Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-25 / 147. szám

1959. június 25., csütörtök

NEPÜJSÁG

3

A gyöngyösi új lakók jogos panaszai

Gyöngyösön az utóbbi két év alatt egészen új városrészt teremtett az emberi akarat, államunk áldozatkészsége és az építőmunkások szorgos ke- zemunkája. Két-háromemele- tes új épületek, erkélyes, fürdőszobás, összkomfortos lakások: boldog munkáscsaládok egészséges otthonai, örül az ember 'szíve, ha valóraváltott álmaink ékes bizonyítékait láthatjuk. Vagy száz méter távolságból gyönyörködtünk az új munkáslakásokban és innen nehéz eldönteni, hogy melyik épület szebb: a múlt év novemberében átadott 30 bányászlakás, a XII-es akna most készülő kétszer 18 lakásos, modem épülettömbje, vagy a pár nappal ezelőtt átadott V. épület?

Bekopogtunk Binder István- néhoz, az V. épület új lakójához. Az előszobából jobbra konyha nyílik, ott foglalatoskodik a fiatal asszonyka. Hogyne lenne sok dolga, amikor kéthetes kisbabája van, most költözködtek be az új lakásba, főzni és takarítani kell, mégis a háziasszony természetes kedvességével tessékel bennünket a szobába.

— Hogy érzi magát az új lakásban?

— Sokáig szorongtunk albérleti szobában. Most nagyon boldog vagyok, hogy pici gyermekemet a saját lakásomba és •iyen egészséges, szép otthonba hozhattam. Ennél nagyobb keresztelői ajándékot nem kaphatott volna a baba.

— Minden rendben? Semmi kifogás a tervező és a kivitelező vállalattal szemben? Mondja csak el nyugodtan, azért jöttünk, hogy a legapróbb panaszokat is meghallgassuk és ha lehetséges, orvoslást keressünk azokra.

— Nem szeretném, ha kicsi- nyeskedőnek, vagy hálátlannak tartanának, de a többi lakó nevében és főleg azok érdekében, akik részére még ezután fognak lakást építeni, tnegmondom, hogy baj van a kéményekkel. Füstölnek, különösen, ha erősebben fúj a szél.

— Valóban, észrevettük mi is és jeleztük a tervezőknek, hogy itt, a Mátra tövében az általánosan bevált kéménytípus nem felel meg. Kémény- toldókkal próbálkoztunk, de ez sem megfelelő — világosít fel a Gyöngyösi Építőipari Vállalat mérnöke.

— Mi történt itt a falakkal?

— Nem, nem mi vertük le. Ó, dehogy, mit gondol? Sajnos, potyog az magától. Bosz- szant a dolog, mert néhol olyan a fal, mintha géppisztolysorozat érte volna. Azt mondják, így lesz ez egy—két

évig, amíg dolgozik a mész. Nem is merünk festetni.

— Hát ez bizony csúnya.

— Sok bosszúságot és jelentékeny költséget okoz ez a vállalatunknak is — nyilatkozik ezzel kapcsolatban a vállalat mérnöke. — Nézzék csak! Előbb feltáskásodik a fal, aztán jó kétforintos nagyságú vakolat- darabok potyognak le és a csúnya, ásítozó lyukakban borsónagyságú fehér mészdarab fehérük. Rossz a mész minősége.

— Nem lehetne ezen segíteni? Csak a mészégetők a hibásak? Vajon megfelelő a mész- oltás?

— Valóban, az oltott meszet pihentetni kellene, de nincs kellő nagyságú meszes gödrünk és mésztároló helyünk.

— Miért nincs? Tágas terek vannak még az épületek között.

— Igen, de sem a tervekben, sem a költségvetésben nem szerepelnek ilyen nagy térfogatú mésztárolók. Nem egészen azonos az építtető és a kivitelező érdeke.

— Hát itt a hiba! Pedig a népgazdaság és a lakók érdeke az, hogy amit egyszer nagy anyagi áldozattal és fáradságos munkával megcsinálunk, az a lehető legjobb legyen. Na, és az benne van a költségvetésben, hogy az épület nagy részét újra kell festeni?

— Bizony, az sincs.

— Ne szóljanak meg érte, hogy a parkett több helyen foltos. Nem is tudom, mit kezdjek vele. Ügy látszik, mielőtt beeresztették, nem súrolták fel a mész- és a festékfoltokat — mentegetőzik a háziasszony.

— Igazán kár érte, mert különben jó minőségű és igen szép lenne ez a keskenylécű parkett.

A Gyöngyösi Építőipari Vállalat műszaki vezetője megígérte, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak erre. is.

— Jó lenne, ha minél hamarább elkészülnének a bekötőutak és a járdák, mert mostanában sokszor esik az eső és bokáig járunk a sárban. Nem gondoskodtak eddig szemét- gyűjtő helyről. Itt, a ház előtt tomyosodik az összeöntögetett hamu, szemét és konyhahulladék. Ez pedig nem éppen szemet gyönyörködtető látvány a modem épülettömbök előtt és nem is nagyon egészséges, főleg ilyenkor, nyáron.

Később arról beszélgettünk, hogy legsürgősebb a házak tető alá hozása volt, mert sokan várnak még lakásra. Tudják az itteni lakók, hogy a város- fejlesztési temekben több olyan munkafolyamat szere-' pel, amely kívánságaikat teljesíti. Nem is türelmetlenkednek, de Binder Istvánná — úgyis, mint új lakó, de főleg, mint a kerület tanácstagja — a többi lakó nevében is azt kérte, hogy a felsorolt apróbb panaszokat orvosolják.

A Gyöngyösi Építőipari Vállalat lényegében igen derekas munkát végzett, mert határidő előtt adta át az új lakásokat, de a munka minőségére ezentúl még nagyobb gondot fordítsanak.

Ügy véljük, igazuk van a gyöngyösi új lakóknak, mert nem nagy dolgokról, nem teljesíthetetlen követelésekről esett szó, csak egy kicsit nagyobb gondot a minőségre, a szépségre, és akkor nem lesznek többé apró panaszok sem.

Fazekas László.

Verdi-est Egerben

Az Egri Szakszervezeti Kultúrotthon a Szakszervezeti Székház olvasótermében június 25-én, este 7 órai kezdettel ismeretterjesztő előadás keretében Verdi-zeneestet rendez hanglemezekkel. Pogány Ferencié, a TIT zenei szakosztályának tagja, Verdi életéről és műveiről tart előadást.

Gyöngyösön kultúrcsoportot alakítottak a ktsz-ek

Gyöngyösön a napokban alakult meg a kisipari termelő- szövetkezet kultúrgárdája. A Szövetkezeti Tanács és a dolgozók elhatározták, hogy nemcsak a munkában, hanem kul- túrvohalon is jól fognak dolgozni, s kulturális téren is szép eredményeket érnek el. A szövetkezeti dolgozók között igen nagy visszhangra talált a határozat és már az alakuló gyűlésen sokan részt vettek.

Az együttes júüus 5-én, a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmával fog bemutatkozni a gyöngyösi közönségnek. Reméljük hogy az alapos készülődés és a nagy szorgalom meghozza majd gyümölcsét, nem vesz kárba Kalotás hajósnak, az együttes művészeti vezetőjének és Kovács Ferencnek, a Szövetkezeti Tanács kultúrfe- lelősének odaadó munkája, tanítása. Sok sikert kívánnak az együttesnek a szövetkezetek dolgozói.

Csefán József Gyöngyös

Korán aratunk az idén: érdemes másodnövényt vetni a tarlókba

A Földművelésügyi Minisztérium takarmány gazdálkodási osztályára érkező jelentések szerint igen jó takarmánytermés Ígérkezik országszerte. A korai szántóföldi takarmányok első termését áltálában betakarították és kaszálják a réteket. Sok helyütt késlekednek azonban az utak, gátak mentén nőtt gazdag fűtermés letakarí- tásával. Pedig már sürget az idő: a kitűnő takarmány elvénül, sokat veszít értékéből. Mivel az idén korán lekerülnek a gabonafélék, a tarlójukban érdemes másodnövényként takarmányféléket termeszteni.

Különösen fontos, — hogy a tavasszal alakult új termelőszövetkezetek használják ki közös takarmányalapjuk kialakítására a másodvetésű takarmányokat. A takarmánygazdálko- dási szakemberek szerint legjobb, ha mór most elkészítik az évi takarmánymérlegüket: a közös állatáüomány igényeinek figyelembevételével megtervezik a folyamatos takarmányellátást, illetve a telelte- téshez szükséges takarmányok termesztését és tárolását. A másodvetéshez szükséges takarmánymagvakat a központi szervek a megyék rendelkezésére bocsátották, a bőséges készlet előreláthatólag mindenütt kielégíti az igényeket.

(MTI)

Helvenmillió forintot takarítottak meg as iskolások

A most zárult tanévben ismét emelkedett a rendszeresen, takarékoskodó iskolások száma. Míg az elmúlt tanévben mintegy 1 350 000 diák 50 millió forintot gyűjtött össze iskolai takarékbélyegben, ez évben a tanulók 80 százaléka — minegy 1400 000 gyermek —

Ismeretlen ismerősök

SOKSZOR van úgy az ember, hogy ül a vonaton, vagy egy vendéglőben egy pohár sör mellett, ül egyedül és unatkozik. Aztán körülnéz valamiféle magának való szórakozást keresve és jobb híján —, mint valami Sherlock Holmes — találgatni kezdi kiféle, miféle lehet az a férfi, aki vele szemben ül. Szemügyre veszi a ruháját, arcát, megpróbálja elkapni szavait, megfigyelni gesztusait, s ebből következtetni: mi lehet a foglalkozása ismeretlen ismerősének.

Régen arápylág. könnyű volt a dolog. Rongyos ruha, cserzett bőr, a tudatlanság és riadt- ság tekintete: munkás. Kopott ruha, fáradt, kicsit okoskodó szemek, erőltetett fesztelenség: kistisztviselő. Rongyos ruha, vagy erősen kopott, kutató, de reménytelen tekintet: állástalan diplomás. Jól öltözöttség, magabiztosság, nagy hang, széles gesztusok: azok az urak, akik tényleg urak voltak. Mindegy, hogy az úrság széles skálájának disznókereskedői szintjén, vagy íőispáni rangján volt az illető, a ruha és a magabiztosság mindent elárult.

EZEN meditálok magamban egyik bányatelepülésünk italboltjában, birkózva a langyos sörrel és a meleggel, közben két férfit figyelve, kik velem szemben, a másik asztalnál ülnek és beszélgetnek. Halkan,

kapni szavaikból, foszlányokat, amelyekből sem az egészet összerakni, sem foglalkozásuk lényegét megtudni képtelen vagyok. Az egyik gumicsizmában, szára visszahajtva. mint a francia lovagok csizmái, fején bányászsapka, kicsit hátratolva. A másikon nylon-ing, de kék munkanadrág, félcipő.

A nylon inges beszél, ujjaival valamit rajzol az asztalon, mintha mérnök lenne, aki most tervez meg valamit, nem itt a kocsma-, hanem a laboratórium tervezőasztalánál. A másik, a csizmás mond valamit, bólogat, oda-oda bök az ujjával, látszik, hogy érti, mit magyaráz asztaltársa. Sőt. ceruzát húz elő, a másiktól papírt kér, s azon kezd most vonalakat és görbéket húzogatni. A nyloninges egy pillanatig nézi a rajzot, aztán megrázza fejét...

— Ügy gondolom, hogy a vastámot... — kapom el néhány szavát és látom, kiveszi társa kezéből a ceruzát és most ő rajzol. A csizmás figyel, öklére támasztja a fejét, s szem- melláthatóan gondolkodik valamin, aztán bólint. Kétségkívül helyesli, amit a nyloninges rajzolt.

FURDAL a kíváncsiság, miről vitázhatnak és kik vitázhatnak itt, két fáradt pohár sör mellett, papírral és ceruzával. Valószínű, bányász mind a kettő. Erről árulkodik

'«VWWWVWW

csak szófoszlányokat tudok els/\A/HAAAAAAyw>A/\/\AAAAAA/W\AA/WV\AA/V^A/^^rWWNA/V\AA/VSAAAAAAAAAAAAA/VSAA/V\AAAAAAAAA/WSAAAAAAAA/SAAAAAA/VVWVWVVVS*AAA^*/VV,NAA/*WV'

a csizmás öltözéke, s az, hogyha az egyik bányász, akkor a másiknak is annak kell lennie, különben nem tudnának a rajzolt terven vitázni. Mert nyilvánvaló, valami tervet készítenek, valamiféle elgondolást rögzítenek a zsebből előhúzott gyűrött papírra. A nyloninges műszaki ember lehet, talán éppen mérnök, a másik meg... a másiknak is annak kell lennie, talán műszakra készül, azért van bányászruhában.

Mire ezt így végiggondolom a ceruza, papír már zsebbe kerül, a két ember feláll, köszön és elmegy. Ott maradok egyedül az egész teremben, s azon tűnődöm még mindig, kik lehettek ezek?

— Bocsásson meg a zavarásért — állok fel végül is és odamegyek az italbolt vezetőjéhez —: Ki volt ez a két ember? Bányászok?

A boltvezető rámnéz egy pillanatra, látszik, hogy azon gondolkodik, egyáltalán válaszra méltasson-e, aztán mégis válaszol.

— Az egyik a mérnök elvtárs volt, a másik, pedig — itt egy nevet mond — vájár... Itt dolgozik már vagy tizenöt éve... t

— A csizmás volt a vájár? — kérdem újra.

MEGRÁZZA a fejét és a bennfentesek fensőbbségével mondja:

— Nem, kérem, az a mérnök

elvtárs volt. (gyurkó)

70 millió forintért vásárolt takarékbélyeget.

A vidéki iskolák megtakarítása 58 millió forintot, a fővárosiaké pedig a tavalyi 7 millióval szemben 12 millió forintot tesz ki. Megyénkben is természetesen növekedett az iskolások megtakarított pénze. Az

1957- 58. tanévben megyénk fiatalsága 1 747 000 forintot, az

1958- 59-es tanévben pedig már 2 357 000 forintot fordítottak takarék bélyeg vásárlására. Növekedett az egy tanulóra eső megtakarítás összege is, mert egy évvel ezelőtt 35.44, most pedig átlagban 48.47 forint esik egy-egy tanulóra.

A tanulók nagy része nyári táborozásra, kirándulásokra gyűjtöttek, de sokan kerékpárt, könyveket és egyéb használati tárgyakat vásároltak összegyűjtött pénzükből.

Ä rizs akadályozza a hízást

Néhány olasz kutató orvos olyan új módszert akart kidolgozni, amely fogyást eredményez, de azért tekintettel van a gasztronómiai élvezetekre is. Az orvosok ellenzik az étvágy- talanító tabletták szedését és azt javasolják az élelmiszergyáraknak, hogy gyártsanak olyan vitaminokban gazdag, tápláló, ízletes élelmiszereket, amelyek nem okoznak zsírlerakódást a szervezetben. Moruzzi professzor, a bolognai egyetem tanára, hosszú kísérletekkel bizonyította, hogy a rizs, amelytől a fogyókúrázó nők annyira félnek, nemcsak hizlal, hanem egyenesen olyan anyagokat tartalmaz, amelyek gátolják az elhájasodást.

• ,

Oboen kilőtt L(itei(LJ i'ifiorl

NEM RIPORTERI szándékkal szálltam fel Egerben az ózd—budapesti autóbuszra. A szó legszorosabb értelmében „szálltam fel“’, mert azt hittem, a kapott erőimpulzusok hatására a szemben levő líceum-faiig meg sem állok. De annyit már akkor észrevettem, hogy a kis, fiatal,kalauznő milyen angyali nyugalommal és arkangyali szigorúsággal irányítja a feljutásért való küzdelmet.

Végre elhelyezkedett mindenki. Kezdődött a távolsági járatok házias berendezkedése; előkerült valahonnan egy pakli kártya, egyesek olvasni kezdtek, mások szundítani. Két láthatóan jóbarát egymás kezéből rángatta ki Móricz Zsigmond Erdélyét, de aztán kompromisszumos megoldásként kétkézre. kapták és közösen kezdtek olvasásához. Valaki rágyújtott. És valaki rászólt a valakire:

—- Ne tessék rágyújtani, kérem, zsúfolt autóbuszban tilos.

A valaki megadóan eldobta a méregrudat. és látva a szigorú arcocskát, gyerekes siránkozással megkönyörögte:

— be igazán, kalauznéni

Egertől Gyöngyösig

kérem, most Gyöngyösig nem is gyújthatunk rá?

— Majd meglátjuk, esetleg ha jók lesznek, később —kaptuk a biztatást. Jó, megnyugodtunk. Ügy látszik, kalauznénink nem.

A KOCSI VÉGÉBEN ugyanis néhány kerecsendi fiatalember sajnálatos módon tudatára ébredt annak, hogy ő is itt van, és ezt a korszakalkotó felfedezést olyaténképp akarták közölni velünk, hogy a kelleténél hangosabbak voltak. Módszerük helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kocsi közepéből máris csiyiteltek:

— Fiatalemberek! Tessék föltenni a hangfogót, mert kikapnak!

És a busz üdvöskéje, hogy ezt a szigorúságát máris enyhítse, megkérdezett egy rossz bőrben levő, ráncolt homlokú férfit:

— Miért bóbiskol? Csak nem fáj a feje?

A következő pillanatban már kezében szorongatta az ablakot kinyitó bűvös kulcsot, és sorraj árta az ablakokat.

Ekkor már család voltunk. Megindult a másfél órás klubélet; Jobbra tőlem egy fiatalember és egy idősebb verte a

blattot,

— Számoljunk, szaki bácsi! Maguknál ez hogy megy?

— Hetven — hetvenhét —> száz.:. Elég?

— Bőven, szaki bácsi» Akkor

most kettőt írunk, mert tetszik tudni, ott az elején volt egy fogósom. ,

És írtak. Kettőt.

MÖGÖTTÜK EGY jánosbá- csis bajúsz magyarázott egy városi simaszájnak:

— Tuggya, ez az eső már nem kell semminek. Mer nézze, ez csak neveli a peronosz- pórát.

— Értem — súnyított a simaszáj, mert nem merte bevallani, hogy nem tudja, mi is az a „peronoszpóra’“, amit az eső nevel.

— Én csak egyet mondhatok. öregem — de nem mondhatta azt az egyet sem, mert ismét a kalauznő hangja vé- konykázott végig a sorok között:

— Ejnye, hát nem megmondtam maguknak, hogv nem szabad cigarettázni? Hősünk ugyanis, ki ifjonti hevületében megpróbálta kijátszani az éber figyelmet, most mint egy rajtakapott diák, tüneményes gyorsasággal tüntette el a corpus deüctit. Ügy állt most a lépcső tetején a kis kalauznő, mint egy jóságos, de szigorú tanító néni; Most már Kerecsenéig nem szólt, csak állt mosoly-szigo- rúan. Kerecsené után aztán, amikor meglazult az utastömeg, újra beszélt:

— Nincs álló utas a kocsiban, tessék kérem, rá lehet gyújtani;

Hogy pedig hihetetlennek látszó szavainak még nagyobb súlyt adjon, belenyúlt táskájába és — nem tudom, hisznek-e a csodákban, én azóta igen — rágyújtott egy Mátrára! Merem állítani, hogy kalauznak még ilyen közönség- sikere nem volt. A legkomolyabban megtapsoltuk, és fújtuk, öntöttük magunkból a füstöt, mely most — erre határozottan emlékszem — fölfelé szállt.

MEGKÉRTEM, hadd írjak róla. Nem akart beleegyezni. Csak öt kérdést, kértem én, s végre sikerült:

— Hogy hívják, és mióta jár ezen a vonalon?

— Dupla kérdésről nem volt szó! Lestár Sándomé vagyok és három éve ugyanebben a viszonylatban utazom.

— Férjének mi a foglalkozása? Van gyermekük?

— Gyermekünk nincs, férjem is kalauz, a parádi vonalon jár.

— Szoktak Gyöngyösön találkozni?

— Sajnos nem, csak otthon.

—• Szabad idejében mivel

szórakozik?

— Sajnos, nincs szabad időm, csak nagyon ritkán. Reggel ötkor kelek, és legtöbbször tizenegy óra, mire hazaérek. Vigyázzon, az öt kérdés lejár!

— Megérdemlik az utasok ezt a fáradozást. Nem hálátlanok?

— Túlnyomórészt nem. Legtöbbször szót fogadnák, s még ilyen kis incidens sem szokott előfordulni, mint a mostani. De most már kérdezzen mást a kollégámat, vagy valamelyik régi utasomat.

Szót fogadok. Először Klein Ivánhoz fordulok, aki már egy éve jár ezen a járaton, úgyhogy törzshelye van.

— A kalauz néni mindig nagyon kedves. Mint általában a nőknek, neki is nvelve a fegyvere, s ha kell, használja is. De legtöbbször haragszik és hogy ha csak lehet, a kellemesebb utazást szeretné biztosítani.

„A vezetővel menetközben beszélgetni tilos” — mordul rám a tábla, amikor sofőrünkhöz fordulok. Neki is csak néhány kérdésem van.

— Demény Árpád vagyok,

négy éve járom ezt a vonalat)

— Nem lehet unalmas. Az út mindig más. Másképp vezetek, ha esik, másképp, ha fagy, óvatosabb vagyok hóban, ólmosesőben.

ÉS A TÁJ IS MINDIG ad valami újat.

— Mi a kedvenc szórakozása?

— Az otthonülés.

—• Hiába, így jár az, aki mindig úton van. Gyereke van?

— Igen, van egy hétéves fiam, s talán mire megérkezünk, lesz egy kislányom is, Most várjuk.

— Hát előre is gratulálok. Most ugye legszívesebben meg sem állna hatóig?

— Persze. Az volna a legjobb. ha rohanhatnék végig, és csak a ház előtt húzhatnám be a féket. Na, de mi lenne az utasokkal? Különben pedig előre ne gratuláljon. Inkább jöjjön Pestig, hátha már azzal várnak, hogy megszületett a kislányom.

Sajnos, ezt nem tehetem, annál is inkább, mert:

— Gyöngyös követKezik. Tíz percet állunk

LESZÁLLÓK. Hazafelé menet még elsurran mellettem a Jókai utcán a GA 14—48-as távolsági járat, ötven utassal, egy sofőrrel, aki egy kislányt, életet vár. és egy kalauznővel, akit a férje, az élet vár.

Rózsa Gyula