lajos flotálóst, aki a cinkszínpor minősége és Füleki István flotálóst, aki az üzem tisztaságáért dolgozott.

A bányaüzem június havi tervét túlteljesítette, a nyersére termelési tervét 112,2 százalékra teljesítette. A túlteljesítésben jelentős része volt

Társadalmi munkán a gyöngyösi kiszisták

Társadalmi munkából épül teljesen az adácsi Előre Termelőszövetkezet ötven férőhelyes istállója. A Heves megyei Építőipari Vállalat dolgozói húzzák fel a falakat, épitik a tetőt. A szövetkezet jelenlegi, és ősszel munkába lépő tagjai vállalták, hogy személyenként öt nap társadalmi munkát dolgoznak az új építkezésen. Különösen Nagy Ferenc és Szabó András tsz-tagök tűntek ki ebben a munkában segítségükkel.

Az elmúlt héten elfogyott az építőanyag. A szövetkezet tagjai az aratási, betakarítási munkákkal voltak elfoglalva, nem jutott idejük a szállításhoz. A vezetőség a gyöngyösi városi KISZ-bizottsághoz fordult segítségért és a fiatalok fel is ajánlották munkájukat.

Vasárnap délelőtt, tűző napon, huszonöt gyöngyösi KISZ- fiatal — Bata József városi titkár vezetésével — hajnali négytől tizenegy óráig dolgozott a szövetkezetnek. Hét teherautóval 28 000 téglát szállítottak el a fiúk a gyöngyösi téglagyárból az adácsi építkezéshez.

Nagy lelkesedéssel dolgoztak a brigádok, a szinte tűrhetetlen meleg sem akadályozta őket. A hét brigád közül György László, Jakab Ferenc csapata és a Rostás-brigád dolgozott a legjobban.

A KISZ-tagolf áldozatos munkája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kitűzött határidő előtt, augusztus 20-ra átadják rendeltetésének az új istállót Adócsőn.

Pusztai István vájárnak, aki hatórás munkaidő alatt 108 százalékos teljesítményt ért el, napi átlagkeresete meghaladta a 120 forintot. Preisz Vilmos vájár havi tervét 109 százalékra, Tóth János III. csillés,

106 százalékra, és Besenyel József vájár havi tervét 105 százalékra teljesítette.

Az első féléves eredmények biztatóak a gyöngyösi ércbányászoknál. A II. félévben ezeket az eredményeket még tovább akarják fokozni, hogy a kongresszus tiszteletére tett vállalásukat maradéktalanul teljesítsék.

Cseh Pál, levelező

Jé lmunkéi végezlek a hatvani vasutasok

A hatvani állomás forgalmi dolgozói és a vezetők nagy feladat előtt álltak az év elején, mert növekvő szállítási forgalmat kellett nekik lebonyolítani. Maradéktalnul teljesíteni kellett tervüket, hogy az áruk időben rendeltetési helyükre érjenek. Az állomás dolgozói megálltak a helyüket ebben a munkában, s féléves tervüket 103,6 százalékra teljesítették. Hozzájárult ehhez az eredményhez a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny.

Napról napra szebb eredményeket értek el a verseny során. Vállalták, hogy átlagosan' 1245 tonna terhelésű tehervo- natokat állítanak össze. Vállalásukat túlteljesítették, 1328 tonnás vonatokat továbbítottak Hatvan állomásról. A kongresszusi verseny kezdetéitől 165 651 tonnával többet továbbítottak és így mintegy 133 1245 tonnás vonattal kevesebb vonatot Kellett elindítaniok. A kocsimozdítás terén is szép eredmények születteK, 168 tolatási órát takarítottak meg. Ez az idő 112 vonat összeállítási idejének felel meg. A kocsik tartózkodási idejét 3ö perccel rövidítették. A vonatkísérő dolgozók, a KISE-bri- gádok versenyeznek egymással a menetrendszerű közlekedésért, s az utazási sebesség teljesítéséért.

A műszak dolgozóinak sikeres munkája sokban hozzájárult, hogy az első félévet ilyen jó eredményekkel zárták.

A KISZ-fiatalok társadalmi munkában parkosították az állomás szolgálati őrhelyeinek környékét, az állomás területén is parkosítottak, mert a hatvani vasutasok nemcsak a teherforgalomban akarnak kiváló eredményetekéi büszkélkedni, hanem igyekeznek mindent megtenni, hogy kulturált, kényelmes utazást biztosítsanak a közönségnek.

Révész József

Megnyílt a megye első önkiszolgáló üveg és porcelán szak üzlete Verpeléten

Megyénk földművesszövetke- - zeti kereskedelmében egyre nagyobb tért hódít az új, korszerű kereskedelmi formák bevezetése.

Az ízlésesen berendezett egységeket a vásárlók, a falu lakosai szívesen keresik fel.

Szerdám délelőtt ünnepélyes külsőségek között nyílt meg a verpeléti földművesszövetkezet önkiszolgáló üveg és porcelán szaküzlete, ezzel az önkiszolgáló, önkiválasztó boltok száma 17-re emelkedett.

Dudás Jánosné földművesszövetkezeti igazgatósági elnök megnyitó szavai után Szecskó János vb-elnök elvtárs adta át az üzletet a forgalomnak és a vásárlóknak.

Az üzletben mintegy 70 000 forint értékű, bő választékú üveg- és porcelánáru, különböző műanyagféleségek várják a vásárlókat. A megnyitó után Lőrincz Istvánná és Knolmár Jánosné verpeléti lakosok — élve a kedvező vásárlási lehetőséggel — nyomban egy-egy étkészletet vásároltak.

Murányi László

m

U| trakiorisiákat nevelnek m Delki Gépállomáson

Az a tény, hogy Detk termelőszövetkezeti község lett az elmúlt tavaszon, s hogy ebben a körzetben még számos új tsz is alakult, több termelő- szövetkezet területe meggyarapodott, azt hozza magával, hogy jelentősen ki kell bővíteni a Detki Gépállomás gépparkját. Érthető ez, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemek igen sok gépierőt használnak

'< (Tudósítónktól)

; ARANYSZÖKÉN ring a ga- •bonatenger a Poroszlói Állami ; Gazdaság földjén. Kevés híján •másfélezer hold kalászos várt ; learatásra az idén. A termés ;egy része már a magtárakban [van, s a helyét csak a szalma- [ kupacok jelzik. Az idén is becsületes munkával, gondos [gépjavításokkal készültek fel [ a? aratásra. Még a múlt hónap [27-én kipróbálták egy rövid [gépszemle keretében az összes [gépeket, s rá két napra Pedig a í besenyőtelki üzemegységnél

• megkezdték az őszi árpa aratását. Az is természetes egy ilyen

• nagy gazdaságban, hogy az aratást teljesen gépesítve végzik. [Hat kombájn^és öt aratógép •áll rendelkezésükre, s ezeket •igyekeznek minél jobban kihasználni. Kézi aratásra mind- [ össze 25 holdon kerül sor, a [volt egyéni tanyaházak helyén. [A kézi aratást olyan emberek [végzik, akiket a gazdaság már [hetekkel ezelőtt leszerződtetett [a cséplőgép mellé. Ezek az em- [ berek már itt vannak, s míg a [ cáér-lés nem kezdődik, az araés módjuk lesz arra, hogy a; termelőszövetkezeteknek is se-[ gítsenek. Amikor szűnik a: munka nagy része, s már a: kombájnok is meggyőzik a be-! takarítást, a gazdaság vezetői! kölcsönadják gépeiket a kör-! nyékbeli, a besenyőtelki, a poroszlói termelőszövetkezeteknek. Bátran és bizalommal tor-! dúlhatnak tehát a környékbeli; tsz-ek a Poroszlói Állami Gaz-; dasághoz, segítségükre bizton; számíthatnak.

A gazdaság minden búzave-; tése nemesített F—481-es. Min-; den szemet megfelelő tisztítás; Után fémzárolnak. Ezért is fon-; tos a gondos, veszteségnélküli; betakarítás. ' [

A TERMÉSÁTLAG jónak; mondható, holdanként 14—15! mázsa. Az időjárás kedvezett az; érésnek, s az idei búza acélossá-; gánál, sikértartalmánál, és faj-; súlyánál fogva egyaránt meg-! felel a követelményeknek. Szép! eredményekkel dicsekedhet te-! hát a poroszlói gazdaság, s doi-í gozói méltán lehetnek büszkék ! arra, hogy az idén is jó termést! aratnak. >

a gazdálkodásban. A gépállomáson szerzett értesülésünk szerint a közeljövőben hét újtípusú Belorusz traktort kapnak. Az új gépek kezelésére és vezetésére a gépállomás idősebb dolgozói közül képeznek ki embereket.

A hét új gép — de még ezen kívül is lesz bővítés — azt jelenti, hogy a gépállomásnak szüksége van új traktoristákra. Az új traktoristákat a környékbeli községek fiataljaiból toborozzák — pontosabban: már toboroztak is és meg is kezdték képzésüket.

Jelenleg 18 falusi fiatal van a gépállomáson, akik szakavatott vezetők — Csömöri József, Szekrényes Kálmán, — segítségével sajátítják el a traktorvezetés ismereteit. A gépállomás helyettes igazgatójának, Csongrádi Béla elvtársnak tájékoztatása szerint a fiatalok igen jól haladnak az átképzéssel, s van remény arra, hogy közülük a legtöbben jó segédvezetők, később majd vezetők lesznek. A bevált ifjú trakto- risták közül, akik letöltötték katonaidejüket, később néhányat két éves traktoros képző iskolára szándékoznak küldeni.,

A Detki Gépállomás vezetői tehát így próbálják megoldani — s ahogy látszik, meg is oldják — a szakemberpótlást. A kezdeményezés nem új, korábban is csináltak ilyet, akkor is eredménnyel. Az új szakemberek nevelése — amellett, hogy szakmát ad a falusi fiatalok keze be — a gépállomás munkáját is nagyban elősegíti.

Arat az állami gazdaság

Az igazgatóság versenyhíradó- ia hirdeti, hogy az egész igazgatóság területén ennek a vezetője, Szálát János ért el eddig legjobb eredményt a kombáj- nosok versenyében. Nem ritka az olyan nap, amikor 270 mázsát csépel el. Rövid számítga- tás után kitűnik, hogy most már közel jár a kétezer mázsához. Természetesen a gazdaság dolgozói mindannyian büszkék Szálai János teljesítményére.

Ugyancsak a besenyőtelki üzemegységben dolgozik két kiváló arató-traktoros, Kris- ton Ráfael és Szabó Árpád. A központi üzemegységnél. Rétútközön Naubauer István és Tóth Vince traktorosok járnak az élen. A központi verseny- híradó az ő nevüket is dicsérettel említi.

Az aratást nemsokára befejezik a Poroszlói Állami Gazdaságban. A gépek munkája biztos és gyors sikert hozott. Az aratás befejeztével idejük

tógépeknek segítenek — mondja a főagronómus.

A gazdaságban nem győznek elég dicsérettel beszélni a gépek munkájáról. Van két új szovjet gyártmányú kombájn, nemrég kapták. Az egyik gép vezetője, Bertalan Ferenc — magtisztító berendezéssel is fel van szerelve. Nagy előnye, hogy már megtisztított, kész gabonával telíti meg a zsákokat. A másik még ennél is korszerűbb. Kezeléséhez elég egy ember, ez a kombájn egyenesen a pótkocsira ömleszti a kicsépelt terményt. Amikor a tartálya megtelik, a magot hidraulikus emelővel átbillentik a Zetor, vagy a teherautó kocsijába, s már szállíthatják is a magtárakba. Ezt a gépet Zsámba Ede vezeti, igen megelégedett munkájával.

KÉT RÉGI KOMBÁJN, az úgynevezett Ráboly-tanyán dolgozik, az ötödik pedig a besenyőtelki üzemegységnél. Ez utóbbi a legtöbbet teljesítő gép.

Válasz egy mentegetőzésre

hány pontját a vállalásuknak vitassuk. Azt vállalják többek között, hogy az anyagtakarékosságot betartják — nem lehetne esetleg megtakarítani? —, a heti 48 órát kidolgozzák, balesetmentes munkát végeznek a fenti helyeken, „valamint az egy főre beütemezett termelési érték növelését”. Hát a heti 48 órát köteles „kidolgozni” mindenki. Ami pedig az egy főre beütemezett termelési érték növelését illeti, nem ártott volna meghatározni azt sem, hogy milyen arányú lesz ez a növekedés.

Egyszóval, a vállalások jó része eléggé általános. A konkrétabbakat, a megfoghatóbba- kat május 1-ig vállalták, — de arról nem szól a válaszlevél: mi lett ezek sorsa.

Véleményünk szerint nincs alapja a válaszlevélnek, s bár azt írják, hogy nem akarnak mentegetőzni, mégiscsak mentegetőzés ez, a bírálat, az elkövetett hiba megmagyarázása. Ahelyett, hogy megszívlelték volna a dolgozóknak a lapon keresztül adott véleményét és igyekeztek volna — mert még nem késő — megvizsgálni, hogyan is történt hát a kongresszusi munkaversenyre való felkészülés, nincs-e „esetleg” igazuk ezeknek a dolgozóknak —, s ahol szükség van rá, segítettek volna.

Mert egy-egy ilyen nagy feladat szervezése és végrehajtása nem érhet véget az szb- elnök zárszavával és azzal, hogy a vállalást rögzítő „jegyzőkönyvet helybenhagyólag aláírtuk”.

— papp —

ról. illetve annak végrehajtásáról.” A másik bizonyíték egy jegyzőkönyv, amely ez év március 25-én készült, s ahol a tárgy „pártunk kongresszusának tiszteletére indított munkaverseny beindítása.”

Az első „bizonyítékot” nem lehet elfogadni. Nem lehet, mert ha az említett két dolgozó azonnal el is utazik a munkaidő elvégezte után, ha nem is vesznek részt az építkezésen termelési vitákban, föltétlenül hallhattak yolna már ez idáig a kongresszusi versenyről, ha erről az építkezésen beszéltek volna. Mert a kongresszusi versenyről nemcsak szakszervezeti ülésen és az építésvezetők értekezletén beszélnek ma az üzemekben és az építkezéseken, hanem éppen a legérde- keltebbek, a dolgozók között is. S ha négy hónap alatt erre már sor került volna, akkor a dolgozók tudnának, beszélnének róla, s nem állítanák az ellenkezőjét, hanem részesei volnának ennek a versenynek. A másik dolog. Nem szerepel a riportra írt válaszlevélben Viczián Dezső neve, pedig ő beszélt a riportban legrészletesebben. Viczián Dezső brigádvezető, s ha ő nem tud a versenyről, akkor valószínűleg brigádja tagjai sem tudnak.

A másik bizonyíték a jegyzőkönyv. Itt rögzítve van, hogy valóban történtek felajánlások, vállalások Mayer Sándor, Baranyi István, Lehőcli Lajos kőművesbrigádja részéről. Ehhez csatlakozott Nagy Piroska, Fila Jánosné és Mihály Erzsébet segédmunkás brigádvezető is. De engedjék meg, hogy néJúlius 14-i számunkban: „Hihetetlen, de nem hallottak a kongresszusi munkaversenyről a hatvani építők” címmel riport jelent meg. A riportban Viczián Gyula, a kubikos- brigád vezetője, Juhász János és Szénási Margit azt állították, hogy nem tudnak és nem hallottak a kongresszusi versenyről, kongresszusi felajánlásról. S ha nem is szóban, de hallgatásával egyetértett ezzel ez állítással még több dolgozó is, aki részt vett a beszélgetésen.

Tegnap válasz érkezett a szerkesztőséghez, amelyet Fekete Pál építésvezető, Sándor János szb titkár, Mayer Sándor és Lehőcli Lajos munkahelyi bizalmi, Baranyi István kőműves és Nagy Piroska segédmunkás írt alá. A válaszlevél írói többek között a következőket közük: Nem akarunk mentegetőzni, de igenis visz- szautasítjuk azokat a dolgokat, amelyek az említett újságcikkben szerepelnek és nem fedik a valóságot.”

Megírták, illetve mellékelték „bizonyítékaikat” is. Ezek a következők: Juhász János és Szénási Margit munkabefejezés után azonnal sietnek a vonathoz, amivel mindennap lakóhelyükre hazatérnek, a munkaidő befejezése után csak pár perc áll rendelkezésükre az indulásig. „Éppen ezért... termelési értekezleten, munkásgyűlésen, vagy szakszervezeti megbeszélésen egyetlenegy esetben sem vesznek részt. így elhihető, hogy tájékozatlanok e kongresszusi munkaverseny-