Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-31 / 126. szám
VILAü PROLETÁRJAI, EüVESÜUETEK! Gyermeknap 1959 AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA X. évfolyam, 126. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1959. május 31., vasárnap > v is magyar irodalomért66 Az egri főutca nconfényei alatt egy behemót őskori szörny: az aszfaltozó gép. Előtte maroknyi tűz, a tűz mellett kicsi öregember, drótkeretes pápaszemmel és újságot olvas. Éjjel 11 órakor, egy öreg éjjeliőr. Paraszt- asszony nagy hátival, szaténra alkuszik a rövidáru boltban. Egyik kezében a ménkű nagy buksza, a másikban újság: kettő is. Egy' barátom meséli: megegyeztünk a feleségemmel, hogy most egy' ideig nincs könyvvásárlás, kezet is adtunk rá egymásnak, hittel fogadtuk, hogy úgy lesz. Másnap a kapu előtt találkoztunk, s mindketten elvörösödtünk. Hiába, nem lehet ellenállni a könyvkiadásnak — sóhajtott fel őszintének látszó kétségbeeséssel. A lovasnemzet mítosza régen megkopott. Nemcsak azért, mert traktorok járják mind nagyobb számban a határt, hanem a könyv miatt is. Először megalakul a termelőszövetkezet, aztán nem sokkal utána megalakul a szövetkezeti könyvtár. Nincs olyan vállalatunk, üzemünk, intézményünk falun, városon egyaránt, ahol ne lenne egy kisebb, vagy nagyobb könyvtár. Olvasó nemzetté lettünk. olyan nemzetté, amelynek szelleme kielégíthetetlen szomjúsággal habzsolja a könyvet, a tudást, a szépet és a jót. Azelőtt a könyvtár egyet jelentett a polgári élettel, azelőtt a könyv egyúttal már bizonyos társadalmi rangot is jelentett. Nem azért, mintha az a bizonyos társadalmi rang adta volna az igényt a könyv szeretetére, de az adta a pénzt, hogy ha volt ilyen szeretet, hát meg is vásárolhassa szerelme tárgyát, ki akarta. A sajátos hangú Ambrus Zoltánról jegyezte tel a krónika, hogy egyik könyvéből még tíz példány se kelt el és egészen neves, kimagasló egyéniségű íróink közül is nem egy — mint például Karinthy — állandóan a nyomor félelmetes szakadékénak a szélén járta a mindennapi kenyérért folyó kegyetlen küzdelem soha meg nem szűnő táncát. Néhány írón, költőn kívül ki ismerte szerte e nyomorgo hazában, ahol nemcsak a test. de a szellem is nyögte a gondolat nélküli szegedi gondolat bilincseit, ki ismerte a lélek mérnökeit: hol találkozott az író és olvasó. hol mondhatott véleményt a munkás, a paraszt, a kisember az irodalom életévül, s ennek az etetnem vér- teslecskéiről. Amit annak idején Vajda János írt röpira- taiban az maradéktalanul érvényes volt és maradt egy emberöltő múlva is, ha a „az magyar nyelvért" nem is kellett olyan jellegű harcot folytatni, mint folytattak nyelvújítóink, de harcolni kellett „az magyar irodalomért...” Pékár Gyulákkal, Rákosi Jenőkkel, a legma- gyarabb svábbal, Herczeg Ferenccel és a többiekkel. Az övék volt a hivatalos irodalom, más minden kívülrekedt azon a körön, amelyet az úri Magyarország elfogadott, támogatott és elismert. Ha a Horthy-Magyarorszag bűneit kelt felsorolni, nem szabad abból kihagyni a meggyilkolt József Attilát, a meghamisított Ady Endrét, a száműzött Bródy Sándort, a tüdőbajban meghalt Thuri Zoltánt, a hontalanná tett Gábor Andorokat és a többieket, akiket vagy elnémítottak, vágj’ elnémítani igyekeztek, vagy legalábbis megvásárolni próbáltak. Nem szabad a bűnök felsorolásából kihagyni a hódmezővásárhelyi könyvesboltot, amelyről Móricz írt, nem szabad az analfabétizmust, az elkallódott munkás-, és paraszttehetségek ezreit, akik még a mík- száthy Különös házasság ezermesterei sem lehettek. S ha valaha számot vetnek majd utódaink, mit tettünk és teszünk ebben az országban, mi e kor formálói, a holnap impozáns épületének szerény kőművesei, akkor minden bizonnyal nem hagyják ki erényeink és eredményeink felsorolása Ivói a könyvet sem. Nem hagyják ki, mert nem Is hagyhatják ki. hogy negyed ember- öltőnyi idő alatt megszűnt egy tízmilliós országban az analfabétizmus, hogy végtelen polcokat csináltunk a sokasodó könyveknek, hogy könyvtarakat létesítettünk és iskolákat, hogy könyvet, újságot, olvasnivalót, tudást adtunk munkásnak, parasztnak, ha még csak egy araszt is. Nincs Baumgartcn-díj, de van Kossuth-díj! Nincs mecénás. aki sznobizmusból, vagy tisztességből cs irodalom- szeretetböl hozzájárul egy író művének megjelentetéséhez. de van állami könyvkiadásunk, amely nap mint nap jelenteti meg a magyar és világirodalom legjobb (majdnem mindig a legjobb!) alkotásait, van népi államunk, amely nyugodt megélhetést, és felszabadult népünk, amely mély elismerést biztosít a nép írói számára. Olvastam valahol, hogy a londoni British Múzeum könyvállománya évente egy kilométerrel növekedik. Érdemes volna egyszer tán azt is megmérni, hogy a magyar könyvkiadás, amely azelőtt ötszáz, meg ezres széria- kát tudott csak piacra dobni abból, ami könyv és tízezreseket,' abból, ami csak könyvnek nézett ki, nos, hogy ez a mai magyar könyvkiadás hány kilométert „termel' évente ... Már csak az összehasonlítás miatt! Hajlamosak vagyunk arra. hogy amikor beért a gyümölcs, ne csak azt feledjük el, hogy nemrég meg zöld volt és fanyar, de még azt is, mennyi baj, gond, aggodalom kísérte, hogy magát a fát termővé neveljük. Hát ne Jegyünk feledékenyek! Hát ne feledjük, hogy az úgynevezett ,,magyar szellemiség" — amely annyira volt magyar, mint amennyire szellemiség! — helyén mi teremtettünk igazán magyar, nemzeti és igazán népi irodalmat, kultúrát, úgyhogy közben nagy összefogással részévé tettük a világ haladó kultúrájának, irodalmának is. József Attilát most fordították le franciára. Petőfit, Adyt most ismerik meg igazán még Nyugaton is, mint a szovjet irodalom remekmívű ékszereit, szomszédaink niagávalragadó. igaz alkotásait is csak most ismerte meg igazán dolgozó népünk. Erre az irodalmi internacionalizmusra. amely nem valami különös megjelenési formája irodalmi életünknek, hanem része egész életünknek, politikai tevékenységünknek, — erre méltán lehetünk büszkék és vagyunk is 1959 ünnepi könyvhetén. Gyurkó Géza m NEMZETKÖZI SZEMLE ★ Det Ferenc: GYÖNGYÖSI MOZAIK ★ TERMELŐSZÖVETKEZETI HÍRADÓ FAGYAINKBÓL ★ Suha Andor: „RAMÓNA ■k GYEREKEKNEK ★ EGÉSZ HETI RÁDIÓMIISOR k Kiss János: A BIZALOM EREDETE k NÉHÁNY SZÓ EGY KIÁLLÍTÁSRÓL £VV\^*VvVYVVAArVN^VV%VV^vVVNAAA'VVYS^VVVN/VVNArVNA^VVS SEGÍTÜNK ANYUKÁNAK . (Márkusz László felvétele) 'WVVVVVVVV\A/VVWVVVWNAAA^/VWSAAA/VV*^VVV Megtörténi a tissanánai víztorony műszaki átadása Növekszik a szarvaskerej» vetésterülete Akinek * Tiszanána felé vezet áz ’ üf ja, csodálkozva nézi a nemrég felállított, 50 köbméteres víztornyot, amelynek nemrég történt meg a műszaki átadása. Rövidesen • megkezdik a szár vattyúház és a víztároló építéséi. majd sor kerül a csövek lerakásába. A vízvezeték csövei legnagyobb részben már meg is érkeztek. A tervek szerint már a nyár végén megkezdi működését az új víztorony és Tiszanánán vízvezetékből kapnak vizet a község dolgozói. Megyénk, területén az utóbbi években '' egyre több a szarvaakerep vetésterülete. Amíg három évvel ezelőtt csupán egy-kótszáz holdat vetettek, ma á v.etéslerület meghaladja a 2000 holdat. A szarvaskerep első kaszálása befejeződött és bőséges takarmányt • biztosított ■ a .tea,'* melőszövetkezeteknekl’ A deu ki Szabadság Termelőszöveté kezet ez évben 100'holdat, jövőre azonban 200 hold' ■ ilyen, növényt termel. • Dicséretet kapott két gvöugyösi kísz, Megyei bemutatóra készülnek a díjat nyert művészeti csoportok Az ipari állandó bizottság a napokban ülést tartott a gyöngyösi Gépjavító és a Mezőgazdasági ktsz-ek telephelyén. Az állandó bizottság tagjai meglátogatták mindkét szövetkezet műhelyeit, s megvizsgálták a dolgozók munkakörülményeit, megismerkedtek a ktsz-ek tagjaival, s a helyszíni tapasztalatok alapján sokoldalú vita alakult ki a két szövetkezet elmúlt évi munkáját, eredményeit és hibáit illetően. Az állandó bizottság dicséretben r részesítette a gyöngyösi Gépjavító Ktsz dolgozóit, import-pótló és export-termelvé- nyeikért, a Mezőgazdasági Ktsz-t a lakosság és 'a tsz-ek részére végzett munkájáért. Határozatot hoztak arra is, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel segítik a ktsz-eket a jobb munkakörülmények megteremtésében, s abban, hogy növelhessék termelésüket. Polgár Miklós Á Hainan Kató kulturális seregszemle járási döntői után a bemutatókra készülnék az egri járás művészéti csoperi*— MA NÉGY különvonat érkezik Egerbe, körülbelül 4000 utassal. A különvonatok Ácsa— Erdőkürt. ‘Baja—Kiskunhalas és Hajdúdorog helységekből érkeznek, ezenkívül még sokan autóbusszal is érkeznek, vasárnap tehát csúcsforgalom lesz Egerben. jai. Színjátszó csoportok közül a járási döntőn az eger- szalóki színjátszók nyerték az első díjat Gárdonyi Géza: Fehér Anna című színdarabjával . Az énekkarok versenyében a bélapátfavi úttörőcsapat, a táncosok versenyében a nagy- visnyói és az ostorosi csoport, míg a zenekarok között a fel- sőtárkányi és a noszvaji úttörőcsapat nyerte az első díjat, A díjat nyert csoportok mosi. a megyei bemutatóra Ítészülnek: ( Szombaton délután uieguyitolták Egerben a kemvv ünnepi hetét UT Kevés, de annál lelkesebb könyvbarát előtt nyitottal meg az ünnepi könyv hetét Vass Gyula elvtárs, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezetője. Eredetileg az ünnepi megnyitóra várták' Do- bozy Imre és Simon István Kossuth-díj as írókat, de valószínűleg a Budapesten tomboló vihar miatt nem tudtak időben megjelenni. A megnyitó ünnepélyességéhez a KISZÖV fúvószenekara is hozzájárult, s bár Egerben is esett az eső, mégis a lelkes könyvbarátok nagy érdeklődéssel hallgatták végig Vass Gyula elvtárs megnyitó szavait. — Kedves hallgatóim! Az ünnepi könyvhét megrendezése évről évre kulturális életünk egyik kiemelkedően fontos eseménye — kezdte beszédét Vass elvtárs, majd így folytatta: — Ezekben a napokban a könyvek szerelmesei, öregek és fiatalok egyaránt, tízezrével zarándokolnak az ünnepi könyvsátrakhoz es más elárusító helyekhez, hogy könyvkiadásunk egy-egy újabb remekével gyarapítsák szellemi kincseiket. „A könyvek várnak, ó de mennyi könyv még, A szép holt betűk, száz élő gondolat' írja Juhász Gyula. És joggal mondhatjuk, hogy a könyv az állami és társadalmi könyvterjesztő és könyvkölcsönző, hálózat az egész dolgozó társadalom ügye és igénye lett. Hol vagyunk már attól a kortól, amikor a költő még Ilyen kérdést tett fel: „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” Az 1959-es könyvhétre megjelenő több mint 80 mű, mintegy 760 000 .példányszámbaii várja a tudást szomjazó olvasókat, hogy a szépség és igazság nemes eszméivel elégítse ki művelődni vágyó népünk szellemi éhségét, tanítsa még önzetlenebb hazaszeretetre, a dolgozó ember megbecsülésére és még lelkiismeretesebb munkára a szocializmus építésében. Ma már mindenki elölt világos, hogy a jó könyvek a szocializmus építésének nélkülözhetetlen segítő társai. Éppen ezért örülünk annak, hogy megyénk és városunk , dolgozói erejükhöz és idejükhöz képest hasznosítják a könyvek tudat- formáló erejét. Elegendő, ha megemlítem, hogy a megyei könyvtár csak Egerben 1958-ban több mint százezer kötetet kölcsönzött olvasóinak és több tízezerre megy azoknak a köteteknek a száma, amelyeket a szakszervezeti központi könyvtár, valamint más üzemi, vállalati és iskolai könyvtarak kölcsönöznek. Hogy dolgozóink szívesen áldoznak a könyvért, szemléltetően tükrözi a következő adat: A Könyvterjesztő Vállalat egri könyvesboltja 1958-ban kifejezetten csak magánszemélyek részére majdnem 1 800 000 forint értékben adott (Folytatása a 2. oldalon) Most, hogy Eger közúti forgalmát szabályozták,még valamin segíthetnének az illetékesek, de légióként a 1 városi tanács. Ráadásul nem is kerülne sokba, mindösz- sze annyiba, hogy a Dobó tér városi tanács előtti területén levő nagy, „parkí- rozni tilos’’ táblát levegyék és itt engedjék meg a jövőben az autóknak a várakozást. Az eddigi gyakorlat ugyanis rossz volt. A híd melletti parkírozóhely kicsinek bizonyult és a nagy idegenforgalom miatt a városba érkező sok autóbusz a Dobó-szobor környékét is kénytelen volt „benépesíteni”, míg a városi tanács előtti tér, a tilalom miatt, teljesen üresen maradt. Márpedig bizonyosra vesz- szűk, hogy az Egerbe érkező idegen kirándulók inkább a Dobó-szobrot akarják autóbuszok nélkül megtekinteni. mint a városi tab nács épületét. Érdemes lenne ezen elgondolkodni. (W.)
