Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-10 / 58. szám

/ N É P Ü J & A G 1959. március 19« kedd SZÁNTÓ IMRE: Eger a Rákóczi szabadságharc korában A török kiűzése, az ügy neve­zett „vis&zaszerző háborúk” megteremtették a Habsburgok számára Magyarország gyar­matosításának alapfeltételét. A dolgozó tömegekre kettős ki­zsákmányolás súlya neheze­dett; egyrészt a gyarmattartó állam, másrészt a megnöveke­dett igényekkel fellépő földes- urak részéről. A Habsburg gyarmatosítók és a katolikus reakció garázdálkodása elvisel­hetetlen helyzetet teremtett hazánkban. Ebben a válságos heljrzetben, — mint annyiszor azelőtt és azután a magyar történelemben — újra a dol­gozó nép vállalta magára az ország felszabadításának üg3rét. A g3'armati módszerek­től elsősorban sújtott paraszt­ság 1697-ben a Hegy-alján fel­kelésbe tört ki. A felkelés cél­ja a Habsburg iga lerázása és Thököly kuruc fejedelemségé­nek helyreállítása volt. De a felkelőknek a nemzeti összefog gás megteremtése, a Habsburg- ellenes harcnak az ország szé­les területeire való kiterjeszté­se érdekében kifejtett fárado­zása nem járt eredménnyel. A bécsi haditanács hamarosan megtette a szükséges lépése­ket a felkelés elfojtására. A császári csapatok leverték és véresen megtorolták a hegyal­jai felkelést. A vereség után még nagyobb súllyal neheze­dett az országra az idegen el­nyomás. Egy ismeretlen költő az „Eger vize mellett” a felke­lés bukásán így kesereg: „Jaj, végső romlásra jutott Magyarország, Kiben épség nincsen, hanem nyomorúság .. De az elnyomás fokozásával egyre növekedett a parasztság ellenállása is: az ország külön­böző vidékein egymást érték a parasztmozgalmak. 1703. tavaszán II. Rákóczi Ferené vezetésével a dolgozó nép ismét fegyvert fogott az elnyomók, az idegen betolako­dók ellen, A szabadságharc a felsőtiszayidéki kuruc parasz­tok szervezkedéséből bontako­zott id, s nőtt országos mére­tű, dicsőséges szabadságharccá. A Felső-Tiszavidék magyar és kárpátukrán parasztsága egyre nagyobb számmal sereglett Rákóczi zászlaja alá. A felke­lés elnyomására útnak indított Montecuccoli-vasasezred tá­madása elől Rákóczi visszavo­nult a határon fekvő Zavad- kárra és itt várta meg az újabb erősítéseket. A kuruc sereg újabb előretörése a Tisza felé 1703. július 7-én indult meg azzal a céllal, hogy kiterjessze a hadműveleteket a Nagy­alföld síkságára. Rákóczi ku- rucai Esze Tamással az élen július 17-én a naményi révnél átkelt a Tiszán. Az átkelés hí­rére megmozdult a Tiszántúl és Bihar népe. A városi plebe­jusok nyomására július végén Debrecen a kurucokhoz állt, sőt rövid ellenállás után Kálló vára is megadta magát. Erre csatlakoztak Rákóczihoz a hajdúvárosok. A Tiszántúl el­ért sikerek után kuruc kézre kerül Szilágysoanlyó, Nagybá­nya és Huszt. vára is. A Mun­kács és Üngvár várába zárkó­zott császári katonaságot blo­kád alá vette a népi mozga­lom." A . tisznátúli hadjárat tehát nagy katonai eredményekkel t zárult. A győzelem nyomán kezdett .kibontakozni a széles­körű nemzeti összefogás. Mire a császári katonai parancsnok­ság felismerte a kuruc szer­vezkedés rá nézve veszélyes voltát, addigra- már széles te­rületeket borítottak el a moz­galom hullámai. Lipót király 1703. június 6-án kelt leiratá­val közölte Heves vármegyé­vel, . hogy a „rebellisek és za­vargó rablók” — azaz a kuruc felkelők — megfékezésére Montecuccoli ezredét rendelte Ki, s a megye támogassa őt. A király leiratát a vármegye Te- lekesy István püspök-főispán elnöklete alatt július 9-i köz­gyűlésén tárgyalta meg Eger­ben. Elrendelte a segélycsapa- J tok, kiállítását, s minden fegy- | veres erőt Egerbe szólított. Az i egybegyűltek felett július hó í utolsó vasárnapján Telekesy püspök-főispán szemlét tartott és letétette velük a király iránti hűségesküt. Heves, Borsod és Pest me­gyék határszélein most alakult ki olyan állapot, mint egy-két hónappal korábban a Tiszahá- ton. Az öreg püspök arra a hír­re, hogy a Tiszántúl a kurucok száma nagyon megnöveltedet!, Szolnok védelmére anyagot és munkásokat küldött, de hiába! Augusztus utolsó napjaiban már Ónod, Miskolc, Szentpéter voltak a kurucok fészkei. Szeptember 10-én egy kuruc csapat Szolnokot zárta körül és 21-én rohammal be is vette. E stratégiailag fontos hely meg­szerzése nagy befolyást gyako­rolt Rákóczi mozgalmának to­vábbi sikereire, főleg Heves megye csatlakozására. A ku­ruc előrenyomulás számottevő ellenállással sehol sem talál­kozott. II. Rákóczi Ferenc augusztus 29-én a vetési táborról fig3rel- meztette Heves vármegyét a haza iránt való kötelességére: „Mi Fejedelem, Felső Vadászi Rákóczi Ferenc... adjuk tudo­mására mindenkinek, ezen megnyomorodott hazánkban, s nevezett szerint Heves várme­gyében lakozó egyházi, s vilá­gi, úri s nemesi és fegyver vi­selő, a vagy fegyver viseltető, egyszóval műiden rendű embe­reknek, hogy... ezen édes ma­gyar hazánk régi dicsőséges szabadságának, s törvényes igazságának felszabadítására, és az elviselhetetlen s törvény­telen kegyetlen igának kiveté­sére... egyedül hazafiúságunk- tól viseltetvén, megnyomoro­dott hazánknak keserves tör­vényeién szenvedését, és az idegen nemzettől törvényeink diplomájának igazsága ellen való sanyargatásait szánakozó szívvel érezvén, minden priva- tumok ambitioja nélkül vet­tük kezeinkhöz most nemze­tünknek, amikona szabadulás­nak oly biztos alkalmatosságit láttuk, hogy ha most nem, so­ha többször hazánk felszaba­dulását nem remélhetni. Kihez képest, minden egyházi, világi úri, nemesi és fegyverviselő, egyszóval N. Heves Vármegyé­nek minden rendű lakosai * ezen patens írásunk által int­jük, sőt hazafiuságokra, neme­si szabadságoknak szeretetire kénszerítjük, ...harmadnapok alatt ezen pátensünknek publi- káltatásától fogva, táborunk­ban bejelentse magát...” (Folytatjuk) Fiatalkorú bűnözőket ítélt el a bíróság Sok fiatalkorú kerül külön­böző bűncselekmények elkö­vetése miatt a bíróság elé, a szülők gondatlan nevelése kö­vetkeztében. A bűnözések el­követésében nagy szerepet ját­szik azonban az italbolt-veze­tők részére a törvény által elő­írtak be nem tartás is. Fele­lőtlenül kiszolgálják a 13—17 éves gyerekeket is. Sokszor ennek következtében Lépnek a bűnözés útjára. A bíróság igyekszik a nevelés eszközével tisztességes útra téríteni őket, ha azonban ez sem segít, ak­kor a büntetést veszi elő. A bíróság a napokban tár­gyalta P. Vilmos és két társa, K. László és N. Pál ügyét. El­lenük társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett lopás miatt emelt vádat az ügyészség. A fiatalkorú vádlottak az egri MÉK telep pincéjébe több íz­ben bemásztak, s onnan nagy- mennyiségű almát loptak. Az almát P. Vilmos adta el, s az ezért kapott összeget mozira, cigarettára, s italra fordította. P. Vilmos már volt egyszer a bí­róság előtt ugyancsak lopás bűntette miatt, s a bíróság ak­kor egyévi próbaidőre felfüg­gesztette ellene az eljárást. Űjabb büntetésének elköveté­sében nagy szerepet játszott a szülői felügyelet hiánya, kik az éjjeli kimaradásokért sem Vonták felelősségre. P.Vilmost a bíróság javító nevelő intézetbe utalta, míg a másik két vád­lottal szemben az eljárást pró­baidőre felfüggesztette. K. Lenke, 16 éves tiszale- leszi lakos, kihasználva Kapás Gyuláné távollétét, beosont la­kásába és meglopta Kapásnét, K. Lenke bűnözésének el­követésében szintén a szülői nevelés hiánya szerepelt. A bíróság környezet erősítést rendelt el, s egyévi próbaidőre, felfüggesztette ellene az eljá­rást. Ugyancsak a szülői nevelés nagyfokú hiánya miatt tért a bűnözés útjára B. János, tarnaleleszi fiatalkorú is. A vádlott több alkalommal be­mászott a község templomába s ott a kegyes és jótékony cé­lokra szánt összegekből ello­pott pénzt s azt italozásra, kártyázásra fordította. A szom­szédoktól már több ízben lo­pott, s ezért a bíróság már el is ítélte egyszer 8 hónapi ja­vító-nevelő munkára, amit azonban, nem töltött ki, hanem újabb bűncselekményt követett el. A bíróság újabb bűncselek­ményének elkövetése miatt nyolchónapi, felfüggesztett bör­tönre s 600 forint pénzbünte­tésre ítélte. Ax autó én 9 1959. március 10, kedd: 1939. Megnyílt az SZKP XVIII. kongresszusa. 1919. Leo Jogiches, a németor­szági Spartacus Szövetség egyik alapítójának és vezetőjének letar­tóztatása és meggyilkolása. (40 éve) Névnap O Ne feledjük, szerdán: SZILARD imst — VASÁRNAP falugyűlésen vitatták meg egyik termelő­szövetkezeti községünk, — Bá­tor dolgozó parasztjai —, ho­gyan dolgozzanak tovább. Rö­videsen sor kerül a közös munka tervének kidolgozására is — A HEVES MEGYEI Ál­lami Építő Vállalat gyöngyös­halászi munkásai társadalmi munkában segítenek a község kultúrházának építésénél. — A GYÖNGYÖSI Gépja­vító Ktsz. nyereséggel zárta az évet. A nyereségből és saját vagyonból telket szeretnének Vásárolni, hogy új, tágas üzem-\ házat építsenek, amiben ké­nyelmesen elférnek a Város különböző pontjain dolgozó részlegek. — KATASZTRÄLIS hol­danként nyolc normálhold gé­pi munka végzésére kötött szerződést a gépállomással a poroszlói Haladás Tsz. A ter­vek szerint majdnem minden munkát géppel végeztetnek. — A RECSKI nőtanács a nemzetközi nőnap alkalmából jól sikerült műsoros estet ren­dezett vasárnap este a bá­nyász kultúrotthon nagytermé­ben. — ÖNTÖZÉSES lucernát termel az idén a mezőszeme- réi Üj Világ Tsz. A tervek szerint négyszer kaszálják a lucernát. EGRI VÖRÖS CSILLAG Felfelé a lejtőn EGRI BRÖDY Idegenben GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Tegnap GYÖNGYÖSI PUSKIN Az árban HATVANI VÖRÖS CSILLAG Robin Hood HATVANI KOSSUTH Csengő-bongó fá^lta FÜZESABONY Római vakáció HEVES 101-es sas PÉTERVASARA Hétköznapi tragédiák Aütó suhan el ráellettem. Kis, vacak, pöfögő ma­sina, de gurul és négyszemélyes. — Mondom, vagy in­kább csak hango­san gondolom: — Jő volna ne* künk is egy autó, mi? Feleségem sze­me villan: — Nagyon! Meg­tanulnék vezetni... Krémszínű kocsi, tedybeer ka­bát... — ... és pávatoll - teszem hozzá gúnyosan. — Kü­lönben is, majd pont a te kezed­be adnék egy drá­ga kocsit... Nem bízom a nőkben, mert a kritikus pillanatokban úgy viselkednek, mint egy gyerek. S köz­tudomású, hogy a gyerek nem éppen a legokosabban vi­selkedik... — Kikérem ma­gamnak, én nem vagyok gyerek... — Én nem azt mondtam. hogy gyerek vagy... — ... de igenis azt mondtad. És azt is, hogy engem nem engedsz majd vezetni, s ez is jel­lemző rúd, mert Uyenek a férfiak és te sem vagy különb a többi férfinél és irigy vagy... — De szívem, hát... — ... semmi szi­vem, mirtd'g ne­vetségessé ak’rsz tenni, mert ahogy öregszel, úgy kez- del irigii és egyre kiállhatatlanabb fráter lenni és különben is. mit gondol z te. én csak ülnék mel­letted. míg te nyúzod a kocsi i- kat? S ha egyszer beteg leszel, orvos kell. akkor mehe­tek gya’og a■> or­vosért. mert az én drágalátos férjem nem tanított meg autót... — Ne sipá ölj már, ott a tele­fon... — ... és ha a te­lefon is elromlott, meg is halhatsz nekem, s akkor mit csinálok én nélküled, ha... ha menni akarok va­lahová... Megkér­hetek más férfit, hogy... — Aha — hör- dWök fel — aha, szóval itt a kutya elásva... Te arra spórolsz, hogy i'O- csi, utazás, ka­rambol, özvegyi járadék és a ko­csimba más férfi. Mo-t leleplezted magad . most el­árultad bűnös lélked titkait... Hát vedd tudomá­sul, nem veszek kocsit, járok gya­log, s addig élek. amíg o.yan öreg nem leszel, hogy már nagymamá­nak is feltűnő len­nél... Érted? Nincs kocsi, nincs öz­vegység, nincs más férfi... , — Te, te meg vagy őrülve, hogy tudsz ilyeneket mondani nekem? — Én, én hogy tudok? — hábor­gók, mint a Nagy vagy Cs°ndes- Öceán — hát te miért mondasz ilyeneket nekem? Mi? Úgy mentünk haza a koratavaszi latiakban, gyalog, hogy zívü-kben mé'y sértődött-ég honolt a másik miatt. S .mindezt vég eredményből egy autó miatt, am't meg se vettem, amit meg se ve­szek... Haha. meg se veszek mert nincs pénzem! — Jó van, k’s fiam, megtanul­hatsz vezetni — jegyzem meg ár­tatlan arccal. S a feleségem bolént- karol és boldog, hogy ilyen jó és önzetlen férje van. ö is vezet­het kocsit. Majd ha én! (egri) Az angol rendőrök és a labdarúgás Az angolok szeretik a labda­rúgást és szenvedélyüket a szigetország rendőrei sem tud­ják eltitkolni. A minap War­wick városkában a rendőrök -fejenként 10 shillingre megbír­ságoltak hat taxisofőrt, mivel a parkírozásra kijelölt úttestén futballoztak. A rendőrök, mi­előtt kirótták volna a pénz­bírságot, hosszasan szemlélték a heves küzdelmet, majd, mint akit jól teljesítették kötelessé­güket, baráti mérkőzésre hív­ták a taxisofőrök csapatát.. In Jégkorong mérkőzésből tömegverekedés A svédországi Sandswallban játszották le az Amerikai Egyesült Államok és Svédor­szág jégkorong válogatottjának i mérkőzését, amelyet igen nagy I érdeklődés, előzött meg. A kq- J zönség várakozáson felül szó- j rakozott, mert a második har- | inadban megerősített rendőr- | osztagoknak kellett a pálya je- í gére vonulniok, nehogy a játé­kosok súlyos testi sértéseket i okozzanak egymásnak. A já­tékvezető ugyanis kiállította I Weldon Olssont és Reginaid Owent, az amerikai válogatott két játékosát, mire a két válo­gatott egymásnak esett és a korong helyett egymást verték agyba-főbe. műsora * Egerben este fél 8 órakor: MAJD A PAPA (Bérletszünet) „Igazságtalan voltam, fiam"! Mindenből lehet tanul­ni, bárhol történt! A szobát tömör csend ülte meg. Az asztalon bor, mel­lette egy pohár. Az ember szétvetett lábbal ül a széken. — Lesz-e má’ ebéd? Azt a megváltó...! — Hallgass! Legalább most ne kiabálj! — vetette oda a vékony asszony, miközben gyors kézzel gyúrta a tésztát. ■*- Meggyön az ember a bá­nyából, még rendes étellel se várják! — szűri a fogai közt a szikár ember és újra iszik. — Pénz, az kell! Én rohadják meg a föld alatt, te meg még ebédet se főzöl! Hogy az a, magasságos .. .! — emeli új­ra a hangját. — Hallod-e, Béla! — csattan fel most már az asszony is, — nem elég nekem a négy gye­rek, a jószágok, egész nap a kertet ásni, és még csak egy kis belátással se vagy, hogy fél órát várjál! — Nem tudok! — ver az asztalra az ember.'— Asszony vagy! Várjad az uradat rend­del, meg falnivalóval! — Űúúgy?! — húzza az asz- szony a szót. — Hát akkor most már elég volt! Érted?! Elég! Én ebben a házban egy percig se maradok! Dolgoz­zak a földön! Kapáljak, ás­sak a kertben, nézzem meg a gyerek leckéjét — sírásba csuklik a hangja. — Te meg, mint egy basa, csak elter­peszkedsz, ha hazajössz és engem szekálsz?! Kapkodva öltözik, felkapja az alvó kicsit, nagykendőbe csavarja, a két nagyobb riad­tan húzódik mellé. Az ember meghőkkenve könyököl az asztalra. Pillanatnyi csend... aztán dörrenve csapódik az ajtó... Elmentek... A tűzhelyen sisteregve fut a tésztalé, az elhagyott kiságyban kéjesen nyújtózik a macska. A csat- tosüveg alján már csak itt- ott löttyen a bor. — Hát... csak.... me .,. ereggyetek ... — motyogta, s észre se veszi, hogy VI. osz­tályos fia már percek óta az ajtóban áll. — Nna!... El... llment a... anyád... — nyögi bárgyún. — Édesanyám? Hová? — lép közelebb a gyerek. — El... el..; mit tudom én! — Elment?! Már megint bántotta, úgy-e? — Újra egyet lép az asztal felé. — Én? ., . Én-e? ... Egy uj­jal se! — Tudom! Más gyerek más­képpen él! Én meg folyton a maga szitkozódását hallga. tóm, mióta élek! — könnyek égnek a gyerek szemében, — Nem is tudja, hogy . szégyel­lem, hogy maga mindig ré­szeg! — Én-e?! Én rés ... reszeg? Te koszos! — ütésre lendül, de visszazökken a székre. — Maga! Hogy engedhet­nek ilyen embert a bányába? Én a hős bányászokról tanu­lok, maga meg, maga meg — sír —- csak részegeskedik. — Hijjnye! Az anyád! Így mersz beszélni apáddal?! Elsápad a gyerek, de azért apja elé áll. — Édesapám! Mért bántja édesanyámat? Inkább segít­sen neki, mert mi ketten nem bírjuk, a többi meg még ki­csi! — Hallod-e, kölyök! Ne ok­tass engem, mert úgy képen váglak, hogy az eget is nagy­bőgőnek nézed! — Ne tessék annyit inni! Akkor minden jó lesz! — fog­ja könyörgésre a gyerek. Egy pillanat múlva olyan ütés érte, hogy némán terült el az ágy lábánál. A macska ijedten ugrott le a kiságyból, az ember megkövültén, ret­tenetesen kijózanodva, a gye­rek fölé állt. — Kisfiam! — hördült föl végre. Felkapja, rohan vele kifelé. — Géza! Szomszéd! Fogjál be hamar! Halálán a fiam! Az utcán csődület, néhány perc múlva ött termett a kör­orvos, aki a szomszédban volt szülésnél. Lassan életre kelti a gyereket, aki bágyadtan, erős hányingerrel küzdve fek­szik a párnán. — Agyrázkódás. Szerencsé­re’nem súlyos, de azért maga érdemelne valamit — fordul az orvos szigorúan a megtört ember felé. — Hol a gyerek anyja? — Az ... az anyja? ... — ré­vedezik. — Jön mindjárt!... Igen, jön mindjárt! — és már rohan is hajadonfőit a sze­merkélő esőben, mit sem tö­rődve az ácsorgókkal, a fene­ketlen sárral, és rövid idő múlva, ölében a legkisebbel, felesége kezét fogva, bebukik az ajtón. — Itt van. Itt vagyunk! — Vigyázzanak a gyerekre, inert amúgy is elég gyenge a legényke! — búcsúzik az or­vos. Az asszony, aki mar meg­szokta a tragédiákat, csende­sen sírdogálva tesz-vesz a kis beteg körül. Az apja nem lát, nem hall, csak a fiát lesi. Egyszer csak kiszalad, és a pincekulccsal jön vissza. — Kisfiam! Nézz apádra! — kéri. Hiába mondta az orvos a megnyugtató szavakat, va­lami nagy-nagy szerencsét­lenségtől tart. — Nézz rám! Igazságtalan voltam, kisfiam! Itt a pincekulcs! Nézz ide! A tiéd! Ezentúl csak egy kis üveggel te hozol fel minden nap! Ha nem adod ide, le se megyek! — fogadkozik az em­ber. Csend ... Egyiken se moz­dulnak ... Végre tapogatózva kinyúlik a kis, vórtelen kéz. a dunna alá húzza a pince­kulcsot, megfogja apja kezét és arcát belefordítva, meg­nyugodva elalszik ... Nem mozdul az ember, pe­dig hosszú ideje görnyed al­vó fia mellett. ... És néhány hét múlva új rádió szól a kis házban, és Pista boldogan fogja a gyep­lőt a kétlovas kocsin, hiszen mellette ül az ö erős. jó, vi­dám édesapja! A kis pince­mester most már nyugodtan otthon hagyhatja a pincékul- csőt, apja állja a szavát. Gyűlnek a jó jeoyek is, van ideje Pistának tanulni, s es­ténként együtt böngészik ű földrajzot, számtant., s ha a pici Honira belekotyog a lec­kébe, — felszabadultan ka­cagnak öten! öten, akik sokai sírtak hosszú éveken át! ADAM ÉVA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom