Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-24 / 172. szám

NSPÜJ§ AG

1359, július 24., péníífc

Időjárásjeientés

Várható időjárás péntek estig: Változó felhőzet, több helyen, főként az ország keleti felében esők, zivatarok, mérsékelt északnyugatiészaki szél.

Várható legmagasabb nappali hőmérséklet péntekén: 25—28 fok. legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: keleten 16—19, nyugaton 13—16 tok között, (MTI)

1AAAAAAAAA/\A/WV\AAAAAAAAAA*AAAAAAAAAA'VNAAAAAAAAAA/VSAAAAAA/\AAAA/\AAAAAAAAAAAAA/VWVVWSAAAAAAAAAAA*VWVSAAA/WVVW\AAAA/VVWVW1VVV*

A félév mérlege a 3. sz. kőbányánál

millió tonna zúzott követ kért az ország a kőbányászoktól, s egyre-másra érkeztek a sürgetések: több követ... több követ ...

Ezért jutottak olyan elhatározásra a recski kőbányászok, hogy a bányavezetőség által kért 430 csille többtermelés helyett 650 csille kővel többet adnak a verseny során.

Nem is a bányászokon múlott, hogy nem 650 csille lett a végleges vállalásuk, hanem a műszaki feltételeken. Nem lehetett biztosítani ilyen nagy mennyiségű kő elszállítását a bányából.

Nem tudták hát teljesíteni azt a mennyiséget, amit szerettek volna adni a kongresz- szus tiszteletére. S nehogy alaptalan vád érje a műszaki vezetést, el kell mondani, hogy a többtermelést akadályozó szállítási probléma megoldásához azonnal hozzákezdtek és jó néhány nap múlva megkezdi működését a recski kőbánya új „siklója”, amelynek segítségével megoldható lesz a többletkő elszállítása.

Így tehát

módosítani kellett a vállalást

és 22 200 tonna többlettermelésben állapodtak meg a bányászok és a műszaki vezetők.

Ebből a mennyiségből ez év második negyedében valamivel több mint ötezer tonnát teljesítettek és az első negyedévi veszteséget is pótolva 843 ezer forint megtakarítást értek el. Az egy főre jutó termelésben pedig megkétszerezték vállalásukat és majdnem tíz százalékkal több termelési érték jutott egy-egy munkásra, mint tervük előírta,

.Mégis ilyen biztató számok után sem tapasztalható megelégedés, vagy éppen elbizakodottság. Attól tartanak — nem is alap nélkül —, hogy a nyári mezőgazdasági munkák sok embert elvonnak a termelésből (ezekben a napokban is a tervezett kétszerese a szabadságos létszám) és még a tervüket sem tudják teljesíteni, nemhogy a felajánlást.

S ez elgondolkodtató, hiszen később a kedvezőtlen időjárás veszélyeztetheti a vállalt kőmennyiség kitermelését. Az pedig, hogy még a módosított vállalásukat sem teljesítenék a kőbányászok, nem lenne méltó eddigi eredményeikhez, de a bámrászbecsülethez sem.

Az önköltség csökkentésére tett vállalásuk értékelése még lehetetlen — most vitték a második negyedévi mérlegüket jóváhagyásra is, de az előzetes számítások szerint itt sem lesz különösebb hiba.

Lengyel—szovjet közös nyilatkozatot írtak alá Varsóban

Mint ismeretes, Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, többnapos látogatást tett Varsóban, ahol a Lengyel Egyesült Munkáspárt, valamint á lengyel kormány vezetőivel folytattak baráti tárgyalásokat. A tárgyalásokról közös nyilatkozatot írtak alá, amely tükrözi a két baráti ország szoros kapcsolatait. A nyilatkozat többek között elítéli az agresszív imperialista körök hidegháborús politikáját, és megállapítja, hogy halaszthatatlan

Mosxkvábi Nixon ameri

MOSZKVA (MTI): Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, csütörtökön délután Boeing-707 típusú katonai repülőgépen Moszkvába érkezett, hogy a szovjet fővárosban megnyissa az Egyesült Államok kiállítását. Nixon gépének megérkezése előtt egy órával a Vnukovői repülőtéren leszállt egy másik Boeing-707 típusú személyszállítógép,

amely mintegy 100 amerikai újságírót hozott Moszkvába.

Nixon fogadására a Vnuko- vói repülőtéren megjelent Kozlov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, Lobanov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, Zsukov, a Minisztertanács mellett működő külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke, Bobrovnyikov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, továbbá több más személyiség.

A gépből kilépő Nixont — aki feleségének, továbbá Milton Eisenhowernek, az amerikai Egyesült Államok elnöke testvérének és személyes tanácsadójának, valamint más politikai személyiségek kíséretében érkezett Moszkvába — elsőnek Frol Kozlov, a Szov- 1 . jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese üdvözöl- 1 te. Hangsúlyozta: a moszkvai amerikai és a New York-i szovjet kiállítás lehetővé teszik, hogy a két ország népe jobban megismerje és megértesse egymást, s azokat a lehetőségekét, amelyek hozzájá■ rulnak a világ békéjének fenntartásához.

' Kozlov kifejezte reményét,

; hogy Nixon és kíséretének lá■ togatása hozzájárul a kölcsöMiért nem I Hruscsov »kandin

MOSZKVA (MTI): Múlt ís- , meretes, a szovjet kormány : értesítette Dánia, Norvégia és Svédország kormányát, hogy N. SZ. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnömegoldást követelő kérdés a német békeszerződés megkötése, valamint a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolása. Mindkét fél igen fontosnak tartja a kormányfői értekezlet összehívását, ahol megbeszélnék a halaszthatatlan nemzetközi problémákat és ez elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a két ország támogatja azt a javaslatot, hogy létesítsenek Közép- Európában atom- és. rakéta- fegyvermentes övezetet. (MTI)

ff érkezett lkai atelnök

nős együttműködéshez és elősegíti a két ország kapcsolatainak fejlődését.

Nixon válaszában köszönetét mondott a meghívásért, s átadta a Szovjetunió népének Eisenhower elnök és az egész amerikai nép üdvözletét. Kitüntetésnek tartja, hogy megnyithatja a moszkvai amerikai kiállítást.

Kijelentette még, hogy már régóta személyesen kívánt megismerkedni a Szovjetunióval, mivel az amerikaiak hosz- szú idő óta csodálják a szovjet képzőművészeti tudomány és irodalom nagyszerű eredményeit. „Mindenekelőtt sohasem felejtjük el azokat a hősies erőfeszítéseket, áldozatokat, amelyeket a második világháborúiban szövetségesünk, a szovjet hadsereg hozottf’ — mondotta.

Nixon hangsúlyozta, szeretné felhasználni a lehetőséget arra, hogy a Szovjetunió vezetőivel találkozzék, s jobban kifejtse az Egyesült Államok politikáját s törekvéseit. Szeretne találkozni Hruscsowal és a Szovjetunió kormányának más vezetőivel, s hangoztatta; „egyenes, becsületes beszélgetést, vitát szándékozik folytatni mind a Minisztertanács elnökével, mind az egyszerű gyári munkásokkal, mert ez elősegíti a jobb megértést. Nem lennénk becsületesek, ha nem ismernénk el, hogy jóllehet Alaszkát mindössze 40 mérföld választja el a Szovjetunió partjaitól és Moszkvától New Yorkig az út ma már tíz óránál is kevesebb ideig tart, nagy és komoly problémák választják el egymástól orszá- gainkat”

Éljen a béke! — fejezte be beszédét Nixon. (MTI)

terülhet sor láviai utazására?

kének augusztusra tervezett skandináviai utazását — as érdekelt országokban kialakult helyzet következtében — kénytelen olyan időpontra halasztani, amikor a körülmények kedvezőbbek lesznek ilyen, lá- .togatás lebonyolítására. A há- ; rom kormányhoz intézett szov- ; jet emlékirat egész sor ténnyel ! bizonyítja, hogy a skandináv ! országok reakciós körei milyen : ellenséges kampányt indítottak a Szovjetunió ellen.

! Svédországban például úgy- ! nevezett „augusztusi bizottsá• got” alakítottak, amelyben

• részt vett Junk tábornok, a

• svéd fegyveres erők volt pa• rancsnoka, Tingsten, a Dagens ; Nyheter című vezető svéd lap [főszerkesztője és mások.

; E bizottság kampányt saer- ; vezett Hruscsov látogatása el- ;len. A svéd konzervatív párt [vezetője, a liberális párt elnöke [és az úgynevezett állami bel- ; politikai bizottság több más ; tagja csatlakozott az ellensé- ; ges kampányhoz, amiből természetesen nem maradtak ki 1 a svéd burzsoá lapok sem. ! Hasonló természetű bizottsá- ! gokat hoztak létre Norvégiáiban is. Dániában Kraft volt ! külügyminiszter és több más

> vezető burzsoá politikus állt ;a szovjetellenes kampány éléire.

> A szovjet kormány termé- ! szetesen nem hagyhatta szó [ nélkül az ilyen megnyilatkozá> sokat, s a három ország kor- ; Hiányához intézett szovjet em- ; íékirat nyilvánvalóan meggcm- ; dolásra készteti az említett or- ; szágok kormányait.

; A szovjet kormány kifejezte ; reményét, hogy N. Sz. Hrus- [ csov skandináviai’ utazására ké- i sőbb, kedvezőbb körülmények i között sor kerülhet. (MTI!

A tények, számok azt mutatják

vállalásukat telj esíteni akarják és tudják

a kőbányászok, ám a versenynyel kapcsolatban tartott egyik megbeszélésen olyan — egy cseppet sem elfogadható — véleményt hallottunk, amely szintén akadályává válhat a versenyvállalások teljesítésének. Ez pedig a következő: a vállalat vezetősége csak a kongresszusi verseny végén akarja jutalmazni a legjobbakat — tehát egy félév múlva. Ez hosz- szú idő.

Az erkölcsi ösztönző erőről, amely a nagyobb termelési eredmények elérésére serkenti az embereket, meggyőződhetett a vállalat vezetősége, amikor a bányászok szinte megduplázták a vállalásukat. De van másik ösztönző erő is, amely ugyan nem elsődleges, de igen fontos: az anyagi ösztönzés. S ha ezt érzik az emberek a verseny közben is. még nagyobb eredmények elérésére serkenti őket.

Ez is hozzásegítheti a vállalatot ahhoz,’ hogy a második félévben ne a negyedik helyen, de az elsők között lehessenek.

Kovács Endre

Ezer tonnaszám ömlik a vagonokba az útépítkezéseknél annyira várt zúzott kő a recski feladóállomásról. Néhány hónapja, hogy még több kő szállítására tettek ígéretet a recski, szarvaskői, gyöngyösi és somoskői kőbényászok, akik az É. M. 3. sz. Kőbánya Vállalatnál dolgoznak.

A vállalás óta újabb ezer tonnák hagyták el a kőbányákat, s most, amikor az első félév eredményei ismeretesek, arról számolhatunk be, hogy tervükön felül 23 000 tonna követ adtak a népgazdaságnak a vállalat dolgozói.

Ezzel az eredményükkel országos viszonylatban is jó helyezést értek eb

negyedikek lettek.

Ennek a 23 000 tonna kőnek a történetével érdemes megismerkedni.

Amikor megtudták a kőbányákban, hogy országszerte nagyobb termelési eredményekkel köszöntik a párt VII. kongresszusát. a bányászok is számba vették a lehetőségeket, hogy reális vállalást tehessenek e nagy esemény méltó megün- •neplésére.

Tudták, hogv rengeteg kő : szükséges a nagyarányú útépítésekhez. hiszen még a kong- ’resszusi verseny előtt négyváltozatokat javasoltak. Például, hogy kezdetben lépjenek kapcsolatba a két német államnak a genfi tanácskozáson részt vevő küldöttségében, majd a két fél közös megállapodásával másutt folytassák megbeszéléseiket. Más javasla-' tok is elhangzottak — mondotta Gromiko és utalt dr. Bolz- nak, az NDK külügyminiszterének hétfői. beszédére! Ebben Bolz különböző elgondolásokat ismertetett az NDK és NSZK megbeszéléseinek formájáról. Gromiko hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség véleménye szerint ezek az elgondolások igen rugalmasak és komoly tanulmányozást érdemelnek.

A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a két Németország tárgyalásainak kérdése továbbra is időszerű, s a szovjet küldöttség hajlandó újabb kísérleteket tenni, hogy a külügyminiszteri értekezleten ezt a kérdést megoldják. Remélhető, hogy a nyugati hatalmak konstruktívabb álláspontot foglalnak majd el a két német állam egymáshoz való közeledésének reális útjait illetően. Már közöltük az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterével mondotta Gromiko, nincs kifogásunk az ellen, hogy egyidejűleg tárgyaljunk mindazokról a kérdésekről, amelyek a nyugat-berlini átmeneti megállapodással, valamint a németek közvetlen tárgyalásaival kapcsolatosak.

A kérdések megvizsgálásának ez a módszere lehetővé tenné, hogy reálisabban ítéljük meg azokat a nehézségeket, melyeket még le kell küzdeni. Ilyenformán világosabbá válnak a megegyezés elérésének lehetőségei.

Gromiko végül válaszolt Selwyn Lloyd július 20-i felszólalására, amelyben azt a kérdést intézte a szovjet küldöttséghez: milyen lesz a helyzet a nyugat-berlini ideiglenes rendezésre vonatkozó átmeneti időszak végén? Gromiko a következőket mondotta: „Mindaddig, amíg érvényben lesz a Nyugat-Berlinre vonatkozó átmeneti megállapodás. valamint azoknak a tárgyalásoknak az idején, amelyeket a mostani genfi értekezleten részvevő államok képviselői folytatnák majd a nyugat-berlini kérdés újbóli megvizsgálására — a Szovjetunió részéről nem tesznek egyoldalú lépést. Természetesen feltételezzük, hogy a megállapodást, annak többi részvevője semmilyen formában sem fogja megsérteni.

(MTI)

Néhány hatalom kormánya nem akarja normalizálni a két német állam kapcsolatait

Gromiko beszéde a genfi értekezleten

felhívta a figyelmet, hogy a tárgyalások első szakaszában a három nyugati hatalom terjesztett elő olyan javaslatot, amelyben benne foglaltatott, hogy a két német állam képviselői politikai kérdésekről tárgyaljanak egymással. A nyugati hatalmak tehát maguk javasolták, hogy a két német állam képviselői folytassanak politikai megbeszéléseket. Később azonban, amikor a Szo- jetunió előterjesztette javaslatát, hogy az NDK és az NSZK tárgyaljon egymással, akkor nyugati részről egyszerre arról kezdtek beszélni, hogy ilyen tárgyalások károsak, sőt veszélyesek lennének, s hogy ezek a Német Demokratikus Köztársaság konszolidációját, „a német megosztottság elmélyítését” stb. eredményeznék.

Ügy látszik, ami néhány héttel ezelőtt még helyes volt, most a nyugati hatalmak véleménye szerint egyszerre helytelenné vált.

Természetesen nem arról van szó, hogy az ilyen tárgyalások jelentősége változott' volna meg néhány hét alatt. Nem. Az első esetben a nyugati hatalmak arra számítottak, hogy rákényszeríthetik akaratukat a németek között folyó tárgyalások részvevőire. A másik esetben pedig olyan javaslatról van szó, amely azt indítványozza, hogy a németek maguk vitassák meg a problémáikat és szabadon döntsenek minden külső nyomástól mentesen, vagyis, hogy ne idegen akarat végrehajtói legyenek. Lényegében a nyugati hatalmak legutóbbi javaslatainak az a célja, hogy el- torlaszelják a Németország egyesítésére irányuló erőfeszítések egyetlen lehetséges útját.

Természetesen ez a javaslat nem szolgálhat tárgyalási alapul. Mindebből azt a következtetést kell levonni hogy e javaslatot nem a megegyezés útjának keresése céljából terjesztették elő, hanem csak azért — mint ezt a nyugati sajtó nyíltan meg is írja —, hogy elhárítsák a két német állam közvetlen tárgyalásaira tett szovjet javaslat megvitatását.

— Sajnáljuk — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter —, hogy a szovjet kormánynak a német vegyesbizottság felállítására vonatkozó javaslatát a nyugati hatalmak elutasítóan fogadták, de továbbra is reméljük, hogy meg fogjuk találni a tárgyalások olyan formáját, amely mindkét német állam számára elfogadható.

A szovjet külügyminiszter utalt rá, hogy már különböző

A szerdai plenáris ülésen elsőnek Gromiko szovjet külügyminiszter mondott beszédet. Mindenekelőtt rámutatott: a szovjet küldöttség az értekezleten már több ízben hangsúlyozta, hogy sürgős szükség van a német békeszerződés megkötésére, s ezt a tanácskozás egyetlen részvevője sem vitatta. Amikor azonban áttértek a konkrét javaslatok megvitatására, kiderült, hogy a konferencia részvevői között két homlokegyenest ellenkező felfogás uralkodik e kérdésben. Egyik részről az a szilárd törekvés nyilvánult meg, hogy a Németországban kialakult tényleges helyzetből kiindulva, minden halogatás nélkül, fogjanak hozzá a békés rendezéshez. A másilf részről azonban megakadályozzák a német békeszerződés megkötését és meghatározatlan időre kitolják e kérdés rendezését. Ez a két különböző felfogás megnyilvánult a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek genfi felszólalásában is. Természetesnek látszanék tehát, hogy a két német állam képviselői összeüljenek és megvizsgálják, milyen módon szüntethetnék meg a nézet- eltéréseket és dolgozhatnák ki a békeszerződés kérdésében az egységes német álláspontot. Az NDK és az NSZK megbeszélései igen hasznosak lennének mind a németek, mind pedig a nagyhatalmak számára, amennyiben érdekeltek az európai béke megszilárdításában. Ügy látszik azonban, hogy

néhány hatalom kormánya nem akarja normalizálni a két német állam kapcsolatait, sem pedig egészségesebbé tenni az egész európai helyzetet.

Ügy látszik, a nyugati hatalmak kormányai mind ma, mind a jövőben olyan politikai vonalat szándékoznak követni, amelynek célja a háborús maradványok súlyos terhének megőrzése, a rendezetlen európai helyzet fenntartása.

A szovjet külügyminiszter ezután felhívta a figyelmet arra, hogy

Nyugaton — vezető nyugati, államférfiak körében is — egyre inkább utat tör annak reális felismerése, hogy a jelenlegi körülmények között miként lehet megvalósítani Németország egységét.

Annál sajnálatosabb, hogy itt, Genfben, most hallgatnak erről, mintha á külügyminiszterek értekezlete nem a legalkalmasabb hely lenne a józan nézetek kifejtésére.

Gromiko ezután megjegyezte: a szovjet kormány a két német állam közötti tárgyalásokra vonatkozó javaslatban indítványozta azt is, hogy a két német állam képviselői tárgyaljanak az NDK és az NSZK kapcsolatainak fejlesztéséről és kiszélesítéséről. A nyugati hatalmak külügyminisztereinek, különösen pedig a nyugatnémet kormány képviselőjének nyilatkozataiból azonban az tűnik ki, hogy nagyon sajátosan fogják fel a németek kapcsolatait. Csupán szigorúan technikai jellegű kapcsolatokról hajlandók beszélni, noha ilyenek már léteznek az NSZK és az NDK között. Hogyan alakíthatnak ki a németek egységes véleményt alapvető problémáikban, ha a két német állam kapcsolatai csupán olyan kérdésekre szorítkoznak, mint például a villamosközlekedés, vagy a postai és telefonösszeköttetés.

Ma az a helyzet, hogy Adenauer kormánya a három nyugati hatalom támogatásával elutasít minden javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy a németek tárgyalásokat kezdjenek

az egész német nép valóban elsőrendű fontosságú kérdéseiről.

A szovjet küldöttség vezetője ezután kifejtette, hogy a konferencián most egyesek azt állítják: ha a németek tárgyalásokat kezdenek egymással, akkor ezzel elmélyülne Németország megosztottsága. Ez az érvelés azonban mindkét lábába sántít. Hogyan „mélyítené” el a megosztottságot, ha a németek közös álláspontjának kidolgozásáról tárgyalnának a békeszerződés és a német egység kérdésében? Mióta nevezik „a megosztottság elmélyítésének” a németeket elválasztó ellentétek felszámolását? Az ilyen okoskodás is bizonyítja, hogy kifogynak érveikből azok, akik ellenzik, hogy az NDK és az NSZK közeledjék egymáshoz.

Gromiko ezután hangsúlyozta: a nyugati hatalmak kormányai makacsul ellenzik, hogy német vegyesbizottságot alakítsanak, úgyszintén azt is, hogy bármilyen más, számukra elfogadható formában megkezdődjék a közvetlen tárgyalás az NDK és az NSZK között. Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy

a nyugati hatalmak a német békeszerződés megkötését és Németország egyesítését egyaránt ellenzik, bár azt állítják, hogy e problémák megoldására törekszenek.

Nem lehet azonban a német egység helyreállítására való törekvésről beszélni és ugyanakkor elgáncsolni minden olyan lépést, amely a két német állam közeledését célozza.

Gromiko ezután a hétfőn előterjesztett nyugati javaslattal foglalkozott. Rámutatott: a nyugati javaslat a németek közvetlen tárgyalásait kívánja helyettesíteni azzal az indítványával, hogy a jelenlegi értekezletet változtassák állandó jellegű intézménnyé. Ez csupán a véget nem érő szócsép- lésbe fullasztaná a megoldásra váró kérdéseket. Ilyen formában a nyugati javaslat egy tapodtat sem mozdítja elő a konferencia munkáját. A nyugati hatalmak úgy látszik azt akarják, hogy a négy nagyhatalom holmi piramis csúcsáról diktálja akaratát olyan kérdésekben, mint például a német törvények kidolgozása, a választások és a népszavazás lefolytatása stb., a németeknek pedig engedelmesen végre kellene hajtaniok e diktátumokat. És az ilyen javaslatok szerzői még Németország szabadságáról beszélnek! — mondotta Gromiko.

A szovjet államférfi ezután