Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-29 / 176. szám

1959. jíjllus 29«; s*érdi

NÉPÖJSA6

újság a Borsod—Heves megyei Téglagyári Egyesülésnél

Akik építkeznek, jól tudják, hogy milyen nehéz a tégla és a cserép beszerzése, legutóbb, amikor az Építőipari Vállalatnál jártunk, nem munkaerő, hanem anyaghiányra panaszkodtak és áz is köztudomású, hogy építőanyagiparunk nem tud lépést tartani a gyors ütemben fejlődő alapanyag-szükséglettel. Magánerőből és állami támogatással az idén több ház épül, mint tavaly, jövőre meg még többen szeretnének saját otthonukba költözni, országszerte új gyárak, iskolák és kórházak épülnek és soha nem folyt még hazánkban ilyen

nagymértékű mezőgazdasági építkezés, mint napjainkban, amikor a falu szocialista átalakulásának lehetünk tanúi. Tehát nem azért hiánycikk a tégla, meg a cserép, mert keveset gyártanak, hanem azért, mert a rendkívül megnőtt szükséglethez képest nem tudnak eleget termelni.

Két megye gyárának központjában arra a kérdésre próbálunk feleletet kapni: hogyan szervezik a munkát, mit tesznek, hogy több tégla és cserép legyen és hogyan készülnek a II. félévi munkára.

Amit vállaltak ós amit már teljesítettek

A pártkongresszus tiszteletére a Borsod—Heves megyei Téglagyári Egyesülés dolgozói 3,2 millió égetett tégla és 720 ezer cserép gyártását vállalták terven felül. Eleinte sokan — még a vezetők is — azt mondták, hogy feszített a terv, többet nem bírnak, ezért nem tudnak a kongresszus tiszteletére tervtúlteljesítést felajánlani. De aztán a gyárakban ösz- szejöttek a legjobb munkások és a legbátrabb műszakiak megvitatták a termelési feltételeket, figyelembe vették az ország idei építőanyag-szükségletét és a nagy feladatnak még nagyobb lelkesedéssel kezdtek hozzá. A téglagyárak közti pá- rosversenynek már hagyományai vannak és tények bizonyítják, ha a munkásokhoz okosan és szépen szólnak, ha minden erőt összefognak, akkor a siker nem marad el. Ezt bizonyítja a kongresszusi versenyfelajánlás I. féléves érté- kelése

Terven felül 1,7 millió téglát és 834 ezer cserepet teljesítettek, tehát a tetőcserép egészéves felajánlását máris túlteljesítették, de téglából is többet

termeltek az első félév alatt, mint amennyire szavukat adták. Eger I., Miskolc és a gö- römböly-gyáriak osztoztak a nyolc és félezer forint jutalmon. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a dolgozók a tervtúlteljesítésért prémiumot is kapnak, amit Putnokon a második negyedévben níyolcezer, az Egyesülésnél összesen 31 ezer forintot tett ki, akkor elmondhatjuk, hogy érdemes volt igyekezni, hiszen senki sem tagadhatja — de nem is akarja —, hogy az erkölcsi elismerésen felül jól jött a jutalom.

Még egy újság. Az Egyesülés vezetősége a harmadik negyedéves gyárak közti verseny győztesének jutalmazását felemelte. Október elején 11 ezer 100 forint jutalmat fognak a legjobbak között kiosztani.

De a tervtúlteljesítés mellett a munkások testi épségére is vigyáznak, rendezettebb és szebb munkakörülmények között akarnak termelni. Amelyik gyár telepe a legtisztább lesz és ahol a balesetek száma a legkevesebb, az a következő negyedévben díszes vándorzászlót nyer.

Első helyezett: a putnohi II, műszak

A kiváló dolgozó jelvény elnyerésének feltételeit idejében ■és pontosan meghatározták. De meg is követelik ezt a munkások, mert a téglagyáriaknál nagy becsülete van a kiváló dolgozó jelvénynek, és így mindenki tudja, hogy nem „puffra”, hanem érdem szerint adják azt. A dolgozók naponta leolvashatták a kifüggesztett termelési adatokból a verseny állását. Miskolc és Putnok fejfej mellett haladt. Az Egyesülésnél most végezték el a kiértékelést és előttünk számították ki, hogy Putnokon a II. műszak présenként elért 6091 darabos óránkénti első félévi átlagteljesítményével az első helyen végzett.. A putnoki I-es műszak csak 10 darabos óra- átlaggal maradt el mögöttük. Még egyet elárulunk: amikor az Egyesülésnél jártunk, éppen akkor érkezett a rendelkezés,

hogy ezentúl a dolgozók 10 százaléka kaphatja meg a kiváló dolgozó jelvényt, tehát Putnokon rövidesen a tervezettnél jóval több dolgozó veheti át a kiváló dolgozó kitüntetést és az oklevéllel járó egyheti, illetve a jelvénnyel a kétheti fizetésnek megfelelő jutalmat.

Már csak rossz emlékként

beszélnek arról, hogy Putnok tavaly utolsó volt a nyersgyártásban. Az új gyárvezető jobban megszervezte a termelés irányítását, valóban élővé tették a két műszak közötti versenyt és így lettek a putnoki téglagyári munkások utolsókból elsők.

Gépesítés, újítások és ami ex Egyesülésnél nem újság

Aki nem próbálta, az nem tudja, hogy milyen nehéz munkát végeznek a téglagyári kihordók. Perzselő hőségben, tüdőt sorvasztó állandó porban rakják taligára a forró téglát, aztán nekidől a munkás a tehernek és izzadt hátúm, karján görcsökben vonaglanak a feszülő izmok. Sokan kísérleteztek már itt gépesítéssel, de furcsa, hogy a legtöbb helyen még ma is emberi erővel végzik ezt a legnehezebb munkát.

Köves Tibor gyöngyösi gyártásvezető sehogy sem akar beletörődni abba, hogy a gépesítés egy helyben topog, meg az is nagyon bosszantja, hogy a kihordóknál jelentkező állandó munkaerőhiány miatt az ő égetési tervteljesítése a leggyengébb, a kongresszusi felajánlás teljesítésével is gyengén állnak a gyöngyösiek, tehát sürgős lenne a kihordás gépesítésének megoldása. Újítási leírását és a rajzokat még január elején beadta, de számunkra érthetetlen, hogy azóta sem tudták kipróbálni újítását, mert állítólag a transzportőrre az irodaház építésénél van szükség.

Kocsa zs. István, a mátrade- recskei gyár művezetője nem nézhette tovább, hogy több. mint nyolc százalék volt a törés a cserépbehordó kocsin.

— Ha az autók alatt lehet féder, meg spirálrúgó, miért ne lehetne ugyanilyet szerelni a csillék alá?

Elgondolását tett követte és ennek eredményeként a múltév III-ik negyedévében törés következtében már csak 4,6 százalék volt a cserépselejt. Ez Mátraderecskén egy év alatt 100

Műk kenyérteleniil mentek a télbe, 1930-ban Egerben

Néha még itt-ott felbukkan, a „régi jó világot■’ vissza- kivánók ajkáról a Horthy-korszak elismerő dicsérete. Amikor azután az ember felvilágosítja az illetőt állításainak és következtetéseinek alapvtően hibás voltáról, gyakran azt a feleletet kapja, hogy merő politikai tendenciából táplálkoznak érveink.

Nos, most nem mi, hanem maga a Horthy-korszak vall Vövényi Nagy Lajos tollával. Neki már csak lehet hinni!? így vázolta az egri helyzetet 1930. telén, — „Akik kenyér- telenül mennek a télbe” című riportjában. Minden változtatás nélkül iktatjuk ide a cikket, hogy önvallomásával állíthassuk a Horthy-korszakot a vádlottak padjára.

„Vigyázva kell itt járni. Az űt olyan, mint az árok: közepén mély és félfejnyi macskakövekkel rakottan. Ficamo- san bukdácsol közöttük az ember lába, míg kerülgeti a hetes eső pocsolyáit. Ez itt az Andrásbíró utca. Egy-két háza alig van ki a földből, az ablakok (tenyérnyinél kevéssel nagyobbak) egy szinten az úttal. Mintha az eső verte volna le, vagy rájuk feküdne a nyomorúság. Kenyértelen embereket keresünk errefelé. Nem azért keresünk, mintha olyan ritka és nehezen lelhető volna manapság nálunk az embereknek effajta speciese. De ott akarjuk látni a sivár szobában, lerongyolt asszony, éhes és beteg gyerek, üres kamra: a fenyegető és vigasztalan ma sivárságának minden rekvizituma között. És

ide akarjuk állítani vásott csizmájában, folton-folt ruhájában azok elé, akiknek van még kenyerük és tán hús is akad hozzá néha. Tanulságnak. Mert jók az ilyen leckék. Könnyebben nyíló természetűvé szelídítik az embert. Testvérekké borzongatják. Es ma nagyon testvérnek, na- gyon-nagyon adakozó tenyerűnek kell lennie mindenkinek. De ki tudja a holnapot?

A VIBÄG mindenütt

KIHAJT

Első stáció a Domonkos Jakab utca. A kaput csak be kell taszítani, zár nincs rajta; Egy mérges apró kutya ugat meg az udvaron, látszik: csak illendőségből teszi. Innen nern lehetne mit lopni. Házőrzőre nincs szükség. Pedig senki sincs itthon, az ajtó zárva; Az

ablakon nézünk be. A szobában sivár és szomorú bútorok, széthányt ágy. Négy is. Vánkosokat, takarókat nem lehet bennük látni. Pokróc- darabokkal van teledobálva; Gorkij pennájára való kép. Tákoit asztalon egy fehérhéjú tök. Sütnivaló. Tán ez lesz az ösmeretlen lakók vasárnapi ebédje. Ott sütik meg a rozsdától vörös, kis dobkályhán, amin látszik, hogy régóta nem fűtötték. Ki tudja, hol vannak innen az emberek? Kirakatokat néznek valahol, hemtesboltok elérhetetlen csodáit, tán munka után szaladnak, fakó arccal, fogcsikorgatva. A falról lehullt a vakolat. Az ajtónyílás rongyokkal kitömve. Az ablakszem kihullt, vagy eltörte a szél. A lyukat rongyokkal dugták el, hogy be ne menjen a hideg. Mert nincs dunyha az ágyon, s az ember dideregni szokott már így ősz végén. Fa nincs az udvaron, egy darab se. De a kerítés sarkában, egy leszakadt cipőtalp mellett, bokrosán virítanak a beteges őszirózsák. A virág mindenütt virágzik. Itt is kihajtott szegény virág!

AKIK MEGETTÉK

A JEGYGYŰRŰT

Egy csizmadiához nézünk be; Itt ugyan malac, szép sülezer darab tetőcserepet jelent, azaz 30 kislakásra jut cserép ebből az újításból.

Dévényi János, • az Eger I. gyár karbantartási részlegvezetője megfigyelte, hogy a cserépszájnyílás öntött formája hamar elkopik, újra kell önteni, a nyersöntvényt gyalulják, reszelgetik, egyszóval sok anyag- és munkaidő ment kárba, ezért újított: a cserépszájnyílás betétet acéllemezből készítette. ez sokkal tartósabb és ma már kopás után csali ezt az acéllapot kell cserélni. Újítása az ő gyárukban egy műszak mellett hétezer 200 forint évi megtakarítást jelent.

Az újítások hasznát és gyakorlati jelentőségét a téglagyáriak általában elismerik, méltányolják az itt leírt elgondolásokat is, többen hangoztatják, hogy ebben a szakmában kevés tere van az újításoknak, az újítások átvételének, de hogy miért, erre kielégítő választ nem kaptunk.

Kérdeztük és újra megkérdezzük, hogy a gyáron belül bevált újításokat miért nem alkalmazzák az Egyesülés többi üzemében is? Miért fogadják el megmásíthatatlan tényként, hogy a téglagyáriak idegenkednek minden újtól és görcsösen ragaszkodnak a régi elavult módszerekhez?

Bizony, ezek a problémák egyáltalán nem számítanak újságnak a Téglagyári Egyesülésnél, éppen ezért sürgősen és sokat kell tenniük ezen a téren, mert a feladatok egyre szaporodnak és közben az elmúlt évek mulasztását is be kell hozni.

Fazekas László

dőmalac szaladgál az udvaron, de panasz azért akad. Munka még csak kerül néha, így őszszel: javítás, foltozás, de három embernek nehéz abból élni. Van ház is, de inkább ne volna; Háromezer pengőnél több az adóteher rajta; Hátrálékok, amiket nem lehet miből kifizetni; Feleségét és öccsét tartja él, aki négy éve maturált (érettségizett), de állása nincs sehol. Vasútnál is* másutt is próbálkozott. Sikertelenül; Nincs „támogatója“.- Ö mondja aztán el, hogy hol lakik a környéken munkanélküli ember. Hozzá többen járnak, hát tudja. Ügy indulunk el, az ő útbaigazítása nyomán; Ide is, oda is;

O

Kőműves. Felesége; három gyereke van. Tavasz óta csak járkál, keres, reménykedik; Hiába; összesen hat hetet dolgozott, de azt is megszakításokkal. Tűzifa kilónként kerül a házhoz. Éppen csak any- nyi, hogy elég legyen a rántottleves megfőzéséhez, vagy megsüljön a krumpli; Hús hónapok óta nem volt az asztalon; A gyerekek: egy másfél éves, a kettő iskolába jár. Hogy könyveket tudjon nekik venni, az asszony szeptemberben eladta egyetlen pénzt érő holmiját a családnak, a télikabátját. Mert a jegygyűrűket megették már a múlt télen. Élni muszáj s az ékszerész negyven pengőt adott a két aranykarikáért. Ebből a pénzből egy hónapig kosztolt a család. Meleg ruhája egyik- nek sincsen; A téli. hónapokban az utcára se mehetnek ki, mert mi lesz, ha megbetegszik valamelyikük? A télnek neki kell öltözni, de mlVIT-küldötteink:

Nagy István KISZ=titfeár

Százhuszonhat ország küldte el fiataljait Bécsbe a VII. Világifjúsági Találkozóra. Jöttek a fiatalok a világ minden tájáról, hajón, repülőgépen, vonaton, a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon át Bécsbe. Magyarországról 400 fiatal utazott el, s ma már ott vannak kint, ismerkednek. Egymás kezét fogja mindenki, néger és portugál, magyar és indiai, szovjet és angol. Ott vannak köztük megyénk küldöttei is. Nagy István, a Heves megyei VIT- delegáció egyik tagja, az egeresein bányász KISZ-szervezet titkára. Szakmája bányagéplakatos, s munkáját úgy végzi, hogy jutalom címén a VIT- delegációba jelölték, ö különösen örül ennek a küldetésnek, mert most megy először külföldre, s először vesz részt Világifjúsági Találkozón. Mikor elutaztak megyénkből, csak annyit üzent, hogy nem fognak csalódni benne, s mindent megtesz azért, hogy méltóképpen képviselje az egercsehi bányászfiatalokat.

— Ha hazajövök, szeretném majd a KlSZ-szerve- zet tagjait és a bányászfiatalokat tájékoztatni arról, amit ott látok. Sok külföldi fiatallal beszélek majd, s itthon elmondok mindent, amit ott láttam és hallottam ezen a nagy találkozón.

Mielőtt elutazott volna, azelőtt szerelt le a honvédségtől. Nem is kell mondanunk, milyen kellemesen fogadta azt a hírt, hogy Bécsbe utazhat, a VIT-re. (k. b.)

Munkavédelmi hónap — kevés sikervei

A júliusi hónapot munkavédelmi hónapként kezdték az Egri Finomszerelvénygyárban. A tökéletesebb agitáció végzésére és a jobb munkaszervezésre hét munkavédelmi brigád alakult, amelyek hetenként jelentésben számolnak be az eredményekről és a hibákról.

Hetenként háromszor megszólal a munkavédelmi hangos híradó, hogy a gyár munkásaival tudassa a munkavédelmi hónap eredményeit. Az eddig eltelt idő nem sok eredményt

hozott. A gyár munkásai legnagyobb igyekezetük ellenére is, több hibát vétettek és az elmúlt idő alatt három súlyos baleset származott. Csütörtökön is az egyik savval dolgozó munkás leöntötte magát, s kórházba kellett szállítani. Munkavédelmi hónapot hirdettek, de még eddig kevés sikerrel járt. Remélni lehet, hogy a hátralevő időben komolyabb baleset nem fordul elő az Egri Finomszerelvénygyárban.

Tanulmányúton a gyöngyösi MÁV-színjálszóh

Megyeszerte igen ismert és népszerű együttes a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat színjátszó csoportja. Sok bemutatót tartottak az elmúlt évadban Gyöngyösön és a községekben egyaránt, erkölcsi és anyagi sikerük volt mindenütt. A csoport vezetősége elhatározta, hogy a bevétel egy részéből a tagok szórakozására és tanulására kirándulást szerveznek a nyári szünetben.

Az elmúlt héten Szegedre

bői, mikor kenyérre is csaJk kölcsönből telik?

Panasz és kétségbeesés mindenütt;

A parasztháznál is, ahol hat apró gyerek van és a családfő munjcátlanul ül naphosszat az eresz alatt. Szívja a hideg pipát. A reményt csak az élteti benne, hogy várja az útépítés megkezdését. Akkor tán majd csak akad dolog.

Mással is beszélünk, aíkdnek szőlője van. Azaz csak volt, mert két esztendeje, hogy még atőkék is kifagytak. Tövestül. Azóta nem tudja miből fizetni a kölcsön kamatait, amivel megterhelte a kis földet, meg a házát. Az adóért már árverezni fogják. A bútorait foglalták le. Vigyék — mondja — az ágyat is. Majd a földön alszunk. Aludtam én már a polátogatott a kultúrcsoport. Az ünnepi játékok keretében közösen megnézték a Hunyadi László ünnepi előadását. Visz- szafelé Budapestre utaztak, a Filmmúzeumot tekintették meg és a fővárosban megnézlek több kulturális, szakmai és művészi kiállítást.

Még a nyár folyamán többnapos kirándulást is terveznek, valamelyik üdülőhelyre utaznak együtt a csoport színjátszói;

csolyában is. Volhyniában a frontom. Megszoktam, kérem. Keserűen rándul a szája és nézi a kisfiát. Kétesztendős- ke lehet. Sovány és sápadt. Csak a potfacsontjain világít egy-egy foltnyi pirosság: a tuberkulózis.

Van itt egy napszámos, aki két hete nem evett meleg ételt. Hamuszürke az arca es olyan mélyen ülnek a szemei, mintha barlangból világítanának.

Szégyellem, hogy ebédelni szoktam;

O

Most majd jön az ínségadó. Meg a társadalmi úton való nyomorenyhítés. De hol van annyi darab kenyér, ami elhallgattatná a hónapok óta ordító éhséget? Belefájdul ebbe az ember feje..

Eddig szól a múltat a vádlottak padjára ültető volt egri újságíró riportja. Nem mi írtuk, mondtuk, hanem az egri klérus kezén levő „EGER” című politikai napilap 1930. évi november 9-iki számában jelent meg, látott napvilágot. De nehogy azt állíthassa bárki, hogy esetleg Dövényi Nagy Lajos is elfogult ember volt irányunkban (ami pedig legkevésbé sem mondható), idézzük az EGER újság egy ugyanezen év szeptember 20-iki vezércikkét: „Ma mindenki azt kérdi a másiktól: mi lesz télen? A kereseti lehetőségek vékonyan csörgedező erecskéi rövid idő múlva végleg bedugulnak, s munka és kenyér nélkül fog maradni a városnak sok száz polgára. Nem lesz kenyér, nem lesz fa, nem lesz zsír és nem lesz cipő az iskolás gyermekeknek és fejecske a még kisebbeknek. Ez a baj és ezt a megállapítást még csak azzal kell megtoldani, hogy a kenyértelenek és ruhátlanok 90 százaléka saját hibáján kívül, sőt a saját verej- lékes küzdelme ellenére jutott ebbe a rettenetes helyzetbe.” Hja pedig valaki nem hinne harminc évvel ezelőtt élt újságíró-elődeinknek, annak álljon itt Subik Károlynak, az „egri kis-érsek”-nek az 1930. augusztus 30-iki Eger városi közgyűlésen elhangzott, leleplező kijelentése: „Eger a mai berendezésében egy halódó város, amely ha tovább tesped jelen körülményei között, úgy a földművesek, iparosok és kereskedők nyomora itt örökös lesz.”

Nem mi ültettük tehát Horthy Magyarországát a vádlottak padjára, hanem — mint láttuk — a rendszer saját maga mondott ítéletet maga felett.

SUGAR ISTVÁN