Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-19 / 142. szám

Iäa9, juntos 19., péntek

NEPCJSAG

3

Kongresszusi verseny a gépállomásokon

Gépállomásaink 11 esztendős történetében hagyományai vannak már a. verseny mozgalomnak. Az elmúlt esztendők során nemegyszer kapta szárnyára a hír a traktoristá« neveit, akik szorgalmas és jól szervezett munkával messze túlteljesítették terveiket, sokat segítve ezzel a termelőszövetkezetekben. Ezekre a hagyományokra támaszkodva szervezték meg az idén apart és a szakszervezet felhívására a kongresszusi munka versenyeket. A régi tapasztalatokat felhasználva, és a régi hibákon okulva, ebben az évben a verseny szervezése már nem csupán íróasztal mellett kidolgozott versenypontok alapján történt, hanem a dolgozók bevonásával, — és éppen ez tett«' a kongresszus tiszteletére tett vállalásokat jelentősebbé, alaposabbá;

Gépállomásaink műszaki, párt és szakszervezeti vezetői a dolgozókkal vitatták meg a verseny problémáit, s így sikerült az erőket felmérve igen jelentős vállalásokat szervezni a gépállomás! munka minden vonalán;

A gépállomások dolgozói közül mintegy ezren tették könkiét vállalásokat, s ezek alapján tehettek a gépállo- nások olyan felajánlást, amelyek a mezőgazdasági munka gépesítésének fokozását, a termelőszövetkezetek hathatos támogatását segítik elő, A nagy nyári munka, az aratás gyors és minél kevesebb szem- ' eszteséggel történő elvégzését szolgálja az, hogy megyén« minden korr.bájnosa 180, minden aratógép vezetője 120 hold learatását vállalta. Ennek teljesítésével lehetővé válik, hogy a termelőszövetkezetek kalászos termésének nagy részét géppel takaríthassák bé; A szemveszteség vállalt 2 százalékos csökkentése sok ezer mázsa gabonát jelent a magyének.

A növényápolásban az ad nagy segítséget, hogy a traktorosok a 12 hold kapálása helyett 15 hold kapálását vállalták, s mint az eredmények bizonyítják, ez a vállalás nem maradt üres ígéret. Megyénkben nagy gond, hogy gépállomásainkon kevés a fűkasza, nem tudnák olyan mértékű segítséget adni a termelőszövetkezeteknek a takarmány betakarításához, mint amilyenre szükség lenne. Ezt a nagy hiányt kívánja enyhíteni az a felajánlási hogy az

egy fűkaszára eső teljesítményt 800 holdra növeli«.

Jelentős azoknak a vállalásoknak értéke is, amelyek a termelési felajánlások teljesítését segítik elő. A műszakiak ennek érdekében tettek ígéretet arra, hogy biztosítják az előírt karbantartások elvégzését fokozott ellenőrzéssel, s azt, hogy a hibás gépeket a legrövidebb időn belül helyrehozzák, ne legyen sok a géphibák miatti állás. Igen jelentős pontja a vállaiások- na« az, amely az önköltségek, az egy holdra eső művelési költség csökkentését szolgálja. Gépállomási dolgozóink anyag és alkatrész, valamint üzemanyag megtakarításra tett vállalásainak értéke meghaladja az egymillió forintot.

Szerepel a kongresszusi vállalásokban annak a segítségnek a fokozása is, amely a termelőszövetkezetek megszilárdítását célozza. Több gépállomásunkon van felajánlás különböző javítási munkák társadalmi munkában való elvégzésére. A Horti Gépállomás dolgozói például munkaidő után társadalmi munkában vezették be a villanyt a horti Petőfi Tsz istállójába. De sok más ilyen irányú vállalás is van.

A gépállomás! dolgozók és vezetők forintban le sem mérhető jelentős vállalása az, hogy minden erővel segítik a termelőszövetkezetek munkáját, megszilárdítását. Különösen sok gonddal foglalkoznak a kezelő és a megnövekedett termelőszövetkezetek

problémájával, igyekeznek maximális segítséget nyújtani

Augusztusra az egri OTP

Az egri Egészségház utca képe rohamosan változik. Űj épülettömbbel gazdagodott a kép: június 30-án már sor kerül a 9 .lakásos O.TP öröklakások műszáléi átadására. A háztömbben egy-, két-, és háromszobás lakások várják az új lakókat. Nagy az érdeklődés a lakások iránt, és ez érthető is, hiszen van aki motorra, van, aki autóra, van, aki házra gyűjt. S mennyivel kényelmesebb egy felépített lakást átvenni, mint az építkezés ezer gondjával bajlódni. Sokakban felvetődik a kérdés: „Igen, igen, de 30 évig tőrmunkájuk elvégzéséhez.

Ugyanakkor a gépállomások vezetői vállalták, hogy az őszszel kezdő új szövetkiezetekben segítenek a nagyüzemi táblák kialakításában. a brigádok megszervezésében, s szakmai segítséget nyújtanak ahhoz is a gépi munkát túlmenően, hogy már az első esztendőben megmutatkozzék a terméseredmények mázsáiban a nagyüzemi módszerek fölénye.

A gépállomások szakemberei vállalták, hogy elkészítik a termelési terveket mindazoknál a termelőszövetkezeteknél, ahol nincs még agronómus. Vállalták azt is, hogy szakmai előadások tartásával segítik a termelőszövetkezeti tagok munkáját.

Gondoskodtak arról is a gépállomások vezetői, hogy a hasznos vállalások teljesítése is nyilván legyen tartva.

összegezve a gépállomások kongresszusi versenyének eddigi tapasztalait, elmondhatjuk már most is, hogy soha sem volt még a gépállomások történetében olyan felajánlás, amely annyi ember vállalásán alapszik, mint az idei, és nem volt még a gépállomások versenyvállalása soha annyira szívügye minden traktoristának, a gépállomás minden dolgozójának, mint most. Ebből bátran vonhatjuk le azt a következtetést; meg a versenykedvből, a vállalásokból kitűnik: a dolgozók szeretik a pártot, hallgatnak szavára. A kongresszusi verseny teljes sikere ismét szavazás lesz a párt politikája mellett.

Deák Rózsi

elkészülnek

öröklakások

leszteni?!” Valóban hosszú idő, de ha az ember arra gondol, hogy lakbérben lakik, s azt élete végéig fizetnie kell, azért csak más dolog az, ha 30 múlva is, de saját háza lesz az embernek, s ha nem a mostani vásárlók, hanem a még kézenfogva vezetett kisfiúk vagy kislányuk látja is hasznát — megéri.

Augusztus folyamán már beköltözhetők lesznek a házak, s a város legszebb pontján kilenc boldog család veszi át a kulcsot, s kezdi meg mindennapi életét a szép, modern, új lakásokban. fáj

Felkészültei* az aratásra

A Művelődésügyi Minisztérium figyelmébe

a füzesabonyi járás gépállomásai

A Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazdasági állandó bizottsága az elmúlt héten tartott ülésén foglalkozott a járás gépállomásainak az aratásra való felkészülésével.

A felkészülést megfelelőnek találta, a gépek kijavítva,

üzemkész állapotban várják az aratási munkák megkezdésének idejét. Megállapították,

hogy a füzesabonyi körzetben a kalászosok 80 százalékát, a sarudi körzetben pedig 70 százalékát tudják géppel betakarítani.

— HORT KÖZSÉGBEN két utcát, a Petőfit és a Toldit javítják meg az év folyamán. A munkálatokra 130 ezer forintot biztosítanak, de a község lakosai is jelentős társadalmi munkát ajánlottak fel.

Hatvan, megyénk iskolavárosai közé tartozik — elsősorban nagylétszámú általános iskolái és egy középiskolája révén. Az általános iskolák VII!. osztályából az idén több száz gyerek került ki, akiknek egy része a helybeli Bajza József Gimnáziumban szeretné tovább folytatni la- nulmányáit. Amint azonban ■várható is volt: a középiskolákba jelentkezők száma jelentősen meghaladta azt a keretet, amelyet a gimnázium fel tud venni, A városi tanács illetékeseinek tájékoztatása szerint mintegy száz olyan, az általános iskola VIII. osztályát jó eredménynyel elvégzett diák van Hatvanban, aki már nem került felvételre a gimnáziumba. A szülők, de. nem utolsósorban a tanács illetékeseinek kérésére az iskola felajánlotta, hogy még egy I. osztályos tanulócsoportot szervez. Erre termet is, tanerőt is tudnak biztosítani.

Az új tanulócsoport létesítéséhez azonban a minisztérium engedélye szükséges. A kérelmet megfelelő indokolással fel is küldték a minisztérium illetékeseihez — ott azonban kereken elutasították azt. Érthetetlenül, hiszen — mint már megjegyeztük — az‘ új tanulócsoport létesítésének minden feltétele megvan, s ezzel lényegesen csökkenne azok száma, akik nem juthatnak kiváló tanulmányi eredményeik ellenére sem középiskolába.

A minisztériumnak lelkiismeretesebben kellene megvizsgálnia a hatvaniak mindenképpen jogos kérését. Az iskola és a tanács most újabb kérelmet szerkeszt az új tanulócsoport szervezése ügyében és reméljük,' hogy ''ezúttal a minisztérium is meghozza mind a szülők, mind az iskola, mind a városi tanács által várt kedvező intézkedést. (— r.)

Egy belga egyetemi hallgatóid veszélyes kalaRdja

JACQUELIN DESMOND, belga egyetemista lánnyal nem mindennapi kaland történt. Jegyesével együtt egy barlang- kutató expedícióhoz társult, s nem is gondolt arra, hogy milyen sors vár rá. A Gouffre de Beivo barlang felderítése közben elhatározták, hogy elválnak társaiktól és megnézik, hova vezet a barlang egy szűk, alig 30 cm magas csatornája. Hasoncsúszva kellett behatol- niok a szűk nyílásba, de a fiú hamarosan megakadt és kénytelen volt visszatérni. Jacque- lin elszántan tovább folytatta útját, s mintegy 50 méternyi kúszás után egy tágasabb barlangrészbe ért. Itt megpihent, aztán vissza akart térni. Eközben azonban kint szörnyű vihar támadt és a barlang, amely összeköttetésben van a közeli folyóval, kezdett megtelni vízzel. A földalatti patakok megdagadtak és a percről percre növekvő víz elárasztotta a visszatérés útját. Lassan körülnyaldosta Jacquelin lábat is, ő pedig kétségbeesve keresett valami emelkedést, hogy minél később érje el a víz.

Kint tompa esattanésok hallatszottak és az időnként fellobbanó villámok egy csuromvizes embercsoportot világítottak meg, amint minden erejüket megfeszítve, igyekeztek megfékezni egy őrjöngő, haját tépő férfit, hogy be ne hatoljon az ■ elárasztott nyílásba.

BENN A BARLANG MÉLYÉN időközben annyira megmegnőtt a víz, hogy már kezdte ellepni azt a dombot, amelyen Jacquelin állt.

Ólomlábakon vánszorogtak a percek, Jacquelin agyában őrült gondolatok cikáztak, a víz pedig könyörtelenül dagadt. Egy-két óra múlva már a térdéig ért. aztán a csípőjéig és jeges öleléssel nyaldosta el- erőtlenedö testét.

Kint időközben szétoszlottak az esőfelhők, s a közelben folyó megáradt patakban két ember küzdött a hullámokkal. Átvergődtek a túlsó partra, s tutólépésben száguldottak a közeli város felé segítségért.

Jacquelin már 12 órája harcolt a mohó hullámok ellen és csak. az életösztön vak ereje tartotta benne a lelket. Egyetlen végtagját sem érezte már, a tüszúrásokhoz hasonló verejtékes fájdalmat jótékony zsibbadtság váltotta fel. Megroggyanó terdeKke. állt a lassan apadó hullámok között. Nem érezte az idő múlását, csak annyit tudott, hogy állva kell maradnia, ha meg akar menekülni.

Jacquelin már egy teljes napja állta a víz rohamát. Súlyos kábultság nehezedett agyára, egy percre felvillant előtte az élet, aztán minden összefolyt előtte és erőtlenül előrebukott.

Csak két nappal a vihar után tudtak behatolni Jacque- linhoz, a közben megtisztult csatornán. Egy dombon feküdt, arca csupa sár, ruhája csuromvizes volt. Szive még dobogott, de a szája elé tett tükör alig homályosodoít nícg.

Hogyan maradt életben?

ZSIBBADT TESTE nem érezte meg, hogy a víz meghátrált .és amikor összecsuk- lott, már nem a vízbe, hanem csak a sáros dombra esett. így is csodával határos módon menekült meg a haláltól, a feje alig tíz centiméterre volt a víztől. Ha oda esik, menthetetlenül megfullad.

Függöny! S a leereszkedő kárpit most már nem egy színházi este, nem egy bemutató végét jelzi, hanem egy egész színházi évad befejezését. Az örökké zsongó, szinte önálló életet élő színház most „nyári áiom”-ra vonul, hogy kipihenje tíz hónap kemény munkáját, sikerét, küszködését, megvalósult és nem megvalósult terveit. Két hónapra a Csend vált ott bérletet a széksorokra, a Némaság játssza el szerepét a színpadon a megfáradt, megsápadt kulisszák statisztériájával.

Tíz hónap, tizennégy bemutató, majd háromszáz színházi este, csak itt. Egerben! Tíz hónap, másfélszáz tájelőadás, majd félszázezer néző, — íme, egy kis rövid statisztika arról a színházról, amely immár fél- évtizedes múltra tekint majd vissza, s amely létével, művészetével, szorgos és lelkes munkájával mély gyökeret eresztett nemcsak a megye- székhely, de az egész megye életébe, a közönség szívébe.

S ha az országos sajtó még nem is fedezte fel ennek a színháznak fejlődő, produktumokat felmutatni tudó, sajátos ízű és jól értelmezett provin- cialitású művészetét —. amely pedig éppen az elmúlt esztendőben kezdett körvonalat kapni —, akkor is színház, a kultúra, a művészet csarnoka lett egy színjátszásra alkalmas épületből. Kétségkívül, kell ahhoz egy kis, talán nem is kis merészség, hogy majd félszáz színész, művész, színházi szakember egy évadot felölelő munkáját értékelje valaki. Nem is egyszerűen az értékeléshez kell a merészség, hanem sokkal inkább ahhoz, hogy az ilyesfajta számvetés a teljes realitás igényével léphessen fel. A néző csak a darabot látja. a nézőt csak az érdekli, hogyan pereg a cselekmény, hiteles figurát hoz-e a színész, akit lát, hall, van-e atmoszférája a bemutatónak, marad-e emléke egy előadásból, vagy •csak múló hangulat, fáradt varázs volt az egész.

S bármennyire is kegyetlen dolog egy színház rengeteget tépelödő, kísérletező gárdája számára ez, — végeredményben mégis csakis akkor lehet megközelíteni a realitást az értékelésben, ha ezt a néző, az igényes, a színházművészetet szerető és értő közönség szemszögéből lesszük. Aki a művészet igényével lép fel, az a művésziesség igényével mérettetik!

Az egri Gárdonyi Géza Színház 1958—59-es évadjára pedig éppen ez az igény a jellemző. Néhány hónappal ezelőtt, amikor egy félesztendőt vázoltunk fel a színház munkáját illetően, már elmondottuk, s ezt csak most ismételjük, hogy az igényesség, amely jellemzője volt a színház addigi munkájának, — többé-kevésbé jellemzője maradt a második félévnek; az egész esztendőnek is. A tavalyi színházi évadhoz képest művészileg is, vezetésben is, a műsorpolitika egészében is jelentős a fejlődés. A színház — helyesen — reális és megoldható feladatokat tűzött maga elé, elsősorban, mint repríz-színház, hogy lehetőség nyíljék az együttes ösz- szekovácsolódására, annak az alapnak megteremtésére, amely módot nyújt majd a bátrabb, merészebb előbbrelépésre a jövőben.

Ha visszatekintünk m ejmúlt évadra, kétségkívül az elismerés hangján kell szólnunk azokról a produkciókról, amelyek nemcsak e színház viszonylatában, de országos viszonyításban is jelentős állomásai voltak a színpad művészetének, az élőszó varázsának. A Szélvihar és a modem formai megoldású Ilyen nagy szerelem, a Tanítónő és a köny- nyű műfajban különösen a Váljunk el, valamint a Szabad szél egy-egy kiemelkedő eseménye volt az elmúlt színházi évadnak. Ezek mellett is akadt még egy-két olyan bemutató, amely ha a darab tartalmi igényességénél fogva nem is emelkedett az átlag fölé, de becsületes rendezői, színészi munkát, végeredményben egy- egy kellemes estét jelentett.

S ha már az érdemekről esik szó, essék szó arról is, hogy ez a színház viszonylag kis létszámú gárdájával, a fentebb közölt kis statisztika alapján is könnyen kiszámíthatóan, hatalmas munkát végzett a „vidék” kulturális ellátottságában. Az Egerben műsorra tűzött tizennégy darabból tizet táielöadásokon mutattak be a megye legtávolabbi községeiben is. igényes formák között, művészi fokon, a falusi nézők őszinte megelégedésére. A Szélvihar nemcsak Egerben hozott „vihart”, de viharos sikert aratott községeinkben is, éppen abban az időben, amikor a nagy tavaszi erjedés folyamata játszódott le Heves megye falvaiban.

Mindezeket összevetve, joggal és okkal mondhatjuk el, hop/ az esn Gárdonyi Géza

Színház az elmúlt évek botladozó útkeresése után saját lábára állt, hogy kimagasló előadásokban, színészi alakításokban, jól megkonstruált művészi színpadképekben, általában helyesen kiválogatott és sorrendiségben is megfelelően összeállított darabokban gyönyörködhetett a nézőközönség. Dicséret és elismerés ezért a színház vezetőinek, köszönet és hála a művészeknek, a színház minden dolgozójának, annak a kollektív munkának, amely ha nem is minden döccenő nélkül, de végeredményben is sikerre vitte az idei évadot.

...Nem minden döccenő nélkül! Mert — nem azért, hogy az örömbe üröm vegyüljön — el kell mondani azt is az igazság kedvéért, hogy az évad elejétől fokozatosan felfelé ívelő művészi színvonal az évad második felére megtört, sőt éppen az év végére határozottan vissza is esett. A színház vezetői sem műsorpoliti- kailag, sem művészileg nem voltak képesek biztosítani, hogyha már lehetőség nincs is a színvonal tovább emelésére (nem is könnyű például az Ilyen-nagy szerelem után!) legalább törés, színvonal-süllyedés ne következzék be.

A rossz választású Harag napja jelezte ennek a visszaesésnek első állomását, amely magában véve is szánté emberfeletti feladat megoldására kényszerítette a színházat. Hiszen minden férfi szereplőre szükség volt, hiszen szerkesztésétien, koncepciójában is elhibázott drámáitól kellett „valamit” csinálni. így aztán érthető, hogy a színház örömmel kapott a csak háromemberes „Lehetetlen nő”-n, már annál is inkább, mert készült az új produkció, a több mint félszáz embert felsorakoztató, évzáró Cigánybáró.

Amíg a „Lehetetlen nő” még mindig inkább csak jelezte, mintsem alapvetően ki is fejezte a színvonal-süllyedést, addig az évadzáró Cigánybáró már kifejezetten ezt példázta. Nemcsak abban, hogy enyhén szólva is túlságos merészség volt Strauss már-már' operai igényű művét ezen a Ids színpadon, a prózai társulathoz képest gyengébb operett-társulattal színpadra vinni, — hanem ahogyan ez végül is a nézőközönség elé került. Az ezzel kapcsolatos, érthetetlenül óvatos újság-kritika ellenére is, sajnos, meg kell állapítani, hogy sem zeneileg, sem az alakítások dolgában, de még csak a tömegek mozgatásában sem nyújtott elfogadhatót a színház. Hogyan is lehet ezt a kopott, kimondottan rossz librettó jú operettet — amelyet csak egyedül zenéje tesz alkalmassá, hogy közönség elé kerüljön — 14 tagú zenekarral interpretálni?!

A másik probléma, amely az egész esztendőt érinti, hogy a darabok rendezésében is kétségtelen hullámzás volt tapasztalható, az imént említett színvonalesésen is túl. Sokszor ugyanannak a darabnak tempója, légköre változott meg és kedvezőtlenül,. egyik estéről a másikra, nem beszelve arról, hogy egyik-másik darabbal

szemben indokolatlan bőkezűséggel bánt rendezd, színház egyaránt — a másik rovására. A Cigánybáró 60 szereplője mellett eltörpül a Szélvihar szövetkezeti közgyűlésének hat-hét embere, — s az csak mint érdekesség említendő meg, hogy mégis a Szélvihar volt élmény és művészet a javából.

A teljesség igényével fellépni? — nem, ez túlzás lenne és majdhogynem lehetetlen is. Inkább megjegyzések ezek, elismerd és jószándékú megjegyzéseik a színház egyesztendós munkáját illetően. A megjegyzések élményanyagát maga a színház adta, az elringató, lelkesítő és néha bizony bosz- szantó színházi esték emléke, a színészi alakítások, egy-egy színpadkép kompozíciója és a közönség véleménye. S ez a vélemény összességében mégis az őszinte elismerés hangját üti meg, s ez a közönség bízik abban, hogy a tavalyi esztendő, az elmúlt év sok vitája, küzdelme, munkája és színpadi eredménye valóban kitűnő alap lesz a továbblépésre, az előbbre lépésre az új színházi évadban. Abban is bízunk, a közönséggel együtt, hogy a színház gárdája, néhány tehetséges színész távozása ellenére is, tovább bővül, és összetétele javul, a művészi színvonal, a művészet iránti alázat szempontjából egyaránt.

Még egy-két hét, s a tájelö- adások is befejeződnek? aztán néhány hót pihenő, újból felzsong először az iroda, aztán az öltöző, a próbáló színészektől a színpad, hogy egy szép őszi estén újból szétnyíljon a függöny:

Kezdődhet a színjáték!

Búcsúzunk a színháztól, várjuk az űj évadot.

Gyurkő Gsm

/:

Évad végén, új feladatok előtt

Egy esztendő a Gárdonyi Színház életében