Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-16 / 139. szám

1959. június 16.. kedd KÉPÚJSÁG 3 A körzeti orvosok problémái és as egészségügyi ellátottság Az emberek általános igé­nyeinek emelkedésével az egészségügyi igényeik is meg­növekedtek; Nem kell szám­szerű adatokra hivatkozni, elég egy-egy körzetet, vagy já­rást megnézni ahhoz, hogy lássa az érdeklődő: mennyit fejlődött az orvosi ellátás, mennyivel több orvos, védőnő látja él városon és falun egy­aránt az egészségügyi teen­dőket. Természetesen ez a fej­lődés még nem állhat meg, hiszen számtalan község kéri az orvost és védőnőt. A lehe­tőségekhez mérten az a törek­vés, hogy minél kisebb körzet tartozzon egy-egy orvos ellá­tásába, azonban ennek még sok akadálya van. Nem kis probléma a lakás kérdése sem. Az orvos igénye e tekin­tetben csaknem minden eset­ben indokolt. Betegekkel bá­nik, tehát jogosan igényt tart egy — a lakásától különálló rendelőre. Ezért indokolt az andomaktályai orvos kérése is, aki egy szoba-konyhás la­kásban lakik, s betegei, akik rendelési időn kívül keresték fél, konyhájában sorakoznak, míg felesége ugyanott főz, ő maga pedig az egyetlen szo­bában vizsgál, gyógyít; Nem megengedhető és nem éppen egészséges elgondolás. A ta­nácsnak módot és lehetőséget kell találni arra, hogy lakás- kérdését megoldja, hiszen nem kis dolog az, hogy először van orvos a községben. A kollektív gazdálkodás út­jára lépő községek orvosai ma még nem tudják lemérni ’ a fejlődést, ellenben látják, mi­lyen nagy mértékben elő fog­ja munkájukat segíteni az új életforma. Ma még igen nehéz a szív-panaszokkal jelentkező parasztembernek. Könnyebb és kevesebb munkát előírni, hi­szen földjét meg' kell művel­ni, s évtizedeken keresztül lá­tástól vakulásig dolgozott, ter­mészetesen nem teheti meg, hogy ne, vagy keveset dolgoz­zon. Ám a kollektív gazdaság az ilyen betegek számára is tud munkát, kenyeret adni, s az orvos így hatásosan tudja a bajt gyógyítani. A falusi körzeti orvosok be­tegei általában „őszinte” bete­gek. Egyre kevesebb a tava­szi munkák idején fellépő „megbetegedés”, hiszen az or­vos ismeri az embereit, s az emberek is megismerik orvo­sukat. Táppénzcsalás és „két­lak i megbetegedés" általában ott fordul elő, ahol az orvos könnyebb betegség esetén is azonnal táppénzbe veszi a dol­gozót; Az is igaz, hogy az ilyen — ismétlem: egyre csök­kenő számú — betegek, vagy inkább álbetegek, nem na­gyon szeretik az orvost, és meglehetősen könnyen elíté­lik, mivel Kérésüket nem, vagy csak részben teljesítette; Ugyancsak komoly problé­ma és különösen városban di­vatos — a gyógyszerek gyűj­tése. Vannak emberek, akik Képesek órákat várakozni, mert egy új, hallott gyógyszert fel akarnák íratni. Itt sem szabad az orvosoknak egymás­tól eltérően cselekedni, hanem be kell tartani a szabályt: vizsgálat nélkül nincs gyógy­szer! Előfordul olyan eset is, hogy csak a gyereket küldi el a szülő, hogy a doKtor bácsi­val írasson fel gyógyszert. A helyes eljárás természetesen ez esetben is az elutasítás. A gyógyszer betegnek való, s az orvos minden bizonnyal tudja — kinek mire van szüksége. Sok időt elvesz az orvostól az, hogy a bizalmatlan beteg el­megy magánorvosához, de már Öngyilkos lett... A munkanélküliség és a nyomor áldozata lett Cajieioon egy francia család. Raehelle Boet évek óta különválva élt férjétől két kiskorú gyerme­kével. Miután ápolónői állásá­ból kitették, gyermekeit nem tudta tovább etetni és isko­láztatni. Végső elkeseredésében öngyilkossághoz folyamodott: éjjel kinyitotta a gázcsapot. A kis lakásban gyorsan terjedő méreg hamar végzett vele és két mélyen alvó gyermekével. Amikor reggel az aggódó szomszédok feltörték az ajtót, a szerencsétleneken már nem lehetett segíteni; a receptet a körzeti orvoshoz hozza, hogy írja át. Ez sem szabályos és nem megenged­hető. El kell oszlatni végre azt a feltevést, miszerint „csak a magánrendelésen vizsgálnak meg jól, hiszen ott fizetek!” Nem, az SZTK rendelőintéze­tek sok helyen olyan felszere­léssel, műszerekkel rendelkez­nek, hogy egyes betegségek kivizsgálása csak ott lehetsé­ges. Államunk mérhetetlen nagy gondot fordít az egész­ség megvédésére, a betegségek megelőzésére. Gondoljunk csak vissza a Salk-oltásokra, azok kezdeti időszakára, ami­kor drága pénzért, külföldről hozattak védőanyagot. S az ál­lam? Kötelezővé tette az in­gyenes Salk-oltást, ami meg­védi gyermekeinket a rettene­tes bajtól, a gyermekbénulás­tól. Tehát bízni kell a körzeti orvosokban. Esküt tettek, helyt is állnak. Vannak kivételek, ez igaz. De ezekre a „kivéte­lekre” megfelelő módon meg­találja felettes szervük az or­voslást. S hogy az orvos türel­mes, kipihent legyen, ahhoz szükséges a betegek fegyelme­zettsége is. Gondolok itt pél­dául arra, hogy az esti és éj­szakai kihívásokat alaposab­ban meg kell gondolni. Ha a gyereknek 36,6 a „láza” még nem feltétlen szükséges az or­vost otthonából esőbe-sárba kihívni. Ezzel nemcsak az or­vos pihenését bontják meg. hanem esetleg súlyos esetek­hez nem tud kimenni, hiszen nincs otthon, s későn értesül, késik a segítség; Az orvos munkája nem ír véget a napi néhány órás ren­deléssel, az oltásokkal. A köz­ség egyéb egészségügyi prob­lémáinak megoldását is tőle várják. Erélyes intézkedése elősegítheti egy-egy iskolai óvoda, vagy napközi otthon egészségesebb körülményeinek megvalósulását. Ezért örvende­tes az a jelenség, hogy a ta­nácsok a legtöbb helyen fon­tolóra veszik az orvos jelen­tését, javaslatait, s közösen, egymást kölcsönösen segítve dolgoznak; Felelősségteljes munkát vé­geznek a körzeti orvosok. Nem kis dolog 4—5, sőt néha 6—8 ezer ember egészségügyi ellá­tottságát biztosítani. Különö­sen nem egy-egy járványos időszakban, amikor több be­teg van, mint perc a rendelé­si időben. Orvosainü döntő többségét a hivatásérzet ve­zette erre a pályára, s nem utolsósorban döntő tényező az is, hogy sokan már származá­suknál fogva is otthonra lel­tek akár az iparvidéken, akár a falvakban. S ha segítséget kérnek, ezt nagyobbrészt azért kérik, mert szeretnének meg­gyökeresedni, letelepedni. mindent és mindenkit megis­merni. Csak így tudják hiva­tásukat betölteni, s a megvál­tozott, új élet számára meg­menteni, meggyógyítani az embereket. Cs. Ádám Éva Római-kori villa Bulgáriában Észak-Bulgáriában a Stara Zagora mellett folyó ásatások nyomán római-kori villa ma­radványaira bukkantaK. Eddig már több síremlék, bronzpén- zekkel teli korsók, ékszerek és kétezer éves orvosi műsze­rek kerültek feszínre. A villa romjai alatt gyönyörű kerá­mia-tárgyakat és egy istennő gipszszobrát találták. Az archeológusok a szobrot 500Ü évre becsülik. IBUSZ-kfilön járatok Gyöngyösről Az utóbbi időben igen nép­szerűvé váltak Gyöngyösön az IBUSZ által szervezett autó­busz- és vonat-különjáratok. Egyre többen vesznek részt a hazánk kirándulóhelyeire, gyógyfürdőire, a fővárosi színházait megtekintésére szervezett térsaskiránduláso- kon. A gyöngyösi IBUSZ-ki- rendeltség vezetője igyekszik kielégíteni a megnövekedett igényeket, és az utóbbi idő­ben már szinte hetente indí­tanak ilyen járatokat. Az el­múlt vasárnap például ezer­kétszáz gyöngyösi érkezett kü- lönvonattal a Zsórifürdőbe, s minden igényt még az ilyen nagy befogadásé szerelvény sem tudott kielégíteni. Ezért határozták el az IBUSZ-ban, hogy június 28-án újra megis- méüik ezt a kirándulást. Köz­ben, 21-én Szilvásváradra in­dítanak külön autóbuszt Jubileumi ünnepet ültek az építőipai* flolgozói Az építők ünnepe tulajdon­képpen háromnapos \innep volt. Szombaton, vasárnap és még hétfőn is tartottak ün­nepségekét különböző válla­latoknál. Az építők napja egy­beesett az építőipar államosí­tásának 10 éves évfordulójá­val, tehát jubileumi ünnepet ültek az építőipar dolgozói. GYÖNGYÖSÖN a 21-es szá­mú Építőipari Vállalat dolgo­zói szombaton Mátrafüreden rendezték meg az építők nap­ját. Bár az időjárás mit sem kedvezett az ünnepi program­nak, mégis emlékezetes marad sokáig ez a nap. Szabó Ferenc a városi pártbizottság ne­vében mondott ünnepi be­szédet, melyben arról a hatal­mas változásról beszélt, amely az építőipaiban bekövetkezett. A múlt példáit említette és az építők utóbbi tíz évének eredményeit hasonlította eh­hez. Az államosított építő­iparban a dolgozók helyzete is óriási mértékben megváltozott, de az eredményeik is jóval túlszárnyalják a múlt építő­iparának eredményeit, — mon­dotta többek között. Majd az építők megnövekedett felada­tairól beszélt, arról, hogy a párt és a kormány márciusi határozatának megfelelően a gyöngyösi építőipari vállalat is ígéretet tett, hogy termelé­kenységüket hat százalékkal emelik. Az ünnepi beszéd utáp ki­osztották a kitüntetéseket és jutalmakat. Három dolgozónak — Kiss Mihály ácsnak, Kozih Pál főmérnöknek és idős Bodós János művezetőnek — az Épí­tőipar kiváló dolgozója kitün­tetést adták és 15 dolgozó hű­ségjutalmat kapott — tíz éve dolgoznak a vállalatnál vala­mennyien kitűnően. A vállalat igazgatója, Eder György Bu­dapesten a Szocialista Munká­ért Érdemérmet kapta az épí­tők napján. A mátrafüredi ünnepség to­vábbi részében az MTH isko­la kőművestanulói kultúrmű­sort rendeztek, a műszaki dol­gozók és fizikai dolgozók vá­logatott csapatai barátságos mérkőzést vívták egymással, majd vidám hangulatban folyt a tánc hajnalig. EGERBEN az építők napjá­nak a műsora jelentős részben a szakszervezeti kultúrotthon- ban zajlott le vasárnap dél­utántól késő estig. Körülbelül 670 építőipari dolgozó vett részt ezen az előadáson. Dél­után öt órától bábelőadást rendeztek, majd háromórás kultúrműsor következett. A szakszervezeti kultúrház szín­játszó csoportja, a Közúti Üzemi Vállalat tánccsoportja- a dohánygyári kultúregyüttes, a szakszervezeti kultúrház szalontánczenekara és a Gár­donyi Géza Színház hattagú együttese szórakoztatta a kö­zönséget. A műsorban népda­lok, népi táncok, szavalatok, jelenetek szerepeltek. A kul­túrműsor után hajnalig tartó táncmulatság fejezte be az egri építőipari munkások napját. Egerben a kitüntetéseket és a jutalmakat a vállalatoknál rendezett termelési tanácsko­zásokon adták át. A Téglagyá­ri Egyesülés emléklapot adott azoknak a dolgozóinak- akik tíz éve a vállalatnál dolgoznak és jó munkájukkal elismerést érdemelnek. A tanácsi Építő­ipari Vállalatnál hétfőn dél­után Cseh Sándor főmérnök két dolgozónak, Lájer József építésvezetőnek és László La­jos kőművesnek átnyújtotta az „Építőipar kiváló dolgozó­ja” kitüntetést és a vele járó pénzjutalmat. Apró epizód. Az elmúlt napok egyikén Gyöngyösön egy nyugati tu­ristacsoporttal találkoztunk, amely saját autóbuszán látó gatott el többek között a Mátra festői vidékére is. Már tovább akartak indulni, amikor egy epizód vonta magára . figyelmünket, — más talán észre sem vette. Az autóbusz motorja nem indult. A vezető azonnal le­szállt az ülésből és vizsgálni kezdte a motort. A percek múltak és a turistacsoport vezetője egyre idegesebb, egyre türelmetlenebbül fi­gyelte a sofőr tevékenysé­gét. Pedig, hogy igyekezett, hogy dolgozott az az ember. Egyik szeme a munkán, a másik az egyre türelmetle­nebb arcon ... A vezető türelme végül el­fogyott, Odalépett a sofőr­höz és elvörösödve mondott neki valamit. Keményen, pattogva, gesztikulálva- A sofőr pedig alázatos vigyázz állásban, derékban kissé meggörnyedve hallgatta. Az alázat ott volt az arcán is­Olyan vonás, olyan test­tartás volt ez, amit nem ért­het meg mélységében inás, csak aki a múltban is élt cs láíta. hogy a mi „jó uraink” hogyan „tolták le” az őket kiszolgáló prcíetárembert ... Végül is a motor indult, a külföldi utasok beszálltak, s az autóbusz kifordult a fő­útvonalra, Budapest felé. Mi is indultunk tovább a mi gépkocsinkkal. Siettünk, mert a gépkocsi­vezetőnknek és feleségének estére színházjegye volt a Cigánybáróra. (- r.) „De a dalt, a zenét, soha nem felejtjük"' Az egész napos eső ellenére vasárnap délután zsúfolásig megtelt az egri Művelődési Ház nagyterme. A zeneóvoda kis növendékei adtak számot egész évi munkájukról, tanu­lásukról. Az előadás igazi vizsga-jellegű volt ugyan. — mégis komoly élményt jelen­tett a megjelenteknek. Dienes Tibomé, a gyerekek „Saci né­nije” és Pogány Ferencné egész évi munkája szép ered­ményt hozott. Öt-hatéves gyermekek íme behatoltak a szolmizálás birodalmába. Va­rázsgombócok. törpék, hang­szerek — mennyi érdekes do­log egy kis óvodás számára! És mire észreveszi magát, itt az év vége, s ha rászól vala­ki: — Énekeld el szó-mivel a ,-Süss fel nap”-ot! — Akkor az apró Évik, Lacikák már emelik is kicsi kezüket, s tisztán, csengőn felhangzik az ének: — Szó-ló-szó, szó-ld-szó... S a széksorokban a nagy­mama ámul-bámul, hiszen ő is tanult valamit énekelni, no de ilyen biztosan mozogni a vonalakon ácsorgó törpék kö­zött?! Hát igen, A gyerekek ép­pen azt kapják meg a zene­óvodában, ami a jókedvű, megelégedett ember egyik is­mertetője: dalt, zenét, vidám­ságot. S ahogy a gyerekek egy év alatt előrehaladtak, ahogy csillog a szemük. — ahogy toppan a lábuk a tuda­tosan megtanult ritmusra, cl­hisszük, amit a kis óvodás zárószavában mondott: „A dalt és a zenét soha nem fe­lejtjük.”- (Á) Az @g@rszalóki Vörös Csillag Tsz megkezdte a napokban az 52 férőhelyes istálló építését Megyénk termelőszövetkeze­teiben egyre több és több he­lyen kezdik meg az építke­zést. A szükséghez képest egyik helyen újakat építenek, másutt átalakításokat végez­nek. Az egerszalóki Vörös Csillag TermelőszövetKezetben egy régi uradalmi cselédlakást — A PEDAGÓGUS SZAK- SZERVEZET területi bizott­sága kétnapos nőbizottsági találkozót rendez június 28— 29-én Egerben, a pedagógus klubban. A találkozóra négy megyéből jönnek pedagógu­sok. építenek át istállóvá, amely­nek elkészülte után újabb 52 darab szarvasmarhát tudnak elhelyezni, AAAAAMAAMMAVtÁVWWVWWWWWWW'/WWWVAAWWVWNA/WVWVWVWVWWNAM/NAAAAA/VWWA^WS^W/WVSMMAAWV'WWVWWA^A/ t fiz állatszeüdítő és kedvence: Pasa Simbabwe rejtélye Mélyen belső Afrikában, a mai dél-rhodéziai Viktória város mellett egy különleges és a világon egyedülálló ér- dekességű romváros terül el: Simbabwe titokzatos kőépil- ményeinek romjai. Egy dombon, melynek bel­seje aranyat takar, találha­tók a város romjai. Minden ragasztóanyag nélkül egy­másra helyezett gránitkoc­kákból vannak a város falai felépítve, melyek jelenleg 10 méter magasak és 3 mé­ter szélesek. Egyes épületek igen terjedelmesek, az elipszis alakú templom rom- .jainak hossza 90 méter. Simbabwe neve a bennszü­löttek nyelvén kőépületet je­lent és 1871-ben fedezte fel Kari Mauch nevű kutató. A város építőiről a mai napig sem tudunk semmit. Mauch azt hitte, hogy a bibliában leírt Ophir város romjait ta­lálta meg, de tévedett, mert régészek bebizonyították, — hogy a romok nem Salamon király idejéből valók, hanem a 13. századból. Ezt bizonyít­ja az építőfa maradványok vizsgálatának eredményei. Ezen régiségvizsgálatok mód­szere azon alapul, hogy min­den élő növény radioaktív Carbon 14-et tartalmaz, mely 1 az anyagcsere folytán állan­dóan megújul. Mikor a fát kivágják, megszűnik anyag­cseréje, és ezáltal a radioak­tív Carbon 14 megújulása is. Ennek következménye, hogy a holt fa radioaktivitása év­ről évre csökkenőben van és így egy régi fahasábnak ra­dioaktivitásának mennyiségé» bői ki lehet számítani a ki­termelésének idejét. (A Volksstimme alapjAaj > Az egri Spartacus sporttele- >pen esztendők óta nem volt. ? olyan hatalmas nyüzsgés, mint ?hétfőn délelőtt. Két vontató í egymás után húzta be a nagy ?területre a fehérre festett cir- íkusZos kocsikat, amelyek olda- c Iára hatalmas piros betűkkel (ezt festették: Aeros. Este 8 c órakor díszelőadással már <megkezdődött a Német De- s mokratikus Köztársaság legna­gyobb cirkuszának egri ven- tdégszereplése, de ezekben a 5délelőtti órákban még senki lsem hitte, hogy addigra a I nagy, 4000 személyes sátor kö- Irül már teljes lesz a rend. Úgy >10 óra tájban a sátorból még > csak a négy főtartó oszlop állt, > amikor néhány kocsi körül > már óriási volt az érdeklődő ? tömeg. A vadállatok lakosztá­lyai ezek, mint már messzi- írói hírül adta néhány hatal- ímas oroszlánbőgés. < Körülöttük néhány fiatal- í ember szorgoskodott, készítet- íték elő a „tízórait”, a tízkilós < lóhúsdarabokat. Heinz Mat- íloch, a cirkusz főidomárja egy inagy asztalnál állt és osztotta <o porciókat. Tele volt munká­ival. Néhány percnyi ideje lazonban akadt ha kedvencei­dről, a pumáról, a malájt ör­vös medvéről, a geiser med- véről, a jeges medvéről, hím- és nőstényoroszlánokról, a tig­risekről érdeklődött valaki. Elsőként Pasát, a hatalmas hímoroszlánt mutatja, mert ö a kedvenc. A cirkusz porond­ján a nagy attrakció végén jön kettőjük „egyéni” száma: az idomár szétfeszíti Pasa száját és hatalmas fogai közé nyugod­tan belehajtja fejét. — Ezt a produkciót rajtam kívül a világon még ezer ido­már megcsinálja — mondja mosolyogva a huszohat éves fi­atalember. — Azt azonban egyedül csinálom meg, hogy miközben fejem az oroszlán szájában van, lassan eleresz­tem az állat fejét és kitárom karjaimat. Nehéz feladat. Esztendők, hosszú, végtelenül türelmes idegmunkájának eredménye nemcsak ez a szám, hanem a legkisebb mozdulat beállí­tása is. Heinz Matloch kölyök- koruk óta neveli az állatokat, amelyek most akár egy in­tésére is azt teszik, amit kí­ván tőlük. Ez idő alatt bőven volt alkalma kiismerni ter­mészetüket, hangulataikat, megtudni, melyik milyen „in­telligenciával” rendelkezik, mi­re van leginkább hajlama. Így állt össze aztán a hímoroszlá­nok, a nőstényoroszlánok kü­lön száma és a nagyszabású vegyes szám, amelyben hatféle állat játszik egyszerre. Nem valami megnyugtató munka a vadállat-idomítás. Heinz Matloch, az Aeros cir­kusz főidomára azonban ezt választotta hivatásául már 17 éves korában, kilenc esztendő­vel ezelőtt. Először egy nagy francia állatszelídítönél, Tar- zannál tanulta a mesterség csínyját-bínját segítőként, az­tán négyévi működés után az Aeros cirkuszhoz került. Az­óta minden napja a vadálla­tok között telik el, s ha úgy találja, terve megvalósítható, a fárasztó előadások után az üres cirkuszban képes fél éj­szakákon keresztül próbáim Pasával. Neilával és a töb­biekkel. Segítője sok van. Más vezeti fel a tigriseket, más bonyolítja le a vegyes-számát, a munka főrésze azonban itt is reá hárul: a hímoroszlánok tudásának bemutatása. De ha más dolgozik, a nagyközönség előtt a ketrecben Heinz Mat­loch akkor is ott áll mindig készenlétben. Különösen pe­dig a nőstényoroszlánok pro­dukciójánál, mert ezek fel-í vezetője a felesége. < Elet- és munkatársa, íalá (is nem erről a munkáról álmo-S dott néhány esztendővel ez-S előtt. Műlovarnő volt a cir- S kúsználN s ez, ha meggondol-í juk, lényegesen veszélytele-í nebb foglalkozás. összeházaso-> dásuk után azonban rövidesen? szakított addigi munkájával, J és férje mellé szegődött leg-í közvetlenebb munkatársként. í Nincs sok szabadidejük. Has vége az etetésnek, mindössze> egy kis pihenő következik, az-S tán készülődés az előadásra,> amelyek lebonyolítása után a> legfontosabb a próba. Nemcsak> az új számok beállításának? próbái ezek, hiszen az állatokí szeszélyesek. Soksz'or egy, márí régen összeállított produkciótí is elő kell venni, csiszolgatni í újra formálgatni, nehogy va-í lami hiba történjék az előadá-í sok alkalmával. Ez rontaná as szám nagyszerűségét és ve-< szélyt jelentene a házaspárt testi épségére is. Márpedigi Heinz Matloch. ha szerelmesei is a vadállatoknak, elsősorbans apa: hathónapos aranyos kis-> gyermekük édesapja.-dter *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom