Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-27 / 149. szám

1953. június 27,, szombaá

NÉPÜJiSAG

S

fl munkás ember megtalálja az igazságát

Gyakran előfordul, hogy bizonyítanunk kell, mert az ugyan nyilvánvaló, hogy nálunk megváltozott az élet, azonban nem mindenki hajlandó ezt észrevenni. Előfordul, hogy az átalakulás, a változás hatalmas egésze mellett kis zökkenőket, hibákat eltúlozva írnak a rovásunkra, amivel legtöbbször eredményeinket igyekeznek eltakarni. Ilyenkor bizonyítékokat hozunk, felsorakoztatjuk a döntő érveinket; Talán legjobb példa mindjárt ha a munkások, a dolgozók érdekvédelmét emlegetjük. Előfordulhat, hogy megsértik a munkás érdekét, és ezt a tényt már fölhasználhatják olyanok, akik .'irtásunkra mindenképpen fel akarnak használni valamit. Igen, könnyű azt mondani, hogy mi nem győzzük hangsúlyozni, hogy nálunk minden a dolgozók érdekében történik és íme: ennél meg ennél a vállalatnál most is mi történt, hogy elbántak ezzel meg azzal a dolgozóval.. ;

No, igen, ezt el kell ismerni, azonban ezek a sérelmek nem egyszer s mindenkorra lezárt döntések végeredményei. Hogy nálunk mennyire a munkások érdeke az első, arra legjobb példa, hogy a döntés joga az Egyeztető Bizottságok kezében van. Az Egyeztető Bizottság mondja meg végül, hogy kinek van igaza, és ez a bizottság már egyaránt képviseli az állam és a munkás érdekét, fölötte áll minden személyi kapcsolaton, nagyon jól ismeri a törvényeket, ezeknek a szellemében hozzák döntéseiket;

Természetesen a szakszervezetnek nagy szerepe van a munkások védelmében. A Területi Egyeztető Bizottságban is képviseli magát: öt tagból kettő a Szakszervezetek Megyéi Tanácsának Képviselője. A végső fórum előtt azonban más szerep is jut a szakszervezetnek.

**’ A dolgozó fellebbez a ’Területi Egyeztető Bizottsághoz, mert nem ért egyet a vállalata elhangzott döntésével. Ebben az esetben a dolgozó mellett ott áll a szakszervezeti megbízottja és segíti, hogy az ügyben a legigazságosabb végeredmény szüleslat képviselője & a dolgozó vett részt a tárgyaláson. Mondtuk már, hogy a dolgozó így is megtalálta az igazát, mert a szakszervezet jelen van az egyeztető bizottságban, azonban kissé furcsa az, hogy éppen a vállalat üzemi bizottsága nem igyekszik részt venni a munkás ügyének tisztázásában;

Jó lett volna például meghallgatni a Gyöngyös és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat szakszervezeti bizottságának valamelyik tagját Csuzi Sándor hentes boltvezető ügyében. Csuzi Sándort ugyanis elbocsátották a vállalattól, ennek okául pedig egyetlen érv, amit felhozott a vállalat az, hogy nem felel meg a viselkedése miatt. A vállalat képviselői elismerték, hogy jó munkaerő, de boltvezetőnek nem felel meg. Azt azonban, hogy miért bocsátották el és miért nem csak a leváltása történt meg, azt nem tudták megindokolni. A Területi Egyeztető Bizottság Csuzi Sándort visszahelyezte munkahelyére így is, bár nem hallgathatta meg a Kiskereskedelmi Vállalat Szakszervezetének véleményét, mivel tőlük nem- jelent meg senki. De ugyanígy nem jött el a hatvani Konzervgyár szakszervezeti megbízottja Zöld hajós ügyében és a Nagygombosi Állami Tangazdaságból is ketten jelentek meg: az igazgató és Laczkó László, a panaszos.

Más esetben persze kiállt a helyi • szakszervezet is a dolgozó mellett. A kiskörei Földművesszövetkezet kártérítésre kötelezte Nagy Zoltánt, az egyik kantin elárusítóját; Az történt ugyanis, hogy Nagy Zoltán távollétében kiment egy bizottság az üzletbe és ott az árlista alapján felülvizsgálták az árukat; Alikor nem szóltak semmit, elmentek. Majd később ismét kiszálltak és most már azt állapították meg, hogy a bolt vezetője nem szállított be a központba néhány árucikket,1 ami az új árazás után kötelessége lett volna. Nem szállította be, mert nem mondta néki senki; Ezeknek az árucikkeknek az árát mégis be akarták vele fizettetni.

A tárgyaláson a szakszervezet megbízottja is bebizonyította, hogy Nagy Zoltánt nem

terheli felelősség, s végülis a Területi Bizottság úgy döntött: megsemmisíti az előbbi határozatot. A Mátravidéki Erőmű szakszervezeti megbízottja egyben a panaszost is képviselte a tárgyaláson, mert az nem jelenhetett meg. Lévay András, az erőmű szakszervezeti megbízottja egy üzemi baleset által megrokkant dolgozónevében jött a tárgyalásra. A panaszos fiatalember, a vállalatnál rokkant meg, s nem tud dolgozni. Miután az SZTK most már rokkantsági nyugdíjat fizet neki, a törvények értelmében a vállalat elküldte a munkakönyvét és megszüntette a munkaviszonyát. A dolgozó fellebbezett.

Szeretett volna a vállalat állományában maradni. Az Egyeztető Bizottság megállapította, hogy a vállalat, a törvények értelmében járt el, mikor a munkakönyvét kiküldte, azonban bármennyire is jószándék vezette őket, hibát követtek el, miKor a könyvbe „hozzájárulással kilépett” bejegyzést írtak, mert ez esetben, „felmondás0 bejegyzést kell a könyvbe írni és a dolgozónak kétheti munkabérét Ki kell fizetni. Az üzem szakszervezeti megbízottja közölte, hogy természetesen így járnak el és segítik megrokkant dolgozójukat. A törvények értelmében ugyan nem tudják írásban biztosítani, hogy ha felgyógyul ismét foglalKoztatni fogják, de ezt szóban megígérték.

Kiállt a szakszervezet Dóra Mihály fiatal aknász mellett is, akit jogtalanul váltottak le a vezetői beosztásból; Kérész Pál gépkocsivezetőne.1 pedig nem kell megfizetni kocsijánál! kitört ablakát, mert kiderült, (a szakszervezet segített, hogy kiderüljön) nem az ő hibája, hogy megtörtént a kár;

Hát ezek a „mi bizonyítékaink, ezek a tényék azok, amelyeke támaszkodunk, amikor azt mondjuk, hogy nálunk minden a munkások érdekében történik. Lehet, hogy néha elsőfokon nem az igazságnál! megfelelően ítélkeznek. Lehet. De végül mindig megtalálja igazságát a dolgozó, a munkás ember.

Kiss János

... hogy Budapesten átadták az első lakásokat a Mária Valéria-telep helyén épülő új városrészben.

Ez az ünnepélyes aktus az egykori nyomorúságos telep történelmét zárta le örökre. Űjat nyitott. A bádogtetős, repedezett falú házak helyén émeletes épületek magasodnák. Az első munkáscsaládok boldogan veszik birtokukba a gyönyörű épületeket.

Amit a múlt „vajszívű” népvezérei évtizedeken keresztül nem tudtak megváltoztatni, csak mind jobban elhanyagolták, azt most a nép állama rövid időn belül újjávarázsolja. Az egykori Mária Valéria nyomortelep eltűnik, átadja helyét a büszke emeletes házsoroknak, amelyekben a gyárak, üzemek dolgozói, a munkáscsaládok élnek, így van ez rendjén.

K. 3.

Nagyképűség

(j. és azután megcsókoltam!

a vasárnapi kirándulók..«

Idősebbek és fiatalok, munkások és földművesek va-< sárnaponként vonatra, vagy autóbuszra ülnek és felkeresik a Balaton, a Mátra, vagy a Bükk legszebb részeit. Kétségtelen, Eger a leglátogatottabb helyek közé tartozik, mert nem ritka az olyan vasárnap, amikor 30—40 különjáratú autóbusz és három—négy különvonat érkezik, de ki tudná számbavenni a saját, autón és motorkerékpáron érkezőket? Mindez örvendetes, és jó dolog.

De a vasárnapi kirándulók egy kisebb részével baj

van!

A hiba ott kezdődik, hogy a rengeteg ember egy része — miután nagyjából megnézte Eger nevezetességeit és megkóstolgatta kiváló borait — nem tud mit csinálni, de még csak le sem tud ülni. A fiatalok elmennek a strandra, de sokan dél felé elfáradnak, egyeseket az álom, másokat a bőségesen fogyasztott bikavér, vagy az egri leányka csábít egy kis ebédutáni álomra. Jobb híján leheverednek a strand melletti kis park, az Uszoda utca és a Népkert alig sarjadzó pázsitjára, letapossák a virágokat, a dísznövényeket, estére csupa szemét és piszok az egész környék. Az ilyenfajta táborozás egyáltalán nem válik sem a kirándul lók, sem a város díszére.

A vasárnapi kirándulók veséje gyorsan átszűri a sok jó egri bort és annak eredménye „szükségként” jelentkezik. Igen ám, de Egerben egyetlen nyilvános utcai WC van és úgye, még az idevalósiaknak sem jut mindjárt eszébe, hogy hol is található az. Bizony, a legszebb álmából ébredő pityókás vidéki úgy segít magán, ahogy éppen tud.

Nem akarjuk ezt a kérdést részletezni, de a tisztaságot és rendet szerető egriek, főleg a strand környékén lakók nevében felhívjuk a•> illetékesek figyelmét egy-két sürgős tennivalóra. Csak nehányat és a legfontosabbakat soroljuk fel:

WC-építés, parkírozóhely kijelölése, turista-éttermek létesítése — ahol frissítők kaphatók, de a hazai is elfogyasztható —, a nagyforgalmú terek és parkírozóhelyek rendszeres takaríttatása — a nyírfaseprővel felszerelt öreg bácsi nem győzi a munkát —, állandó rendőrőrszem, hogy a magukról megfeledkező, esetleges ittas egyéneket a kultür- emberhez illő magatartásra figyelmeztesse.

Nem nagy dolgok ezek, — de úgy véljük, nélkülözhetetlenek és főleg sürgősek. (Fazekas)

Hevesen 240 traktorost képestek át as új „Beloruss“ gépekre

Befejeződött a hevesi Gépészképző szakiskolában a második tanfolyam. Az ország különböző gépállomásairól:' Tatabányáról, Győrből, Veszprémből, Komlóiról & helyből összesen 240 embert képeztek ki az új szovjet gyártmányú „Belorusz” traktorok kezelésére és karbantartására.

Korábban hírt adtunk már arról, hogy a Szovjetunióból nagyobb mennyiségű traktor érkezett. Ezeket a gépállomások veszik át és rövidesen munkába is állnak, hogy mielőbb segítségére legyenek termelőszövetkezeteinknek.

A hevesi tanfolyamon részt- vétt '240 traktoros több éves gyakorlattal rendelkezik, sok- sok munkaórát töltöttek már el a Hofíerokon, így nagy szakértelemmel és még nagyobb örömmel tanulmányozták a vadonatúj Beloruszokat, mert ezekkel könnyebb lesz a munka és jobban is lehet dolgozni. Különösen annak örültek a traktorosok, hogy az új gépeket kis benzinmotor indítja, amely télen-nyáron biztosan működik és nem kell ■többé az akkumulátorokkal bajlódni, a gépek beindításával az értékes munkaidőt pocsékolni.

A tanfolyam alatt az „átképzés öreg” traktorosok jól kiismerték a Beloruszok sajátságait és új gépeiken vidáman indulnak most munkába.

(F. L.)

sen.

Hogyan zajlik le egy tárgyalás, helyesebben tárgyalási nap, a Területi Egyeztető Bizottságnál? Legutóbb vagy kilenc ügyet tárgyaltai! és ebből hat esetben a dolgozónak adott igazat a bizottság. Elgondolkoztató egyrészt,

hogy különböző vállalatok milyen sok esetben tévednek a dolgozók rovására, azonban az is figyelembe veendő, hogy végül is igaza van a dolgozónak, helyesebben megtalálja az igazságát és ez azt bizonyítja, hogy a szakszervezet odaállt mellé; Odaállt bizony, de legutóbbi tapasztalatunk inkább az, hogy a Területi Egyeztető Bizottságban és nem annyira a vállalatok részéről. Azt mondják, hogy ez nem általános, mert legtöbb esetben az üzend, vállalati szakszervezeti küldött is úgy képviseli a dolgozó érdekét, hogy végül is a legigazságosabb eredmény végére tudjanak pontot tenni. Ezt mondják a Területi Egyeztető Bizottság tagjai. Ezen a tárgyalási napon azonban azt tapasztaltuk, hogy néhány üzemi szakszervezetre nem egészen vonatkozik ez a megállapítás. Három ügyet is tárgyaltak. amelyikben nem tudták megkérdezni a helyi szak- szervezet véleményét, mert nem jelent meg a szakszervezet megbízottja. Csak a vállaHafvan város anyahönyvéből

Születtek: Szőllősi Edit, Oláh Lajos, Orosz Terézia, Nagy Mária Marianna, Fillér István, Telekes Tivadar, Varga Ferenc, Tóül János.

Házasságot kötöttek: Illyés

Ambrus István—Mák Hona, Czopár Pál—özv. Lörincz Jánosné (Pálinkás Margit), Nagy József-Holló Magdolna.

Meghaltak: Kondek Géza, Herényi István. Baiykó Piroska, özv. Podonyi Mihályné (Munár Erzsébet), J uh ász István.

Heves megyei jobbágyok harca a nemesek ellen, — a XVIII. század elején

A feudális úri elnyomás a 5maga teljes embertelen súlyáéval nehezedett a magyar nép

> gerincére: a népre, a jobbágyságra. A jogfosztott paraszti

> tömeg azonban a maguk szervezetlenségében is, nem egyezer próbát tett, hogy az egyes ^községekben velük együtt élő ? nemeseket bizonyos terheli viselésére kényszerítse, illetve eprimitív eszközeivel megaka- tdályozza a terhek alól való ki- ! búvást, sőt, nem egyszer haj- cszát indított a falu nemesei eitlen, megpróbálkozott azoknak ra falu lakosai közül való el- íűzésével is.

A levéltári kutatásaink legutóbb két Heves megyei községben : Tiszanúnán és Kiskö- Irén állapították meg a job- ? bágyparasztság szervezettnek

< mondható akcióját a nemesség

< ellen.

I 1740 táján a „Tisza Nánái ? Szegény Lakosok” az alábbi le- >véllel fordultak földesurukhoz: >gróí Erdődy egri püspök-főis- í pánhoz:

$ „...Méltóságos Kegyelmes jó 5Urunk! Nagy Szeméremmel mi

> Szegény nyomorult Emberek 5 ez kevés írásokbul álló alázatos SInstantiánk (kérésünk) által bú- ssításinkrul Excellentiádat, V .Kegyelmes jó Urunkat követtyük, melyben akarjuk alázatosan jelenteni Excellentiád- nak, hogy mink semmiképpen az közöttünk lakó ...Nemes Emberekkel az edgyütt Való Lakásban meg Nem edgyezhe- tünk, mert azelőtt az békessé- ges edgyütt Való lakásnak okáért mindenféle terhet Velünk edgyütt húztak, de most mindenkor félre húznak, ...most velünk akarnak a teherviselésben takarózni... Más helyekben a Nemesek Quártélyost (beszállásolt katonát) tartanak és minden kerülőben ő Felsége Szolgálattyára befognak, de nálunk Quártélyost Nem tartanak és csak akkor fognak bé, az mikor akarnak, holott a Földnek javát Szántyák és ka- szállyák, a Tavaszi Nyári Táborozó (katonai) Szekerekben, (falura kivetett) tizennégy vonó marhákban, úgy az elmúlt téli, Szegedhez Szolnokbul árpát vivő tíz szekerekben is semmiben nem Segítettek. Sőt azt mondgyák: hogy egy járom Szöget is Nem adnak Segítségünkre. Minden Esztendőben Velünk edgyességre jönnek, de Soha meg nem állyák, hanem bennünket megcsalnak...” Tiszanánán ebben az időben (1736.) 116 jobbágyparaszti háztartást vettek számba. Maguk a jobbágyok hallatlanul primitív viszonyok között laktak. Egy 1728-ból való levéltári adat szerint a faluban csak 36 nádból és sárból tapasztott vályogház állott. A szegényebb jobbágy családnak még ez sem jutott, — ezek 36 kunyhóban és 2 földbevájt veremben laktak.

A tiszanánaiak fellépésére, az egri püspök „Alázatos Igaz hű Szolgái a Tiszanánai Nemesség” is megmozdult és kérésével felkereste Erdődy grófot, az egri püspök-főispánt. Levelükből plasztikusan domborodik ki a jobbágyság bátor, elszánt magatartása a nemességgel szemben.

„...az Tisza Nánai Közönséges Lakosok által el annyira Szorongattatunk, hogy épen tellyességgel azon vannak, hogy szorongatásaink után, s nagy hajtogatásaink után, ...hogy közülük épen ki vegyüli magunkat (azaz elhaggyuk a falut) és másutt lakásunkat helyeztessük, ...annyira hajtó- kásztatunk (zaklattatunk) a Tisza Nánai Közönséges (azaz jobbágy) Lakosok által, hogy majd épen Számkivetettek leszünk, nincsen olyan Vexa (alkalmatlankodás. zaklatás), kivel bennünket nem háborítanak, csak egyedül azért, hogy onnan el mennyünk másuvá Lakóul, avagy mi is nemességünk ellen, olyanokká legyünk, mint más közönséges Paraszti Státusú (állapotú) emberek. Ezen Sanyarétásainli (sanyargatásaink) végett az elmúlt Mártiusnak 10-dik napján Gyöngyösön Tartatva Tekintetes Nemes Vármegye Gyűlése alkalmatosságával ugyanazon Vármegye előtt Instantiánkat presentáltuk (kérésünket előadtuk), melyre (kérvényre) az vala rájegyezve: hogy renden kívül az Nemesség is az Bírák által vexáltassék, az Tekintetes Nemes Vármegye nem engedheti, intetnek az Bírák, hogy egymás közt való értelemmel tegyék... Mégis Kegyelmes Urunk mindezekre sem hajtván semmit a Falu, csak azon vannak, hogy bennünket onnan ki töröllyenek. Igaz is, hogy épen már Számkivetett Fiák vagyunk és életünk merő Szorongatás és há- borítás...”

A kiskörei jobbágyparasztok sem ültek ölhetett kézzel a nemesi fennhéjázással, kiváltságossággal szemben. A falu a Rákóczi szabadságharc és az azt követő katonai akciók alatt teljesen elnéptelenedett. Csak 1714-ben telepszik itt meg 10 református jobbágy-család. A nyakas parasztok kemény elszántsággal szálltak szembe a nemesekkel, akik a falu kiváltságosai voltak.

1733. október 29-én írt kérvényükben így vázolják t a helyzetet Kiskörén, ahol nyomorúságos életüket 1728-ban 11 vályogházban, 15 kunyhóban és 5 földbevájt veremben tengették,

már ennek előtte is adtuk vala értésére Excellentiád- nak Kegyelmes Urunknak, mint hogy Szegény helységünk régtől fogva nehezen szenvedi az Kovács György urat, közöttünk való szabadságba való élését, nehezen tudgyuk mi okra nézve... Szegény helységnek igen hátra maradására vagyon,minthogy szegények vagyunk, az nyomorúság közöttünk terhes- annyira vagyunk Kegyelmes Urunk az nagy szükségnek miatta, hogy sokaknak miatta közülünk az kenyér nincs az házában. Nem tudgyuk Nemes jó Urunk majd mivel állyunk elő, (mivel teljesítjük jobbágyi kötelezettségeinket) ...már ennek előtte is mondotta Tekintetes Szolga Bíró Szent Györgyi István Uram, hogy ismérjük úgy mint egy adófizető Paraszt Embert, de ugyancsak mégis Nemes Embernek tartya magát...”

Az elszánt, nyakas kiskörei- ek „nyugtalankodásának” az lett a szomorú vége, hogy gróf Erdődy Gábor püspök-főispán néhány évvel később, 1746-ban vallásuk szabad gyakorlásában megakadályozta, református templomukat elvette. A földesúri zaklatásra, megtorlásra a jobbágyok elköltöztek a faluból Tiszaburára. Még 1746-ban is sok reformátusnak „út adatott akár alá, akár fel”. — Kiskörén így működött tehát a feudális világ elnyomó gépezete.

Míg gróf Barkóczy püspök felsötárkányi Fuorcontarsti kéjlakában mulatozott és a nemesség élvezte védőszárnyainak oltalmát, — addig a iobbágyparasztság ökölbeszorított kézzel felvette a harcot a maga kezdetleges, de vitathatatlanul öntudatos módján a kiváltságos nemesség soraik között élő részévei szemben. Szép és élenjáró példát mutatott bátor kiállásával Tiszanána és Kisköre parasztsága. a környező falvak, a megye és az ország jobbágysága elé. Az ilyen haladó hagyományokat tartsák nyilván és ápolják megyénk mai dolgozói.

Sugár István