Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-16 / 165. szám
4 NÉPÜJ8AG 1059. július 16., Mfltörtl» A fény átüt a porfelhőn •.. — Egy atkári bemutatóról — BENEl BÉLÁVAL, a darab egyik szereplőjével épp az artézi kútról jövünk, a meglehetősen rossz út vastag porát öblítettük. Két csinos atkári kislány jön velünk szemben a főutcán, s mikor észrevesznek, egyikük jó hangosan, hogy mi is halljuk, megjegyzi: — Figyelted, micsoda ócska tragaccsal kutyagoltak ide ezek a színjátszók? No, én nem ülnék rá ilyen vacakra! — s még meg is nézi, vajon értettünk-e mi is belőle. Buday Ferenc csoportvezetőrendező a maszkírozásnál segít sz öltözőben: — Gyerekek, sajnos, nagyon gyér a közönség. Aratás van. korán fekszenek az emberek, előttünk mozielőadás volt. Aztán. tudjátok, a drámának még itt sincs nagy közönsége. Az az igazság, hogy ilyen kis házunk még nem is volt. De annál inkább a legjobbat kell adnunk, nem büntethetjük meg azokat, akik itt vannak, azok miatt, akik nem jöttek el. A tagok megértőén helyeselnek, s lázasan kezdik a beöltözést. Amíg megkezdik az előadást, Buday Ferenc röviden bemutatja együttesét: A gyöngyösi MSZBT-szerve- zet József Attila Színjátszó csoportja éppen egy évtizede, 1949- ben alakult Céljuk már akkor is ez volt:,a szocialista-realista művészet terjesztése. Célkitűzésükhöz végig hűek maradtak: ők voltak az első „műkedvelők”, akik Szofronov Moszkvai jellem című drámájával először szocialista-realista darabot vittek 49-ben a megye közönsége elé. s talán az ő csoportjuk az egyetlen, amely ilyen arányú repertoárral dicsekedhet: a tíz év alatt 36 egyfelvo- násos színmű mellett tizennégy egész estét betöltő darabot játszottak, s ebből kilenc szocialie- ta-realista dráma volt. kettő drámai itiű, s csak három nagyoperett! Szinte hihetetlen. Azokban -az időkben, amikor a kultúra hetedik mennyországában egy az isten, a könnyű műfaj. és az operett, az ő prófétája. akkor ők negyvenszer adják a Mélyszántást, negyed- százszor a Tűzkeresztséget, ugyanannyiszor Lavrenyov Leszámolását, és ötvenhét előadást tartanak A tanítónőből. ÉS HOGY NÍVÓ szempontjából milyenek ezek az előadások, annak a sok kitüntetés, díszoklevél, serleg a megmondhatója. 1950: Aranykoszorús jelvény. 1953: országos versenyen kiváló minősítés. 1954: ..Mintaszínjátszó Csoport” cím. 1955: miniszteri Díszoklevél. 1956: „Szocialista Kultúráért” érdemérem —, hogy a sok egyéni kitüntetés, tanácsi, és megyei elismerés, jutalom közül csak a legjelentősebbeket említsem. S hol van még a kézzel nem fogható, s mégis legnagyobb elismerés, a közönség köszöneté, szeretete? Megalakulásuk óta folyvást járják a falvakat. Nyaranta egyfelvonáso- sokkal járták a vidéket, aratás- cséplés közben szórakoztatták a parasztságot. Az elmúlt években városi ünnepséget el sem lehetett képzelni nélkülük. Az ellenforradalom után, 56 decemberében minden vidéki állami színházat is megelőzve, először lépnek ismét a közönség elé. És így folytathatnánk hasábok során. De ez az együttes nem múltjából él, jelenje is megadja létjogosultságát. Itt. Atkáron hatodszorra játsszák legújabb szocialista darabjukat. Sarkadi Imre:- „Szeptember” című háromfelvonásos drámáját. Hadd mondjak rövid kritikát az előadásról. Tudom, az együttes meg is sértődnék, ha „műkedvelői” szinten néztem volna az előadást, lássunk tehát elfogulatlan, magas követelményű véleményt a bemutatóról. Darabkiválasztásuk a lehető legjobb, hiszen nincs a vidéki lakosságnak szomszédabb problémája ma, mint a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Az egész cselekmény arra épül, ho<*v Sípos bácsi, az öreg, becsületes középparaszt. belép-e magaköirmölte tanyájával, pár holdjával a szövetkezetbe. A cselekménybe érdekesen szövődik bele az új tanyai tanító, és a fiatal özvegy, sajnos, elég vérszegényen megrajzolt egymásratalálása. AZ ELŐADÁS nagy általánosságban 'jó. Buday rendezése ötletes, színvonalas, a cselekmény vonalvezetése kitűnő, sajnos, azonban a harmadik felvonás akciószegénységét, ezt a dramaturgiailag soványan megírt dikcíó-áradást ő sem tudta érdekessé tenni. Az öreg Sípost alakító Kur- csinka László igazán kitűnő játékot nyújtott. Karakteráb- rázolása messze kimagaslott az előadásból, nem túlzás, ha azt mondom, hogy hivatásos színpadokon is megállná a .helyét, ritkán látni színpadon ilyen ízig-vérig igaz, öreg parasztot, amilyet ez az alig huszonötéves fiatalember alakított. Majláth Éva Zsófija is jól megformált szerep. Természetességével, otthonos mozgásával és jó szövegmondásával méltán ért el sikert. Lilinger Oszkár (Gábor) hangoskodásával, gesztikulációival az első felvonásban kissé túljátszottá magát, de a továbbiakban ő is hiánytalanul természetes volt. Pali szerepében Benei Béla emberi, hiteles figurát adott. Szentgyörgyi Mihály játékán is látszott, hogy jóképességű színjátszó, de a tanító papírfigurájából nem állhatott módjában jobbat faragni. A rövi- debb epizódszereplők (Ocsovai Katalin, Tassi Mária, Soós József és Gyuris Ferenc) is megálltéit többé-kevésbé helyüket, bár némelyikük szövegmondásán, darabos játékán még meglátszik, hogy kezdők a műfajban. Féltizenkettő. Vége az előadásnak, a közönség szétszéled. A szereplők gyorsan lemossák a maszkot, aztán indulás haza. Vége a 486. előadásnak. Eddig mintegy száz- ötvenezer ember látta a csoport műsorát. Viszontlátásra az ötszázadik, tízéves jubileumi előadáson, augusztus húszadikán, Gyöngyösön. Vidám, nótás a hangulat hazafelé. Pedig az út rossz, a teherautóba bevág a por. Mert most csak teherautóra telik, hiába, a Szeptember nem kasz- szadarab. Az .operettekből telne buszra, .de. hát.. ápkább.akkor csak maradjon' a teherautó. Remélhetőleg, nem sokáig kell így utazni. Hátunk mögött, a hatalmas, szinte vágható ködfelhő beborítja a kis atkári házakat. Csak az utcai villanyokat lehet még sokáig látni. •.. MERT A FÉNY vörös nyilai átszakítják a szürke porfüggönyt, akármilyen vastagra szőjék is azt.. Rózsa Gyula 1959. július 19, csütörtök: 1948. Aláírták a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. 1819. F. F. Bellingszgauzen és M, P. Lazarev orosz utazók befejezték az Antarktisz felfedezését. Névnap O Ne feledjük, pénteken: ELEK- 17,5 MÁZSAS holdan- kénti átlagtermést takarítottak be 20 holdas borsóföldjükről a besenyőtelki Szabad Föld Termelőszövetkezet tagjai. A jó terméseredmény hatására úgy határoztak, hogy a jövőben növelik a borsó vetésterületét. — A GYÖNGYÖSI MÁV Kitérőgyártó tize mi Vállalatnál befejeződött az újításokat felülvizsgáló csoport munkája. Az eredmények biztatóak: több százezer forint megtakarítást hoztak az újítások.- LEARATTA ŐSZI árpáját a poroszlói Béke Termelőszövetkezet. A 40 holdas árpatábláról 17,5 mázsás átlagtermést takarítottak be. — A MÄTRAVIDEKI Fémművek műszaki könyvtárát rendszeresen látogatják a gyárak műszaki vezetői, ahol 20 ezer forint értékű könyvek között válogathatnak.- ÉRTEKEZLETET tartottak tegnap Hevesen a női tanácstagok részére. Az értekezleten a termelőszövetkezeti problémákat vitatták meg az asszonyokkal: — A MATRAVIDÉKI Erőmű mátraszenthnrei üdülőjében ebben az évben először télen is tudnak pihenni az erőmű munkásai, mert jelentős összeggel központi fűtést szereltek fel az épületben.- A GYÖNGYÖSI városi kulturális bizottság szombaton ülést tart. Az értekezleten az ősszel ismét megrendezésre kerülő szüreti daljáték felújítási problémáit tárgyalják meg a város vezetői. FILM: Dulszka asszony erkölcse CSEHSZLOVÁK FILM Dulszka asszony erőszakos és hatalomra vágyó, Családja, férje és leányai a szigorú anyai önkény igáját nyögik. Ügy tűnik, hogy így van ez jól és mindenki megelégedett ezzel a rendszerrel. Ám Zbysek, a fiú, kitör a szűk családi korlátok közül. Dulszka mindenáron vissza akarja szerezni fiát, s ezért egy fiatal, szemrevaló cselédlányt vesz fel, azzal a titkolt szándékkal, hogy a csinos és könnyen elérhető zsákmány mctjd hazacsalja a „téközló fiút”. ■A filmet az egri Vörös Csillag július 16—22-ig és a gyöngyösi Puskin Filmszínház július 23—29-ig mutatja be. Mozik műsora. EGRI VÖRÖS CSILLAG Dulszka asszony erkölcse EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI A trapéz GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A dzsungel könyve GYÖNGYÖSI PUSKIN Fehér éjszakák HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH A boldogság vasárnap jön FÜZESABONY Az utolsó paradicsom HEVES Anatol úr kalapja PETERVASARA Nincs előadás — Nem gondolod néha. apa, hogy jobb volna, ha mi, férfiak, egyedül volnánk a világon ?... 'VAW//10. — Sajnos, Mr. Gyulai, rossz hírt kell önnel közölnöm. Nem egyezhetünk bele abba, hogy most hazainduljanak. Tájékozódtam és... hát Magyarországon a mi erőink még meglehetősein gyengék. Még nem alakult ki teljesen a helyzet... Ha megerősödünk, s a helyzet számunkra megfelelően alakul, altkor lehet szó segítségről... Az amerikai légihaderő tisztje búcsúzóul megadta a telefonszámát: — Ha valamire szükségük van. ha újabb fejlemények lesznek, hívjon fel... Másnap, október 25-én Gyulai felhívta Jankinst: — Mr. Jankins, állandóan a rádió mellett ülök — mondta a telefonba. — Ügy látjuk, hogy jó a helyzet... A harc Magyarországon kiszélesedett, mindenki bekapcsolódott, aki nem akar népi demokráciát. Jankins helyeselt: — Mi is úgy látjuk, hogy Magyarországon számunkra kedvezően alakulnak a dolgok! — Akkor, Mr. Jankins, a szaván fogjuk... Kérjük, ígéretéhez híven gondoskodjék segítségről. — Azonnal jövök! — mondta az amerikai tiszt, s meg- érKezvén óvatos hangot ütött meg: — Gondolkozzanak, Mr. Gyulai azon, hogy nem lenne-e bölcsebb a hazatéréssel még egy kicsit várni? Tudja, a katonák nem nagyon szeretik a politikusokat és viszont, de sokszor segítenek egymásnak. A politikusaink igyekeznek olyan helyzetet teremteni, hogy a háborús agresszió vádja nélkül megindítható legyen az amerikai beavatkozás ... Gyulai közbevágott: — Mi menni akarunk! Nem később, hanem most! És azt hiszem, hogy ezzel az önök érdekeit is szolgáljuk! Mr. Jankins gondolkozott: — Kétségtelenül! Csakhogy kényes dolog ez, vigyázni kell! De majd találunk valami megoldást... Mr. Jankins nyomatékosan felhívta Gyulai és valamennyi hazatérni szándékozó figyelmét arra, hogy ha hazatérnek, minden olyan papírt és igazolványt semmisítsenek meg, ami Amerikát kompromittálhatná. S aztán elbúcsúzott: — Sok sikert uraim! Veszélyes helyre indulnak, de remélem, szerencséjük lesz. Én nagyon bízom abban, hogy Magyarországon továbbra is jól mennek a dolgok. Ne feledjék, hogy ha bajban vannak, akkor miránk, amerikaiakra. mindig számíthatnak! Mi igazán nem vagyunk hálátlanok, önök segítik a mi céljainkat és cserében mi segítjük az önök felkelését... Két óra sem telt el Jankins távozása után és két civilruhás férfi jelent meg a táborban. Egy nyugatnémet magáncég alkalmazottanként mutatkoztak be Közölték, hogy a hazatérni szándékozók számára autóbuszt tudnak biztosítani. — Ég mit kell fizetni érte? — kérdezték a hazatérők. A két civilruhás férfi fölényesen közölte: — Ez nem önökre tartozik. önök beszállnak, s a határon tesz- szük le önöket. Mégpedig olyat; helyen, ahol akadálytalanul átjuthatnak. Nem kell félidők attól, hogy a határrendészeti hatóságokba ütköznek, erről is gondoskodtunk már. A költségeket természetesen nem önök, hanem mások fizetik... A csoport elindult. Bécsen keresztül közelítették meg a magyar határt. Minden úgy történt, ahogy a két civilruhás férfi a Walka-lágerben mondta: senki nem akadályozta a határátlépésüket. Gyulai Lajos október 30-án érkezett meg Budapestre. A városban ekkor már csak szórványosan lehetett lövöldözést hallani. Az ellenforradalom időlegesen győzött, és ahol fegyverzaj hal látszott, olt „ávósokra”, .kommunistákra vadásztak, Gyulai, amikor egy vöröskeresates jelzésű ’ teherkocsira felkéredzkedett és végigrobogott a városon, úgy érezte magát, mint egy győztes hadvezér. Most igazán szívből sajnálta, hogy nem indult útnak néhány nappal előbb, mert akkor még ő is kivehette volna részét a „balhéból”. Megtudta, hogy a VII. kerületi rendőrkapitánv- ság épületében. „nemzetőrök“' vannak. Egyenesen odament, s a parancsnoknál jelentkezett: — Gyulai Lajos vagyok, most jöttem Ausztriából! Szolgálatra jelentkezem. Katonásan összevágta a bokáját. A parancsnok megölelte: — A magyarok istene' hozott. Gyulai testvér! Ilyen harcosokra van nekünk szükségünk, Egyelőre menj a körletbe, később megkapod a beosztásodat! Gyulait kinevezték az operatív szakasz helyettes parancsnokának. Később pedig, mikor az operatív csoport parancsnoka, Földvári György megsebesült, ő lett a parancsnok. Az operatív csopotban Gyulai kénye-kedvére tevékenykedhetett. Ausztriában, amikor a lágerben éhes gyomor* ral a priccsen hánykolódott, sokszor gondolt arra, hogy mit fog csinálni, miután hazatér. Milyen édes lesz majd a leszámolás a kommunistákkal, akik miatt elhagyta az országot, s idegenbe „kellett” tengődnie. Most pedig kedvére dolgozhat, összeszedheti az ál- 1 am véd e lm i s t áh at, _ a kommunistákat. házkutatást tarthat náluk, amelyből valami haszon is származik ... Amúgy is „le van égve”, nem árt, ha a házkutatások során felru- házkodik és némi készpénzre is szert tesz ... ö vezette azt a házkutatást, amelyet a Tárogató úton tartottak. Egy idős asszonyé volt a lakás, akit azzal vádoltak a ,.nemzetőrség”-et felkereső feljelentők, hogy ..óvásokat1’ rejteget a lakásáh. Gyulai keble dagadt a büszkeségtől. amikor géppisztolya tusával megverte az asszonv ajtaját: — Azonnal nyissák ki! Nemzetőrség! Az asszony riadtan nyitott ajtót. Remegett Gyulai és a vele levő két ellen forradalmár előtt. Szó ami szó, a „szabadságharcosok” nem voltak túlságosan bizalomgerjesztőek Gyulai röviden közölte a „fór* radalmi” határozatot: — Házkutatást tartunk! Maga nem viselkedik magyarhoz méltóan a mi szent forradalmunk idején! A néni tiltakozásra nyitotta a száját, de aztán nem szólt egy szót sem. Fáradt, lassú, megtört mozdulatokkal nyitotta ki a szoba ajtaját, s leült egy székre. Csendesen nézte, miként rongálják vandál módon kis lakását „házkutatás”. ürügyén. A három „nemzetőr” alapos munkát végzett. Felforgattak mindent: a párnából félig kiszórták a tollat, leszedtek a képeket, s úgy kopogtatták a falakat, hogy nagy darabokban “ hullott le a vakolat. Egyikük a vitrint kutatta át. Durva mozdulatokkal rámolták ki az asztalra azokat az apró csecsebecséket. amelyeket a néni egy életen át gyűjtögetett, hogy kedvesebbé, barátságosabbá tegye velük otthonát. Az öregasszony nem tudta, hogy mi kivetni valót találnak ezek a taknyosok az ő visel-: kedésében. Enni adott három fiatal gyereknek, akik riadtan menekültek, mert kék parolin- juk volt és halálra keresték őket. Nem látta ő ezeket a gyerekeket se előtte, se utána soha. De hogyne adott volna nekik egy tányér levest, amikor üldözték őket. amikor mór két napja nem ettek? A „nemzetőrök” nem találtak semmit, s így Gyulai, a parancsnok bejelentette a ház-' kutatás végét! — Szerencséje van, öreganyám, ez egyszer megúszta még ennyivel. De ha mégegy- szer panaszt hallunk magára, csúnyább vége lesz az egésznek! (Folytatjuk! I
