Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

1939. június 4., csütörtök NÉPÜJSAG 3 Hatvan gyerek ügyében Géppel írt húrom oldal, rajta vagy 120 név. Erdélyi József a Mátravidóki Szénbá­nyászati Tröszt személyzetise, nem valami vidám arccal mutatja a feljegyzést, amit a petőfibányai iskola adott át, hogy segítsen a bánya is, a pártszervezet, az üzemvezetés is, mert a félév óta ennyi gyereknek romlott a jegye, s többől 60 busásra áll. — Gond ez nekünk, hidd el — támasztja az asztalt Er­délyi elíelhősödött arccal. Bá­nyászgyerekeik majd mind, s éppen a bukásra álló gyerekek szüleivel nem tudunk igazán dűlőre jutni. Az iskola összehí­vott szülői értekezletén a rosszul tanuló gyerekek szü­lei nem vesznek részt, a múlt­kor, sichta előtt kaptuk el az apákat egy baráti szóra, hogy illene már végre törődni a gyerekeikkel... Volt olyan, aki szégyellte magát, volt olyan, aki az iskolát okolta, de volt olyan is, aki csak a vállát rándította.;. Igaz, hogy az utóbbi volt a kevesebb — magyarázza néhány mondat­tal a tényállást, amiből meg lehet tudni azt is, hogy Pe- iőfibányán igyekeznek társa­dalmi üggyé tenni a bányász­gyerekeik tanulását. Igyekeznek, de milyen . si­kerrel? Mi az oka, hogy hat­van gyerek áll bukásra, hogy 120 általános iskolás rontott bizonyítványán a félév óta, mi az oka, hogy egyes szülők nem foglalkoznak a gyerekek­kel? — Menj, beszélj néhány szülővel, meg a pedagógusok­kal! — ad okos tanácsot a személyzetis és zsebébe süly- lyeszti a névsort, hogy min­dig kéznél legyen Megtépem tjzt a tanítónőt G. Józsefeknél nincs otthon se az apa, se az anyu Dolgo­zik mind a kettő. G. József vájár a bányában, az asszony a szénosztályozón, csak a nagy­lány van otthon. Bizalmatla­nul fogad, hogy mit akarok és egyáltalán mi közöm az o dolgukhoz. Mondom, hogy két testvére bukásra áU és:. ? Közbevág: — Kitől tudja? — szűkül össze a vékony, szőke lány szeme; — Hát most ez a fontos? — Ha nem mondja is tu­dom, Isitől hallotta : ?. Megté­pem azt a tanítónőt, ha ő gyan tanul a két kisebb, ha­nem az iskolát, a tanítónőt. A család, az iskolát hibáztatok típusa. Bizalmatlanok, gya­nakvók és ez az érzés aztán, mint a méreg, úgy hat a Két iskolásra. A fiú az egyik este még tíz órakor is az utcán őgyelgett, találkozik vele a tanítónője, rászól: menjen haza, semmi keresnivalója tíz órakor esie az utcán ... — Mi köze hozzá, nem anyám maga — vág vissza G. Jóska, akinek nővére legszí­vesebben „megtépné" a taní­tónőt, aki helyette, szülei he­lyet is vigyázni igyekezett öc cséré. Azért gyerek, hogy játszón ... — Számolni szeret.:; Azt nagyon szeret... Tegnap ötöst hozott haza — mondja V. Lászlóné a konyhában, meg­támasztva a tűzhely szélét és egy kicsit riadtan nézve, mit akarhatok én tőle, mit akar­hatok, legkisebb fiától. V. Laci hetedikes, az apja beteges ember, édesanyja is panaszkodik lábára, karjára... —> Tanul az a gyerek, hisz olyan jó a szenten... Csak az a földrajz, meg a termé­szettan, az megy nehezen. De számolni szeret — dicséri meg a gyereket. Aztán hozzáteszi. — Tanul, amíg meg nem jön a kedve, hogy játszón... Ak­kor aztán elszökik, szólhatok én neki, már a hetedik ha­tárban jár. Higgye el, nem kényeztetem én el Lacikámat, dehogyis kényeztetem, hisz én szeretném a legjobban, hogy sokra vigye... Dehát, ha nem aikar tanulni... Megigazítja ősz haján kon- tyát, hallgat egy ideig, én is, míg meg nem töri a csen­det ... — Mondtam neki, mész Hatvanba gimnáziumot tanul­ni :; s Tiltakozott, hogy ő dol­gozni megy anyunak, hisz apu is beteg, kell a pénz ... Mit csináljak vele?... Ha mondom az apjának, csinálj már valamit ezzel a gyerekkel, mindig játszik, hát azt mond­ja, azért gyerek, hogy ját­szón, mit nyomorgassam a szerencsétlent... Hát így van! Hát így. Idősebb szülők, ki­csit kései gyereke, akivel nem bírnak, de nem is nagyon akarnak bírni. A rosszul ér­telmezett szeretet, „ha nekem rossz volt a gyerekkorom, ak­kor neki már jő legyen" elv­vel való értelmetlen vissza­élés, dédelgetés, oktalan becé- zés & bukás év végén ... Egy nap: 800 forint Ha nekem rossz volt a gye­rekkorom, akkor... Bizony ez­zel az elvvel — dehogyis elv ez! —, ezzel a furcsa érvvel az­tán néha bosszantó módon visszaélnek a szülők. Jól ke­reső bányászok, gazdagodó élet, s a gyerek mindent meg­kap, amit csak akar. Elmond­ták nekem azt a lehetetlen esetet — amely ugyan nem ti­pikus a maga nemében —, hogy a közelmúltban Budapes­ten volt kiránduláson az egyik osztály. S akadt olyan gyerek, aki egyetlen napon 800 forin­tot költött el a fővárosban... Gyakori, hogy 13—14 éves fiúk kétszáz forint zsebpénzt kapnak... Találó volt az egyik pedagó­gus megfogalmazása: — Azelőtt a bányászgyere­kek a nyomor miatt nem tud­tak tanulni, most meg a ké­nyeztetés, a pénz zavarja meg a fejüket... S ez így igaz! Nemcsak a kétszáz forintos zsebpénz, ha­nem az a vitathatatlan tény is. hogy ott van példának B. Pé­ter (s nem egyetlen példa), akit csak kegyelemből engedtek át kémiából a nyolcadik végén és most éppen a laboratóriumban dolgozik havi 1400-ért, meg ami hozzájön. Vagy ott van­nak a többiek, akik így, vagy úgy, de fiatalon elhelyezkedve a bányában, megkeresik még a kétezer forintot is. Sok iparágban ma már meg­követelik az érettségit, de legalábbis a jó bizonyítványt. Vajon a vájártanuló iskolá­ban nem lehetne ugyanezt az elvet alkalmazni? A bányászat, különösen a gépesítés korában nemcsak fizikai rátermettsé­get, de mind több és több tu­dást igényel! Az érem másik oldala Az éremnek arra a bizonyos másik oldalára Molnár Ferenc magyar-történelem szakos ta­nár világított rá, amikor a ri­port során felkerestem az is­kola tantestületét is. — Nem szabad csak abból a szempontból megvizsgálni ezt a kérdést — fejtegette a többiek mély helyeslése mellett —. hogy mennyien buktak a mun­kásszármazású gyerekek kö­zött... Hisz ez munkás-, bá­nyásztelepülés... Igen sok ki­tűnő tanulónk van a bányász­szülők gyerekei között... Nem beszélve arról, hogy mennyi olyan gyerek van, aki együtt tanul az apjával, s apa is, gye­rek is kitűnő, vagy legalábbis jó tanuló... S most a pedagógusok ver­sengve sorolják fel a neveket. Krizner Sándor, aki most járja a hetediket, a kislánya kitűnő tanuló, Németh József is itt tanul, a fia ugyancsak kitű­nő ... — Itt tudniillik arról van szó — fejtegeti Podani István­ná —, hogy a szülő, aki maga is tanul, megérti a tanulás fontosságát és ezt a munkát... — Mert a tanulás, munka! — szól közbe Mohiár Ferenc. — ...szóval ezt a munkát megköveteli a gyerekétől is... Természetesen számolni kell itt olyan problémával is, ami bizony a múlt öröksége... Ho­gyan tudjon segíteni az olyan szülő, aki annak idején csak három elemit tudott kijárni és most a fia, vagy a lánya már algebrát, kémiát tanul? Nehéz dolog ez... Közösen, összefogva Ez az egyetlen útja a helyes gyermeknevelésnek. Nincs ok semmiféle vészharang-konga- tásra, ha csak a statisztikát nézzük, mert végeredményben is tíz százalék „csak” a bukot­tak aránya Petőfibányán... De ne legyen tíz százalék se! Eh­hez pedig az kell, hogy a szü­lők ne dédelgessék a gyereke­ket, ne higgyék azt, hogy egvedül az iskola dolga taníta­ni és nevelni..; A szülői érte- . közietek, a Szülők Akadémiá­ja, a lakótelep párt- és tömeg­szervezeteinek segítsége lehe­tővé teszi, hogy még több le­gyen a kitűnő és még kevesebb a bukott gyerekek arányszá­ma. Mondani sem- kell, hogy er­re valamiféle „hivatalos" me­dicinát nem árulnak sem pati­kában, sem iskolában. A meg­oldás kulcsa a felismerésben van: felismerni, hogy tanulni kell, hogy a munkáshatalom megköveteli a tanulást és, hogy most lehet tanulni. Ha a szülők annyira azt akarják — és helyesen —, hogy gyerekeik kapják meg mindazt, amit ők a múltban nem kaphattak meg, —■ nos, akkor ebben a „mind- azt”-ban benne foglaltatik a tanulás lehetősége is... Ugye, így igaz, kedves pető­fibányai szülők? Gyurkő Géza Hz informátor A Nők Lapja április 16-i számában „Édesapám szokott bort adni” címmel Szemes Piroska tollából riport jelent meg, amely Egerszólát egyik igen súlyos problémájáról, a fiatal, iskolás gyermekek al­koholfogyasztásával foglalko­zott , és igen élesen, biráióan vetette fel a szülők és a kü­lönböző helybeli szervek fe­lelősségének kérdését. A ri­portban felsorakoztatott té­nyek és adatok, valamint az azokból levont következteté­sek helytállóak: a riport őszinte segítőszándéka két­ségbevonhatatlan. A riporter — amikor a fa­luban járt — anyaggyűjtésé­nél széleskörűen tájékozó­dott. A témával kapcsolatban többek között kikérte és meghallgatta a helybeli tan­testület több tagjának, közöt­tük Cs. Adám Éva tanítónő­nek — véleményét és tájé­koztatását; beszélgetéseiknél jelen volt a községi tanács végrehajtó bizottságának el­nöke is. A Nők Lapjában megjelent riport — érthetően — nagy port vert fel Egerszóláton. A lap szerkesztőségébe több le­vél érkezett, amelyben heve­sen támadják a riport íróját, és a riportban szereplő Cs. Adám Éva tanítónőt. Külö­nösen furcsának tartjuk, hogy a községi tanács elnöke és a tantestület több tagja is szót emel a cikk ellen — holott a riport adatainak és tényeinek zömét éppen ők szolgáltatták. Cs. Adám Éva tanítónő szá­védelmében... mára — aki a riportban, mintegy összefoglalva a tan­testület néhány tagjának az adott témával kapcsolatos vé­leményét, szerepelt — azóta valósággal lehetetlenné tet­ték, hogy az iskolában tanít­son, mi több: meg is fenye­gették a községben. A gyerekek alkoholfogyasz­tása — természetesen nem minden gyerekről van szó — Egerszóláton probléma. Ért­hetetlen számunkra ezek után, hogy azok, akik a ri­portert annak idején infor­málták a problémáról, most csaknem valamennyien visz- szavonulnak, nem állnak ki korábbi állításaik igaza mel­lett, azokkal szemben, akik az egész ügyet érthetetlen rosszindulattal nézik. Vonat­kozik ez elsősorban a hely­beli tanácsra és a tantestület­re, amely — ahelyett, hogy megvédené mindenféle inzul­tussal szemben egyik tagját, Cs. Adám Évát —, a riport megjelenése után gyakorlati­lag szembefordult vele. Ha valaki valamit kimond — állja is a szavát. Az igazr Ságért még nem törték be a fejét senkinek sem. Ügy lát­szik, Egerszóláton ezt nem így tartják ebesek. Nagyon helytelenül és nagyon el­ítélendőén. Az ügyet — egyébként — a közeljövőben egy bizottság felülvizsgálja. Reméljük — mi több: biztosak vagyunk benne —. hogv ez a felül­vizsgálat át tudja ütni az ok- tálán és jogtalan felháboro­dás és az értetlenség, a bá­tortalanság falát Egerszólá­ton. Ahogy rajzolónk elképzeli ÜJSACrHIU: A jövő évben megkétszereződik a gyermekszületésék száma. illetékesek,. r— —■ Felkészültek a z idta ki a neveket..» — Nem volna jobb, hahe- yette inkább a két testvéré­vel foglalkozna.;: Különben s a bányairodáról való a tá- ékoztatás — magyarázom. — Most már foglakozom;;; ín foglalkozom a gyerekekkel... kikérdezem őket, meg apam s elvert azt, amelyik rosszul ;anul;.. Nem mondja, de szavaiból iivehetem, hogy nem a test­véreit okolja, a gyenge bizo­nyítványért, nem azt a körül- ■nényt, hogy még a félév után s jó darabig, nem nagyon tö­rődtek a szülők se, ő se, ho­Olíóanyag égés ellen A Szovjetunióban új vak­cinát készítettek égések el­len. Erről számolt be NyikoU'j F fodor ov, a moszkvai vérát­ömlesztés! intézet munkatár­sa, az ország legnagyobb bel­gyógyászainak és sebészeinek tanácskozásán. — Az égési sebekben szen­vedő emberek szervezetében különleges mérgező anyagok képződnek, amelyek gyakran halált okoznak. A szovjet tu­dósok kutatásai most bebizo­nyították, hogy a szervezet egyszersmind különleges védő­anyagokat is termel. Ez adta a gondolatot, hogy különleges oltóanyagot készítsenek. Az oltóanyag megszünteti a mér­gezést, csökkenti a test hőmér­sékletét, s a beteg így gyor­sabban gyógyul. Az oltó­anyagot a moszkvai gyógyító intézetekben már alkalmaz­zák. Az új vakcina az embe­rek százait adta vissza az élet­nek, III; A pedagógus szakszerve- x-*- zeti vezetőség nem ha­nyagolta el a falun élő taní­tóság szervezését sem. A szer­vező munkát agitációs leve­lezéssel indította meg. A me­gyét 14 kerületre felosztva mindegyik: kerületbe egy-egy agilis, modem gondolkodású tanítót kért fel a toborzásra. Az eredmény nem is maradt lel. A beérkezett jelentésekből az tűnt ki, hogy a kiszemelt pedagógusok pompásan bevál­tak, s a számukra kijelölt vi­dék tanítóságát majdnem lei- vétel nélkül megnyerték a „szociális" eszméknek. Vita- lüléseket tartottak, szociális lirányú műveket olvastak, azo­kat egymásnak magyarázták. Ezekkel az eszmékkel felvér­tezve immár a nyilvánosság elé is kiálltak, hogy a nép kö­rében a felvilágosítás szép munkáját teljesítsék. A taní­tóság, melynek többsége a néppel való szoros kapcsolata folytán mindig szociális érzel­mű volt, s melyet szabad megnyilatkozásában csak gya­lázatos függő helyzete gátolt, teljes odaadással fogadta és adta tovább az új eszméket. Szorgalmasan nekilátott az Önképzésnek, s igyekezett tu­datossá tenni magában azokat az eszméket, melyeket addig Fis érzett, melyekkel rokon- ’szeiiwezett, hiszen éppen ő volt a legelnyomottabb, aleg- próLetársbb valamennyi szel­lemi munkás között; Az elmondottakból kitűnik, hogy a március 21-i forrada­lom. a Tanácsköztársaság ki­kiáltása nem találta előkészü­letlenül megyénk tanítóságát. Nem volt nehéz egy lépéssel tovább menni, hogy a Tanács- köztársaság eszméit is magáé­SZÄNTÖ IMRE: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében — 1918—1919 vá tegye. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a falusi és városi direktóriumok majd­nem kivétel nélkül bevonták munkakörükbe, mint az új eszmék híveit, a tanítókat is. Még inkább a Tanácsköztár­saság felé lendítette a peda­gógusokat ezekben a napok­ban az antant perfid intézke­dése (a Vyx-jegyzék), amely­nek hatására nagy nemzeti honvédő feüángolás kapott lábra. Reménykedve fogadták a szociáldemokrata és a kom­munista párt egyesülését, a munkásság fegyverkezését, mely késznek mutatkozott visszaverni a kisántánt bur- zsoá csapatainak támadását. X Tanácsköztársaság ki- kiáltása után megye- szerte még tovább erősödtek a pedagógusok szakszerveze­tei. A felekezeti tanítók túl­nyomó többsége felszabadu­lásnak érezte a papi járom lerázását. Medveezky János március 31-1 káli megnyitó beszédében örömmel adta tud­tára a tanítóságnak, hogy vég­re valahára ők is felszabadul­tak az évszázados papi ura­lom alól. Az új magyar tár­sadalom felépítésénél szükség van a pedagógusok munkájá­ra, lelkesedésére, s éppen ezért arra kérte tanítótestvéreit, hogy pontosan és lelkiismere­tesen teljesítsék a Tanácsköz­társaság minden parancsát, s legyenek a községekben a pro- letárd iktatóra őszinte hívei, igazi szószólói. De nemcsak a pedagóguso­kat, hanem a diákságot is magával ragadta az új idők hajnalhasadása. Az őszirózsás forradalom után Egerben a középiskolás tanulók — így pl. az érseki rám. kát. tanító­képző intézet növendékeinek — legnagyobb része polgárőri szolgálatra jelentkezett. A ta­nítóképző Értesítője később, a fehér terror idején úgy emlé­kezik meg ezekről az időkről, hogy „piros karkötős katona- alakulatok, félig-meddig ta­nult fiatalemberek, a demok­rácia magasztalásával odafér­kőztek a tanítónövendékekhez is”. Ezek közül kerültek ki aztán az ifjúság vezetői, akik „a második forradalomra ké­szítették elő társaikat". Az egri középiskolás diákoknak az a része, melyet nem tudott behálózni a klerikális reakció, március 5-én gyűlést tartottba Munkásotthonban, hogy állást foglaljon a reakciós törekvé­sek ellen. Megalakították az egri diákok szabad-szerveze­tét és elhatározták, hogy csat­lakoznak a szociáldemokrata párthoz, amelynek eszméit minden tőlük telhető módon szolgálni és propagálni fogják; A Tanácsköztársaság ki- kiáltását megelőző idők­ben — mint láttuk — az egri és Heves megyei tanítók szak­csoportja már erős tábort al­kotott. S mikor március 22-én a Munkás- és Katonatanács a hivatalok éléről eltávolítot­ta a régi rendszer megbízha­tatlan elemeit, a pedagógus szakszervezet a tanfelügyelői hivatal átvételére egyhangúlag dr. Kalovits Alajost jelölte, aki március 24-én át is vette új hivatalát. A kulturális építés pátosza magával ragadta a magyar értelmiség legjobbjait. A Tanácsköztársaság kultúr- programja és annak megvaló­sítására ' irányuló gyakorlati tevékenysége a magyar peda­gógusok legnagyobb részét a proletárdiktatúra lelkes hívé­vé tették. Már csak azért is nem utolsósorban, mert a ka­pitalista Magyarországon az értelmiségi foglalkozásúak kö­zött a tanító sorsa volt a leg- mostohább. Nagyon tanulsá­gos ilyen szempontból Kalo- vits Alajos életútja, aid a Ta­nácsköztársaság idején Heves megye művelődési megbízott­ja lett. E kiváló előképzettséggel rendelkező, szorgalmas és sok­rétű társadalmi tevékenységet végző tanító még 48 éves ko­rában is „tollnoki" minőség­ben szolgált a megyei tanfel- Ügyelősógen; Pedig naigyon szerette hivatását; legfőbb cél­ként mindig az lebegett sze­me előtt, hogy az oktatásügy­nek ne csupán egy tanterem szűk keretén belül, hanem a lehetőségekhez mérten széles körben tegyen szolgálatot. Ka­lovits Alajos nem volt kom­munista, de a sok meg nem érdemelt mellőzésnek kitett ember, a radikális gondolko­dású kispolgári intellektuel eljutott annak felismeréséhez, hogy . a proletárdiktatúra a munkás és értelmiségi prole­tárok érdekeit, a magyar kul­túra érdekeit méltóképpen fogja képviselni; A Tanácsköztársaság kí- kiáltása után Kalovits Alajos, az új tanfelügyelő, el­ső feladatának tekintette, hogy azt a sorsdöntő válto­zást, amely március 21-én be­következett, a megye tanító­ságával közölje, s egyben fel­hívja az új rendhez való csat­lakozásra. Március 23-án nyomdailag sokszorosított köriratot bocsátott ki a He­ves vármegyei tanfelügyelő­ség alatt álló tantestületekhez és intézetekhez. „Tanítótest­véreim! — olvassuk a körirat­ban — A Katona- és Mun­kástanács utasítására Heves vármegye népoktatás ügyének vezetését a mai napon én vet­tem át.;. Ki a nép közé, Testvéreim! Legyetek az új világrendnek lelkes szószólói, világosítsátok fel a kételke­dőket, buzdítsátok a habozó- kat, csendesítsétek az elége­detlenkedőket, hogy a reánk következő fergetegben kéz a kézben együtt haladjon az egész proletárság, s diadal­masan megvívhassa utolsó, döntő nagy harcát a zsarnok­sággal .;; Föl tehát a nehéz, de fenséges honmentő mun­kára!” Ha bizonyos fenntartá­sokkal is, de azért — vélemé­nyünk szerint — Kalovits őszintén csatlakozott a prole­tárdiktatúrához, mert benne látta mint demokrata hazafi az ország megmentésének egyetlen eszközét, s mert a Tanácsköztársaság célkitűzé­sei egybeestek haladó peda­gógiai elképzeléseivel; (Folytatjuk,]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom