Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

1959. július 1,, szerda

SlPÜJSáQ

3

Beszélgetés a béke jubileumán

A/Tár előfordult velem egy- párszor, hogy egyik pillanatról a másikra hirtelen megrettentem. A háború réme szinte ráült a mellemre, belém markolt és nagyon féltem. Érdekes. hogy ilyenkor nagy-nagy ijedtségemben sohasem magamat láttam valamelyik lövészárok fenekén fekve, holtan megdermedve, hanem romházak, összedőlt városok, rémült emberek, vér, por, füst, viharfelhők. robbanás, zúgás összevisszasága elevenedett fel bennem, nyilván gyermekkorom szörnyű emlékeiből, filmek és könyvek megrázó leírásaiból. Ezekben a pillanatokban kínomban mindig azt éreztem, hogy oda kellene állnom egy emelvényre, valahová a világ színe elé és úgy tudnám ott üvölteni, hogy nem, nem lehet háború, nem akarom... hogy a hangom, a kiáltásom után biztosan megszűnne a fegyverkezés, s a véres árnyék tovatűnne.

Mikor pedig megnyugodtam — fűtől, fától, mindenkitől megkérdeztem, hogy lesz-e háború és azt mondták többen: nem lesz — megmosolyogtam magamat. Ugyan mit akartam? Kiabálni? — hiszen nevetséges porszem vagyok, a nullával azonos a véleményem. Ekkor aztán rábíztam magam az idő futására és egy újabb rettenetes ijedt pillanatig élveztem a napjaim békéiét, mitsem gondolva másra, túl a napi örömök során.

Nos, nem mindenki így van ezzel. Egercsehiben az idős bányamérnök, Lengyel Pali bácsi győzött meg arról, hogy tulajdonképpen a rémületem nem más. mint tehetetlen gyávaság és ami a pillanatait követi, az a nemtörődömség: könnyelműségre vall.

Beszélgettünk és rájöttem erre — szégyelltem is magamat miatta. Lengyel Pál, a maga hatvan egynéhány esztendejével, sosem jut el a tehetetlen rémület pillanatáig, mert esztendők óta kitartóan a békéért munkálkodik. Meggyőződése, hogy nem lesz háború, nem lesz, mert nem akarja, mert ő — és még annyi százmillió — védi tettekkel is a békét. Nem egyedül akarja a világ fülébe kiabálni, mint ahogyan magamat elképzeltem, amint egy Európa térképe felett lebegő szószékből kétségbeesetten ordítozom, ő többed- magával tiltakozik. Az embereket igyekszik szórabírni, maga mellé állítani. Nem mintha ezek az emberek nem akarnák a békét és külön meg kellene magyarázni, mit jelent, hanem csupán azt kell nekik elmondani, hogy mennyire fontos az,

ha hangoztatják is békeakaratukat. Lengyel Pál ezt magyarázza hét esztendeje itt, Eger- csehiben. Fáradhatatlanul bizonyítja, hogy mit jelent szólni és vakon hisz benne: ha minden ember szól, nem lehet háború. Jelentősége van az egyénnek, nem lehet senki könnyelmű, ijedten várakozó szemlélő, nem lehet másra bízni a harcot, nem lehet csak a politikusok ügyességére számítani.

— Sok apró egységből tevődik össze a jelentős, a döntő akaratú tömeg — mondja Lengyel Pali bácsi és azt is hozzáteszi — úgy érzem, van ennek a munkának haszna, mert mi itt egy kis egységet alkotunk, de velünk együtt egész a békét követelők tábora.

Idegnyugtató ez és igaz. Ám hányszor előfordult velem az is, hogy közhelynek bélyegeztem a jelszót: „jó munkával harcolunk a békéért.’’ Nem értettem eléggé, mit jelent az, hogyha egy munkás jobban és többet dolgozik, akkor béke lesz. Miért lesz akkor béke? Az amerikai fegyverkező tőkést miben hátráltatja ez a munkás? Pedig hátráltatja.

Lengyel Pál tudatosan a legjobb beruházást irányító mérnök a trösztnél. Igen, logikusan megmagyarázta, hogy a jó munkánk eredményeként erősebbek vagyunk és a szavunk mellett is legdöntőbb érvünk a háboyú ellen az erőnk. Nem közhely ez, hanem abszolút igazság.

Ezt érezve, tudva, mindenütt ott van, ahol tenni kell valamit, beszél, fárad: a béke ügyében jár.

Mielőtt ezeket a sorokat leírtam, sokat töprengtem és gondolkodtam. Lengyel Pali bácsi sokat szenvedett a háb<> rútól. emberfelettien sokat. Ö maga mondta, hogy nem született arra, hogy szervezzen, hogy szónok legyen. Mégis az lett és ennek kegyetlen, véres története van, másrészt egy ember életösztönének, erejének meg- rendítően példája is egyben. Mi az, amit nem tudok eldönteni ma sem egészen? íme, először a kegyetlen történet.

Lengyel Pál 1914-ben is- ott volt a lövészárokban, emlékszik rá ma is: egy ütközet után 200 pajtása közül ötvenen maradtak. Majd a második világháborúban bomba áldozata lett a felesége, elesett a fia, aki most lenne 39 éves. Egyedül maradt, nem fiatalon, de valami csodálatos erővel, élni- vágyással. És itt a másik történet. Űjra megházasodott és ma három gyerek boldog apja megint, akik közül a legidősebb fia most jár a technikumba.

háború sok megpróbáltatása miatt fárad olyan kitartóan a békéért? Vagy az a rendkívüli életszeretet buzdítja a béke védelmére, amellyel olyan nagyszerűen talpraállt egy végzetes katasztrófa után? Ezt nem tudom pontosan eldönteni. Egyik is, másik is — biztosan.

Lengyel Pált a- magyar békemozgalom 10 éves évfordulóján jubileumi emlékplakettel tüntették ki. Örült a kitüntetésnek. nem kis büszkeséggel mutatta. Az éremre ez van írva: „A 10 éves eredményes munkáért.”

Mert eredményes volt ez a munka, hiszen: béke van.

Kiss János

Készítsen egy serpenyős rostélyost, állítson össze egy menüt

Vendéglátóipari tanulók évzáró vizsgája Egerben

HÉTFŐN reggelenként, a vasárnapi nagy forgalom után, általában csendes Egerben a Park Szálló. Most azonban már nyolc ójrá körűi fehérkabátos, fekete csokornyakkendős fiatal pincérek- i-aja futott végig a termekén, kezükben, tányérokkal, különböző edényekkel.

— Mindánnyian tanulók — mondja Havas József, a szálló üzletvezetője, — s jelenleg évzáró szintvizsgájukra készülnek.

Valóban, a pincérek mind fiatal fiúk, pirosak az izgalomtól, a következő eseményekre való várakozástól. Első és másodévesek. Itt helyben és a

(Foto: Márkusz)

Vadászkürtben dolgoznak évközben, de ma a szálló fehértermében adtak egymásnak találkozót, hogy beszámoljanak egy esztendő alatt szerzett gyakorlati tudásukról.

Negyed kilenc után néhány perccel már együtt ül a vizsgáztató bizottság. Megállapodnak, hogy először a konyhában várakozó három szakácstanuló számára adnak munkát, s utána kezdenek a pincérek vizsgáztatásához.

Prókai Vilmos, Szeredi Sándor és Búzái Árpád hamarosan megkapják hát feladatukat: készítsenek tavaszi levest, húslevest fínommetélttel és hideg cseresznyelevest, valamint serpenyős rostélyost, sertésoldalast galuskával és szabolcsi burgonyát.

A három fiatal egymásra néz. Nem is olyan nehéz ez a feladat, mondja szemük, s egy szó nélkül máris nekilátnak a munkának. Ha meg itt-ott előfordul egy kis fennakadás, a szálló éttermének szakácsai mindig adnak tanácsot.

A SZAKÁCSOK munkájának kiadásával a munka most már az étteremben folytatódik. Az egyik asztal tele van ezüstneműkkel. Még gyakorlott felszolgáló is megállna előttük egy pillanatra elgondolkozva: mi minden szükséges a vendég hiba nélküli, elsőrendű kiszolgálásához. Havas elvtárs először egy kis jobbra, balra görbített acélrűdból készült alkotmányt mutait fel.

— Mihez használják ezt a vendéglátóiparban? — kérdi.

A Vadászkürt egyik tanulója jelentkezik:

— Ez gz úgynevezett borfogó, — mondja, s már mutatja is, miként kell az egri bikavért tartalmazó üveget elhelyezni a rudak közé.

— Miért kell borfogót használni — hangzik az újabb kérdés és egymásután következnek a feleletek is..

— Mert ízléses, mert praktikus, — s égy kis gondolkodás után: — mert a vörös bornak általában alja van, s a borfogó alkalmazásával elkerülhetjük felkeveredését.

Ez volt a leghelyesebb fe let. Tisztában vannak a vi déglátóipar tanulói a szalc alapfogalmaival. Ezt bizon tották a további feleletek Sorra kerültek ugyanis a 1 lönböző ételfajtákkal kapc; latos kérdések is. Miből kés. a kaszinótojás, általában r lyen előételeket ismerünk, í ból áll a „vegyes ízelítő”. 1 teni kell itt egy bizonyos föl a szakácsművészethez is, he a vendég minden kérdésére elégítő választ kaphasson.

KÜLÖNÖSEN jó felkészt ségről adtak számot az el; éves ipari tanulók. Örvendel mert ebből is látszik: a szaki illetékesei valóban komoly veszik az utánpótlás neve sét, a kulturált, minden terű ten jártas szakemberek kép; sét.

Az elméleti kérdésekre v< válaszadás után itt Is a gj korlati munkára került a s A másodévesek külön ászt hoz ülnek, mindegyikük össi állít egy menüt, s utána e másik asztalon el is készt az ehhez szükséges teríték Az elsőévesek a pince és söntés felszereléséről szóló 1 számoló után reggeliző ászt terítenek, s lakodalmi ebédh raknak fel edényeket, erbe; közöket. Közben tovább tolj az elméleti vizsgáztatás is:

— Lakodalmi ebéd alkalm val hol kezdi, kérem, a felszí gálást?

— A menyasszonynál.

— Helyes. Hát diszebédn kit kínál meg az első tál ét< lel?

— Mindig az asztalfőn ülő

— Jó, köszönöm.

Lassan elkészülnek a kon hán dolgozó tanulók is. S keiül főztjük megízlelésére, bíráló megjegyzésekre.

VEGE a VIZSGÁNAK. Né „szabaduló munka” volt, < már ez is elég bizonyság adott ahhoz: jó kezekben v; a szakács- és pincérképzés. 1 szükség is van rájuk, mert n még' elég sok hiba akad e t ren vendéglátásunkban, ped a magyar vendéglátás hímé’ kötelez.

—9<?r

Leányok figyelmébe

Gyei’mekápolóuő-képző (aiííolj am iuclul Szegeden

A szegedi Csecsemő- és Gyermekápodónő-képző Iskola szeptemberben új évfolyamot indít. A tanfolyamra jelentkezhet minden 18-tól 37 évi Korú egészséges lány, aki nyolc általános iskolát jó evet ménnyel elvégezte, vagy éret sségi bizonyítvánnyal rendelkS Zik;

> A tanfolyamra felvett ínyért hallgatók ingyenes ké>

> zésben, napi teljes élelmezé

< ben, kollégiumi ellátásban, v; ílamint a gyakorlati ojctat, i ideje alatt munkaruha jufct; í fásban részesülnek.

> Az iskola bentlakásos jeli« >gű. Az 1959. szeptemberébe

> induló évfolyam a Tol buch j >sugárút 1. szám alatt kéz»

> meg működését;

< A képzés időtartama két é- <A tanfolyam elvégzése bö

< csődéi gondozónői és kórház s klinikai beteg gyermekébőlä <ra képesít. Képesítő vizsg

< után elhelyezésükről gondo: S kodnak; Ä gondozónői gye: smeíkápolönői fizetés 950 f<

< rinttól 1350 forintig terjed.

? A jelentkezéshez csatok

< kell az utolsó iskolai bizonyt

> ványt, vagyoni, orvosi blzc ? zonyítványt, anyakönyvi kiv< <natot, önéletrajzot és fénytó \ pet. Azok a jelentkezők, aki

< jelenleg munkában vannal

< munkahelyükről működési b.

< zonyítványt mellékeljenek.

$ A felvételre jelentkezők kéj

> vényüket az iskola igazgató >sága címére: Szeged, Telek >U; 19. szám alá küldjék;

> " HÜSZ rnezőguzdasát,

> szakcsoport, 19 hegyközség,

c vízgazdálkodási társulás, 2 Sméhészeti társulás, egy mé

> hészeti szakszövetkezet, eg

> ifjúsági szövetkezet működi) I jelenleg megyénkben. Az ála

> csonyabb típusú mezőgazdaság l társulások összvagyonérték. 1 csaknem másfélmillió forinté ítész ki.

defces újítás. Hosszú szögekkel ellátott kis táblák ezek. A tanulók színes golyókat raknak rájuk és a számolási órákon mindig kényszerűen is magük előtt látják az adott feladatok számképeit. Olyan rajz is megtalálható itt, nem is egy, amelyik már benn volt Egerben kiállításon, sőt az egyik orosz mese illusztrációja az országos tanügyi újító kiállításon is részt vett.

A Péntek-házaspár most már búcsút mond az iskolának; Nem könnyű a dolguk, sírás és meghatottság nélkül átélni azt az érzést, amik«.’ el kell válniok attól, ami egész életükön át a szívükhöz nőtt, amit igazi hivatástudattal szerettek. S milyen terveik vannak a jövőre vonatkozólag? Nehéz rá választ adni. Egy becsületes munkával eltöltött, dolgos élet után végre pihenni akarnak, noha Péntekné szerint ő még fáradtságot mind ez ideig nem érzett. Pihenni szeretnének, nevelni a kis unokát. De vajon nyugodtan tud-e pihenni az, ary egész életét a köznek szentelte, aki még most is egyaránt szívvel és lelkesedéssel vett részt a; választási munkákban, és a tsz-agitáclóban egyaránt? S a végzett munka mindig megad-, ta számukra azt az örömet,' amit csak a munka megadhat.:

ÉPPEN EZÉRT mehetnek; és mennek majd nyugodt lé-: lekkel mindketten nyugdíjba; és egy dolgos élet után mi is; szívből kívánunk nekik jó pi-j henést, egészséget, és hosszú,! boldog életet; !

Császár István;

retelt, s a gazdák látva ezt, egyre inkább kezdték követni a jó példát.

Az akkori hivatalos egyéniségek, az úgynevezett falusi intelligencia, nem nagyon fogadta be a Péntek-családot; Nem is vették részt soha léhűtő. mulatozó társaságukban, ehelyett a nép művelésére és felemelésére fordították szabad idejüket;

Ki tudná, mennyit lehetne még megírni és elmondani a Pentek-család munkájáról, akik a pedagógus hivatásához mérten világító fáklyaként töltötték be a szerepüket és’töltik be ma is. Az első osztály szemléltető képei, a , rajzok, díszítések, a hímzett ablak- függöny, mind-mind a tanító néni áldozatos munkájáról tanúskodik. A nagy szekrény aljából gondosan összekötött rajzok kerülnek elő. Szemléltető képek ezek a beszélgeté- ses tanításhoz. Nem kötelezte Pénteknét senki az ilyenek készítésére, csak a saját szorgalma, lelkiismerete. Nem is unatkoztak az óráin a kis pajtások, hisz a színes képek megelevenedtek a tanító néni kedves szavai nyomán, és érdekesen, szemléletesen, mondhatnánk játszva tanulják meg az anyagot. Szorgalomban, lelkesedésben még ma is minden fiatal pedagógus. f>éldát vehetne a Péntek-házaspártól;

A SOK SZEMLÉLTETŐ eszköz között feltűnik egy érNyugdíjas házaspár

érzést sugározza felé. Próbáljuk kiszámítgatni, évenként átlag 50 tanítványa volt, s a negyvenkét év alatt több mint kétezer gyerekből nevelt embert. S hogy Péntek tanító bácsi sem a tanterem embere volt csupán, bizonyítják a tettei.

1927-ben az egyik nyári vasárnapon nagy tömeg gyűlt össze a lakás előtt. Itt volt jóformán a falu apraja-nagyja S elérkezett a nagy pillanat. A tanító úr csak megcsavart egy kis gombot, a községben megszólalt az első rádió, amelyet ó maga készített egy Philips-Orion készülék mintájára. Ezután pedig minden vasárnap , összegyülekezbek az emberek, hogy hallgassák a csodamasinát, s ő örömmel egyengette a kultúra ,és a fel- világosultság terjesztésének ezt az útját.

SOKAT TANULTAK tőle a község gazdái is. Ö. volt az, aki annak idején az első műtrágyaszállítmányt meghozatta a községbe. Hosszabb rábeszéléssel a gazdákkal íratott egy vagon műtrágyát, de a maradiak idegenkedtek. Ügyannyi- i’a, hogy a megrendelt vagonból csak fél vagon lett, de sokan ki sem szórták a földjükre. A jó példa azonban hatott. A tanító javadalmi földjén, három holdon 75 mázsa búza termett, a következő évben pedig 72 mázsa termést takarított be erről a területről. Egy másik alkalommal megtörtént az, hogy 600 tőke szőlőről 12 és fél hektót szilemé léséért. Annak idején minden évben színdarabokat rendezett, s a kocsmák helyett inkább a próbákat látogatták a poroszlói legények. A bevételből aztán minden évben ellátott 15—20 szegénysorsú

lányt ruhával, s legalább ugyanannyi fiút fehérneművel.

— A gyerekeink most már mindannyian tiszták, jól tápláltak és szépen öltözködnek, — mondja. — Sajnos, nem így volt ez a múltban, sokszor találkoztam rongyos és éhező gyerekekkel itt, az iskola padjai között. Sorra jártam hát a falut, és ebédeltetési akciót szerveztem. A tehetősebbek azután készséggel vállalták, hogy 5—6 hónapon keresztül ebédet adjanak egy-egy szegény gyereknek,

ANNAK IDEJÉN Péntekné tanította az úgynevezett ismétlő iskolásokat is, és utána leányegyletet szervezett. Itt azután esténként összejöttek, beszélgettek a sütés-főzésről, megtanította őket kézimunkázni, ismertette velük a tisztasági és egészségvédelmi szabályokat: egyszóval az életre nevelt.

A beszélgetés közben érkezik ide férje, Péntek László is, aki szintén most megy nyugdíjba 42 évi nehéz és áldozatos tanítói munkássága után. A jól megérdemelt pihenés előtt el kell róla mondani, hogy ő is mindig Por oszlón tanított, és mindvégig igazi nevelője volt népének. A felnőttek tisztelete, volt tanítványainak megbecsülése mindig ezt az

SZEPTEMBERIG bezárultak ftz iskolák kapui Poroszlón is. A kisdiákok kiröppentek ... — megkezdődött számukra a vakáció. Elbúcsúztak szeretett .pedagógusaiktól is, hogy majd csalv az új iskolai év kezdetén találkozzanak velük.

Elbúcsúztak a kisfiúk és kislányok Péntek Lásslónétól és Péntek Lászlótól is, az idős pedagógusoktól, akik az idén mennek nyugdíjba — befejezvén sok-sok évtizedes, fáradhatatlan és oly sok gyümölcsöt termő munkájukat.

Alkalmunk nyílt, hogy a tanító nénivel egy kicsit elbeszélgessünk ... Péntek László- né, aki ma már kissé megtört, de azért még mindig élénk mozgású, mosolygó, agilis asz- szony, eleinte talán maga sem tudja, hogy hol, és mivel kezdje. — Gyermekkori álmom és vágyam volt, hogy tanító legyek, és 1919-ben ugyanitt, ennél az iskolánál léptem először a katedrára.

Nem könnyű dolog számokkal kifejezni, vagy tettekben lemérni egy nevelő munkáját, talán nem is lehet. De az a sok becsületes és rendes állampolgár, az a sok orvos, mérnök, tanító és egyéb értelmiségi ember, akik innen kikerültek, a növelők munkájának élő és elismerő bizonyítékai.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a tanító néni munkája csupán az iskolai ténykedésre szorítkozott. Nem. Ö sokkal többet tett ennél, hisz ahhoz az embertípushoz tartozik,laki képes éjt nappá tévé, örzejtle- nül és áldozatosan dolgom; a közért, az egyszerű, nép fel-