Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-07 / 56. szám

2

9í E i* 6' J s á ű

1959. március 1., szómba*

FÖLDI PÁL:

Beszéljünk a Lukács-kérdésről

Népszerű vázlat

X.

I ukács kifejezetten bí- rálja azokat a» marxistákat, akik másképpen értelmezik a pártosságot. Saját álláspontját összefoglalva, kijelenti, hogy ,ez a felfogás inkább azt a lényeges esztétikai tényá’lást fejezi ki, hogy a va'ódi műalkotás szőröstől- bőröstől, minden pórusában pártos, hogy felépítésének elvei állásfoglalást jelentenek az élet nagy problémáival szemben, hogy a pártosság nem szakítható el esztétikai tárgyiságától.” (Lukács

György: A különbség, 180. oldal. Akadémiai Kiadó, Budapest 1957 ). Lukács pártosság koncepciója rendkívül absztrakt, és éppen ezért hasznavehetetlen. Általában véve mindenre vonatkozik, ds konkrét értelemben sem. ni re sem érvényes. Abban pedig aligha van igaza, hogy a haladó irodalomban és művészetben mindig jelenlevő tendenció- zusság egyenlő a pártossággal.

A pártosság lenini elve természetesen nem előzmények nélkül alakult ki. Ez folytatása és új szintre emelése a haladó irodalom és művészet irányzatosságának, de semmiképpen sem azonos vele. A kommunista pártosság minőségi ugrást jelent minden megelőző' tendenciózussággal szemben, mert az rendszerint ösztönös volt, míg a kommunista pártosság az író és művész forradalmi világnézetből eredő tudatossággal párosul. A marxista-leninista világnézetből fakadó kommunista pártosság a művészi ábrázolás hitelességének fő forrása; hozzátartozik az igazi objektivitáshoz. Ebből az következik, hogy a kommunista pártosság nem zárja ki, sőt feltételezi a művészi igazságot, és nem áll ellentétben az írói szabadsággal, sőt az adja meg az iró számára a legnagyobb szabadságot, mert a valóság lényegében rejlő objektív törvény- szerűségek feltárása révén biztosítja az egyedül helyes látásmódot, ami a művészi alkotás leg'ényegesebb feltétele. Minderről igen meggyőzően beszélt Kállai Gyula elvtárs ama előadásában, amelyre már a szocialista realizmus lényegének meghatározásával kapcsolatban hivatkoztunk.

A pártos író — Lukács György véleményével ellentétben — nyugodtan vállalhatja azt, amit Solohov a szovjet írók második kongresszusán mondott. „Rólunk — hangoztatta Solohov — szovjet írókról, dühödt ellenségeink külföldön azt híresztelik, hogy a párt parancsszavára írunk. A dolog azonban kissé másképpen áll: mi mindannyian a szívünk parancsszavára írunk, de szívünk a párté, szeretett népünké, amelyet művészetünkkel szolgálunk”.

Elismerte-e Lukács a szocialista realista irodalom létezését hazánkban? Látszólag igen. De amikor erről beszélt, igen jellemző módon mindig elsősorban Déry Tibor nevére hivatkozott.

Lukács „ igazságot” követelt a Déry-ügyben. Azt állította, hogy „Déry Tibor elvtárs nagy regényeinek minden nyelven való megjelenése nyert csata lett volna a szocialista realizmus számára.” (Lukács György: A haladás és reakció harca a mai kultúrában, 26. oldal. id. kiadás.).

Lukács az Irodalmi Újság 1956. októben 13-i számában a szocialista realizmus nagy magyar képviselőjeként ünnepli Déry Tibort, s Gorkijjal, Nexővel, Solohowal állítja egy sorba. Mindezt nem sokkal Déry: A téglafal mögött c. novellájának megjelenése után tette, noha közismert, hogy ez a hírhedt novel- , la ország-világ előtt kifecsegte a Nagy Imre-féle revizionisták titkát azt a tényt, hogy ebben az időben már az üzemi tolvajokban, a munkakerülőkben, a huligánokban és a lumpenproletárokban is alkalmas szövetségest láttak a proletárdiktatúra megdöntéséért folytatott aknamunkájukban.

Lukács azt a Déry Tibort magasztalta és dicsőiti még most is, aki az ellenforradalmi lázadás egyik legaktívabb előkészítője és részese volt.

Hogyan nyilatkozott Lu- kács a szocialista realizmusról a Szabad Nép 1956. okt. 14-i számában? Azt fejtegette, hogy hazánkban „a szocialista reá1 izmus nem a realizmusért folytatott viták gyümölcseként jött létre, hanem elsősorban adminisztratív beavatkozás következményeképpen, s így szilárdult meg a szocialista realizmus szektás uralma.” Lukács György harcot hirdetett a szocialista realizmus ún. „szektáns” koncepciója ellen. De hogyan jellemezte ezt a koncepciót? Ügy, hogy eszerint a szocialista realizmus és a realizmus régebbi irányzatai között mély szakadék van, sőt elvi ellentétek állnak fenn. Lukács szerint széleskörű vitába kell kezdeni, s „e vita során gyökeresen szakítani kell azzál a szektáns állásponttal, amely szerint a szocialista realizmus és a realizmus régebbi irányzatai között mély szakadék lenne, sőt elvi ellentétek állanak fenn. Ennek az álláspontnak a fenntartása lehetetlenné teszi a realizmus és szocialista realizmus viszonyának tudományos igényű tisztázását. „Mindebből világosan kitűnik, hogy Lukács György tagadja azt, hogy a „nagy” kritikai és egyéb realizmus és a szocialista realizmus közötti elvi különbség áll fenn. Ha végiggondoljuk ezt a koncepciót, akkor arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a realizmus régebbi irányzatai és a szocialista realizmus között nem elvi, hanem csupán formális különbség van. Ez súlyos tévedés.

TTtaltunk már arra, hogy

*■'' Lukács elemzésében elsikkad a pártosság konkrét lenini osztályértelme, sőt,-, nyíltan megtagadja az irodalom és művészet pártosságának lenini elvét. A kommunista pártosság azonban a szocialista realizmus lényegét jelenti. Aki ezt nem érti, vagy ezzel nem ért egyet, csak formálisan állhat a szocialista realizmus talaján. Lukács György tehát csupán egészen formálisan ismeri el a szocialista realizmust. Ez vitathatatlan.

Valójában a szocialista realizmus és a realizmus régebbi irányzatai között nemcsupán formális, hanem igenis mély elvi különbség, ellentét áll fenn. A szocialista realizmust elsősorban a kommunista pártosság elve különbözteti meg a realizmus minden más formájától. Ez pedig már elvi különbség. Lehetne még ezenkívül is beszélni az elvi különbségekről, de ez igen messzire vezetne. Elégedjünk most meg azzal, hogy minden elvi kü- lünbség alapja, forrása, kiin(MT1) Az MTI tudósítója arról, hogy angol sajtókörökben olyan megjegyzések hallhatók, hogy Macmillannek igen nehéz feladata lesz a nyugati fővárosokban. Londoni vélemények szerint Eisenhower amerikai elnöknek Macmillan moszkvai útjáról tett fanyar megjegyzései, valamint De Gaulle és Adenauer tüntető makacssága azt mutatja, hogy a Nyugat a német kérdésben messze van a megegyezésen alapuló egységes politikától. Az angol politikára más irányból is erős nyomás nehezedik: az európai közös piac versenye mind súlyosabban fenyegeti az angol ipart, egyre sürgősebbé teszi a Kelet és a Nyugat kereskedelmének bővítését, amellyel enyhíteni lehetne a munkanélküliséget. A munkanélküliség fenyegeti a legkomolyabban a Toryk kilátásait a legközelebbi általános választásokon.

Macmillan nehézségeire a tekintélyes angol lapok is rámutatnak.

Summásélet 1922 nyarán — Kápolnán

Az embereknek megvan az a tulajdonságuk, hogy a régi keserű-fájdalmas emlékeiket könnyen hajlamosak elfeledni, a későbbi jó-jobb élet hatása alatt. Rendjén is van ez így, de nem árt azért néha emlékezni és emlékeztetni a múlt sötét árnyaira. Hasznos lehet a letűnt világ szellemeit felidézni, ha másért nem, csak azért is, hogy a fiatalok, akik már csak könyvből ismerik e kór- illetve korszak paraszti életét, jobban tudják becsülni és értékelni mai életüket.

A kápolnai érseki uradalomban 1922- ben éppúgy, mint sok-sok évvel előtte de még huezonegyné hány évvel utána is, summázok, zömében

asszonyok, leányok hada robotolt. Embertelenül szomorú sorsukat, a maga meztelen valóságában tárja elénk az a nyílt levél, mely, a báloldálisággál éppenséggel nem illethető Mayer János „lapvezér" „MAGYAR SZÓ” című lapjában látott napvilágot. íme, megszólal a múlt:

„...Hogy mégis vannak uradalmak, ahol a munkások testi épségével sem törődnek, kitetszik az alábbiakból. A Kápolna községhez tartozó érseki (Putri) majorban körülbelül 80 summás dolgozik, többnyire nők. akiket a napokban megindult esőzések alatt zuhogó záporban is dolgozni kényszerítettek. Mivel a munkások amúgy is le vannak rongyolódva és féltek a meghűléstől, kérték a vincellért, hogy ne zavarja őket kt A vincelléi (Bozó István) azonbar, mérgesen kifakadt és elmondta őket mindenfélének. És még hozzátette: „DÖGÖLJETEK MEG KUTYÁK, ÁROK A HELYETEK! Miért nem vesztek magatoknak vízmentes ruhát!’ Hogy ez milyen hatással lehetett a meggyötört munkásokra, nem kell böveb ben ecsetelni. Ennek a néhány sornak azért kérnénk helyi adni, mert a „vincellér úr” (eredeti idézőjel használat) ellen aki az intézőséggei szokott ilyen esetekben takarózni, nem

mernek panaszt tenni, mert félnek, hogy még rosszabb dolguk lesz..."

Meg kell hagyni, hogy a 80 lerongyolódott summás.

amúgy istenigazában megkapta a magáét az intéző úrtól. Nem valószínű, hogy az embertelen bánásmódnak ily széleskörű publikálása után is javult volna a szerencsétlen páriák sorsa, — egy azonban bizonyos, hogy a történelem nagy vizsgáján ők kerültek ki győztesen, őket igazolta az idő és a történelem, s az uradalmi vincellér urakat, a mindenható intézö■ségükkel egyetemben elfújta egyszer és mindenkorra a történelem irgalmat nem ismerő szele.

SUGÁR ISTVÁN

Fokozódik a gyarmatosítók elleni küzdelem Belga-Kongóban

PEKING (MTI): Az Uj Kína hírügynökség jelenti: Thysvil- le-ben, amely Leopoldville-től délre fekszik, a bennszülött lakosság megtagadta az adófizetést a gyarmati hatóságoknak. A belga hatóságok katonaságot küldtek, hogy elfojtsák az ellenállást.

Belga-Kongó sok részében folytatódik a bennszülött munkások sztrájkja.

Brüsszeli jelentés szerint a belga kormány elhatározta, hogy katonaságot küld Kitane

Idő járás jelentés

Várható időjárás szombaton estig! enyhe idő. Változó felhőzet, néhány helyen kisebb esővel, mérsékelt szél.

Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: plusz 1, plusz 4. legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton: 10—13 fok között, helyenként 13 fok felett.

Távolabbi kilátások: felhős idő, esőkkel, a hőmérséklet csökken.

támaszpontra, amely a Kongó folyó közelében épült. A támaszpontot már elő is készítették a katonaság fogadására. A belga hadügyminisztérium is úgy döntött, hogy repülőgépeket és helikoptereket küld Belga-Kongóba a gyarmatosító hatóságok támogatására. (MTI)

Pakisztán amerikai fegyvert használt a határmenti incidensekben

ÚJ DELHI (AFP): Nehru indiai miniszterelnök péntek délelőtti sajtóértekezletén bejelentette, hogy Pakisztán a határmenti incidensekben amerikai fegyvereket használt India ellen az Egyesült Államok ama ígérete ellenére, hogy a Pakisztánnak adott katonai segítséget nem fogják felhasznál ni India ellen.

dulópontja végsősoron az osztálykülönbség. A szocialista realista irodalom és művészet proletár osztálylényegétől fogva különbözik minden más irodalomtól és művészettől. Ez a lényege és ez az, amit Lukács nem képes megérteni. Általában véve Lukács esztétikai munkásságának egyik leggyengébb pontja a pontosan meghatározott történelmi helyzet konkrét elemzésének szinte teljes hiánya, ami nála az irodalom és művészet konkrét társadalmi bázisának, osztályalapjának elhanyagolásához, a „harmadik út” kereséséhez, az „osztályfölöttiség” koncepciójához vezetett.

I? nnek alapján érthetjük meg annak az okát, hogy Lukács a szóban levő nyilatkozatában csak dicsérő szavakat talált Mészáros Istvánnak arra a nyilvánvalóan nacionalista „esztétikai” koncepciójára, amely szerint „egy művészeti alkotás nemzeti jellege nemcsak a formában mutatkozik meg, hanem a tartalmában is.” Mészáros István ui. az Űj Hang 1956. 9. számában A művészet nemzeti jellegéről c. írásban revideálva azt a közismert marxista-leninista tételt, amely szerint a szocialista realista irodalom és művészet tartalmára nézve szocialista, formája szerint pedig nemzeti, azt fej- gette, hogy a művészeti alkotás nemzeti jellege mind tartalmában, mind pedig formájában megmutatkozik. Ezt a rendkívül zavaros nacionalista koncepciót Lukács az egekig magasztalta és „továbbfejlesztette”, mondván, hogy „a szocialista életben, a valóságban egyaránt benne rejlik a szocialista tartalom és a nemzeti tartalom dialektikája — így Lukács — a művészetnek ezt kell kifejeznie, s ha ez sikerül, akkor megleli a formát is, amelyben szintén dialektikus kapcsolatban állanak egymással a szocialista és nemzeti jellemvonások.” Ebből a nyakatekert ólokoskodásból semmi más nem derül ki, mint az, hogy Lukács a dialektikát felcserélte a szofisztikával és lényegében maga is nacionalista álláspontra helyezkedett. A „nemzeti tartalom — nemzeti forma” jelszava teljesen megfelel a Nagy Imre-féle „nemzeti kommunizmus” jelszavának. Itt világhk ki különösen az a tény, hogy a Lukács-féle vonal és a Nagy Imre-féle vonal alapjában véve ugyanaz volt: a revizionizmus, amely szükségképpen a nacionalizmushoz vezetett. Hogy ez mennyire így igaz, az ellenforradalmi lázadás eseményei mindennél meggyőzőbben, gyakorlatilag és Visszavonhatatlanul igazolták. Ez a bizonyíték megdönthetetlen.

(Folytatjuk)

New York: A New York Times bonni tudósítója szerint a diplomatákat aggasztja a Nyu- gat-Európában immár elterjedt vélemény, hogy a német kérdés megítélésében a Nyugat két táborra szakadt.

Általános az a meggyőződés, hogy Bonn és Párizs minden erejével szembeszáll Washington és London — kiváltképpen London — engedékeny magatartásával.

A Newsweek külpolitikai cikkében a következőket olvashatjuk: „A nyugati államférfiak véleménye szerint Hruscsovnak az a meggyőződése, hogy a jelenlegi német válságban az ő kezében vannak az összes ütőkártyák. Sajnos, ez tökéletesen így is van. Minden körülmény Hruscsovnak kedvesz..

Üj Delhi: Nehru indiai miniszterelnök pénteki sajtóértekezletén megállapította, hogy Macmillan moszkvai utazása „hasznos” volt és „bizonyos fokig csökkentette a feszültséget’.

A Yorkshire Post írja: Moc- millannek most szövetségeseinket kell rábeszélnie a tárgyalásokra. Ez új problémákat vet majd fel. De Gaulle nem hajlandó együttműködni, különösen Angliával nem, Adenauer pedig mélységesen szem- benáll a Szovjetunióval folytatandó bármilyen tárgyalással, s azt gyanítja, hogy Anglia belpolitikai okokból túlságosan buzgó a tárgyalások dolgában.

Londonban általános az a benyomás — írja az AP tudósítója —, hogy a Nyugat többi vezetője nem fogadta túlzottan melegen Macmillan szovjetunióbeli látogatását. Ezt megerősítette Eisenhower szerdai sajtóértekezletének hangja, valamint De Gaulle és Adenauer tanácskozásának légköre is.

John Earle, a Reuter hírmagyarázója megállapítja, hogy a londoni diplomáciai megfigyelők az angol—szovjet tárgyalások nyomán megjavult nemzetközi légkör tükröződését látják Hruscsov lipcsei beszédében.

A német kérdés megítélésében a Nyugat két táborra szakadt

Francia lapok Adenauer látogatásáról

idejében. Adenauer, akinek egész politkája csődöt mondott, De Gaulle-ban találja meg utolsó védelmezőjét.

Az Humanité hírmagyarázója megállapítja, hogy Adenauer elsőrendű céljai: alávetni Nyugat-Európát és különösen Franciaországot Nyugat- Németországnak. Mióta hatalomra került, megalkotta « Bonn—Párizs tengelyt. Ez a tengely pedig ma a nemzetközi enyhülés legfőbb akadálya. Az ilyen politikát, mint a bonni Németország pénzügyi támogatásának ellenértéke, de nemzeti szempontból nem igazolható semmivel sem. A né* met militarizmus céljainak szolgálatában egyszerre veszélyezteti Franciaország biztonságát és a békét — hangsúlyozza a Francia Kommunista Párt lapjának hírmagyarázója. (MTI)

r lesz Dulles utóda

hower ennek lehetőségére már a szerdai heti sajótértekezlé- tén rámutatott. Valószínűnek tartják, hogy Herter kinevezése esetén Dullest felgyógyulása után a külügyminiszter külpolitikai tanácsadójává nevezik ki. (MTI)

gfba érkezése után %y vasúti híd

hidat a törvényen kívül helyezett I. R A. (ír köztársasági hadsereg) tagjai röpítették a levegőbe. A híd Észak-Írország és az ír Köztársaság határának közelében van. Macmilant — aki az éiszakát Belfastban töltötte — értesítették a robbantásról. (MTI)

öt évvel a német megszállás után De Gaulle—Adenauerfront alakult ki! Kivel és ki ellen? — veti fel. a kérdést a lap. Anglia és Oroszország ellen? Melyik Németországgal? Azzal, ahol vagy amelyben Krupp helyreállította birodalmát, amelyben Speidel tábornok lett újra? És milyen francia kormánnyal? De Gaulle kormányával?

A franciák milliói szavaztak lelkesedéssel De Gaulle-ra, más milliók beletörődéssel. Mindazok legalábbis egy pontban egyetértettek: Franciaország végül is kijut a feladás és vazallusság politikájából. Végülis Franciaország megkísérli majd, hogy megfékezze a német militarizmus újjászületésének fenyegetését. Mégis, — szögezi le a Liberation — pontosan ugyanott vagyunk, mint a legutolsó Bidault, vagy a legszíntelenebb Guy Mollet

Valószínűleg Herte

WASHINGTON (DPA): Az amerikai szenátus külügyi bizottságához közelálló körökből szerzett értesülések szerint Christian Herter államtitkárt valószínűleg már a jövő héten kinevezik az Egyesült Államok külügyminiszterévé. EvsenMacmillan irorszá felrobbant ef,

BELFAST (MTI): A Reuter iroda jelentése szerint Macmillan angol miniszterelnök csütörtök este Észak-Irország- ba érkezett. Alig három órává! megérkezése után felrobbant a Neweytől hét mérföldre levő kilnasagarti vasúti híd. A rendőrség feltevése szerint a

PÁRIZS (MTI): A De Gaulle és a nyugatnémet kancellár szerdai bizalmas megbeszélésén elhangzottakat továbbra is teljes titoktartás veszi körül. Nem tartottak sajtókonferenciát, nem adtak ki hivatalos közleményt. A párizsi sajtó visszhangja arra enged következtetni, hogy mégis hivatalos helyről „sugalmazták” a lapok értesüléseit.

Párizs és Bonn egyformán valószínűnek tartja a külügyminiszterek értekezletét, amelyet a csúcstalálkozó követ majd — emeli ki a Monde.

De Gaulle, Adenauer és minisztereik hozzá is láttak azoknak az álláspontoknak a tanulmányozásához, amelyeket „meg kell védeni a Kelettel való esetleges megbeszélések során” — írja a lap. A Monde szerint a franciák Berlint nem akarják feladni, a nyugatnémetek pedig a Német Demokratikus Köztársaság bárminő formában való elismerése elől zárkóznak el.

Végül a Monde hírmagyarázója arról ír, a két delegáció úgy találta, hogy a brit miniszterelnök Moszkvában veszélyes útra kalandozott el, s példának megemlíti a Monde, hogy a Macmillan által a nukleáris kísérletek dolgában tett „gyakorlati javaslatok” nyugtalanságot keltettek.

A mindenkori kormánylap, a France Soir szenzációs főcímben közli, hogy a De Gaulle—Adenauer-tárgyalások után valószínűvé vált a csúcskonferencia létrejötte.

A Libération felkiált: Tizen-