Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-28 / 150. szám
b NEPOJSAG 11'l. június 28.. vasárnap PÜSPÖK! MIHALT: "pouuthi Sannt ')úhús l)öi4)íhru,\ • c/ J }i* ATAKT DEZSŐ: KÖLTŐK LS VERSEK KILIAN MAGDA: Éjfélt jelez a kihalt utcán az éjjeliőr sípja Csend, embert, állatot nyugtató csend tenyerei a falura. Egyedül a Szárazkehes Mihály portáját veri fel a lakodalmas zenebona. Javában áll a lakodalom, megveszekedett jókedvvel ropja táncát a vendégségbe hívott násznép. A talpalávalót pedig az Árpi cigány szólaltatja kitartó türelemmel. Ingujjra vetkőzve dolgoznak a cigányok. Árpi, a banda prímása áll a tizenkéttagú^zenekar élén. Horgas orra mögül szúrós szempár villog, mely kétfelé néz egy időben: az egyik nézése a vendégsereg felé sugároz, figyelve a hangulatot, míg a másik pillantásával a bandát tartja kordában. A násznép felé udvarias, már-már kutyaalázatos- ságú a viselkedése, de a zenekar' tagjai iránt már kemény, ellentmondást nem tűrő. Elég, egy biccentés, szem- villantás. és már változik a taktus, fordul a nóta, lassúra, gyorsra, ahogyan azt a tánc ritmusa megkívánja. Álla alá szorított hegedűvel előre dűlve, karcsú ujjai sebes mozdulatokkal pattognak a hegedű húrjain, s a vonó alól sikong- va, zokogva szárnyal fel a nóta. Udvart renget a vérpezsdítő csárdás, magasba csap a vendégsereg mulatozó kedve, amikor egy hatalmas termetű, hétköznapi ruhába öltözött ember dobban a banda elé. — Ácsi!... Mosolyra szalad a prímás szája, majd a szeme villanására félbeszakad a nóta. Hirtelen a levegőbe mered a vo- no, miközben meghajol a szigorú ácsit rikkantó férfi előtt s megszólal. — Mit parancsolsz, Jani- Kám, hogy az én jóistenem tegyen a hóna alá. Furulyás János, aki balkezes borbély és kosárfonó egy személyben, incselkedő pillantással csippent az előtte hajlongó cigányprímásra. — Te, Árpi! Ha eltalálod a nótámat, akkor ingyen meg- beretválom a szőrmók bandádat. Bugyborékoló nevetésbe enged fel a feszültség, amelyet a hirtelen félbeszakított nóta okozott a vendégseregben. Pendeles Kácsor Máté, az egyik habókos legény, aki igencsak kapatos hangulatban van már a benvakalt meleg, fűszeres boroktól, gajdoló nyirváko- lással r.yalábolja át Furulyás Jánost. — Jani bátyám, aranyos Jani bátyám, mit parancsol?! — Csitt! — szól a legényre Furulyás János, majd kedélyes hangon a banda felé fordul. — Arpikám, ak-"" hát helyezd a vonót a húrra! Árpi cigány pedig ráhelyezi. Cseng a muzsikaszó, mint az üvegpohár. Nekikakaskodó rikoltással csap a magasba a klarinét hangja, amelyet kitartó brummogással kísér a nagybőgő dörmögése. Furulyás János pedig a földhöz teremti az avas kalapját, s míg a hóna alatt szorongatja az elmaradhatatlan borotvás-szatyrot, rákezd a nótára. Sej sarkon van, sej sarkon van a Bíró Andris kocsmája. Sej legényeknek, sej de legényeknek van az oda csinálva Legényeknek, meg annak a híres lányoknak, Sej meg annak a, sej meg annak a szomorú regrutáknak ... Nekividámodott hangulatban szemléli a násznép a hívatlanul beesett Furulyás Jánost, aki igencsak nekikeveredik a mulatozásnak. Nekiszilajodó kedvvel illeged magát a zene- kai* előtt, majd derékon kapja az egyik kezeügyébe eső kontyos menyecskét, s táncolni kezd megereszkedett kedvében Kimért, apró dobbantásokkal kezdi járni a táncot, az indulatokat perzselő csárdást. Három dolog az, amelynek igazi mestere Furulyás János: a borotválásnak, a szénakaszálásnak és a kosárkötésnek. No, meg a borkóstolásnak. Egy has ’tálért egész nap hajlandó kaszálni — bár a rossznyelvek szerint, öt-hat liter -bort is képes meginni e gyűjtőhelyben —. ha meglódul a kedve. A borotválásban pedig olyan biztosan dolgozik — ámbár balkézzel gyakorolta ki magái a borotvakezelésben, még valamikor a katonaságnál —. hogv nincs az a beszedett ital. amelytől megreszkessen a keze. (Egyszer — állítólag — térden- állva borotválta meg Hajagos Marcit a szövetkezeti kocsmában. fogadásból, mert az italtól már nem bírt megállni a lábán.) Így hát télen-nváron elfog-. Iáit ember Furulyás János. Télidőben kosarat köt, nyár- időben kaszálni jár napszámba. A hétvégi szombatokon, vasárnapokon pedig fogja a borotvás szatyorját, s lejárja a? egész falut, a tanyavilágot, és megnyír. megborotvál minden halandó embert, akit csak hajzattal. szakállal áldott meg a teremtő. S amikor e'íön a nyár. ■* termés betakarításának az ide'", akkor Furulyás János is jelentkezik a járandóságáért. És a mesterségét igénybevevők kimérik a kommenciónak számító terményt: ki búzát, ki tengerit. vagy éppen burgonyát, mármint, hogy hogyan szól a megállapodás. az egyezség. Mindezeken felül, persze, az áldomás is kidukál minden szakáiltallózás alkalmával, mivelhogy íó Homoki borocska terem a környéken. Most is a tanyavilágból keveredett haza Furulyás János. Késő estébe szaladt már az idő. amikor végezni tudott a tanyák férfilakosságával, akik napközben nemigen érnek rá a nyiratkozásra, borotválkozásra, mivelhogy igencsak tavaszban van már az Idő, és végezni kell a mezei .munkákat. És mivel alaposan beszityú- kosodott hangulatban tért haza a faluba, így az ő fülét is megütötte a muzsikaszó. Márpedig a lakodalmi zenebona úgy húzza-vonzza a pityókás embert. mint az éjjel röpködő bogarat a lámpafény. Magasracsapó hangulatban ér véget a csárdás. Izzadtság gyöngyözik a táncoló párok ábrázatán. ahogy szétválnak a hosszú ütemet diktált táncból. Furulyás Jáhos is a homlokát törölgeti a verejtéktől, amikor a házigazda. Szárazkehes Mihály ragadja karon. — Janikám, a Jézusodat! Gyere mán be egy kicsit, majd hozatunk a gazdasszonyval valami kis harpnivalót... Hajnalt kukorékolnak a kakasok, amikor Furulyás János is rászánja magát a hazatérésre. Persze, a háza az alvégen van, és a felvégről eléggé hosz- szú az út hazáig, pláne boros állapotban. De ő nem retten meg a ráváró hosszadalmas gyaloglástól. Sőt, igen elszánós hangulatban van most. Dülöngélő léptekkel indul el az utca során. Szerencséjére, kerítés néz minden ház előtt az utcára, amelynek segédletével mégiscsak könnyebbnek ígérkezik a közlekedés. Már a templom felé jár, amikor az egyik kapu alól előbújik egy mérgestermészetű kuvasz, és acsargó morgással igyekszik kitéríteni a kései há- borgatót. Furulyás János hajlik is a figyelmeztetésre, már- csak azért is, mert az egyre dühödtebben acsargó kutya mind közelebb sereg-forog már a lába körül, igyekezvén elkapni a nadrágszárát. Böfögő káromkodással térül ki a piactér előtt silbakoló Nepomuki Szent János kőszobra felé. Megkapaszkodást lehetőségeit nélkülözve lódul hol balra, hol jobbra, mivelhogy most a feje rántja az egész testét. Mert a feje nehéz most Furulyás Jánosnak. Szinte bunkónak érzi, amely mindig előbbre akar jutni, mint a folyton megbicsakló lábai. Nagy üggyel-bajjal éri el a csendbe, sötétbe burkolódzó kőszent körbefutó léckerítését. És mivel támasztékot jelentő kerítést tapint meg a botorkálva lapogatódzó keze, így teljesen kifüstölög fejéből a megváltoztatott útirány. Kiszusszantja magát a keservesen megtett úttól, - majd a jó- » tétöménynek számító kerítésbe X kapaszkodva megindul körbe. ♦ Neki-nekiveselkedő buzga- * lommal rója útját a kőszent ♦ körül. Minden egyes lépésnél ♦ megkapaszkodik a kerítés lé- ♦ ceibe, miközben olyan homá- ♦ lyos gondolatai támadnak, hogy ♦ mégiscsak jó az isten. Mert mi $ is történne most vele, ha ezt a J pompás kerítést nem vezérli J az útjába? Kerítés nélkül te- J hetetlenné válna, mert a be- $ szedett ital valósággal a lábá- X ba állt. { Már jó órája kaptat konok J elhatározással, amikor keleten t derengni kezd az ég alja. Fel- X bukik a világosságot adó nap X vörös korongja, amely újabb £ fordulatot hoz Furulyás János X billegő járkálásában. Meghök- X kenő ábrázattal mered a sötét- » ségből kibontakozó Nepomuki X Szent János kőből faragott ma- • sara, majd kirobban belőle az ♦ indulat. ♦ — Azt a majoránnás irgal- } mát az apádnak! — s felbő- ♦ szülve rúg lábával a kerítés * Cxjtj izerditiu töf-lhubr. Emlékszel-e őszvégi útjainkra, a ceruzára, a kockás papírra — melyre egyetlen szót írtál nekem ’’ Emlékszel-e a koppanó kövekre, Rákóczi úti fákra, verebekre? — sokszor és csúnyán bántak el velem ..; B Emlékszel-e, bús voltam minden este. Pillantást ha kaptam — más egyebet se! De sorsomat rejtett ős erők vonták úgy mint a szív a vér parányi atomját. — feléd. t S nem aludhattam nyugton sosem, éjjel. Kisértettél álmaimban vagy ébren, kísértettél mint régi kedves holtak, mint bakfisok, kik versekért zsaroltak — és nálam hagytad mindig a szemed ... Nem szólhattam; • de már szerettelek! Ellenségem ezer lett s egyre féltem: elveszi tlek, el veszi tlek — egészen! S betegség tört Rád orvul mint egy tájfun. Halállal jött, iszonyú görcs között, alattomosan, lassan, gonoszán, s mozdulatlanná kötötte lábad, két karod. t (. i ;«... Rcsi város hangulatát crzcnt ... Emlék-foszlány ... Szétszórt mozaik ... Szedegetem, szedegetem egyre Benyomások hulló porait. Harangzúgás... Barokk-stílű házak Galambok a város főterén ... S mint egy óriás nagy mutató ujja Török mecset tornya int felém. Szürke fények, esti alkonyaiban ... Tűnő árnyak időn vár falán ... — Most is olyan ismerősek nékem . — Álmaimban kísérnek talán? Ott ébredtem arra fel, hogy'élek ... Ott jajdult meg sírásra a szám ... Ott születtem, ...valamikor régen Negyvenkettő borús tavaszán. I I — Szőke baba ... Minden hamarlátó S csoda-tükör van tán a szemén? ... tündérekkel tárgyal éjjelente ... — Gyermek-voltom mása száll Felém. lécébe. Reccsenve törik be a korhadásnak induló léc. A rúgás erejétől szinte felnyög a kerítés, mintha csak tiltakozni akarna a pogány támadás ellen. De Furulyás János most nincs valami kegyeletes hangulatban, mert rettenetesen dühíti az általa elkövetett üresjárat. Ezért újra nekilódítja bakancsba bújtatott lábait, hogy ízzé-porrá gázolja az egész kerítést, sőt még Szent Jánost is letessékeli a helyéről, amikorcsak egy hirtelen gondolat cikázik át a fejében. — Űristen, micsoda pogány is vagyok én! — szörnyed el a tettén, és kétségbeesve mered az előtte szétrúgott néhány szál lécre. Hirtelenjött szélűt ott .-éggel guggol le a földre. Bűnbánó ábrázattal veszi szemügyre az általa pozdorjává zúzott léceket. Megpróbálja őket az eredeti állapotba visszaigazítani, de a kettéroppant lécszilánkok már sehogyan sem akarnak össze- pászolódni a gyöngéddé vált kezei között. Csak lógnak a lécdarabok a szögről, bénán, esetten, mintha valami szenvedő élőlények volnának a holt anyag helyett. Magatehetetlen megbánással tápászkodik fel a földről. Ma- gábasüllyedt fizimiskával nézi vakharagjában elkövetett tettének az eredményét, majd mint aki segítség után tekint, felpislant a jámbor kőszentre. Nézi a titoktartó gyóntatópap kőbeformált ábrázatát, amely úgy tetszik neki, mintha rosz- szalló fejcsóválással ingatná fejét az elkövetett gonosz cselekedete miatt. Ezért töredelmes bűnbánatában törni kezdé a borgőzös fejét, hogy mivel is engesztelhetné ki a szent boNem óvhattál már akkor, nem öleitől. A napot vártad, hátha mégis felkel ... Ott az ágyadnál folyt el életem. Aggódtam érted, féltem szüntelen. Átkoztam is magam kegyetlen sorsom miatt. Mért nem lehettem helyetted én a szenvedő beteg, hogy Te sirassad béna testemet?! Vagy lettem volna én az orvosod, kinek az a dolga. hogy betegséged szörnyű titkát mego.dja!'’ Meggyógyultál, — S tanúja lettem: teher vagyok az életedben! Szégyellsz engem, mint viz a gránitot ... Most fejemet kemény asztalra hajtom (tavaszi zápor mosta meg az arcom) Mert kikelet van, mandula nyílik. Fenn az ágak közt vadgalamb búvik párját keresve, tétován ... ♦ ♦ Tölts nekem is bort! hol az a bor, te mny’. ♦ ♦ DuhajKodok! — hát üsse kő. ♦ Szélbe fordítom kapcsos szívemet ♦ J És fel a hegyre sáros lobogókkal X „holtat” kísér egy furcsa körmenet ... JPAPP MIKLÓS: £ A gyöngyösi vállógyár • Körülölelnek víg mezők s egy megnőtt városi huzalok mint anya gyermeke fele > ♦ úgy futnak hozzád s áramot visznek testedbe; kék sínek ♦ itt formálódnak, mint magunk, ♦ s cgyütt-zenélnck mind a J , gépek: egy úton sokan haladunk... A sok forgács fénye csillogó ♦ szívetektől s beissza szemünk: zuhog, formál a sok marógép: jó vágányon fut életünk. Furcsa kislány... Hová tűnt azóta? Felnőtt fejjel képét keresem. Messze mentem . . Hulló esőcseppek Lecsúsznak a síkos ereszen. Régi város hangulatát érzem ... Emlék-foszlány ... szétszórt mozaik Szedegetem, szedegetem egyre Benyomások hulló porait. MOLNÁR JENŐ: Lajos bácsi nyaralni megy Rászállt a fára az énekes madár. Lajos bácsit nézi?. Köszönti talán? Vagy már nem fér el a házban az öröm. és most itt harsog a madárcsőrökön? Nagy a sürgés-forgás. Az öreg topog. Valami készül, nem köznapi dolog. Holnap nyaralni megy. Ez bizony csoda: Tarjántól messzebb még nem jutott soha., Sovány volt élete, fogta a telep. Itt nézte az őszt, a tavaszt, a telet, s most viszi a nyár, most várja a Mátra: várja az erdők szép csendes világa. Csak egy sötét vonal, de ide látszik. Fojtott sóhajtása jutott odáig. Amikor a bánya nagy fáradtsága a földig nyomta — vágyódott utána. Messze volt, tán az Öpérencián túl. A kapott álom végre megvalósul: ötvennégy év és vesződség, munka kel vele holnap az álmodott útra. A kölcsönkért táska • lassan megtelik. Feküdni készül, de tudom, reggelig . virraszt, szeme előtt képek rajzanak: két hét a Mátrában a tölgyek alatt... wvwvww csánatát. Egy ötlet vágódik hirtelen az eszébe. Az ötlettől felderül az arca, s szinte vidáman tekint szét a kora hajnali szürkületben, ahogy megszólal. képrejtvény-pályázata — Ne haragúggy, druszám, a • ponciusát a penitenciás faj- » iádnak! Furulyás János még ♦ senkinek se maradt adósa. A ♦ kárt, amit csináltam, jóváte- J szem. Az elkövetett kár ellené- J ben olyan fáintosan megberet-'J vállak, hogy a búcsúsok nem J fognak rád ismerni a neved- X napján. X Ezzel fogja magát, belép, a ♦ kerítés mögé. Kipakolja gyor- * san szatyrából a borotváláshoz ♦ szükséges szerszámokat, kiló- X dítja a szobor talapzatára he- ♦ lyezett cserépből a fonnyadás- X nak induló virágcsokrot, majd X a benne lelt poshadó víz segít- X ségével nekilát a szappanozás- X nak. X S mire hajnalt jyiez a temp- ♦ lom tornyából a harangszó. ak- ♦ korára Nepomuki Szent János | megborotvált fizimiskával, pa- i csuli illattal, beszagosított or- 1 cával bámult a nagyvilágba. X Furulyás János pedig nem X bír szabadulni az ugratásoktól X a vele történt fura eset óta. X Űton-útfélen bosszantják az X ismerősök, jó barátok, hogy: t Szent Jánosnak már újra ser*- * ked a szakálla. Melyik egri tárosreax 2. Június 21-i számunkban képrejtvény-pályázatot indítottunk, amelynek keretében tíz héten keresztül Eger egy-egy részletéről rajzot közlünk. Olvasóinknak meg kell hata- rozniok, hogy a rajzok Eger melyik részletét ábrázolják és ezek leírását „Képrejtvény pályázat!” megjelöléssel, az utolsó kép megjelenése után a szerkesztőség címére be kell kül- deniök. A megfejtők között értékes
