Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

* 1959. március 15., vasárnap .NÉPÚJSÁG A „morbus hungaricus“ ellen ^Magyar betegség” -* így ne­vezték hajdan a tüdőbajt a külföldi Európa-utazók — s ta­lálóan, mert talán e földrész egyetlen országában sem szed­te úgy áldozatait e kór, mint az urak Magyarországán. A „morbus hungaricus” — a sze­gény nép betegsége volt. Azo- ká, akik 10—12 órát voltak kénytelenek dolgozni sötét, piszkos műhelyekben, s testük, ellenállóképességük leromlott a rossz táplálkozástól és bor­zasztó életkörülményektől; a cselédek, summások, napszá­mosok betegsége volt, akik nedves hajlékokban, zsúfolt cselédlakásokban, félig, vagy egészen földbevájt, lakások­nak nevezett üregekben lak­tak. És pusztított a kór. Aki megkapta, annak tüdejét két— három—négy év alatt halálra marcangolta a szörnyű beteg­ség. Az életet akárhogyan is, de szerető és kívánó emberek százai és százai borzadtak meg, amikor az orvos meg­állapította: tüdőbaj. S ki hitt abban, hogy a múlt körülményei között meggyó­gyulhat? Aki beteg volt, még titkolta is — tudatlanságból, vagy szégyenből és félelemből —, szórta szét a fertőző bacil- lusokat, s amíg eljött érte_ a nagy Kaszás, ki tudja, hány embert — elsősorban közvetlen környezetét — indított útnak ugyancsak a sír felé. A „morbus hungaricus”-nak szabad vadászterülete volt. Amit a múlt illetékes egész­ségügyi szervei ellene tettek, az vajmi kevés volt ahhoz, hogy számottevően megjavít­sák a helyzetet. Voltak a múlt­ban is szanatóriumok. Kiknek? Elsősorban a fizető betegek számára! Vajon a hevesi sum- másnak, a 80 filléres—egypen- gős napszámért dolgozó sze­gény embernek módjában állt-e, hogy annyi pénzt össze. gyűjtsön, amennyi kellett vol­na a hosszadalmas szanató­riumi kezeléséhez? Soha. A nincstelen tüdőbeteg halálra ■dőlt ítélve — s ezt tudta maga is. Az igaz: mehettek' a. szaná-; tóriumokba ÖTlrbiztosított bé- tegek is, de ezek száma — a fi­zetőkhöz képest — nagyon cse­kély volt. És összevetve: a múltban mindössze hatezer ágy volt a tüdőszanatóriumok­ban, ki tudja, hánnyal kevé- sebb, mint amennyi kellett volna... . «. „Morbus hungaricus”-e, úgy­nevezett „népbetegség”-® ma a TBC? Nem és egyre kevésbé az. a népi állam — amely leg­főbb értéknek az embert te­kinti — hadat üzent e pusztító kórnak is, s ez az embervédel­mi hadviselés egymás után lát­tatja mind nagyobb és na­gyobb eredményeit. Csak két számot említünk ennek igazolására: a múltban 14 tízezrelék volt a halálozási arányszám a megyében a tü­dőbetegek között. Ma mindösz- sze négy tízezrelék. A fejlődés — óriásléptű. De menjünk to­vább: mint már megjegyeztük: a múltban mindössze hatezer ágy volt a tüdőszanatóriumok­ban — ma pontosan kétszerese, 12 ezer, és ez a szám már eb­ben az évben, és a következő esztendőkben is, rohamosan növekszik majd. A megyének hat tüdőbeteggondozó intézete van. Ezekben 1955-ben már 139 199 különféle tüdővizsgála­tot végeztek; 1957-ben még en­nél is többet: 150 040-et. A múlt évi szám még ennél is többet mutat. Ezen utóbbi néhány adat rá­mutat egészségügyi szerveink munkájának lényegére: a meg­előzésre. Ha korábban csupán arról volt szó — arra volt na­gyobb erő —, hogy a felfede­zett megbetegedéseket igyekez­zenek gyógyítani, ma — a gyó­gyítás mellett — az a jő jel­adat, hogy a preventív.eljárá­sokat alkalmazzák. A vizsgála­tok ezt a célt szolgálták és szolgálják. De a megelőzést szolgálja az a széleskörű jel­világosító munka, amely a mi megyénkben is megindult, és folytatódik, nem kis eredmény­nyel. A TBC elleni küzdelem je­lentős előrehaladása az is, hogy a még jertőző betegek közvet­len környezetét beoltják, s ez­zel meggátolják a betegség el­terjedését a családban. A fü­zesabonyi járás minden nyil­vántartott betegének körében már elvégezték ezt a munkát, s most tovább folytatják az egri és a többi járásokban is. Ez is a megelőzés érdekében történt. Ugyanúgy az is, hogy álla­munk most már nemcsak a kisgyermekek számára, hanem 18 éves korig bezáróan kötele­zővé tette a hatásos és a cél * • ‘i ■' '• V. A.r: ■;i1<y. f, ....i, > ,• iiijif :<■*«>X kli ■ 0m mim £&*0*0*wmi0**iia*JÍL**tA*J*i+**+^~i érdekében kiválóan bevált BCG-oltásokat. Ez a nagysza­bású preventív intézkedés messze előre mutat, s pozitív eredménnyel jár. S a jövő most növekvő nemzedékét már nem fertőzheti meg a kór, s talán azt is megérjük, hogy „csak emlékezünk” arra, hogy volt valaha TBC nevű beteg­ség ... Igen, a szocializmus építése azt is jelenti: embervédelem. Ez nyilvánul meg abban az óriási küzdelemben, amelyet a népi állam vív egyre hatéko­nyabban és eredményesebben eme hajdan pusztító kór eben is. Lerombolni a múltat, s he­lyén új világot építeni, elpusz­títani nyomtalanul a régről ránk maradt átkos öröksége­ket, s megteremteni az életnek örülő, egészséges, tetterős em­berek hazáját — ez a hajdani „magyar betegség” elleni had­műveletet és kétség enkívüli győzelmet is jelenti. Néhány szó volt ez csupán egy nagy munkáról, — a TBC elleni küzdelemről. A gondola­tot az adta, hogy az elmúlt napok egyikén a hatvani Egészségházban jártunk, ahol éppen az 1955-ös születésű kis­gyermekeket oltották BCG-vel. Amikor megkérdeztük az or­vost, a nővért és a gyermeke­ket hozó anyákat: nem esik-e meg a szívük a gyermekek sí­rásán, hulló könnyén, amikor a tű vékony kis bőrüket fel­sérti, — azt felelték: Tudjuk, hogy fáj a gyermeknek, de azt is tudjuk: a javukat és egész­séges jövőjüket szolgálja ez az oltás. Inkább most sírjanak és jáj- jon nekik, minthogy 5—10—15 év múlva — betegen — magu­kat, szüleiket és az orvost át­kozzák, amiért gyerekkoruk­ban nem okoztak nekik fáj­dalmai azzal a tüszúrással. Dér Ferenc „A szocialista munkaverse: magasztos és hatalmas dől — Egyre több részvevője van megyénkben is — ADY ENDRE: Emlékeséit Táncaién Mihálrru Kend volt, Táncsics Mihály. A mi kora lelkünk: Attila ugarján, Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk. Kendet ostorozták, Kutya se becsülte. Mert kend senki se volt, Mindenkiért hevült, Paraszt-anya szülte. Kendnek sok fájdalmat Szívesen fájlaljuk, S e fájó országban Kendnek ős szerepét Szívesen vállaljuk. Kend bizony elporladt. De mink, akik élünk: Vagyunk bizalommal. Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk. Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. Mi más rendre vágyunk: Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. Kendet azért mégis Áldjuk, mint egy szentet. Istenünk: az Eszme, Haló porában is Aldja-verje kendet. Két napja, hogy megjelent a Budapesti Pártbizottság ki­bővített ü'ésének határozata, mely újabb munkahőstettekre hívja fel a munkásokat, mű­szakiakat a szocializmus építé­sének gyorsabbá tételére. Két nap óta bejárta az or­szágot a felhívás „Teremtse­tek az egész nép számára gyor­sabban, gazdagabb életet, já­ruljatok hozzá, hogy az egész iparban az munka termelé­kenysége az előirányzott há­rom százalék helyett öt szá- za’ékkal növekedjen a termé­kek Önköltsége 1.5 százalék helyett 2 5 százalékkal csök­kenjen és ezzel részesei le­gyünk a nemzeti jövedelem 8,3 százalékos növekedésének, az 1960-ra tervezett életszínvonal ez évi megvalósításának.” A fe’hívás nyomán szinte óráról órára nő azoknak a munkásoknak, műszakiaknak a száma, akik elhatározták, hogy többet tesznek az eddi- g:nél„ a felhívásban rögzített célok eléréséért és a szocia­lista munkaverseny reális és hasznos formáiban való rész­vételükkel hozzájárulnak fej­ődésünk ütemének meggyor­sításához. Az ez évre szóló szocialista munkaverseny már az év első hónapjaiban megkezdődött, számos üzemben már jelenté­keny sikereket is hozott, más­hol most dolgozzák ki a ver­seny fe’tételeit, formáit, de az őszinte törekvés az olcsóbb, jobb és több termék előállítá­sára — mert ez most a verseny fő cé'ja — majd minden üzem­ben megtalálható. Ezt bizonyítják a hozzánk érkezett levelek, versenyválla­lások is. Az év vége helyett november 1-re teljesítik exporttervü­ket az egri Autóipari Forgácso!ógyári ak A Budapesti Pártbizottság határozatát olvasva, az egri Autóipari Forgácsológyámál is megtárgyalták, milyen fe'téte­leket szabjanak a pártkong­resszus tiszteletére indított munkaversenynek. A verseny követelményeinek kidolgozása, a dolgozók javas­lata alapián történt, a gyár kollektívája többek között ex­porttervét december 31. he­lyett november 1-re akarja tel­jesíteni a szocialista munka­verseny segítségével. Egyik jelentős feladatuknak tartják, hogy a Kínai Nép­köztársaságnak készülő mo­torszerelő kocsikat a szeptem­bér 31-i határidő helyett egy hónappal korábban átadják. Igen nagy gondot fordítanak a belföldre történő szállítások határidejének előbbrehozására is. A nemes vetélkedés ered­ményeként még ez év III. ne­gyedének végéig befejezik a pótalkatrészek gyártását s le­szállítják a szerződött meny- nyiséget. A mezőgazdasági gépekhez szükséges alkatrészek elkészí­tésénél még szorosabb határ­időt szabtak meg saját ma­guknak, vállalták, hogy ez év vége helyett augusztus 1-ig átadják a szükséges jcgaske- rekeket és egyéb alkatrésze­ket s előkészítik a kombáin- hajtóművek gyártását, hogy zökkenőmentesen kezdhessék az új évet s még *öbb mező- gazdasági géphez szükséges al­katrészt gyárthassanak a meg­növekedett igényeknek megfe­lelően. Nagy vetélkedés kezdődött az építőknél is A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ü'emi bi­zottsága, pártszervezete, vál­lalat vezetősége a dolgozók javaslatai alapján szintén ki­dolgozta az építésvezetők és brigádok közötti párosverseny feltételeit. A munkaversenyhez már 12 kőműves, három ács, hat ku­bikos-brigád csatlakozott, de a segédmunkások és gér kezelők is versenybe léptek, s mintegy 180 dolgozó csatlakozott a szo­cialista munkaverseny mozga­lomhoz Az egri és hatvani építésvezetőség között páros­verseny alakult ki, s a ver­senyvállalások általában a mi­nőségi munkára, az anyagta­karékosságra, a gazdaságos munkára, a munkajegy elem megszilárdításá/a vonatkoz­nak. Nagy' vetélkedés folyik je­lenleg Pataki László kubikos- brigádájánál levő „legjobb brigád” címért, a vándorzászló elnyeréséért is. A brigádok közötti verseny-mozgalomban a KISZ-fiatalok is részt vesz­nek. Udvari László, KISZ kő­műves-brigádja versenyre hív­ta a vállalatnál levő KISZ- brigádokat, vállalásukban töb­bek között az anyagtakarékos­ság, a minőségi munka szere- 'pel. Mácsai Gyula KISZ-bri- gádja azt is vállalta, hogy a gyengébb szaktudású brigád­tagokat munkaidő után társa­dalmi munkában oktatja. Mivel a vállalatnak igen sok munkát kell melősz övetkeze t nél, ezért nagy f nak az 'építési h ■ hentesére, hogy is több munkát el a szövetke'1 vállalták az M res.szús tiszte’etí renc és Erős lm hogy az egri OT műves munkáit befe’ezik. Bó*a ves-brigádia és I segédmun kás-bri i csak az MSZMP sának tisz*e'eté végzi el az eeri kőműves munka Az egri vasú jelentős er érlek Az egri állor sem maradtak nagyarányú vs tómból, s az állc -ésta dobozéinak és elvtársi se"' leien tős eredmé’ az év ele'e óta munkaverseny elmúlt hónapi- vonatok mer dítását 103.7, 119.1 százalék még jónéhán sikerült 110— emelni A bt kfemeikedő e Nagy Józsej i lattevő és Me tás-vezető br!i százalékra tel havi tervüket do'gozók közi raktámok véé munkát, különe . csikihasználásban ★ Mindezek a tén gyeszerte tanasz* tgyekezet azt b termékeny talair: hívás, megértette munkásai, műsz< hogy „A szocialisi seny magasztos dolog. Milliók ak össze, milliók le ko-'za”. , A dolgozok vilá ha részt vesznek senyben, az elszár vezően érzik éji de az anyagi érd van még egy na kéltség, a közös ü lizmus ügye. Kóvs A polgári demokratikus for­radalom győzelme után a kis­polgári forradalmárok, de ma­ga a burzsoázia is arra szá­mítottak, hogy az antant, a nyugati imperialista hatalmak méltányolni fogják a magyar kormány helyzetét, azt, hogy a magyar burzsoáziának az az ága került a forradalom révén hatalomra, amely a háború idején is a legkevésbé kívánta az ellentéteket az antant ha­talmakkal, sőt, Károlyin ke­resztül igyekezett is jó vi­szonyt fenntartani a nyugati államokkal. Csakhamar kide­rült azonban, hogy a győztes imperialista hatalmak nem óhajtják igénybe venni a ma­gyar állam szolgálatait és in­kább az ún. utódállamok terü­leti igényeit támogatták a ma­gyar uralkodó osztályokkal szemben. A háború befejezése után a kialakult, illetve megerősödött szomszédos országok burzsoá­ziái megindították csapataikat a magyar forradalom ellen, ki­használva az ország gyengesé­gét, igyekeztek minél nagyobb területet elfoglalni az egykori „történelmi” Magyarországból. Kétségtelen, hogy a vesztes háború örökre szétzúzta ezt a Magyarországot, mely a cári Oroszországhoz hasonóan a népek börtöne volt. A magyar kormány, bár állandóan han­goztatta a területi integritás fenntartását, kényszerűségből egyre nagyobb engedményeket tett a szomszédos országok ré­szére. Volt azonban egy pont, melyen túl a magyar vezetők A Vyx-jegyzék sem mehettek már, amely egyet jelentett volna a magyar állam csaknem teljes megsem­misülésével. Az engedménynek ezt a szélső határát a Vyx-jegyzék jelentette. Március 20-án a délelőtti órákban megjelent Károlyi köztársasági elnöknél Vyx francia alezredes és át­nyújtotta az antant hatalmak újabb ultimátumát, melyben azt követelték, hogy a magyar kormány újabb jelentős terü­leteket engedjen át román fennhatóság alá. Vyx egyben azt is jelezte, hogy ez a de­markációs vonal ideiglenes po­litikai határnak tekintendő. A választ március 21-én délután 6 óráig kellett megadni. Március 20-án a koradélutá­ni órákban összeült a minisz­tertanács, hogy; döntsön a Vyx-nek adandó válaszról. Már ezt megejözően Bőhm hadügyminiszter kérdést inté­zett a katonai vezetőkhöz, és kikérte véleményüket a jegyzékkel kapcsolatban. Ál­talános volt a vélemény, hogy mivel a nyugati hatalmak cserben hagyták az országot, szakítani kell a nyugati orien­tációval és Szovjetoroszor- szágra támaszkodva, fegyver­rel kell visszautasítani a jegy­zéket. A legjobban felfegyver­zett sereg, a székely hadosz­tály parancsnoka, Kratochwill ezredes azt jelentette, hogy a székely csapatok és tisztek semmi körülmények között helyüket el nem hagyják, vissza nem vonulnak. (Egy hó­nap múlva a „hős” ezredes a románok előtt lerakta a fegy­vert.) Maga ez az egy megnyil­vánulás is meglehetősen kész helyzet elé állította a kor­mányt. A minisztertanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Vyx-jegyzéket nem lehet el­fogadni. A kormány tagjai, maguk a polgári miniszterek és Károlyi is tisztában voltak azzal, hogy a jegyzék elfoga­dása esetén a népharag elsö­pörné a kormányt, még mielőtt a jegyzék tényleges végrehaj­tására sor kerülhetne. Ugyan­akkor a kormány vissza sem tudta utasítani a jegyzékben ’foglalt követeléseket, mert nem volt fegyveres ereje, amelyre támaszkodhatott vol­na. A Minisztertanácson első­sorban a polgári miniszterek javasolták, hogy a koalíciós kormány mondjon !e és ala­kuljon tiszta szociáldemokrata kormány, amely az'án maid utasítsa vissza az imperialista követelést. Maga Károlyi java­solta, hogy a megalakuló szo­cialista kormány kössön fegy­verszünetet a kommunisták­kal, hogy mindaddig, amíg az ország külső helyzete nem tisztázódik, a belső rend biz­tosítva legyen. Az itt elfoga­dott terv szerint Károlyi to­vábbra is megmaradt volna köztársasági elnöknek. Miért tanúsított ilyen nagy­fokú engedékenységet a ma­gyar burzsoázia? Hogyan kö­vetkezhetett az be, hogy a burzsoázia maga ajánlja fel a kormányhatalmat egy munkás­pártnak? — A magyar bur­zsoázia világosan látta, hogy teljesen válságos helyzetbe ke­rült, amelyből a maga ereié­ből nem kénes kiláhalni. Bár­milyen választ ad a Vyx-jegy- zékre, sorsa meg van pecsé­telve. Ha elfogadja, akkor a nép söpri el, ha nem fogadja el, akkor az imperialista ha­talmak intervenciója. Ugyan­akkor a jobboldali szociálde­mokrata vezetők már mint a hatalom részleges birtokosai is bebizonyították, hogy masuk sem gondolták túlságosan' ko- mo'yan a szoeia’izmus megvs- lósítá'át, de udvariakkor ha­landók megvédeni a burzsoá­zia hatalmát a külső interven­cióval szemben is. A szociáldemokrata párt­vezetőség azonban csak úgy volt hajlandó a kormányzást vállalni, ha biztosítja hátát a kommunistákkal szemben. Egyes szociáldemokrata veze­tők ekkor már tisztábban lát­ták a belső helyzetet, mint a burzsoázia. A szoo; ál demokra­ta párt már korántsem volt o’yan erős és ''"■"'■•égés, mint ahogy azt burzsoá partnerei gondolták. Az állandó halogató politika a reformok végrehaj­tása terén, kiváltotta a balol­dal és a kommunisták állandó bírálatát, ennek következtében viszont a munkásság, ha szer­vezetileg a szociá’demokra*a párt tagja is volt még. gyakor­latilag már a kommunista Dér* politikáiét követte. A burzsoá­zia tehát rosszul számított, amikor ú"v gondo1*« how ér­dekei véd0'mét rábízhatja a szoc'ú' mokrata ve~etőkre A minisztertanács után ve­zetőségi ülésre ült össze a szo­ciáldemokrata nárt vezet" ’-ge Az ü’ésen konkrét formában vetődött fel az a kér dós. hogy a szoc;áldemokrata oart ho­gyan birkózzon meg a ráváró feladatokkal. A pártvezetőséa- nek ez az ülése tökéletesen me«mntatia. bo"v a «■/omáide- mokrata párt vezetői között is milyen mély elvi ellentétek voi+ak már ekkor A nártveze- tőség baioldai faltai ekkor mór eljutottak a kommunistákkal való teljes egyesi: táig. Számukra a tákkal való e“v«“ ság közötti teství szűnését jelentett« proletár álláspont tes védelmét iSj, P..,r A pártvezetése,* többsége belemen nistákkal való m mert nem. látott t válságból és tátvE ság rohamos bí nem akariák válU .reg nélküli tábori szerepét A mege; ban számukra csa ségmego’dás, kés amit kénvtelen-ki nyelnek Bőhm a öngyilkosságnak pártvezetés iobbol lag radikálisabb foglal el. valójába hogy a Kommunis járassa. Garami más jobboldali Ve; gadja el a megei hangoztatja, hogy mokrata párt he vr talmat. hane.m en kommunistáknak, kommunisták nem szilárdítani a ha*E majd szociaidemc mánvt alakítanak. A pártvezetésé azonhan a me "érv foglalt á11 ást és m a tárgyalások a b vő kommunista ve »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom