Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

1959. március 12., csütörtök AíEPpJSÁG % Nem várnak mindent az államtól — jórészt saját erőből oldják mrg problémáikat a sarudt tsz-ek — A számítások szerint nem kevesebb, mint ezer szarvas- marha — tehén és növendék vegyesen, — 150—200 anya­koca és egy csomó ló részére kell férőhelyet biztosítaniuk a sarudi termelőszövetkezetek­nek még ezen a nyáron. Nagy gond ez, hiszen a régi szövet­kezet sem készült fel épületek­kel ilyen nagy fejlődésre, — de k’váltkép nagy gond a? utaknál, ahol semmi sincs. Törték a fejüket sokat a szö­vetkezeti tagok, mert tudták, az állam+ól nem várhatnak nrndent. Nem is győ-né ma­gára vállalni az sem a töb1' százra szaporodott szövetkezet' községek minden építési gond­ját. Maguknak kell megtalálni a megoldást, — mondták. Ha se­gít is az állam, legalább felét a falunak kell magára vállal­nia. A megoldáshoz az ötle’et végső soron a Kossuth Tsz tíz út belépőte adta meg. Tíz ci­gány ember, a válvogvetés nagymestere, azzal állt egv nan az elnök elé, hogy ők, aho-o; fe’me’egsz'k az idő. nem a közös fö'dre mennének ki kaná'ni, hanem megkezdenék á vályogvetést. A Kossuth Tsz elnöke, Nagy Géza. kapott az ajánlaton, megalakították a tíztagú vá­lyogvető brigádot. De még ez sem e’ég! Annyi építőanyagra van s’ükség a községben, hogy azt, akármilyen jól dolgozik majd ez a tíz ember, nem győzi. A legközelebbi közgyű­lésen el is mondta ezt a ta­goknak, s javasolta, hogy ma­sok is vállaljanak vályogve­rést, legalább 1000 darabot fe­jenként. Nehéz volna így utólag megállapítani, hogy ki állt ra először, mert vagy otvenen kiabálták egyszerre, hogy jó lesz és meg is csináljuk. A tsz-nek van elég pelyválya, az új tagok szakítanak időt erre, félig-meddig hát meg is volna oldva a probléma. De ott van még a három másik szövetke­zet. Másnap elmondták nekik is, hogy milyen megoldást ta­lált a Kossuth. A másik há­rom termelőszövetkezet tag­jainak is tetszett a dolog, szép számmal vállalták maguk is ezer vályog kiverését. így lesz e’egendő és olcsó építőanyag. A pelyvát minden tsz-nek a Kossuth adja — van nekik elég — a munkát tár­sadalmi munkában a közös hasznáért a tagok adiák. Ki is számították, hogy 1000 vályog így nem kerül többe 50 forint­nál. A tégla ugyanakkor 340 forintba kerül, ehhez jön még a szállítás, — és ami a leglé­nyegesebb, úgy sem győznék a téglagyárak, hogy minden építkezni akaró szövetkezetei ellássanak anvaggal. A vályog is megteszi jó időre. Közben azonban már másró’ is volt szó Sarudon. Kiszámí­tották, hogy volna lehetőség szénporos tégla égetésére Szénpor van az állomásokon adnák ingyen is, csak vigyék Megtanulni a készítését nem nehéz, a kiégetéshez Egercse- hiből lehetne szerezni iszapolt szenét. Mindent hozzávéve. 1000 darab szénporos tégla nem kerülne többe 17—180 forint­nál. Olcsóbb ez is a vörös tég­lánál, de erősebb építőanyag, mint a vályog. Csak egy szak­ember kellene, — s ha bekö­szönt a jó idő, hozzá lehet fogni az égetéshez. Már mindez egymagában is jó kezdeményezés, de az épít­kezéshez nem elég csak a vá­lyog, vagy a tégla. Az új épü­leteknek tetőszerkezet is kell, meg fedő is. Fát azt nem tud­nak házilag előállítani, de a iuhhodály, a dohánypajta, a fiaztató és a növendék-istálló befedését megint csak házilag meg tudják oldani. Nem is olyan régen, még szép szám­mal akadt olyan épület, — még lakóház is — Sarudon, amit az ártéren termő gyékénnyel fed­tek be, Vannak emberek, akik értenek ahhoz, hogy kell elké­szíteni a kévéket, hogy tetőfe­désre alkalmasak legyenek, csáté is van bőségesen, — tehát a cserépprobléma egy részét is meg tudják oldani átmenetileg ..házilag”. (Erre a megoldásra érdemes felfigyelni a többi ti- szamenti község termelőszö­vetkezeteinek is, mert gyékény Hogyan lesz 113-ból 55? — avagy egy íurcsa szam a lörlénele — Minden embernek van va­lami gyengéje, nekem a mo­torkerékpár. Szeretek motoroz­ni, de szeretem a motort is, a házbeliek nem egyszer mond­ták már, hogy: többet simoga­tom. mint a feleségem. Ha nem is egészen van így, de valami igazság rejtőzik e mondás mögött. Ugyanis azt tar om, hogy mint a jó feleség­gel, a motorral is törődni kell megérezni minden búját-baját, igyekezni elsimítani a kedves együttlét e’é tornyosuló felhő­ket. Mint minden házasságban, a motorral való együttlét so­rán is akadnak hibák. Á’lítom, mindkét esetben akarás, hoz­záértés szükséges és az egvütt- lét ismét harmonikussá válik. De térjünk a tárgyra. Észrevettem, hogy jó motor- kerékpárom dinamója nem tölt, a kontroll-1 ámpa állan­dóan ég. Tőlem telhetőén kö­rülnéztem, de műszerem nem lévén, meg az is igaz hozzá­értésem a villamosság terüle­tére nem teríed ki — nem ta­láltam a hibát. Az elmúlt évben — még má­sik motorkerékpáromnál — ugyanezt a hibát potom nyolc forintért megjavították — ez ju­tott eszembe és indulás az egri Finommechanikai Válla­lat autójavító üzemébe. Bár ne tettem volna, mert így szégyenben maradtam én is de előtte a szolgáltató-ipar eme egysége is. Szóval, pontban reggel 9 érakor beléptem az üzem ka­puján. Egy kis adminisztrác ó (munkalapot kell kérni), ezt megelőzően egy kis várakozás után, eltoltam motoromat a tetthelyre, ahol a nem túl nagy, de nekem számottevő munkát elvégzik. Aki javítja, régi gyermekkori ismerősöm. Közben beszélgetünk: miért állítódik el a feszültségszabá- iyozó? — kérdem. — Mert a < rúgó feszítő ereje csökken, de meg nekem is, a vállalat­ik is te’jesítenünk kell a ter­vet — felel ő viccelődve. Viccelt? Nem. Igazat mon­dott. Hogy miért? Az mindjárt! kitűnik. Közben a motor elkészült,; még egy ellenőrzés — mehet. Ez gyorsan ment, gyerünk < számlázni. Amióta beléptem a kapun, 0 perc telt el. Ezt onnan tu- íom, mert munkám során pon- os időhöz vagvok kötve, így jegszoktam, hogy szinte auto­matikusan, többször is meg­néztem az órámat. Ismét a munkaszámot kiállí­tó szaktárshoz kerültem, aki most ismét munka apot állí­tott ki és ezt beadta a szám- lázóba. Türelmesen várakoz­tam, rá is gyújtottam. Már a csikket is rég eldobtam, ami­kor — úgy látszott — a szak­társ is megunta je’enlétemet és rámszólt: már azóta bizto­san kész, tessék bemenni. Bementem. Még nem volt egészen kész. Nem tud rn, miért, valami rossz érzés kapott el. megkér­deztem: nem sok talán? Ah, semmi! 113 forint. E'ámultam Félórás munká­ért 113 forintot kérni? Va ami nincs rendben. A zsebemben is csak 50 forint volt. Most már csak röviden. Megkerestem az üzemvezetőt, aki megkérdezte: mit adtak hozzá, miből állt a szénkefe becsiszolása? Anyagot semmit, a szénkefe négy oldalát zsebkéssel meg­kaparták. Végül is 55,06 forint lett a szám'a. Az igaz, hogy ezen is 1,9 óra szere ési idő szerepel. Hát így történt, kedves Fi­nommechanikai Vállalat. Ezek után, bocsássanak meg, ha ké­telkedem tervteljesítésük reális voltában, s engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket: a kész termékeket e'őál'ító üze­mek arra törekednek, hogy termékeiket minél olcsóbban vásárolhassák meg a dolgozók és tervüket pedig több termék előállításává) teljesítik. LÄJER MIKLÓS másutt is terem éppen olyan bőséggel.) Az építőanyag egy részét ott helyben biztosítják. Az építke­zéshez azonban emberek is kellenek, s nem bővelkedik Sarud sem kőműves szak­emberekben. Megoldást mégis találtak. A Kossuth Termelő- szövetkezetnek van egy tíztagú kőműves-brigádja, részben a régi tagokból, részben az új belépőkből. Ez a brigád nem­csak a Kossuth Isz építkezését végzi majd. hanem segít a töb­bi termelőszövetkezetnek is. Szakeniber a brigádból lesz, segédmunkást pedig mindig az a szövetkezet ad, amelyiknél éppen dolgoznak. Ha csak részben is meg akar­ják oldani Sarudon az állat- állomány elhelyezését, az épít­kezéshez ebben az évben ke­rek ötmillió forintra volna szükség. Azzal, hogy az építő- ,és tetőfedőanyagot helyben ál- 'ítják elő, ez az összeg e'őre- láthatóan falére csökken. Kér­nek tehát segítséget az állam­tól, de nem várnak mindent onnan. Fele arányban saját erőből oldják meg — de lehet, hogy a munka folyamán újabb ötletekkel is gazdagít iák a szö­vetkezetei, s még többet sike­rül saját erőből biztosítani. Mindenesetre már ez is nagy lépés volt előre. Érdemes és helyes lenne ezekről a helyi megoldásokról más termelőszövetkezeti közsé­gekben is gondolkozni. Bizo­nyos, hogy sok-sok helyes kez­deményezés születik még a megyében, és mind több ter­melőszövetkezetben saját erő­ből igyekeznek megoldani problémáikat. Deák Rózsi MSZBT hírek- A MÄTRAVIDÉKI Fém­műveknél március 6-án nagy­szabású baráti estet tartottak.- MÁRCIUS 10-ÉN, a Do­hánygyárban Kormos Antal tanár Milyen gazdag a föld egy hatoda? címmel előadást tartott. Az előadást képkiállí­tással szemléltették.- MÁRCIUS 12-ÉN a Bugát Pál Szabad Egyetemen Halmos Gyula középiskolai tanár elő­adást tart Tolsztoj munkássá­gáról.- MÁRCIUS 17-flN a Nem­zeti Banknál Zbiskó Ernőné, a főiskola MSZBT titkára, él­ménybeszámolót tart' a Szov­jetunióban tett útjáról. Hidroglóbus kis hibával Az ecsédi külszíni fejtésnél a bányászok részére munkás­szállásokat, fürdőt építettek. A vízellátást egy 80 000 forin­tos költséggel épült modern víztorony, az úgynevezett Hidraglóbus biztosítja, azaz helyesebben biztosítaná, ha jó lenne, de a legnagyobb igyekezet ellenére sem tudja megadni a tervezett vízmeny- nyiséget, az óránkénti 30 köb­métert. Csak 10 köbmétert haj’an- dó adni óránként ellene sze­gülve a tervezők jóindulatá­nak. így jóformán csak ak­kor üzemeltetik a víztornyot« ha műszakváltás van és a bá­nyászok mosakodni akarnak. A legkülönfélébb megoldá­sokkal kísérleteznek a terve­zők hogy teljes kapacitással üzemeljen a 80 000 forintos ecsédi hidroglóbus Drága víz­ben fürödhetnek a bányászok Ecséden: hiába, egyesek sze­rint semmi se drága, ha az egészségvédelemről van szó. Még a használhatatlan hid­roglóbus sem! Eredményesen halad a pártoktatás az Egercsehi bányatelepen Alig két hónap és véget ér az idei pártoktatási év A mostani esztendő, az elmúlt évhez képest jelentős fejlődést hozott, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a párt­oktatási munkában: többen vettek részt a különböző tan­folyamokon, élénkebb. pezs­gőbb, elevenebb volt a vita. közelebb került az élethez a pártoktatás. Ezt tapasztaltuk az Eger­csehi bányatelepen is, ahol a bányászok a telepen lakó dol­gozók között népszerű a tanu­lás, a marxizmus—leninizmus ismeretének megszerzése. Het­venkét ember tanul a párt ál­tal szervezett két tanfolyamon az időszerű kérdések, valamin* a marxizmus—leninizmus tan­folyamán. S ebből a hetvenket­tőből majdnem húsz párton- kívüli, akik aktív hallgatói a? előadásoknak. A pedagógusok számára lényegében külön tan­folyamot szervezett a pártbi­zottság, s a gyakorlat azt mu­tatja, hogy ez az elgondolás gyümölcsöző volt, eredményt hozott. A pártbizottság egyéb­ként foglalkozik azokkal is. akik Egercsehiben jelentkez­tek pártoktatásra, de Istenme­zejéről, vagy Egerbocsról jár­nak be munkára. A bizottság felvette a kapcsolatot a ké* község pártszervezetével, hogy a náluk jelentkezett, de ott la­kó bányászokat községükben osszák be pártoktatásra Ezeknek az elvtársaknak a zö­me valóban részt is vesz, s ta­nul is közséee valamelyik párt­tanfolyamán. A két tanfolyam részvevői — természetesen különböző fokon — legutóbb a munkásosztály helyzetéről szóló párthatároza­tot dolgozták fel, most pedig három előadásban a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek kérdéseit tanulmánvoz- zák. Dorkó elvtárs, a pártbi­zottság titkára szerint a prob­léma ott van, hogy három­szakos üzem révén, minden második héten az épp°n dél- utános műszakban leszálló hallgatók kimaradnak az ok­tatásról. Szó esett arról is a párttagság és a pártoktatás iránt érdeklődők körében, hogy többen vennének részt jövőre a párt által szervezett tanfo­lyamokon, ha ezek a tanfolya­mok most már bizonyos év­folyamszerűséget is biztosíta­nának. Jó néhányan az idén például azért nem jelentkeztek oártoktatásra, mert ugyanezen a fokon már vagy háromszor vettek részt, s most szeretné­nek tovább haladni, magasabb fokon tanulni. A pártbizottság egyébként igyekszik ezt a jövőre nézve felhaszná’ni, hogy még ered­ményesebbé váljék a pártta­gok, pártonkívüliek eszmei ne­velése. V Készülnek a falatok a kuMurá'is seregszemlére Megyénkben mindenütt, így a hatvani járásban is, készül­nek a fiatalok a Hámán Kató kulturális seregszemlére. A hatvani járásból 14 község. 26 szervezet, 43 művészeti cso­port, 849 szereplő, 45 műsor­számmal jelentkezett a járási döntőbe. Általában az a hely­zet, hogy azokat a darabokat, amelyeket a kultúrcsopor*ok ez alkalommal bemutatnak, előadják március 21-én, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján is. , VNAAAA//VWWWWWVWWVWWW5> Hárman a nagy családból Három tagot mutatunk be a nagyfügedi nagy család­ból, a nemrég alakult Dózsa Termelőszövetkezet tagjai közül. Mikorra e képek az olvisó elé kerülnek, ők már a termelőszövetkezet többi tagjaival együtt, kinn a határban végzik munkájukat. Farka» Albin Hatos János Juhász Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom