Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-16 / 113. szám

1959., május 16., szombat

NEPGJSÄG

ft

A mérnök beszél

... Egy kiváló dolgozót néz- *ünk? No, majd mindjárt keresünk egyet. Ja, hogy velem akar beszélni? Miről? Van itt nálam sokkal alkalmasabb.

... Igen. Schmidt Rezsőnek hívnak, így: S .. c .. h .. midt. De közlöm előre, hogy rossz riportalany vagyok, ha nekem kellene írni magamról, én bizony nem tudnék semmit. Már csali azért sem, mert miért beszéljek magamról, mikor még annyi mindenről lehet beszélni.

... Kiváló dolgozó vagyok. Miért? Ezt inkább azok tudnák megmondani, akik a címet adták. Őket kellene megkérdezni, nem engem. Encsak annyit tudok, hogy elvégzem a munkám. Igaz, hogy mióta itt dolgozom a gyárban — harmadik esztendeje — selej- tet nem csináltam. Az én nevemre még nem írtak selejtet.

... Es, hogy m} a munkám? Főtechnológus vagyok, mérnök. Azért mondom, hogy mérnök, mert hívtak már technikusnak, meg mindenfélének. Munkakörömet talán így lehetne meghatározni: feladatom a gyártás levezetése. A fődiszpécsertől azt kérdezik, hogy „mit, mikorra?” Tőlem pedig azt: „mit, hogyan?” Ez a Lakatosárugyár, itt Egerben, egyedi gépgyártással foglalkozik. Nem tudom azt mondani, hogy ezt meg ezt elvégeztem, mert nem tömeg, amit gyártunk és nem egy típus. Nálunk vagy hosszan felsorol az ember, vagy nem tud mit mondani, hogy mit csinált Nézze meg ezt a köpenyt rajtam; Ez még negyedéves és milyen? De látná a másikat. Cafatokra ment. Elég baj, hogy a munkások egy része nem elég képzett. A múltkor is elkészítettünk egy gépet, s jönnek, hogy baj van, mert melegedik a csapágy. Akármit csinálnak véle, melegedik. Nos? Lementem megnézni: mi baj van. Látott már golyós- csapágyat? Tudja, le akarták venni a csapágyat a tengelyről és a golyó fölötti gyűrűt kalapálták. Persze, így az ütéstől súrlódás keletkezett, s nyilvánvaló, hogy melegedett utána az egész. Meg kellett mutatni, hogyan csinálják máskor. A belső gyűrűt mozdítom meg, az sokkal kevésbé érzékeny; Később megcsináltam a csapágyat. Lehet, hogy szerencsém is volt, de

nem melegedett többé. Van itt gyakran ilyen munka. is. De különben lehetetlen felsorolni mindent. Előfordul, hogy fuvarosokkal kell veszekedni, gépeket beállítani, melyik hová kerüljön, mert fontos, hogy sorba legyenek, aztán KISZ-vasgyűjtés és ki tudja még ‘mi minden. Mit mondjak még?

... Igen, hogy miért mondták, hogy technikus vagyok? Nézze, én dolgoztam gyárban, esztergályos voltam. Tudom, hogy mennyire utáltuk „a mérnököt", a nagyképű frátereket. Én, általában nem hangsúlyozom, hogy mérnök vagyok.^ Nekem a munkások: Pista bácsi, meg Jóska bácsi, a velem egykorúak pedig, akik nem is olyan régen még iskolatársaim voltak, a barátaim. így lehet velük igazán dolgozni.

... Most már nem sportolok. Tanuló koromban birkózó voltam három évig. Igaza van, onnan a termetem. A korom felől még csinálhatnám, hisz 1933-as vagyok, de, hogy elmentem a szakérettségire, később a műszaki egyetemre, lemondtam róla. Más dolgom volt. Nem tudom mi lesz ebből az egészből. Szóltam, hogy én nem tudok miről beszélni. Mondjam azt, hogy jelesen végeztem 1956-ban? Erről sem tudok többet, tanultunk és kész. Nemrég olvastam egy riportot egy munkásról valamelyik lapban. Összeveszett az újságíróval. Benne volt az újságban, ahogyan összevesztek; Azt mondja a munkás:

Korábban hírt adtunk arról, hogy a Mátravidéki Erőmű pártbizottságának javaslatára az üzem kisajátított területén egy baromfitenyésztő szakcsoport alakult.

A kis szövetkezetnek kettős célja van, az egyik az, hogy az erőmű dolgozóinak a lakótelepen lakó, de az. üzemben nem dolgozók feleségei, hozzátartozói részére olyan munka- lehetőséget biztosítsanak, amely mellett a család háztartási munkáit továbbra is el tudják látni. A szakcsoportban végzett munkájuk után pedig szép fizetést kapnak. A másik cél, hogy az üzemi lakó„írja meg, hogy szép lakásban lakom, jól keresek, elégedett vagyok”. Ügy emlékszem, valami ilyesmit mondott. Én nem vagyok ilyen veszekedős, de többet én sem tudok. Megnősültem, szép lakást kaptunk a gyártól, rádiónk van, most vettem egy motort. Ezt. megírhatja.

... Nem öntömjénezés akar lenni, de most is naponta három órát tanulok legalább. Jár az „Épületgépészet”, „A gép”, „Járművek és mezőgazdasági gépek”, meg még vagy hét újság, többnyire technikai jellegűek. Szépirodalmat ritkán olvasok, azt inkább a feleségem. Így egészítjük ki egymást. Műszaki könyveket olvasok, mert szinte naponta van valami új, új jelölteket vezetnek be, eljárások módosulnak és így tovább. Nem beszélve arról, hogy ismét be akarok iratkozni az egyetemre, a levelező tagozatra. Indult egy közgazdász szak, mérnökök részére, el akarom végezni. Tavaly már jelentkeztem.- Létszámfeletti lettem. Talán most sikerül, az idén Miskolcon is indul. Persze, az is tanulásnak számít, hogy szerveztünk itt a munkásokból egy rajzolvasó tanfolyamot, s előadásokat tart az ember. Egy órára legalább két órát kell készülni. Többet nem tudok mondani. Talán mást kellett volna megkérdezni. Ne haragudjék, nem vagyak alkalmas riporttéma, nem rajtam múlik.

Kíváncsi vagyok, mit fog írni... Kiss János

romfihúst, s ezzel letörjék az üzérkedő kofák magas árait.

A szakcsoport fennállása óta sikeresen működik. Az első 1700 egyhónapos csibék szépen fejlődnek. A szakcsoport tagjai szakszerűen és lelkiismeretesen végzik munkájukat, amelyben nagy segítség az, hogy az élelmet a földművesszövetkezet biztosítja, szakirányítást pedig a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem baromfitenyésztési osztálya ad.

A szakcsoportot - munkájában támogatja az erőmű vezetősége, pártbizottsága, biztosítja számukra az egyébként kiTresó Gézámé, Eger: Levelével kapcsolatosan kérjük, sürgősen keresse tel szerkesztőségünket személyesen, vagy telefonon. (Te- lefomszámunk: (56-TO.)

„Egy szülő”, Eger: Panaszos levelét megkaptuk, kérjük írja meg pontos címét, vagy személyesen keresse fel szerkesztőségünket.

Berccz László, Gyöngyőspata: A

gyöngyösi járásbíróság panaszával kapcsolatosan közölte velünk, hogy az első tárgyalás az ön per- nyertességével nyert befejezést, a 106 négyszögöl kerttel kapcsolatosan közölték, hogy az nem a bérelt lakáshoz tartozott, annak művelésére külön állapodtak meg. B. L. vagyoni és személyi viszonyaira nézve a perben adatokat nem tártak fel.

Kiss Géza, Nagy gombos: Szerkesztőségünkmek több rajzolója van), így rajzaira igényt nem tartunk. Figyelmességét köszönjük.

Tervezés — társadalmi munkában

Megyénk községeiben évről évre több százezer forintot fordítanak az utak felújítására. Boldog községben is nagy összeget fordítanak erre a célra. A munkálatokhoz a község lakosai ingyenes társadalmi munkával járulnak hozzá. A társadalmi munkákban élenjár és dicséretet érdemel Szántó Loránd, a község egyik pedagógusa, aki már 1957-ben is, de ez évben is elkészítette egy- egy utca útépítési tervét, amit a község lakosai társadalmi munkával építettek, illetve javítottak. Az elkészített tervek értéke meghaladja a 30 ezer forintot is, és mivel társadalmi munkában készül, jelentős pénzmegtakarítást jelent a községnek.

használatlan, de az erőmű területén levő volt istállóépületet, árpa és kukorica vetésre alkalmas földterületet. A napokban meglátogatta a baromfitelepet Ic/lódi Ferenc, a hatvani pártbizottság első titkára, aki megelégedéssel látta a szakcsoportban dolgozó asszonyok becsületes munkáját.

A baromfitenyésztő szakcsoport tovább-fejlődésre képes. Ezért a vezetőség úgy tervezi, hogy a közeljövőben újabb 1000 naposcsibét vásárolnak, hogy a nyáron ne hiányozzék a dolgozók asztaláról a jó, magyaros csirkepaprikás.

LÉVAY ANDRÁS

Csibetenyésztfi szakcsoport a Mátravidéki Erőműben

telep részére biztosítsák a ba~

MASFÉL ESZTENDEJE tart a küzdelem, s hiába minden, a végső döntés megszületett: a

Eger messze van...

következő tanévben már nem folytatja munkáját az egri Gárdonyi Géza Tanítóképző Intézet. Egyszer a Pedagógiai Főiskolát akarták elvinni a városból, mondván azt, hogy úgyis van már itt olyan intézmény, amely tanítókat nevel. Aztán a főiskola maradt, de abban a pillanatban bizonytalanná vált a tanítóképző helyzete. Vagy egyik, vagy másik — mondták az illetékesek és ismét határoztak.

Igazuk volt. Van egy tanítóképző, s van egy Pedagógiai Főiskola Heves megyében. De nem egyforma munkát végeznek. A tanítóképző az általános iskolák alsó tagozataira nevel pedagógusokat, a Pedagógiai Főiskola pedig a felső osztályok tanítására oktat szaktanárokat. Ennek tudatában indította meg kérelem- és küzdelem-sorozatát már jó ideje a megyei pártbizottság, megyei tanács, városi tanács és az összes illetékes szerv — sikertelenül. Nincs megfelelő hely, nincsenek meg a tanító- képzés további folytatásának „tárgyi feltételei” Egerben — indokolták az elutasítást a Művelődésügyi Minisztérium tanítóképző osztályán, s a tanács erre is megadta a választ. Ha valóban ez a kifogás, minden lehetőt megtesznek az iskola megmaradásáért, annak ellenére, hogy tudomásuk szerint e tekintetben nincsen különösebb probléma, jó a felszerelés, megfelelő az elhelyezés.

A Művelődésügyi Minisztérium azonban könyörtelen maradt. Százharmincegy esztendei működés után, 1959. júniusában bezárják az ország első és legrégibb magyar nyelvű tanítóképzőjét Egerben.

EGER ISKOLAVAROS. A

tanítóképző diákjai tehát mindent megkaphattak ahhoz, amire iskolán kívül tanulásukhoz, művelődésükhöz, szórakozásukhoz szükséges volt. Most mehetnek jövőre Jászberénybe, Sárospatakra, Debrecenbe, Nyíregyházára, vagy akár Szombathelyre is, ahol íij tanítóképző nyílik. Ezejc közül egy-két hely szinte fél falunak számít, s általános kultúrában, kulturáltságban messze elmarad Eger színvonala mögött. De csak ezekre a helyekre mehetnek, mert jövőre már sem Miskolcon, sem Balassagyarmaton nem nyílik tanítóképző. Az egrihez hasonlóan ezeket is bezárják, nem gondolva arra, hogy Észak-Magyarország ezzel egyszerre elveszti összes tanítóképző intézetét. Hogy azokon a helyeken, ahol az egri tanítóképzősök majd a jövőben folytatják tanulmányaikat, mennyire találhatók meg az Egerben hiányolt „tárgyi feltételek”, a legjobb példa Jászberény. Itt ugyanis, ha az egri képzősök áttelepítésével felduzzad a létszám, csak új építkezéssel lehet a szűkké váló helyet bővíteni. Sárospatak, vagy Nyíregyháza meg egyáltalán tragikus helyzetbe kerülhet, hiszen ott jelenleg is nagyon rossz körülmények között küszködnek az intézetek.

Az érvek százait sorakoztatták fel az egri tanítóképző, valamint a megye illetékesei az intézet megmaradása mellett az elmúlt hónapok során. A Művelődésügyi Minisztérium egyetemek és főiskolák főosztálya vezetői egy ízben határozottan meg is ígérték, hogy a már előbb kiadott rendeletet hatálytalanítják, ugyanakkor viszont a Minisztertanácshoz már elment jóváhagyásra az a lista, amelyen a

jövő évben működő tanítóképzők szerepelnek — ezek közül azonban az egri iskola hiányzott. Szinte felvetődik a kérdés, hogy kinek volt érdeke megyei vezetőink félrevezetése, azért, hogy ne tudjanak már idejében közbelépni és intézkedni.

A minisztérium részéről az egri ^ Gárdonyi Géza Tanítóképző ellen alapos indokként csupán a „tárgyi feltételek” hiányát hozták fel. Ez tisztázódott. Nem marad tehát hátra más, mint a makacs ragaszkodásban egyebet látni: például a tantestület nem megfelelő összetételét.

Erre a ki nem mondott, de érezhető érvre azonban meg vannak a megfelelő ellenérvek. Lássunk néhányat: az új tanítóképző reform megalkotására, összeállításéra a legjobb szakemberekből nemrégen bizottság alakult. Tagjainak 90 százaléka fővárosi szakember volt, ketten azonban a vidéket képviselték. Ezek egyike az egri Gárdonyi Géza Tanítóképző tanára, dr. Somos Lajos. Magával a bizottságba hívással elismerték tudását. Ugyanilyen országosan elismert pedagógus a módszertan tanára, Kovács Vendel. Az intézetben rajtuk kívül két kormány ki tüntetett is dolgozik: Vásárhelyi József és Hór- völgyi István, \ hatan pedig a Közoktatás Kiváló dolgozója címet viselik. Szakvonalon sem lehet tehát semmi kifogás a tanári kar ellen. S ha lenne, a minisztériumnak minden lehetősége ■ megvan arra, hogy jobb gárdát alakítson ki áthelyezésekkel. Ez sokkal köny- nyebb is, mint az egész intézet bezárása.

A TANÍTÓKÉPZŐ vezetői eddig nem mertek kardoskodni túlzottan az intézet meghagyása mellett, mert abban reménykedtek: nincs még minden elveszve, hiszen van egy olyan határozat, hogy a jóváhagyott intézeteken kívül a szükségletnek megfelelően esetleg mások is működhetnek a jövőben. Az egri képző felszámolása azonban megkezdődött. A minisztérium hivatalos átiratban utasította az intézet igazgatóját, hogy a három írógépből — amely közül csak egy használható ugyan — a két legjobbat küldjék át Jászberénybe. Ezenkívül le kell adni a zeneszerszámok nagy részét, a fizikai, természetrajzi, kézimunka szertárt, a politechnikai oktatáshoz való eszközöket, az egész könyvtárat. Ez még akkor is óriási bajnak számítana, ha csak a tanítóképzőről lenne szó. De ha az intézetet be is zárják, akkor is megmarad az általános iskola és a gimnázium, sőt, tizenkét osztályos gimnáziummá alakul át a jövő esztendőtől kezdve. Az elszállításra szánt eszközök hiányában azonban ennek működése is lehetetlenné válik.

A TANÉVNEK MÉG NINCS vége, még hosszabb idő áll az illetékesek rendelkezésére a következő oktatási évad megkezdéséig, tehát van lehetőség a mégegyszeri alapos, s mindent figyelembe vevő meggondolásra. Bizonyos, hogy ez nem ártana, csak használna Egernek, és a Gárdonyi Géza Tanítóképző Intézetnek, mert Eger ugyan messze van, mesz- szebb, mint a főváros tanítóképzői, vagy Jászberény, mégis, képzőiének 131 esztendős gyönyörű múltja, nagy hagyományai, s maga a város is megérdemelné, hogy ne fosszák meg egyik fontos, pedagógusokat képző intézményétől.

— g«r.

All a vásár

(Folytatás az 1. oldalról)

Áll a bazár a tiszanánai vásáron.

A nagy melegben olykor jólesett egy-egy pohár frissen csapolt sör a vásározó gazdáknak.

A vásárra igen sok szarvasmarhát hajtottak fel, s elég jó piaca is volt.

(Markusz László képes riportja)

Nincs segítség ?

öt esztendeig dolgozott egyfolytában az egri Dobó István Gimnáziumban, mint hivatalsegéd, özv. Borbás Já- nosné. Több mint két esztendeje aztán egyik napról a másikra beteg lett, megfázott a tüdeje. Táppénzes állományba került. Csakhogy nemrégen lejárt a végső határidő is és az SZTK törvényszerűen megvonta a táppénzt. Azóta az özroegyasz- szony 73 éves édesanyjával és kereskedőtanuló kislányával csak tengődik, küszködik, jár egyik szervtől a másikhoz, — eredménytelenül.

A gimnáziumba nem mehetett vissza, mert ott gyerekek vannalc, hátha megfertőzi őket, pedig betegsége nem fertőző. Mondjuk, ez mégis érthető, mert a pedagógusok is, a szülők is aggódnak a tanulók egészségéért. De miért nem lehetett Borbásnénak valami megfelelő, csökkent munkaképességéhez mért állást biztosítani? A Háziipari Szövetkezet kosárfonó részlegéhez dugták be demizson-fonónak és ezt a munkát két hétnél tovább nem bírta. Naponta tíz órát kellett dolgoznia — úgy, mint a többi egészséges embernek & végig ülve, egy

étkezési lehetőséggel. Nem bírta a sok ülést, az egyszeri étkezést, teljesen legyengült és ismét beteg lett. Azóta végképp nem dolgozik sehol sem.

Egy esztendő hiányzik a beteg asszonynak ahhoz, hogy nyugdíjat kaphasson, s nem is sok, de számára mégis sokat jelentő jövedelemmel dolgozgathasson a ház körül. De hol kap állást és mikor? Számtalanszor járt a tanácsnál, a szakszervezezetnél, segítséget kérve. — Majd, majd, édes Borbás néni — ígérgették mindkét helyen. Az idő azonban múlik és Borbás néni havonta 150—160 forintból él két hozzátartozójával. Vállalna takarítást, kézbesítést, hivatalsegédi munkát, kerékpár megőrzést, moziban jegyszedést, portássá- got, vagy, vagy ha ezek közül valamelyiket nem lehet, akkor bármit, csak dolgozhasson. Hónapok óta munka nélkül van, s bajára nincs segítség?

Nem hisszük. Csupán ügye intézőinek lelkismeretességén múlik az, hogy végre dolgozhasson, ahelyett, hogy továbbra is rágnia és emésztenie kelljen magát kilátó*- talon ^flyrrtán.