Népújság, 1959. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-21 / 169. szám

4 N E F 0 J S á G 13)3. i.-MiUs *1.. k«M * LJj rendszer u Megyei Könyvtárban EGER VAROS középpont­jában, impozáns helyen nyert végre elhelyezést a könyvtár eok ezer kötet könyve. Naponta sokan állnak sorba a kölcsön­zőpult előtt, hiszen nagyon sok ember szeret olvasni! A könyv­tár olyan időben tart nyitva, hogy mindenki nyugodtan cse­rélheti könyveit. Ez a „nyu­godtság” viszonylagos csak, mert annak ellenére, hogy Fe­kete Péterné és Csák József né régi, gyakorlott kölcsönzők, s igen iól dolgoznak, mégis sok­szor előfordul, hogy félórát, órát vár az ember, amíg könyvhöz jut. összefutnak az emberek... Kinek ideológiai, kinek társadalomtudományi, néprajzi, vagy egyéb szak­könyv, esetleg ritkaság kell, ezért a kölcsönzőnek esetleg ki kell menni a raktárba, vannak olyanok is, akik maguk sem tudják mit szeretnének olvasni, ezekkel az olvasókkal meglehe­tősen sok időt eltölt a kölcsön­ző, ■ vannak türelmetlen embe­rek, akik folyton sietnek, egy­szóval a két kölcsönző, bármi­lyen jól dolgozik is — kevés egy megyei könyvtárban. Ezen a megszokott, de már nem megfelelő módszeren vál­toztat ez évben a könyvtár ve­zetősége, Ebergényi Tibor elvtárs iro­dájában készülnek a tervek, el­gondolások, vázlatok, feliratok, mert szeptemberben új arccal jelenik meg a könyvtár az ol­vasók előtt: szabadpolc-rend­szert vezetnek be. s ezzel He­ves megyében is, harmadiknak az országban, új, de külföldön jól ismert és bevált kölcsönzési módszerre térnek át. szei'? — kérdezzük Ebergényi elvtársat, a könyvtár vezetőjét — MINDENEKELŐTT meg­változik az új kölcsönzési rendszerrel az egész könyvtár képe. Eltűnnek a raktári jelle­get adó polcok a terem közepé­ről, helyettük körben, a falak mentén elhelyezett polcokon szoros betűrendben állnak a könyvek. Az olvasó maga válo­gathat. keresgethet. Természe­tesen tanácsot, segítséget kér­het a kölcsönzőtől, hiszen így neki is sokkal több ideje jut arra, hogy az olvasóval foglal­kozzék. Közben művészi képeket vesz elő. amelyeken már a leendő könyvtár és olvasóterem képéi láthatjuk. Ebergényi elvtárs biztatása szerint ez nem kép már, hanem közeli — szeptem­beri — Valóság. Az újjászületett könyvtár másik érdekessége az, hogy kö­telező lesz a ruhatár. Hogy en­nek milyen nevelőhatása lesz az azt hiszem, hamarosan elvá­lik a megnyitáskor. Régi jó do­log, hogyha az ember színház­Tarnaszentmiklóson még elég kevés a járda. Ezért a tanács­üléseken minden esztendőben úgy állítják össze a községfej­lesztési hozzájárulásból építen­dő létesítmények listáját, hogy maradjon pénz járdaépítésre is. Ennek alapján a községí'ejlesz- tési alapból ebben az esztendő­ben 500 négyzetméternyi járda épül a faluban. A tanácsi költ­ségvetés alapján a rendelkezés­ba, moziba, egyáltalában nyil­vános helyre megy, jobban, íz­lésesebben öltözik, mintha fod­rászhoz, vagy piacra megy. A könyvtárba? Hm. Hát a könyv­tárba általában nem „direkt” szokott menni az ember, ha­nem csak úgy útbaejti. Nos. ezen maid változtat némileg a ruhatár. S ha az egész könyv­tár külsőleg is ünnepélyes, ko­moly jelleget ölt, az olvasó is azt fogja érezni, hogy a köny­vekből sokszor talán több, ma­gasabb igényt kielégítő tudást kap, mint a selejtes mozi, vagy színházi előadáson. A VAROS LAKÓINAK 12 százaléka tagja a könyvtárnak. S ez a pár ezer ember most várakozással .tekint az új könyvtár megnyitása elé, s re­méli, hogy még több keresett műhöz hozzájut, s még elmé­lyültebben olvasgathat a meg­szépült teremben. (A. É. re álló összegből 13 000 forin­tot fordítanak 700 méternyi járdaszakasz javítására és épí­tésére. Régi gond Tarnaszentmikló- son a művelődési otthon hiánya is. Esztendők óta . tervezgették már építését, kértek is újra meg újra anyagi fedezetet á költségekre, . sokáig eredmény nélkül, míg most végre sike­rült megoldást találni. Rövide­sen hozzákezdenek ugyanis a községben az MSZMP székhá­zénak építéséhez, s az új épü­letben 300 személyt befogadó nagyterem is lesz. Ehhez az építkezéshez 46 600 forinttal járul hozzá a községfejlesztési alapból a tanács, s november­re meg is oldódik ilyenformán a művelődési otthon hiány, mert erre az időpontra elkészül az új.. pártház. Miben áll ez az új rend­EGRI VÖRÖS CSILLAG Dulszka asszony erkölcse EGRI BRODY Botcsinálta sofőr EGRI KEIÜTMOZI Kigyúlnak a fények GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A dzsungel könyve GYÖNGYÖSI PUSKIN Tegnap HATVANI VÖRÖS CSILLAG A negyvenegyedik HATVANI KOSSUTH Tegnap FÜZESABONY Az aranypók HEVES A gitáros lány PÉTERV ÁS ARA Múló évek Járdát, pártházat építenek a tarnaszentmiklósiak 1959. július 21, kedd: 1954. Genfben aláírták a vietna­mi, laoszi és kambodzsai hadmű­veletek beszüntetéséről 6zóló egyezményt. 1940. Litvániában. Lettországban és Észtországban kikiáltották a szovjet hatalmat. 1919.. A nemzetközi munkásosz­tály szolidaritási sztrájkja az -orosz és magyar tanácsköztársaságok mellett. Névnap ^ Ne feledjük, szerdán: HENRIK — NAGYRÉVE szőlőiben be­fejezték az utolsó permetezé­seket. Több gazda 4—5-ször, sőt 6—7-szer is permetezett. Jelenleg a szőlőtőkék hegye- lési munkáit végzik. — A GYÖNGYÖSI Járási Tanács végrehajtó bizottsága július 23-i ülésén Gyöngyös­halász község termelőszövet­kezeteinek helyzetét értékeli. — 90 VAGON takarmányt vittek a közösbe eddig a gyön­gyösi járás termelőszövetkeze­teinek új tagjai. A viszneki Béke Termelőszövetkezetben már 18 vagon szálastakarmány áll kazlakban. — GYÖNGYÖSPATA köz­ség ötéves távlati tervének során 1 250 000 forintos be­ruházással új kultúrház, va­lamint négykUomctcres út és járda épül. — 60-70 MÁZSA* holdan- kénti átlagtermést takarítottak be paradicsomföldjükről a horti Petőfi Termelőszövetke­zet tagjai. A 13 hold paradi­csom nagy részét a MÉK-en keresztül külföldi megrende­lésekre-szállítják. — JÚLIUS 23-ÁN tanács­ülésen tárgyalja az Egri Já­rási Tanács a járás termelő­szövetkezeteinek megszilár­dításával kapcsolatos felada­tokat. Trubadúr Hosszú-hosszú évekig, mint siva­tagban az oázisra, oly elvétve akad­tam rá a Truba­dúrra. Ügy látszik, kerültük egymást, de az is lehet, sőt ez a valószínűbb, hogy hazai előfor­dulásra ritkább­nak volt mondha­tó, mint manap­ság. Tartozom az­zal is az igazság­nak, hogy mini­mális Trubadúr­szükségletemet az elvétve történő ta­lálkozás is mara­déktalanul kielé­gítette, mert min­dig kisigényű vol­tam, szerény, so­hasem kívántam magamnak több Trubadúrt az élet­től, mint amennyi egy embernek ki­jár. Jusson más­nak is, vallottam gyermeki, majd ifjúi fővel, s val­lom most is, már felnőtt fejjel, — különösen, ha a Trubadúrról, mint olyanról esik szó. Az utóbbi idők­ben aztán megelé­gedetten konsta­táltam, hogy ellá­tásunk nemcsak kenyérben és zsír ban, textilben és motorkerékpárba javult meg igen tetemes mennyi­ségben, de ugyan­ezt mondhatom el a Trubadúrról is, amelyet ma már mindenütt kapni lehet, s amely olyan nagy meny- nyiségben jut ne­kem is, hogy las­san már kénytelen vagyok többnek tartani, mint elég­nek. Éppen ezért őszintén bevallom, hogy számomra havonta egy Tru­badúr éppen ele­gendőnek bizo­nyul, a túlterme­lés csökkentésére — üsse kő! — haj­landó vagyok el­vállalni még egyet is, de többet a vi­lágért se, mert al­lergiás vagyok, ami a Trubadúrt illeti. Amint meghal­lom, hogy a mar­hapörkölt és a kor­só sör mellé a ven­déglátóipar népi zenekara jóvoltá­ból Trubadúrt is .i cimbalom- ra, Logóre és ké­ri ngöre hangszer reive, vagy néha éppen verbunkos­ra, azonnal ideges leszek, kicsit rán­gatózom is és ha­ragosan nézünk egymásra a mar­hapörkölttel. Ez az én allergiám, amely annyiban különbözik más ember allergiájá­tól, hogy én tu­dom. mitől vagyok az, ami, s azt is tudom, hogy én ezen nem segíthe­tek. mert a népi zenekarok Truba­dúr-éhsége fordí­tott arányban áll az én Trubadúr­igényemmel. S eb­ben a dologban mégis a vendéglá­tóipar zenekara és nem a vendéglátó­ipar vendége a döntő... Vajha megér­hetném. hogy Mo­zart Ave Máriá­ját is hallhatnám szalontüdővel, zsem lyegombócca l és klarinéttal... Biztos megérem! (egri) Épül a* új kút, les* jó ví* Tar ii a hod on is Régi vágya teljesül Tarna- bod lakóinak. Két hét óta a kultúrház előtti kis téren ég- nekmeredő berendezésükkel szorgalmas emberek munkál­kodnak, hogy vizet fakasszanak a tarnabodi földből. Már jóval túl vannak a 200 méteren, de még mindig lejjebb és; lejjebb hatolnak a fúrófejek. Háromszáztíz méter mély ar­tézi kút épül a községben. A víz saját nyomással tör majd fel és a későbbiek folyamán még két irányba is elvezetik, hogy közelebb legyen a friss víz a falu lakóihoz. 320 ezer forintos költséggel készül az új kút, ebből 280 ezer forintot az állam fizet, 40 ezer forintot a községfejlesztési alapból pótol a község. Fogfúrás ultrahanggal Koloszov mérnök, az orvosi műszerekkel és berendezések­kel foglalkoáó össZövetségi Tu­dományos Kutatóintézet mun­katársa, elmés készülékét szer­kesztett a fogorvosok számára. Az írógép billentyűjéhez ha­sonló készülék ultrahanggal fúrja a fogat, mégpedig a fúró-, gépnél sokkal gyorsabban és fájdalom nélkül. Az emberek mosolyogva nyitnak be az ilyen fogászatra. ' 'VWVWWsAA/WWVAAAAAAA/AA/VWWVvWVWWWVWWWVWVVWWi AAAA/SA/V szági fiók-vállalatának elnöke 14. — Nézze, egyet jegyezzen meg most, amikor ebben a szak­mában a kezdeti lépéseket teszi — vágott Ábrányi szavába az amerikai. — Amikor meg­bízható embert keres, akkor mindig azt tartsa szem előtt, hogy az illetőnek legalább a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie: legyen meg­átalkodott ellenfele annak, vagy azoknak, akik ellen dol­gozni fog; ez a gyűlölete táplál­jon • benne olyan bátorságot, amely minden félelmet legyűr; legyen szemfüles, talpraesett, művelt és okos; legyen állandó szakmája, s igyekezzék fontos beosztást szerezni magának, jól megtanulni ellenfeleinek nyelvét (itt nem az anyanyelv­ről van szó, hanem arról, hogy illeszkedjék bele azok gondolat­világába, mutassa magáénak azok felfogását, stb.); végül legyen rászorulva a pénzre is, vagy ha nincs rászorulva, ak­kor szeresse nagyon a jómó­dot . . Ha ilyet talál, r ak ak­kor szóljon. — Tudok ilyet ajánlani, azt, akiről már az előbb is beszél­ni akartam. Atkáry Arisztid. Régi jó barátom, szinte gye­rekkori pajtásom. Együtt nőt- tünK fel. Afelől nem lehet kétségük, hogy a rendszert gyűlöli ... — Halálosan? — vágott köz­be Struzziero. — Efelől megnyugtatom önöket. Egész élete a régi rendszertől függött. Jómódban élt, gazdagok voltak. Amo­lyan aranyifjú volt. Most tró- gerol, holott, apja 1945 előtt a Scliönwald Vegyészeti Gyár •egyik főrészvényese, az IG Faxben-Industrie magyaror­és ezenkívül egy vegyészeti gyár tulajdonosa volt. Arisz­tid 1945 után — úgy tudom, az államosításokig — az apjá­tól örökölt gyárat vezette. Ek­kor még volt egy kevéske az átmentett vagyonból, de Arisz­tid gyorsan nyakára hágott régi értékeinek. — Most nincs állása? — Ügy tudom, nincs. — Akkor ezt nagyon meg kell gondolni ... — Azt hiszem, azért egyik csoportfőnöknek alkalmas lesz ő — ellenkezett Ábrányi. — Majd kiépíti a kapcsolatokat, vállal valami fedőmunkát, s akkor nyugodtan tud dolgozni. Széles ismeretségi köre van, sok jóbarátja „mentette át magát ’. — Ezen a ..szellemes­ségen” mindhárman nagyot kacagtak. — Párttag barátai vannak? — Ügy tudom, igen. Hallot­tam valami Darvasról, aki az egyik fontos minisztérium va­lamilyen részlegében mint fő­mérnök nagyon jelentős be­osztást tölt be. — Hát akkor egyelőre ma­radjunk Atkárynál, s állapod­junk meg abban, mi is lesz Struzziero úr pontos feladata — vette át ismét a beszéd fo­nalát az amerikai. — Ön. Áb­rányi úr, ír majd egy levelet Atíkárynak. Struzziero úr dip­lomáciai útlevelével szabadon közieked hetik a határon. Ha csak valami butaságot nem csinál —. könnyen átviheti a levelet és visszahozhatja a vá­laszt. Persze minden veszélyt figyelembe kell vennünk és nagyon óvatosan kell kezelni a dolgokat. A levelet Ábrányi úr vegytintával írja.­Az amerikai belső zsebébe vágy” s az emögött meguúzó- nyúlt és egy három-négy köb- dó pénzéhség. Akár tíz évet centis, különleges alakú, lapos is odalökött volna életébe!, ha üvegcsét tett az asztalra, majd tárcájá­ból előhalászott egy tollat s el­kezdte magya­rázni, hogyan kell bánni ezek­kel az eszkö­zökkel. — Ezzel a vegytintával pa­pírra, szövetre, faháncsra, kő­re, porcelánra lehet írni. A művelet köz­ben az írás öt percig látható. Aztán eltűnik. Nem hoztam magammal az előhívó vegy­szert, amely szintén „speciáT’ikészítmény. Ha ötezer dollárral azonnal „le- ezzel bekeni a leírt, szöveget, előlegezik“ szolgálatait. Hiszen akkor az öt-hat percig iátha- kinttartózkodása alatt elkótya- tó, aztán jsrnét eltűnik. Ha vetyélte az idejét. Igaz, hogy újból bekeni, ismét látható, több helyről kapott ígéretet, Erre több okból van szükség, de ez ideig semmi konkrét Egyrészt azért, hogy ha neta- nem jelentkezett. Ez volt az Ián lelepleznék, olyan tárgyat első. S azt is megsúghatjuk, találjanak az illetőnél, amely hogy ezt sok minden más kö- teljesen üresnek tűnik. Az vette. E beszélgetés után né- előhívót csak nagyon ritkán hány napra már megjelent a tudják előállítani egy-egy el- Szabad Európa Rádió egy-K hárító szervnél. Az ilyen rö- összekötője, s felkérte Ábrá- vid idejű előhívás azért is nyit, legyen segítségükre, mint szükséges, hogy lehetőleg ne újságíró is... fecsegjenek sokat az összékö- Ábrányi Aurél elkészítette tők, tehát röviden írjanak... a- levelet, még aznap délután Szóval ezzel a vegytintával átadta , Struzzieronák s hozzá­írja meg Abárnyi úr levelét kezdtek a feladat részletes Atkárynak s kérje fel, hogy megbeszéléséhez... ■ tegyen önnek baráti szolga- , ____ , ,.____ • lat okat. A többit Struzziero ... tak ói- majd szóban mondja el. elott e8y ™85\ feke£ f J . maciai rendszámú kocsi állt Ez a legbiztosabb meg. A határortiszt udvaria- hagyta jóvá Struzziero. san ejvette Struzierro Adal­Mikor lesz készén a le- bet-u> iratait. A vámőr csax véllel? — tette fel azonnali kívülről szemlélte a nagy fe- választ váró kérdését az ame- kete kocsit, nem volt joga ah- rúmh hoz. hogy, belenézzen. Struz­Ha szükséges, átmegyek belső idegesség fogta el. a másik szobába s azonnal igaz, három esztendős műkö- meg is csinálhatom ... . dése alatt nem ez volt az el­Ábrányit fűtötte a „tett- bő ilyen jellegű feladata, de ez mégis eltért a szokványos­tól. Reá bízták egy íontos magyarországi kémszervezet kiépítését... Ábrányi levele Struzziero noteszébe volt beépítve. A noteszből — bárki beletekin­tett — nem állapíthatta meg, hogy abban ezeken a tiszt i lapokon valami írva is van. Olasz notesz volt s még ha „bukik” is — akkor is sok munkát ad az elhárítóknax, hogy kibogozzák, mi mindent rejteget a kis notesz. Amikor visszakapta iratait s a szűre- nyos határőr felhúzta a he­gyeshalmi sorompót, Struzzi­ero Adalberto megkönnyebült szívvel taposott a gázpedálba. Budapestre érkezvén ismét el­foglalta szolgálati helyét az olasz követségen, visszavonult, hogy végiggondolja feladatá­nak pontos végrehajtását. Még nem tudta, hogy veszi fel a kapcsolatot Atkáryval. Elvég­re ő mégiscsak diplomata s vigyáznia kell. A véletlen sie­tett segítségére akkor, amikor már négy napja halogatta --tz Atkáryval való kapcsolat fel­vételét. Egy ismerősével futott osz-' sze, s kiderült, hogy az ismeri Atkáryt. Megkérte hát, érte­sítse Atkáryt. hogy a meg­adott időpontban találkozni szeretne vele az Anna esz­presszóban. — Régen láttuk egymást Arisztiddel, s nem akarom úgymond kompromittálni őt azzal, hogy mint követség! ember a lakására menjek ... — magyarázta Struzziero. Az Anna eszpresszóban alig lehetett helyet kapni, amikor a megadott idő előtt pár perc­cel Struzziero megérkezett. Is­merősével nem üzenhette meg, hogy milyen feltűnő ismertető jelet viseljen Atkáíy, hiszen gyerekkori barátságukra hivat­kozott. Nagy gondban volt, hogyan ismeri fel jövőbeni munkatársát. Igaz, Ábrányi elmondta neki, hogy néz ki Atkáry Arisztid, de hát ebből a típusból sokan szaladgálnak a magyar fővárosban. Leült egy szabad asztalhoz és várt. Fél óra is eltelt s arra gondolt, hogy Atkáry — akár egyéb elfoglaltsága, akár ve­szélyérzete folytán — nem jön el erre a találkozóra, noha nem is sejthette, miért kérték őt ezen a lucskos, késő őszi dél­utánon az Anna eszpresszóba. Struzziero kutató szemekkel vizsgálta az eszpresszó vendé­geit. Voltak itt idősebb „úri­asszonyok”, amolyan régről itt maradt virágszálak, feltűnő öltözetű fiatal fiúk és lányok, néhány betérő futóvendég. Egyikben sem vélte felismerni a Bécsben leírt embert. Három asztalnál is ült magányos férfi, de egyikőjükre sem merte vol­na rámondani, hogy az Atkáry Arisztid. - Egyébként is félt, óvatosan tett meg minden lé­pést. Jól kitanulta a szakmát. Azt a szakmát, amelyre neki kell majd hosszú időn át ki­képeznie a magyar kémfőnö­köt, áld aztán tovább adja tu­dását hálózata tagjainak. Mert azt már tudta Atkáryról, hogy minden képessége megvan erre a munkára, s még gyűlölködő szenvedélye is sokkal maga­sabban lobog másokénál, csu­pán „szakmai” ismeretei hiá­nyoznak. Ahogy így gondol­kozott, egy mentőötlete támadt Felkapta kabátját, kisietett az utcai telefonfülkébe, gyorsan kikereste az Anna eszpresszó számát és' felhívta. — Halló, itt Anna eszpresszó — csilingelt a kagylóba egy női hang. — Atkáry Arisztiddel szeret­nék beszélni, legyen olyan kedves, küldje a telefonhoz. .. — Azonnal megnézem, s ha itt van, küldöm ... — Itt Atkáry Arisztid beszel — jelentkezett egy férfihang. — Kérem, én vagyok az, aki önt az eszpresszóba kérettem. Mivel nem ismerem, kényte­len voltam ehhez a megoldás­hoz folyamodni. Egy üzenetet hoztam a maga számára. M^ lyik asztalnál ül ön? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom