Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-10 / 108. szám

1959. május 10., vasárnap »EFCJSA6 s Ä jövő tsz-könyvelői között Ä jő vizű kút [ az ÚJONNAN I megalakult, több éve működő, de most meg­erősödő termelőszövetkeze­teknek egyre több képzett könyvelőre, tervezőre és sta­tisztikusra van szükségük. Me­gyénkben 100 új termelőszövet­kezet kezdi meg ősszel a közös munkát és ezenfelül még 50 képzett könyvelőre lesz fzük- ség. Egy részüket alkalmi könyvviteli tanfolyamokon ké­pezik ki, de sok ember kerül ki' az egri Alpári Gyula Köz- dasági Technikumból- is. A Klapka utca árnyékot ve­tő fái között meghúzódó isko­la tantermeiben csend van. Fo­lyik a tanítás. Az év vége ro­hamosan közeledik. Az utolsó évfolyamosok az utolsó dolgo­zatokat írják, s talán több al­kalommal már nem is jut fe­lelésre idő. A hét végén bal­lagtak, a következő héten lesz­nek az írásbelik, majd a szó­beli vizsgák, aztán vége négy évi tanulásnak. Kezdődik az élet akadályainak leküzdé­se. gyet. Ilyen azonban ritkán fordul elő, mert az osztály tud­ja a tervezés, könyvvitel és a statisztika anyagát. Szeretik is ezeket a tantárgyakat. AZ ELMÚLT 'ÉVEKBEN A FÖLDSZINT! koppan még az óvatosan lépők cipője is, s a nagy csendben klhallatszik a felelő, vagy a ta­nár magyarázó hangja. A ne­gyedikesek az életre készül­nek, tudja ezt a IV. A-ban Petróczki Anna is. Ügy tanul, úgy igyekszik, hogy kiérde­melhesse a tiszanánai szövet­kezet bizalmát, s őt válasszák meg.-gazdasági ügyeiknek inté­zésére. Szülei is Tiszanánán dolgoztak, eddig' egyedül föld­jükön, de tavasz elején a helyi termelőszövetkezetbe kérték felvételüket. Édesapja mellé kívánkozik Csont Maráit is. Reméli, hogy sikerül neki va­lamelyik makiári tsz-be jutnia könyvelőnek. A IV. B. osztályban minden­ki' a számolásokba mélyed, egyik az értékcsökkenést szá­molja. .másik a beruházott ál­lóeszközöket és forgóeszközö­ket könyveli el. Csak Farkas Edit tanárnő sétál köztük, . ügyelve arra, hogy senkinek, se legyen alkalma., „puskázni". Márton Mária már úgy dolgo­zik, úgy számol, könyvel, mintha a termelőszövetkezet könyvelését végezné. Szülei még egyénileg dolgoznak mak­iári földjükön, de ő már a ter­melőszövetkezet könyvelője akar lenni. A IV. C-ben már nagyobb a zaj. Érthető is, hisz ez már ve­gyes osztály. Felelnek, s bizony meg kell gondolni, hogy mit mond az ember, mert a kapott jegyek már döntően befolyá­solják az év végi eredményt. Holló Erzsébet a tíznapos ösz- szesítőről, Herryi Erzsi a bér­fizetési jegyzékről, Mező Erzsi a bérfizetési jegyzék rovatai­ról. összeállításáról, míg Sós Ildikó az előleg-nyilvántartás­ról felel. Ha nem tud a felelő, Nagy János tanár tollá kö­nyörtelenül beírja a rossz je­szinte törvényszerűvé vált az, hogy a faluról a városba ke­rült fiatalok már nem vágytak vissza falujukba, hanem azon igyekeztek, hogy a városban keressenek állást. Ez a nézet az idén teljesen megváltozott a Közgazdasági Technikum végző diákjai között, s egyre többen határozták el, hogy ha­zamennek, és a termelőszövet­kezetekben vállalnak állást. ­Az idén 69 diák fog itt érett­ségizni, s a továbbtanulókon kívül 40 diák .— az idén vég­zők 68 százaléka — választot­ta a termelőszövetkezeti éle­tet. Ennek a nézetnek kialakí­tásában nagy szerepe volt a Művelődési Minisztérium, a KISZ és a SZÖVOSZ által ki­írt pályázatnak is, amelyen a Közgazdasági Technikum diák­jai részt vettek. A IV. B. osztály a komlói Kossuth-ot, míg a IV. C. a verpeléti Dózsát látogatta meg, s jól kidolgozott pályázatuk­ban fejtették ki a közös mun­ka előnyeit az egyénien gaz­dálkodók felett & mutatták be az eredményeket. A pályá­zat elkészítésében re t vett a két osztály minden tanulója, s így ezen .keresztül betekintést nyertek a termelőszövetkeze­tek életébe. A pályázat jól si­került. Erről tanúskodik a Művelődésügyi Minisztérium dicsérő oklevele, de eredné-’ nyes is volt, mert megváltoz­tatta a termelőszövetkezetedről ■ alkotott véleményüket. A ta­nárok osztályfőnöki órákon, szaktárgyakon — mint a köny­vitel, statisztika és tervezési órák — segítettek az olyan di­ákoknak a döntésben, akik még nem választottak az ipari vállalat és termelőszövetkeze'' között. Nagy János tanár vezetésé­vel a könyviteli szakkörökön — ahol mind a három osztály végző diákjai megjelentek — mezőgazdasági üzemszervezés­sel, a termelőszövetkezet könyvelési kérdéseivel foglal­koztak • nemcsak elméletben, hanem megismerkedhettek a termelőszövetkezeteknél alkal­mazott bizonylatokkal, nyil­vántartásokkal, Könyvelési té­telekkel, s meggyőződhettek arról, hogy á termelőszövetke­zetekben alkalmazott nyilván­tartások lényegében azonosak az iparban alkalmazottakéval. Így az idén végző diákok nemcsak szeretnének tsz-köny- velők lenni, hanem képesek is arra, hogy egy termelőszövet­kezetben dolgozó könyvelő feladatkörét hibátlanul ellát­hassák. |már CSAK NÉHÁNY I lasztja el őket az érettségitől, s attól, hogy kilépjenek az életbe, amelyet már a jövőt jer lentő termelőszövetkezetekben szeretnének megkezdeni. Ez nemcsak egyszerű pályaválasz­tás, hanem állásfoglalás a ter­melőszövetkezet mellett, s tö­retlen hit az alakuló szocialis­ta mezőgazdaság győzelmében. Pilisy Elemér Panasz, panasz, hát már megint panasz... készül Komlón. A fúrószerke­zet már lenn, a föld mélyében kutatja, s nemsokára bőven ontja majd friss vizét az új kút. A SZÚNYOGOK ISZONYODNAK A B-VITAMINTÓL Dr. Mutting német orvos megfigyelése szerint 100 mi! ligramm B-vitamin a szerve­zetben, ellensúlyozza a szú­nyogcsípés viszkető hatását. Másik megállapítása, hogy a szúnyogok nem is csípik meg azokat, akik elég B-vitamint fogyasztottak. „Váll váll melletti küzdelmet99 vívtak as építőipari brigádok as első negyedévben Megyénk üzemei, vállalatai felájánlást tettek a pártkong­resszus tiszteletére és munka­versenyt indítottak. A vállala­tok, gyárak tervei a munká­sok felajánlásaira, javaslatai­ra támaszkodnak és a dolgozók lelkesedésén, akaratán múlik az eredmény. Sok helyen még most közölték a kongresszusi felajánlásokat, van azonban olyan vállalat is, ahol már a munkaverseny egy szakaszá­nak az értékelése is megtör­tént. Nemrég érkezett hozzánk a jelentés. Gyöngyösről, az ÉM. Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalattól, hogy érté­kelték a munkaversenyt, amelynek elsőnegyedéves idő­szaka lezárult. A jelentés szö­vege így kezdődik: „A bizott­ság egyhangúlag megállapítot­ta, hogy a kőműves-brigádok közötti munkaversenyben a legjobb eredményt Molnár Já­nos kőműves-brigádja érte el.” Mint később kiderül, a Mol­nár-brigád a gyöngyösi 102 la­kásos tömb építésénél dolgo­zik, s a brigád tagjai mindent megtettek, hogy a munkaver­seny feltételeinek m'aradékta- lanul megfeleljenek. Ugyanezt tapasztalták azonban a másik két brigádnál, a második he­lyezett Kaknics Ferenc brigád­jánál és a harmadik helyezett Bóta Miklós kőműves munka­csapatánál is. Jól dolgoztak az ácsok is, sőt, ami több, talán a legjob­ban. Itt Gyánti József brigádja szerezte meg az első helyet. Nekik jutott a vállalat vándor- zászlaja is. Nemcsak teljesítet­ték amit vállaltak, hanem jó­val túlszárnyalták az eredeti terveiket. Legjobb bizonyíték erre, hogy a brigád vezetőjé­nek átlagos havi keresete 3400 forintra emelkedett. Második helyezett Csikós László bri­gádja, harmadik pedig Mayer Károly hatvani ács-brigádja lett. Igen hagy, „váll váll melletti küzdelem” alakult ki a kubi­kos-brigádok között. Az első végül is Molnár Lajos munka­csapata lett, .amely az egri nyolctantermes iskola építésé­nél dolgozik. Itt is csak mini­mális különbséggel került a második helyre Pataki László kubikos-brigádja és Bodonyi Béláék sem sokkal maradtak le az első helyezettől, holott nekik csak a harmadik jutott. Kitűnő eredményt értek el a fiatalok, a KISZ kőműves­brigádok is. Közülük első hely­re Mácsayt Gyuláék kerültek. Kitűnő, minőségi munkát vé­geztek és ezen a területen si­került legyőzniük a rpásodik helyezett Udvari László kőmű­ves KISZ-brigádot. Régi filmekben, színdara­bokban. szerepelt a háziúr figurája, aki fenyegetően ösz- szehúzott szemekkel járkált a házban, akitől rettegtek a gyerekek, s akiktől féltek az anyák. Senki ne higgye azt, hogy a háziúr figurája már a múlté. Találkozunk még ve­le, sajnos, napjainkban is. Természetesen ma már jóval kevesebben vannak, de azért annál nagyobb dühve! vetik magukat a lakókra, s főleg a gyerekekre. Nem minden háziúr ilyen, de akikről e sorok szólnak, azok kissé elgondolkodhat­nak ezen. Sok panaszos levél mondja el, hogyan veszekedik a házi­gazda egy-egy hangosabb aj­tócsukásra, s hogyan zavarja be a lakásba az udvaron ját­szó gyerekeket, Mi most a pontos név és cím helyett in­kább azt írjuk ide, hogy gon­doljanak ezek a háziurak régi gyermekkorukra: milyen jólesett nekik labdázni az ud­varban, bnjócskázni a folyo­sók labirintusában, s mily nagyszerűen lehetett meghú­zódni a fák hős árnyékában. Gondoljanak ifjú éveikre és hagyják békében a lakók gyerekeit. Ne zavarják, és ne fenyegessék őket. A lakáshoz az udvar, a kert, s a folyosó is- jár,, s ebben az országban, a mi társadalmunkban min­denki szereti és megbecsüli a gyerekeket. Mi nem is azt kérjük, hogy a szóbanforgó házigazdák szeressék az ifjú lakókat, de azt, igenis, követeljük, hogy hagyják őket nyugodtan ját­szani, szórakozni, még akkor Is, hogyha elismerjük, hogy az épület, a ház a házigazda tulajdona, (márkusz) A* EF 22-60 és az EF 21 93 motorkerékpárok vezetőihez Tegnapelőtt a délutáni órákban hatalmas sebesség­gel száguldó motorkerékpá­rok vonták magukra a nagy Csemege előtt álló és az Al­kotmány utcában sétálók fi­gyelmét. Fiatal motorosok egymást előzve robogtak a főutca irányába, átlépve a lakott területre előírt sebes­ségi határt és ezzel veszélyez­tetve a járókelők, s önma­guk testi épségét. Az észre­vehetően új motorokon még tisztán fénylett az EF 22—60, EF 21—95-ös rendszámtábla. Az Alkotmány utcai szá­guldozás után a Vörös Csil­lag Filmszínházzal szembe­ni utca elején pihentették a motorokat, míg a gazdájuk is igyekezett üdítő ital után nézni. A megfelelő állás után hatalmas robajjal rob­bantak ki a főutcára, mit sem törődve a sétáló járó­kelőkkel, a Széchenyi utca amúgyis zsúfolt forgalmával, majd dübörögve elszáguldot­tak a c?,akszervezeti Székház mellett. A rendőrség nem látta eze­ket az „ámokfutókat”, ezért •i figyelmeztetjük őket: az új jo nosítvány szabályos közlekedésre kötelez minden­kit. még ezeket a fiatalokat is. (K ács J.) Palántái jók a dinnyét, kapálják a borsót a komiéi termelőszövetkezetben követeeztében el­Az elmúlt napokban a kom­lói Szabadság Termelőszövet­kezet egész tagsága -kint dol­gozott a szántóföldeken. Befe­jezéséhez Közeledik öt holdon a dinnyepalántálás, de pótol­ják azokat a paradicsom- és paprika-palántákat is, amelyek a fagykár pusztultak. A tagság másik része a cu­korrépa első kapálását, egye- lését végzi, s arra szárriítanak, hogy a jövő hét közepére vé­geznek a 12 hold cukorrépa másodszori kapálásával.­Tovább fejlesztik és nagy üzemekben alkalmazzák a Heves mej<*:y«i expressz-kutak öntözési módszerét Budapesten a Kossuth Klub­ban Holló Géza mezőgaz­dasági mérnök, a Heves me­gyei MÉSZÖV főagronómusa tartott az elmúlt napokban előadást: „Expressz kutak fel- használása a mezőgazdasági nagyüzemek öntözési problé­máinak megoldásában" cím­mel. Előadásában rámutatott, hogy Heves megye több közsé­gében a 6-—12 méter mély, jegy nap alatt elkészíthető ku­tak segítségével elérhető az Alföld felé áramló talajvíz. Egy ilyen expresszkút percen­ként 4—600 liter vizet szolgál­tat motoros szivattyúk segít­ségével az öntözéshez. Növényvédelmi híradó — FEL VÖRÖSÖK, proletá­rok... — messze zeng az egy­ség fiatal katonáinak ajkán a dal, míg a lábak férfiasán egy­szerre lépnek a gyönyörű má­jusi időben. Az ország déli részén, az út mentén már egyes helyeken térdig ér a sűrű vetés. A fegyvereken vib­rál a friss tiszta fény. Kezdő­dik a napi foglalkozás, a meg­szokott, de a mégis változó kiképzés a laktanyában. — Géppuskatámadás jobbról — hasít bele egy érces hang a daloló menetbe, hogy pil­lanatok alatt elnémítsa azt. Megszakad a nóta, a rendezett sorok megbomlanak, hogy a másik pillanatban az út két oldalán a futóárokban ütő­képes harci sorokká rendeződ­jenek. Gyorsan, nagyon gyor­san történik mindez. Máris csattognak a fegyverek, dör- rennek éles hangjukkal a ké­zigránátok. A géppuska kere­pel, a jól fedezett állásból. Ki­futnak, támadásba mennek az első sotok és gyűrűbe fogják a veszélyes helyét. Már fut a második sor is. A harma­dik, a negyedik, és így to­vább, újra meg újra. A ka­tonák bátrak és leleményesek. Már megtanultak harcolni. Az össztüzek záróakkordjai s a nyomában keletkezett csend jelzi; sikerült elnémítani az ellenséges géppuskát. ükik fegyverre cserélték a szerszámot — Heves megyei fiatalok a néphadsereg soraiban — — Jó munka volt, elvtár­sak — hangzik a parancsnok szava, aki máris sorakozót rendel el s »az egység nóta­szóval folytatja tovább útját egy kis község felé. így szok­ták végrehajtani a harcásza­ti feladatokat ezek a kato­nák, akiknek túlnyomó több­sége egri, vagy legalább is Heves megyei fiú. — BIZONY, NEM KÖNNYŰ feladat volt ezt megtanulni — magyarázza az első szünetben a Hortról bevonult Tóth Zol­tán KISZ-titkár. Az első hó­napok és napok, a hideg, s a sok furcsaság ... mind-mind meg kellett szokni. Ma már könnyebb és pontosabban is megy. Emberekké váltak itt máris a fiatalok. Nézem a körülöttem ülő fia­tal harcosokat, arcuk barna, egészségtől duzzadó. Rozgo- nyi Nándor, aki az Egri Fi- nomszerelvénygyárban volt technikus, egészen megválto­zott. Az irodai levegő után, a kissé csípős, reggeli hideg és a kiadós gyakorlatok, jó étvágyat csináltak neki, ami meg is látszik rajta. Meghí­zott, telt lett az arca. — Az élelem — mondja Gó- cza László hatvani fiú — ma már igen jó. Eleinte furcsa volt. Hiába, úgy főzni, mint az én édesanyám, úgy nem tud senki a világon — ezt gondoltam. De most nagyon ízlik a mi szakácsunk főztje is. Megszoktuk az ő főztjei- ket, akik között akad egy egri fiú, Nagy Béla, aki a pincér­szakmában dolgozott bevonu­lásáig. A katonák jókedvűek. Az oka érthető. Épp a napokban nyerték el a „kiváló szakasz” kitüntetést, ami azt bizonyít­ja, hogy nem eredménytelenül, nem feleslegesen töltötték el itt az elmúlt hat hónapot. Ko­vács Sanyi, az állandóan jó­kedvű bélapátfalvi fiú, a ce­mentgyár volt munkása, önti szavakba a kitüntetés törté­netét. — Sokat tellett ezért dol­goznunk, fáradoznunk. De hogy megértsék, távolabbról kezdem. Amikor bevonultunk, parancsnokaink sokat mesél­tek a szocialista munkaver­senyről, ami a civil életben megvolt, de ugyanitt a hon­védségen belül is megvan. A civilek a jobb, a gyorsabb ter­melésért mennek nap mint nap „csatába”, mi pedig a na­gyobb eredményekért, a ki- kéiízési anyag jobb elsajátí­tásáért. Ez most a mi felada­tunk. A KÖVETELMÉNYEK igen magasak, de nem elérhetetle­nek. Gyakorlat kell hozzá és igyekezet. Egyszóval: mi is be­neveztünk a mi versenyünkbe. Nagyon készültünk a vizsgák­ra, mert ettől függött a helye­zésünk. Parancsnokaink vezetésével, most a vizsgák idején, sike­resen vettük az első „akadá­lyokat”. Egy vagy két né­gyes osztályzat akadt, a többi ötös lett. Talán úgy érzékel­tetném eredményünk nagysá­gát, hogy elmondom: a sok benevező közül mi értük el a legjobb eredményt, az igaz, hogy csak tizedekkel előztük meg a többieket. — Mindez azért történt így — folytatja R. L. főhadnagy, parancsnok —, mert a köve­telmény előírja, hogy a vizs­gára kijelölt tantárgyakból a bizottság előtt kiválóra, vagy legalább is jó eredményre kell vizsgázni. S ez igen komoly feladat. Már egy tized, vagy akár egy század is függővé teszi a helyezést. — Hogy állnak a szabadság­gal? — terelem más irányba a beszélgetést, hiszen katonák között nemcsak kedves téma ez, hanem erről is nagyon sok szó esik. Erre a kérdésre egy petőfibányai munkásfiú, Tóth István válaszol. — Eltávozáson többen vol­tunk, köztük én is. Persze 300—400 kilométerre, egy-két napra nem szaladunk haza, ha: nem sürgős dologról van szó.: A szabadságolás ideje a közel­jövőben megkezdődik. Azt hi szem, hogy a napokban már sokunkat visz haza a vonat Haves megyébe — a szülő­falunkba. A HEVES MEGYEI katonák parancsnokai, az eddig elért eredmények után csak meg­erősítik Tóth István mondását. — Akik ilyen jól dolgoz­nak — mondta befejezésül az egyik tiszt elvtárs —, azokat megjutalmazza a parancsnok. Azok a fiatalok, akik hat hónappal ezelőtt a civil élet ben, a gyárakban, üzemekben, a termelőcsoportokban jó munkát végeztek, most. nép­hadseregünkben is becsülettel megállják a he'vüket. FAZEKAS ISTVÁN A Heves megyei Növényvédő Állomás megfigyelései szerint az alábbi rovarok okoznak nagyobb károkat termésünk- . ben, s ezért a következő meg- ! előző intézkedések megtételét ' javasolja: A cseresznye- és meggyfá- | kát permetezzük meg két szá­zalékos DDT, vagy 0,4 száza­lékos Pernit oldatával az ara­szoló hernyók és a cseresznye- ' légy ellen. Almástermésű gyümölcsöse­inkben végezzük el a levéltet- . vek, a pókhálós almamoly és la különböző lombrágó her- In.vók, valamint a lisztharmaí I elleni permetezéseket. Ismételten felhívjuk a ter­helők figyelmét a 49d951 ; számú F. M. rendeletre, amely- ;nek értelmében a kukorica- Iszárat május 15-ig minden ; termelő égesse el, hogy a ku- I koricamolv lepkéiének kiraj- ’ zását megakadályozzuk. ÚTTÖRŐK. FIGYEI/EM! Kezdjétek meg a burgonya­bogár gyűjtését. Különösen a •hevesi járás úttörőinek figyel- 'mét hívjuk fel — ahol a leg­nagyobb mértékben kezdték .meg a burgonyabogarak a ter­mések megtámadását — mert ; a növényvédő állomás minden beküldött kilogramm burgp- nyabogárért és lárváért ö0 fo- irintot fizet Az így összegyűjtött pénz hozzásegít benneteket a nyári táborozás kellemesebbé tételéhez, ugyanakkor felbe­csülhetetlen segítséget ”-újto- tok a kártevő rovarok ölen indított hadjáratban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom