Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-08 / 81. szám

1959. április 8., szerda NEPÜJSAG 9 f Elüzemmé avatták a Heves megyei Téglagyár Vállalatot A Heves megyei Téglagyár Vállalat nemrég tartotta él- üzemavatással egybekötött nyereségrészesedést kiosztó ün­nepélyét. Az ünnepély fényét és tartalmát növelte az. hogy a kiváló vállalat a kettős ün­nepélyt egybekötötte a felsza­badulás megünneplésével. A vállalat dolgozói zsúfolásig megtöltötték a Tangazdaság éttermét. Az ünnepélyen részt vettek a Könnyűipari Minisztérium részéről Horányi Béla és Asz­talos Mihály, a megyei tanács Vég rehab •' bizottsága részéről Ivádi József v. b. elnökhelyet­tes, Fridrich Sándor, a terv­osztály vezetője és Mucsi Sán­dor, az ipari osztály vezetője, a hatvani járási pártbizottság nevében Kiss Ferenc másod­titkár, a városi pártbizottságot Bakó Sarolta képviselte, vala­mint ott voltak a tanácsi vál­lalatok és a tömegszervezetek vezetői. Az ünnepséget Forgács László, az üzemi tanács elnöke nyitotta mag. A közvetlen sza­vak után Pócs Elemér tartott beszámolót. Ismertette azokat a körülményeket és tényezőket, melyek azélüzem-cím elnyeré­sét lehetővé tették. Különös hangsúllyal emelte ki a beruhá­zások jelentőségét. Az 1958. évi eredmények számadatai után elmondta, hogy 1959-ben új áron hárommillión felül kap­nak beruházási hitelt. Bíznak abban, hogy az új beruházá­sok és az 1958-ban bevált hasz­nos szervezési módszerek és teljesítmények jó alapot nyúj­tanak az 1959. évi munkához és a feszített tervet, a 14,5 millió égetett tégla megterme­lését teljesíteni fogják. Buz­dította a vállalat dolgozóit az újításokra. Elmondta, hogy ed­dig is milyen jelentős ered­mények születtek az ésszerűsí­tések és újítások nyomán. A társadalmi tulajdon fokozot­tabb védelmét is kihangsú­lyozta. Figyelmeztetett arra, hogy a balesetvédelem a tégla­gyári munkában milyen fon­tos. A vállalat igazgatójának beszámolóját nagy tetszéssel fogadta az ünnepség közönsé­ge. Ivádi József, a megyei tanács v. b. elnökhelyettese lelkes szavakkal köszöntötte az él­üzem dolgozóit és átadta a vál­lalat igazgatójának a Könnyű­ipari Minisztérium Helyiipari Főosztálya által kiállított él­üzem oklevelet. Az átadás al­kalmából méltatta a vállalat 1958-ban elért eredményeit és Mikor lesz Hogyan zajlik le Milyen célt szolgál Mint már korábban is jelen­tettük, 1960-ban, tíz év után (utoljára 1949. januárjában volt) újra népszámlálás lesz hazánkban. Bizonyára sokakat foglalkoztatott ez a kérdés, ho­Új ötlettel segítik a termelőszövetkezetek építkezéseit a gyöngyösi járásban A vámosgyörki vasútállo­más mellett egy üres telken emberek forgolódnak. Lehet­nek húszán, huszonötén és fi­gyelmesen nézik, hallgatják Fodor János mérnököt, aki gé­pek és salakkupacok melett magyarázza a munka menetét. Arról van ugyanis szó, hogy e gyöngyösi járási tanács és a helyi községi tanács irányítása, illetve segítsége révén itt, Vá- mosgyörkön egy salaktégla- gyártó üzemet próbáltak ki ezen a szép tavaszi napon. A tanácsok vezetőit az a gondolat vezérelte az üzem létrehozásával, hogy minél több és minél olcsóbb téglát állítsanak elő, amely fedezni tudja a vámosgyörki és kör­nyékbeli, később pedig az egész gyöngyösi járás terme­lőszövetkezeteinek téglaszük­ségletét. — Építkeznek a termelőszö­vetkezetek, nagy szükségünk van minden darab téglára —, mondja a vámosgyörki tanács elnöke, aki mellett ott áll a Haladás Termelőszövetkezet elnöke is és annál is inkább nagy figyelemmel vizsgálja a próbagyártást, mert újonnan alakult termelőszövetkezetük kap elsőnek az új téglákból. Istállót építenek és ha min­den jól megy, már az ősszel be is köthetik a közös jószág- állományt. — Ezer darabot gyártunk naponta, — magyarázza vala­ki, miközben a hatalmas sa­lakkupac felé mutat. — A kohósalakot a Lenin Kohászati Művektől szállítjuk és tegnap írtuk alá a megál­lapodást, amely szerint a gyár vagontételben, szükséglet sze­rinti mennyiséget bocsát az új téglagyártó üzem rendelkezé­sére. Fodor János mérnök ezután így magyarázza a munka me­netét. — A kohósalakot ce­menttel, homokkal keverjük és nyolc napi száradás után kiváló minőségű, nagy erejű építőtéglákat kapunk. A tég­lák köbtartalma olyan, hogy azok közül egy, kilenc darab normál, méretű, téglának felel meg, és ami a legfontosabb, egy darab salaktégla előállítá­si ára csak 3,85 forint lesz. A termelőszövetkezetek tehát már a tégla beszerzésénél igen jelentős összeget takarítanak meg, de megtakarítás mutat­kozik az építkezéseknél is, hi­szen amíg kisméretű, szab­vány téglából egy köbméter falat 125 forintért raknak, ad­dig a salaktéglából egy köb­méter fal felrakási ára 45 fo­rintba kerül. Mindez azt je­lenti, hogy a salaktéglával va­ló építkezés felébe sem kerül és ugyanolyan jó. mint a nor­mál méretű téglával végzett munka. A vámosgyörkiek kezdemé­nyezésére máris felfigyeltek a környékbeli termelőszövetke­zetek és érdeklődéssel figye­lik a munka menetét, és majd a Haladás Termelőszövetkezet építkezését. Az üzem teljes kapacitással a napokban indul meg és 25 ember számára biztosít hosz- szú időre szóló munkaalkal­mat és jó keresetet. A for­málógépeket egyelőre kölcsö­nözték, a munkálatok végzé­séhez szükséges 609 négyszög­ölnyi telket a községi tanács biztosította, és így csupán a sa’afc és a cement került pénzbe. A vámosgyörkiek kezdemé­nyezése és munkája megszív­lelendő példa, amit követhet­nek másutt, más vidéken is... Sz. I. annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az elis­merés és az eddigi eredmények még nagyobb teljesítményekre sarkallják majd a vállalat kol­lektíváját. Külön kiemelte a vállalat igazgatójának, műsza­ki vezetőjének és főkönyvelő­jének szervező-munkáját. Az él üzem-oklevél átadását és Ivádi elvtárs üdvözlő szava­it lelkes taps köszönte meg. Szajlai János, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének Központi Bizottsága és a megyebizottság nevében üdvözölte az élüzem dolgozóit, méltatva azt a mun­kát, amely most megérdemel­ten kapott magas elismerést. Felolvasta azokat az időközben érkezett táviratokat, amelyek a vállalat dolgozóit éltették a jelentős nap alkalmából. A párt járási és városi vég­rehajtó bizottsága nevében Kiss Ferenc elvtárs, másodtit- titkár üdvözölte az élüzem dolgozóit. Az üdvözlések után Varga Mihályné felolvasta a vállalat hatvani üzemegységének a versenykihívását a pártkong­resszus tiszteletére rendezett versenyben. A versenykihívás felsorolta a feltételeket és azo­kat a selypi és kerecsemdi üzemegységek elfogadták. Három téglagyári munkás­nak adták át a kiváló dolgo­zó oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat: Kákái József­nek, Kintner Andrásnak és Magyar Bélának. Ivádi József, v. b. elnökhe­lyettes, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának megbí­zásából pénzjutalmat: adott át Pócs Elemér igazgatónak, Se­bők Imre főmérnöknek és Ocsovai Sándor főkönyvelőnek. A jutalmak kiosztása után töbj) száz borítékkal jelentek meg a zsúfolt asztalsorok kö­zött a vállalat pénztárosnői, hogy kinek-kinek átadják a nyereségrészesedési összeget, amely tizenhárom napi jöve­delemnek felel meg. A bensőséges ünnepséget bő­séges disznótoros vacsora kö­vette. (f. a.) az 1960. évi népszámlálás gyan történik a népszámlálás, mi tette ezt szükségessé? Az elmúlt napokban felkerestük Kovács Jánost, a Központi Statisztikai Hivatal Heves me­gyei népszámlálási felelősét, hogy tájékoztasson bennünket a népszámlálás szükségességé­ről, annak menetéről. Mi tette szükségessé a nép- számlálást? Nemcsak hazánkban, hanem az egész világon, általában tíz­évenként tartanak népszámlá­lást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy valamennyi or­szágban 1960-ban kezdik meg, de általában 1961-ig valameny- nyi országban e munkálatok befejezést nyernek. A nép- számlálást főleg a statisztikai adatok (hány ember él a Föl­dön, hány százalékuk munkás, paraszt, értelmiségi, az iskolai végzettségek megoszlása, stb.), országonkénti összehasonlítá­sa, de egyben hazánkon belül a tízéves fejlődés megállapítá­sa teszi szükségessé. Milyen tapasztalatai vol­tak a próbanépszámlálá­soknak? A próbanépszámlálást me­gyénkben 1959. januárjában végeztük egy községben, Szil­vásváradon. Ez, amely tulaj­donképpen a sorrakerülő ren­des népszámlálási munkák előkészítését jelenti, nagy se­gítséget nyújt a jövő évben sorrakerülő népszámlálási munkához. Kétféle módszert alkalmaztunk. Az első az ön- kitöltéses, amelynek lényege, hogy maguk az emberek töltik ki a kérdőíveket. Ezt a mód­szert nem találtuk helyesnek, mivel több esetben pontatlan választ adtak egy-egy kérdés­re. Bevezettük az úgynevezett kérdéses népszámlálást, amely során a számláló biztos felke­resi a körzetükben levő hoz­zátartozó lakosokat, s az ív alapján ő kérdez és írja be ä pontos választ a kérdőívre. Meg kell jegyezni, hogy a jö­vő évi népszámlálási módszer sokkal egyszerűbb és sokkal kevesebb kérdést tartalmaz, mint az ezt megelőző 1949. évi. Éppen ezért, mivel ez bizo­nyult ez idáig, nemcsak me­gyénkben, hanem országszerte is a legjobbnak, valószínű, ilyen kérdőívek alkalmazására kerül majd sor 1960-ban. Milyen feladatok vannak az előkészítő munkákban? Ismeretes, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt országunk nagyot fejlődött. Számos köz­ségben épültek új házak, léte­sültek új települések, amelyek­nek házszámai nem minden esetben a sorszámnak megfe­lelően vannak ellátva. Ezért az első és a legfontosabb fel­adat — melyre külön rende­let jelent meg — a még szám és név nélküli utcákat szá­mokkal, illetve névvel kell el­látni. Szükséges a munka gyors menetének biztosításá­hoz valamennyi község térké­pének elkészítése. A körzetek és a számláló biztosok kijelö­lésére csak a későbbiek folya­mán, körülbelül szeptember­ben kerül sor. A gyakorlati kivitelezést kik végzik? Magát az irányítást a helyi tanácsok végzik. A “vakorlati munkát megyénkben, s az or­szágban is, valamennyi köz­ségben többségükben a peda­gógusok végzik. Természetesen ez alkalomra az iskolák szü­netet kapnak, hogy a népszám­lálásra beállított nevelők hiánytalanul és pontosan vé­gezhessék fontos munkájukat. Hány embert foglalkoztat megyénkben a népszámlá­lás? Az előzetes számítások alap­ján mintegy 950 ember mun­kájára lesz szükség. Ezenkívül minden harmadik számláló- biztosra egy-egy felülvizsgáló jut, ami ugyancsak 320 ember munkáját vesz igénybe. Ha szervezési nehézségek nem lesznek, 8—10 nap alatt sikerül az összeírást elvégezni. A helyi feldolgozások után az összeírás 4—5 nap alatt elké­szül, ahonnan aztán a megyei, majd az országos Központi Sta­tisztikai Hivatalba küldik az adatokat összesítésre. Termé­szetes, ehhez az szükséges, hogy az előkészítési munkákat mindenütt időben kezdjük meg a folyamatos munka me­netének biztosításáért. Kiss Béla RAJZOK A DOHÁNYZÁSRÓL, SZÖVEG NÉLKÜL Kanada az álmok országa, — a valóságban — Jhoi.1---­Ko mmentár nélkül közöljük Blaskó József Kft* nadába szakadt magyar honfitársunk levelét, amely így hangzik: Ha információt akarsz az itteni életről, hát emlékez* vissza a harmincas évek munkanélküliségének küzdelmes éveire és lesz egy kis fogalmad róla, hogy hol állunk. Én még dolgozok, így nekem nem volna szabad tudomást sze­rezni arról, hogy Kanadában már milliós számban kezdik emlegetni a munkanélküliek számát. Soknak a munkanél­küli segély már rég kimerült, így ezek részére semmi sincs és ezért a nyilvántartásuk sem fontos a kormány részéről. Persze, azért a nagy lapok néha-néha foglalkoznak vele, mint kísértettel, hogy mi lesz, ha ez így megy? Sőt már azt is megpendítik néha, hogy a kommunista országokban nincs munkanélküliség és ezt a kommunisták ki is használják a kapitalizmus ellen. Egyébként itt küldöm a Torontoi Daily Star egyik példányának az első részét. A fejcím megmondja, hogy mi van a munkanélküliséggel. A Scott Mission előtt álló sor pedig, a déli levesre várók sorát mutatja. Ha köze­lebbről volna alkalmad látni, akkor egy néhány jó magyar csendőr képmását is meglátnád a sorokban, a más magyar hősökkel együtt. Bizony, csalódtak azok, akik kiszöktek és kezdik már nyíltan is hangoztatni a tévedéseiket. Nem is beszélve azokról a tragédiákról, amik itt napi­renden vannak, Öngyilkosság, gyermekgyilkosság, féltékeny­ség miatt és a bizonytalan jövő, a munkanélküliség miatt. A Scott Mission a Spadina Avenue-n van, a College Str. sarkánál, ezt azért írom, hogy ismered a helyet és a kiszökötték fő fészke és a sarkon csoportosulása is itt van. A Spadina Avenue főleg a Dundas Str-től a College Str-ig nagyon sok magyar üzlet és restaurant van. Így, ha oda bevetődik valaki, aki tud magyarul beszélni, ott meghall­hatják a szabadsághősök panaszát. Most mér egymástól kérnek kölcsön, már aki még dolgozik és van miből adni. A restaurant-tulajdonos is így adott, vagy ad kosztot hetekig és követeli a hátralékot nagy hangosan az adóstól és ezek napi jelenetek itt mostanában. Ezt nem azért írom, mintha mi örülnénk ennek, de tudod, a munkanélküliség nemcsak az újakat sújtja, de a régi, sőt a bennszülött munkásokat is, azzal a különbséggel, hogy mi ezt előre láttuk, hogy jön, míg az újak leintettek, ha erről volt szó, mert — mint mondták — a kapitalizmus tanult és nem fogja megengedni a munkanélküliséget. Most itt van és csak az eleje, mert a java még hátra vari, amit az állami közgazdászok is emlegetnek és már régen figyel­meztettek, hogy hitelbe senki ne vásároljon, mert bajok lesznek belőle. Az 1958. évben egyedül Torontóban több mint 400 kilakoltatás történt, mert a házra felvett kölcsönt nem bírták fizetni a munkanélküliség miatt. Szomorú lát­vány volt az, amikor a kidobált bútorok összetörve, kímé­letlenül kiszórva az útra és az apró gyerekek a tetején sírva várják, hogy a szüleik tudnak-e valahol másutt lakást szerezni. Persze, a vita folyik mindenfelé és így mihozzánk is eljárnak már az újak közül elég sokan. A klub még mindig úgy van, ahogyan volt. Most kezdünk tárgyalni az átépítés­ről, amit már jóval előbb kellett volna megtenni, de pén­zünk soha nem volt és most sincs. A bankettek, bálok, házi összejövetelek még mindig mennek és főleg a munkások támogatásával folynak az ak­ciók, úgy, mint régen. Az idősebbek pedig szép lassan távoznak az élők világából. Magyar József már rég meghalt, most Gabura. Jánosik még akkor meghalt, mikör odahaza voltam. A betegsegélyző tagjai közül különösen sokat te­mettünk el, régieket. Az új generáció pedig elangolosodik és bizony nagyon nehéz a régiek társaságába elhozni őket. így zajlik az élet itt és folyik az erős vörösfalás a szociális világ ellen. Igaz, az utóbbi időben mind gyakrabban fel­hangzik az óriási fejlődésről szóló értesítés a lapokban, amit a Szovjetunióban elértek. így hiába igyekeznek a valóságot eltakarni, az átüti a hazugság függönyét és ha lassan is, de kezdenek az emberek felfigyelni, hogy miért van ez és miért nem mondották meg előbb, miért hazudtak stb. Az én családom jól van. Feleségem, fiam egészsége­sek, én is még elég jól bírom. Csak haza szeretnék menni, de a feleségem fél, így az én kívánságom nem sokat jelent, mert a gyereket csak nem tudnám itthagyni. A nyugdíj itt 65 év után jogos, havi 55 dollár. Elképzelheted, hogy akik erre a nyugdíjra vannak ráutalva, hogyan élhetnek itt belőle, amikor a heti házbér legkevesebb 6 dollár egy szobáért. Az árak állandóan emelkednek, az élelmezés drága, a ruház­kodás még drágább és az orvos, ha beteg vagy, egy vizit legkevesebb 7 dollár. Egy holland fiúval dolgozom, akinek a felesége babát várt, majd a gyerek beteg lett és orvosi kezelésre szorult. A kórházi ágy egyedül az ápolónő kezelé­sével napi 9 dollár és ötven cent. Ebben nincs benne az orvosi díj. A másik velem dolgozónak 14 éves fia került kórházba, a napidíj, orvos nélkül, 14 dollár és ötven cent és míg előre le nem fizetett egy hetet, fel sem vették a kórházba. Ha orvoshoz kell menned és komoly bajod van, az orvos kikérdez, hogy hol dolgozol, mit keresel, van-e házad, van-e pénzed? — és csak azután mondja meg, hogy operálni kell. Egy vakbéloperálás 360 dollár. De ezt az ope­rálást csak akkor hozza fel, ha van mit kivasalni belőled és ha érzi, hogy jó pali vagy, akkor mindenfajta operálás kell. Vakbél, mandula, aranyér, epekő stb. A fontos, hogy fizetni tudjál. A feleségemet epekőre operálták és ez ko­moly volt. Belekerült 750 dollárba, amit havi 25 dolláros részletbe kellett fizetnem. Engemet is operáltak aranyérre • és vakbélre. így hát nem csoda, hogy amit megspóroltam volna, azt az orvos vitte el. Ezért elgondolhatod, hogy az új szabadsághősök ho­gyan érzik magukat, amikor ezekről hallanak, még akkor is, ha az első években bizony a kormánytól nagy támogatást kaptak, nem úgy, mint mink. összehasonlítva a hazai kere­settel, még a legelfogultabb is azt mondja, hogy hát itt hiá­ba van magasabb kereset, már akinek van, de Magyar- országon könnyebb volt az élet, mert ezek a dolgok nem kerültek pénzbe és ott szabadon és nyugodtan szórakozhat­tunk. Akik pedig előbb autókat vásároltak, hitelbe, azoktól most a végrehajtó szedi el, mert nem tudják a részleteket fizetni. Persze van, akiknek besikerült, de nem sok. Az újságkivágást, ha alkalmad lesz, elvihetnéd az öcsémhez, aki Miskolcon lakik és a Magyar Államvasútnál mozdonyvezető. A címe Vörösmarty utca 154. Kérdezd meg hogy levelem megkapta-e és miért nem ír. A neve Bodrogi’ Károly, mióta kint vagyok, azóta ők a nevüket magyaro­sítottak. Most már maradok honfitársi üdvözlettel: Blaskó József, 542. Huron Str. Torontó 5. Ont. Canada,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom