Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-26 / 174. szám
b NEPDJ.8ÍP 19í9. július. 26.. vasárnap .Äi - • Pisze és barátai Népbüfé ... szombat délután Az embert gyomronüti a sokfajta étel keveredett szaga, s a kocsmabűz. A magas étkező állványok mellett kitömött hátizsákok, kopott deszkatáskóK sorakoznak, csomózott szíjjal átkötve. A hazafelé tartó vidéki munkások tértek be szom- jukat. éhségüket enyhíteni. Az egyik állóka mellett különös társaság iszik. Négy suhanó. Kérkedő lármával.- va- gánykodó lumpoknál is feltűnőbben mulatnak. Tizennyolchúszéves kamaszok. Bányászok lehetnek, mert fejükön a keményített bőrsapkát látom és mindegyiküknél ott a bányász- lámpa is. Előttük pálinka. Vedelik. mint kiszomjazott ember a vizet. Alig állnak a lábukon a szesztől. Egyikük már a sótartót tapogatja. Mereszti rá a szemét, felemeli poharát, löttyint belőle a sóba. — Igyál, testvér! Nem iszol, fni? Kiváglak innen, az anyád úrístenit! Te piszok! Neki van a legnagvobb hanaia. biztosan ő a főnök a bandában. De mégsem, mert a mellette álló. forradásös homló- kű. megnyúlt alak oldalba lök! hogy nekicsuklik az oszlopnak — Kuss. Pisze! Anyádba kenlek! Mennyi rongyod van. mutasd, gyerünk! Pisze előhúzza, megmutatja kirepedezett, olajtól mocskos tenyerében az összegyűrött százasokát. De annyi esze még van. hogy csak egyet dob ki középre. — Nesztek! Két forgást még fizetek — mondja és a százasokat sietve zsebredugja. — Meg a többit, apikám! — kacsint a többiekre a hosszú és fogát vicsorítva röhög. A távolabbi állókánál felemeli a fejét egy öreg. töpörödött, száraz emberke a furcsa nevetésre. Arcát —. amelynek ráncaiban ott ül a munka szennye — fájdalmas vonás torzítja el, mikor az állókára dobott pénzt meglátja. Beteszi a kanalat, odébb -tolja • maga élői a' tányért. Lassan, meggondoltan indul a röhögő su- hancok felé. Fiam, elég volt már ... Gyerünk, mert lekéssük a vonatot1 A fiú. Pisze, tátog. nem tua hirtelen szóhoz jutni sem. Tűién azért, frfert apja gyengécí kérlelő szava kijózanította kicsikét. talán azért, mert társai görbe, goromba szemmel néznek rá. Bambán mosolyog az apjára, aztán békéltetőén mea- veregeti a hátát: — Jól van, öreg! No. Lgyék egy pohárkával. A vézna emberke szomjas kívánó szemmel mered az asztalon összevissza álló pálinkáspoharakra. Némán nézi, csak csontos, méghajlott válla mozdul egyet előre, s ádámcsutkája idegesen ugrál. Már nyúlna a pohárért.»de reszkető, kék- eres keze félúton megáll, tétován. lehanyatlik az olajtól kifényesedett. foltos nadrág -mellé Mélyről jövő köhögés rázza meg. fulladozik nekivörösödve A sok lenyelt nyál fojtogatja — No. ne pitizzen. fater! — szól rá a forradásos. — Hajítson be kettővel! . • Az öregember sandítva méregeti a gyűröttképű suhancot: — Tehozzád meg nem szólt senki! És fia vállára teszi kézé* — Ne dorbézolj. fiam! Nem lesz rúhád. tudod .. — Hagyjon! — löki le a válláról apja kezét. — Nem fiam .. Két hónap óta. mióta dolgozol . .. — Enyém a pénz. oszt megiszom! Amit megiszok. az is az enyém! — Ügy. úgy. fiam. De ezek itt... — és repedezett mutatóujját az állóka körül állókra emeli. — Mi köze hozzá? Haverok! — Szegény anyád . . . — Nem érdekel! — Már biztosan vár Otthon. Ettől megrebben a fiú szeme. Riadtan néz társaira, menekülne már innen, a bandából. A forradásos fejével a többiek felé bök s mint a béka- nyúzót; úgy döfi bordája, közé a szót. „.—.Szopós gyerek!, Várj<jnyu- cikád. haha ... S újra röhög, nyihorog, nyé- rít a banda. Piszének elevenébe talált a gúnyolódó szó. — Az istenit magának, meg aki csinálta is! Sajnálja a pénzt? Keressen! Akkor maKÖLTŐK ÉS VKKSLK • MOLNÁR JENŐ: gának is lesz. akkor ihat! — De fiam ... — Mit nyöszörög., vén hülye. J Dolgozzék!, Keressen ne, nyolc-J százat! Kétezerötöt, mint én! — öreg vagyok, nem biros J én már csákányt... { — Akkor meg ne siránkozzék • itt az én fülembe. Itt egy tizes $ Töltögesse még azt a lyukas* gyomrát, aztán menjen! ; — Édes fiam!-r Édes fiam. édes fiam j egyebet nem tud. no., itt a pénz. t aztán elég legyen! • * — A ruha? Mi lesz a ruhád- * dal? Megitatod ezekkel? Add* ide. hazaviszem anyádnak, ó? vigyáz maid rá. ‘ A banda sunyítva hallgat. A forradásos menti meg a helyzetet: '. — Kell is nekünk koszos pénz? Acffi oda Pisze, hadd vigye! Kell az nektek ruhára, kenyérre Hiszen szegények vagy-. tok! Aztán tűnj el te is. érted?!? Pisze sápadtan áll. Egy ideig* fogja nyelvét a pálinka, aztán 2 nagy hirtelen megkap egv teli * poharat, s az öregember lába 2 elé vágja, hogy apró szilánkok-? ra robban. ; — De most oszt már taka- J rodjék! Nem hallja? Mert úgy? kirúgom innen, hogy lába se ? éri a földet, hogy ... ♦ Megy már ,az öregember j nem kell ■ őt kirúgni. Száraz J alakja most még' megtörtebb. { előredőltebb. Megy. ádámcsut- J kája ' idegesen ugrál, mint J előbb, amikor pálinkát - kínál- * tak neki. Nyeli a könnyeit. * Az asztalnál útálatos röhö- ♦ gés vonaglik utána. Koccannak* a poharak, a pálfnka'az asztal-• ra löttyen. • - J — Haha .. . hát nem muris? 2 — vicsorítja fogát a forradásos * — Igyál, te ronda ficek! — ka- ♦ csínt Pisze felé. — De azért fi- j zess még valamit, szomian dög- • lünk itt. ha nem iszunk. • Pisze kelletlenül mosolyog 2 és az asztalra ■ tesz két gyűrött ? százast,. . . ,..;yr , ,» — Jól van. gyerek, látom, ér-1 ted te a dörgést! Igyunk' — oSí isznak, állukon végigcsufőg a? szész. — Mert ugye, kisapikám | nincs erősebb a barátságnál ? semmi! Ugye Pisze? . ? PATAK? DEZSŐ ; ♦---- ♦ ♦ FŐ IIG ACfí KAROLY: JJt/i pali TÓ TóttpPali meghalt. Ez nem nagy eset: eltemettek már bányászt ideget, - csodálni való semmi sincs benne: ez volt és ez lesz az élet rendje. ’ Kemény gyerek., volt! — így mondogattak. Jól ismerjük már az ilyen fajtát: mindent ráraktak. Húzta is szegény... De lábáról levette a tél... Pál és betegség! Ez a hét vicce! Legyünk őszinték: maga se hitte: Az orvos látta, de nem tudta más, hogy eszi testét már a sorvadás. Szanatórium. Szó, mi szó: remek! Mégis otthagyta a csodás helyet: A táppénz lejárt s az édesanya tehetetlen volt otthon egymaga ... Pálunk kóró lett, beteg kis, senki ... Eddig nem tanult meg kilincselni. Várt és a sorsán tűnődött alant, de kihalt már régen a sültgalamb ... Észre vették, de a vége felé, a lélek is csak hálna járt belé, nyugdíjat talán kétszer ha kapott, s csapot, papot és mindent Kihagyott. Meghalt. Rajta már hem segíthetünk . . . Valamit .mégis itt hagyott nekünk, fekete sorsa agyunkban lüktet: fűtsük, fűtsük ki jól a szívünket! W »PAPI* MIKLÓS: ÍGY AM KOM k Nem lenni Papp Miklósnak s másnak csak . egy ionnak millió között, homokszemnek felépülő házban, friss búza alá szántani rögöt, ► ► gyerekarcokat formálni a maban, hogy a jövőre nyíljanak szemek. [ és elég erős lesz majd a "vallani | hegyekre húzni ósdi .völgyeket ► ■ ; , olyan vagyok, ki eélt se ért, de tág új útra harsonáznak izmai, > öreg s fiatal vagyok egyaránt és friss lépést esik jól hallani. A kis ló végéu kivont karddal állnak Bimbókat álmodó liliomok, A kék eget visszaverő vizet Smaragdba játssza át a réz-homok. A kerti út a part felé szalad, A dúlt kerítés megkapaszkodik A barackfa törzsébe kérlelőn: Ne engedje leesni a porig. Villanó fecskék esőre szomjasan ♦ Csak ráül a vízre: a sík tükör Bcleremeg és, szétgyűrúzve., fut. Egymást űzve. s nőve ezernyi kör. A fák ágain virág-csillagok, A kék üvegre ringón ráhajolnak, S a víz felbíborlik; mint mosolyodra Vér-színre gyúl szív-kamrámban a holnap. GÄL «ANDOK: lmi>re»»*ió olyan vagyok, kinek kevés, amit éppen csinál, mert többre hív erőm: más biggyessze lejtőre lépteit: én inkább megyek az emelkedőn: A jó tanács löbb akarok lenni, mint ami tegnap voltam: teljesebb világ: s hogy emberként tudjak vallani földdel tapasztom verseim falát. és beszélnek a dolgok és a rímek: lettem kalásztól nehéz búzaszál, hó-terhes ág, akár a túltelített oldat, vagy mint borral telt pohár s kibomló sorokkal útra hívok, értelmes fényre, küzdelemre és hogy betűt betű, szót szó után írok (szeretném hinni): elrendeltetés: átfogni mindent, akár szigetet tólyó-ölelés, mint tojást a héj: • viharokban, hogy őrző lehessek s a világ majd ha egy nyelvet beszél. így emlékeznek: termő, friss íze a tegnapnak is volt: parányi atom: és hogyha hős nem is lehetek, de magam a földért egészen adom. Árnyék-bikákat terelget az ialkony a bronz-fényektöi csurgó réteken alvó eperfák csenddel lakafóznak, s fűszálakon inog a végtelen. A nyugvó nap aranyfonalán kúszik lejjebb, lejjebb a nyugtalan idő s a lángban álló galagonyabokruk kis csoportjának roppant árnya nő. Folyékony vasként ömlik szét a tájon a lassan lehűlő éjszaka elaltatja, a nádgerincű fákat, s felröppen vágyunk részeg madara És kóbor-fények iíjcselegnek. távol felhőket gyúr a boruló láthatár, a táj a nyár párás ölébe szédült, • s a bokrok közt-a lelkem titka jár. PAPP NANDUK: A vizhordó lány Vibrál a lég. cs száll a pernye szél. Lustán a földre hull ... rövid árnyék lapul majg4£t.jk*zlak mögött.->á cséplőgép zenél ... izzadt hátakról ■ --- ^ friss nyelvével sót nyalint há arra jár á szél. Az emberek torka úgy szomjúhozza a vizet mint a gazdaggá megérett nyár. A lelt korsót meghozta már pettyes ruhás- vízhordó lány. Szemének jólesik amint a kövér kortyokat kimérten nyeldesik, s kíséri lassú szuszogás. Kortyol velük szaporán verejték gyöngyözik napégett homlokán. Nyájas mosoly őt illeti ... megliblKm szoknyája széle, hetyke legény reá kacsint, s repül tovább a kéve. képrejlvény-pályázata egri Melyik vámáré»* 6. Június 24-i számunkban képrejtvény-pályázatot indítottunk, amelynek keretében tíz héten keresztül Eger egy-egy részletéről rajzot közlünk. Olvasóinknak meg kell hatá- rozniok, hogy a rajzok Eger melyik részletét ábrázolják és ezek leírását „Képrejtvény-pá- lyázat” megjelölésével, az utolsó kép megjelenése után a szerkesztőség címére be kell küldeniök. A megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Pásztor Péter rajza v. V — A nnál még jobb a torna a friss levegőn, félmeztelenül. Az segít igazán! Megedzi az embert! • ■ — Hová gondol! Belehalna: Feküdni, feküdni, feküdni! — szólt bele most egy nagykendös parasztné nike. Egyszóval, lassan mindenki ■ belekapcsolódott a tanácsadás-; ba. — Csak az aszpirin í segít!; Forró tea! Forró fürdő! Sőt,) volt, aki egyenesen hideg zu-\ hányt ajánlott... ; Mindenki adott valami to-) nácsot, én nem juthattam szó- J hoz, meg sem, tudtam köszönni, \ nem csupán, mert annyira el J voltam foglalva az orrtörléssel, < és a tüsszentéseimmel, hanem, 1 mert olyan lázas ütemben; ajánlgatták a legjobb mód- ; szereket utitársaim. Csak egy valaki hallgatott', fülkénkben, egy fekete keretes < szemüvegű, komor arcú férfi,! aki úgy látszik, néni méltatta j kellőképpen egészségi állapoto-! mat. Nem túlzók, ha azt mon- J dóm, meg is sértett... Micsoda < közömbösség egy vergődő J embertársával szemben! De■ úgy látszik, nemcsak ne- j kém szúrt szemet ez a közöm- j bösség, hanem útitársaimnak J is, akik közül egyik megszó-] lította: m i — No, és ön? Önnek nincsen 5 semmi véleménye . .. ? i — Nekem... ? — szólalt meg i amaz, és megvonta á vállát. — j Véleményem ugyan van:., de j jó tanácsot nem tudok adni. ] én orvos vagyok.,.. j- ANTALFY ISTVÁN J utastársaimat, és saját magamat is. Üjabb zsebkendőt kotortam elő, s arcoún elé tartottam. A szemben ülők közül egy idős néni elővette kis kézitáskáját, s kiemelt belőle egy dobozkát, abból néhány fehér tablettát, és kissé fagyosan, mégis meleg hangon szólt, miközben felém nyújtotta: — Ezt vegye be fiatalember! Percek múlva jobban lesz ... Meghatottan nyúltam érte, de mire épp átvettem volna, ismét hatalmas tüsszentési roham kapott el, és kivertem a nénike kezéből. A nénike megcsóválta fejét, — de határozottan emlékszem, inkább szána- kozóan, mint rosszindulatúan, és kézi patikájából újabb porokat szedett elő. Ezeket már sikerült átvennem, és minden teketóriázás nélkül, csak. úgy, szárazon, ital nélkül, a néhány másodpercig tartó szünetben bekaptam. Felengedett 'a hangulat. Az a fiatalabb hölgy, aki ajk- biggyesztéssel távozott néhány perccel előbb, most ismét közelebb jött és így szólt: — Nem segít az a por semmit! Szeszt kell innia! Konyakot! Egy férfi, aki kezében ugyancsak zsebkendőt szorongatott, de korántsem jutott olyan tökélyre a tüsszentés gyakorlatában, mint én, komor hangon szólalt meg: — Ugyan kérem! A szesz az nem öli meg a baktériumokat! Friss levegő: Az kell, friss levegő! Egy ndüllbajuszú hozzátetteA napokban utaznom kellett, de igen kutyául éreztem magamat. Alig akartam felkelni az ágyból, nem ízlett a reggeli sem. kóválygott a fejem, de mindennél rosszabb volt, hogy — bocsánat, — orrom olyan volt, mint kora tavasszal a lyukas csatorna: csöpögött, csörgött szüntelenül: Felszereltem magamat rengeteg zsebkendővel, minden zsébembe tettem kettőt, táskámba pedig legalább egy tucatot. s kénytelen-kelletlen, útrakeltem. A friss levegőn még csak rendben volt a dolog. De amikor felszálltam a vonatba, — ahol a nagyérdemű utazóközönség közkívánatára-e. vagy annak ellenére, — fullasztó meleg volt. — egy nagyot, erőteljesét kellett tüsszentenem, hogy majd beestem az ajtón. A már bent ülők tekintetéből azt olvastam ki, hogy nem valami szívesen fogadnak. Hogyisne! Egy ilyen bacillus- gazdát, egy ilyen betegségterjesztőt! S ezt legkevésbé sem titkolták. Amikor újabb néhány tüsszentés után egy üres helyre leültem, szomszédaim szemmel- láthatóan messzebb húzódtak tőlem, sőt. az egyik fiatal hölgy átült a szomszéd fülkébe, és hallani véltem, ilyen megjegyzéseket: — Így jönni emberek közé! Micsoda felelőtlenség! Hallatlan! — Bocsánat... — szóltam. — Bocsánat!... — nem tudtam többet mondani, mert újabb sorozattal örvendeztettem meg
