Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

1959. június 16., kedd sbfojsAg K a la n d vágyó fiatalok a bíróság előtt A szülők, a szülők, s még- egyszer a szülők — ez lehetne a mottója az alábbi írásnak. Három fiatal bűnözőt kísér­nek a hatvani járásbíróság fo­lyosóján. A szobában, ahol ügyüket tárgyalják, feszült vá­rakozás. Fiatal, idős asszonyok, férfiak várják, hogy részt ve­gyenek T. I., F. Á. és N. M. 18, illetve 19 éves bűnözők tárgya­lásán. A vád: autórablás s tiltott haiárátlépési kísérlet. Nézzük, mit is követett el a három fiatal vádlott. Jó barátok mindhárman Áp­rilis első felében elhatároztak, hogy elhagyják az országot, disszidálnak. A tervet és az útirányt megbeszélve, úgy dön­töttek, hogy tehervonaton utaz­nak a határig. Ügy látszik azonban, ezt nem találták ké­nyelmesnek és F. Á. javaslatá­ra elhatározták, taxival te­szik meg az utat, természete­sen úgy, hogy egyikük _a há­rom közül lesz a vezető. A kész terv alapján az egyik es­te kimentek a hatvani busz­megállóhoz, s taxival kivitet­ték magukat a vasútállomásra. Az állomás büféjében körül­belül 130 forint értékben egy kis bátorító italt ittak és egy idősebb taxist kinézve, beül­tek a Warsawa típusú autóba. A vezetőnek azt mondták: vi­gye őket Lőrincibe. Nagy- és Kisgombos között — a megbeszélt terv alapján — a gépkocsivezető mellett le­vő N. M. a visszapillantó tük­röt maga felé fordította, hogy fésülködik, - hogy a vezető ne lásson hátra —, miközben F. Á. gumikábellel fejbeütötte a vezetőt. Az ütés azonban nem szédítette el a gépkocsi- vezetőt, hirtelen leállította a kocsit és kiugrott belőle, majd segítségért kiabálva, a nagy- gombosi honvédség felé sza­ladt. A három vádlott ez alatt az autót próbálta elindítani, de sikertelenül. N. M. közben meggondolta magát és otthagy­va két társát, gyalog indult haza. A másik kettő Herédre, Lőrincibe, majd a Mátrába szökött azzal a céllal, hogy két lovat szerezzenek és lóháton teszik meg az utat a határig. A rendőrség azonban hamar értesült az esetről és rövid idő alatt elfogta mindhármu­kat. Ennyi a történet. Kicsit ta­lán tragikomikusnak is tűnik, hiszen olyan gyerekek, akik így gondolkoznak, mint ők is mondják: nem tudták, hogy melyik az autóban a fék, s ké­sőbb olyan buta gondolatuk támad, hogy lóháton vonulja­nak be a „nyugati paradi­csomba” — nem tekinthetők felnőtt, művelt ésszel rendel­kező embereknek. Művelt? N. M. vallomásában mindössze két film címét tud­ta megemlíteni, a Kék nyílt és a Csavargót, valamint egyet­len egy könyvet, az Egri csil­lagokat. Pedig lett volna rá módjuk, hogy műveljék ma­gukat. Egyébként mindhárman önálló keresettel rendelkeznek, inégis ide jutottak. S most válik az előbb em­lített mottó igazi értelemmé A szülők, a szülők, mégegy- szer a szülők. Igen, elsősorban ők a felelősek gyermekeik tet­teiért. Tizennyolc — tizenki­lenc évesek. Bár már nem gye­rekek, de nem nőttek még ki a szülői szárnyak alól. Veze­tésre, irányításra lett volna szükségük. Vajon elég-e egy gyereknek annyi, hogy csupán kenyeret és szállást kapjon otthon. Nőhet-e fel gyermek megfelelő szülői irányítás nél­kül? Nem. S ez bebizonyoso­dott a szóban levő három fia­tal vádlottnál is. Ha megkap­ták volna a megfelelő ellenőr­zést, nem kerülhetett volna erre sor. Nem kapták meg, amit az is bizonyít, hogy N. M., mikor az autórablás után hazament szüleihez, még azt sem kérdezték meg tőle otthon, hogy hol volt. Csak ak­kor tudták meg, hogy a fiuk kai valami baj volt, mikor éj­félkor a rendőrség ment érte. Nem elég a gyermeket csak egyszerűen felnevelni, szemmel kell kísérni, hogy mi válik be­lőlük: hasznos tagja lesznek-e a társadalomnak, vagy üres, könnyű pénzkereseti források kutatója. Ez a felelősség —, hogy a gyermek ne váljék ilyenné — elsősorban a szü­lőkre hárul. Ezt mulasztották el a három fiatal vádlott szü­lei és ezért állnak a gyerekek most a bíróság előtt. De kedves olvasó, aki éppen a cikk olvasása közben bóloga­tod a fejed és gondolkozol a történteken, te is felelős vagy értük, a munkatársai, de egy­ben az egész társadalom. A három fiatal bizonyára nem máról holnapra szokta meg az italt. Idő kellett hozzá, ami bizonyára kihatott mun­kájukra is. Vajon munkatár­saik, akikkel együtt dolgoztak, felfigyeltek-e rájuk? Nem! Ép­pen ezért terheli őket is a fele­lősség. Látniok kellett, hogy a három fiatal nem jó úton ha­lad, figyelmeztetni kellett vol­na őket. Azonban ez a figyel­meztetés elmaradt. T. I., F. Á., N. M. mentek a maguk által elképzelt úton — a rossz úton — amely idevezetett. Több figyelmet kell szen­telni az idősebbeknek a fiata­lokra. Legyen az üzem, gyár, vagy vállalat, mindenhol akad­nak fiatalok, akik irányításra, tanácsadásra szorulnak, össze kell fognia az egész társada­lomnak, meg kell fogni a zül­lés útjára lépett fiatalok kezét idejében, hogy ne kerüljön arra sor, mint e három vád­lott esetében. Bár a bíróság a tárgyalást, illetve az ítélethozatalt annak idején elnapolta, bizonyára olyan büntetést szab ki a fia­tal bűnözőkre, ami majd gon­dolkodóba ejti őket, de egy­ben az értük éppen olyan fele­lős szülőket is. KISS BÉLA Höttuh Hallottuk, hogy a novaji postahivatalban már egy hó­napja nem vesznek fel cso­magot azzal a megokolással. hogy nincs mérleg, és a hiva­tal vezetője nem tudja lemér­ni a küldeményeket. így a no- vajiaknak nincs más választá­suk, mint vagy Mezőkövesdre, vagy Egerbe bevinni a csoma­gokat és ott feladni rendelte­tési helyükre. Hallottuk azt is, hogy a he­lyi termelőszövetkezet elnöke gyümölcsöt akart küldeni fe­leségének, de azt a novaji postán nem vették fel, mivel a postamesternő nem tudta le­mérni. A tsz elnök kérte őt, hogy a szomszédos földműves­szövetkezetben mérjék meg, azonban a hivatal vezetője er­re nem volt hajlandó. Kérdezzük a novaji posta tói, meddig tart még ez a tart­hatatlan állapot, hogy a köz­ségben a lakosok nem tudnak feladni csomagot?... (sz...y.) Egyre több tsz-ben kötnek sertéshizlalási szerződést A sertéshizlalás jövedelme­zőségéről már meggyőződtek termelőszövetkezeteink. Nem­csak a régi, dé az új- vagy újonnan kibővült termelőszö­vetkezetek úgy határoztak, hogy sertéshizlalással foglal­koznak majd. így a gyöngyösi járás több termelőszövetkeze­tében szerződtek sertéshizla­lásra. A viszneki Béke Tsz 210, az atkári Petőfi 220, az atkári Micsurin 70, a domoszlói Dó­zsa pedig 55 darab sertésre kötött hizlalási szerződést. Ba romf tenyésztéssel foglalkozik az adácsi Ezüstkalász Tsz Az adácsi Ezüstkalász Ter­melőszövetkezet a tavasz fo­lyamán alakult. Tagjaik úgy határoztak, hogy már ebben az esztendőben is közösen végzik a munkát. Ügy hatá­roztak, hogy nemcsak a ker­tészetre, hanem az állatte­nyésztésre is nagy súlyt he­lyeznek. Férőhely hiánya ml att egyelőre még csak barom­fineveléssel foglalkoznak és a napokban már meg is érkezett ezer darab kis kacsa, 500 puly­kát pedig a közeljövőben vár nak. Az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat felajánlása Az Eger és Környéke Kis­kereskedelmi Vállalat számvi­teli dolgozói Egerfarmos és Egerszalók községekben levő tsz-eket patronálják a jövő­ben. Az új tsz-eknél segítik a szervezési és a beindítási munkákat, míg a meglevő tsz-eknél pedig főleg a zár- számadási időszakban mutat­kozó munkatorlódást segítenek kiküszöbölni. A boltonként beindított munkaverseny ér­tékelésére bizottságot szervez­nek. A győzelmi emelvényen (Képes riport folytatása az első oldalról) Izgalmas pillanatok. Még csak néhány másodperccel ez­előtt volt a start és máris a cél felé törnek az ifjú ver­senyzők. Az ifjú nézők nem bírják nyugodtan nézni a versenyt, s ezért, no meg buzdítást is kiabálva, biztatva kö­rülfutják a pályát a versenyző biciklisek mellett. Ennél « ver­senyzőnél úgy látszik, egy kis atyai biztatás­ra is szükség volt Ezért sza­lad az ifjú pa­pa fia mellett és biztatja a kis verseny­zőt: gyorsab­ban, gyorsab­ban, mégse le­gyünk utolsók. Az eső megszűnése után tovább folytatják a közös takarmány összehordását a gyöngyösi járás tsz-ei lyozta meg a szállítások to­vábbfolytatását. A termelőszövetkezeti köz­ségek tagsága úgy határozott, hogy amint az esőzés meg­szűnik, azonnal tovább foly­tatják a takarmánys zál Irtást A gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteiben is jó ütem­ben haladt a közös takarmány összehordása. Már több mint ezer mázsa szálastakarmányt vittek be az új tagolt a közös­be és csak az esőzés akadá­I SOK MINDEN | amikor Kiss Istvánnal beszél­gettem a Hatvani Téglagyár1 udvarán. Érdekes, hogyha az ember nem igyekszik a gon­dolatait mindenképpen egy mederben úsztatni, képesek ezek a gondolatok olyan mesz- szire kicsapni, hogy nincs az az árvíz, amely hasonló lenne méreteiben. Amikor megláttam ezt a ha­talmas embert, mindjárt arra gondoltam, hogy ilyenek le­hettek a római katonák évez­redekkel korábban, sőt még gladiátornak is beillenék egy ekkora termet. Pompás, dús, vaskos izomzat. Látni a jóko­ra izomkötegeket, hiszen egész öltözéke: egy pár saru, a kis fekete tornánadrág és a tégla­poros svájci sapka. Ahogy ke­resztbefonja hatalmas mell­kasán óriás karjait, nem ne­héz a képzeletnek ókori öltő-, zékek darabjait ráaggatni, amikből van jócskán a fejünk lomtárában, hála Sienkiewicz- nek, Howard Fast-nak és még jónéhány ilyen íróembernek. Kiss István kerek, fiatal arca csak segítség ehhez. Persze nem tart sokáig ez a furcsa és idétlen látomás, amely hihetetlenül távol áll a valószínűségtől, mert kerül he­lyébe más, ahogy beszélgetni kezdünk. A zsengécske korom emlékei jönnek a szavak nyo­mán. Kiss István kihordó. A ke­mencékben kiégetett meleg téglákat < hordja szabadba, hogy aztán el tudják szállíta­ni az építkezésekhez. Nem hi­szem, hogy ma van még ehhez fogható nehéz fizikai munka szerte az országban. Sok gyár­ban elérték már, hogy az ége­tés folyamatáig mindent gépe­sítettek, csak még a kihordás­Az izmok mestersége ra nem találtak eddig megfe­lelő mechanizmust. El lehet képzelni, hogy mekkora erőt kíván ez a munka. Amit a gé­pek és sok-sok ember megcsi­nál — nyerstéglát, kiégetve né­hány ilyen markos ember hordja ki a kemencéből. Mert nincsenek sokan, egy-egy ke­mence körül álig van három- négy belőlük. Egyszerre 100 téglát pakolnak az egykerekű talicskára és keskeny vaspal­lón tolják* ki a szűk ajtónyílá­son, a rakodó térre. A talics­kán kívül egyetlen segédesz­közük a két kis bőrdarab, amit a csuklóra erősítenek, és a tenyerükre lóg, védi azokat a téglák érdes felülete és for­rósága ellen. Kiss István tíz-tizenkétezer téglát hord ki egy műszak alatt. Jókora családi ház már, amelyikhez harmincezer kell, és neki három műszak elég, hogy megmozgassa egy ekkora ház téglaanyagát. Város már talán, amennyi téglát kihor­dott a kemencéből, vagy nyolc esztendeje. | MEGKÉRDEZEM tudná kifejezni az erejét más­ként, mint a téglák számának emlegetésével. Azaz mennyit bír felemelni, vagy akadt-e már ellenfélre, mondjuk bir­kózás közben. Értetlenül néz rám, furcsáll­ja a kérdést. — Nem szoktam én virtus- kodni soha — mondj? cs-v'őes egykedvűséggel. Említettem már. hogy si'n«: derkorom emléke kís< rtett a beszélgetés közbén Igen, eszembe jutott, hogy valami­kor én is dolgoztam tégla­gyárban, iskolai szül.. ;ben, ta­lán épp akkor, mielőtt a gim­náziumba mentem. „Házmes­ternek” tettek, egy nálam jó­val idősebb legény mellé, ve­le együtt hordtuk- a salakot, meg a törmelékét kifelé a ke­mencéből — ebből állt a ház­mesterség. Itt találkoztam elő­ször a kihordókkal, mert a nyomukban tevékenykedtünk. Szakasztott ilyen emberek vol­tak, mint Kiss István és ha nem tudnám, hogy ő sosem járt azon a vidéken, most megesküdnék rá, hogy köztük volt, onnan olyan módfelett is­merős. Csendes emberek voltak azok is és szörnyű erősek. Egyszer láttam csak, hogy egy közü­lük másra használta az erejét, mint a téglahordás, ezt azon­ban sosem felejtem el. A társam nem nagyon ked­velt engem, nem szerette, hogy diák vagyok és minden alkal­mat megragadott, hogy elle­nem tegyen. Egyszer is, kint ácsorogtunk a kemence előtt a pihenő kihordok közelében. A házmester-társ vizet ivott a kupafedélből, aztán a maradé­kot szokása szerint rám löty- tyintette. Nem szóltam sem­mit, megszoktam már. Ám a kihordók közül egy, aki leg­közelebb volt és nyilván ész­revehette. hogy aligha torolom meg a rajtam esett sérelmet, megvárta míg a társam lete­szi a kannát, aztán felvette o. mintha inni akarna, majd egy hi telen mozdulattal az egé­sz t a kollégámra borította, ig úgy vizet kiönteni sosem tam. Majdnem tele volt a nna. de abban egyetlen ozdül atára. egy csepp sem maradt. Csak ennyit mondott 1 sérőül: — A betyár mindenedet, magad korabelivel nem tudsz kezdem? ______________ ETTŐL A NAPTOL kezd'- VG csoda jó dolgom lett, a tár­sam inkább a kocsizó lányok­kal szemtelenkedett, minthogy velem ujjat húzzon, azt ugyan­is a kihordók nem bánták, meg mint észrevettem, a lá­nyok se nagyon. Sok mindent gondoltam ak­koriban a hálától hajtva. Elő­ször is elhatároztam, hogy olyan erős leszek, mint, a ki­hordok és majd én is léöntöm vízzel azokat, akik rosszul bánnak a kisebbekkel. De gondoltam arra is, hogy vala­milyen módszert agyatok ki, hogy a kihordókat megszaba­dítsam ettől a szörnyű mun­kától: ne kelljen nekik bor­zasztó nagy téglahegyek hor­dásával pazarolni az erejüket, mikor még annyi embert ké­ne lelocsolni a rosszaságuk miatt. Most, hogy Kiss Istvánnal beszélgetek, most érzem csak, hogy mennyire balul végződik a hálám, ha tényleg sikerűi valami módszert kitalálnom a kihordó munka megszünteté­sére. Azt panaszolja éppen, hogy őt más munka nem tud­ja kielégíteni. — Hadd dolgozzam én le a nyolc órámat — mondja. — Ne kellien megállni, meg mást csinálni, mert kihordó vagyok ez a mesterségem, Előfordul, hogy egy kemencét kihordunk és nincs másik, nem így kéne ezt megszervezni. Hagyják dolgozni az embert, én csak ezt akarom. — Mennyit keres havonta? — Ha hagynak, elég szépen Vittem már haza háromezer- nyolcszázat is. Mint a gép, úgy dolgozik, egyenletes, megszokott tempó­ban. Mennyit elnéztem ezt a munkát... öt, hat téglát fog egyszerre a két keze közé. Mindig azonos lendülettel te­szi a talicskára. Könnyen emel, az izmai játszanak, nem; feszülnek szakadásig, Kihordó mesterségj.t MOST ÉBRED __________ csisagom, miként élhet az otthonában; Mert ritka ma már az ilyen ember, ez a munkásfajta, és biztos más norma szerint kell neki élni, mint az egyéb szak­mabelieknek. Erre korábban aligha figyeltem, bár különle­gességüket, mondom, régen felfedeztem. Elmondja Kiss István, hogy sokat pihen, sosem iszik, rend­ben tartja a szervezetét. Sak­kozik, kártyázgat olykor szó­rakozásból és nemigen jár el otthonról a családja mellől Olvasmánya az újság, színház­nak, mozinak ott a rádió. A pénz azonkívül, hogy házat épít belőle, a táplálkozásra kell. Egyszóval: szolid, sport­szerű életet él. És már megint mi jut az eszembe? Kiss István tégla- portól vöröses mellén egy ér­met, egy nagy aranyérmet képzelek el, amely széles sza­lagon függ, úgy akaszthatták a nyakába. Olyan most, mint egy bajnok. Serleg is van a jókora markában és egy nagy dobogón áll, amire egyest ír­tak római számmal. Ezt a ké­pet már nem kergetem to­vább, hiszen olyan valószerű, igaz látomás ... Kiss István valóban a fizikai munka nagy­szerű bajnoka, KISS JANOS Na látod fiam, így kell ezt csinálni — mondja Pajtás Fe« renc, a büszke papa kisfiának Ferikének aki a verseny • egyik győztese lett. Megjavítják a gyöngyöstarjám utakat A gyöngyösi járás népfront- jbizottságának műszaki albi­zottsága csaknem az egésa Gyöngyöstarján községre ki­terjedő tervet készített az it­teni útvonalak megjavítására; A község belső úthálózata [ugyanis olyan rossz állapotban van, hogy azok rendbehozata­llá már sürgőssé vált. Az útjavítások műszaki ter­hét társadalmi munkával Ké­szítették el és a községi ta­nács megvitatása után kezde­nek majd hozzá a tervek rég írehajtásához. v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom