Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

nbpojsao 1959. június 14., vasárnap KOLTOK ES VEItSEK ANTALl'l' ISTVÁN négy verse Egyszerűen Mint a patak a hegyről csörgedez le, ahogy az ágról egy levél lehull, mint fáradságos, hosszú nap után a kicsiny szobába lépsz, zajtalanul, mint ahogyan szellő súg a virágnak, mint anogy kérges-munkáskéz szorít, oly egyszerűen, olyan keresetlen írom köszöntő versem sorait Egyszerűen ... egyszerű embereknek ,.. Őket köszöntőm, — mint ahogy a nyár köszönti új kenyérrel a világot, — akikre vár a végtelen határ, az érő árpa, búza telt kalásza, hullámzó tenger... holnapi kenyér... kik traktorukkal felverik a csendet, mielőtt a hajnal a földre ér... Oly egyszerű szókkal köszöntőm őket. hogy enyém legyen arcon a mosoly. — ha olvassák, — szempilla rezdülése, egy csendes fejből intás valahol, enyém legyen a kérges-kézszorítás. ... oly egyszerűen, ahogy csak lehet, derék, jó traktorosbarátaim, ma titokéi most így hadd köszöntselck: Betegen Hová lettek a munkás, szép napok? Nézem a mennyezetet, s hallgatok. Nincs tartalom, nincs cél, és folytatás, fekvés, és láz s tompult gondolkodás, csak orvosság van, este, s nappal is. külön világ így, s álom is hamis... Nem esik jól sesn alvás, sem evés, az írás nyűg, — s a máskor oly kevés idő most végtelen, — messze a nap, melynek fényei rám is hullanak. Elmaradt versem, köszöntő dalom, s elmaradt mennyi, mennyi alkalom, — nem a világ lett szegényebb vele, — csak szívemnek lett újabb, mély sebe Ünnep után Megint szebben ragyog a nap. Megcsillan tiszta poharakban. Valaki halkan clmotyogja: — Az ünnepségről lemaradtam Ajtó nyílik, jön a szó. jön tűzpirosán, jön, vidáman, másik jön, gonddal, kcdvszcgcttcn: — Vajon, mit tettem... hogy* csináltam',’ Minden jön, és mindenki jön, a papír íven írás rebben, — cs forró szív dobbanja gondját, ünnep után az emberekben ... Gondolatok 1. — Tükörbe nézett, még utolszor: tudja-e jól a szerepet? Arca komor volt, ünnepélyes, a tükörképe — nevetett 2. — Elment. Az ajtót még utolszor maga után becsapta, jól. De megállt még egy pillanatra „Hátha mégis utána szól...?” FARKAS ANDRÁS: I jüí ló-rn p*zód ia Szerdán megrajzolom az öt keresztet Ügy fekszenek a szép rajz lábai, Mint hogyha mind akarna ugrani: Inas talpukban táncok lépte reszket. Elgondolom, hogy én s az öt keresztek A pénz fölé fogunk lehajlani. Mint jó-szerencse boldog rabjai. Kiket a hír s az irigység öveznek. Még hallom is. amint ezer barátom És százezer ellenségem beszél: Ö. hány bolond szerencsés a világon! Ki látott ilyen balga-vak szeszélyt!? Mit kezd ez az 91-ült egy millióval? Mindenki hisz neki, akármit óhajt! II. •éntek eleiben már ugrál türelmem: liért van itt a telefon? vl OTP mindent bemond. lemondja. -Nagy remény pusztul ki bennem. tónap végén még egyszer izgat engem i nagy nyerés és ringatom tagam ax-any-huUámokon: .ottó-lakást, kocsit lehetne nyernem. )e semmi nincs! Hiába' ír az újság lók számot, csak nincs az enyém. 1 boldogságot más számára húzzák. Ínyem csupán a költemény ! a tűzben lobbanó papirdarabka, un int tűnő lángját szememnek adja. hASS MARTON: Az építőkről (Megemlékezés az építők napja alkalmából.) Ülsz kényelmesen a szobádban. Az ablakon süt be a nap. És a komfortos lakásban új minden szép bútordarab. Megcsodálod a sok, új szépet, épül új színház, egyetem, meg sem szoktad még az egészet és már új építmény terem. És mindez, minden neked épül. Gondolsz-c rá néha vajon? hogy a város, mely egyre szépül és ház épül a grundokon, hogy mindezt ők építik fel, a kőművesek, festők, ácsok, malterosok. kubikosok, építőipari munkások! Autókon jön a sok cement, sóder, kavics, téglasorok. Habarcs készül, és máris fent emelkednek az oszlopok! Veszedelmes, nem könnyű munkai s ha néha tekintsz az égre fel, ott fenn az eget ostromolva egy munkás kefriket emel. ...És este, ha leszáll az alkony és védelmet nyújt a lakás, a kőműves, a malteros nincs otthon... őt lcgényszállás fogadja be családtól távol s míg fáradt teste megpihen, hazaröpíti őt az álom, mesgyéken által, szelíden.., így élnek ők szorgalmasan. Róluk uem szól sem vers, sem ének. És ók is némán hallgatagon, csak dolgoznak és nem beszélnek. Hisz helyettük szólnak a házak! A sok új, szép nagy épület s az új kohók, az új szép gyárak hirdetik becsületüket! PAPP NÁNDOR: Hajnali utasok s mikor a nap dús fénnyel tör elő Halványul már a tmtaszinű ég, s közelebb kúszik a messzeség. Árnyalt surrannak át a házsoron ... amint egy éppen atoson a villanyfénynél, meglátom gyűrött arcán az ellopott álom fanyar vonalait. Élesen hasít a csendbe szikrát lihegő mozdony sípja ... Füttye a hajnal utasait hívja, s hosszabbra nyúlnak lépteik. Fejük álmosan lóg. Meleg asszonyi csók hűvös harmattá hűlt az ajkukon. Somsuk egy és égj’ a vágyuk, gondjaik kútja kis családjuk. Nappalba tűnő szürke hajnalon ringatja óikét zökkenő vagon. Sejtő álmuk robog velük, fejük vállukra billen, a padra hull izmos kezük, s mikor a nap dús fénnyel tör elő ébred bennük a szunnyadó erő. PATAKI DEZSŐ: Minden utam . .. Mini a szívhez a vérerek — minden utam feléd vezet. S ha mar csak egyszer nem megyek gyilkos gyom sebez, bánt a gyep. ... A késlekedő utazót tépi a lehajlő bozót. Mert sarkall folyton valami: nem elég egyszer mondani! Hogy ez az egy, az igaz út, a többi mind csaló, hazug — Hogy egy törvény van, feladat: hűséggel járni utadat!!! ANTAI.FY ISTVÁN: BÉKE A vers, amit ma. s holnap írok. játékom, pajkos gyermekemmel, a mosoly a Te arcodon, az ebéd, amit mára főzöl, a könyv, mit este olvasok, sétám hajnalórán, — a jó hír anyámtól, ünnepesti színház, gyümölcs mosolygó édessége, * Nap az egen, s az élet a töldönl MOLNÁR JENŐ: T. A FOKOS l'l gy sürgött a tűzhely kö- ^ rül, mint a virág körül ! a méh. Még dudorászoit is 1 hozzá. Nem kitartóan, ra ita fe- : ledkezve egy dalon, hanem csak csipegetve, innen is, on­nan is elkapva egy sort, gon­dolkodás nélkül, amit éppen ajkára dobott az öröm. A szép Törökné volt ő, a te- ; lep sok nyelvén forgatott, sok I fehérnép. szívétől irigyelt asz- l szonya. Egyszerű elves mozgatták I az életét: szeretett jól élni, szé- ' pen öltözködni és beteg volt. ■ ha nem követhette a vér forró í sürgetését. Az elsőhöz kevés ■ volt a férje fizetése, a máso- | dilitől pedig a bánya lopta el az erőt. Mindkét szenvedélyének a ; kielégítéséért máshoz kellett fordulnia. Hogy mindkettőt •egy személyben találta meg? ;És hogy ez a személy a telep egyik mérnöke volt? Ezt már ; külön szerencséjének tartotta. Életét nern is tudta máskép­pen elképzelni. Derékig gázolt a mocsárban, de arca a babaarc hamvassá- íj gával hazudta az ártatlanságot. Hizlalta a pletysa, szépí- ;tette az irigység. Mostanában már a lelkiis­meret sem háborgatta. Lassan ; a tölgyfát is megeszi a szú. Megcsalt férj? Már csak ! mérföldes messzeségből köd- lött ez a kérdés, és meg is ■ mosolyogta. Nem tudta ugyan, hogy a ’férje magában miként véleke- kedik a viselkedéséről, sőt ab- • ban sem volt biztos, hogy a férje tudja kétlaki életét, de •hallgatása megnyugtató volt lés cinkostársi beleegyezést je- ; lentett. 1 Igaz, hogy nem is sok szava ;volt a férfinak a házánál. A l gyeplőt az asszony tartotta a [kezében, a férj csak az ostort ■ pattogtatta. Illett a kezébe a gyeplő. Me- rev volt, mint a túledzett acél. ; Ha valamit a fejébe vett, még ; kalapáccsal sem lehetett ki- ; verni belőle. Végre elérte a célját! — Ezután napszámban ke- lepelhet tőlem Ponyiné nyel­ve! — kuncogott magában. — Aknászt csináltam Lajos­ból! — dagadt a szíve a büsz­keségtől. Addig kínózta a ké­résével a mérnököt, amíg az végre igent mondott. Ma hoz­ták írásban az előléptetését. Öt év Vágya, következetessé­ge lett valóság ezen a papíro­son. Még fokost is kapott a mér­nöktől. Holnaptól kezdve ez váltja fel a csákányt. Igaz ugyan, hogy egy szilánk vala­hol lerepedt belőle, de ki tö­rődik most ilyen aprósággal? A fokos csendesen lapul a fal mellett, a konyhaszekrény rej­ti el, Még jó, hogy a férje mun­kában van, legalább ünnepi ebédet készíthet. A kinevezést eldugta a kony­haszekrényben, a tányérok mellett. Csak az ebédnél adja majd át Előre eltervezi, kiszínezi azt a percet, amikor búsásan meg­fizethet férjének az okos hall­gatásért. Boldog izgalomban hajol a tűzhelyen levő edényhalmaz fölé és a felszálló, jószagú étel­gőzök ködbe borítják a fejét. II. T assan, szótlanul ballag­nak kifelé a lejtősaknán így. tizenhatos után nem na­gyon iramodik neki az ember lába a kapaszkodónak. Tizen­hatórás munka egyvégtében! Ennyi még kint is elég, hát még a bányában! Szó se igen kívánkozik az ajkukra. Fejük a földre lóg, lehúzza a fáradt- : ság, az álom. Pedig nem lett volna baj, ha szakadás nem jött volna közbe. Majd kiköp­ték a tüdejüket, mire befejez­ték. Minden porcikájuk fárad: Csak a becsület tartja bennük a leiket. Mennek. Botladozva, rogyadozó térdekkel. Török Lajos és Barják Feri A fényre érve vakoskodón hunyorognak. A döglődő kar- bidfény után erős a szemük­nek a nyári délutáni napsütés A karbidlámpa fénye itt már csak olyan, mintha a napot akarná csúfolni. Azt is csak úgy gyerekesen Őket azonban ez nem izgatja. Talán észre sem veszik. Ha látják is. hagy­ják, hogy égjen, elalszik az magától is. — No, ez is megvan — hull ki fáradtan a szó Borják Feri száján. — Meg .— hagyja helyben Török. Nyújtózkodnak egyet, azután nekivágnak a hegynek. Mintha könnyebben lépnének. Maga­san ragyog a nap, kékbe ve­szik a végtelenség. Némán ci- helődnek fel az aknára, azután lefelé indulnak a telep felé. A kocsisudvamál elválnak. Feri az új kolóniába megy. — Szervusz! — Szervusz! Török most már magában ballag. A bányámester kertjé­nél balra fordul, elhúz az iroda mellett és átmegy az öreg ko­lóniába. A kerítés mellett bal­lag néhány percig, majd befor­dul a ház végén: otthon van végre ő is! Az asszony kedveskedve, örömmel fogadja, de neki ter­hére van most az üres locso­gás. Lerángatja magáról a ka­bátot, inget és megmosakszik Utána tisztát vesz magára Felesége folyton duruzsol kö­rülötte. Leül az ebédhez. Éhes. mohón kanalazza a levest. Az. után nagyokat nyelve eszi a rizses húst. — Mégiscsak jó asszony ez a Böske! — lustálkodik elő az agyából az első gondolat. Tud­ja. hogy tizenhatos után job­bat kíván az ember. Nem is állja meg szó nélkül: — A mai ebédet jól eltalál­tad! Azután a’tenyerével megtör- li a száját. Az asszony szíve hangosab­ban ver az örömtől. Melyik fe­hérnép szíve nem ugrál a di­cséret hallatára? Ügy érzi, hogy itt a kedvező alkalom. A férjéhez dörgölőzik, lehajol hozzá és halkan válaszol, mintha titkot súgna: — Hátha azt tudnád, ami még hátra van! A végére hagy­jam a meglepetést! — No-no! Hát ez már mi le­het? — kíváncsiskodik Török A felesége már a konyha­szekrényben motoz a tányérok között. Valami levelet vesz elő, átadja. Az ember nem is nézi a bo­rítékot. csak a lelkére kíván­csi. Szétnyítja és elolvassa: Tekintetes Török Lajos úrnak Zagyvapalfalva. Értesítem, hogy szorgal­mas munkája és szaktudá­sa elismeréséül a Frigyes­aknában megüresedett ak- nászi állást folyó év július l-től önnel töltöm f*>. Elvárom, hogy munkáját továbbra is az eddig ta­pasztalt odaadással és buz- gósággal végezze! Jó szerencsét! Tibor Emil bányaigazgató. Arcából kifutott a vér és ás megremegett a kezében a levél — Ezt az asszony csinálta!- rajzott fel benne a sejtés. — Tehát igaz! A felesége ekkor már ismét i konyhaszekrény mellett ko- orászott. — Már fokost is szereztem!- csicsergett feléje. Azt is átvette. Aknászság. .. fokos... köny. nyebb szolgálat. .. több kere­set. . . fix fizetés.. . — Ennyi jót csak nem vi- szonzol gonoszsággal! — csitit* gatja belül valami. — Ezzel akarnak megfizetni! — nyila] végig testén válasz­képpen a kín. * Eddig is hallott már a fele­sége dolgairól, de hallgatott. Megraboltnak érezte magát, de szemet búnyt felette. Beléje folytóttá a szót a félelem, a kenyér. .. Koldus úrnak érezte magát, aki némán nézte, ami­kor egyetlen kincsét rabolták. Adott, de ellenszolgáltatás nél­kül. — Most ezzel a papirossal akarják belömni a számat, a fokossal csavarják ki a kezem­ből a fejszét! Magában morajlott. mint a kitömi készülő vihar. Tekin­tete megakadt a fokos csorbá­ján. — Az övé! — öntötte el egy­szerre a méreg. — A bányában pattant le ró­la a szilánk! — forrt már ben­ne az indulat. — Én ütöttem ie! Valóban ő ütötte le. Borda- fát hasított éppen, amikor ar­ra ment a mérnök. Megállt és addig hadonászott, amíg ki nem ejtette a kezéből a fokost, amely abban a pillanatban esett a fában levő vasékre, amikor a fejsze foka lecsapó­dott. Egy szilánk lepattant a fokosról, és a bal lábába fúró­dott. Jól megnézte ezt a csor­bát, amíg az aknász a sebet kötözte. Valami elszabadult a szívé­ben. Most már nem lehetett meg­állítani. Álmosságát, fáradtsá­gát szétpattantotta az indulat. Bal kezében szorongatta a ga- lacsinná gyűrt kinevezést, a jobbjában pedig magasra len­dült a fokos. Ütött. Törökné jajgatott, a férje azonban nem törődött az üvöltözésével, ad* dig verte, amíg össze nem esett. III. jVTagyot fújt, mint aki jól végezte dolgát és indult kifelé. Nem törődött az ajtó előtt ácsorgó kíváncsiskodók­kal, csak ment. A kolóniában ugyanis már mindenki tudta, hogy mi történt Törökéknél és összefutottak az emberek. Senki se ítélte el az embert, még bólogattak is rá: — Végre megjött az esze! Nagy léptekkel haladt az iroda felé. Tudta hogy melyik szobában van a mérnök, egye­nesen oda nyitott be. Nem köszönt, csak megállt az asztal előtt. A mérnök a térkép fölé ha­jolt, az .ajLónyílásra azonban fölnézett. Nem is sejtette, hogy mi megy most végbe Török­ben. — Megkapta? — kezdte mo­solyogva. — Meg! — pattant kurtán a válasz. Most már neki is gyanús volt. Mit akar ez az ember? A mosolyt továbbra is az arcára erőltette és kedélyesen kér­dezte: — Nem is örül a kinevezés­nek? — Nem! Tartsa meg magá­nak! — tört ki Török és a tér­képre dobta az összegyűrt pa­pírost. — Mit jelent ez? — ugrott fel; a mérnök. — Mit jelent? Ezt ni! I — hangzott a fojtott válasz és már ütött is a fokos csorba hegyével. A fejére célzott. A szomszéd szobában sem­mit se vettek észre. Csak egy koppanás hallatszott, majd egy tompa zuhanás, amikor az esz­méletlen ember megtántoro- dott és a földre esett. Csak akkor nyitottak be a mérnök­höz, amikor Török bevágta maga mögött az ajtót. Egy' félóra múlva megvasal­va vitték a csendőrök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom