Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-11 / 161. szám

1959. július 11., szombat SIPCJSÄ© $ F­Így élni oly jó MEGÉRKEZETT a kániku­la a Mátra felhőben úszó csú­csaira, védett völgyeire is. Nagy ovációval fogadták a Mátravidéki Erőmű üdülőjé­ben, ment itt az ország tete­jén bizony jóval hűvösebb idő jár, mint más tájon. Beköszöntött a kánikula — állapította meg vidáman a gyerekhad, a tusoló alatt lu­bickolva, mikor az egyébként jéghideg víz helyett, jó lan­gyos permeteső hullott rájuk. Meg • is hozta, vagy inkább megtetézte a jókedvet ez az esemény. Szinte kivűrágzott jókedvében a mátraszentist- váni kis házak fölött trónoló emeletes, pazar berendezésű üdülő, amelyet a Mátravidéki Erőmű dolgozói mondhatnak magukénak. Merészen kanyargó lépcsői, vidám piros korlátái még vi­dámabb emberekhez kalauzol­tak bennünket. Szabó Géza bácsiékkal a délutáni csendes pihenés után találkoztunk, s azt tudakoltuk: miként telnek a napok az erőmű üdülőjé­ben? Az itt töltött négy nap em­lékezetes eseménye — a vé­leményeiket összegezve, a ga- lyatetői gyalog-kirándulás volt, no és a kifogástalan koszt. Szabó bácsi ugyan fel se vette a hosszú gyalogtúrát, de a gyengébb nem kissé ne­hezebben viselte el; A máso­dik emlékezetes esemény — már mint a remek ennivaló — viszont egyaránt tetszést aratott, s könnyen „elviselhe­tő" volt mindkét nem részé­re. — Hogy ne mondjak mást, csak a déli menü — emeli uj­ját sorolásra Nagy Jánosné, a Mátravidéki Erőmű szivattyú- kezelője — Zöldbab leves, rántott hús petrezselymes krumplival, uborkasaláta és valami külön­leges , tészta volt... — ...darált keksz rummal, töltelékkel — segít Rohonezi Károly, az üdülő gond­noka, akit rögtön kiváncsi kérdésekkel árasztanak el a vacsorát illetően. — Ez még titok, csak any- nyit árulhatok el,. igen finom és sokféle lesz — szabadko­zott titokzatosan. A „NAGYON JO ITT LEN- NT'-ről nemcsak a Szabó há­zaspár nyilatkozik elismerő­en, ez kétségbevonhatatlan ténnyé válik, ha valaki végig­nézi az üdülő szobáit, a klub- helyiséget, ahol jól berende­zett könyvtár, televízió, zene­szekrény, társasjátékok, folyó­iratok várják az üdülőket. S ahol éppen csak a Népújság nem található meg, s így tő­lünk érdeklődtek az erőműi üdülők, mit írt az újság a ju­bileumi ünnepségről, mi tör­tént odahaza, mióta eljöttem, ^/WWVAA/W\AA/WWWWVNAAA/V'AAAAAA/W\AAO^O*^^/VVVV^%^*AAAAAAAA/V*NAAAA/W\AAAAA/VV\AAA/WVVVVW\AAAAA*OAAAAAAAAA/\AAAAAAAAAAAA/' < s mi történt a megye más ré­szében? Mert üdülés ide, üdülés oda, Szabó Géza lakatos, aki más­fél évtizede dolgozik a Mátra­vidéki Erőműben, nem tudja megállni még itt sem, hogy gondolatai néha ne kalandoz­zanak a kazánok, turbinák világába. Ha ránéznek a homlokzaton levő táblára — „Mátravidéki Erőművek üdülője” —akarat­lanul is haza kalandozik a gondolatuk; kik jönnek majd a Következő turnusban, négy dolgoznak az otthonmaradot­tak: Mert jönnek ide néhány na­pos üdülésre is a nehéz fizi­kai, vagy egészségtelen mun­kán dolgozó erőműviek; fel- üdülni a jó levegőn, ózonnal „lemosni” a . füstöt, kormot, megcsodálni a hallgatag er­dőt, elnyújtózni a puha fú­vón, — testben megerősödni, jókedvben gyarapodni. S szép számmal jönnek ide az erőmű dolgozóinak gyerekei közül is, úgyhogy Margó né­ni, a finom ebédek készítője, ugyancsak süröghet, forogna! a konyhán, hogy eleget tehes­sen a sok apróság kívánságá­nak; AZ IFJTJ ÜDÜLÖK HALA­SAK is a jó kosztért. Amint megtudták, hogy miért jöt­tünk, komolykodva sorolták. — Először is azt tessék megírni, hogy a koszt nagyon jó. — Meg azt is, hogy min­dennap csokit kapunk. — Meg málnát, cukro­zottat. — Erzsi meg mindennap re- petázik — mutatnak be egy eleven, fekete hajú harmadi­kos kislányt, áld az első „nyi­latkozatot“ adta. És margó néni — Mészáros Jánosné — az örökké mosolygó, szíves arcával csak hárítja el a di­cséretet .;. Van miből főzni. Tizennyolc forintos a „nor­ma”. Am letorkolják a túlzott szerénységéért, s ígérik gye­rekek, felnőttek, jövőre is szí­vesen eljönnek —, de egy fel­tétellel: ha Margó néni főztjét ehetik. Már hazafelé készülődtünk, mikor élénk zsivaj közepette újból körülfogtak az üdülő törzsvendéged, a gyerekek. Mert nemcsak az erőműből, de a budapesti Ady Endre ál­talános iskolából is három turnus üdült már itt az idén, együtt a Mátravidéki Erőmű dolgozóinak gyermekeivel. Szinte egész évben ők ural­ják az üdülőt, Itt pihennek, játszanak, pedagógusok, orvo­sok felügyelete mellett. Most is alig tudják fékezni kirobbanó jókedvüket. — Rodob Iszre — mutatko­zik be kuncogva egyikük, s hogy csodálkozó arcunkat lát­ja, fitymálva kérdi. — Nem értik? hát így hang­zik fordítva a nevem: Rodob Iszre.,. vagyis Bodor Erzsi. De a többiekét is tudom for­dítva ..; és sorolja. Mikor látja, hogy feljegyzik a nevét, hozzáteszi. , — A házszámot is írja fel, bácsi, mert sokan laknak az erőműnél. A kis hiú ... Aztán sorolják kérdezetlenül; ki talált mókusfészket, milyen volt a televíziós műsor, s egy pillanat múlva úgy szétrebben­nek, mintha a magas csúcsok közül kőszáli sas csapott volna közéjük. PEDIG CSAK MARGÓ NÉNI tűnt fel a cukrozott málnával, s ez minden riport­szereplésnél fontosabbnak bi­zonyult. Fölesinszki Gabi, Tar Icus és 20 barátnője csakha­mar eltüntették a mazsolás ka­láccsal tálalt cukrozott málnát, s rá negyedórára már a hin­ták és a ping-pongasztal körül tolongtak. S míg le, s fel fáradhatat­lanul írta egyre nagyobb íveit a hintasor, a lendület szelétől kipirult arcokról azt olvashatta le az ember, amit dalba is fog­laltak, s vidáman fújták hin­tázás közben: „Így élni oly jó.. Kovács Endre ... hogy XIII. János pápa, szándéka: összehívni az egy­ház világzsinatát, ahol tanul- mányoztatni kívánja a római; katolikus egyház, a görögka-- tolikus és a pravoszláv egyhá-; zak egyesítésének lehetősé-• geit. Mielőtt véleményt monda­nánk az új pápa szándékáról, szükséges, hogy röviden meg- ismerkedjünk az előzmények­kel is. Időszámításunk után 325-ben, a Niceában megtar-; tott egyházi zsinat mondta ki; a szakadást az egyházon be-; liil. A szakadás oka a nyilvá-; nosság előtt: eldöntötték, ki a; bibliában szereplő apostolok; igazi követője, — de a való-; ságban anyagi kérdéseken kü­lönböztek össze az egyház ma-; gas vezetői. Azóta húsz zsi­nat foglalkozott ezzel a prob­lémával, de eredménytelenül, Legutóbb 1870-ben. — Miért lett hát ennyire fontos az egyesítés a XX. szá­zadban? Azért, mert az embe­riség 17 százaléka római kato­likus, 2,1 százaléka pedig gö­rögkeleti, illetve pravoszláv. Az utóbbi két egyház hívei', többségben Kelet-Európábán, élnek, a Szovjetunióban,' Csehszlovákiában, stb. Ha a', két egyházat sikerülne egye­síteni, úgy ezeknek az orszá­goknak egyházai a Vatikán fennhatósága alá kerülnének. Így szeretnének befolyást gyakorolni az ott élő vallásos tömegekre is, ezen keresztül pedig politikailag a szocialis­ta tábor gyengítése lenne a fő céljuk. A mai XXIII. János pápa, mint láthatjuk, mindenkép­pen igyekezne nyomdokaiba lépni az akkori János pápá­nak, akinek a kezéhez tapad; Húsz János cseh vallásújító­nak és hazafinak vére. Fazekas István ; (Folytatás az 1. oldalról.) SZOVJETUNIÓ Saját kezelésbe veszi az AKÖV x finomszer el vény gyári járatokat Az Eger környéki lakók ré­széről mostanában egyre több kérés érkezett be a 32-es AKÖV-höz. Legtöbben azt ki­fogásolják, hogy kevés a Fel­német felé indított autóbusz, a finomszerelvény gyári jára­tok pedig csak az üzemben dolgozókat, vagy azok hozzá­tartozóit veszik fel és szállít­ják, még akkor is, ha a kocsi jóformán teljesen üres. A panasz helyénvaló a vá­rost övező lakosok szempont­jából, de az is igaz, hogy a Fi­nomszerelvénygyár külön autóbuszt bérelt mindeddig dolgozóinak szállításához, s ez­zel szabadon rendelkezett. Az Autóbuszközlekedési Vállalat vezetői most azonban minden körülményt figyelembe véve — és azt számítva, hogy ebben az évben még négy új Ikarus autóbusszal gyarapodnak —, úgy döntöttek, hogy saját ke­zelésbe veszik a finomszerel- vénygyári járatokat, megszün. tetve ezzel a visszás helyzete­ket. Az új intézkedés bevezetésé-1 re rövidesen sor kerül, úgy-s hogy részben ezáltal, részbeni pedig az új buszok megérke-> zése után, a járatok sűrítésé-? vei, megszüntethetik a félné- < metiek panaszát. Ésszel egy < időben remélhetőleg teljesül? az Autóipari Forgácsológyár < dolgozóinak kívánsága is és? üzembe állítják a Makiári úti< járatot, amely egészen a gyá-j rig közlekedik majd. Az éjjel megjelent álmomban Kuti. Kicsit borostás volt a képe, a haja megnőtt és sá- padtabb volt a szokott­nál, de egyébként mit sem változott, pedig már jó tíz esztendeje, hogy eltemették. Meg­rökönyödve és kicsit riadtan fogadtam a hí­vatlan síri vendéget, de amikor szokott moz­dulatával megvakarta az orrahegyét, meg­nyugodtam ... Kuti, ha az orrhegyét vakargat- ta, akkor mindig kérni szokott volt életében, s amikor kért, akkor mindig olyan volt, mint ama bizonyos vaj, ame­lyet kenyérre lehet kenni, s különben is, ha, kér, akkor csak Kuti lehet és senki más... — Ne ijedj meg, kis­komám ... Nem szok­tam kísérteni, nincs is mód erre a mai világ­ban. .. Tudom én azért, mert ott vagyok — in­tett valahová maga alá, hogy világosan meg­értsem, hol van az az ott. — Nem is azért jöttem én, hanemhogy egy kérésem volna, kis- komám... Ügy tudom, hogy olyan firkászféle alak lettél az életben, segíthetnél rajtam ... — De Kuti — hebeg­tem felocsúdva a meg­lepetéstől —, mit segít­GYURKÓ GÉZA: őLd.wk.dJbwi JCutii hetnék én rajtad?... éppen terajtad, nem vagyok én varázsló! — Lóri-fari, éppen- hogy csak te segíthetsz rajtam... Ne vágj olyan értelmes képet, mert tudod, hogy az engem idegesít és ak­kor ... Bocsáss meg, kiskomám, dehát ha nem hagysz szóhoz jutni... Az volna a kérésem, kiskomám, hogy keltsél életre ... — Hogy mit csinál­jak én? — csíptem a karomba, álmodom-e vagy sem. — Jól értetted, kis­komám, keltsél életre.., írjál rólam olyan izét... olyan mesét, amiben én szerepelek... Em­lékszel, te dumáltad nekem egyszer, hogy az, akiről egy író ír, az örökéletű lesz, amíg csak olvasnak az em­berek ... Meg is pofoz­talak akkor, te meg bömbölve fenyegetődz- tél, hogy megállják, meghalok én még, de nem fogsz rólam re­gényt írni... Nahát ar­ról van szó, hogy bo­csánatot kérek tőled azért a pofonért, itt a képem, add vissza és írjál rólam valamit... Akkor valóban életre- kelek és örökéletű le­szek ... — Míg egy kocsmai verekedésben le nem szúrnak megint, Kuti — mondtam még min­dig hüledezve. De Kuti esküdözött, hogy szó sincs róla, ha ő még egyszer életrekel, olyan, de olyan rendes ember lesz, hogy még a kocsma tájékát is ki­kerüli majd. Csak most az egyszer tegyem meg a kedvéért, mert vég­eredményben elmehet ő más firkászhoz is, de mégiscsak hozzám van bizodalma, hisz bará­tok voltunk, vagy mi a szösz. A barátságra ugyan én nem nagyon emlékszem, de olyan ájtatos pofával esde- kelt, s oly annyira jól­esett a hiúságomnak is, hogy ilyen csodára is képes lehetek, hogy bólintottam... — Jól van, Kati... Nem vagyok haragtar­tó ember, bár az a po­fon, olyan volt... — Mintha a ló rúgott volna meg, mi? — vi- gyorodott el Kuti ön­elégülten a szép emlék­től, de aztán gyorsan elkomolyodott, meg ne gondoljam valahogy... — Olyan — hagytam rá. — Szóval, megírom ezt a beszélgetést és attól te életre kelsz ... Elég ennyi, hogy élet- rekeljél? — kérdeztem aggódva, mert azért egy regényt sajnáltam volna Kuti életéért. — Hogyne... hogyne volna elég — lelkese­dett Kuti és meg akar­ta csókolni a kezem, hálálkodott és tőlem kért tanácsot, mivel tudná nekem ezt a nagy, nagy szívességet megköszönni. — Semmivel — mond­tam őszintén, de egy kicsit fensőbbségesen —, legyél becsületes ember végre, s ha jót hallok rólad, az lesz a legnagyobb hálád. — Akkor még visz- szamegyek egy kicsit, de úgye, nemsokára életrekeltesz... kis­komám? — suttogta olyan szerényen és szívhezszólóan, hogy intettem: — Várj most már, minek mennél vissza... Leülök és mindjárt megírlak... Kuti a lábam elé om­lott a hálától és egy fél óra múlva, zsebrevág- va utolsó csomag ci­garettámat, barátságo­san a vállamra ütve, — távozott. A lépcsőház­ból még hallottam vi­dám füttyét, valami magyar nótát füttyö- gött, tán éppen azt, amit utoljára hallott a kocsmában. Az ablakon utána­szóltam: — Kuti... Hallod? — Há ...mi van, kis­komám — intett vissza. — Ha megint gazem- bereskedsz, megírom, hogy meghaltál, s me­hetsz vissza... Érted? — Gilt! — mondta tö­mören és eltűnt az ut­casarkon. ★ Megállj, Kuti! Eny- nyit disznólkodni félév alatt, több, mint sok., Elég volt. Én vagyok a felelős tetteidért, de most leszámolunk., kiskomám! ★ Kuti Kázmér munka- nélküli csavargó ittas állapotban egy teher­autó kerekei alá ke­rült. A kiérkezett men­tők már nem tudtak segíteni. Meghalt! A Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató kiállí­táson látható ez a robotgép, amely teherhajó darabáruinak ki­es berakodására szolgál. A robotkéz egyszerre két darab egy- mázsás zsákot emel fel. Egy órai teljesítménye 36 tonna rako­mány be- és kipakolása. Mozgási sebessége másodpercenkét 8,5 méter. A robotgépet Ernst Rassza villanyszerelő és Konstyan- tin Lukasin lakatos, a leningrádi tengeri kikötő dolgozói szer­kesztették. \ CSEHSZLOVÁKIA Nagy sikerrel rendezték meg Prágában a X. nemzetközi divatkcmgresszust. A képünkön (balról jobbra) a román, az NDK, a szovjet, a lengyel, a magyar, a bolgár és a csehszlo­vák modell. FINNORSZÁG A helsinki háziasszonyok munkájuk megkönnyítésére mt só-tutajt építettek. A nyári meleg napokon itt mossák a ház asszonyok szőnyegeiket, s ruháikat. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG Egy német vadász párnapos őzikét talált az erdőben, A fiatal állatot a vadász családja befogadta, s mint a képen is látható, teljes az egyetértés. Külföldi híradó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom