Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-03 / 78. szám

4

N E V V J-S A li

1.959. április 3., péntek.

Az Egri Pedagógiai Főiskola idei évkönyvéről

I. rész.

NEMRÉG hagyta el a sajtót az Egri Pedagógiai Főiskola V. Évkönyve, amely a Főiskola tanári karanak ez évi tudományos munkásságának jelentős anyagai foglalja magában. A csaknem hétszáz oldalas kötet négy részre tagozódik:

tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből.

tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről,

tanulmányok a természettudományok köréből

és adatgyűjteményi rész.

A tanuhnánysorozatot a rajztanszék tanárainak művészi munkáiról készült reprodukciók egészítik ki.

A kötet bevezető tanulmánya dr. Bakos József tanszék- vezető főiskolai tanár munkája „A toka jhegy aljai régi szőlő- művelés szókincse” címmel. A szerző szorgalmas gyűjtéssel és nagy tárgyszeretettel' állította össze tanulmánya anyagát. Elmélyült rendszerező munkával dolgozta fel a tokajhegyaljai szókincset. Módszere — szemléleti módja mellett — dicsérendő azért is, mert nem elvont tárgyalást nyújt, nem megállapít, hanem a való élet talajába ágyazza a tudományos kérdést. Megírja, hogyan folyik a szőlőművelés, bemutatja Tokajt területi és történelmi kialakulásában. Sok olyan leírást közöl, amely élvezetes olvasmánnyá teszi a tanulmányt. Térképet .és fényképet ad a tájról, ábrákkal illusztrálja a szőlőművelés sajátos kérdéseit. A Heves megyei szőlővidékek lakóinak külön érdeklődése kísérheti a szókincs fordulatait, az egyes szavak belső és külső változásait. Nem egyszer arra figyelünk fel dr. Bakos tanulmánya közben, hogy ez vagy az a kifejezés, ez vágj' az a népi, táji szólás hogyan jelentkezik a mi vidékünkön, vagy a magyar irodalom egyik-másik versében. Sokaknak talán száraz dolog, ha az ember másfél oldalon keresztül csak dűlőneveket olvas, de ha a nevekben fellelhető ízt és zamatot a fülünkkel és nyelvünkkel megkóstoljuk, éppúgy derűvel töltenek el bennünket, mint a tokaji bor. Ilyen dűlőnevek pl.: Kegyetlen, Vigyor- gó, Görbenyifjes, Boglyoska, Nagykáté. Kiskáté, stb. Szó esik a tanulmányban a szüreti szokásokról kedves irodalmi adalékokkal. A tanulmányi gazdag szótári rész zárja le.

DK. CHIKÄN Zoltánné tanársegéd „Adalékok az alaktani elemek stílusérzékéhez” c. írása inkább a szakembereket köti le és megállapításai a szakterületen otthonos érdeklődők számára nyújtanak mondanivalót.

Kocsis Károly főiskolai adjunktus ’„A mpdalitás kifejezése az orosz és magyar nyelvben” c. munkája az összehasonlító nyelvészet egyik érdekes és a mai nyelv fejlődése szempontjából, a két 'nyelv egy re erősödő kapcsolata miatt is hálás téma.

Dr. Bihari József tanszékvezető tanár „Az orosz nyelv eszközei a kauzativ igei kapcsolatok kifejezésére” címmel

írt értekezést az Évkönyvbe. A szerző gazdag irodalomtörténeti utalással és összehasonlító módszerrel fejti ki véleményét a célul tűzött feladatról. Az orosz nyelv „logikáját”, a mondatban az állítmány szerepét különböző szláv, germán és magyar példákon mutatja meg, mindenütt hangsúlyozva az azonosságot a tartalomban és a különbözőséget nyelvi megjelenítésben.

Más helj'eken már találkoztunk dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató Bessenyei György és a Ratio Educationis c. tanulmányával (Irodalomtörténeti Társ. 1958. évi egri vándorgyűlése és a Valóság c. folyóirat 1. példánya 1958-ból), mégis az írás a kötetben újra olvasva és végiglapozva, friss hatást gyakorol ránk. A tanulmány stílusa eleven, a szerző más filológusokkal vitatkozik.

eddigi irodalomban fellelhető ferdeségeket helj'reigazí- tani törekszik. Szándéka éléin a kívánt hatást: megértjük Bessenyei Györgyöt, a haladás emberét, áld adott körül- ménj'ei között — éppen a ma- gyar nj'elv csinosításával és nemesítésével — kereste, mutatta a helyes utat a magyarság fejlődése számára. Dr. Némedi nem elégszik meg az összefüggések • „általában való és helyes megállapításával”, hanem állításai mellé Bessenyei nyilatkozatait és az azokból levont logikus következtetéseit nyújtja bizonyítékul. Bemutatja azt a Bessenyeit, áld nemcsak az iskolát látja a magyar művelődés területének, szabatosabban: nem az iskola az ő művelődési tervezetének központi megoldása. Azt akarja, hogy a tudománj'okat „húzzak be az anyanyelvbe”. Bessenyei írásaiban jelentős utalások vannak arra, hogy az ő nézete szerint az embernek az iskolák elvégzése után is kell tanulnia, mert csak így nyerhet tökéletesebb műveltséget. A felnőtt korban való művelődést az abszolút monarchia iskolapolitikája elleni ellenállásra is akarja használni Bessenyei, aki nagyon jól

tudta, hogy az uralkodó erősen kezében tartja az iskolai oktatás irányításának a kérdését.

PATAKY László tanszékve-1 zető tanár rövidre fogott tanulmánya az angol felvilágosodás esztétikáját és annak legjelentősebb képviselőjét, Shaftesburyt mutatja be. A szerző felhasználta a vonatkozó irodalmi anyagot is, de megállapításait inkább saját szövegvizsgálataira alapítja.

Shaftesbury a szépség három fokát ismeri: a természeti szépet, a művészi szépet és az isteni szépet, amely az erkölcsileg fejlett közösség szépségeszménye lehei csak. Shaftesbury' szerint a lélek harmóniája a legmagasabb i művészi teljesítménj' és az az élet művésze, áld ezt meg tudja teremteni. akinek ehhez erkölcsi érzéke van (moral sense.) Ebből a logikai sorból indul ki a német felvilágosodás Schön-Geist-kultusza, a szép- lélek fáradt, túlélt ideálja. A tanulmány érinti a kor egyéb neves gondolkodóit is és az angol felvilágosodás esztétikáját, annak korlátáit, adottságait megismerjük az igényes munkából.

Szántó Imre tanszékvezető főiskolai tanár „A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében” c. monográfiája foglalkozik az 1918—1919. években lefolyt változásokkal, amelyek a pedagógusok szervezeti életében bekövetkeztek. Vázolja azokat a terveket és elgondolásokat is, amelyeket a kulturális építőmunka terén a megye pedagógusai — különösen a tanítók — maguk elé tűztek. Szemléltetően mutatja be, hogyan hatott a szovjetekből hazatérő katonák agitáció-'’ ja és az milyen hatást váltott ki a falusi rétegekben. Érdeme szerint foglalkozik Kalovits Alajossal, aid a Tanácsköztársaság idején a Heves megyei művelődési megbízott szerepét töltötte be. Idézi ebből az időből származó írásait, amelyek forradalmi lelkűidét . vetítik elénk.

(Folytatjuk.y

Farkas András

1959. április 3, péntek:

1919. Becsből 1200 osztrák munkás érkezik Budapestre és belép a vöröshadseregbe.

1934. Koreában több mint három évig tartó parasztfelkelés tört ki a japán imperializmus ellen.

1744-ben született I. D. FcxnvLzin orosz író és drámaíró.

fnHf

— NAGY SIKERREL mutatta be Poroszlón a KIOSZ helyi szervezetének kultúr- gárdája a „Majd a papa” című operettet. Az előadás után hajnalig tartó táncmulatság volt.

— AZ EGRI Faipari Vállalat elmúlt éves tervét lemaradással kezdte, de év végére már sikerült eléget tenni a 16,6 százalékos termelésnövekedési feladatnak és tervüket 104,9 százalékra teljesítették.

— 100 FÉRŐHELYES új istálló építését tervezik az idén a visznek! Béke Termelőszövetkezet tagjai. Az építést őszig be is akarják fejezni, hogy télre már az új tagok által bevitt állatállomány is közös helyen legyen.

— A BESENYÖTELKI Béke Űtja Termelőszövetkezetben rövidesen megkezdik egy ötven férőhelyes istálló építését.

— AZ EGRI Finommechanikai Vállalatnál az éves tervfeladatok megoldása vállalati átrendezést tett szükségessé. Ez a munka a II. negyedévben befejeződik és a vállalat zavartalanul tudja folytatni munkáját.

— A FELNÉMETI híd építésére ez ideig 285 000 forintot költöttek. A híd ez évben teljesen elkészül, de befejezése még 200 000 forintba kerül.

cé tcuxa&z. dii'Mßdtt

Itt ülök benn a szobámban, s okos, szemnyitó könyveket olvasok. Kicsit fázom, mert elfogyott a szén; hevít ugyan az olvasott élet, s magamba- élem, beépítem mai sejtjeim közé a tegnapot, s a holnapi sorsot: besüt a nap, s arany pénzeit tékozlóan szórja a földre, rám, s a bútorokra, csillanó kedve felvillan az üvegen át, sugárzó fényt dob a könyvekre, s végigpásztázza szemem s az arcom: maradnék, de mozdulnék is, olvasnék, de futnék is messze ... Friss, nedves rügyek kandikálnak be az ablakomon, lilásszagú orgonabimbók ... leteszem kezemből a könyvet, a másokkal élt és másoktól írt betűket... nekem a friss kell, az új, a hívogató, a pezsdülő élet, a tavasz.

Itt van közel az erdő: néhány lépés az út: átmegyek a patakon, mely ujjogva fut le a felzenélő hegyről, s korlát jához támaszkodva, egy pillanatra megállók; nézem, ahogy öröm-buborékok gurulnak benne, s átcikáznak a homok-ágy fölött; tüzesen, kacagva futnak tova, rég elfeledték a jeget és a har vat... s a nedvesült parton virágok nyílnak..

Mint anya, butus kis gyermekét, úgy hív az ösvény, kanyarog, s akár a mágnes, vonz egyre följebb. Nem Szép az erdő: lompos, tavalyi, se- szín levelek fedik a földet, s üresen verik vissza a fényt, halottak, némák Az óriás kövek, melyeket régi folyók hordtak s dobáltak szerteszéjjel, szürke, pohos mohák közt halódnak. Az öreg fák

kígyó-gyölzerei mélyen fúrták arcuk a földbe, s hiába keresem szemüket, fényük. ..

Szárazak, foszlottak a tegnapi levél-ingek, fony- nyadtak, és szakadozottak, de nézd őket az én szememmel: belőlük lettek a füvek, a nagy fák, s a parányi virágok, a derekas, őrző tölgyek, a gyöngyöket \író fenyők, a dundi dongók: sok hónapon át alattuk élők.,.

Táncos lábakkal futok .az erdőn, nó- tázik a tavaszi szél, friss dalok nyílnak a kék levegőben, tojássárga színű virágok, szétszórt selyem-pöttyök kacagnák az aranynap felé; a pihés, kettecskén bomló rügyek, . hegyes, kis orrukkal szívják a bársonyos tavaszt; fürge méhek szállnak reájuk, mézüket kér-- ve, s a nedves sziromlevelek tükrében kis bogárkák nézik az arcuk ...

Megdöbbentem, hogy így és akkor, együttláttam az életet és a halált: a didergő fű- pa macsokat, s a fürge, tüzes bogarakat; a fonnyadt fenyőtobozt, s a barna leveleket átvágó, éles fűszálakat; a halon kórókat, s kártyás szárnyak kis ziz- zenését...

Ültem a szaraz levelek, s a nedves bimbók között ... és akkor. nem tudom, hogyan történt, csalc egyszerre egybeláttam őket: a fakó toboz, level, fű, cserje, holnapi virágok, szirma; a száradt rögök parányi hangyák útját mutatják, s minden, a halódó ■ és a nyíló, együtt a napra néz...

Meleg, illatos tavaszba gurultak á napok. Gyerekek szaladnak a réten, bogarakat hajszolva; virágokat szednek fürge, pirosszoknyás lányok; ezer színű csókját kínálja minden élő, a napnak, o tűz istenének, 3 hajló testük táncra perdül minden, akaró szél-legény nyel: minden új lesz... s forrná lódunk mi is, mint a kő a por ’ tokban. y;

Papp Miklós

4f?t*qony . t yv

A* C*\?**;Kg£L

i * HALÁLA

^5

EGRI VÖRÖS CSILLAG Üdülés pénz nélkül (Szélesvásznú)

EGRI BRÖDY

Római vakáció GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Őfelsége kapitánya GYÖNGYÖSI PUSKIN ötiábú birka

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az árban

HATVANI KOSSUTH Mindhalálig PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás HEVES

Nincs előadótműsora:

Egerben este 7 órakor: A. HARAG NAPJA (Dísaelóa-iaa)

ban szerette a babát. Vele hált, le nem tette volna napestig. Kezénél fogva hurcolta, sáron, homokon át, ebédelni nem volt hajlandó nélküle. Képzelhetni, hogyan festett a baba pár hónap után. Mit szaporítsam, merő szutyok volt, s a családi tanács hamarosan kimondta az ítéletet: Katit meg kell semmisíteni.

Halálos ítéletet végrehajtani nem könnyű még az emberek világában sem. Az első kísérlet nem is sikerült, kisfiam megneszelte, s olyan bőgést rendezett, úgy ölelte, húzta magához a kóctömeget, hogy nem volt szívünk elpusztítani. De a baba napjai meg voltak számlálva. Érezte is. Napokon át mozdulatlanul feküdt a konyha kövén, majd eltűnt egy-egy sutban, sokáig elő sem került, elbújt, menekült előlünk. De nem volt kibúvó. Egy délelőtt a gyerekek szom- szédolni mentek, feleségem felkapta, s meglengette. „No, Kati, ütött a végórád.”

T7gy aprócska sámlin üldögéltem, s néztem, hf>- gyan keresi elő feleségem az ollót, miképp fog hozzá, hogy feltrancsírozza őt. „El kell égetni” — döntöttünk —, hogy nyoma se maradjon, kétéves kisfiam elfelejti, s hulladékai nem okvetetlenkednek többet, ■szemétben, sehol. De egy- darabban nem fért a tűzhelybe. Először kövér combjait dúlta szét az ollóm, a foszló szövet felszakadt, s előbugy- gyant a szürke, egyszerű vatelin. Ezután karjai következtek, két kitárt, puffadt keze. amely így lemetszve olyan volt, mint egy hívatlanul elénktévedt idegen, aki számon kéri tőlünk, miért van itt, köztünk, s mit tettünk vele? Végre készen voltunk, s megnyílt a húslevest, sültet ro- tyogtatő krematórium kapuja, hogy örökre elnyelje a hatodik babát. Még láttam, amint lángra kap, ügyetlen, hosszúkás karjai beleakadtak az ajtónyílásba, rózsaszín kezefeje

mintha intett volna, majd eltűnt.

A tükörhöz léptem, államat simogattam, délútán két értei kezletre kell menni, a levegő édes, tavaszi, sok a munkám/ érzékeny vagyok, hiába, március van, eh, no, hagyjuk. Felkutattam pár ősz hajszálat, az újakat, a hívatlanokat ebben a harsogó tavaszban. Nicsak, itt a szemem alatt két új ránc nőtt, s egy harmadik, régebbi, elmélyült, olyan lett, mint az első tavaszi választóbarázda a televényen, amely elmúlt éve- ’ két, maghullató nyarakat zárt le. Délután benéztem néhány boltba, babát akartam venni a fiamnak. Effajtából százszámra akad. Olcsó, gyerekek, szülők kedvence. Láttam is szépeket. Turkáltam, válogattam köztük, s ők engedelmesen bó~ koltak a pultokon, mosolyogva kellették magukat. De én valami idegenséget éreztem, a közöny unott csömörét, bántott a cukros gipszmosoly, a vasalt fodrok, a cicoma. „Valami egj'szerűbbet, olcsóbbat kérnék” — szóltam, s a kereskedő sajnálkozva tárta szét a karját. Ez minden. Mással nem szolgálhatnak.

Czép volt a délutáni Nap- sugár bukfencezett a háztetőkön, könnyű a levegő, a szív. könnyű kabátok libbentek az utcán. Jó sétálni. Az ember kiszellőzteti a fejet, betér egy pohár sörre, trécsel, él, boldog. Eger, a vár újraéled, s mintha csak halottak elevenednének meg, a tavalyi nyárra gondoltam, a hullámzó embertömegre, kacagásra, amely végigzáporozott a városon. majd elhalt, s most itt, ez a terhes, kora tavaszi csend. S a tegnap, a tegnapelőtt? Mintha csak filmet látnánk. Az évek lezáródnak, mint 1 o- porsók, de az utcán, bennünk Is sűrűsödik már az új, remények. titkok, tervek, s ki tudja még mi?

Isten veled, hatodik baba. Gyerünk, gyerünk a holnap elé.

! TV agyon szerettein babák- I kai játszani. Kiskoroméban évről évre kaptam egy lújat, s bár az akkori játékok Irégesrég szétmorzsolódtak az I idő silójában, a babák emléke ■sokáig megmaradt. Frufrus, pá- • rizsi lány volt az egyik, gyapjas néger a másik, kaptam ;egy alig arasznyi cowboyt is, ; valódi pisztolytáskával és egy ;pörgekalapos, árvalányhajas ;csikóslegényt. Mindegyiknek ; megvolt a maga helye az ©leltemben. A cowboy-jal vad, ;szeles tavaszi napokon játszot- ;tam szívesen, a párizsi k*s- í lányt álmos őszi délutánokon I tutu jgattam. Rekkenő nyárban la néger babát vettem elő. I szegény csak úgy fónylett az laranyosbama délutáni napon, I Aránylag későn került a galériába az a harmonikás, tiroli I fiúcska, akit — talán erői tellett humora miatt — sohasem I tudtam megszeretni. Megvan

■ ma is, míg a többieket elmál■ lasztotta a szertelen gyermeki szeretet, a játékok gondtalan szila jsága.

■ A hatodik baba, akiről most ; mesélni szeretnék, nem az ; enyém. Nagyobbik fiam kapta, ; amikor másféléves vóLt ésse- ;hogysem illene a díszes, cifra ; társaságba. Egyszerű, hulladékokból összetákolt rongybaba, : festett szemekkel és arccal,

: mely kifejezéstelen jőindulat- :tal mosolyog a világba. Van :— vagy pontosabban: volt — ; rajta valami meghatóan sza- Ibálytalan, bohém módra ter- Imészetellenes: egyik lába

I pöttyös volt, a másik csíkos, Ipuffadt, vatelinnal tömött karijait kérőn vagy tán hívón terjesztette széjjel, rózsaszínre

■ festett kezét kiterítve, az oda- ladás olyan mozdulatával, amiilyenre csak a babák képesek. ■Csoda-e, hogy fiam, aki örö- •költe a babák iránti vonzal> márnát, az első perctől meg- j szerette?

> A hatodik baba igénytelen- 'ségét bizonyrtia, hogy tartózkodási helyeit illetően nem ívolt válogatós. Rendszerint a í konyha kövén feküdt, kitárt »karral, arccal a föld felé. mint íegy halott. Ha útban volt, fekodás után feladta a harcot a halálos kórral, s üres lett a barnára festett kis járóka, a hatodik baba — emlékszem

— a zongorán ült, s kifejezéstelenül nézett maga elé. Fiam, aki magára maradt, megállt elölte, felkapta, meghintáztat- ta. A baba kitárt karral ráborult s mi, feleségemmel, a könnyek között is elmosolyodtunk fájó, de gyógyuló lélekkel bámultunk az augusztusi napsugarak felé. Amikor elköltöztünk akkori otthonunkból, a baba egy időre elveszett. Hetek múlva került elő, pókhálósán és megtépázva, de lefagyaszthatatlan mosollyal, valamelyik doboz fenekéről, a kamrából. Fiam, aki közben megnőtt, már nem rontott oda, s nem kápta önfeledt öleléssel magához. Felkaptam a szuty- kos jószágot, s kitárt karját fiam felé lengettem, de megütött a közöny, hűtlenség, ahogyan fiam visszanézett. És

— esküdni mertem volna — a baba is elszontyolodott. Tömött hívó kari át mintha egy gondolattal alábbhuilatta volna. Kedvetlenül tettem az egyik ládára, s aztán — sokáig — ott is maradt.

Lassan meg is feledkeztem

során...) magához szorította, milyen otthonos, magától értetődő szeretettel. Mintha találkoztak volna már valahol. Pedig á baba nem volt szép. Igaz, sohsem volt az. De a feje felett elszállt négy-öt év alaposan megkoptatta. Ruhája szutykos yolt, arca foltokkal teli. Mégcsak meg sem mosdathattuk, mert bőre alatt vatelin szorongott. Míg fiam ölelte, azon tűnődtem: meddig élhet egy baba? Három évig? ötig? Ha így van, ez a baba

— nevezzük tán egyszerűen Katinak, (valaki így keresztelte, mikor s hol, nem tudom),

— már nagyon öreg lehet. De lám, milyen kifogyhatatlan a szeretet gyakorlásában. íme, kitárt karját most kisfiam nyaka köré fonja, rajzolt orra, arca, szemei a szutyok alatt boldogan mosolyog, mintha mondaná: „Ezt akartam, ezt vártam, ölelj, szeress, te kis játszótárs.”

Tagadhatatlan, hogy a hatodik baba életének aranykorszaka jött el, az öröm, a játékok sohsem látott boldogsága. Fiam ugyanis — ha lehetséges — még nálunknál is joba hatodik babáról, no nem véglegesen, csak úgy, ahogy az ember ügyes-bajos dolgai közt egy időre megfeledkezhet régen látott kedvesedről. Közben fiamnak öccse született. Egyéves korára kitűnt: ő is éppúgy szereti a babákat, mint mi. Mármint nagyobbik fiam és én. Űj babára nem nagyon tellett akkor, előkerült hát a sutból a régi. A hatodik baba. ä

lálmélkodtam azon, ahogyan kisfiam (lám, hogy árnyalódnak a jelzők az évek

Leségem egyszerűen odábbrúg- ta, de egyszerre feléledt, ha fiam ölébe kapta. Két karját a pufók baba derekára fonta, s amaz festett, piros arcával csak hangsúlyozta a kisfiú sápadtságát. így bóklásztak kart karbaöltve, fél s alá a szűk konyhában.

I F ogy a baba ' szeretett-e bennünket, nem tudom. Nem nyilatkozott. Volt benne egy kevéske cinizmus, vigyor- gó közönye olykor bántott, máskor megvigasztalt. Amikor kislányunk egyéves vias-