Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

1959. július 23., csütörtök NEPOJSáe i\em ellenőrzött bennünket senki Taborba mennek a gyöngyösi kereskedőtanulók így a részvevő kiszistáknak minimális összeggel, szinte csak az útiköltség árával kell a táborozáshoz anyagilag hoz­zájárni Iniok. időtöltés-e az olvasás, hogy vajon egyszerűen csalt holmi lexikális, a gyakorlati életben alig-alig felhasználható segít­séget ad. S most még nem is a szakikönyvekről beszélek, amelyekről e szempontból még vitatkozni sem lehet! Mindennek megvan a maga mércéje. A műveltséget töb­bek között a könyvekkel is mérik, & ha egy üzemben, il­letőleg egy üzem legényszál­lóján egy hónap alatt 11 könyv kerül csak a fiatalok kezeibe, óhatatlan a megálla­pítás: itt bizony baj van a fiatalok érdeklődési körével, műveltségével. És nemcsak itt, hanem másutt is, üzem­ben is, falun is. S ezen semmiféle direktí­vával, utasítással, mozgósítás­sal nem lehet segíteni. Ezen csak egyféleképpen lehet se­gíteni, ha az ifjúsági szerve­zet mindennapi munkája hom­lokterébe helyezi a fiatalság műveltségi színvonalának emelését, ha egy-egy alap­szervezet programja, szerve­zeti élete ezt a problémát is figyelemmel kíséri. A Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának nem­régen megjelent irányelvei nem véletlenül emeli ki a fi­atalok esztétikai nevelésének fontosságát, és az sem vélet­len, hogy rögzíti például: „Helyes, ha a KlSZ-alapszer- vezetek munkaterveikben hó­napról hónapra rögzítik a kö­zös színház, mozi, múzeum, kiállítás látogatások program­ját .; A H orthy- rendszer negyed- százados uralma alatt belpo­litikai irányzat, politikai, tu­datos feladat volt, hogy a dolgozó osztályokat távoltart­sák a műveltségtől, a tudás­tól, könyvtől, zenétől, tudo­mánytól. Ez volt a Horthy- rezsim létének egyik és nem is jelentéktelen alapja. Ma az alkotmány biztosítja a mű­veltséghez való jogot,. s lé­tünk alapja, a szocialista tár­sadalmi rend egyik és nem is jelentek télén alapja- éppen a dolgozó osztályok műveltsé­ge, tudása, egyre gyarapodó szakértelme. Ebben az ország­ban többé nem állítunk szob­rot a tudatlanságnak, ebben az országban csak a tudásnak lehet emléműve —, mégpedig monumentális. S az emlékmű a dolgozók1 millióinak „tudás-köveiből” emelkedik mind magasabbra és magasabbra! Gyurkó Géza Hatan a bíróság előtt A BÍRÓSÁGI AKTAK sár­guló papírjai között kutatva, emberi sorsok, mocsárba fulladt emberek életének egy-egy szaka tükröződik a kusza be­tűk mögött. Lassú zizegéssel forognak, hullnak egymásra a lapok, be­ismerő vallomásokat, az igaz­ságszolgáltatás kiszabott ítéle­teit rejtve maguk alá. Legutóbb érdekes ügyben tárgyalt és hozott ítéletet az egri járásbíróság. Hat fiatalkorú vádlott áll a bíróság előtt remegve, meg­megroggyanó térdekkel hall­gatják az . ügyész szavait. Ré­mült tekintettel néznek körbe a kis teremben, hogy bátorí­tást, biztatást kapjanak vala­honnan. De az arcokon csak sajnálkozás tükröződik. Fiatalkornak, életük kezde­tén lejtőre lépték, bűnük: a társadalom vagyonához nyúl­tak, loptak. De hogyan is tör­tént? A múlt év őszén fürdő épí­tését kezdték meg Petőfibá- nyán. A munkához a környék­ről sok fiatal fiút és lányt vet­tek fel, hogy gyorsabban men­jen a munka, hamarabb át­adják a bányászoknak a fürdőt. — Milyen körülmények kö­zött dolgoztak? — A munkahely jó volt, csak nem tudtunk hol öltözni, — igazítja meg szemébe hulló szőke haját az egyik vádlott. Így kezdődött. SÖTÉT PINCÉBEN öltöztek a lányok, ahol a ■ vállalat csempekészletét raktározták. — Szép volt,, ha napfényre vittük, fényesen csillámlott, könnyű volt, kis helyen elfért, — mondja saepegve Sz. A„ a fővádlott. — Miért csinálta? — A vőlegényemmel most akarunk összeházasodni és gondoltam, indulónak jó, ha van egy kis csempénk is. Eleinte kedvtelésből, majd számítgatásokkal egyre több csempének kelt lába az öltöző- helyiségnek kinevezett pincé­ből. Az első lányt követte a többi is. Mikor hazafelé indul­tak, a kosárba, vagy a malte- ros szélű baboskendőbe tíz­tizenöt fehér csempét rejtettek. Odahaza, eldugott helyeken egyre szaporodott a lopott csempe. A vállalat vezetői csak akkor vették észre a lopást, amikor már jelentős mennyiség vándorolt el belőle a fiatalok jóvoltából. A rendőrség megkezdte a nyomozást, s rövid "időn belül kézrekerültek a tettesek. A rendőrségi nyomozás során a könnyező tekintetekben a meg­tévedt fiatalok félő lelkiisme­rete tükröződött. Loptak, hozzányúltak a tár­sadalom vagyonához és az igazságszolgáltatás lesújtott rá­juk. De hogyan jutott idáig ez a hat fiatal lány, mi okozta, hogy most a bíróság előtt könnyes szemekkel, lehajtott fejjel vár­ják az ítéletet? FIATALKORÚAK, köztük nem is egy, szinte még gyer­meknek számít. Az őrizetlenül hagyott raktárban szabadon jártak-keltek minden ellenőr­zés nélkül. „Alkalom szüli a tolvajt” ezt tartja a közmondás és hogy mennyire, arra az em­lített példa szolgáltat bizony­ságot. — Nem ellenőrzött bennün­ket senki, amikor hazaindul­tunk. — Az mehetett a raktárba, aki akart, — védekeznek gyen­ge, erőtlen hangon. • igen, az ellenőrzést elmu­lasztották a vezetők és a fiata­lok megtévedtek. A könnyű pénz- és vagyonszerzés utáni vágy feléledt bennük és meg­gondolatlanul hozzányúltak az E. M. Heves megyei Építőipari Vállalat vagyonához. A vezetők felelősségérzete hiányzott és nekik is nagy ré­sze van abban, hogy a vállalat­hoz tartozó fiatalkorúak megr ismerték a vádlottak padját. Ha zárható ajtó, rendes öltöző- helyiség van, akkor mindez nem történik meg. A fiatalkorúak megbűnhödnek tettükért, de azok, akik hanyag kezeléssel alkalmat adtak tet­tük végrehajtásához, hallgat­nak, büntetlenek. Pedig talán annyit ők is érdemelnek, mint a magukról megfeledkezett fiatalok. A bírósági szakértők véle­ménye szerint — amit az akták is«iutatnak — ebben az évben jelentősen csökkent a társa­dalmi tulajdon ellen vétők szá­ma. Az esetek többségében azonban fiatalkorúak állnak a bíróság előtt társadalmi tulaj­don elleni vétség miatt, fiatal­korúak, akik még nem tudják értékelni annyira a közös, a társadalom tulajdonát, mint az idősebb munkások. A BŰNÖS ELÖBB-UTÖBB elnyeri büntetését, s hogy most csökkent az üzemi tolva­jok, a társadalmi tulajdon ellen vétők száma, ez ne nyugtassa meg az üzemek munkásait. Továbbra is éberen kell ügyel­ni a társadalom vagyonára, a mi tulajdonunkra. Kovács János 00 — 65 mázsa átlagtermésre van kilátás a demjéni December 31 Tsz kender földj én A demjéni December 21 Ter­melőszövetkezet kendertáblá­jának teteje hamarosan az eget veri — mondják a falu­beliek. Az eget ugyan nem, de már a 2,5, sőt több helyen a 3 méteres magasságot is elérte. A termelőszövetkezet tagjai már most számolgatják, meny­nyi pénzt kapnak érte. [ A 11 holdas kendertáblan a [legrosszabb számítások alapján [is elérik a 60—65 mázsa hol- [ dankénti átlagtermést, s a száz- [ezer forintos bevételt. ; A jó terméskilátás miatt úgy [tervezik, hogy jövőre növelik >a kendervetés területét. Hat borvidék > borai Egerben > Az ország szőlőtermő vidé- ikeinek boraiból egy-egy pa­lackra való sorakozik az egri í Mezőgazdasági Szakiskola rak­étámban. Benn az iskola tér­iméiben, mint valarni különle­> ges szekta tagjai, komoly ern- i berek ülnek külön-külön egy- iegy asztalnál, előttük néhány > borospohár, vizeskancsó, né­> hány kifli és egy égő gyertya. > Egyik kezükben pohár, másik- 5 ban ceruza. Megemelik a po- Iharat, odatartják a gyertya fé- inyéhez, nézik a színét, majd Segyet-kettőt hörpintenek belő­> le, rágják, ízlelik a bor erejét, S zamatát. S néhány pillanat s múlva megszületik a döntés, i amely jelzi a bor minőségét. > Az évenként megrendezésre > kerülő országos borversenyt >rendezik ezekben a napokban > Egerben. Az ország hat bor­> vidéki csoportjának borai so- jakoznák az asztalon. Az or- jzág bor-szakembereinek leg­jobbjai gyűltek össze Egerben, (hogy megizleljék, megkóstol­ják azt az 530 féle bort, ame- jlyet az ország különböző vidé- ( keiről, Tokaj környékéről, Ba- (dacsony, Balatonfüred, Csopak <vidékéről, az alföldi pincésze- < tékből, s a hegyvidéki szőlö- | dombokról hoztak a versenyre. > A borversenyt Sole Albin (főiskolai tanár, mint a bizott- >ság elnöke irányítja. Siófokra, sátortáborba men­nek július 24-én, csütörtökön a Gyöngyös és Környéke Kis­kereskedelmi Vállalat tanulói. A tábort a vállalati KISZ alapszervezet vezeti és tizenöt olyan fiatalt visznek maguk­kal, akik kivették részüket a termelőszövetkezetek szerve­zéséből, és tanulmányi átlaguk is legalább négyes. A táborozás költségeit rész­ben a vállalat téríti, és erre a célra fordítják a KlSZ-szerve- zetek által rendezett összejö­vetelek, előadások bevételét is, ... hogy száznyolcvaneze r argentin vasas sztrájkba lé­pett. Ez a sztrájk az argentin dolgozók egyik legnagyobb megnyilvánulása jogaik vé­delmében, az árak rohamos emelkedése és a nyomor fo­kozódása ellen. 180 000 munkáskéz áll tét­lenül, kihűlnek a hatalmas kohók, amelyekben csak a vállalkozók érdekhajhászása, az embertelen kizsákmányo­lás dohog. Elhallgatnak a darucsen- gök, kihaltak lesznek a füstös üzemrészek. A jogaiért száll síkra száznyolcvanezer ember a „jólét” hazájában, Argentí­nában. A munkáskezek tétle­nül várnak, de bennük szunnyad a szabadító erő és az idő lassan boldogabb jövőt érlel még Argentínában is. Valit váltnak vetve állnak a sztrájkoló vasmunkások, né­mán tüntetnek a magasabb bárért, a jobb megélhetésért mert az élet követeli a fejlő­dést, a forradalmi változáso­kat. És Argentínában is változik az elet, csak még kevés t ■jkoló 180 000 vasas mun V n De egyre többen lesznek K. J. í MESTEREIT ÍRTAM? Azt ? hiszem, nevezhetném a kirakat > művészének is azt a nyolc ? ügyeskezű., jóízlésű embert, ? akiknek munkáját százhetven ? gyöngyösi kirakat közönsége ? dicséri. Mert a kirakatoknak | éppúgy van közönsége, sőt, | törzsközönsége, mint a színhá- <zaknak, vagy a tárlatoknak. < Csakhogy ez a közönség sokkal < népesebb, és véleményét nem \ rejti véka alá. Tessék csak egy- s szer végigsétálni a gyöngyösi s üzletsoron, léptem-nyomon < hallhatunk kritikát. > De nemcsak a járókelő, a S Kiskereskedelmi Vállalat de- >korációs csoportjának dolgozói >is meghallják ezeket a vélemé­> nyékét, bizonyság rá az a úmy. >hogy nem egy a százhetven | rendezés közül fővárosi nívón ?mozoe. Igen, jól írtam, mozog, >nem áll, mert a kirakatok min­idig változnak. Különösen így | nyáridőben gyakran cserélik az | árukat, nehogy megfakuljanak |az értékes holmik. | Ezt már benn a műhelyben < hallom Tőzsér István és Molnár <Béla grafikusoktól, akik régi < ismerősei a szakmának, hiszen < egyikük nyolc, másikuk hat <éve dolgozik ezen a vonalon. S — Hogyan készül a jó kira­S kát? — kérdezem egyszeriben, s csak úgy laikus módon, mert ■ <azt hiszem, csak annyi az egész: < elkezdik, berendezik, kész. Pe- : dig: I — A kirakatról először ter­vet készítünk. Ezt rendszerint a grafikus és a kirakatrendező együtt készíti el. Minden kira­katnak állandó rendezője van, aki már előre tudja, milyen áruból, milyen nagyságú kira­katot kell készíteni. A boltve­zetővel. vagy az áruháznál az osztályvezetővel megtárgyalják, milyen árut időszerű propagál­ni, aztán összedugjuk a fejün­A ssép portálok mesterei tulajdonképpen az én munkám Az anyagokat föltekercseltem, hóiba szedtem, keretre raktam, felgombostűztem, felkötöttem, ahol kellett, a végeket ráncba szedtem, amelyiket kellett, megcsavartam, schopfot csinál­tam, vagy csillárt,^szóval meg­adtam belőle az itt látható ala­kokat, aztán az egészet grup­pokba raktam. Gruppoknak azokat az áruhalmokat nevez­zük, ahova tömörítjük a végek nagy részét. Ez az új irányzat, hogy nem szórjuk szét az árut a kirakatban, hanem két, vagy több gruppot képezünk belőle. Végül, amikor mindezzel elké­szültem, felraktam az árcédu­lákat. Nem olyan ördöngős munka ez, nagyszerűen megta­nították velem is a kétéves is­kolán, ahova érettségi után je­lentkeztem. Ugye, így, hegy mindent részletesen elmagya­ráztam, most már érti a lénye­get? — Köszönöm, most már min­dent értek, csak azt az egyet nem, hogy hogyan készül vég­eredményben egy ilyen kirakat. — Hát nagyon sajnálom, részletesebben nem tudom el­mondani. Miért nem küldtek maga helyett egy hozzáértő női riportert? — Igaza van. Ezt meg is mondom a rovatvezetőnek Hiába, ilyen értetlenek a fér­fiak. EGYET AZONBAN mégis megtanultam. Most már tu­dom, mennyi munka van egy- egy ilyen kirakattal. És azt is tudom, hogy a ma­ga szorgalmas, ügyes ujjai, a maga finom érzéke és jó ízlése nélkül ez az üveggel kozmeti­káit lyuk itt a falon, soha nem válhatott volna a város díszé­re. Rózsa Gyula bővebb magyarázatot is meg­érdemel. Egy kicsit részleteseb­ben szeretném hallani. A kirakat egyébként valóban nagyon vonzó: omló emprimé- kötegek, „hól”-ba szedett se­lyemvégek, feltomyozott nylon­költemények és hasonló, férfi­ember számára soha nem elég­gé ismert női ruhaanyagok csa­vartan. „dückni”-ben, „schopf”- ban és hasonlókban, amiket szintén nem értek, mert nem vagyok szakember. A KIRAKAT EGYIK olda­lán üvegre rajzolt diszkrét fel­irat: „Könnyű nyári anyagok”. Lehetne ez az egész kirakat mottója, hiszen a berendezése olyan gazdag, szinte a textiliák orgiája, s mégis oly szellős, könnyű, mint egy nyakkendő- selyem nyári ruha, japán sza­bással. (Én ugyan nem tudom, hogyan nézhet az ki, de azt mondják, ilyen lehet.) — Hát, hogyan készítettem? Először is összeválogattam a hozzá szükséges anyagokat Ezeket minta és színek alapján állítottam össze — kezdi bő­vebben a szakember. — Akkor már megvolt a terv, beszóltam... — Egy pillanat. Mikor volt meg a terv? Azt hogyan készí­tette? Hogyan jutott eszébe, hogy pont ilyennek kell lennie ennek a kirakatnak? — Hát ezt egyalátalán nem tudnám megmondani. Az csak úgy jön. Mindent megmagya­rázhatok, csak ezt nem... Szó­val megbeszéltem a grafikusok­kal, hogy. nekem ilyen rácssze­rű blickre van szükségem, megadtam a méreteket, ők meg elkészítették. Azután jött két, elkészítjük a tervet. Mikor a terv kész, a rendező elmond­ja, milyen színekből," milyen hangulatú kirakatot kíván ren­dezni, lerajzolja elképzeléseit a kirakathoz készítendő tablók­ról, képekről, megcsináljuk itt a műhelyben az úgynevezett .,blick”-et — ez különböző szí­nű, alakú papundeklibÓl, fából készített alakzat, ami tulajdon­képpen felhívja a figyelmet a kirakatra — aztán letapétázzuk a kirakatot, megfestjük a hát­teret A HÁTTÉRIÉT, tablókat, blickoket mindig temperával festjük, a legújabb irányzat szerint legtöbbször élénk, von­zó színeket használunk. Itt kell legjobb«# vigyáznunk, nehogy giccses legyen a grafika. Az élénk színek nagyon célszerűek, de ügyesen el kell kerülnünk az ízléstelenség buktatóit. Mi, dekoratőrök tehát főként ecsettel, festékkel, ragasztóval, papírral dolgozunk. Amikor már a kirakathoz a hátteret, grafikákat blickeket elkészítet­tük, akkor... — ... akkor következem én... — folytatódik a beszél­getés az áruház- egyik kiraka­tában Hegedűs Éva rendezővel. Hegedűs Éva éppen egy elké­szült konfekció-kirakat árcé­duláit gombostűzí fel az elfüg­gönyözött kirakatüveg mögött — Melyik a legkedvesebb kirakata a mostaniak közül? Elmondaná, hogyan készült? — Egyszerűen: az osztályve­zető megmondta, mit tegyek ki, elterveztem, kiraktam. Így ké­szült ez a textil-kirakat. — Nem. nem lehet ilyen könnyen megúszni egy rifwrtot! Ez a kirakat olyan'szép, hogy munkaterületük mélyebb is­meretével is. Az egyetemes ! tudomány fejlődése, s azon belül a szo­cialista tudomány, kultúra nagyarányú előretörése, társa­dalmi rendünk, napról napra mind parancsolóbban követeli meg, hogy generációnk széles látókörrel, gazdag ismeretek­kel, megfelelő politikai, tudo­mányos és Kulturális művelt­séggel rendelkezzék. Ha volt társadalmi rend, amelynek tartóoszlopai közé tartozik a műveltség —, akkor a szo­cialista társadalmi rend az. Ha volt társadalmi rend, amely a tudomány fokára emelte a munkát, akkor a mi társadalmi rendünk az. Egy­szerűen nem megengedhető, ■hogy felnövekvő ifjúságunk, dolgozzék bár falun, vagy vá­roson, műveletlen, kultúrálat­lan legyen nemcsak általában, de még egyedeiben sem. Félreértés ne essék, nem arról van itt szó, hogy a si- roki fémművek ifjúmunkása álmából felköltve is fújja az antropológia legújabb ered­ményeit, hogy a' termelőszö­vetkezetekben dolgozó fiatal tag letegye garasát az irodal­mi életben folyó vitában, a modernizmust illetően. De arról feltétlenül szó van, hogy egy szocialista államban élő fiatal ne álljon értetlenül tör­ténelmi múltunk eseményei- előtt, hogy ne tátogjon, mint hal a szárazon, ha a tudo­mány nagyjelentőségű felfe­dezéseiről esik szó és nem utolsósorban ne álljon értet­lenül gépe munkája előtt: is­merje annak lényegét, fogá­sait, minden titkát. Azt mondhatná valaki, hogy talán túlságosan messze is ment ez a következtetés, hogy „11 könyvből” felesleges ilyen hűhót csapni. Minek idézzem Gorkijt, aki nem resteilte ki­jelenteni, hogy mindent, amit tud, a könyveknek köszönheti... Idézem inkább azokat a mun­kásokat, parasztokat, s mind­azokat, akik megtanulták .sze­retni, becsülni a könyveíf hogy vajon csak egyszerűen- * S mrummm m — •..* és a címhez rögtön hoz­zá tehetném: egy hónap. Eny- nyi könyvet vittek ki egyiK jelentős üzemünk leány- és lejgényszállóinak lakói egyet­len hónap, harminc nap alatt; Mikor meghallottam ezt a számot, amelyet mindennek lehet nevezni, csaK éppen nagynak nem, óhatatlanul a régi munkásotthonok agyon­olvasott könyvei jutottak eszembe és a ma könyvkiadá­sa, a szervezett munkásság egykori tudatos felkészülése a harcra, a könyvek segítségé­vel is és a könyv mai nép­szerűsége áltálában egész ge­nerációnk előtt; De más is eszembe jutott: beszéltem olyan fiatallal, nem érettségizett és nem értelmi­ségi családból származó volt, de meglepő tájékozottságról tanúskodott a ma tudományá­nak érdekes kérdéseiben, nem volt tanácstalan, ha az irodalom világremekeiről ‘esett szó. És beszéltem olyan fiatallal, aki szerint a Him­nuszt Petőfi Sándor írta és igen erősen gondolkodott, míg kibökte, hogy a magyar sza­badságharc 1851-ben kezdő­dött, Beszéltem olyan mun­kással, aki kijavított, amikor egy Gogol-novellát Csehovnak tulajdonítottam, de olyannal is, aki sohasem ,,hallotta” még Gorkij nevét; Tény és való, s ezt ma már igazolni sem kell, hogy a mű­veltség forradalmát megvív­tuk ebben az országban és győzedelmesen vívtuk meg. De a múltból maradtak még itt „hátvédek”, s hogy ma­radtak, igazolja többek kö­zött ez a 11 könyv is. Ha általá­ban beszélünk a mai magyar fiatalság szellemi felkészült­ségéről, műveltségbeli felvér- tezettségéről —, akkor álta­lában nincs és nem is lehet oka különösebb panaszra senkinek. Az is igaz, hogy ez az „általában” a tipikus, de az is, hogy e tipikus mögött elég számottevő azok száma, akik meglehetősen hadilábon állnak a műveltséggel, sok- *2or még saját szakmájuk, Tizenegy könyv

Next

/
Oldalképek
Tartalom