Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-05 / 103. szám

1959. május 5., kedd NÉPÚJSÁG •> A kisállattenyésztés tudományos fellegvárában (Tudósí tónktól.) VERÖFÉNJÍES tavaszi reg­gelen az utazás örömeitől és a várakozás izgalmaitól kipi­rult arccal szálltunk le a vo­natról a Gödöllői Állami Te­lepek nevű megállónál. A fü­zesabonyi Ifjú Természetkuta­tó Állomás kisállattenyészté­si szakkörének tagjai tettek kirándulást, hogy megnézzék milyen munka folyik a hazai kisállattenyésztés tudományos fellegvárában. Várakozásunk­ban valóban nem kellett csa­lódnunk. A hatvan négyzetki­lométeren fekvő csodálatos erdőségek, parkok, és halasta­vak birodalmában rengeteg a látnivaló. Nem egy röpke nap­ra, hanem hosszú hetekre és hónapokra volna szükség ah­hoz, hogy az itt folyó tudomá­nyos kutatómunka rejtelmeibe alaposabban beletekintsünk. A kutatóintézet egyik leg­nagyobb osztálya a baromfi- tenyésztés. S mivel az egész folyamat a csibe kikelésénél kezdődik, mi is ott kezdtük a körutat. A keltetőben a nagy­méretű keltetőszekrényekben : ízezer tojás „pihen” a pet- roleumfűtés melegében, alakul és formálódik bennük az új élet. Az egyik szekrénynél ép­pen a kelés ideje van. Serény asszonykezek szedik ki a to- ;áshéjak közül a gyámoltalan kis csibéket, ládákba csoma­golják, küldik az ország min­den tája felé. UTUNK ANEVELÖHÄZBA vezet. A továbbtenyésztésre szánt kis, pihés jószágok faj­ták szerint elosztva futkároz- nak itt, élvezik a villamos műanya melegét. Egy-egy részben, illetve rekeszben 400 kiscsibe van. önitatóból isz­nak, táplálékuk igen változa­tos, ezenkívül hidegebb idők­ben központi fűtés is ellátja őket meleggel. Mindenkinek tetszett a csibék étrendje. A kistenyészetekben megszokott állandó kukoricadara helyett itt a legkülönbözőbb apró­magvakból, állati és növényi eredetű fehérjékből, táptakar­mányokból áll a keverékük. Nem is csoda, hogy 6—8 hetes korukban már elérik a rán- tanivaló súlyt. — A megerősödött kiscsibék egész nyáron át vándorólak­ban laknak, és a határban tarlóról-tarlóra vándorolva látják el magukat élelemmel. — magyarázza kísérőnk, majd sorra megtekintjük az egész baromfiállományt. A törzsál­lomány a vasútról is jól lát­ható elkerített rekeszekben van;­Vezetőnk igen érdekes kí­sérletről számol' be. Télen, amikor a napok rövidebbek, villanyvilágítás segítségével meghosszabbítják a tyúkok számára a napot: mivel azok a napot hosszabbnak érzik, többet mozognak, jobban táp­lálkoznak, és így egész télen át tojnak. A nagy kifutó1-: mellett elhaladva sorra meg­tekintettük a magyar sárga, a kendermagos, a Kopasznyaké fajtákat, valamint a vörös iz­landi, a fehér, és a sávozott színű plymut tyúkokat. Mind­egyikük gondozott, jóltáplált állat, a kakasok súlya bármi­lyen fajtában eléri az 5—6 ki­lót. Ellátogattunk még az új, 120 ezres keltető építkezésé­hez is, amely már közel van a befejezéshez. Jövőre itt már 120 ezer csibét lehet egyszer­re keltetni, és az országos szükséglet jó részét ki tudják vele elégíteni. NEM KEVESEBB csodálko­zást keltett bennünk a takar- mányos-helyiség is, ahol szinte vegytani pontossággal készítik elő minden etetésre a barom­fiak adagját. Az egyik üstben krumplit főznek, a másikban sárgarépát párolnak, ezenkí­vül túró, savó, és különféle zöldnövények változatos keve­rékét állítják össze, Vezetőnk arról is tájékoztat, hogy kí­sérleteik égyiK fő iránya ki­tapasztalni azt, hogy a barom­fiak hogyan és milyen össze­tételű takarmányt tudnak a legjobban értékesíteni. A faj­tanemesítéssel kapcsolatban pedig arra törekszenek, hogy az edzett, ellenálló magyar fajták tulajdonságait párosít­sák össze a nagyhúsú és jó tojáshozamú, de igényesebb külföldi fajtákkal. A prémesállattenyésztési osz­tályon is rengeteg a látnivaló. Jelenleg éppen egy termelő­szövetkezeti küldöttség tartóz­kodik itt. Csatlakozunk hozzá­juk. Hosszú, emeletes ketrec­sorok labirintusában vezet az út. Oláh István kutatómérnök büszkén mutogatja a csincsil­la-tenyészetet. Ennek a ket­tős hasznú, ezüstösen csillogó szürkebundás nyúlnak a húsa és a prémje egyaránt kitűnő. Export-minőségű prémjéért darabonként 4 dollárt fizetnek a külföldi vevők. Egy másik sorban az angó- rák foglalnak helyet. — Az igazi angóra külföldi szárma­zású, és nem nagyon bírja a mi klímánkat, — hangzik a magyarázat. Éppen ezért a pirosszemű fehér magyar faj­tával keresztezzük őket. Az első generáció fél angóra, rö- videbb gyapjúval, de már erős és ellenálló. Ezeket az­után tovább javítjuk, szeret­nénk, ha ezek utódai is elér­nék az 50—60 dekás gyapjú­hozamot. Üjabb helyi specialitás a múkusrőtszínű nyúl, amely­nek abban van az előnye, hogy a szőrméjét nem kell át­festeni. eredeti színben dol­gozhatják fel bundának. Ugyancsak helyi kísérletezés eredménye a legutóbbi Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállításon is nagy sikert aratott magyar óriás, amely a belga óriás és egy magyar fajta keveréke. HATALMAS VÍZ partján, apró betonházaikbá, Különös csúnya patkányformájú álla­tok élnek. A nevük: nutria. A patkánynál jóval nagyob­bak, a hátsó lábukon úszóhár­tya feszül. Kifutójuk. a tóba vezet, hiszen ezek a különös állatok szárazon és vízen egy­aránt jól érzik magukat. Bun­dájáért, értékes prémjéért tartják őket. Hogy mennyire értékes a szőrméjük, bizonyít­ja az is, hogy egy-egy nutria ára 1300—1500 forint. A to­vábbiakban azt is megtudjuk, hogy nálunk még csak néhány éve foglalkoznak nutriate- nyésztéssel, s a különböző te­nyésztési és nemesítés! eljárá­sokat ez az intézet fogja a közeljövőben kidolgozni. Utunk utolsó állomása a halastavakhoz vezet. A 100 holdas tógazdaság vize még csendes, a halakat ugyanis csak májusban, az ívás ide­jére rakják ki a vizekbe. Ad­dig kisebb telelőtavakba,', vár­ják a sorsukat. Ezek a tavak a nádtetős halásztanya körül vannak. Éltető forrásvíz táp­lálja őket, s a délutáni napi- sütésben hatalmas pontyok és harcsák dobják fel magukat a sima víztükör alól. A ha­lászmester foglalkozásához hí­ven, hallgatag, csendes ember — sorra megmutogatja, me­lyik kis tóban vannak külön- külön a pontyok, a süllők, a harcsák. — egy-egy ilyen' tó­ban 650 anyahalat tárolnak a téli időben. A nyár elején már künn a nagy tavakban rakják le az ikrájukat. Itt etetjük őket. ősszel pedig lehalásszák. A továbbtenyésztésre száni példányokat visszahozzák a telelő-tavakba, a többit pedig értékesítik. A LÄTOGATÄS napja hamar eltelt. Bár látni- és tanulnivaló akadt volna még bőven, szinte a végtelenségig, de az idő sürgetett. Ízelítőnek, hasznos tanulságként ez is elég volt. az itt folyó mun­kákból. Szíves szóval megkö­szöntük a vezetők kedvessé­gét és fáradozásait. (Foto: Kiss) B munkásosztály harci programia Speidel tartja az ujját egy leendő bonni atombombavet:» egység riasztókészülékének gombján? Vagy Strauss? Vagy Hausinger? — Azok a kalandorok, akik a század­forduló óta tengeralattjáróik­kal. páncélosaikkal és szöges csizmáikkal már kétszer tűz­vészt és halált hoztak Euró­pa népeire? Ez a gondolat aggodalmat és nyugtalansá­got kelt Európa népeiben, s ugyanakkor megérleli a kö­vetelést: fékezzék meg a né­met militaristákat! Ez a veszély különösen az európai munkásosztályt nyugtalanítja. Az európai munkások már elég vért on­tottak ebben a harcban, •ame­lyet a Speidel — és bűntár­sai vezette csapatok ellen vívtak. Amikor a munkások szembeszállnak a Nyugat- Németországból kiinduló há­borús veszélyekkel, akkor sa­ját nemzeti érdekeiket, osz­tályérdekeiket is védelmezik. Hiszen országuk burzsoáziá­ja — osztályérdekből — le- paktál Bnnn-nal. A burzsoá­zia nemzetellenes politikája fokozza a munkásosztály fe­lelősségét. A nyugatnémet időzített bomba hatástalanítására már sok tervet dolgoztak ki. A legcélszerűbb eszköz, amel.v- Iyel megakadályozhatjuk, hogy Speidel megnyomja a riasztó gombot, a legjobb út a nyugatnémet militarizmus megfékezéséhez azonban a német békeszerződés. Ez nem­csak Németország, hanem a békére vágyó Európa érde­keit is szolgálná. Miután a béke fenntartása az európai munkásosztály természetes érdeke, harci programjának középpontjában a német bé­keszerződés kivívása áll. Ezért hívta fel a Szakszerve­zeti Világszövetség a világ összes szakszervezeteit, hogy „minden erejükkel támogas­sák a német militarizmus el­len és a békeszerződésért fo­lyó harcot”. A Szakszerve­zeti Világszövetség többek között javasolta, hogy mun­kásdelegáció utazzék Genfbe. Az egyes országok munká­sai különböző formákban és sajátosan nemzeti jelszavak alatt harcolnak a békeszerző­désért és a militarizmus el­len. Heröva norvég város vegyipari munkásai például tiltakoznak azellen, hogy nyugatnémet hadiraktárakat létesítsenek Norvégiában. Ezzel éppen úgy kifejezik ér­zéseiket, mint a dánok a két­perces csenddel és a nagy tüntetéssel a Dánia elleni fa­siszta támadás évfordulóján. Az angol dolgozók húsvéti tiltakozó menete Aldersmas- tonból Londonba, ugyanúgy Speidel és Adenauer ellen irányult, mint <• ..közös piac” országai kommunista pártjai­nak konferenciája, amely a békeszerződés megkötését „a nemzetközi enyhüléshez ve­zető út fontos szakaszának” nevezte. Az európai dolgozók szá­mos, formájukban és harci követeléseikben különböző akciót folytatnak a militariz­mus ellen. Bizonyos, hogy a munkások a genfi konferen­cia előestéjén még határozot­tabban és nagyobb súllyal követelik majd kormányuk­tól, hogy világosan határolja el magát a bonni militariz- mustól. Az akciók annál ütőképe­sebbek, minél egységesebbek. Ezt az aldersmastoni és a kop­penhágai tüntetés is bizo­nyítja. A német munkásosz­tálynak is a közös akció út­ján kell haladnia. A német munkásokra nagy felelősség hárul, hiszen Németország legerősebb és leghaladóbb osztályát alkotják. Kötelessé­gük megvédeni a nemzeti ér­dekeket. És a nemzet érdeke ma minden eddiginél sürge­tőbben követeli a békeszerző­dést. Ezt a feladatot csak úgy lehet megoldani, ha a Né­metország Szocialista Egység­pártja, a Német Kommunis­ta Párt és a Szociáldemokra­ta Párt által képviselt né­met munkásosztály közös lé­péseket tesz. Erre a NSZEP központi bizottságának a Szo­ciáldemokrata Párt vezetősé­géhez, minden szociáldemok­rata szervezethez és párttag­hoz intézett levele is rámu­tat. A levél tárgyilagosan méltatja a német kérdés megoldására vonatkozó szo­ciáldemokrata terv pozitív oldalait és baráti hangnem­ben elemzi a nem követke­zetes nézeteket. A levél kö­zös tanácskozásokat, összné- met munkáskonferenciát és egyéb konkrét lépéseket ja- vasoL A Szociáldemokrata Párt vezetőségének egyik bi­zottsága azonban minden ja­vaslatot visszautasított. Ezt az elutasítást nem te­kinthetjük véglegesnek. Az utolsó szót maguk a munká­sok, a Szociáldemokrata Párt tagjai és funkcionáriusai mondják majd ki. Be kell bizonyítaniok: a német mun­kásosztály érzi a felelősséget, amellyel európai munkástár­sainak tartozik. Mikor a tavaszi fagyok után a bimbó megdermedten lehull, az ember nemcsak a kárt nézi, hanem önkéntelenül is észre­veszi azt a kis tragédiát, amit a természet szenvedett el. Ezekben a hideg szelekkel ját­szadozó napokban mentem el — nem is egészen véletlenül — Egerben, a Kertész utca 100. alá, a Heves—Nógrád megyei Gyermekvédő Otthonba. Tud­tam, hogy egy elsőrendűen működő intézményt fogok ta­lálni, de arra is számítottam, hogy azokat a gyermektragé­diákat fogom hallani, amelyek a gyámhatóság intézkedése so­rán itt nyernek orvoslást. El­gondolásomban nem csalód­tam. Néhány sorsot írok le fi­gyelmeztetőül és tájékoztatóul ~ a felnőtteknek. ★ M. Gyula salgótarjáni gye­rek most kilenc esztendős Szülei különváltan élnek. Any­jának a gyerek ötéves korá­ban kezdett teher lenni. Ami­kor beteg lett M. Gyula, anyja elvitte őt a kórházba, de nem volt kíváncsi arra, hogy fel­gyógyul-e valaha, mert nem jelentkezett érte. Azért meg­találták a fiáról megfeledke­zett anyát és a gyermekei visszakapta. 1955. nyarán a lelketlen any£ szabadulni akart ötéves fiátó és a kútba dobta. A szomszé­dok felfigyeltek a félig rejtet­ten elkövetett aljas cselekedet re és M. Gyulát megmentették Az anyát börtönbe zárták most is büntetését tölti. A gyámhatóság gondozásba- vételi határozatot hozott, de az anya azt megfellebbezte. Hogy milyen indoké! ássál? Képte­lenség minden szava fellebbe­zésének. A nagyanya is akarja gondját viselni a gyermeknek, de a gyámhatóság a gyermek állapotára tekintettel nem ad­ja őt ki. M. Gyula .nehéz ideg­zetű, képtelen a gondolkodás­ra, nevelni alig lehet, izgága, szertelen. Ki tudja, milyen be­nyomásokat, élményeket hor­doz tépett idegeiben? Miket élt már eddig annál az anyá­nál, aki eljutott a gyilkos szándékú mozdulatig? Milyen emberré válik majd? ★ Cs. Katalin 1950. decembe- rébsn született. Apja részeges, fizetéskor csak részegen tudott hazajönni. Az ital gorombasá­gokra késztette az apát, verte az anyát, a gyermeket. Amikor az apa nagyon jó akart lenni a lányához, már két-három- éves korában tömte beléje a rumot, ha meg ú«v tetszett neki, verte őt a nadrágszíjjal. Középút ebben a környezetben lehetetlen volt. Az apa olykor elverte az asz- szonyt a háztól, hogy a falu­ból más asszonyokat hozzon a házba időlegesen. Az asszony aztán 1956-ban disszidált. Az apa ekkor életközösségre lépett egy asszonnyal, akinek ugyan­csak volt egy gyermeke. Cs. Katalint a mostohaanya elva­dította magától bánásmódjá­val, az apával együtt és kü- lön-külön ütlegelték. Az apja lemondott Cs. Ka­talinról, amik'-- a gyámható­ság a lányka megmentésére sietett. Az Otthon Salgótarján­ba helyezte ki Cs. Katalint, akit a gondozó szülők örökbe akarnak fogadni. A lányka jól tanul, nincs rajta semmiféle terheltség nyoma, csak az idegrendszere gyógyul nehe­zen: ideges, állhatatlan. ★ Az ember megütközik H. Mária alig négyesztendős kis­lány sorsán. Egy szép napon, 1957-ben anyja, apja, közös el­határozással rázárta az önma­gával tehetetlen kislányra a lakást és ott hagyták őt. A szomszédok három nap múlva fedezték fel a szülők távozá­sát és eredményesen kérték a hatóság közbelépését. A lánykát szerető-gondosko­dó házaspárhoz helyezték ki, örökbefogadási szándékkal. Nagyon szeretik a gondozó­szülők, mert értelmes, helyes kislány, és örömüket találják benne azok. akik örökbe akar­ják fogadni őt. És itt jön az igazán hihetetlen fordulat: a vérszerinti szülők előkerültek és kérik vissza a gyereket. Hogy milyen szándékból, azt egyelőre a tett nyilatkozatok mögül nehéz kihámozni. Lehet, hogy H. Mária visszakerül szü­leihez, 1 ’. a jogszabály merev értelmezése érvényesül, de úgy hiszem, a törvény szellemében cselekedve, a gyámhatóság erélyes és indokolt intézkedés­sel megakadályozza a szeren­csétlen lányka sorsának újabb tragikus fordulatát. ★ X. Józsika esetéhez hason­lót csak romantikus francia re­gényekben olvashatunk. Józsi­káról egyelőre semmi többet, bizonyosat nem tudnak, mint azt, hogy Józsikának hívják, lehet négy- vagy ötéves. Is­meretlen anyja elhagyta őt a karcagi tanyákon. Egy asszony, a talált gyermeket, utazása al­kalmával elhozta Füzesabo­nyig. A vonatban szóbeszéd tárgya volt a csöppség. Az asszonytól elkérte valaki, ha­zavitte és mintegy hónapnyi ideig tartotta magánál. Akkor úgy gondolta, visszahozza őt annak az asszonynak, akitől kapta. Annak nem kellett, így hát a névtelen Józsikát állami gondozásba vették. Hosszú he­tek, hónapok óta folyik a munka az Otthon részéről, hogy felderítsék a szülőket. Eddig nem sok eredménnyel. X. Józsika ügyes, értelmes fiúcska, csak azt nem tudják jelenleg, hogy hány évesnek tartsák. Testi és szellemi fej­lettsége nem felel meg az ed­dig beszerzett adatoknak. Vagy az is lehet, hogy az eltűnt anyával az összes adatok el­tűntek és kideríthetetlenek? ★ Négy gyermek, Cs. Gyula, Béla, Irén, Ilona — mindnyá­jan testvérek — egyszerre ke­rültek állami gondozásba. Anyjuk önmagával tehetetlen asszony, aki nem tud gondos­kodni testi elesettsége miatt övéiről. Apjukat 1959. január­jában közlekedési bahaséi ér­te és munkaképtelenné vált. A gyermekek közül kettő — Gyula és Irén — gondozó­szülőkhöz kerültek, a másik kettő pedig jelenleg is bent lakik a Gyermekotthonban. Az elmúlt héten meglátogatta őket a szerencsétlen apa, aki­hez a gyermekek nagyon ra­gaszkodtak, de akiről tudják, hogy súlyos idegközponti sérü­lése miatt kenyérkereső ember nem lesz. Igen szomorú egy ilyen találkozás. ★ Szünet nélkül sorolja a tra­gikus változatokat a Gyermek- otthon igazgatója, Balogh Bé­la. A részletekben és a gyer­mekek jellemzésében pótolják az adatokat Balogh Ilona ad­minisztrátor és Bartók Éva gyermekvédő felügyelő. És amikor látják, hogy a sok nyo­masztó tragédia hatott rám — a szülők kegyetlensége és mostohasága megdöbbentett —, akkor mondanak néhány vi­gasztaló adatot is. — A Gyermekotthon összlét- száma kb. 460 fő. Ezek túl­nyomórészt nevelőszülőknél vannak, a tankötelesek jelen­tős része kollégiumokban. Egerben hat, Hatvanban tíz, Salgótarjánban nyolc középis­kolás diákunk van — mondja az igazgató. Van köztük ki­tűnőrendű tanuló is, KISZ- titkár is. Tavaly a Német De­mokratikus Köztársaságban voltak jutalomképpen turistás­kodni. Kettő tanár akar lenni. — Gyermekotthonban jelen­leg húsz férőhely szolgál az átmenetileg itt tartózkodók el­helyezésére. A két megye helyzetét figyelembe véve, ál­landó gyermekotthont kellene létesíteni, mert az állami gon­dozás szép és nagy horderejű feladatát az állandó gyermek- otthonban eredményesebben lehetne megoldani. — El kell mondanom azt is. hogy államunknak egy évben : .inden gyermek átlagban ti­zenegy ezer forint költséget je­lent. De ném az összeg fontos, bár az sem lényegtelen. A lé­nyeg: a humanitás, a szerető gondoskodás, amellyel az ál­lam az élet kicsinyke, nagyob­bacska elesettjeit, az önma­gukról és emberi kötelessé­gükről megfeledkezett szülők kitaszítottjait felkarolja és igyekszik begyógyítani testi és lelki sebeiket egyaránl. A tel­kieket mindig nehezebb. (f. a.) Amikor a szülök vétkei miatt a gyámhatóság közbeszól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom