Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

1559. július IS., szerda NÉPÚJSÁG 3 Mit látunk az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Épül, szépül a kiállítás Már javában építkeznek, parkosítanak a Mezőgazdasági Kiállítás területén, hogy szep­tember 4-én, a mezőgazdaság „nagy egyeteme1’ teljes szép­ségében, gazdag tanulsággal várja az újat, hasznosat kere­ső látogatók százezreit. Amer­re ellát a szem, mindenütt a 33 hektárnyi területen, mun­kások hada szorgoskodik. Ker­tészek ápolják a parkokat, palántázzák a virágokat, eső­szórók áztatják a növényeket. A kubikosok egymás után ás­sák az új építmények alapjait. S az építőmunkások segítségé­re kivonultak a kiállítás terü­letére a habarcs- és cement­keverő gépek. Teherautók száguldanak, hordják az épít­kezési anyagokat. A kőművesek brigádja már elkészítette a kiállítás egyik kapuját. Több száz beton ker­tipadot készítettek el a láto­gatók kényelmének szolgála­tára. A lovasbemutató-pályát már újjáépítették, pázsitja máris üdezölden várja a láto­gatókat; Az istállókban, a ka­rámokban már készülnek a beton etetők, az állatok ápo­lására a korszerű eszközök. , Végzik a növényápolási munkákat a ^nagyszabású kertészeti szabadtéri bemutatóí( parcelláin .. . Az idei kiállításhoz mint fontos esemény kapcsolódik a nemzetközt kertészeti konfe­rencia, amelyet a KGST-ben részvevő országok rendeznek Budapesten. E konferencia tiszteletére készül a szeptem­beri Mezőgazdasági Kiállítás fontos része, a nagyszabású kertészeti bemutató, amely 3000 négyzetméter nagyságú területen szemlélteti a kerté­szet. szerepét a magyar mező- gazdaságban. E sokrétű kerté­szeti szabadtéri bemutatón konyhakerti zöldség- és gyü­mölcstermelés, a kertimag- tesrmesztés, a győgyillóolaj és kertészeti ipari növények szé­les skálájának modem terme­lési módszereit ismerheti meg a látogató. E parcelláson sze­repelnek majd a kísérletezés alatt levő legjobb fajtajelöl­tek, az elismerés alatt álló fajták, valamint azok a kül­földi származású, de nálunk a köztermesztésben kevésbé is­mert kertészeti növényfajták is 10—12 négyzetméter nagy­ságú parcellákon. A napokban ültettek el a káposzta 12, a paprika 13, a paradicsom 14, a sárgadinnye 4, uborka ötfé­le fajtáit. Már kikeltek.a Kü­lönféle hagyma, sárgarépa, gyökérféleségek magjai; most mér az időszerű növényápolá­st munkát végzik; Újítóhidllitás 'A mezőgazdasági űjítókiál- lítás bemutatójával is gazda­godik az őszi Mezőgazdasági Kiállítás; Az újítókiállítást a mezőgazdasági termelés egyes ágai szerint rendezi meg a Mosható pénz Az angol bank megkezdte a műanyagbamkjegyek nyomását. Sokkal tartósabbak, mint a papírpénz, soha nem áznak el és úgy moshatók, mint a fehér­nemű. A MEDENCE SZÉLÉN, kar­csú, bronzbarna lábait a vízbe- lógatva, szőke lány ült. A haja szőke volt, mint színarany ka­lász, — bőre szépségére akko­riban még nem írtak megfele­lő dalt a slágerszerzők. Már vagy félórája keringtem körü­lötte, mint éjjeli bogár a lám­pa körül, fejemben ezernyi terv fogamzott, hogyan ismerked­hetnék meg vele.:: Az első mondatok megfogalmazásán már túljutottam, olyan mon­datok voltak ezek, amelyek egy csapásra felkeltették volna az érdeklődését irántam, ugyanakkor tökéletes hűséggel vetítették volna vissza szelle­mem hajlékonyságát, ifjúi jel­lemem minden nemes vonását. Az első mondatok megvol­tak, csak az a bizonyos első szó hiányzott, amely után el lehetett volna mondani a töb­bit. A lány, szépsége tudatá­ban úgy üldögélt a medence szélén, mint királynő a trónu­sán és én, mint hű alattvalója ott sürögtem-forogtam lába alatt a vízben, lebukva, fröcs­kölve, hanyattúszva, bukfen­cezve, de mindhiába .;. Mikor veszik észre a királynők alatt­valóikat? Mikor? Ha baj van! S a baj bekövetkezett. A csoda, amely ott várt az idő méhében, hogy segítségemre jöjjön — a leg- kilátástalanabb pillanatban, — a csoda világraszülhette az első szót, amelyet most már követeit a többi; ?« szakbizottság, amelynek kere­tében a legújabb mezőgazda­sági technikai újításokkal és találmányokkal ismerkedhet­nek meg a látogatók. llj bemutatókkal gazdagodik az idei Mezőgazdasági Kiállítás A szeptemberi egyik újdonsága kiállításnak a Könnyű-’ ipari Minisztérium kiállítása lesz. A tervek szerint a köny- nyűipari kiállítás fő célkitű­zése a mezőgazdasági nyers­anyagok feldolgozásának be­mutatója lesz: Ezzel kapcso­latban ismertetésre kerülnek azok a legfontosabb minőségi követelmények, amelyeket a feldolgozó ipiar támaszt a nyersanyagot termelő mező- gazdasági üzemekkel szemben. Célja a kiállításnak az is, hogy az egyes iparágak köz­véleménykutatást végezzenek a lakosság vásárlási igényei­vel kapcsoltban. A Könnyűipari Minisztéri­um kiállításában részt vesz a gyapjúipar, a len- és kender­ipar, bőr-, szőrme- és cipő­ipar, ruhaipar, bútoripar, to­vábbá a selyemipar. E kiállí­tást nagyszabású divatbemu­tató egészíti ki. A kisipari szövetkezetek is bemutatkoznak önálló új pa- vüonükban az idei kiállításon. Gazdag árumintabemutatót rendeznek, amelyből vásárol­hatnak is a látogatók; ... hogy William Morris, amerikai „festőművész” olyan zseni, aki nem kézzel, se nem ecsettel alkotja remekműveit, hanem lábbal. Igen, igen. Szépen bele­martja lábait a festékestálba, majd leül a földre és lábát egy rock and roll lemezre mozgatni kezdi a vásznon. Mindezt természetesen gyor­san végzi, s ütemre. A kop­penhágai kiállításon 20 perc alatt, a következő kiállításon pedig 10 perc alatt készült el remekművével. Hogy mit áb­rázol a festmény? Ilyen kicsi­séggel ugyan nem törődik, az nem számít. Fő az, hogy a képeit megvegyék és népsze­rűségnek örvendjen. Ebben viszont nincs hiánya. Alkotás közben sok csodálója akad és a milliomosok közül sok műértő kapkodja festmé­nyeit. Morris szenzációs ember. Lábbal tiporja a szegény sze­rencsétlen vásznat. Még az a jó benne, hogy a vászon is sok mindent kibír. ___________F. I — KÁPOLNÁN a malom­árki részt mintegy 50 holdnyi területen víztelenítik. A mun­kálatokra 20 ezer forintot biztosítanak, A geofizikusok l alóra váló ál mai Geofizikai állomás épül Fiszkésteton Évekig tartó kutatások ered­ményei alapján modern csil­lagvizsgálót építenek a Mátrá­ban húzódó Piszkéstetőn. A tervrajzon már pontosan kiraj­zolódik az építkezés mérete. Most mégis mérnökök keresik fel Piszkéstetőt, mérnek, szá- mítgatnak, tervezgetnek. Klicsó László építészmérnök, a felmérő és térképezőcsoport egyik tagja adott felvilágosítást a kérdéseinkre. • — A régi tervben még nem szerepel ez az új létesítmény, amelyet mi most térképezünk. A geofizikai tanszék vezetői­nek kérésére előre még nem tudható összeggel modem ku­tatóállomás épül a csillagvizs­gáló fölött. Itt vizsgálják meg a hallgatók és a tudományos munkát végző professzorok ha­zánk geofizikai jelenségeit. Ez az új épület is a Mátrá­ban annyira megkedvelt építé­szeti stílusban, terméskőből épül. Egyelőre még csak a 120 négyzetméternyi. területet je­löltük ki a számára. Az épület- tervezők munkája még hátra van. — Hozzávetőlegesen mikorra épül fel ez a kutatóállomás? — Erre még korai lenne vá­laszolni, mindenesetre az tény. hogy a csillagászati obszerva­tóriummal egy időben megkez­dődnek majd ennek az új ku­tatóállomásnak is a földmun­kálatai. Ezek az építkezések évekig elhúzódnak, de a már megépült laboratóriumokban a végleges átadás előtt megkezdik a kísérleti kutatásokat. A geofizikai tanszék hallga­tóinak és vezető professzorai­nak álma így válik valóra, hogy ők is modernül berendezett ku­tatóállomáson dolgozzanak a Mátrában. K. J. riAP/Rfitoti ... as üdvözlőkártya... ... amely azért került most napirendre, mert éppen most van a szezonja, s éppen ezekben a hetekben okoz fő­fájást, gondot és bosszúságot az ország egyik felének, hogy néhány hét múlva gondot és bosszúságot okozzon az ország másik felének. Üdülés, nyaralás: szép szokás, hogy az otthon­maradókat néhány sorban köszöntjük a Balaton hús vize mellől __De! Ka pja az ember a lapot, elolvassa az öt szót: A pénz fogy, az idő jó —, amely mindig hat szó, s aztán elkezd tű­nődni, ki is az, aki irta. Az egyiptomi hieroglifek megfejté­séhez nagy segítséget nyújtott a rosettai kétnyelvű kő, a hit- titák írása megismeréséhez is kétnyelvű égetett agyagtáb­lácska nyújtott jelentős segítséget, de vaj’, hot talál támaszt az a halandó, aki azt szeretné megtudni, ki írta végered­ményben is az üdvözlőlapot. Mert hála az égnek, aláírni, azt megtanultunk. Ügy megtanultunk, hogy ember legyen a talpán, aki el tudja ol­vasni, hogy a pénzügyminiszteri aláírás Kovács Béni nevét jelenti, aki innen ment üdülni, kedves nejével, a Só utca hatbéböl. Tetézi a gondot és a bajt, hogy valami megnevez­hetetlen ösztön hatása alatt az üdülő összes vendégei jogot formálnak a lap aláírására, s csak úgy hemzsegnek a nevek rajta: Pimpi, Bubus, Janó, Stefi és még jó néhány név, amelyek csak hozzájárulnak ahhoz, hogy az embernek fo­galma se legyen arról, ki üdvözöl engem Balatonnünökéről. A világért se akarok én szót emelni az üdvözlőkártyák helyes és kedves rendszere ellen, de aranyos ember- és üdülő- társaim, ismeritek a régi közmondást: ma nekem, holnap neked ... Ma nekem jön egy üdvözlőkártya olvashatatlan alá­írással, holnap én küldök neked, hogy te is törd a fejed, ki lehet az a Csimpi, akinek pont a bélyeg alatt jutott eszébe odafirkantania csodálatos becenevét... Két megoldás van. Az egyik: képezzük át magunkat írásszakértőnek és titkosírás-kutatónak... A másik: írjuk alá olvashatóan a nevünket. Tudom, az utóbbi a nehezebb! És most abba kell hagynom az írást, mert üdvözlőlapot ho­zott a posta. Beveszem az idegcsillapítót, fejemre teszem a hidegvizes ruhát és elolvasom az aláírást... Hátha meg­tudom holnaputánra, ki volt kedves engem üdvözölni onnan... Hogy honnan? Ezt is csak onnan lehet tudni, hogy szeren­csére a posta körbélyegzöje elárulja. (gy.. ó) Tábortűsnél«*. — Érdekes! Én meg folyton a vakbélre gyanakodtam. Sűrű sötétség ereszkedett a tájra. Felsőtárkányon túl a Bükk nyúlványának egyik tisz­tásán tábortűz ég. Szép nyári este van. A hatalmas láng­nyelvek vörösre festik az ég alját. A tűz körül vidám, nótás úttörőpajtások. Két megyéből, a monori járásból és a szol­noki járásból jöttek kétszázan, hogy az eltöltött két hét alatt megismerjék megyénk leg­szebb táját, barangoljanak a festői szépségű környezetben. Most a tábortűznél vidám kultúrműsor fogad. Cserháti Edit, a tábor vezetőjének meg­nyitója után verseket szaval­nak a pajtások, majd egy-egy műsorszám közben felcsendül a nóta. A jókedv tetőfokára hág. A szolnoki úttörők még táncolnak is, amit hosszan­tartó taps követ. Szép látvány így este, a tűz fényénél, amint a kipirult arcú fiúk, lányok megelégedetten verik össze kezüket, tiszta szívből tapsol­nak. Néhányukat meglepetés is ér. A műsor végén a jó mun­ruhámat, még idegesebben kapkodtam magamra holmi­mat, kicsit elfelhősödött arc­cal szemléltem a kemény, á- talpú szandált és a következő pillanatban, már ott álltam a strand kijárata előtt..; S jött.- Elállt a szívverésem olyan szép, olyan elegáns volt. Nem tudnám megmondani, milyen ruha volt rajta, sem színére, sem anyagára nem emlékszem, semmire sem em­lékszem, csak arra, hogy olyan volt, mintha valami francia divatlapból lépett vol­na ki és jött volna felém... egyre közelebb... mind köze­lebb... Aztán megtorpant egy pillanatra, inkább éreztem, mint láttam, hogy szeme vé­gigfut rajtam... — Szervusz Zsuzsa! — szó­lalt meg a hátam mögött egy fiú hangja. A kenyérgyár tu­lajdonosának nagy, kajla fia volt, ő is elegánsan öltözve, még nyakkendő is fityegett a nyaltán ... •— Szervusz... Viszontlátás­ra — biccentett felém Zsuzsa és én ott álltam kopott rövid­nadrágomban, megfakult in­gemben és a csúnya fasaru­ban, mint valami kővé vált barát. Hiába tudtam én. ha Zsu­zsa nem, hogy a király is, a pór is egyformán meztelenül születik. BEALKONYULT. Az ég sarkán, nagyon ... nagyon messze kigyúlt az első csillag. káért könyvekkel jutalmazza meg őket a tábor vezetősége. Közben Cserháti Edit tábor­vezetővel és Krausz Jánossal, a monori járás úttörő titkárá­val beszélgettünk. — Nem jártunk még ezen a vidéken — mondja a tábor ve­zetője. Azt hiszem, valamennyi pajtás számára kellemes em­lék lesz majd az itt eltöltött két hét. Ez idő alatt természe­tesen nemcsak itt, Felsőtár- kányban tartózkodunk. Vol, tunk már Egerben, Síkfőkúton, s a hátralevő napokban tovább barangolunk, hogy megismer­jük a megye festői szépségű tájait, nevezetességeit. Milyen jellegű a tábor? — A két hét alatt a pajtások a pihenés mellett sok hasznos dolgot is tanulnak. Sokan — főleg a lányok közül — nö­vényt is gyűjtenek, hogy haza­térve, iskolájukban gyarapít­sák a már eddig is gyűjtött növényállományt. A szervezeti élet a táborban — mondhat­nám — katonai jellegű, min­den óra pontosan be van oszt­va, így élnek itt a pajtások. — Nagyon szépen elrendez­ték a tábort — szólt közbe Krausz János. — Köszönetét érdemel érte a táborvezető, mert még én se hittem volna, mikor ideszállították őket egy teherautóval 6-án, hogy né­hány nap alatt ilyen katonás tábort teremtsen. — Ez kötelességem és hogy így néz ki, szerintem termé­szetes — hárítja el a dicsére­tet. És a pajtások hogyan érzik magukat? — Tessék megkérdezni őket — mondják, s odahívják az egyik legközelebb álló úttörőt. — Hogyan érzem magam? — néz ránk méltatlankodva Bé- késsy Attila, a tábor kürtöse, — jól! Egy baj azért mégis van. — ?... — Az, hogy hamar elmegy a két hét. Szeretnénk még két hetet itt tölteni ezen a szép vidéken. A körülötte álló pajtások helyeslőén bólintanak, mintha Békéssy Attila az ő vélemé­nyüket is tolmácsolta volna. Látszik rajtuk: megelégedet­tek, jókedvűek. Későre jár. A tábortűz is ki­alvóban van. A sátrak között elfújja a kürtös a takarodót. Hosszan hangzik. Még néhány perc, s elül a tábor. A tábor­kapuban az őrség elfoglalja helyét. Csend van, csak a pa­rázsló tábortűz maradványa árulja el, hogy ott néhány órá­val azelőtt még vidám úttörők szórakoztak. . ' Kiss Bel» GYURKÓ GÉZA; ZSUZSA Á kislány, a szőkehajú, bronzbarna bőrű kislány, me­dence széli trónusáról hanyatt- homlok zuhant a vízbe, ki­rálynőhöz éppen nem illő ka- pálódzással és sikítással. Be­lökték! Szentségtelen, a szép­séget és a királynőket nem tisztelő kezek egyszerűen be­lökték a vízbe, nem is tudva, számolva, hogy ezt a tettüket máris megbocsátotta a szere­lem istene, mert karjaimba kaptam a lányt és vonszolni kezdtem a medence szélére..: — Ne fáradjon... Tudok úszni... Szemtelenek — mond­ta kicsit fensőbbséges, de még­is riadt arccal. A fensőbbség nekem szólt, a riadtság a ha­jának, amely vizes volt, mint az ázott kutya szőre. — Bocsásson meg, azt nem tudhattam... De úgy éreztem, hogy kötelességem segítem egy bajbajutott nőn, akit szemte­len fiatalemberek csak így be­löknek a vízbe — hadartam egyre gyorsabban és közben kapaszkodtam ki mellé a me­dence szélére.., — Űgylátszik, akadnak még lovagok, a mai világban is — nevette el magát és haját kezd­te csavargatni... De szép volt most! — Ó, ez még nem lovagi tett... Schiller Kesztyű balla­dájában, amikor a donna be­dobja a kesztyűt a vadak közé — kezdtem fejtegetni a ballada mondonivalóját, hadd lássa, hogy nemcsak lovagias, de mű­velt ember is vagyok... — Maga inkább Schillertől választ példaképet, mint Cer- vantestől — mondta kicsit gú­nyosan és megsértődve húztam fel szemöldököm. A sértődés arra volt jó, hogy most a kis­lány ‘kérjen tőlem bocsánatot, amit én nem mulasztottam el rögtön megadni, hisz nincs na­gyobb boldogság, mint szép nőnek megbocsátani. A DÉLUTÁN IGAZÁN kel­lemesen és szépen telt el. Úsztunk egymás mellett, ül­tünk egymás mellett, nem mu­lasztottam el, hogy idézzek sa­ját verseimből, amit ugyan még egy másik lánynak írtam, de ezt ő nem tudhatta... — Mikor írta? ... Igazán csir nosak — jegyezte meg Zsuzsa és oly hálásan nézett rám a verseimért, hogy képes lettem volna most rögtön le­ülni és egy kötetrevalót ihleni hálából, csak ezért a tekintetért. — Nem írtam meg ezeket a verseket... Ezek most szület­tek bennem, mint ahogy a fű kihajt a napsugártól — mond­tam kicsit rekedt hangon, mert úgy véltem, hogy ez a bánatos rekedtség illik leginkább egy fiatal és szerelmes költőhöz. A hatás természetszerűleg nem maradt el és ígéretet kellett tennem, hogy nem felejtem el a sorokat leírom és mint szerelem kétségtelen bizonyí­tékát, átnyújtom majd Zsuzsá­nak. Boldog voltam és megelé­gedett, úgy éreztem, hogy nemcsak nékem tetszik ez a szőke kis indiánbőrű lány, de én sem vagyok már közömbös számára, ha nem is lett szerel­mes belém még, de az ér­zelmek hímpora megülte már szívét. Alkcnyodott, vörös uszályt húzott maga után a nap és lassan bandukoltunk egymás mellett, hogy karunk össze-öszeért, bandukoltunk most már szótlanul a Vabinok felé;.. — Megvárom! — mondtam olyan természetességgel, mint­ha már évek óta ismernénk egymást, s csakis nekem, egyedül nekem volna jogom ahhoz, hogy megvárjam őt: — Jó! — mondta ugyan­ilyen természetességgel, meg­szorítva kezem, s már el is tűnt az egyik szép, pirosra festett kabin ajtajában. ELV ÄGT ATT AM a közös öltözőbe, idegesen kértem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom