Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-09 / 133. szám

1359. június 9„ kedd NÉPÜJSAG s Tanuló munkás Tanul, vizsgázik az egész ország. Az egyetemektől Lefe­lé egészen az általános iskolá­sokig ezekben a napokban mérik fel egy óv tanulási eredményeit. Az ifjú diákok mellett sok felnőtt, sok „öreg diák” tanul a szűk padokban. Tanul, hogy pótolja évtizedek mulasztásait, tanul, mert a ro­hanó, fejlődő élet, nem tűri a tudatlanságot, a műveletlensé- get. Érzik, tudják ezt már üze­meink munkásai is, fiatalok és felnőttebbek egyaránt, és a megüresedett padokba újak ás újak jelentkeznek évről évre nagyobb számban. A jvönevösi XII-es akna 39- >ntján dolgozó Baksa-bri­. rása fekszik előttem. A brigád tagjai elhatározták, hogy elérik a szocialista mun­kád címet. Hosszú odáig az út. Sokat kell dolgoznii a brigád tagjai­nak ezért a címért. És lenn a - a mélyén, a frontokon tt munkán kívül még ta­nú is kell Igen, tanulni, mert a Baksa- brigád tagjai munkafelajánlá­sukon kívül vállalták a tanu­lást is. Az írásban foglalt vállalások ott fekszenek az üzem vezetői­nek asztalán, a teljesítés pe­dig a brigád-tagok kezében van nap mint nap, műszakról műszakra. Gyorsan .elrepül majd a két nyári hónap és beköszönt a szeptember, s a kis iskolások mellett a napi nehéz munka után a XII-es akna bányászai is beülnek a padokba, hogy teljesítsék vállalásukat. Baksa Vilmos frontmester majd a VIII. osztályt végzi, László István vájár a VII-et, Benedek Ferenc a Vl-ot és így tovább, mindenki kiegészíti eddigi iskolai végzettségét. Másfajta iskolára is vállal­koztak a brigád tagjai. Egyi­kük a lőmesteri, másikuk a vájár-tanfolyamra iratkozott be, ki-ki munkája, beosztása szerint. S így van most ez nemcsak a Baksa-brigádnál, hanem a többi munkacsapa­toknál is szerte a megyében, s az országban. Tanulunk. Tanulunk, mert érezzük, hogy napról napra új feladatok elé állít bennünket ■; élet. Űj gépek érkeznek az üzemekbe, a bányákba és a Dombasz-kombájn kezeléséhez mégiscsak több tudásra van szükség, mint a • csákány for­gatásához. Társadalmi üggyé vált ná­lunk a tanulás, de van még mit tennünk ezen a területen. Sokan állnak meg még félúton az első akadályok előtt. Egy- egy üzemben nem segítik kel­lőképpen a továbbtanuló dol­gozókat, a különböző tanfolya­mok tanulóit, s ilyen körülmé­nyek között sokan kedvüket vesztve, abbahagyják a tanu­lást A törvényes kedvezménye­ken túl is segíteni kell az üzemekben a továbbtanuló dolgozókat. Hiszen komoly fel­adatot vállaltak ők magukra. Nem könnyű a bányákból, vagy más üzemekben a gépek, s a munkapadok mellől haza- tnenve a mindennapi családi és egyéb problémák mellett végezni az iskolákat. Nem egy­szerű dolog a nehéz csákány­hoz szokott kéznek a kis ceru­zával róni a számokat, betű­ket, a fehér papírra, s az egy­szerű számításokon túl, meg­felelően bánni a törtekkel, a százalékokkal és esetleg az al­gebrával. De a munkások vállalták és túlnyomó többségük becsü­lettel helyt is áll a tanulásban. Nagy-nagy tudniakarással hall­gatják a tanárok előadásait Jó­zsef Attiláról, Juhász Gyulá­ról, Móricz Zsigmondról, Gár­donyiról, s lapozgatják a törté­ok , nelem könyveket, hogy meg­tanulják mai szemmel nézni népünk é/ezredes történelmét, s buzgón hajolnak térképek fölé a földrajzórákon és ismer­kednek hegyekkel, folyókkal, városokkal, földrészekkel... S ha eljön a vizsga ideje, ők is, a meglett emberek, kis- diákos szorgalommal adnak számot egy év munkájáról és büszkén veszik kezükbe bizo­nyítványukat, melyben egy kis felirat nyugtázza az eltelt év eredményét: felsőbb osztályba léphet. Igen, felsőbb osztályba lép­hetnek. Évről évre többen és többen lépnek felsőbb osztály­ba, többen és többen fejezik be a nyolcadik osztályt, hogy a gimnáziumba, technikumok­ba, s később az egyetemeken folytathassák tanulmányaikat. Felsőbb osztályba lépnek a munkások a tanuláson a mű­veltségen keresztül a szónak átvitt értelmében is. A művelt, több irányban képzett ember jobban és tökéletesebben megtanulja szakmáját és ma­gabiztosabban mozog a társa­dalmi életben is. Ezért tanulnak a Baksa-bri- gád tagjai, ezért járnak isko­lákba, tanfolyamokra a mun­kások ezrei. (Márkusz) A Hatvani Cukor- és Konzervgyár három termelőszövetkezetet patronál A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár a hatvani Petőfi, Tamabod, valamint Boeonád község termelőszövetkezeti csoportjainak megsegítésére vállalkozott. A Petőfi Tsz is­tálló építkezéséhez négy szak­munkáit adott a gyár, Boco- nád község tsz-ei számára megjavítottak egy traktort és a gyár 50 mázsa száraz répa­szeletet adott takarmányozási célokra. A gyárban patronáló bizottság alakult. A gyár dol­gozói a bizottság vezetésével gyakran kimennek a közsé­gekbe, erősítik ezzel is barát­ságukat. Elterjesztették o tanulók balesetbiztosítását A szülők kívánságának meg­felelően a jövő tanévre a ta­nulók olyan biztosítást is köt­hetnek, amely már nemcsak az iskolai foglalkozás alatt előforduló balesetekre érvé­nyes, hanem a szünidőben és az iskolaév alatt bárhol és bármikor előforduló balese­tekre is kiterjed. Az új tanuló-balesetbiztosí­tás évi díja 5 forint. Ezért az összegért az Állami Biztosító rokkantság esetére 25 000 fo­rint erejéig biztosítja a tanu­lót és balesetből származó mú- lékony sérülésnél legfeljebb 80 napon keresztül napi 10 fo­rint segélyt nyújt, ha pedig a tanuló szülei nem SZTK-ta- gok, 800 forintig megtéríti a gyógykezeltetési költségeket. A tanuló-balesetbiztosítás eddig is népszerű volt, a gyer­mekek 60 százalékát biztosí­tották az elmúlt tanévben, s az Állami Biztosító egymillió forintot fizetett ki a balesetet szenvedett gyermekek szülei­nek. A tanulók a szünidőre is ér­vényes balesetbiztosítást az iskolákon keresztül vehetik igénybe.- NAPONTA 5-600 forint értékű zöldséget árusít a nosz- vaji Űj Élet Tsz. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is nagy bevételre számítanák a kertészetből, ezért külön zöld­ség- és gyümölcselárusító bol­tot nyitották a községben, ők látják el a környező turista­házakat is friss zöldséggel. Behajtani tilos! Pirosképű falusi menyecske hajt ke­rékpáron az egri Szé­chenyi utca felső sza­kaszán. A kerékpár kormányára kékzo- máncos tejeskannát akasztott — biztosan házhoz szállította már a finom reggeli italt, s most hazatérőben van. Rózsaszínű, bő szoknyájának rán­cai úgy borulnak a kerékpár hátsó kere­kére, mint sátor a föld fölé, amint nagy igyekezettel tapossa a pedált. Egy pillanatra el­nézem, s éppen arra gondolok: ezekkel a falusiakkal ugyan­csak lesz dolga köz­lekedés rendésze­tünknek — amikor a menyecske fatrombi­ta szerű hangján — el­kiáltja magát: « Erre tilos behaj­tani! Nem tudják, hogy egyirányú köz- lekedés van a főut­cán? A horkolás két szembejövő, benn­szülött kerékpáros­nak szólt, akik meg- hökkenve ugrottak le kerékpárjukról a tet­tenérés látható izgal­mával. Érezték, hogy tilosba tévedtek, mert ugyancsak vakar­gatták a fejüket. És a menyecske magasra tartott fej­jel, büszkén hajtott tovább — kormányán a zörgös kannával, meg az utána repde- ső rózsaszín szok­nyával. Még hallottam, amint egy járókelő azt mondta a másik­nak: — Talán nem is a falusiakkal, hanem a figyelmetlen egriek­kel van több baj.-dy. Egri balettiskolai növendékek érdekében... Egerben nagy érdeklődés kíséri a Művelődési Házban folyó balettoktatást. Ez megnyilvánul abban is, hogy az idén már több mint 100 növendék tanulja itt a moz­gásművészet elemeit. Azt azonban komoly meg­rökönyödéssel vették tudo­másul a szülők, hogy a ba­lett-teremben bizony vasta­gon áll a por. Miért? Hisz minden szombaton szépen felsúrolják. Igen ám, de ide nemcsak a balettcipős kislá­nyok és' oktatójuk jár be, hanem fúvószenekar is pró­bál. Nem éppen egészséges dolog! Ott próbál a felnőtt tánccsoport rendszerint csiz­mában. Sőt a színházból ki­rekedt néhány próba is itt zajlik le. Jogos a szülők kér­dése, hogy miért éppen itt próbálnak azok, akiknek má­sutt nincs hely? Semmikép­pen sem megengedhető, hogy a próbaterembe a gyereke­ken és oktatójukon kívül más is járjon. Akármelyik is­kolában meg lehet nézni, mi­lyen féltékenyen őrzik a tor­natermet, éppen egészségi okok miatt. S a havi 50 Ft-os tandíj feljogosítja a. szülőket arra, hogy a Művelődési Háztól azt kérjék: egészséges körülmények között táncol­hassanak a gyerekek. A balettiskola szülői mun­kaközössége olyan elgondolá­sokkal foglalkozott és foglal­kozik még most is, hogy igen előnyös lenne a gyere­kek nevelése érdekében, ha a falon virágok, az ablakokon függönyök, s az öltözőben legalább fogasok lennének. Nem kellene erre a Művelő­dési Háztól költség. Ezt a szülők felszerelnék. De mi­nek? A képek, amik a régi növendékek szép mozdula­tait örökítették meg, s ami­ket a kicsik őszinte tiszte­lettel nézegettek — eltűntek a falról. Ha a gyerekek fut­nak a teremben, porfelhő kavarog. A földigérő tükör poros, piszkos, az öltözőben a ruhák a széken gyúródnék, semmit letenni nem lehet, egyetlen lyukas asztal „dí­szeleg” a közepén. Igaza van a szülőknek: a gyerekek balettcipőben, hófe­hér gyakorlóruhában járnak, sem a ruháknak, sem az ap­ró tüdőknek nincs szüksége a porra. S ha megvalósítják, hogy a balett-próbaterem csak a balettiskoláé legyen, akkor majd rövid időn be­lül megmutatják hogyan kell kinézni egy iskolánkívüli ne­velőintézménynek is. S azt hiszem, ezek után a közvéleményt fejezem ki ak­kor, amikor azt mondom: ne éppen a balett-terem legyen minden, amit nem tudnak el­helyezni. Tegyék máshová a fúvósokat, a táncosokat és egyebeket, mert a gyerme­kek egészsége mindennél fon­tosabb. (Adóm) Felhívás Eger városi tanács egészség- ügyi csoportja felhívja a szü­lők figyelmét, hogy júniusban folytatják a kötelező gyermek- bénulás elleni védőoltásokat (Salk oltást). Oltóhelyiség a Szakszervezeti Székház földszinti terme. Az oltások ideje június 9,10, 11. és 12-én délelőtt 9—12 óráig és délután 4-6-ig. *i Oltásra kötelezett gyermekek, akik 1957 szeptember 1 és 1958 szeptember 30-a közötti időben születtek, valamint ' azok a gyermekek, akik valamilyen ok folytán még nem részesül­tek védőoltásban, s azok, akik 1958. végéig megkapták a má­sodik védőoltásit. Külön "felhívja az egészség- ügyi csoport azokat a szülőket, akiknek gyermeke nem Eger­ben született, vagy időközben más lakásba költöztek, s így nem kapták meg az idézést, hogy gyermekeiket feltétlenül hozzák el. A torlódások elkerülése vé­gett egy-egy napon két kör­zet gyermekeit oltják. 1959. jún. 9-én az I-es és IX-es körzet, szerdán az V-ös és X. számú körzet, csütörtö­kön a IV-es és VI-os számú körzet, pénteken a Il-es és VII; számú körzetben lakó gyer­mekek részesülnek védőoltás­ban; Az egészségügyi csoport fel­hívja a szülők figyelmét arra, hogy pótoltás nem lesz, tehát feltétlenül hozzák el gyerme­keiket a fent jelzett időpont­ban. cé ö áj u/jö f-... A vándor most megtért szülőházába, le­tette kissé a vándorbotot és pihen a biztos fedél alatt, a puha fészekben, ahonnan elin­dult arra az útra, amelyen eddig olyan_ sok­sok állomás akadt. A vándor egyébként a mai ,tékozló fiú”, fiatal szakmunkás, aki tu­lajdon ifjúságát, életét tékozolja. Gyöngyos- solymoson a tanácsházán mondják meg, hogy merre van a szülői ház, ahol pillanatnyilag tartózkodik; Az egyik hivatalnok, aki az aranykorona értékét emlegeti egy parasztasszonynak, fel­függeszti pár pillanatra a tárgyalást'és meg­adja a felvilágosítást a vándor munkásról. _ Ki tudja azt, hogy Ödön hol dolgozik? Ná la ezt sosem lehet tudni. Ödön sokat pró­bált ember, gyakran változtatja a munka­helyeit. Egy kis nevetgélés kíséri a szavait, amo­lyan legyintés féle vegyül bele, ami azt a véleményt fejezi ki: Ödön megéri a pénzét. Az olyan emberek csodálkozással vegyes Ítélete ez, akik jól berendezett életük biztos talajáról ’nézve a dolgot, saját helyzetűim i vonatkoztatva elképzelni sem tudják az ilyen furcsa, nyugtalan életet. Mondjuk meg őszin­tén: íenézők, megvetők vele. Visszafelé, a falu Gyöngyös felé eső alsó végén, ott áll a kis ház, ahol Hepp Ödön, a vándor pihen. A házban nagy a forgolódás, a szűk kis udvaron, bent a konyhában láza­san készülődnek: holnap esküvő lesz. Férj­hez megy a vándorlegény húga. Akik szor­goskodnak — lányok és asszonyok. A férfi­ak inkább az ajtófelet támasztják és zsebre- dugott kézzel ácsorognak. Mit tehet ilyenkor a férfiember, ha már felaprította a tűzifát? Hepp Ödön is ott unatkozik közöttük. Mert unatkozik, annyira közömbös, érdeklő- désmentes a tekintete, hogy mi sem köny- nyebb ennél, ezt megállapítani. Alacsony, -zömök ember, 26 esztendős, de fiatalabbnak látszik, 22 évesnek is elhinné az ember. Sű­rű sötét haja nagy barna szemei, arcának simasága fiatalítja. A hangjának mélysége, mozdulatainak lassúsága azonban már ellentmondanak ennek az ifjúságnak. s ezen a téren az apja — aki szintén bejön velünk beszélgetni a belső szobába — erős fölényben van. Hol a frisseség. az élénk derű, a dinami­ka ebből a fiatalemberből? Vándorol egyik gyárból a másikba. „Nyugtalan, nem leli a helyét, talán azért, mert mindig többet akar látni és tanulni”, — mondhatná valaki, aki még nem találkozott vele; Hepp Ödönben azonban nyoma sincs en­nek a nyugtalanságnak, inkább fáradtságot tükröz a lénye, nemtörődömséget, puha tu­nyaságot látni rajta. ■ Az apját, Hepp bácsit jobban érdekli, hogy mit akarunk, mint őt magát, altit kerestünk; — Miért jött el a gyöngyösi Szerszám­áé Készülékgyárból? — Maguk onnan jöttek? — érdeklődik az apa, az idősebb Hepp. — Igen;i. Ez megnyugtatja és hagyja, hogy most már a fia beszéljen; — Miért jöttem el? — szól lassan, kimér­ten a fiú. — Hatszáz forintért dolgozzak? Olyan helyre rakták, ahol nem lehet keresni; Hangja vádol, méltánytalanságók sorát emlegeti, meggyőződése, hogy a vállalat hi­bája után nyomozunk és ezekhez szolgáltat adalékot. — Meg kell nézni, levonták tőlem egy csomó selejt árát. Hát tehetek én arról, hogy hibás volt az anyag? Meg, hogy elveszett a munkadarab, amit legyártottam, azért én va­gyok a hibás? Ilyen helyen nem dolgozom. Nem én. A gyárban azt mondták, hogy „nem a legjobb munkaerő Hepp Ödön barátunk", s nevetgélnek még ezen az enyhítő kitételen is. Bár kell a szakmunkás, nem tekintették nagy csapásnak hogy egy hónap után to- vábbállt tőlük. Nyers és nagyon erős igazsá­gok ezek az biztos, de el kell mondani. Hepp Ödön elvesztette a munkakönyvét, amelyben annyi beírás volt, hogy alig fért bele egy újabb. Azt mondja magáról, annyit dolgozik, mint egy igavonó állat. No itt megengedhető némi kétség. Annak van igaza, aki azt állít­ja, hogy nem jó munkás. Sőt, rossz munkás, mert nem Is lehet más. Forgassunk csak vissza egy részletet a beszélgetésből. •— Hány munkahelyen dolgozott eddig? — Diósgyőrben kezdtem, itt tanultam a vasa® szakmát. Majd hazajöttem és a Váltó­és Kitérőgyárba mentem dolgozni, innen hív­tak be Katonának. A katonaság után Pesten a Fémáru és Szerszámgépgyárban, Zománc- árugyárban, a Kerámia Tűzállóanyaggyárban, dolgoztam, aztán hazajöttem a Szerszám- és Készülékbe, innen az AKÖV-höz mentem, majd vissza Pestre, a Fémáru és Szerszám- gépgyárhoz, onnan a Kerámia Tűzállóanyag­hoz és most legutóbb a gyöngyösi Szerszám- és Készüléknél voltam megint; Többre nem emlékszem most hirtelen. — Hol volt leghosszabb ideig? — A Fémáru és Szerszámgépgyárnál, l—> 8 hónapig; Nos, egy csomó kérdés mindjárt. Lehet-e jó munkás, aki ennyi helyein megtordult 28 esztendős koráig? Lehet az ilyen emberre számítani, tervet készíteni? Tud-e fejlődni a szakmájában, aki mindig mindenütt máshoz fog? Mi lenne az országból, ha minden em­ber így kóborolna? Részt vehetett-e Hepp Ödön egyetlen szakmai tanfolyamon is, ami­kor hét hónapnál tovább sehol sem dolgozott? — Egy végérvényes „nem”-mel minden kérdésre megvan a válasz: Hepp Ödön visz- szaél a népi rendünkre jellemző rendkívül nagy munkalehetőségekkel. Egész keményen: lustaságot menteget vele. Az édesapja próbálja megmagyarázni a helyzetet. — Fiatal, aztán próbálkozik. — No igen, és Hepp bácsi hány éve dol­gozik egy helyen? — Harmincegy esztendeje — feleli. — Ügy érzi most, hogy hibát követett el, amiért nem vándorolt össze-vissza, a fiához hasonlóan? — Erre nem válaszol, csak a tekintetében van: „dehogy, ostobaság". A vándorlegény azt hangoztatja, hogy azért megy mindig tovább, mert nem tudja biztosítani a megélhetését. Hogy lehet ez? Hiszen annyi fiatal munkás él nagyszerűen a keresetéből, a szakmunkások átlagfizetése 1500—2000 forint között van. Csak felhúzza a vállát: ő ilyen ember. Megjárt sok mun­kásszállást. üzemet, gyárat. Nem tud meg­élni. Mindig, minden pillanatban vádol. Ko­rábban elküldték a Szerszám és Készülékből, mert nem felelt meg. Még ilyet, hogy 5 nem felet meg? — és elmond egy bonyolult hosz- szú históriát, amiben rajta kívül mindenki hibás. ■— Az AKÖV-tő! miért jött el? — Az úgy történt, hogy összeesküvést szőttek ellenem, — magyarázza. Kiderül, hogy kalauzkorában elkövetett valami szabálytalnságot, négy forint vala­mennyivel megkárosította a vállalatot és az ellenőr bejelentette. Ahogy a részleteibe bo­nyolódunk a dolognak, még zavarosabbá vá­lik az egész, mert most már úgy néz ki a helyzet, hogy ő fizetett rá. Csodálkozunk, erre aztán megjegyzi: — Tulajdonképpen az volt a baj, hogy megbíráltam a felső vezetőket; Hej, mennyi konkolyt elhint, ha olyanok­kal beszél sorsáról, akik amúgy is hajlamo­sak még a kétkedésre, az életünk apró ,cis zökkenőinek szakadékká nagyítására. Hepp Ödön elmarasztalásával pedig minden vizs­gálat egyetértett és ezzel együtt minden munkás is. Most persze ismét dolgozni akar, már ki­nézett egy helyet, de csak pár nap múlva kap végleges választ, hogy kell-e, vagy nem. Bizonyára akad még munkahely számára, és akadjon is. Szüksége van rá, hogy megkapja a lehetőséget, hogy. megbánását, amit ma szavakban elmond, tettekben is kifejezhesse. Meg kell adni még ezt. Talán nem jön rek­lamálni a szerkesztőségünkbe, hogy cikkünk­kel tönkretettük, hogy nem állnak vele szó­ba ez írás óta. Az mondtuk, hogy Hepp Ödön a ma té­kozló fiúja. Huszonhat esztendős és íme, nem vitte semmire. Nem tudja biztosítani a meg­élhetését, azért vándorol. Ugyan... Két mun­kahely közt heteket pihen, lustálkodik, a fia­talsága idejét tékozolja. Meddig akarja még ezt csinálni, az erő, az élet mikor győzedel­meskedik a tunyaság felett? Lehet, ’ ogy nemsokára? Jó volna elhinni. Üj munka­könyvé van. talán ennek a rubrikái elégnek bizonyulnak az elkövetkezendő időkben. A húga férjhez megy, holnap esküszik... A konyhában és az udvaron nagy a sür­gés-forgás, a készülődés. Vajon Ödön mikor nősül meg? Mikor készülődnek így egy lá­nyos háznál az esküvőjére? Mikor jut el ad­dig a vándor, hogy megnősülhet? Kiss János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom