Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

A „Modern dráma hete46 Pécsett Május 25. és 29. között rendez­te meg a Pécsi Nemzeti Színház. Pécs Város Tanácsa és a Szín­házi Dolgozók Szakszervezete- nek nemrég megalakult Szín­házművészeti Szakosztálya a magyar színházi élet találko­zóját, szakmai vitáját, „Mo­dern dráma hete'’ címen. Ezen a találkozón vala­mennyi vidéki és számos pesti színház vezetői és művészei részt vettek és öt napon ke­resztül vitatkoztak, részben a Pécsi Színház „bemutatott öt darabjának kultúrpolitikai, dramaturgiai, rendezési, sceni- kai és játékstílust illető prob­lémáiról, részben pedig az egész magyar színjátszást érintő fontos műsorpolitikai és művészet-esztétikai kérdé­sekről. A találkozó tehát a Modern Dráma Hete címet viselte, ami már önmagában véve is nagy igényességet, bizonyos bátor­ságot és nem utolsósorban iz­galmas feladatot foglal magá­ban. Nem véletlen tehát, ha mindenki és mi magunk is úgy utaztunk Pécsre, hogy na­gyon jelentős látnivaló és vi- taal-ap-anyag áll ott rendelke­zésünkre. A Pécsi Színház bemutatott öt darabja a következő: örsi Ferenc: A kapitány (színpadi legenda), Gorkij: Ellenségek, Nash: Az esőcsináló, Goodrich- Hachett: Anna Frank naplója, Koiiout: Ilyen nagy szerelem. Egyáltalán nem akarok ki­térni a Pécsi Színház bemuta­tott öt darabjának bírálatára, egyéb részletezésére, hiszen ez nem is a mi feladatunk, össze­foglalóul csak annyit hadd említsek meg, hogy egy rend­kívül kiegyensúlyozott, min­den részletében jó rendezői és színészi munkával találkoz­tunk mind az öt darabon ke­resztül. Mégis, három darab az, amely külön is említést ér­demel, N. Richard Nash: Az esőcsináló, F. Goodrich — A. Hachett: Anna Frank naplója és mindenekelőtt örsi Ferenc: .,A kapitány” c. új műve. Űj darab bemutatása min­dig nagy örömet jelent a szín­ház. de az egész magyar szín­házlátogató közönség részére is. Különösen jelentkezik ez az öröm akitor. amikor arról szá­molhatunk be, hogy ez az új darab nem is akármilyen, ha­nem komoly, szép, elmélyült írói munka, örsi nem lépett fel a dráma igényével, hiszen műfaji meghatározásként a színpadi legenda megfogalma­zást használja. Közvetlenül Budapest felszabadítása előtti napokban a legendáshírű Steinmetz kapitány fiatalkorá­ról és tragédiájáról szól a mű. A szakma is és a közönség is nagy elismeréssel nyilatkozott róla, s minden valószínűség szerint a következő színházi szezonban más színházak is játszani fogják ezt a sikerült, új magyar művet. A Drámai Hét keretében került sor a Színház- és Film­tudományi Intézet közremű­ködésével kétnapos szakmai vitára, ahol a magyar szín­házi élet problémáit és a kö- vetekző színházi szezon előtt álló feladatokat tárgyalták meg a szakemberek. Hont Fe­renc, a Színház- és Filmtudo­mányi Intézet igazgatója beve­zető szavai után megindult a vita és számos hozzászólás el­vileg is és gyakorlati módon azt vitatta, hogy milyen meg­oldandó feladatok vannak az egész magyar színjátszás előtt, hogyan kell az elmúlt esztendő Után — amely eredmények­ben és sikerekben is országo­san gazdag volt —, egy jelen­tős lépéssel ismét tovább ha­ladni. Csak néhány problémát emelek ki, mint nézetem sze­rint a legfontosabbakat, ame­lyek főbb, alapvető kérdései egy-egy színház gyakorlati munkájának. KORSZERŰSÉG: Hont Fe­renc bevezető szavaiban el­mondta, hogy minden színház minden időben azzal került közel a közönséghez, hogy az emberek mindennapi életében fellelhető kisebb, vagy na­gyobb problémákat vitte töb­bek között színpadra. Ezt ta­lálhatjuk Shakespeare művei­ben. ezt találhatjuk Corneille, Moliere, Racine, a nagy fran­cia klasszikusok műveiben, de ezt találhatjuk a német felvi­lágosodás nagv drámaíróinál és a szocialista realizmus ki­tűnő alkotómestereinél is. Felvetődik a kérdés, hogy mi a korszerű színpadi iroda­lom? Erre a kérdésre külön­böző módon, de egyértelműen csak az a válasz születhetett meg. hogy mindaz a klasszi­kus, vagy modern mű, amely­nek tartalmában a ma emberi­sége számára van mondaniva­lója. Azt hiszem, 1958 tavaszán Párizsban ült össze egy nem­zetközi konferencia. amely többek között ezzel a problé­mával is foglalkozott. Ezen a konferencián a nyugati, úgy­nevezett modernisták, nyugati haladók és a szocialista rea­lizmus képviselői vívták meg egyrészt csatájukat, másrészt pedig vitatták meg az iro­dalom és drámairodalom nap­jainkban jelentkező legfonto­sabb problémáit. Ezen a kon­ferencián egv Trancia kommu­nista írónő. Elsa Triolet, töb­bek között arról beszélt, hogy minden kor kitűnő írói. drá­mai alkotása a későbbi korok számára csak akkor válhatok klasszikussá, ha az megszüle­tése időpontjában avantgardis­ta jellegű volt, vagy máskép­pen, minden klasszikussá vált nagy alkotás kezdeti időszaká­ban avantgardista jellegű mű volt. Adódik ez abból az el­engedhetetlen gyakorlati kö­vetelményből. hogy a mű al­kotójának kora minden jelent­kező problémáját, amely az egész társadalom alakulására hatással lehet, vagy van, leg­haladóbb nézeteit észre kell vennie, fel kell dolgoznia, mert a művész számára alapvetően csakis egy kérdés lehetett a haj­tóerő: az ember fejlődésének, haladásának a szolgálata. Ha pedig ez így van, akkor az író, mint a társadalom leghaladóbb erőinek egyik élharcosa, e nagy emberi ügy számára legfon­tosabb problémákat gyűjti össze mondanivalója számára és megkeresi, megtalálja azo­kat a kifejezési formákat, amelyek a korához képest. ú j­szerű mondanivaló számára a legalkalmasabbak. Az említett francia írónő mai életünk művészetére vo­natkozóan azt mondja a továb­biakban, hogy korunkban egy új avantgárda születésének va­gyunk tanúi, neve: szocialista realizmus. A szocialista realista alkotá­sok korszerűek, nem azért, mert újszerű formai elgondo­lásokkal lépnek színre, hanem azért, mert a kor leghaladóbb eszméjének talaján állva — ép­pen mert a kor szülöttje — szolgálja a már említett nagy emberi ügyet. A korszerűség problémáit ezeknek a gondolatoknak je­gyében vitatták meg e kétna­pos értekezleten, többek között Major Tamás, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója, Németh Antal, a Kecskeméti Színház rendezője. Both Bela, a budapesti Madách Színház főrendesője. Marton Endrb. a budapesti Nemzeti Színház ren­dezője, Katona Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója és nagyon sokan mások, a kü­lönböző színházaktól és szer­vektől, akik ennek a vitának részvevői voltaic. Ugyancsak megtárgyalásra kei-ült a TARTALOM és FORMA kapcsolata, abból az elgondolásból kiindulva, hogy — amint Hont Ferenc ezt igen ki tűnőén megmon dta — először az új tartalom, az új monda­nivaló születik meg, amely megkeresi és megtalálja a ma­ga számára a megfelelő új formát. Természetesen nem ar­ról van itt szó, hogy a tartal­mat és formát különválasz- szuk egymástól, hiszen ez szer­ves egységet képez, azonban kétségtelen és napjainkban szinte valamennyi magyaror­szági, de az egész világ szín­padjain is gyakorlatban ta­pasztalható tény, hogy egyfajta keresés van a kifejezési for­mákat illetően, s ennek a ke­resésnek. kísérletezésnek fel­tétlenül meg lesz — mint ahogy egyik-másik esetben már meg is van — a maga eredménye. A közelmúltban tapasztalhattuk ennek nagyszerű példáját a Budapesten szerepelt Brecht Színház: Galilei előadásában, amely a maga speciális mon­danivalója számára megtalál­ta a megfelelő speciális játék­stílust és scenikai megoldáso­kat is. De hadd említsem meg — talán nem szerénytelenül —, •hogy ugyanilyen kísérletezés­nek és keresésnek voltunk ta­núi az egri Gárdonyi Géza Színház „Ilyen nagy szerelem” c. előadásán is, amely a já­tékstílust és scenikai megol­dást illetően olyan utat válasz­tott. amely újnak mondható. Erről persze bőven lehet vi­tatkozni, ez jelenti-e a leg­jobb formai megoldást. Érdekes vita volt még a ze­nés műfajok problémáiról is. Köztudomású, hogy operettek, ben és zenés vígjátékokban nem vagyunk valami gazda­gon „elengedve" és az érte­kezleten az egyik felszólaló meg is jegyezte, hogy eléggé selejtes operett és zenés víg­játék-anyag áll rendelkezé­sünkre. Szinetár Miklós, a Fő­városi Operettszínház főrende­zője erre vonatkozóan, mintegy a zenés műfajt védelmébe vé­ve, enyhén szatirikus, szelle­mes választ adott: Elmondotta, hogy ha egy esetleg nem eléggé sikerült új prózai művel állunk szem­ben, akkor azt mondjuk, hogy ez kísérletezés és ezt a kor­szellem követeli meg. Ha ugyanilyen kísérletről van szó egy zenés darabnál, altkor hajlamosak vagyunk azt mon­dani, hogy az selejt. — Ebben a kérdésben már nem volt al­kalmunk vitatkozni Szinetár Miklóssal, de annyit azért had jegyezzek meg, hogy ez elvileg teljesen igaz, a kérdést azonban mégis csak a gyakor­lat dönti el, s nézzük csalt meg, hogy kétségtelenül sok, nem egészen sikerült prózai mű közül hány egészen jónak mondható darab látott színpa­dot és hogyan áll ez a kérdés a zenés műfajokban. Kétségtelen, hogy a zenés műfajok alkotóira sokkal na­gyobb gondot kell a jövőben fordítani az illetékes szervek­nek, mint az eddig volt, hogy ezen a téren is megfelelő színvonalon elégíthessük ki a közönség jogos igényét. Nagyon sok kérdés, problé­ma vetődött még fel ezen a megbeszélésen, többek között a színház és közönség erőtel­jesebb és alaposabb kapcsola­ta is, melynek eredményeit a mi színházunk részéről is min­den tekintetben igyekszünk már a következő színiévadban felhasználni. Összefoglalva, megállapít­hatjuk, hogy a pécsieknek és a Színházművészeti Szakosz­tálynak ez a kezdeményezése sikerült, nagyon eredményes volt, s bízunk benne, hogy an­nak hasznát a mi színházunk közönsége is látni fogja. Ügy gondolom, szükség van arra, hogy a pécsiekhez hason­ló, esetleg más jellegű és első­sorban más kérdéseket boncol­gató színházi szakmai, rend­szeres találkozóra a további­akban is sor kerüljön. SZÖLÖSI GYULA a Gárdonyi Géza Színház igazgatója Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG Kopogd le a fán EGRI BRÖDY A harmadik líceum EGRI KERTMOZI Kémek a Tiszánál GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kard és kocka GYÖNGYÖSI PUSKIN Don Juan legutolsó kalandja HATVANI VÖRÖS CSILLAG A gyűlölet lángja HATVANI KOSSUTH Fekete szem éjszakája FÜZESABONY Ember az égben PÉTERVASARA Mindhalálig HEVES Nincs előadás műsora Egerben este y, 8 órakor: Cigánybáró Körmön este 8 órakor: Nem vagyunk angyalok Mezőtárkányban este 8 órakor: A lehetetlen nő 1959. június 9, tedd. Z? Névnap Ne feledjük, szerdán: MARGIT — 180 KÖBMÉTER zöldsilót készítettek már eddig a pélyi Aranykalász Termelőszövetke­zetben a talcarmánykeverékből és az árokpart lekaszált fü­véből. — AZ EGEK és Vidéke Ci- | pész Ktsz az utóbbi időben bővítette részlegeit, s így már negyedévenként ezer pár ci­pőt tud készíteni a lakosság kívánsága szerint. — MEGKEZDTÉK a 100 fé­rőhelyes új istálló építését a füzesabonyi Petőfi Terme­lőszövetkezet tagjai. Az épít­kezési munkáknál a szövetke­zet ősszel kezdő új tagjai is részt vesznek. — A MEGYE üzemeiben az eddig megválasztott szakszer­vezeti bizottsági tagok 29 szá­zaléka nő. — MÁSODSZOR permetezik a szőlőt a verpeléti Dózsa Tsz tagjai. Jól haladnak a többi növényápolási munkával is, most végzik a cukorrépa har­madik kapálását. — A GYÖNGYÖSI XU-es akna fatelepének dolgozói vállalták, hogy mindannyi­an elvégzik a gépkezelői tan­folyamot. hogy csökkenthes­sék a balesetet és biztonságos munkafeltételeket teremthes­senek. — AZ EGRI Gárdonyi Géza Színház a nagy érdeklődésre való tekintettel június 11-én, csütörtö­kön, a „Lejigi^tlen nő“ c„ előadás helyett'a „C)gánybáró”-t tűzte mű­sorára. — BUDAPESTEN a Nép­hadsereg Színházban megtar­tott kulturális seregszemlén a Bornemissza Gergely Ipari­tanuló Intézet 100 tagú ve­gyes kórusa szerezte meg az első helyet az ipari tanulók versenyében. Tt'ízbe nem. vízbe: ifién * A képen D. Sullivan ír filmszínésznő és a fényképé­szek. Hogy a színésznő tehetséges-e, vagy sem, azt most ne vitassuk, de hogy mániákus, az egyszer biztos. Véleménye szerint csak akkor ér valamit egy fénykép, ha az őt fény- képezőket is fényképezik. S.hogyan? Például vízben. Hadd lássa az a világ, hogy D. Sullivanért, ha tűzbe nem is, de vízbe hajlandók menni a férfiak, különösen ha fotóripor­terek. (—ó) Néhány szó, egy kiállításról címmel cikik jelent meg a Nép­újságban. Mécsai István, az Állami Áruház igazgatója az alábbiakat válaszolja: — A cikket köszönettel vet­tük, tanultunk belőle, s a jö­vőben nagyobb gondot fordí­tunk egy-egy kiállítás meg­rendezésére, s a cikkben adott ötleteket is felhasználjuk, ter­mészetesen az adott lehetősé­gekhez mérten. Szükségesnek tartjuk azon­ban a további félreértések el­kerülése végett megírni, hogy Egerben nincs egy megfelelő helyiség, ahol alkalmi kiállí­tásokat lehetne rendezni. Ezért kénytelenek voltunk a még karácsony óta fennálló kis pavilonunkban megrendez­ni ezt is. A plakát és a kiállítás kö­zött nincs ellentmondás, mert a plakáton is az szerepel, ami a kiállításon, csak a „lakás­díszítési kiállítás” nagyobb be­tűvel van szedve, de ott van az is, hogy milyen árukból te­vődik ez össze. Az ellentmon­dás legfeljebb onnan adódhat, hogy a cikk írója a plakátot is futtából olvasta el, így per­sze nem vehette észre, hogy a kiállítás pontosan a meghirde­tett módon van megrendezve, mert külön csoportokban van­nak a porcelán, kerámiai üveg, kristály és műanyagok. Bármelyik csoportban találha­tók szebbnél szebb lakást tósre alkalmas tárgyak, vei minden dolgozó nő .* bé, kellemesebbé teheti sát. De olyan áru is tál á bőven, amely jelenleg boltokban nem kapható: o­nösen nem ilyen választó >ar. Egy óra a gyöngyösi Mátra Múzeumban A GYÖNGYÖSI Mátra Mű­jüket. Az állandó Mátra-kiál- ként Fülöp Lajos osztályának irtást bővíteni akarják a Mát- szorgalmas kis kutetómunká­zeum elsőemeleti termeiben nap mint nap sokan tekintik meg az állandó „Mátra-kiállí- tást”. Van is itt bőven látni­való. Az első teremben a Mát­ra állatvilágát, emlős állatait és madarait, növényeit, ásvá- ványkincseit mutatják be, to­vább menve a hegyvidéken és környékén fellelhető iparágak termékeit láthatjuk, még bel­jebb a népi építkezések, a né­pi bútorfaragások, a fazekas- mesterség művelőinek ránk­maradt darabjai, népviseleti ruhák, a szőlészet, borászat eszközeinek látványa gyönyör­ködteti a látogatót. Nagy munkát végzett 1957 július 21 a megnyitás napja óta a múzeum vezetősége. Ez a nap valóban határkövet je­lent a Mátra-vidék kulturális életének . történetében, kiindu­lópontot ahhoz a tudományos és gyűjtő munkához, amely céljául tűzte ki, a Környék gazdag néprajzi, termé­szettudományi, irodalmi, nyel­vészeti és történelmi vonatko­zású értékeinek tárgyi és szellemi kincseinek feltárását, feldolgozását. Csakhogy e munka mellett, különösen az utóbbi időben egy sor más feladat is hárult a múzeumra. Az ipari tanulók az épület egy részében ipari kiállítást, később a múzeum irodalmi kiállítást rendezett, Petőfiről. Adyról, József At­tiláról, Szép, sikeres ered­ményként könyvelhetik el a tanácsköztánsasági kiállítást is és az ehető és mérges gom­bákról szóló anyag bemutatá­sát is. S most ennyi eredmé­nyesen megoldott telaaat után, amely mindegyikéhez sok köze volt a múzeum mun­katársainak, tudományos ku­tatóinak, minden szolgálatra kész vezetőségi tagjainak, is­mét valami újon törik a fe­ravidék nagyvadjainak kiállí­tásával. Budapesten már tö­mik a hegység erdeiben fellel­hető vadak prémjeit, s amíg ezek elkészülnek, van idő arra is, hogy valami módot talál­janak a várostörténeti Kiállí­tás állandósítására. Fülöp La­jos tudományos munkatárs szerint azonban ehhez még sok minden kell, — ELSŐSORBAN is kevés az anyag — mondja —, sokkal többet kell összeszednünk Gyöngyös és környéke törté­netéből ahhoz, hogy megfele­lőképpen válogatni is tud­junk. Mindenesetre a nagyvad kiállítás megszervezésén kívü: ez a legnagyobb törekvésünk, mert körülbelül ez év őszére elkészül a múzeum épületének helyreállítása és addigra sze­retnénk valami szép újdon­sággal kedvezni a múzeum­szerető közönségnek. A várostörténeti kiállítás leglelkesebb szorgalmazója egyébként éppen Fülöp La­jos gimnáziumi tanár, ki sza­badidejében szógyűjtéssel, a népnyelv érdekességeinek fel­kutatásával foglalkozik. Nem­régen jelent meg egy tanul­mánya Gyöngyössolymos nyel­vi rétegeződéséről, s most töb­bi tennivalója mellett Bugát Pál munkásságának részletes elemzésével, s életének törté­netével is foglalkozik. A vá­rostörténeti kiállítás állandó­sítását egyébként, mint mond­ja, a múzeumbarátok körének vagy száz lelkes, különböző foglalkozású és állású, de a múzeumért minden áldozatra Kész tagja is szorgalmazza. S ha már a baráti körről esett szó. nyugodtan hozzájuk á- mfthatjuk a múzeummal szemben levő Vak Bottyán Gimnázium tanulóit is, de fo­sait. Percek alatt egy hatal­mas Köteg tudományos anyag kerül elő, amikor a tanár er­ről beszél. Dolgozatok. Első, másodikos gimnazisták írtak valamennyit. Ifjú Kecskés Pé­ter, Szánthó Loránd és az osz­tály többi tanulód egyformán kivették részüket a vár>s kör­nyékének tudományos kutató­munkájából. Mindegyik dolgo­zat más-más témáról szól; Földrajzi nevek Gyöngyösről, A gyöngyösi fazekasság. Gyön­gyösi szőlészet, borászai. Kalló­ipar, Mátrai táplálkozás, A gyöngyösi lakodalmak ás azok szókincse, Mátrai fakitermelés és nyelvi hagyományai. A Mátravidék népviselete, — ezekkel s ehhez hasonló cí­mekkel adták be Fülöp Lajos osztályának tanulói dolgoza­taikat, akik egyébként a gim­názium magyar szakkörének is tagjai. A várostörténeti ki­állítás anyagának összegyűj­tésénél és feldolgozásánál ;ó! támaszkodhat ezekre a tudo­mányos munkatárs, hisz mind­egyik elmélyült, alapos, hosz- szú hónapok fáradságával ké­szült munka. EGY ÖRA IDŐ a Mátra Múzeumban nagyon gyorsan elrepül. Mégis sok mindent tudhat meg az itt dolgozók munkájáról, terveiről, jövőbe­ni elképzeléseiről az érdeklő­dő. S ezek a tervek, elképze­lések mind azt mutatják, hogy a múzeum a megnyitás óta egyre több és hasznosabb munkát végez, feladatot old meg sikerrel Gyöngyös és vi­déke történetének, hagyomá­nyainak felkutatása terén, amellett, hogy állandó kiállí­tásán megismerteti a látogatót a Mátra-vidéken régebben élő emberrel, szokásaival, munká­jával. - 5ÖT,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom