Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

% «BPOlSAö 195!). május 1.. péntek Az első egri május elseje 1890-ben Az 1880-as esztendők végén Indult meg a munkásosztály szervezkedése Egerben, ebben a kispolgári klerikális város­ban. 1890. április 7-én, húsvét hétfőn a „Dobó” vendéglőben nagyszámban összesereglett munkások jelenlétében, forró hangulatú gyűlés zajlott le. Mint -a korabeli sajtóközle­mény írta: „...hosszas és nem minden érdek nélkül való vitatkozás után”, két fontos határozat született. Az egyik a vasárnapi munkaszünet tör* vénybeiktatását követelte, — a másik pedig az 1889-es II. Intemacionálé szellemében ki­mondta május elsejének Eger­ben mubkaszünettel való meg­ünneplését, sőt a május elsejei program lebonyolítására egy tíz tagot számláló bizottságot választott A munkásmozga­lomnak 1889. tavaszán való fellendülése tehát hamarosan már megyénkben, Egerben is éreztette hatását. Az Általános Munkáspárt új vezetősége, 1889. őszén megkezdte a har­cot a proletárintemacionaliz- mus jegyében. Az Általános Munkáspárt jelszavait tette magáévá az egri gyűlés is, amikor felvette a harcot a 8 órás munkaidőért, a vasárnapi munkaszünetért, a magasabb munkabérekért, a munkásvédö törvényekért és nem utolsó­sorban május elsejének meg­ünnepléséért. Minden köntör­falazás nélkül megírta az „EGER ÉS VIDÉKE” c. lap, hogy „a társadalom beteg, mégpedig veszélyesen”. Egy másik helyen így ír ugyan­ezen lap: „Nézzünk szét váro­sunk (Eger) utolsó két évtize­dének történetében, ugyan valljuk be őszintén: mi az, mi ez idő alatt a haladásra valla- na, tekintve azt a haladást, mely korunkat jellemzi, s fi­gyelve azon haladásra, melyet más városok tudnak felmutat­ni. Semmi! és újra semmi! Régi állapotok, fölületes és hűtlen kezelést, tespedtség mindenfelé, melynek szennyét csak azok nem látták, kiknek szemei megszokták...” Nem minden alap nélkül olvasható tehát a lap 1890. január 7-iki számában a következő tragi­kus ténymegállapítás: „Mer­jük állítani, hogy a lovakra több gond van fordítva, mint az emberekre”. Az egri városi közgyűlés egy különleges cél­ból kiküldött albizottsága lep­lezetlenül állapította meg a szomorú valót: „az éhenhdlás- sal küzdő vagyontalanok vagy •munkatehetetlenek száma, s így a segélyzendők száma 866 családra, vagyis 2715 személy­re rúg.” Említésre méltó, hogy ez a szám, Eger város akkori lakosságának mintegy 14 szá­zalékát képezte! Ebbe a talaj­ba hullottak tehát az Általá­nos Munkáspárt megterméke­nyítő szavai. A gyűlés határozatának megfelelően akcióba kezdett tehát az első május elseje megünneplését előkészítő bi­zottság. A nagy napot megelő­zően, vörös falragaszok jelen­tek meg a város utcáin: „Mun­kásünnep! Május elsején, csü­törtökön délután 2 órakor ösz- szejövetel a Petőfi nyári mu­latóban. Eger munkásai! Elv­társak! Ti május elsejét azzal a renddel és azzal a komoly méltósággal fogjátok megün­nepelni, amely a nemzetközi proletariátus, a felszabadulás felé folytatott útján lelkesíti, ezen világtörténelmi tüntetés­nél az egri nevet fényesen lás­sák ragyogni, mutassátok meg. hogy önállóságra, szabadságra érett népként fogja minden egyes viselni. Ezt a rendező bizottság elvárja mindenkitől. Éljen a vasárnapi munkaszü­net! Éljen a 8 órai munkaidő! Éljen a munkásnépek összetar­tó szövetkezete! Az április 7- én tartott nagygyűlés által vá­lasztott bizottság.” Az öntudatos munkásság első szervezett tömegmegmozdulá­sával foglalkoztak a helyi la­pok is. Egyhangúlag kemény retorzióra hívták fel a hatósá­gokat. A klerikális „EGER” c. újság. miután kígyót-békát kiabált a munkásságra, így fa­kadt ki május elsejének ün­nepe ellen: „...azt hisszük, hogy tudja a. rendőrség, s ez elég arra, hogy elejét vegye az «mez értelmetlen demonstrá­cióból könnyen származható visszaélésnek...” Az „EGER ÉS VIDÉKE” c. hetilap, amely a Heves megyei jegyzők egyletének volt a lap­ja, április 29-iki számában így ír: „Munkás ünnep. Vörös pla­kátok hirdetik, hogy csütörtö­kön, május hó elsején az egri munkások ünnepséget fognak rendezni a „Petőfi” nyári mu­latóban, hogy ezáltal is kife­jezzék csatlakozásukat az or­szágszerte megindult munkás- mozgalomhoz, zászlajukra ez újabb hirhedt (!) szavak van­nak tűzve: Éljen a vasárnapi munkaszünet, s a 8 órai mun­kaidő. Az esetleges demonstrá­ciók... meggát.lása céljából, hír szerint, az összes katonaság fegyverbe fog állni”. Az első május elsei ünnep leírását megtaláljuk az „EGER” c. újságban, imigyen: „Munkásaink délután 2 óra tájban kezdtek gyülekezni az ún. Hóhér part melletti tér­ségen. Szinte élvezet volt néz­ni az erős, jól fejlett mészá­ros- és kovácslegényeket, hen­teseket, kéményseprőket, stb., mindmegannyi fiatal munka­erőket. A rendező bizottság tagjait piros és fehér szalagjel­vény és nemzetiszínű karöv különböztette meg a többitől. Volt több nemzetiszínű zászló­juk és egy hatalmas vérpiros lobogójuk is, „Éljen az általá­nos munkásszövetkezet” fel­irattal, mely az e célra készí­tett munkászászlót jelképezte. Innen indult meg a mintegy háromszáz főre rúgó csapat — köztük számos nő is, — élén a rendező bizottsággal és Balogh Gábor zenekarával, mely a Rákóczi-indulót játszotta, leg- példásabb rendben a Petőfihez (vendéglőhöz), melynek tetejé­re egy hófehér lobogó volt ki­tűzve. Mikor kiértek, a rendőrfel­ügyelő (megjegyzés: Horváth Béla rendőrai kapitány) felhív­ta a 25-ös bizottság figyelmét, hogy figyelmeztessék a szóno­kokat, hogy miszerint kizáró­lag a tárgynál maradjanak, s hassanak oda, hogy különösen az éjjeli hazavonulás alkalmá­val a városban semmiféle rendzavarás elő ne forduljon, minthogy ezért a felelősség őket is terheli. Ennek megtör­ténte után az összes jelenle­vők a piros zászlót zajos éljen­zések között megkoszorúzták, azután a gyűlés kezdetét vet­te. Legelőször Szabó Sándor bizottsági elnök lépett az emelvényre, aki a gyűlést megnyitotta, üdvözölte a meg­jelent elvtársakat és elvtárs­nőket, s egyidejűleg tudtul ad­ta, hogy a gyűlés alatt a ható­ságot Horváth Béla rendőral- kapitány fogja képviselni. Öt követte Lesti Sándor szabó­iparos, aki a következő hatá­rozati javaslatot olvasta fel: Az 1890. május elsején Eger­ben tanácskozó munkásgyűlés, egyetértve a párizsi munkás­kongresszus határozataival, ki­mondja: miszerint a normális munkanap az ipar jogos érde­keinek megóvása mellett tör­vényes 8 órára állapítható meg, kimondja a munkásgyű­lés továbbá azt is, hogy a nemzeti és nemzetközi mun­kásvédelemnek a párizsi kong­resszuson kifejtett követelései a munkálkodó népre nézve életkérdést képeznek, miért is a törvényhozáshoz fordul, hogy ezen követelések érvé­nyesíttessenek. A gyűlés el­nöksége megbízatik, hogy a most hozott határozati iavas- latok, a párizsi munkáskong­resszus megfelelő határozatai­nak melléklésével, a magyar országgyűlés képv'selőházának benyúitsa. A javaslattevő ez­után felolvasta a párizsi mun­káskongresszus határozatát, melynek egyes pontjait a mun­kások lelkesen megéljenez­ték.” Miután a népgyűlés az elő­terjesztett határozati javasla­tot elfogadta, Szabó Sándor tartotta meg ünnepi beszédét, melynek témája, a sajtóközle­mény szerint, „a munkának a tőkéhez való viszonyáról” szólt. A következő felszólaló me­gint Lesti Sándor volt, aki egv munkás-önképzőkör létesítését hozta javaslatba, melyet öröm­mel tett magáévá a gyűlés mun kástömege. A népgyűlés egy, erre az al­kalomra írt költemény előadá­sával ért véget. Az „EGER” azt írta, hogy „a munkásgyű­lés le1 kés éljenzések között kb. fél hétkor feloszlott”. Hogy az előbbiekben felso­rolt egri Iparossegédeken kí­vül kik vettek részt a Kopper- féle „Petőffi’-csárdában rende­zett első május elsejei ünnep­ségen — elárulja az „EGER ÉS VIDÉKE”, amikor így ír: „A k'. zámya építésnél alkal­mazott cseh, morva, olasz munkások vettek részt leg­inkább az ünnepélyen”, melyet a c k „szociális ünnepély”- nek nevez. A munkások biztosították a rendet és ezzel megakadá­lyozták az incidensek, esetle­ges provokációk létrejöttét. Maga az egri polgári sajtó is elismerte, hogy „munkásaink maguk hatottak oda, miszerint rendőri beavatkozásra szükség egyáltalán ne legyen, ameny- nyiben nemcsak a kivonulás, hanem a gyűlés lefolyása a legmintaszerűbb rendben ment végbe”. A polgári ..EGER ÉS VI­DÉKE” az első impozáns má­jus elsejei ünnepségek hatása alatt. így írt a 8 órai mun­kaidőt és a vasárnapi munka­szünetet követelő munkások­ról: „Agyon kellene verni mind a sok. munkakerülő laj- hárt.” A továbbiakban, politi­kai rövidlátásból, igazolandó, hogy a szocializmus soha sem ereszt gyökeret nálunk. imi­gyen bölcselkedik: „Kősziklá­ra, vagy futóhomokra .búzát vetni — haszontalan munka”. A könyörtelen idő azonban megcáfolta 1890. hamis pro- fécióját ’s bizony az úri Ma­gyarország kőszikláján és fu­tóhomokján is megeredt a szo­cializmus búzamagja, melynek busás termését ma már azok is élvezik, laknék elődei még ott szorongtak és követelőztek 1890. május elsején, az egri munkásság első úttörő sereg­szemléjén. SUGÁR ISTVÁN Kommentár nélkül Pastor Kunst lelkész, még 1935-ben, nerford helyőrség­ben, többek között a követ­kező sokatmondó szavakkal eskette fel a fasiszta Wehr- machtba bevonuló fiatal né­meteket. Bajtársaim! Amidőn ti ezekben az órákban népünk vezérére és kancellárjára, a legfelsőbb hadúrra, Hitler AdOijra esküdtök fel, ezáltal férfikorotok egy olyan szaka­szába léptek, amikor '.este­tekkel és lelketekkel egy­aránt kiálltok a birodalom becsületéért és szabadságá­ért, biztonságáért és erejéért. Ebben az órában életetek sorsdöntő szakaszához érkez­tetek. Életetek végéig most már nem magánszemélyek vagytok többé, hanem a nép vezérének felesküdött harci közösség tagjai. Pastor Kunst lelkész, aki azóta a hangzatos prelátusi címet vette fel, ma a Bun­deswehr lelkipásztori szerve­zetének egyik legfőbb meg­hatalmazottja. Ezzel szemben Niemöller evangélikus lelkész a hitleri időkben nem hódolt és eskü­dött fel a fasizmusra. Kollé­gájával ellentétben bátran kinyilvánította, hogy a néme­tek igazi hivatása nem az, hogy egy vezérnek feleskü­dött harci közösség tagjai le­gyenek. A vallási tanokat nem értelmezte úgy, hogy azzal a fasizmus rémtetteit igazolja. Ki is vívta maga­tartásával a nácik gyűlöletét és 1937-től 1945-ig koncent­rációs * -borba zárták. Az atomháború ellen fel­lépő, a nyugatnémet fasisz­ták agresszív sz'ndékait, a Bundeswehr igazi rendelte­tését leleplező bátor béke­harcos ellen jelenleg bűnügyi eljárás van folyamatban, amelyet Strauss hadügymi­niszter szorgalmaz. A vád: i,A Bundeswehr megsértése”. Csou En-laj miniszterelnök fogadása a magyar párt- ás kormánykiiidiittság tiszteletire PEKING (MTI): Csou En-laj miniszterelnök szerdán este a Peking-szálló dísztermében fo­gadást adott a magyar párt- és kormányküldöttség tisztele­tére. A fogadáson a himnuszok elhangzása után Csou En-laj és dr. Münnich Ferenc mon­dottak pohárköszöntőt. Csou En-laj pohárköszöntőjében ki­fejezte: a magyar nép, az MSZMP és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány helyes vezetésével egymás után éri el a jelentős eredményeket. A magyar nép sikerei nagy öröm­mel és lelkesedéssel töltik el a kínai népet. Mind a kínai, mind a ma­gyar nép győzelmesen halad előre az októberi forradalom ragyogó útján. Örömmel lát­juk, hogy az utóbbi években országaink baráti együttműkö­dése nagy fejlődést ért el — mondotta ezután, s hangoz­tatta: — Münnich elvtárs vezette rr^agyar párt- és kormánykül­döttség látogatása a kínai és a magyar barátság fejlődésének egyik új, jelentős megnyilvá­nulása. A proletár nemzetkö­ziségre épült kínai—magyar barátság napról napra erősö­dik. Dr. Münnich Ferenc pohár­köszöntőjében hálával emléke­zett meg arról a segítségről, amelyet a Kínai Népköztársa­ság az ellenforradalom leveré­se után a magyar népnek nyújtott. Mi, a proletárnemzetközi­ségre úgy tekintünk, mint to­vábbi munkánk elérhető ered­ményeinek legszilárdabb alap­jára — folytatta. — Ezért van az, hogy találkozásainkon, megbeszéléseinken oly nagy fontosságot kap a szocialista tábor országainak szoros együttműködése, kapcsolata­ink további erősítése, a nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalom egysége és a marxizmus—leninizmus revi­zionista eltorzításával szemben való közös fellépés szükséges­sége. Majd rámutatott: — a mi hazánkban az egyszerű embe­rek számára is érthető, ha s Kínai Népköztársaság éberer és felkészülten ügyel Kelet- Ázsia békéjére, mert megért­jük mit jelent a SEATO-sze- rű Katonai tömbök provokáci­ós tevékenysége. A milliónyi tettel az elmúlt esztendő ugrásszerű fejlődésé­vel is megalapozott új sike­rekre, a sikereket szervező kommunista pártra, a nagy­szerű kínai dolgozókra eme­lem poharam — mondotta befejezőül dr. Münnich Fe­renc. A fogadás szívélyes baráti légkörben folyt le. (MTI) Szovjet jegyzék az amerikai repülőgépek provokatív magasrépüléséi tárgyában MOSZKVA (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet kormány kedden át­nyújtott jegyzékében ismét til­takozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél az amerikai repülőgépek provo­kációs magasrepülései ellen. Mint ismeretes, március 27 óta a szovjet tiltakozás elle­nére is több amerikai gép re­ * 11 pült Nyugat-Németország és Berlin között, a megengedett magassági szint megsértésével. Mivel a németországi ame­rikai hatóságok ilyen cselek­ményei a genfi értekezlet előtt a helyzet kié’ezésére irányul­nak, a szovjet kormány elvár­ja, hogy az amerikai kormány megfelelő Intézkedéseket foga­natosít — állapítja meg a szov­jet jegyzék. (MTI) Nemzetközi szemle: Varsó és Párizs J£ét város, két értekezlet, két világ, kétfajta hang. így lehet röviden jelle­mezni azt, ami a varsói kül­ügyminiszteri értekezletet, il­letve a nyugati hatalmak kül- üsvminisztereinek párizsi ta­nácskozását jellemzi. Ismeretes, hogy a szocialista országok . külügyminiszterei hétfőn és kedden kétnapos ta­nácskozást tartottak Varsó­ban, s utána közös közle­ményt bocsátottak ki. Nincs az az ellenséges újság vagy rádió, amely azt állíthatná, hogy ez a közlemény harcias, háborús nyilatkozat. Éppen ellenkezőleg, a „másik fél” is kénytelen beismerni, a közle­mény nagyon is Békülékeny, felelősségteljes hangját. Még számos nyugati forrás is rá­mutat, hogy az európai szo­cialista országok és legna­gyobb ázsiai szövetségesük: a Kínai Népköztársaság, határo­zott elgondolásokkal, józan ál­lásponttal, s az európai, külö­nösen a német kérdés megol­dásának határozott szándéká­val a tarsolyukban tudnak ki­állni az emberiség elé. Vegvünk erre csupán egyet­len példát a varsói záróközle­ményből! Ismeretes, hogy a Szovjetunió tavaly, november 27-én, javasolta: legyen Nyu- gat-Berlin demilitarizált, sza­bad város, amelynek függet­lenségét a négy nagyhatalom és, a két német állam együtt garantálja. \f iután nyugati részről, 1,1 többek között, azt a ki­fogást is felhozták e javaslat­tal szemben, hogy ez a garan­cia önmagában nem elég, Hruscsov elvtárs legutóbbi né­metországi tartózkodása ide­jén kijelentette: elképzelhető olyan megoldás is, hogy Nyu- gat-Berlin biztonságát garan­tálva, a négy nagyhatalom fegyveres erőinek egy bizo­nyos csoportja továbbra is a szabad városban maradna. Nos, a varsói külügyminiszteri értekezlet záróközleménye most még tovább megy egy lé­péssel, s kimondja: „a jelen­legi körülmények között a ber­lini kérdés elfogadható meg­oldása az lenne, ha Nyugat- Berlin szabad város státust kapna, amelynek biztonságát és a külvilággal való akadály­talan kapcsolatát a nagyhatal­mak garantálnák az Egyesült Nemzetek Szervezetének rész­vételével”. Ezekután erőtlenné válik te­hát minden olyan érvelés, amely szerint Nyugat-Berlin- nek aggódnia kellene valami­féle „keleti agressziótól”. A varsói értekezlettel kap­csolatban még egy dolgot kell hangsúlyoznunk: azt a szilárd egységet, amellyel a szocialis­ta országok külügyminiszterei kifejtették álláspontjukat. Nem frázis, hanem színtiszta valóság, hogy a szocialista or­szágok véleménye ma a leg­fontosabb nemzetközi problé­mák megoldását illetően egy­ségesebb, mint valaha. Erre annál is inkább rá kell mutatnunk, mert egészen másfajta körülmények között ült össze szerdán Párizsban az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat-Né­metország külügyminisztere. Alig tíz nappal a négy nagy­hatalom genfi külügyminiszte­ri értekezlete előtt, dühöng az egyenetlenség, a széthúzás a nyugati táborban. Szerényeb­ben megfogalmazva a dolgot: a második világháború befeje­zése óta nem volt ilyen nagy véleménykülönbség a nyugati országok politikusai között, mint most. lla abból a szempontból 11 vizsgáljuk a nyugati országokat, mi az álláspontjuk a genfi értekezlet napirendjé­re kerülő nemzetközi problé­mákról, a következő „rang­sort” állíthatjuk fel közöttük. Az egyik csoportban egyedül van Anglia, amelynek állás­pontja a leginkább közeledett a Szovjetunióéhoz. Ennek oka, amelyet száz esztendővel ezelőtt már Marx- is megfi­gyelt: hogy tudniillik a külön­böző országok uralkodó osztá­lyai között az angol burzsoá­ziának van a legtöbb érzéke a realitások iránt, s éppen osz­tályérdekeitől vezéreltetve, az angol burzsoázia a legrugal­masabb. Most is az angol bur­zsoázia ismerte fel legelőször, hogy a teljesen merev hideg- háborús politika helyett jobb szolgálatot tesz a Nyugatnak a mozgékonyabb manőverezés. Ezenkívül Anglia a hideghá­borús politikától félti második helyét is a kapitalista világ­ban, hiszen szemmel látható, hogy Nyugat-Németország sú­lya, katonai és gazdasági po­tenciálja a NATO-n belül hó­napról hónapra növekszik a többiek, nem utolsósorban Anglia rovására. Az angol kormány tehát hajlandó korlátozni a német militarizmust, hajlandó bizo­nyos újfajta megállapodást kötni Nyugat-Berlinre vonat­kozóan a Szovjetunióval, haj­landó megállapodni abban is, hogy Közép-Európában létre­jöjjön a „kölcsönös visszavo­nulás” övezete, ahol tehát kor­látoznák, vagy legalábbis a jelenlegi színvonalon tartanák a fegyverkezést és a csapatok számát, az angol kormány áll a legközelebb ahhoz is, hogy nyíltabb, vagy burkoltabb for. mában elismerje a,Német De­mokratikus Köztársaság léte­zését, tehát szakítson azzal a tarthatatlan adenaueri dogmá­val, hogy csak egy német ál­lam létezik: Nyugat-Németor­szág. A nyugati országok másik ^ csoportjához az ellenke­ző véglethez Nyugat-Németor­szág tartozik. Bár a vakon reakciós adenaueri politika fe­lülvizsgálása, ha nagyon „szőrmentén” is, de megkez­dődött Nyugat-Németország- ban. A tények azt mutatják, hogy az NSZK külpolitikád­nak irányításában Adenauer továbbra is korlátján úr ma­rad. Az ő elképzelését legin­kább Greive, az NSZK ameri­kai nagykövete fejezte ki, aki tagja lesz a genfi külügymi • niszteri értekezletre induló nyugatnémet küldöttségnek. Grewe, akit arra jelöltek ki, hogy Genfben tárgyaljon majd a Német Demokratikus Köz­társaság Küldötteivel, kertélés nélkül kijelentette, hogy 6 mindenre csak azt fogja mon­dani: „Nem, nem, nem!” Bonn még most is a legmerevebben szembehelyezkedik azzal a jó­zanabb nyugati tervvel, amely szerint a Nyugatnak béke­szerződési ellenjavaslatot kel­lene a Szovjetunió elé ter­jeszteni, Bonnak nincs saját terve, Adenauer csupán a ta­gadás szelleme. Világos tehát, hogy az an­gol és nyugatnémet álláspont gyökeresen ellenkezik egy­mással. Lesz mit izzadniok Pá­rizsban a nyugati külügymi­nisztereknek. amíg valamiféle egységes álláspontra tudnak helyezkedni. Ügy fest a dolog hogy Herter, az újdonsült amerikai külügyminiszter, sze­retne közvetítő szerepet ját­szani az angol és a nyugat-* német fél között. De Gaulle álláspontja pedig egyáltalán nem világos, a francia diplo­mácia „sűrű ködbe” burko­lódzik, s legfeljebb kétértel­mű jóslatokra emlékeztető ki­jelentéseket tesznek. I7zt mutatta a héten a ■L< varsói és a párizsi külügyminiszteri értekezlet. Az emberiség érdeke, hogy tartós béke virradjon a világ­ra, tehát: hogy a genfi érte­kezleten, s a már annyira esedékes csúcstalálkozón ami álláspontunk minél jobban érvényesüljön, hogy a szovjet bekepolitika újabb győzelme» két arasson.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom